A Nemzeti Választási Bizottság
135/2022. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Hajdú Miklós Róbert (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 4 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés hívja vissza tisztségükből az Alkotmánybíróság elnökét és tagjait, A Kúria elnökét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a Legfőbb Ügyészt, az Alapvető jogok biztosát és helyetteseit, az Állami Számvevőszék elnökét azzal, hogy helyettük új tisztségviselőket válasszon meg egységesen öt év időtartamra?"
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pfi: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. március 18-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2022. január 19-én postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 28 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 26 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[3] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát, amelynek eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[6] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
III.
[A népszavazási kérdés jogi háttere]
[7] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a jelen eljárás tárgyát képező kérdés két részkérdésből áll. A népszavazása javasolt kezdeményezés elsődlegesen azt kívánja elérni, hogy a kérdésben meghatározott tisztségeket betöltő személyeket az Országgyűlés „hívja vissza” tisztségükből. A második részkérdés pedig arra irányul, hogy a szóban forgó tisztségek betöltésénének időtartamát meghatározó jogszabályi rendelkezéseket az Országgyűlés a jövőre nézve módosítsa. A Bizottság erre való tekintettel mindenekelőtt a népszavazásra javasolt kérdésben szereplő tisztségeket betöltő személyek megválasztásával és megbízatásuk (jogviszonyuk) megszűnésével kapcsolatos hatályos szabályok releváns rendelkezéseinek a felvázolását tartja szükségesnek. Azt, hogy ez a kérdésegyértelműség szempontjából okozhatja-e az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt szabály sérelmét, a határozat VI. pontjában kerül kifejtésre.
[8] Az Alkotmánybíróság elnökének és tagjainak, a Kúria elnökének, az Országos Bírósági Hivatal elnökének, a Legfőbb Ügyésznek, az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek, valamint az Állami Számvevőszék elnökének megválasztását az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés e) pontja az Országgyűlés hatáskörébe utalja: „[a]z Országgyűlés megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit, valamint az Állami Számvevőszék elnökét.”
[9] Az Alaptörvény 24. cikk (8) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés választja 12 évre, az Alkotmánybíróság elnökét pedig az alkotmánybírák közül szintén az Országgyűlés választja meg és az elnök megbízatása az alkotmánybírói hivatali ideje lejártáig tart. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 15. § (1) és (2) bekezdései rendelkeznek arról, hogy az Alkotmánybíróságban betöltött tagság megszűnésének milyen kizárólagos esetei vannak, ezek a következők: a megbízatási időtartam letelte, halál, lemondás, összeférhetetlenség kimondása, ha az Alkotmánybíróság tagja az országgyűlési képviselők választásán már nem választható, felmentés vagy kizárás.
[10] Az Alaptörvény 26. cikk (3) bekezdése szerint a Kúria elnökét a bírák közül kilenc évre a köztársasági elnök javaslatára választja az Országgyűlés. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 115. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy mely esetekben szűnik meg kizárólag a Kúria elnökének a megbízatása. Ezek az esetkörök a következőek: a megbízatási időtartam letelte, a bírói szolgálati viszonya megszűnése, lemondás, az összeférhetetlenség kimondása, felmentés, vagy a tisztségtől való megfosztás.
[11] Az Alaptörvény 25. cikk (6) bekezdése szerint az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnökét a bírák közül kilenc évre a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja. A Bszi. 70. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy mely esetekben szűnik meg kizárólag az OBH elnökének a megbízatása. Ezek az esetkörök a következőek: a megbízatási időtartam letelte, a bírói szolgálati viszonya megszűnése, lemondás, az összeférhetetlenség kimondása, felmentés, vagy a tisztségtől való megfosztás.
[12] A legfőbb ügyész megválasztásáról az Alaptörvény 29. cikk (4) bekezdése rendelkezik, amely szerint az Országgyűlés a köztársasági elnök javaslatára kilenc évre az ügyészek közül választja a legfőbb ügyészt. A legfőbb ügyész megbízatása a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 22. § (1) bekezdése értelmében kizárólag a megbízási időtartam leteltével, felmentésével, lemondásával, országgyűlési, európai parlamenti, helyi önkormányzati képviselővé, nemzetiségi szószólóvá, illetve polgármesterré történő megválasztásával, továbbá a kormányzati igazgatásról szóló törvény szerinti politikai felsővezetővé, közigazgatási államtitkárrá és helyettes államtitkárrá (a továbbiakban: állami vezető) történő megválasztásával vagy kinevezésével, összeférhetetlenségének megállapításával, hivatalvesztésével, szabadságvesztést, elzárást, közérdekű munkát kiszabó jogerős ügydöntő határozat, továbbá, a büntetőeljárás során jogerős ügydöntő határozattal kényszergyógykezelésének elrendelésével, halálával, illetve abban az esetben szűnhet meg, ha az ügyésszé kinevezéshez szükséges feltételek valamelyike már nem áll fenn.
[13] Az Alaptörvény 30. cikk (3) bekezdése alapján az alapvető jogok biztosát és helyetteseit az Országgyűlés hat évre választja. Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Obtv.)16. § (1) bekezdése és a 17. § (1) bekezdése tartalmazza az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek megbízatásának megszűnési szabályait. Ennek értelmében a megbízatásuk kizárólag a megbízatási időtartam leteltével, halállal, lemondással, ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn, az összeférhetetlenség kimondásával, felmentéssel vagy a tisztségtől való megfosztással szűnhet meg.
[14] Az Állami Szemvevőszék elnökét az Alaptörvény 43. cikk (2) bekezdése szerint az Országgyűlés 12 évre választja. Az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: ÁSZtv.) 11. § (1) bekezdés rendelkezik arról, hogy az Állami Számvevőszék elnökének megbízatása kizárólag a megbízatási időtartam leteltével, a 70. életév betöltésével, lemondással, összeférhetetlenség kimondásával, felmentéssel, kizárással, valamint halállal szűnhet meg.
IV.
[Az Alaptörvény módosítása mint tiltott tárgykör vizsgálata]
[15] A népszavazásra javasolt kérdés második részkérdése arra irányul, hogy a szóban forgó tisztségeket jelenleg betöltő személyek visszahívásával egyidejűleg az Országgyűlés új személyeket válasszon meg öt éves időtartamra.
[16] Magyarország Alaptörvénye a magyar jogforrási hierarchiában a legfelsőbb szintű jogforrás, az Alaptörvény R) cikk (1) bekezdése értelmében Magyarország jogrendszerének alapja. Az Országgyűlés – mint alkotmányozó hatalom – az Alaptörvényben szabályozza Magyarország jogrendjét, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, továbbá meghatározza az államszervezetre vonatkozó alapvető szabályokat. Minden más jogszabály ebből vezethető le és erre vezethető vissza, ezért rendelkezik úgy az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdése, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.
[17] Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja kizárja az országos népszavazás tartását az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről. Ennek oka az – ahogy arra az Alkotmánybíróság a 45/2012. (XII. 29.) AB határozatában is hivatkozott 2/1993. (I. 22.) és 25/1999. (VII. 7.) AB határozatában rámutatott –, hogy az Alaptörvény az állami berendezkedés alapját, az állam és polgárainak viszonyát szabályozza, ezért csak a saját rendszerén belül, az általa feljogosított alkotmányozó hatalom által és a benne meghatározott eljárás szerint módosítható.
[18] Az Alaptörvény elfogadására és módosítására vonatkozó eljárásrendet az Alaptörvény S) cikke tartalmazza, amelynek (1) bekezdése kizárja a népszavazás útján történő Alaptörvény-módosítást, mivel rögzíti, hogy az Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot kizárólag a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő. Az S) cikk (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az Alaptörvény elfogadásához vagy az Alaptörvény módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
[19] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja a fentiekre tekintettel, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén a jogalkotónak olyan jogalkotási kötelezettsége keletkezne, amely az Alapörvény több rendelkezésének a módosítását eredményezné. Ugyanis a kezdeményezésben meghatározott tisztségekre megválasztott személyek megbízatása az Alaptörvény 24. cikk (8) bekezdésének, 25. cikk (6) bekezdésének, 26. cikk (3) bekezdésének, 29. cikk (4) bekezdésének, 30. cikk (3) bekezdésének, és 43. cikk (2) bekezdésének értelmében jelenleg 6, 9 és 12 évre szól, márpedig a nnak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés azon célja megvalósuljon, miszerint az Országgyűlés „helyettük új tisztségviselőket válasszon meg egységesen öt év időtartamra”, szükségszerűen együtt járna az Alaptörvény azon rendelkezéseinek módosításával, amelyek a megválasztás időtartamát jelenleg ettől kivétel nélkül eltérően szabályozzák az egyes tisztséget betöltő személyek tekintetében.
[20] A Bizottság tehát megállapítja, hogy a kezdeményezés az Alaptörvény módosítására irányul, így az a 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján országos népszavazás tárgya nem lehet.
V.
[Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdéssel kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[21] Az Alkotmánybíróság korábban az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés d) pontjában foglalt – az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjával tartalmilag megegyező – az Országgyűlés szervezetalakítással kapcsolatos hatáskörét magában foglaló rendelkezés értelmezése során megállapította, hogy a törvényen alapuló, valamely tisztség betöltésének a módjára (valamely személy megválasztásának a rendjére) vonatkozó szabályozás az Országgyűlés szervezetalakítási hatáskörébe tartozó kérdésnek minősül. „Ez a választási metódus tartalmát tekintve annyit jelenthet, hogy az Országgyűlés egy adott testület vezetőjének személyére vonatkozó döntést fenntartja magának, vagy rábízza (…)” más szervre, illetve testületre. „Bármelyik megoldásra kerüljön is sor, a tisztség betöltésének módjára vonatkozóan annak az Országgyűlés általi meghatározása mindenképp szervezeti döntésnek tekintendő. A népszavazást illető alkotmányi tilalom következésképp nem pusztán a konkrét személyi döntésre, hanem a döntés módját (szintjét) meghatározó törvényi rendelkezésre is vonatkozik.” [Lásd: 9/2010. (I. 28.) AB határozat, ABH 2010, 61, 64-65.; 163./2010. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2010, 797, 800] A Kúria az Alkotmánybíróság ismertetett érvelését – az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjával összefüggésben is – irányadónak, követendőnek tekinti. {Lásd: Kúria Knk.VII.37.959/2017/3. számú végzés, Indokolás [22]}
[22] A népszavazási kezdeményezés második részkérdése arra irányul, hogy az Országgyűlés válasszon meg új személyeket az említett tisztségek betöltésére. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben megállapította, hogy a kérdésben szereplő közjogi tisztségek betöltőit az Országgyűlés választja meg, így az egyértelműen az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi kérdésnek minősül, amely népszavazás tárgya – az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja alapján – nem lehet {Kúria Knk.IV.37.393/2017/3. végzés, Indokolás [29]}.
[23] A népszavazási kezdeményezés első részkérdésében Szervező pedig azt célozza, hogy a szóban forgó tisztségeket jelenleg betöltő személyeket az Országgyűlés „hívja vissza”.
[24] A Nemzeti Választási Bizottság korábban – a legfőbb ügyész visszahívhatóságának a lehetőségét megteremteni szándékozó népszavazási kérdés elbírálása során – megállapította, hogy a fentiekben ismertetett alkotmánybírósági gyakorlatból az is következik, hogy valamely tisztség megbízatása megszűnésének a módja szintén az Országgyűlés szervezetátalakítási hatáskörébe tartozó kérdésnek minősül {116/2017. NVB határozat, Indokolás [22]}.
[25] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a jelen ügyben kezdeményezett jogalkotásra kötelezés arra irányul, hogy az Országgyűlés kifejezetten egy, az említett tisztségeket jelenleg betöltő személyek megbízatását visszavonó, megszüntető rendelkezést hozzon, azaz az említett személyek tekintetében személyi döntést hozzon. Nem arról van tehát szó, hogy az Országgyűlésnek a visszahívás egy új törvényi lehetőségét (okát) szükséges kodifikálnia, hanem arról, hogy – ilyen törvényben foglalt lehetőség hiányában – hozzon egy visszahívást eredményező személyi döntést, kifejezetten a tisztséget jelenleg betöltő személy(ekk)el szemben.
[26] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a szervezetalakítási kérdésre irányadó alkotmánybírósági és bizottsági gyakorlatban kimunkált tételek megfelelően alkalmazhatóak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi kérdésre is. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a jelen ügyben vizsgált kezdeményezés második részkérdése egy olyan személyi kérdést foglal magában, amely azért nem lehet népszavazás tárgya, mert azt az alkotmányozó hatalom az Országgyűlés szuverenitása körébe tartozó olyan döntésnek tekintette, amelyre a közvetlen hatalomgyakorlás nem terjed ki {Kúria Knk.IV.37.393/2017/3. végzés, Indokolás [29]}. Mindez abban az esetben is így van, ha az Országgyűlés a szóban forgó tisztségeket betöltő személyekre vonatkozó döntés lehetőségét – a megbízatás megszűnése tekintetében is (lásd: Indokolás III. pontja) – más szervre, testületre ruházta. A második részkérdés tehát olyan – az Országgyűlés hatáskörébe tartozó – személyi döntésnek tekinthető, amely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja alapján tiltott tárgykörnek minősül, így népszavazás tárgya nem lehet.
VI.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[27] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy az tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[28] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[29] A Bizottság rögzíti, hogy a fentiekben már megállapítottak szerint jelen eljárás tárgyát képező kérdés két részkérdésből áll. Az első részkérdéssel Szervező azt kívánja elérni, hogy a kezdeményezésben meghatározott tisztségek megbízatása megszűnésének hatályos rendelkezések szerinti eseteitől elérő okból szűntesse meg az Országgyűlés a tisztségeket jelenleg betöltő személyek megbízatását. A második részkérdés pedig arra irányul, hogy az Országgyűlés új tisztségviselőket válasszon öt éves időtartamra. Mindezekre figyelemmel a Bizottság a kérdésegyértelműség körében szükségesnek találta azt megvizsgálni, hogy a kérdés sérti-e azáltal a népszavazási egyértelműség követelményét, hogy két, egyenként is megválaszolható részkérdésből áll.
[30] A Kúria a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésében rögzítette, hogy a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségével kapcsolatos álláspont az, hogy önmagában két vagy több részkérdés szerepeltetése a kezdeményezésben generálisan nem okoz kérdés-egyértelműségi problémát, az adott népszavazásra feltenni kívánt kérdés tartalma alapján dönthető el, hogy az összetett kérdés ellenére az érthető, világos-e, lehet-e egyértelműen válaszolni arra. Az Alkotmánybíróság – a Knk.IV.37.719/2015/4. számú kúriai végzésben is felhívott – 52/2001. (XI. 29.) AB határozatában megfogalmazott követelményei szerint „[ö]nmagában az, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés több tagmondatból áll, nem sérti az (…) egyértelműség követelményét. Ha azonban a kérdés több olyan alkérdésből áll, amelyek ellentmondanak egymásnak, amelyek egymáshoz való viszonya nem egyértelmű, vagy amelyek nem következnek egymásból, illetve amelyek tartalmilag egymáshoz nem kapcsolódnak” sértik a választópolgári egyértelműség követelményét, és ezáltal csorbul a népszavazáshoz való jog is. [52/2001. AB határozat; 2001, 392, 405]
[31] A Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés olyan részkérdésekből áll, amelyek egymásból nem feltétlenül következő kötelezést foglalnak magukba, azokra külön-külön ellentétes válasz is adható, így előfordulhat annak lehetősége, hogy a választópolgár az első és a második részkérdésre nem azonos választ kíván adni. A Bizottság álláspontja szerint mivel a két alkérdés külön-külön is megválaszolható, aminek következtében a választópolgár egy, a kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás során eltérő (igen/nem) választ is adhat, így a népszavazási kezdeményezés tárgyát képező kérdés önmagában nem válaszolható meg, ezért sérti a választópolgári egyértelműség követelményét.
[32] A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének sem.
VII.
[A határozat indokolásának összegzése]
[33] A Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésébe, illetve (3) bekezdés a) pontjában foglalt tilalomba ütközik, valamint nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, ezért a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. §-a alapján megtagadta.
VIII.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[34] A határozat az Alaptörvény az 1. cikk (2) bekezdés e) pontján, 8. cikk (1)-(3) bekezdésén, 24. cikk (8) bekezdésén, 25. cikk (6) bekezdésén, 26. cikk (3) bekezdésén, 29. cikk (4) bekezdésén, 30. cikk (3) bekezdésén, valamint a 43. cikk (2) bekezdésén, az Abtv. 15. § (1) és (2) bekezdésén, a Bszi. 70. § (1) bekezdésén és 115. § (1) bekezdésén, az Üsztv. 22. § (1) bekezdésén, az Obtv. 16. § (1) bekezdésén és a 17. § (1) bekezdésén, az ÁSZtv. 11. § (1) bekezdésén, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén, és 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2022. március 3.
Dr. Bozsóki Éva
a Nemzeti Választási Bizottság
elnökhelyettese