A Nemzeti Választási Bizottság
1424/2014. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság B. A. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott fellebbezés tárgyában meghozza a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2014. október 23-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (továbbiakban: Ve.) 329. § (2) bekezdésében foglalt hatáskörében eljárva 2014. október 15-én megállapította a roma területi nemzetiségi önkormányzati képviselők választása Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei eredményét. A TVB döntéséről alakszerű határozatot nem hozott, a választás eredményéről jegyzőkönyvet állított ki.
II.
A TVB döntése ellen a beadványozó 2014. október 17-én 14 óra 39 perckor fellebbezést nyújtott be. Jogorvoslati kérelmében hivatkozott a Ve. 241. § (1) bekezdésére és a 241. § (2) bekezdés a) pontjára. A beadványozó előadta, hogy a TVB eredményt megállapító döntését megalapozó szavazatszámláló bizottsági döntések a Ve. 193. § (1)-(2) bekezdéseibe ütköznek, ezért azok jogszabálysértőek, így a TVB döntése is jogszabálysértő. A fellebbező álláspontja szerint a szavazatszámlálás során a szavazatszámláló bizottságok olyan szavazólapokat, illetve szavazatokat is érvénytelennek minősítettek, melyek a Ve. 193. § (1)-(2) bekezdéseiben meghatározott feltételeket nem teljesítik, illetve olyan szavazatokat minősítettek érvényesnek, melyek viszont a hivatkozott törvényi feltételeket kimerítik. A beadványozó rögzítette, hogy állítása alátámasztásául szolgáló bizonyítékkal nem rendelkezik és hivatkozva a Kúria Kvk.III.37.327/2014/5. számú döntésében foglaltakra, megítélése szerint bizonyítási kötelezettség nem terheli. A beadványozó a Kúria Kvk.II.37.500/2014/6. számú döntésében foglaltak alapján rögzítette, hogy mivel a Ve. a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán nem biztosítja a lehetőséget a jelölő szervezetek számára a választási bizottságokba tag delegálására, fellebbezőként eljárásjogi lehetőségei rendkívül korlátozottak. Mindezek alapján a beadványozó kérte, hogy a Ve. 241. § (3) bekezdése alapján a szavazólapok érvénytelenségét és érvényességét megállapító, a TVB döntésének alapjául szolgáló döntéseket a Nemzeti Választási Bizottság vizsgálja meg, döntsön a szavazatok érvényessége tárgyában és a támadott döntést az általa meghatározott számú érvényes és érvénytelen szavazatok alapján állapítsa meg.
III.
A fellebbezés érdemi vizsgálatra nem alkalmas.
A Ve 223. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint a fellebbezés indokai között az első fokon eljáró választási bizottság által hozott határozat jogellenessége szerepelhet. Az eredmény elleni jogorvoslatok esetében a fellebbezés hivatkozásai alapjait a Ve. 241. § (2) bekezdés a) és b) pontjai taxatíve rögzítik.
A Ve. 241. § (2) bekezdés a) pontja szerint a választási bizottságnak a választás eredményét megállapító döntése ellen a szavazatszámláló bizottság szavazóköri eredményt megállapító döntésének törvénysértő voltára hivatkozással lehet fellebbezést benyújtani.
A Nemzeti Választási Bizottság hivatkozva az 1039/2014. és 1040/2014. NVB határozataiban foglaltakra, valamint e döntéseit jóváhagyó a Kúria Kvk.II.37.500/2014/6. és Kvk.II.37.501/2014/2. számú végzéseiben foglaltakra, a fellebbezéssel kapcsolatos jogi álláspontját az alábbiakban rögzíti.
A fellebbező jogorvoslati kérelmében konkrét bizonyíték és jogi okfejtés nélkül hivatkozik arra, hogy a szavazatszámláló bizottságok olyan szavazólapokat nyilvánítottak érvénytelennek, amelyek a Ve. 193. § alapján nem minősültek annak, illetve olyan szavazatokat fogadtak el érvényesnek, melyek a 193. §-ban foglalt rendelkezést kimerítették. Mivel a TVB döntése a Ve. 329. § (2) bekezdése alapján részben a szavazatszámláló bizottságok szavazóköri eredményt megállapító döntésén alapul, ezért a fellebbező álláspontja szerint a TVB döntése jogsértő.
A választási eredmény elleni jogorvoslat speciális az egyéb választási jogorvoslathoz képest, mert a fellebbezőnek ebben az esetben a törvénysértés pontos megjelölése mellett annak bizonyítékait is meg kell megjelölni, illetve hivatkozni, amely legalább a valószínűsítés szintjén alátámasztja az eredmény megállapítása során bekövetkezett jogsértéseket. Mindez azt jelenti, hogy a választási eredmény elleni jogorvoslati eljárás során a fellebbezőnek konkrétan meg kell jelölni, hogy mely szavazókörökben, milyen jogszabályi rendelkezés megsértése mellett kerültek érvénytelenné nyilvánításra szavazólapok, illetve szavazatok és ezen túlmenően egyes érvénytelenné nyilvánított szavazatok közül legalább példálózó jelleggel meg kell jelölni, hogy azok a felülvizsgálat után mitől minősülnének érvényes szavazatnak és fordítva.
Az eredmény elleni jogorvoslat további sajátossága, hogy a bizonyítás lehetőségei a jogorvoslatot előterjesztő részéről korlátozottak. A bizonyítási kötelezettséget a fellebbező eljárásjogi lehetősége által meghatározott módon lehet megkövetelni.
Jelen eljárásban a fellebbező jogorvoslati kérelmében egyetlen szavazókört sem jelölt meg, amelyben a szavazatok megszámlálása során a szavazólapok illetve a szavazatok minősítése a Ve. 193. §-ában foglaltakkal ellentétesen történt. Ezzel szemben a beadványozó az őt megillető bizonyítási teher kimentéseként egyrészt a Kúriának az ajánlóívek ellenőrzésére vonatkozó végzése rendelkezésére hivatkozott, mely azonban a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint jelen esetben analógiaként nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy mind szabályozásában, mind tárgyában a választási eljárás két teljesen különböző eljárási cselekményéről van szó. A beadványozó hivatkozott továbbá arra is, hogy a jelölő szervezeteknek a nemzetiségi önkormányzati választások során nem volt lehetőségük tag megbízására a szavazatszámláló bizottságokba, ezért eljárásjogi lehetőségei lényegesen korlátozottak, mely okán bizonyítási kötelezettség nem terheli.
E tekintetben a Nemzeti Választási Bizottság hivatkozik a Ve. 311. § (2a) bekezdésében foglaltakra. A jogszabály hivatkozott rendelkezése ugyanis lehetőséget biztosít azon nemzetiséghez tartozó jelölő szervezet számára, amelynek települési önkormányzati választására a településen sor kerül, hogy a szavazóhelyiségbe egy megfigyelőt bízzon meg. A megfigyelő a Ve. szabályai alapján a szavazatszámlálás során is jelen lehet. A Bizottság álláspontja szerint valamely jelölő szervezet által megfigyelőként megbízott személy nyilatkozata is kellő bizonyíték lehetett volna a beadványozó kérelmében hivatkozott jogsértések alátámasztásául.
A Bizottság álláspontja szerint ezért nem helytálló a fellebbező azon állítása, mely szerint a kérelmében foglaltak alátámasztására, eljárásjogi lehetőségei miatt semmilyen módon nem volt lehetősége.
A Bizottság e körben rögzíti továbbá, hogy a fellebbező állításával ellentétben a bizonyítékok megszerzésének nehézsége nem teremt lehetőséget arra, hogy erre alapozva, tényállítás és az azt megalapozó bizonyíték, illetve a jogsértés valószínűsítése nélkül, kizárólag a törvényi rendelkezéseket idézve terjesszen elő jogorvoslati kérelmet.
A fellebbező jogorvoslati kérelmében mindössze hivatkozta a Ve. 193. §-ának rendelkezését, azonban nem írta le, hogy annak megsértése mely szavazókörben és milyen körülmények között, miben valósult meg, vagyis konkrét jogsértést nem jelölt meg, sem konkrét tényállítást nem tett, holott köteles lett volna pontosan megjelölni, hogy a Ve. 241.§ (2) bekezdés a) pontjának megsértésére vonatkozó állítását mire alapozza.
A fellebbező által általánosságban megjelölt és kellően nem is valószínűsített jogsértés azonban nem teremt alapot a TVB döntésének felülvizsgálatára és a szavazatok újraszámlálására. A közelebbről meg nem határozott jogsértésekre utalás ugyanis nem elegendő arra, hogy a választási eredmény megállapításának törvényességét kétségbe lehessen vonni.
A Ve. 224. § (3) bekezdés a) pontja rögzíti, hogy a fellebbezésnek tartalmaznia kell a kérelem jogalapját. A Kúria és a Nemzeti Választási Bizottság következetes gyakorlata az, hogy e tekintetben nem elegendő csupán feltüntetni a jogszabályi rendelkezést, hanem ahogyan az a fentiekben is rögzítésre került ténybeli alátámasztása is szükséges a jogsértésnek. Tekintettel arra, hogy ilyen, a Ve. 241. § (2) bekezdés a) pontjának megsértésére utaló tényállítást a fellebbezés nem tartalmaz, a fellebbezésben foglalt jogszabályhely megjelölés a jogszabálysértésre való hivatkozásként nem értékelhető. A Ve. 231. § d) pontja szerint a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha az nem tartalmazza a Ve. 224. § (3) bekezdésében foglaltakat.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezés alapján a Nemzeti Választási Bizottság a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.
A Nemzeti Választási Bizottság megjegyzi, hogy bár az eredmény-megállapítás érdemi részét a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán, valamint a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán a választási irodák hatáskörébe tartozó feladatok végrehajtásának részletes szabályairól és a választási eljárásban használandó nyomtatványokról szóló 4/2014. (VII. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 48. melléklete szerinti jegyzőkönyv tartalmazza, a TVB-nek a Ve. 44. § (1) bekezdése alapján a roma területi nemzetiségi önkormányzati képviselők választásának Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei eredményéről a Ve. 46. §-ának megfelelő alakszerű határozatot is kellett volna hoznia. Mivel azonban a beadványozó jogorvoslati kérelmében ezzel összefüggésben konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg, valamint a jegyzőkönyvbe foglalt döntés jogorvoslati joga gyakorlásában sem akadályozta, ezért e tekintetben a Nemzeti Választási Bizottság határozatának rendelkező része külön rendelkezést nem tartalmaz.
IV.
A határozat a Ve. 44. § (1) bekezdésén, a 46. §-án, a 223. § (3) bekezdésén, a 241. §-án, a 231. § d) pontján, a 311. § (2a) bekezdésére, a 329. § (2) bekezdésén, az IM rendeleten, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1)-(2) és (5) bekezdésein, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2014. október 20.
Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke