58/2023. NVB határozat - Perlaki-Borsos Noel magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

58/2023. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság Perlaki-Borsos Noel (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 12 igen és 3 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés határozatban kötelezze el magát amellett az elv mellett, hogy a mindenkori kormánynak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a magyar diákok jövőjét, lehetőségeit a magyar oktatási rendszerben ne családjaik vagyoni helyzete, hanem teljesítményük, képességeik és tehetségük alakítsa, és ne érje őket hátrány vagyoni helyzetük, vallási-világnézeti hovatartozásuk miatt?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2023. július 14-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2023. május 2-án 14 óra 25 perckor személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 23 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 23 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát és az alábbi megállapításokat tette.
  4. A Nemzeti Választási Iroda elnöke a fentiekben írtak eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.

III.

[Az Alaptörvény módosítása, mint tiltott tárgykör vizsgálata]

  1. A népszavazási kezdeményezésben feltett kérdésben megfogalmazott „az Országgyűlés határozatban kötelezze el magát amellett az elv mellett” tagmondat értelmezhető ugyan akként, hogy az Országgyűlés magára nézve hozzon a kérdésben szereplő célra irányuló határozatot, ugyanakkor a kezdeményezés a második tagmondattal („hogy a mindenkori kormánynak mindent meg kell tennie annak érdekében”) együttesen értelmezve azt célozza, hogy a mindenkori Kormánynak ennek megfelelően kell eljárnia a végrehajtói hatalom kifejtése során. A két tagmondat értelmezhető tehát akként, hogy a mindenkori Kormánynak a végrehajtói hatalom kifejtése során figyelemmel kell lennie az Országgyűlés által meghozott, magára nézve kötelező érvényű határozatára.
  2. A Bizottság megállapítja, tehát hogy a kérdés célját tekintve a mindekori Kormány kötelezésére irányul, amelynek burkolt eszköze az Országgyűlés által meghozott határozat.
  3. A fentiek okán a Bizottság szükségesnek tartja az Országgyűlés és a Kormány alkotmányos viszonyának vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság a hatalommegosztás elvével számos határozatában foglalkozott, amelyekben az alábbi főbb megállapításokat tette. A hatalommegosztás elvéből következik, hogy nincsen az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág, s egyik hatalmi ág sem vonhatja el a másik jogosítványait. A hatalommegosztás elvéből ugyanakkor az is következik, hogy alkotmányos demokráciában nincs korlátlan és korlátozhatatlan hatalom, s az egyes hatalmi ágak hatalmi ellensúlyt képeznek a többi hatalmi ággal szemben. [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 261.; 41/1993. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1993, 292, 294.; 55/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994, 296, 300.; 28/1995. (V. 19.) AB határozat, ABH 1995, 138, 142.; 66/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 397, 403.]
  4. A hatalommegosztás elve a gyakorlatban az egyes hatalmi ágak funkció szerinti elhatárolását jelenti, azonban ez nem jelenti azt, hogy az egyes hatalmi ág funkcióit csupán egyetlen intézmény gyakorolhatja, továbbá azt sem, hogy egy intézmény csak olyan feladatokat láthat el, amely egy adott hatalmi ághoz kapcsolódik. A hatalommegosztás elve tulajdonképpen a hatalomkoncentráció megakadályozását célozza, vagyis azt, hogy az államszervezetben ne legyen egy olyan szuperhatalom, amely más intézménynél erősebb, továbbá azt, hogy az egyes intézmények kölcsönösen fékezzék és ellensúlyozzák egymást.
  5. Az Alkotmánybíróság több döntésében hangsúlyozta, hogy a törvényhozás és a végrehajtás egymástól elválasztva működik, közöttük azonban szoros együttműködés is fellelhető. A parlamentáris rendszerben a kormány megalakítására az országgyűlési választásokon legtöbb szavazatot elnyert párt kap felhatalmazást, ezért a kormánynak a későbbiek során is bírnia kell az Országgyűlés többségi bizalmát. A kormány a politikai akaratát továbbá az Országgyűlés által elfogadott törvényeken keresztül tudja megvalósítani, amelyek egy része a kormány előterjesztése alapján születik. A mai parlamentáris rendszerben tehát egyfajta hatáskörmegosztás érvényesül az egymással politikailag összefonódott parlament és a kormány között, amelyet az Alaptörvény a kormány feladatmeghatározása kapcsán is hangsúlyoz (38/1993. (VI. 11.) AB határozat).
  6. Az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdése szerint a Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. A Kormány az Országgyűlésnek felelős.
  7. A „fékek és ellensúlyok” elvéből következően az Országgyűlés egyik fontos feladata a Kormány és az általa irányított közigazgatási szervek működésének ellenőrzése. Az ellenőrzés alapvetően arra irányul, hogy megvalósul-e a törvényhozói akarat, a törvényeknek megfelelően működik-e a kormányzat.
  8. Az Országgyűlés és a Kormány viszonyát tekintve kiemelendő, hogy a Kormány politikai felelőséggel tartozik az Országgyűlésnek, amely azt jelenti, hogy a Kormánynak bírnia kell az Országgyűlés többségi bizalmát. Az Országgyűlés bizalmatlanságát az Alaptörvény 21. cikkében rögzített bizalmatlansági indítvánnyal fejezheti ki a miniszterelnökkel szemben, amennyiben az országgyűlési képviselők több mint a fele támogatja az indítványt az nem csupán a miniszterelnök megbízatásának megszűnését jelenti, hanem a Kormányét is [Alaptörvény 20. cikk (1) bekezdése].
  9. Az Országgyűlés az ellenőrzési funkcióját gyakorolhatja továbbá a plénum, a bizottságok és az egyes képviselőkön keresztül is. Az ellenőrzés történhet továbbá a kifejezetten erre szakosodott szervezetek révén is, mint amilyen az Állami Számvevőszék vagy az alapvető jogok biztosa (ombudsman). https://www.parlament.hu/web/guest/az-orszaggyules-feladatai
  10. Az Országgyűlés ellenőrzési feladatai, valamint a Kormány politikai felelőssége ugyanakkor nem eredményez egy függőségi viszonyt e két hatalmi ág között.
  11. Az Alkotmánybíróság a hatalommegosztás elvének értelmezése során már a 41/1993. (VI. 30.) AB határozatban kimondta – s az ítélkezési gyakorlat többször visszatérő megállapítása –, hogy a hatalmi ágak elválasztása következtében nincs az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom elválasztása a hatáskörök megosztását jelenti, nem pedig hierarchikus alá-fölérendeltséget (ABH 1993, 294.). A mai parlamentáris rendszerben a fentiekben már kifejtettekre figyelemmel, egyfajta hatáskörmegosztás érvényesül az Országgyűlés és a Kormány között, amelyet az Alaptörvény a Kormány feladat-meghatározása kapcsán is hangsúlyoz.
  12. A Bizottság mindezekre tekintettel megállapítja, hogy az a határozat, amelyet az Országgyűlés magára nézve hoz meg, és tekint kötelező érvényűnek, az nem minősülhet egyfajta burkolt utasításadásnak a Kormány irányába. Amennyiben az Országgyűlés határozata kötelezést, vagy bármiféle utasítást fogalmazna meg a Kormány végrehajtói hatalom kifejtése tekintetében, sérülne az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott hatalommegosztás elve, tekintettel arra, hogy az Országgyűlés és a Kormány között egyfajta függőségi, alárendeltségi viszony jönne létre, amely lehetővé tenné az Országgyűlésnek, hogy a Kormányt az általa meghozott határozat útján utasítsa.
  13. A fent kifejtettekre tekintettel a Bizottság álláspontja szerint a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás – az igenlő válaszok többsége esetén – olyan határozat megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely közvetlenül sértené az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését, így annak kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetne eleget tenni, azaz a kérdés burkolt alaptörvény-módosítást foglal magában, ezért az az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt tilalomba ütközik.

IV.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség kétirányú, a választópolgár és a jogalkotó irányába fennálló követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Bizottság szükségesnek látja a népszavazási kezdeményezésben feltett kérdés második tagmondatának – „a mindenkori kormánynak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a magyar diákok jövőjét, lehetőségeit a magyar oktatási rendszerben ne családjaik vagyoni helyzete, hanem teljesítményük, képességeik és tehetségük alakítsa, és ne érje őket hátrány vagyoni helyzetük, vallási-világnézeti hovatartozásuk miatt” – vizsgálatát.
  5. A Bizottság megállapítja, hogy a kérdés azt irányozza elő, hogy a magyar diákokat ne érje hátrányos megkülönböztetés a magyar oktatási rendszerben.
  6. A Bizottság mindenekelőtt áttekinti az Alaptörvény hátrányos megkülönböztetés tilalmával, valamint tanuláshoz való joggal összefüggő rendelkezéseit.
  7. Az Alaptörvény XV. cikk rendelkezik a diszkrimináció tilalmáról, amely kimondja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
  8. Az Alaptörvény a megkülönböztetés alapjaként ugyan kiemel egyes helyzeteket, azonban a felsorolás nem taxatív, a nevesítve nem szereplő egyéb helyzetek alapján is tilos a hátrányos megkülönböztetés. A megkülönböztetést az állam intézményesítetten is tilalmazza, és biztosítja a sérelmet szenvedettek jogvédelmét. Ennek eszköze az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség tilalmáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben (a továbbiakban: Ebktv.) rögzített alapvető jogok biztosának eljárása (az Ebktv. 13. §-a). Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése esetén elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, megtilthatja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, elrendelheti a jogsértést megállapító jogerős határozatnak a nyilvános közzétételét, illetve bírságot szabhat ki, és a külön törvényben meghatározott más jogkövetkezményt is alkalmazhat (az Ebktv. 17/A. §-a).
  9. Az Ebktv. a 8. és 9. §-ában határozza meg a közvetlen és közvetett megkülönböztetés fogalmát, amely során a törvény – a felsorolás nyíltságát megtartva – törekszik az Alaptörvényben szereplő „egyéb helyzet” kibontására.
  10. A törvény hatálya rögzíti, hogy az egyenlő bánásmód követelményét többek között a köznevelési intézmények, a szakképző intézmények és a felsőoktatási intézmények (a továbbiakban együtt: oktatási intézmény) a jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során kötelesek megtartani (az Ebktv. 4. § g) pontja). Az Ebktv. a III. fejezetében az egyenlő bánásmód érvényesítése tekintetében kiemel egyes területeket, ilyen például az oktatás és képzés területe.
  11. Mindenkinek joga van arra, hogy a korának, képességeinek megfelelő, más hasonló adottságú személyekkel azonos színvonalú nevelésben és oktatásban részesüljön valamennyi oktatási, nevelési intézményben. Az egyenlő bánásmód elvét valamennyi állami és magán (egyházi, alapítványi stb.) oktatási, nevelési intézményben, az oktatási rendszer minden szintjén, valamint az iskolarendszeren kívüli, illetve a munkáltató által szervezett képzésekre is alkalmazni kell. A törvény erre tekintettel előírja, hogy az egyenlő bánásmód követelménye kiterjed minden olyan nevelésre, oktatásra, képzésre, amely államilag jóváhagyott vagy előírt követelmények alapján folyik, vagy amelynek megszervezéséhez az állam közvetlen normatív költségvetési támogatást nyújt, illetve amelyhez közvetve – így különösen közterhek elengedése, elszámolása vagy adójóváírás útján – hozzájárul (az Ebktv. 27. §-a).
  12. Az Alaptörvény a X. cikkben deklarálja a tanuláshoz való jogot, mikor kimondja azt, hogy Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá - a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében - a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát. A XI. cikk szerint továbbá minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.
  13. A Bizottság megállapítja, hogy a magyar jogrend az oktatásban résztvevők tanuláshoz, művelődéshez való jogát alaptörvényi szinten védi, amely során deklarálja, hogy az alapfokú oktatás ingyenes és kötelező, a középfokú oktatás ingyenes és mindenki számára hozzáférhető, a felsőfokú oktatás pedig mindenki számára hozzáférhető. A X. cikkben rögíztett diszkrimináció tilalma pedig a tanuláshoz való jog tekintetében is alkalmazandó.
  14. A Bizottság rögzíti, hogy mind az Alaptörvény, mind pedig az Ebktv. biztosítja a magyar oktatási rendszerben résztvevők oktatáshoz való jogának bármiféle megkülönböztetéstől mentes – így a kérdésben rögíztette vagyoni, vallási és világnézeti hovatartozásuk miatti különbségtételtől mentes – érvényesülését. Hátrányos megkülönböztetés esetén a fentiekben kifejtettek szerint az Ebktv. pedig biztosítja a jogsérelem orvoslását.
  15. A népszavazási kezdeményezésben feltett kérdés a mindenkori kormánnyal szemben kívánja megfogalmazni a kérdésben szereplő célra irányuló – az oktatási rendszerben történő hátrányos megkülönböztetéstől mentes részvétel biztosítása – kötelezettség teljesítését.
  16. A Kormány az Alaptörvény 15. cikk (3) bekezdése értelmében feladatkörében eljárva a törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet alkot. A Kormány, illetve a Kormány tagjai által alkotott rendeletek ugyanakkor nem lehetnek ellentétesek törvénnyel. Az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdése szerint pedig semmilyen jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, így a Kormány vagy a tagjai által meghozott rendelet sem.
  17. Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja, amely mindenkire nézve kötelező. Ahogyan az már a fentiekben kifejtésre került az Alaptörvény tartalmazza a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a művelődés és tanulás szabadságához fűződő alapjogokat. Figyelemmel arra, hogy a Kormány által alkotott rendelet nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, ezért a végrehajtói hatalom kifejtése során sem járhat el, vagy hozhat az Alaptörvénnyel ellentétes aktusokat.
  18. Az Alaptörvény I. cikke szerint AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.
  19. A mindenkori Kormánynak feladatkörében eljárva figyelemmel kell lennie az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokra, melyek megsértése esetén a magyar jogrendszer biztosítja a hatékony jogorvoslatot. A Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben feltett kérdésben tartott népszavazás nem vezetne eredményre, tekintettel arra, hogy a kérdésben megfogalmazott, mindenkori kormánnyal szemben támasztott követelménynek a jelenleg hatályos jogszabályi környezetben is mindenkor érvényesülnie kell.
  20. A Kúria a Knk.IV.37.457/2015/3. számú határozatában rámutatott arra, hogy „önmagában nem elégíti ki a választópolgári egyértelműség követelményét, ha a feltenni szándékozott kérdésből fakadó kötelezettség a hatályos jogszabályok alapján jogalkotói technikával ugyan megoldható, azonban a szavak köznapi értelmezése alapján a választópolgárokban azt a hamis látszatot kelti, mintha olyan jogintézmény létrehozásáról kellene dönteni, ami hiányzik a jogrendszerből.”
  21. A Bizottság megítélése szerint annak ténye, hogy a kezdeményezés benyújtásának időpontjában a kérdésben előirányzott cél a magyar jogrendszerben, alaptörvényi szinten a diszkrimináció tilalmának, valamint a művelődéshez és tanuláshoz való jog deklarálásával, valamint az Ebktv.-ben rögíztett szabályokkal már biztosított, okafogyottá teszi a kérdésben való népszavazás tartását, és egyben megtévesztővé teszi a kérdést azáltal, hogy a választópolgárokban azt a téves látszatot kelti, hogy az oktatás területén nem érvényesül a hátrányos megkülönböztetés tilalma, amely szintén a választópolgári egyértelműség hiányának megállapítására okot adó körülmény.
  22. Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a jelen eljárásban vizsgált kérdés a törvényi követelményének nem felel meg, így Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem teljesíti az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményét sem.

V.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában meghatározott tiltott tárgykörbe ütközik, valamint nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében fogalt hatáskörében eljárva – megtagadja.

VI.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény a 8. cikk (1) és (2) bekezdésein, a (3) bekezdés a) pontján, 15. cikk (1) és (3) bekezdésein, 20. cikk (1) bekezdésén, az I. cikken, a X. cikken, a XI. cikken, a XV. cikken, a C) cikk (1) bekezdésén, a T) cikk (3) bekezdésén, az Ebktv. 4. § g) pontján, a 8. §-án, a 9. §-án, a 13. §-án, a 17/A. §-án és a 27. §-án; az Nsztv. a 2-4. §-ain, a 6. §-on, a 8. § (1) bekezdésén, 9. § (1) bekezdésén, a 10. §-on, a 11. §-án; a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2023. június 29.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke