A Nemzeti Választási Bizottság
49/2023. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Normális Élet Pártja (4400 Nyíregyháza, Hősök tere 14., a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 15 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért Ön azzal, hogy párt ne alapíthasson meg jogi személyt?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2023. június 21-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2023. április 11-én postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervező 25 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül mind a 25 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[3] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát és megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[6] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
III.
[Az Alaptörvény módosítása mint tiltott tárgykör vizsgálata]
[7] Az országos népszavazási kezdeményezés célja annak a jogszabályba foglalása, hogy párt jogi személyt ne alapíthasson.
[8] A pártok az Alaptörvény VIII. cikkében deklarált egyesülési jog alapján létrehozott olyan szervezetek, amelyek politikai érdekeket képviselnek és közreműködnek a népakarat kialakításában. Alapvető rendeltetésük, hogy a népakarat kialakításához és kinyilvánításához, valamint a politikai életben való állampolgári részvételhez szervezeti kereteket nyújtsanak. Az Alaptörvény arról is rendelkezik, hogy a pártok működésére és gazdálkodására vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. [Alaptörvény VIII. cikk (3) és (4) bekezdés]
[9] Ilyen sarkalatos törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Ptv.), amely meghatározza a pártok működésének és gazdálkodásának azokat az elemeit, amelyek feltétlen garanciát jelentenek arra, hogy a pártok a népakarat kialakításával és kinyilvánításával kapcsolatos funkcióikat alkotmányos keretek között láthassák el.
[10] A Ptv. 6. § (3) bekezdése alapján a pártok egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot (a továbbiakban: kft.) alapíthatnak, más gazdasági társaságban azonban részesedést nem szerezhetnek. A kft.-n túl a pártok a Ptv. 9/A. § szerint alapítványt hozhatnak létre.
[11] A pártalapítvány a pártok szakmai és szellemi hátterének biztosítását és a párt eszméinek terjesztését végzik. A pártok működését segítő tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokról szóló 2003. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Pmtv.) 1. §-a alapján a pártok ezen alapítványokat abból célból hozzák létre, hogy a politikai kultúra fejlesztése érdekében tudományos, ismeretterjesztő, kutatási és oktatási tevékenységet végezzenek. A pártalapítványok segítik a politikai pártokat abban, hogy az Alaptörvényben foglalt feladatukat, nevezetesen a közhatalom és a választópolgárok közötti közvetítő szerepüket minél hatékonyabban és eredményesebben tölthessék be. A Pmtv. törvényjavaslatához fűzött indokolás azt is rögzíti, hogy a pártok hatékony, tudományos megalapozottságú, a 21. század követelményeinek megfelelő, európai színvonalú működésének biztosítása, valamint a politikai közélet és a politikai kultúra fejlesztése érdekében fontos, hogy a pártok mellett tudományos kutatóműhelyek, a politikai képzést szolgáló központok jöhessenek létre. Ezek a professzionális politika olyan szellemi bázisaiként működhetnek, amelyek tudományos tevékenységükkel, kutatómunkájukkal, a politikai gyakorlat számára készített javaslataikkal nemcsak egy-egy párt, de a törvényalkotás és a végrehajtás egészének jobb, hatékonyabb, a közjót fokozottabban szolgáló működéséhez járulhatnak hozzá.
[12] A kft. és az alapítvány a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:88. § és 3:89. §-a, valamint a 3:378. §-ának rendelkezései alapján jogi személyek. A kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás alapján, ha az igen válaszok kerülnének többségbe, a jogalkotónak úgy kellene módosítania a Ptv. rendelkezéseit, hogy a kft. és az alapítvány létrehozására, illetve alapítására vonatkozó szabályokat hatályon kívül helyezi.
[13] A pártalapítványok létrehozásának tilalmára vonatkozó rendelkezés érintené a pártok költségvetési támogatását is. A hatályos szabályok alapján ugyanis a pártfinanszírozásnak két lényeges eleme van: a pártoknak nyújtott állami támogatás és a pártalapítványoknak nyújtott állami támogatás.
[14] A Ptv. 5. § (2) bekezdése alapján a központi költségvetési támogatásra azon pártok jogosultak, akik az országgyűlési képviselők választásán megszerezték a szavazáson részt vett választók szavazatának legalább 1%-át. A központi költségvetésről szóló törvényben a pártok támogatására fordítható összeg 25%-át - egyenlő arányban - az Országgyűlésben az országos listán mandátumot szerzett pártok között kell felosztani, a fennmaradó 75%-nak megfelelő összeg pedig az országgyűlési választások eredménye alapján a pártra, illetőleg a párt jelöltjeire leadott szavazatok arányában illeti meg a pártokat.
[15] Azon pártok alapítványai, amelyek a Ptv. 5. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek való megfelelés okán költségvetési támogatásban részesülnek, pártalapítványuk szintén jogosult költségvetési támogatásra. A pártalapítványoknak az állami támogatásban való részesülését a [12] bekezdésben részletezett speciális közfeladatellátása indokolja, míg a támogatásra való jogosultságot a pártalapítványt létrehozó párt társadalmi támogatottságának mértéke teremti meg. Ahogyan azt a Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről szóló 2022. évi XXV. törvény I. Országgyűlés fejezet, 8. Pártok támogatása és 9. Pártalapítványok támogatása címe alatti előirányzatok is tükrözik, a pártfinanszírozás jelentősebb részét a pártalapítványoknak nyújtott költségvetési támogatás teszi ki:
’Országos listán mandátumot szerzett és mandátumot nem szerzett pártok támogatása (millió Ft):
FIDESZ - Magyar Polgári Szövetség: 1014; Demokratikus Koalíció: 268,6; Jobbik Magyarországért Mozgalom: 236,4; Momentum Mozgalom: 185,1; Magyar Szocialista Párt: 183,3; Mi Hazánk Mozgalom:183,1; Kereszténydemokrata Néppárt: 160,5; Párbeszéd Magyarországért Párt: 35,9; LMP - Magyarország Zöld Pártja: 105,6; Magyar Kétfarkú Kutya Párt:54,7; Megoldás Mozgalom: 21,6.
Pártalapítványok támogatása (millió Ft):
Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány: 1 593,9; Új Köztársaságért Alapítvány: 334,3; Jobbik Magyarországért Alapítvány: 279,8; Indítsuk Be Magyarországot Alapítvány: 193,1; Táncsics Mihály Alapítvány: 190,1; Mi Hazánk Alapítvány: 189,7; Barankovics István Alapítvány: 151,6; Megújuló Magyarországért Alapítvány: 110,1; Ökopolisz Alapítvány: 58,7; Savköpő Menyét Alapítvány: 92,5; MEMO Alapítvány: 36,6.”
[16] A népszavazási kérdés jelenlegi formájában kizárólag arra irányul, hogy a pártok ne hozhassanak létre a jövőben jogi személyt, azaz a hatályos szabályok alapján egyszemélyes kft. és pártalapítványt. Más jogszabály, illetve jogviszony módosítását a kérdés nem célozza. Ebből adódóan a jogalkotónak nem feladata a népszavazás sikeressége esetén a pártfinanszírozás átalakítása, ez pedig azzal a következménnyel járna, hogy az a párt, amelyiknek nincs pártalapítványa, de az országgyűlési képviselők választásának eredménye alapján jogosulttá válna költségvetési támogatásra, kizárólag a párt részére juttatott támogatásra lenne jogosult, alapítvány hiányában, mivel azt nem hozhatna létre, az arra eső támogatást nem szerezhetné meg. Így azok a pártok, akik jelenleg is rendelkeznek alapítvánnyal, illetve akik a népszavazás előtt létrehozzák azt, hozzájuthatnának a költségvetési törvényben rögzített, a Ptv. 9/A. §-a szerinti támogatáshoz, míg velük azonos helyzetben lévő, azaz a Ptv. 5. § (2) bekezdésében előírt feltételt szintén teljesítő párt, amely korábban nem hozott létre alapítványt, a létrehozásra irányuló szándék ellenére sem szerezhetné meg a célhoz kötött állami támogatást.
[17] A fentiek alapján a Bizottság indokoltnak tartotta megvizsgálni, hogy a kezdeményezés nyomán megalkotandó szabályozás, tekintettel arra, hogy az azonos feltételeknek megfelelő pártok között a költségvetési támogatáshoz való hozzáférés tekintetében jelentős különbségtételt kíván eszközölni, az Alaptörvény keretei között marad-e, azaz nem sérti-e a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó alaptörvényi rendelkezéseket. Vizsgálta továbbá azt is, hogy az egyesüléshez való jog korlátozása kapcsán kiolvasható-e a kérdésből az az alapvető jog vagy alkotmányos érték, amelynek érvényesülése vagy védelme érdekében szükséges és arányos az a generális korlátozása a pártoknak, amely a kérdésből következik. A vizsgálata során tekintettel volt az ügyben releváns alkotmánybírósági döntésekre is.
[18] Az Alaptörvény XV. cikkében deklarált hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként kell kezelnie. Ez azt jelenti, hogy a jogosultságok és kedvezmények elosztása nem feltétlenül kell, hogy egyenlő legyen, de a döntéshozatal során minden érintett szempontjait azonos tisztelettel és körültekintéssel kell mérlegre tenni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. Az alkotmánybírósági gyakorlatban a megengedhetetlen megkülönböztetés tilalma a jogi személyekre is vonatkozik [59/1992. (XI. 6.) AB határozat, ABH 1992, 271, 273.]. Következésképpen a jogalkotó a pártokra vonatkozó szabályok megalkotásakor köteles a pártokat egyenlőként kezelni, az egyes pártok szempontjait azonos körültekintéssel és elfogulatlansággal figyelembe venni. [Abh. Indokolás IV. 2.3.]
[19] Nem vitás, hogy a népszavazási kérdés alapján megalkotandó szabály, mivel a célzott jogalkotás nem terjed ki a már meglévő pártalapítványok megszűntetésére, a költségvetési támogatáshoz való hozzáférés tekintetében alkalmas arra, hogy azokat a pártokat, akik bár az országgyűlési képviselők választásán megszerzik a választók legalább 1%-ának szavazatát, ám még nincs pártalapítványuk, hátrányos helyzetbe hozza azokhoz a pártokhoz képest, akik szintén teljesítik az állami támogatásra való jogosultság feltételét [Ptv. 5. § (2) bek.], de már korábban létrehozták a Ptv. 9/A. § szerinti alapítványukat.
[20] Vagyis a népszavazás folytán, a költségvetési támogatásra való jogosultság tekintetében, az azonos (homogén) szabályozási körbe tartozó pártok között jelentős különbség jönne létre, azonban az, hogy ennek a megkülönböztetésnek mi az oka, a kérdésből nem derül ki.
[21] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában azonban alaptörvény-ellenes a megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne {lásd különösen: 3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [54]; 43/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [41]; 14/2014. AB határozat, Indokolás [32]}.
[22] A Bizottság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a kérdés alapján megalkotandó szabályozás, az abban foglalt generális tilalomra tekintettel, hogyan viszonyulna az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdésében deklarált egyesüléshez való joghoz.
[23] A pártok és a pártalapítványok költségvetési támogatására vonatkozó szabályokat vizsgáló 63/2008. (IV. 30.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 3. §-ára hivatkozva, amely tartalmilag hasonló rendelkezést tartalmaz az Alaptörvény VIII. cikk (3) és (4) bekezdésében foglaltakkal, rögzíti, hogy az állam nem akadályozhatja az alkotmányos keretek között működő pártok létrejöttét és tevékenységét, az egyesülési jog alapján, az Alkotmány 3. §-ában biztosított intézményi garanciák mellett szabadon alapíthatóak pártok. [63/2008. (IV. 30.) AB határozat, Indokolás IV. 2.] Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy a pártalapítványok működését az Alkotmány 61. §-a (véleménynyilvánítás- és szólásszabadság) és 63. §-a (egyesülési jog) részesíti védelemben.
[24] A jelenleg hatályos jogrendszerben az Alaptörvény VII. és VIII. cikke szabályozza a véleménynyilvánításhoz és az egyesüléshez való jogot. A korábbi Alkotmányhoz hasonlóan az Alaptörvény rendszerében is, az egyesülési jog a szervezethez való csatlakozás és a szervezet létrehozásának szabadságát jelenti mint mindenkit megillető szabadságjog. [22/1994. (IV. 6.) AB határozat, Abh 127, 129] Tartalmát tekintve olyan jog, amely alapján a természetes személyek, valamint tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei szervezeteket hozhatnak létre és működtethetnek. Az egyesülési jog az alapja tehát a társadalom különböző érdekek és értékek alapján való önszerveződésének, az önkéntes alapon létrejövő, szervezett társadalmi közösségek működésének.
[25] Az Alkotmánybíróság az egyesülési joggal kapcsolatban az önkéntességet emelte ki, amely egyúttal arra a lényegi kapcsolatra is utal, amely az egyesülés szabadsága és a gondolatszabadság, a vélemény és véleménynyilvánítás szabadsága között létezik. A szabadon létesített egyesület, és ennek önkéntessége, kényszermentessége ugyanis garantálja egyúttal a meggyőződés, szólás, lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadságot is. [22/1994. (IV. 6.) AB határozat, Abh 127, 129]
[26] A kérdés, hasonlóan a költségvetési támogatásra való jogosultsághoz való hozzáférés tekintetében eszközölni kívánt változáshoz, arra sem ad választ, hogy mi az oka annak, hogy olyan jogszabály megalkotását célozza, amelynek eredményeképp a pártokat teljes mértékben megfosztja az Alaptörvényben biztosított, egyesüléshez való joguk gyakorlásától.
[27] A Kúria következetes joggyakorlatot folytat az alapjogokat érintő országos népszavazási kérdésekkel összefüggésben, amelynek lényege szerint „[a]bban az esetben, ha az országos népszavazás aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés alapjog-korlátozást érint, adott esetben vizsgálandó az is, hogy a kérdésre vonatkozó alapjog-korlátozás az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés alapján az Alaptörvény keretei között marad-e. Ha akár a Nemzeti Választási Bizottság, akár a Kúria arra a következtetésre jut, hogy a kérdésben rejlő alapjogi kollízió, vagy az adott alapjog valamely alkotmányos értékkel való ütközése csak az Alaptörvény módosításával oldható fel, akkor a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem bocsátható országos népszavazásra. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése, illetve a 8. cikk (3) bekezdés a) pont ekként kapcsolódik össze.” {Kúria Knk.IV.37.387/2015/3. végzés, Indokolás II. pont; Knk.IV.40.648/2021/23. végzés, Indokolás [45]}
[28] Mindezekre figyelemmel a Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben említett vizsgálata eredményeképp azt állapította meg, hogy a népszavazási kérdés alapján megalkotandó jogszabály ellentétes lenne egyrészt az Alaptörvénynek a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó XV. cikkbéli rendelkezésével és a VIII. cikk (2) bekezdésében deklarált egyesüléshez való joggal is. A kérdésből ugyanis nem dönthető el, hogy mi az alkotmányos indoka annak, hogy az azonos helyzetben lévő pártok között különbséget tesz a költségvetési támogatás hozzáférése szempontjából, ahogyan az sem derül ki belőle, hogy mi az a másik alapvető jog vagy alkotmányos érték, amelynek érvényesülése vagy védelme érdekében a pártok tekintetében olyan jelentősen kellene korlátozni az egyesüléshez való jogot, hogy semmilyen jogi személy alapításában, illetve létrehozásában nem vehetnek részt. Ezen alkotmányos indok vagy alapjog megjelölésének hiányában azonban a kérdés alapján nem csupán a Ptv. szabályait kellene módosítani, hanem az Alaptörvény rendelkezéseit is.
[29] Az Alaptörvény az állami berendezkedés alapját, az állam és polgárainak viszonyát szabályozza. Az Alaptörvény 1. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy „MAGYARORSZÁG legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés.” Az 1. cikk (2) bekezdés a) pont az Országgyűlés hatáskörén belül szabályozza az Alaptörvény megalkotását és módosítását, vagyis az alkotmányozó hatalom az Országgyűlés. Az Alaptörvény elfogadásával és módosításával kapcsolatos rendelkezéseket az S) cikk tartalmaz. Az Alaptörvény módosítására csak az itt meghatározott követelmények betartásával kerülhet sor. [Knk.IV.37.728/2013/3. számú végzés]
[30] A népszuverenitásból fakadó jogoknak mind az Országgyűlés, mind népszavazás útján történő gyakorlása csak az Alaptörvény rendelkezéseinek megfelelően történhet. A népszavazásra bocsátott kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem irányulhat az Alaptörvény módosítására és burkoltan sem foglalhat magába alkotmánymódosítást. Ennek oka az – ahogy arra az Alkotmánybíróság a 45/2012. (XII. 29.) AB határozatában is hivatkozott 2/1993. (I. 22.) és 25/1999. (VII. 7.) AB határozatában rámutatott –, hogy az Alaptörvény az állami berendezkedés alapját, az állam és polgárainak viszonyát szabályozza, ezért csak a saját rendszerén belül, az általa feljogosított alkotmányozó hatalom által és a benne meghatározott eljárás szerint módosítható. Ezen túlmenően viszont népszavazásnak van helye – ha az tiltott tárgykört nem érint – valamennyi az Országgyűlés feladat-és hatáskörébe tartozó kérdésben.
[31] A népszavazásra javasolt kérdés azonban, ahogyan az a fentiekben részletesen kifejtésre került, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem irányulhat az Alaptörvény módosítására és burkoltan sem foglalhat magába alkotmánymódosítást. A Kúria ezzel egyező álláspontot fogadott el a már hivatkozott, Knk.IV.37.728/2013./3. számú végzésében. E döntésében a legfőbb bírói fórum rögzítette, hogy „az „alkotmányozó hatalom” az Országgyűlés, az Országgyűlés alkotja meg az Alaptörvényt, annak módosítása tárgyában népszavazásnak nincs helye.”
[32] A Bizottság a kérdés kapcsán indokoltnak tartja azt is rögzíteni, hogy mindazon túl, hogy az abból fakadó jogalkotás az Alaptörvény a VIII. cikk (2) bekezdésének és a XV. cikkének módosítása nélkül nem lenne kivitelezhető, egy ilyen jogszabály tartalmát tekintve hosszú távon alkalmas lenne arra is, hogy akadályozza a pártokat alkotmányos feladatuk ellátásában, vagyis abban, hogy képviselőik útján jelen legyenek, illetve meghatározó szerepet töltsenek be a közhatalomban. Általánosságban elmondható, hogy a ma működő pártok az általuk képviselt ideológiák és eszmék, illetve értékek tekintetében igen sokfélék, ahogyan a rendelkezésükre álló anyagi lehetőségek és egyéb forrásaik tekintetében is jelentős különbségek vannak és lehetnek közöttük. Éppen ezért eltérő helyzetből indulnak a választópolgárok szavazataiért zajló versenyben, és eltérő mértékben képesek közreműködni a népakarat kialakításában és kinyilvánításában. Ezt a különbséget a népszavazással eszközölni kívánt jogalkotás még inkább elmélyíti. Pártalapítvány és annak állami támogatása hiányában ugyanis a kezdeményezés a pártokat megfosztja attól a szervezeti kerettől, amely az általuk képviselt eszméknek és értékeknek az állampolgárokkal történő megismertetését, népszerűsítését, azaz az állampolgári tájékoztatást, ismeretterjesztést és oktatást, és ezzel együtt a politikai kultúra minőségének emelését szolgálja.
[33] Mindezekre tekintettel a Bizottság megállapítja, hogy a jelen eljárás tárgyául szolgáló népszavazási kezdeményezés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott tiltott tárgykörbe ütközik, így a kérdés nem bocsátható népszavazásra.
IV.
[A határozat indokolásának összegzése]
[34] A Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) és b) pontjait, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében fogalt hatáskörében eljárva – megtagadja.
V.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[35] A határozat az Alaptörvény S) cikkén, az I. cikk (3) bekezdésén, a VIII. cikkén, a XV. cikkén, az 1. cikk (1) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés a) és b) pontjain, a Ptv. 5. §-án, 6. §-án, 9/A. §-án, a Pmtv. 1. §-án, a Ptk. 3:88. §-án, a 3:89. §-án, a 3:378. §-án, az Nsztv. 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2023. június 6.
Dr. Sasvári Róbert
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke