A Nemzeti Választási Bizottság
153/2018. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság az Erste Alapkezelő Zrt.(székhely: 1138 Budapest, Népfürdő u. 24-26., nyilvántartási szám: 01-10-044157, képviseli: Pázmány Balázs és Lukács Zsolt, a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott fellebbezés tárgyában – 5 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a Csongrád Megyei 02. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 2/2018. (II. 26.) OEVB számú határozatát megváltoztatja, és a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2018. március 4-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[Az első fokon eljárt választási bizottság döntése és az azt megalapozó tényállás]
[1] Beadványozó 2018. február 22-én 15 óra 57 perckor fordult kifogással a Csongrád Megyei 02. sz. Országgyűlési Egyéni Választókerületi Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB). Kifogásában előadta, hogy 2018. február 20-án, a tulajdonában álló Napfény Park üzemeltetője azt jelezte, hogy a Park parkolójában a Momentum Mozgalom plakátokat helyez el. Az üzemeltetési feladatokat ellátó BNP Paribas elektronikus levélben hívta fel a Momentum Mozgalmat a plakát eltávolítására, amelyet az megtagadott. Beadványozó ezt követően telefonos egyeztetést kezdeményezett a jelölő szervezettel, jelezve, hogy tulajdonosként nem járul hozzá a plakátok elhelyezéséhez, de azok eltávolítását a szervezet ismételten megtagadta.
[2] Beadványozó álláspontja szerint a plakátok elhelyezése nem jogszerű, az sérti a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) vonatkozó rendelkezéseit. Indokolása szerint a Napfény Park teljes területe, így annak parkolója is az Erste Alap tulajdonában áll, így őt illeti a rendelkezés, birtoklás, használat joga, illetve annak meghatározása, hogy ezen jogokat kinek és milyen feltételek mellett engedi át. Ezen, a tulajdonjogból fakadó jogosultságokat csak törvény korlátozhatná, ám ennek a korlátozásnak véleménye szerint egyértelműnek és kifejezettnek kell lennie, mivel a tulajdonjog az Alaptörvényben meghatározott alapjog.
[3] Indokolása szerint a tulajdonjogra vonatkozó, egyértelmű és kifejezett korlátozást a Ve. plakátelhelyezésre vonatkozó szabályai nem tartalmaznak, így egyértelműnek tekinti, hogy a Ve. 144. §-ában kiemelt korlátozásokon túl a plakátok kihelyezése mások alapvető jogait sem sértheti, „így különösen nem korlátozhatja másnak a tulajdonhoz való jogát és azok részjogosítványait”. Véleménye szerint a Ve. 144. § (4) bekezdésének megszorító értelmezése ahhoz vezetne, „hogy a kerítés és a fal kivételével gyakorlatilag bármilyen magántulajdonban álló tárgyon, berendezésen elhelyezhető lenne a plakát a tulajdonos engedélye nélkül (csak egy-két példát hozva: éttermek asztalán, székein, irodák lámpáin, de akár társasházak kertjében álló fákon is, vagy a piros lámpánál éppen megálló autók motorháztetőjén is), és ezt a tulajdonosnak tűrnie kellene, ami nyilvánvalóan teljességgel ellentétes lenne nemcsak a Ve. elveivel, hanem összességében a tulajdonhoz való joggal és a jogállamisággal is”.
[4] Véleménye szerint a Ve. által meghatározott fal és kerítés kiemelésére azért került sor, mert tipikusan ezen építmények találhatók a közterület és magántulajdon határán, illetve semmilyen jogalkotói cél nem támaszthatja alá, hogy a magántulajdonba tartozó körből csak ezen tárgyak élvezzenek védelmet, és ennek megfelelően a hozzájárulás szükségességét a plakát elhelyezéséhez.
[5] Kifejti, hogy a Momentum Mozgalom által a plakát kihelyezhetőségének indokolására felhívott BH2014.349. nem használható jelen tényállás megítélésére, hiszen abból nem derül ki, hogy a kifogást benyújtó személy a kérdéses terület tulajdonosa volt-e, illetve azon ügy alapját a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések, közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet alkalmazhatósága képezte.
[6] Mindezek alapján kérte az OEVB-t, hogy állapítsa meg a jogszabálysértés tényét, és tiltsa el a jogszabálysértőt a további jogszabálysértéstől, illetve kötelezze a jelölő szervezetet a kihelyezett plakátok eltávolítására. Beadványához fényképes bizonyítékot csatolt, igazolta az érintett ingatlan tulajdonjogát, illetve mellékelte a Momentum Mozgalommal elektronikus úton megküldött álláspontját a plakátok kihelyezésével kapcsolatban.
[7] Az OEVB 2/2018. (II. 26.) határozatával a kifogást elutasította. Döntésében a Ve. plakát elhelyezésére irányuló szabályozásának ismertetése mellett hivatkozott a Kúria kapcsolódó gyakorlatára, amely kiemeli, hogy a plakát elhelyezésére kizárólag a Ve. 144. §-ának rendelkezései irányadóak, mivel a szabályozás zárt rendszert alkot. Kiemeli, hogy a plakátok elhelyezésének engedélyhez kötése szűk körben érvényesül, és az épületnek, kerítésnek nem minősülő építményeknél – pl. villanyoszlop – a korlátozás nem alkalmazható és így a jogszabálysértés sem állapítható meg.
II.
[A fellebbezés tartalma]
[8] A határozat ellen Beadványozó 2018. február 27-én 16 óra 23 perckor elektronikus úton fellebbezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz.
[9] Fellebbezésében fenntartotta, hogy a plakátok elhelyezése, és így az OEVB döntése is „sérti a Ve. vonatkozó rendelkezéseit”. Megerősítette, hogy a Napfény Park területe, annak minden tartozékával, így az ott lévő oszlopokkal együtt tulajdonába tartozik, és kifejtette a tulajdona fenntartásával kapcsolatos intézkedéseit, kiemelve, hogy mindezek megalapozzák azon jogát, hogy megállapítsa kik, milyen feltételekkel és célra használhatják tulajdonát.
[10] Ismételten hivatkozik arra, hogy a Ve. nem határoz meg olyan tartalmú szabályt, amely engedélyezné plakát kihelyezését magántulajdonban lévő dologra, sőt kerítések és épületek fala esetében kifejezett korlátozást fogalmaz meg.
[11] Szövegszerűen ismételve a kifogásában foglaltakat kifejti továbbá a tulajdonhoz mint alapvető joghoz kapcsolódó szükségszerű védelmet, amely alapján a plakátok kihelyezése egyértelműen jogsértő. Ismételten vitatja továbbá a Momentum Mozgalom által megjelölt és az OEVB által is tartalmilag hivatkozott kúriai precedens alkalmazhatóságát.
[12] Kéri mindezek alapján megállapítani, hogy az OEVB határozata jogsértő, továbbá kéri annak megváltoztatását, a jogszabálysértő eltiltását a további jogsértéstől, illetve a Momentum Mozgalom kötelezését a kihelyezett plakátok eltávolítására.
III.
[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]
[13] A Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 231. § (4) bekezdése szerint a másodfokú eljárás keretében a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást vizsgálja. Az OEVB eljárásával kapcsolatban a Nemzeti Választási Bizottság megjegyzi, hogy a kifogás benyújtásának napja helyesen 2018. február 22, így annak elbírálási határideje 2018. február 25. volt. Ezzel együtt az OEVB késedelme az ügy érdemét semmilyen módon nem befolyásolta.
[14] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Ve. 212. § (2) bekezdésének a) pontja alapján a kifogásnak tartalmaznia kell a jogszabálysértés megjelölését. A Ve. 215. § c) pontja alapján a kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha nem tartalmazza a 212. § (2) bekezdésében foglaltakat, illetve d) pontja alapján akkor is, ha annak elbírálása nem tartozik egyik választási bizottság hatáskörébe sem.
[15] Beadványozó kifogásában jogsértésként elsődlegesen a „Ve. vonatkozó rendelkezéseit” jelöli meg. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a plakát elhelyezésére a Ve. 144. §-a tartalmaz rendelkezéseket. A 144. § (3) bekezdése alapján – a (4)-(7) bekezdésekben meghatározott kivételekkel – korlátozás nélkül elhelyezhető plakát a kampányidőszakban. A főszabálytól való eltérés részletezésénél a 144. § (4) bekezdése az épületek falán és kerítéseken – azaz konkrétan meghatározott építménytípusokon – való plakátelhelyezéshez nélkülözhetetlen tulajdonosi, bérlői, vagyonkezelői hozzájárulás szükségességéről rendelkezik. A 144. § (5) bekezdése meghatározott célú, közterületeken érvényesülő önkormányzati rendeleti tilalomról, míg a (6) bekezdés az önálló hirdető-berendezésekkel és óriásplakátokkal összefüggésben a közterület-használatra vonatkozó szabályok alkalmazásáról rendelkezik. Végül a (7) bekezdés tiltja a plakátok egymást eltakaró, fedő kihelyezését és előírja, hogy azok károkozás nélkül legyenek eltávolíthatók.
[16] Beadványozó további részletes indokolásában a konkrét jogszabálysértés megjelölésének mellőzésével azt fejtette ki, hogy a Ve. 144. §-ában kiemelt korlátozásokon túl – amelyek megsértését Beadványozó kifejezetten nem vélelmezi – a plakátok kihelyezése mások alapvető jogait sem sértheti, „így különösen nem korlátozhatja másnak a tulajdonhoz való jogát és azok részjogosítványait”.
[17] Beadványozó jogértelmezési kérdésként kívánta bemutatni a Ve. 144. § (4) bekezdésében foglalt, épületek falára és kerítésre vonatkozó korlátozás valamennyi magántulajdonban álló dologra való alkalmazhatóságát. Ezzel összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság rámutat arra, hogy az idézett rendelkezés nem tulajdoni forma, hanem az építmény jellege szerint határoz meg korlátozást (hozzájárulás szükségessége), annak tulajdoni formájától függetlenül. Így a védelem nem csak a magántulajdonban, hanem a köztulajdonban álló építményekre is vonatkozik és nem csak a tulajdonost, hanem a vagyonkezelőt, bérlőt is megilleti.
[18] Ennek megfelelően a konkrét, és egyértelműen meghatározható tartalmú rendelkezésből általános, a magántulajdon védelmét biztosító szabály levezetése – különösen a Ve. 144. § (3) bekezdésben biztosított általános felhatalmazással összevetve – messze túlmutat a választási bizottságok számára a jogszabályokban biztosított jogértelmezés keretein.
[19] A Nemzeti Választási Bizottság kiemeli, hogy Beadványozó kifogásában lényegében nem a Ve. 144. § (4) bekezdésében foglalt szabály sérelmére hivatkozik, hanem azon túl, az Alaptörvényben biztosított, a tulajdonhoz való jog mint alapjog sérelmét veti fel, amelyet álláspontja szerint a Ve.-nek a plakátok magántulajdonon való szabad elhelyezhetősége érdekében kifejezetten korlátoznia kellene. Ezen Ve.-ben foglalt korlátozás – vagy más megközelítésben a kifejezetten a magántulajdon engedély nélküli használatára vonatkozó felhatalmazás – hiánya az alapjoggal együttesen értékelve alapozza meg véleménye szerint a plakátok engedély nélküli elhelyezésének jogsértő voltát.
[20] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint Beadványozó az üggyel összefüggésben a fenti levezetés ellenére konkrét jogszabálysértést megjelölni nem tudott. A sérelmezett tevékenységeket a Ve. 144. §-ában rögzített tételes rendelkezésekkel nem ütközteti, és a tulajdonjog alapjogi védelméből származtatott értelmezése kifejezetten ellentétes a Ve. 144. § (3) bekezdésében biztosított általános felhatalmazással.
[21] Az ügyben felhívott BH2014.349., illetve ugyanezen körben több kúriai döntés, pl. a Kvk.III.37.355/2014/3.számú végzés kifejti: „A Ve. 144. §-ának helyes értelmezése az, hogy a választási plakát elhelyezésére kizárólag a Ve. 144. §-ának a rendelkezései az irányadók. A választási szervek az e rendelkezéseknek való megfelelést vizsgálhatják, (…) mivel a Ve. 144. §-a egy zárt szabályrendszert alkot”.
[22] Annak vizsgálata pedig, hogy a Ve. 144. § (3) bekezdése által biztosított, egyértelmű tartalmú – szinte korlátozás nélküli – felhatalmazás ütközik-e az Alaptörvény tulajdonhoz való jog védelmét biztosító rendelkezéseivel, a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a választási bizottságok által nem vizsgálható. Hasonló álláspontot foglalt el a Kúria Kvk.III.37.512/2014/3. számú végzésében is, amelyben leszögezte, „a választási rendszer, illetőleg az annak alapját képező normarendszer felülvizsgálatára nincs hatásköre, jogalkotási kérdésekben az egyedi ügyben született határozat felülvizsgálata során nem foglalhat állást, utalva e körben az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontjára is”.
[23] Beadványozó fellebbezésében kifogásával azonos indokolással, választásra irányadó tételes jogszabályi rendelkezés sérelmének megjelölése nélkül támadta a plakátok elhelyezését, illetve az elsőfokú határozatot. A Nemzeti Választási Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a jogorvoslati eljárás során az elsőfokú döntést és az ahhoz kapcsolódó eljárást vizsgálja, így a kifogás hiányosságai a fellebbezési eljárásban sem lettek volna pótolhatók. Ezért a fellebbezés a kifogás megítélésére vonatkozóan érdemben vizsgálható új tényt vagy bizonyítékot nem tartalmazott.
[24] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kifogás a jogszabálysértés megjelölését nem tartalmazta, továbbá a választási eljárás és az Alaptörvény rendelkezései összhangjának vizsgálatára a választási bizottságoknak nincs hatásköre, ezért annak érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye.
[25] A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben rögzített indok alapján – a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontjára hivatkozva – a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott.
IV.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[26] A határozat a Ve. 144. §-án, 212. § (2) bekezdés a) pontján, 215. § c) pontján, 231. § (4) bekezdésén, 231. § (5) bekezdés b) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1), (2) és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2018. március 1.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke