35/2020. NVB határozat - az Ákos Zoltán magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

35/2020. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság az Ákos Zoltán magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 14 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Ön egyetért e azzal, hogy Magyarországon a vészhelyzeten kívüli időszakban ne legyen kötelező a szájmaszk a munkahelyeken és a tömegközlekedéseken?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. július 30-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2020. július 7-én személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 30 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 22 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.

[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.

[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.

[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozás vizsgálata]

[6] Jelen népszavazási kezdeményezés megfogalmazott célja szerint arra irányul, hogy Magyarországon a „vészhelyzeten” kívüli időszakban ne legyen kötelező a szájmaszk viselése a munkahelyeken és a tömegközlekedési eszközökön.

[7] A Nemzeti Választási Bizottság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a kérdés alapján tartandó érvényes és eredményes népszavazás milyen jogalkotási kötelezettséget róna a törvényhozóra.

[8] A népszavazásra szánt kérdés a vészhelyzet kifejezést tartalmazza. A Kormány 2020. június 18-ával szüntette meg az Alaptörvény 53. cikke szerinti veszélyhelyzetet, majd egészségügyi válsághelyzetet és ennek keretében járványügyi készültséget rendelt el. A járványügyi készültségi időszak védelmi intézkedéseiről szóló 285/2020. (VI.17.) kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet1) 1. §-a – védelmi intézkedésként – meghatározott helyeken kötelezővé tette a szájat és orrot eltakaró eszköz viselését. 

[9] Ezen előzmény alapján a Bizottság indokoltnak tartotta a kezdeményezésben szereplő „vészhelyzet” és az Alaptörvényben a különleges jogrend szabályai között nevesített veszélyhelyzet fogalma közötti kapcsolat, illetve tartalmi egyezőség vizsgálatát. A vészhelyzet és az Alaptörvény szerinti veszélyhelyzet különböző tartalmakkal bíró, egymásnak nem megfeleltethető fogalmak.

[10] A vészhelyzetről általánosan a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) a valótlan bejelentés törvényi tényállása tekintetében szól, azonban annak fogalmát nem határozza meg. A törvényjavaslat indokolása sem tartalmaz meghatározást, mindösszesen annyit rögzít, hogy a javaslat a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: régi Szabs. tv.) szerinti szabálysértési tényállást alapul véve rendelkezik a tényállás megállapításáról. A régi Szabs. tv. szintén nem tartalmaz definíciót, a törvényjavaslathoz fűzött indokolás pedig a valótlan bejelentés tényállásához kapcsolódóan a vészhelyzet kapcsán példálózva a tűzesetet és balesetet említ. A Szabs. tv.-en túl egyes jogszabályok szintén nevesítik a vészhelyzet kifejezést, azonban azok nem általánosságban rendelkeznek róla, hanem speciális vészhelyzet típusokat tartalmaznak. Így például a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 184. § (4) bekezdés m) pontja tartalmazza a villamosenergia-vészhelyzetet, a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról szóló 147/2010. (IV. 29.) kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet2) 2. § 14. pontja meghatározza a havaria fogalmát, amely természeti csapás vagy emberi tevékenység miatt előálló vészhelyzet. Ezen jogszabályi rendelkezések, valamint a vészhelyzet köznapi jelentését tekintve megállapítható, hogy az olyan váratlan, hirtelen fellépő esemény, történés, amely azonnali közbeavatkozást vagy elhárítást igényel.

[11] Ezzel szemben a veszélyhelyzetet, mint különleges jogrendet az Alaptörvény 53. cikke tartalmazza, amely alapján a Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be. A Kormány a veszélyhelyzetben rendeletet alkothat, amellyel - sarkalatos törvényben meghatározottak szerint - egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. A Kormány rendelete a veszélyhelyzet megszűnésével hatályát veszti. Az alaptörvényi rendelkezés, illetve a jelen eljárás tárgyát képező kérdésben használt vészhelyzet kifejezés szövegkörnyezetére és a jelenleg fennálló járványügyi készültségre tekintettel feltehető, hogy a kérdés az Alaptörvény 53. cikkében meghatározott veszélyhelyzetre kívánt hivatkozni.

[12] A Kormány az Alaptörvény 53. cikk (1)-(2) bekezdésében nevesített hatáskörében eljárva a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) rendeletének 1. §-ával 2020. március 11. napjától az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében Magyarország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett ki, amely állapotot a 2020. március 11-én kihirdetett veszélyhelyzettel összefüggő rendkívüli intézkedések hatályának meghosszabbításáról a 73/2020. (III. 31.) számú rendeletével meghosszabbított. A veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló 2020. évi LVII. törvénnyel az Országgyűlés, a törvény 1. §-ában felhívta a Kormányt, hogy a veszélyhelyzetet az Alaptörvény 54. cikk (3) bekezdése szerint szüntesse meg. A felhívásnak megfelelően a Kormány a 2020. március 11-én kihirdetett veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló 282/2020. (VI. 17.) rendeletével (a továbbiakban: Korm. rendelet3) 2020. június 18-án megszüntette a veszélyhelyzetet. Ezzel egyidejűleg a Kormány az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 247. § (1b) bekezdés a) pontjában kapott felhatalmazás alapján, azaz származékos jogalkotói hatáskörében eljárva megalkotta a járványügyi készültség bevezetéséről szóló 283/2020. (VI.17.) kormányrendeletet (a továbbiakban: Korm. rendelet4), amellyel Magyarország egész területére – egészségügyi válsághelyzet elrendelésével – járványügyi készültséget vezetett be.

[13] A Korm. rendelet1, a Korm. rendelet4-gyel bevezetett járványügyi készültségi időszak védelmi intézkedéseiről rendelkezik. E jogszabály megalkotására szintén származékos jogalkotói hatáskörben, az Eütv. 247. § (1b) bekezdés c) pontjában rögzített felhatalmazás alapján került sor. A hivatkozott törvényi rendelkezésben az Országgyűlés a Kormányra delegálta az egészségügyi válsághelyzetben az Eütv. 232/D. § (1) bekezdése szerinti korlátozó, illetve tilalmazó intézkedések és rendelkezések meghatározásának jogkörét. Ennek keretében a Korm. rendelet1 1. §-a a járványügyi készültségi időszakban védelmi intézkedésként előírja, hogy mindenki köteles a tömegközlekedési eszközön, valamint az üzletben történő vásárlás során a szájat és az orrot eltakaró eszközt, mint például orvosi maszkot, sálat, kendőt viselni. A vendéglátó üzlet belső (zárt) részében az ott dolgozók - a vendégek által látogatható területen – szintén kötelesek a szájat és az orrot eltakaró eszközt viselni. A kötelezettség alól kizárólag a hatodik életévét be nem töltött személyek mentesülnek.

[14] A fentiek alapján megállapítható, hogy a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás alapján a jogalkotó lényegében a Korm. rendelet1-ben megállapított védelmi intézkedésekre vonatkozó szabályok módosítására lenne köteles, a kezdeményezés választópolgári támogatottsága esetén. Tekintettel azonban arra, hogy a Korm. rendelet1-et a Kormány az Országgyűléstől kapott törvényi felhatalmazás alapján, származékos jogalkotási hatáskörében eljárva alkotta meg, ezért a népszavazás tárgya a Kúria és a Nemzeti Választási Bizottság következetes joggyakorlata alapján nem tartozik az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe.

[15] A Kúria Knk.37.807/2012/2. számú végzésében az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésére figyelemmel vizsgálta az Országgyűlés és a Kormány jogalkotási hatáskörét. Hivatkozott döntésében az Alaptörvénynek a hatalommegosztás elvét rögzítő C) cikk (1) bekezdésében és a Kormány jogalkotási hatáskörét rögzítő 15. cikk (3) bekezdésében foglalt szabályát is értelmezve kifejtette, hogy „a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozó kérdésről van tehát szó abban az esetben, ha Kormány (vagy kormány tagja) törvényi felhatalmazáson alapuló jogalkotási kötelezettségét teljesíti, függetlenül attól, hogy az adott kérdést az Országgyűlés is szabályozhatta volna” [Knk.37.807/2012/2. számú végzés].

[16] A Kúria álláspontja szerint az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott szabály csak a hatalommegosztás elvével együtt értelmezhető, amely tételesen is szerepel az Alaptörvényben. Érvelése szerint, ha minden olyan esetet, amikor a Kormány vagy tagjai törvényi felhatalmazás alapján alkottak jogot, egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek tekintenénk, az gyakorlatilag tartalom nélkülivé tenné az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályt. A Kúria hivatkozott döntésében azzal támasztotta alá érvelését, hogy az országos népszavazás a képviseleti hatalomgyakorlást és nem a végrehajtó hatalmi ágat egészíti ki. Ha elfogadnánk, hogy minden, a Kormány származékos jogalkotói hatáskörében szabályozott tárgykör egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó tárgykör is, az az országos népszavazás szempontjából a jogintézménynek a B) cikk (4) bekezdésében rögzített kivételes jellegével lenne ellentétes. Mivel az Alaptörvény nem tartalmaz taxatív felsorolást arra nézve, hogy mi tartozik az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe, ezért a népszavazásra javasolt kérdések vizsgálata során mindig esetről-esetre kell vizsgálni azt, hogy az adott kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e.

[17] A Kúria fentiekben hivatkozott, elvi jellegű megállapítását több döntésében is megerősítette és következetesen alkalmazza, így például a Knk.IV.37.361/2015/3., a Knk.IV.37.340/2015/3., a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésekben, továbbá a Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzésében is. Ez utóbbi döntésében azt is hangsúlyozta, hogy a Kúria Knk.37.807/2012/2. számú határozatában kifejezetten a „származékos, tehát csak a törvényben kapott felhatalmazás alapján megalkotott kormányrendeletek tekintetében fejtette ki azon álláspontját, hogy az így megalkotott rendelet tartalma – hangsúlyozandó, hogy az országos népszavazás vonatkozásában – nem tekinthető az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésnek” [Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzés].

[18] Ezen túl nyomatékosította, hogy meg kell különböztetni a közvetlen és a közvetett hatalomgyakorlást, mivel a hivatkozott végzésekben foglalt érvelés csak az országos népszavazás jogintézményére vonatkozó szabályok között értelmezhető. A Kúria fentiekben hivatkozott végzéseiben foglalt érvelés az országos népszavazás kezdeményezésére jogosultak szempontjából azt jelenti, hogy amennyiben a törvényhozás rendeleti szabályozás körébe utalt egy tárgykört, annak visszavétele a közvetlen hatalomgyakorlás eszközével nem kényszeríthető ki, vagyis ilyen tárgykörben országos népszavazás nem kezdeményezhető.

[19] A fentiek alapján megállapítható, hogy a kérdés olyan tárgykörben kezdeményezi a választópolgárok véleményalkotását, amelyben való döntéshozatalt az Országgyűlés törvényben a Kormányra delegálta. A kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás alapján a jogalkotónak az Eütv. 247. § (1b) bekezdés c) pontjában kapott felhatalmazás alapján megalkotott Korm.rendelet1 szabályainak módosítására lenne köteles. Mivel azonban a rendelet megalkotására származékos jogalkotási hatáskörben került sor, e jellegénél fogva az abban foglaltak megváltoztatása kívül esik az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott, az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdések körén.

IV.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

[20] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.

[21] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.

[22] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.

[23] Ahogyan a Bizottság a fentiekben már kifejtette, a kérdés tévesen tartalmazza a vészhelyzet kifejezést, a jelenleg fennálló járványügyi készültség, illetve a kérdés kontextusa alapján valószínűsíthető, hogy Szervező Magyarországon 2020. március 11. és június 17. között fennálló különleges jogrendre, azaz a veszélyhelyzetre irányulóan fogalmazta meg a kérdését. A vészhelyzet önállóan értelmezhető, a veszélyhelyzettől lényegi vonásában eltérő fogalom, tehát a vészhelyzet és a veszélyhelyzet nem egymás szinonimái, illetve a két fogalom közötti tartalmi különbség széles körben, a hétköznapi életben, általában ismert. Eszerint pedig a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás esetén a választópolgárok számára értelemzavaró lenne annak meghatározása, hogy valójában miről nyilvánítanak véleményt és az is, hogy többségi döntésükkel, a kérdés támogatása esetén végeredményben milyen tartalmú jogalkotásra kötelezik a jogalkotót. Nem világos, hogy a kérdés szó szerinti értelme vagy annak vélelmezett és a benyújtáskor aktuálisan fennálló helyzetre tekintettel megállapított tartalma alapján kellene az Országgyűlésnek eleget tennie jogalkotási kötelezettségének. A kérdésnek ez a kétféle jelentés-, illetve értelmezési tartománya ugyanis teljesen eltérő jogalkotási kötelezettséget keletkeztet. Mindez pedig lényegében arra vezetne, hogy amennyiben az Országgyűlés a kérdés nyelvtani értelme alapján hajtja végre kötelezettségét, a népszavazás eredményeképp megalkotott jogszabály és a választópolgároknak a szavazás során kifejtett akarata – vagyis, hogy a veszélyhelyzet megszüntetését követően ne legyen kötelező a szájmaszk viselése – között semmilyen egyezés nem lenne.

[24] A Korm. rendelet1 alapján jelenleg meghatározott helyeken a szájat és az orrot eltakaró eszköz használata kötelező a 6 életévüket betöltött személyeknek. A kötelezettség teljesítéséhez használható eszközök tekintetében a Korm.rendelet1 1. § (1) bekezdése példálózó jelleggel említi az orvosi maszkot, a kendőt és a sál mellett.  Arra való tekintettel, hogy a rendeletben meghatározott kötelezettség a száj és az orr eltakarására irányul, amelynek megvalósítására szolgáló eszközök tekintetében a jogszabály csupán példákat említ, a kérdésben konkretizált szájmaszk kifejezés megtévesztően azt a látszatot kelti, hogy kizárólagosan a szájmaszk viselésével lehet a kötelezettségnek eleget tenni. A jogalkotó számára nem világos, hogy a népszavazás eredményeképp a kötelezettséget, azaz az orr és a száj eltakarására vonatkozó előírást kellene megszüntetnie, vagy a kötelezettséget meghagyva például az eszközök tekintetében kellene egy taxatív felsorolást meghatároznia, amelynek nem része a szájmaszk.

[25] A Korm. rendelet1 1. §-a rendelkezik arról, hogy mely esetekben kötelező a szájat és az orrot eltakaró eszköz használata. Ennek értelmében a tömegközlekedési eszközön, valamint az üzletben történő vásárlás során, a 6. életévüket be nem töltött kiskorúak kivételével mindenki köteles a szájat és orrot eltakaró eszközt viselni. Ezen túl a vendéglátó üzlet belső (zárt) részében az ott dolgozók - a vendégek által látogatható területen – szintén kötelesek a szájat és az orrot eltakaró eszközt viselni. Szervező szándéka a benyújtott kérdéssel, hogy két helyen, a munkahelyeken és a tömegközlekedési eszközökön ne legyen kötelező a maszkviselés. Ennek kapcsán a Bizottság álláspontja szerint a munkahely kifejezés megtévesztésre adhat okot. Azt a látszatot kelti ugyanis, mintha minden munkahelyen kötelező lenne a szájat és az orrot eltakaró eszköz viselése, holott a Korm.rendelet1 értelmében nem általánosan, hanem a munkahelyek egy igen szűk körében kötelező ezen védelmi intézkedés alkalmazása.

[26] A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének sem, amely miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítése megtagadásának van helye.

V.

[A határozat indokolásának összegzése]

[27] Mivel Szervező népszavazási kérdése az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésébe ütközik, valamint nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.

VI.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

[28] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésén, az 53 - 54. cikkein, az Eütv.  232/D. § (1) bekezdésén, valamint a 247. § (1b) bekezdés a) és c) pontjain, a Szabs. tv. 175. § (1) bekezdésén, a Vet. 184. § (4) bekezdés m) pontján, a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló 2020. évi LVII. törvény 1. §-án, az Nsztv. 9. §-án és 111. §-án, a Korm. rendelet1-en, a Korm. rendelet2 2. § 14. pontján, a Korm. rendelet3-n és a Korm. rendelet4-en, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2020. július 15.

 

                                                                                                            

                                                                                                 Dr. Rádi Péter

                                                                                  a Nemzeti Választási Bizottság

                                                                                                       elnöke