15/2023. NVB határozat - a Seres Mária magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

15/2023. számú határozata 

A Nemzeti Választási Bizottság a Seres Mária (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 14 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért Ön azzal, hogy az oltások által okozott egészségkárosodásért minden esetben a gyártó vállaljon anyagi felelősséget?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. április 5-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2023. január 26-án postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez 25 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 24 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát, amelynek eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[A népszavazási kérdés jogi háttere]

  1. Jelen népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy az oltások által okozott egészségkárosodásért minden esetben a gyártó vállaljon anyagi felelősséget. Tekintettel arra, hogy a kezdeményezés a védőoltások szabályozásával kapcsolatban kívánja jogalkotásra kötelezni az Országgyűlést, a Nemzeti Választási Bizottság szükségesnek tartja felvázolni a védőoltásokat érintő – a kérdés elbírálása szempontjából – releváns jogszabályi rendelkezéseket.
  2. A védőoltás fogalmát a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 3/A. § 19. pontja az alábbiak szerint határozza meg: „a védőoltás olyan egészségügyi tevékenység, amelynek során oltóanyagot juttatnak a szervezetbe aktív vagy passzív immunizálás céljából, melynek segítségével az adott betegség elleni specifikus védettség kialakítható és fokozható”. Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Gyógyszertv.) 1. § 1. pontjának meghatározása alapján az oltóanyag, amelyet a védőoltás alkalmával az emberi szervezetbe juttatnak, gyógyszernek minősül.
  3. A védőoltással kapcsolatos hazai szabályozást részben az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) tartalmazza, amelynek 57. § (1) bekezdése a védőoltás célját a fertőző betegségekkel szembeni aktív, illetve passzív védettség kialakításában határozza meg. Az Eütv. 57. § (6) bekezdése alapján védőoltás kizárólag az egészségügyi államigazgatási szerv által engedélyezett oltóanyaggal és az engedélyező okiratban szereplő céllal és feltételekkel végezhető.
  4. Az Eütv. 57. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a miniszter rendeletben határozza meg azokat a fertőző betegségeket, amelyek esetében a) életkorhoz kötötten, b) megbetegedési veszély esetén, illetőleg c) külföldre történő kiutazás esetén a kiutazó költségén kötelező védőoltás elrendelésének van helye.
  5. Az Eütv. 57. § (3) bekezdése alapján a miniszter egyes munkakörökben való foglalkoztatás feltételeként a munkáltató költségére védőoltási kötelezettséget írhat elő. Az Eütv. 57. § (4) bekezdése szerint a védőoltásra nem kötelezett személy kérésére – kiskorú esetében törvényes képviselője hozzájárulásával – orvosilag indokolt esetben védőoltásban részesíthető.
  6. A fentiek alapján a védőoltások tehát két nagy csoportra oszthatóak: a kötelező védőoltásokra és a választható védőoltásokra. A kötelező védőoltások célja a fertőzések és járványok megelőzése, a betegség lefolyásának enyhítése és a nyájimmunitás létrehozása.
  7. Hazánkban az életkorhoz kötött kötelező védőoltások két csoportba oszthatók az oltási naptárnak megfelelően, így megkülönböztethetőek a folyamatos oltások és a kampányoltások. A folyamatos oltásokat a gyermek életkorához kötötten háziorvosa, a kampányoltásokat pedig az adott évfolyamba járó gyermekek iskolaorvosa adja be.
  8. A folyamatos védőoltások közé tartozik például a BCG vakcina, amelyet a gümőkór megelőzésére fejlesztettek ki; a Hib oltás, amely a súlyos agyhártyagyulladás ellen véd, vagy az MMR oltás, amely a kanyaró, mumpsz és rózsahimlő betegségek ellen nyújt védelmet.
  9. Az életkorhoz kötött kötelező oltásokat 11 éves kortól iskolai oltások keretében adják be. Ezeket nevezzük kampányoltásoknak, amelyek iskolai osztályokra, és nem a tanulók életkorára vonatkoznak. Ezek többsége emlékeztető oltás, azaz egy kisgyermekkorban kapott oltás következő része, ez „emlékezteti” az immunrendszert a korábbi védőoltásra és a hatékony immunválasz még tovább fokozódik. Ilyen kampányoltás például az MMR és DTPa újraoltás, valamint a Hepatitis B oltások. (Forrás: https://egeszsegvonal.gov.hu/maradj-egeszseges/kotelezo-gyermek.html)
  10. Az NM rendelet 6. § (1) bekezdése rendelkezik részletesen a megbetegedési veszély és annak elhárítása érdekében a szükséges védőoltás(ok)ról, az NM rendelet 8. §-a pedig szabályozza, hogy a magyar állampolgárok külföldre történő kiutazása esetén milyen fertőző betegségek ellen kötelesek beoltatni magukat.
  11. Továbbá léteznek a kötelező védőoltásokon belül a munkakörhöz kapcsolódó védőoltások, amelyekről az NM rendelet 9. §-ának (1) bekezdése rendelkezik. Bizonyos szakmákban a megbetegedési veszély csökkentése érdekében ugyanis a munkáltatónak biztosítania kell az adott veszélyeztetett munkakörben foglalkoztatott dolgozók védőoltását, így például a Hepatitis B elleni, a veszettség, valamint a tetanusz elleni oltásokat.
  12. Az önként választható védőoltások közé pedig többek között az influenza, a Human Papilloma Vírus elleni oltóanyag, a Hepatitis A, vagy a koronavírus elleni védőoltások tartoznak.
  13. Az Eütv. 58. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy a védőoltás módjáról, céljáról, helyéről és idejéről a védőoltásra kötelezett személyt, illetve törvényes képviselőjét értesíteni kell. A védőoltásra kötelezett kiskorú személy megjelenéséről a törvényes képviselő köteles gondoskodni.
  14. Az Eütv. 58. § (7) bekezdése szerint ha a védőoltás igénybevételére köteles személy e kötelezettségének írásbeli felszólításra sem tesz eleget, az egészségügyi államigazgatási szerv a védőoltást elrendeli. Az egészségügyi államigazgatási szerv közvetlen járványveszély fennállása esetén – a veszélyhelyzet szerint meghatározott védőoltások köre tekintetében – a határozatot azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja.
  15. Az Eütv. 58. § (10) bekezdése alapján ha a védőoltásra kötelezett személy a védőoltás adásával összefüggésben súlyos egészségkárosodást szenved, megrokkan vagy meghal, őt, illetve általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja.
  16. Ahhoz, hogy egy vakcinát „alkalmazhassanak”, rendelkeznie kell forgalomba hozatali engedéllyel, azaz annak embergyógyászati célra történő alkalmazhatóságát engedélyező hatósági határozattal. Magyarországon védőoltás csak akkor hozható forgalomba, ha forgalomba hozatalát a (magyar) gyógyszerészeti államigazgatási szerv vagy a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1901/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet vagy az 1394/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján az Európai Bizottság engedélyezte. [Gyógyszertv. 5. § (1) bekezdés]
  17. Valamely gyógyszernek az Európai Unió teljes területén való forgalmazása engedélyezésének jogkörét az Európai Gyógyszerügynökség gyakorolja, amelynek fő feladata, hogy engedélyezze és felügyelje az EU országaiban forgalomba hozni kívánt, illetve forgalomban lévő gyógyszereket. A gyógyszergyártó cégek az Európai Gyógyszerügynökségnél kérelmezhetik az egységes forgalombahozatali engedély kiadását, amelyet az Európai Bizottság állít ki. Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 726/2004/EK Rendelete értelmében a rendelettel összhangban kiadott forgalomba hozatali engedély az Unió egész területén érvényes.
  18. Ahogyan azt a Nemzeti Választási Bizottság már a 38/2021. NVB, valamint 405/2022. NVB határozatában is ismertette, az oltóanyagok és egyéb immunbiológiai készítmények előállítására, forgalomba hozatalára és hatósági ellenőrzésére külön jogszabály rendelkezései az irányadóak (így pl. az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek forgalomba hozatalának és gyártásának engedélyezéséről szóló 450/2017. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet), az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek gyártásának személyi és tárgyi feltételeiről szóló 44/2005. (X. 19.) EüM rendelet, vagy az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2019/5 európai parlamenti és tanácsi rendelet stb.).
  19. Magyarországon gyógyszer forgalomba hozatala akkor engedélyezhető a Korm. rendelet 11. § (5) bekezdése alapján, ha a gyógyszer megfelel a Gyógyszertv. 5. § (2) bekezdésében, valamint a Korm. rendeletben meghatározott feltételeknek.
  20. A Gyógyszertv. alapján a gyógyszerészeti államigazgatási szerv a gyógyszer forgalomba hozatali engedélyét akkor adja ki, ha annak minősége, mennyiségi összetétele - ideértve a gyártás körülményeit is - ismert és meghatározott [5. § (2) bekezdés a) pont], továbbá terápiás hatásossága - az egyszerűsített eljárással törzskönyvezhető homeopátiás gyógyszerek kivételével - klinikailag is bizonyított [5. § (2) bekezdés b) pont], valamint az előny/kockázat aránya kedvező [5. § (2) bekezdés c) pont].
  21. Az oltóanyagokkal kapcsolatos jogszabályi rendelkezések elsősorban a gyártásra és a forgalomba hozatalra, illetve a forgalmazásra vonatkozóan írnak elő kötelező jogi normát. A forgalomba hozatali engedélyről döntő hatóságok azt mérlegelik eljárásuk során, hogy az oltóanyag használatából származó előnyök felülmúlják-e az esetleges mellékhatásokat és kockázatokat (Előny/kockázat arány).
  22. A gyógyszer alkalmazásával összefüggésben keletkezett károkért való felelősség és személyiségi jogsértésért való helytállási kötelezettség kérdéskörét szintén a Gyógyszertv. szabályozza. A törvény 21. §-ában foglalt rendelkezések szerint a gyógyszer alkalmazásával összefüggésben bekövetkezett halál, megrokkanás, illetve egészségkárosodás esetén a sérelemdíj fizetésére kötelezés, valamint nem vagyoni sérelemből eredő vagyoni károkért való felelősség kérdésében a Polgári Törvénykönyv sérelemdíjra és termékfelelősségre vonatkozó rendelkezéseit a Gyógyszertv.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Gyógyszer előírás szerinti alkalmazásával okozott halál, megrokkanás, illetve egészségkárosodás, valamint a Polgári Törvénykönyv szerinti termékkár esetében a gyártó kimentésére a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. § (2) bekezdését és 6:555. §-át kell megfelelően alkalmazni.
  23. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdése alapján a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A Ptk. 6:555. § (1) bekezdése alapján a gyártó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a terméket nem hozta forgalomba;

b) terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenység körében gyártotta vagy forgalmazta;

c) a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt, és a hiba oka később keletkezett;

d) a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető; vagy

e) a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta.

  1. A Ptk. 6:555. § (2) bekezdése szerint az alapanyag vagy a résztermék gyártója mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a hibát a végtermék szerkezete, illetve összetétele okozta; vagy

b) a hiba a végterméket gyártó utasításának a következménye.

  1. A Ptk. 6:555. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gyógyszer előírás szerinti alkalmazásával okozott kár esetén a gyártó a Ptk. 6:555. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra hivatkozással nem mentesülhet a felelősség alól.
  2. A Gyógyszertv. 21. § (4) bekezdése szerint, ha a gyógyszer alkalmazására kórokozók, toxinok, kémiai anyagok vagy nukleáris sugárzás feltételezett vagy igazolt terjedésének megakadályozása érdekében a gyógyszerészeti államigazgatási szerv ideiglenes vagy kivételes forgalomba hozatali engedélye alapján került sor, az állam a sérelmet, illetve vagyoni kárt szenvedett személyt, illetve halála esetén eltartott hozzátartozóját kártalanítja. A kártalanítás módjára és mértékére a Ptk. 6:564. §-át kell megfelelően alkalmazni. A Ptk. hivatkozott jogszabályhelye előírja, hogy ha jogszabály a jogszerűen okozott kárért kártalanítási kötelezettséget ír elő, a kártalanítás módjára és mértékére a kártérítésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
  3. A 2012. január 1-jéig hatályban lévő rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV törvény (a továbbiakban: Rjtv.) 1. § a) pontja az egészségkárosodás fogalmát az egész szervezetre vonatkoztatott, a szervezet felépítésében, funkcióiban betegség, sérülés vagy veleszületett rendellenesség következtében kialakult kedvezőtlen változásként határozta meg.
  4. Az Rjtv.-t felváltó, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 1. §-ának (2) bekezdése pedig már egészségi állapotról rendelkezik, amely alatt az egyén fizikai, mentális, szociális jóllétének betegség, illetve sérülés után kialakult vagy veleszületett rendellenesség következtében fennálló tartós vagy végleges kedvezőtlen változásait (a továbbiakban: egészségkárosodás) figyelembe véve meghatározott állapotot kell érteni.

IV.

  1. [A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
  2. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  3. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  4. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Kúria a Knk.IV.37.458/2015/3. számú végzésében rámutatott arra, hogy a választói egyértelműség követelménye szükségképpen magában foglalja azt, hogy a kérdés feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, de pusztán azzal nem azonosítható: lényege, hogy a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét azért, hogy tudatosan, átgondoltan tudják leadott szavazataikkal az Országgyűlés jogalkotói munkáját meghatározni.
  5. A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában továbbá arra is rámutatott, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie azzal, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet és az eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
  6. Mindenekelőtt a Nemzeti Választási Bizottság arra kíván rámutatni, hogy a népszavazási egyértelműség két eleme, a választópolgári és jogalkotói egyértelműség nem azonos szinonim fogalmak, közéjük nem lehet egyenlőségjelet tenni. Egy kérdés esetében a választópolgári egyértelműség ugyanis nem azonosítható a jogalkotói egyértelműséggel. Nem lehet kiindulni ugyanis abból a feltevésből, hogy amennyiben a jogalkotó számára egyértelmű, hogy a kérdés törvényalkotási kötelezettséget tartalmaz, az automatikusan egyértelmű a választópolgár számára is. Míg a népszavazási eljárás eredményeképp keletkező törvényalkotási kötelezettség előkészítéséért a jogszabályalkotásban jártas, erre vonatkozó szakértelemmel bíró szakemberek tesznek eleget, addig a kérdésben döntési lehetősége – a kérdés támogatása és a kérdésben való szavazás alkalmával – az átlagos tudással és ismeretekkel bíró, a hatályos jogi szabályozások körében átlagosan jártas ismeretekkel rendelkező választópolgárnak van. Éppen ezért szükséges elhatárolni és külön-külön megvizsgálni a népszavazási egyértelműség két elemét és emiatt elsődleges szempont a népszavazási kérdés megfogalmazása során az, hogy a kérdést a választópolgár valóban értse. Tisztában legyen a kérdésben szereplő fogalmak hétköznapi jelentésével és ezáltal azokat a következményeket, amelyek a kérdésre adott válasza alapján lehetségesek felmérhetők, előre láthatók legyenek. Csak így tudja valóban meghatározni és felelősen eldönteni az Országgyűlés jogalkotói munkájának tartalmát. {Lásd: 9/2016. NVB határozat}
  7. A Nemzeti Választási Bizottság meg kívánja jegyezni, hogy több alkalommal került már a Bizottság elé azonos tárgyban és hasonló tartalommal benyújtott népszavazási kezdeményezés, így a 38/2021. NVB határozatban, a 405/2022. NVB határozatban, valamint a 420/2022. NVB határozatban tett megállapításait a jelen ügy elbírálásakor is fenntartja.
  8. Az egyértelműség körében a Nemzeti Választási Bizottság elsődlegesen a kérdésben szereplő fogalmak jelentéstartalmát és az azok közötti összefüggést vizsgálta. A Nemzeti Választási Bizottság a népszavazásra javasolt kérdés vizsgálata során mindenekelőtt megállapítja, hogy Szervező a kezdeményezésben általa használt „oltás” szó alatt egyértelműen valamely fertőző betegség elleni védőoltás kifejezést érti.
  9. A jelen határozat Indokolásának III. pontjában hivatkozott jogszabályhelyek áttekintését követően megállapítható, hogy mellékhatás nélküli gyógyszer és oltóanyag nincs. A forgalomba hozatali engedélyről döntő hatóságok azt mérlegelik eljárásuk során, hogy az oltóanyag használatából származó előnyök felülmúlják-e az esetleges mellékhatásokat és kockázatokat (előny/kockázat arány).
  10. A fentiekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a jelenlegi szabályozás alapján az oltóanyag alkalmazásával összefüggésben keletkezett károkért főszabály szerint az oltóanyag gyártóját terheli felelősség. Ugyanakkor ez a felelősség a jelenleg hatályos szabályok értelmében nem abszolút és objektív, a gyártó a Ptk.-ban foglalt kimentési okok alapján mentesülhet a felelősség alól. Ezzel kapcsolatban azt is ki kell emelni, hogy a kimentési okok köre szűkebb az általánosnál, mivel gyógyszer előírás szerinti alkalmazásával okozott kár esetén a gyártó nem hivatkozhat arra, hogy a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető. Tehát a gyógyszergyártót a hatályos jogszabályok alapján is az általánosnál szigorúbb helytállási köztelezettség terheli.
  11. Az általánostól eltérő szabályozás érvényesül azonban a kötelező védőoltás felvételével összefüggésben bekövetkezett súlyos egészségkárosodás, megrokkanás vagy halál esetén. Ezekben az esetekben ugyanis nem az oltóanyag gyártóját, hanem az államot terheli a felelősség.
  12. Szintén az általánostól eltérő szabályozás érvényesül, ha az oltóanyag alkalmazására kórokozók, toxinok, kémiai anyagok vagy nukleáris sugárzás feltételezett vagy igazolt terjedésének megakadályozása érdekében a gyógyszerészeti államigazgatási szerv ideiglenes vagy kivételes forgalomba hozatali engedélye alapján került sor, ekkor ugyanis a sérelmet, illetve vagyoni kárt szenvedett személyt, illetve halála esetén eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja. Az ideiglenes vagy kivételes forgalomba hozatali engedély kiadására mindig különös méltánylást érdemlő betegellátási érdekből vagy közegészségügyi szempontból kiemelten veszélyes helyzet miatt kerülhet sor, ilyenkor a gyógyszergyártó által vállalt potenciális kockázatok ellensúlyozását teszi lehetővé a szabályozás.
  13.  A fenti megállapítások alapján a Nemzeti Választási Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a népszavazásra javasolt kérdés több szempontból sem felel meg az egyértelműség követelményének, ugyanis annak megfogalmazása nem kellően pontos, és a szándékolt jogalkotás következményeiben kiszámíthatatlan.
  14. A kérdés a felelősségvállalási kötelezettséget „minden esetben” a gyártóra kívánja terhelni, ugyanakkor az nem derül ki egyértelműen, hogy a „minden eset” arra vonatkozik-e, hogy a célzott jogalkotás kizárólag arra irányul, hogy a jelenleg is fennálló gyártói felelősséget oly módon szigorítsa, hogy nem teszi lehetővé a kimentési okokra való hivatkozást; avagy azt is, hogy ezen felül a jelenleg az állam felelősségi körébe tartozó esetek is a gyártók felelősségi körébe kerüljenek. A kérdés azért nem egyértelmű, mert ugyan a tisztán nyelvtani értelmezés alapján az utóbb említett esetkörre vonatkozik a kérdés, de – figyelemmel arra, hogy az állami felelősség biztosabb anyagi alapokon áll, mint egy gazdasági társaságé – komoly kételyt vet fel, hogy Szervezőt valóban ez a jogalkotási cél vezérelte-e a kezdeményezés benyújtásakor.
  15. További bizonytalanságot okoz, hogy a „minden esetben” fordulat abban a tekintetben sem elégíti ki az egyértelműség követelményét, hogy nem derül ki egyértelműen: Szervező azt a jelenleg hatályos szabályozást is módosítani akarja, amely szerint a vakcina gyártója kizárólag azon mellékhatások okozta egészségkárosodásokért tartozik anyagi felelősséggel, amelyeket nem tüntetett fel a betegtájékoztatón, avagy nem. Azokkal a mellékhatásokkal kapcsolatban ugyanis, amelyek a vakcina betegtájékoztatóján megtalálhatóak, a jelenleg hatályos szabályok nem lehet felelősségre vonni a gyártót, e felelősséget ugyanis a beoltott személy viseli, hiszen tudnia kellett arról, hogy mik a lehetséges mellékhatások és egészségkárosodások [vesd össze: Ptk 6:554 § (1) bekezdés].
  16. Nem egyértelmű továbbá az sem, hogy a célzott jogalkotás alapján a felelősség fennállna-e az oltások okozta egészségkárosodásért, függetlenül attól, hogy azt közvetlenül az oltóanyag okozta-e vagy sem. Egészségkárosodást ugyanis nemcsak maga a vakcina, hanem az oltás beadásának körülményei is előidézhetnek. Ilyen esetekben az egészségkárosodás bár ugyancsak az oltás egyenes következménye, azonban az – a jelenleg hatályos szabályok alapján a gyártó felelősségi körén kívül álló – oltással kapcsolatos egyéb körülményre vezethető vissza, így többek között a helytelenül (például nem megfelelő hőmérsékleten) tárolt oltóanyagra vagy a nem steril körülményekre.
  17. Különösen ellentmondásos a helyzet abban az esetben, ha az oltóanyag forgalomba hozatali engedélyét az Európai Gyógyszerügynökség adta ki. Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 726/2004/EK Rendelete értelmében a rendelettel összhangban kiadott forgalomba hozatali engedély az Unió egész területén érvényes. A „minden esetben” jelentheti ugyanis egy olyan mind a hazai szabályozástól, mind a nemzetközi gyakorlattól jelentősen különböző abszolút és objektív felelősségi forma bevezetését, amely aránytalan nagyságú kötelezettségvállalást kíván meg a gyártótól. Ebből kifolyólag a gyártónak nem állna érdekében az oltóanyag magyarországi engedélyeztetése, és az oltás felvétele senkinek sem lenne elérhető. Ez nemcsak a természetes személyek önrendelkezési jogát korlátozná, hanem az államot is akadályozná az egészséghez való jog biztosítása körében fennálló intézményvédelmi kötelezettsége teljesítésében. A szabályozás ilyen irányú módosítása tehát következményeiben teljesen kiszámíthatatlan lenne és ellehetetlenítené a járványok elleni küzdelmet. {Lásd: 38/2021. NVB határozat, Indokolás [38]-[39]}
  18. A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy egy, a kérdés alapján tartott érvényes és eredményes népszavazás esetén a jogalkotó számára nem lenne egyértelmű, hogy pontosan milyen tartalmú jogalkotásra is lenne köteles.
  19. A kérdés megfogalmazása a választópolgári egyértelműség követelményének sem felel meg, ugyanis a fent ismertetett komplex jogi szabályozásra figyelemmel – alapos polgári jogi és egészségügyi jogi ismeretek hiányában – általában sem várható el az átlagos tudással és ismeretekkel rendelkező választópolgártól az, hogy a kérdésben szereplő védőoltás jogi szabályozásával tisztában legyen, és ennélfogva egy érvényes és eredményes népszavazás esetén átlássa, hogy miről is szavaz.
  20. Ezen túl a Kúria is több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3., Knk.VII.37.941/2018/2., Knk.II.37.302/2020/3.) arra mutatott rá, hogy sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai ismeretek kellenének, amelyek a választópolgároktól nem várhatók el.
  21. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint habár Szervező által országos népszavazásra bocsátani kívánt kérdés a társadalom széles rétegét érintené, azonban valójában egy olyan bonyolult szakpolitikai kérdésről van szó, amelynek megértéséhez a választópolgároknak nem csupán bonyolult vakcinológiai, farmakológiai és biotechnológiai ismeretekre, hanem precíz és mélyreható egészségügyi szaktudásra is szükségük lenne, amely szakismeretek nem várhatók el. Ezért a választópolgár a döntése meghozatalakor nem lenne tisztában azzal, hogy a kérdésre történő igennel vagy nemmel szavazás esetén döntésének milyen következményei lennének. Ennél fogva a választópolgárok nem lennének képesek átlátni ezen döntésük következményeit. Az Alkotmánybíróság a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy az egyértelműség részének tekintendő az is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség következményei ne legyenek beláthatatlanok.
  22. Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért annak hitelesítését az Nsztv. 11. §-ára hivatkozással megtagadta.

V.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Eütv. 57. § (1)-(4) és (6) bekezdésén, valamint az 58. § (6)-(7) és (10) bekezdésén, a Gyógyszertv. 1. § 1. pontján, 5.§ (1)-(2) bekezdésén és 21.§-án, a Korm.rendelet 11. § (5) bekezdésén, illetve az NM rendelet 3/A. § 19. pontján, az 5. §-án, a 6. §-án, 8. §-án, valamint a 9. § (1) bekezdésén, a Ptk. 2:52. és 6:555. §-án, az Nsztv. 9. §-án és a 11. §-án, az NM rendelet 3/A. § 19. pontján, a Korm. rendelet 11. § (5) bekezdésén, az Rjtv. 1. § a) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2023. március 21.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke