431/2022. NVB határozat - a Normális Élet Pártja által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

431/2022. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Normális Élet Pártja (4400 Nyíregyháza, Hősök tere 14., a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 15 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért Ön azzal, hogy Országgyűlési választáson csak az indulhat, aki dolgozott már főállású alkalmazottként vagy vállalkozóként összességében legalább 10 évet?"

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. december 29-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2022. november 3-án postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez 25 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül mind a 25 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát, amelynek eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvények tartalma érintettségének vizsgálata]

  1. Jelen népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy az országgyűlési képviselők választásán csak olyan személy lehessen jelölt, azaz gyakorolhassa passzív választójogát, aki legalább 10 évet dolgozott főállású alkalmazottként vagy vállalkozóként.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontja szerint nem lehet országos népszavazást tartani „az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról.”
  3. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezése tiltja tehát az olyan országos népszavazás kezdeményezését, amelynek eredményeképpen a jogalkotó az országgyűlési képviselők, az európai parlamenti képviselők vagy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választását szabályozó törvények tartalmának módosítására kényszerülne. A jelen eljárásban tárgyalt kezdeményezés alapján a Bizottság azt vizsgálta, hogy Szervező által bevezetni kívánt feltétel érinti-e valamely közjogi választásról szóló törvény tartalmát, és így annak módosítása az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontjába ütközik-e.
  4. Az országgyűlési képviselők választásán a választójogosultság szabályait és az azokkal szorosan összefüggő, a választások kapcsán alkalmazandó alapelveket az Alaptörvény rögzíti. Az Alaptörvénynek a választási alapelveket megfogalmazó 2. cikk (1) bekezdése azt is kimondja, hogy a választópolgárok az országgyűlési képviselőket sarkalatos törvényben meghatározott módon választják. Ilyen sarkalatos törvény az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (továbbiakban: Vjt.), amely az országgyűlési képviselők választásáról rendelkező legfontosabb anyagi jogi szabályokat tartalmazza. A Vjt. meghatározza, hogy az országgyűlési képviselők választásán ki gyakorolhatja a választójogát, tartalmazza a jelölt-és listaállításra, a szavazásra és az eredmény megállapítására vonatkozó anyagi jogi szabályokat. További a választásokra vonatkozó sarkalatos törvény a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) is, amely pedig a közjogi választások lebonyolításának eljárásjogi szabályait tartalmazza.
  5. Az országgyűlési képviselők választásán a választhatóság, azaz a passzív választójog feltételeit az Alaptörvény XXIII. cikke és az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 2. §-a tartalmazza. E szabályok szerint a választhatóság feltétele a nagykorú magyar állampolgárság és a névjegyzékben való szereplés. Nem választható az, akit a bíróság belátási képesség hiánya miatt zárt ki a választójog gyakorlásából, aki a közügyektől eltiltás hatálya alatt áll és aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését tölti vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. A Vjt. 5. § (1) bekezdése szerint az egyéni választókerületben képviselőjelölt párt jelöltjeként vagy független jelöltként indulhat. a Vjt. 5. § (2) bekezdése alapján két vagy több párt közös jelöltet is állíthat. A Vjt. 5. § (3) bekezdése értelmében egy személy csak egy egyéni választókerületben fogadhat el jelölést. A Vjt. 6. §-a értelmében pedig az egyéni választókerületben a jelöléshez legalább ötszáz választópolgár ajánlása szükséges. A Vjt. az országgyűlési képviselők választásán történő jelöltté válás kapcsán további előírásokat, illetve feltételeket nem tartalmaz.
  6. A Nemzeti Választási Bizottság Szervező által benyújtott népszavazási kezdeményezés alapján megállapítja, hogy Szervező szándéka a Vjt. jelöltté válásra vonatkozó szabályainak módosítására irányul. Szervező annak szabályait szigorítaná és a jelöltté váláshoz további feltételeket szabna azáltal, hogy a hivatkozott választás esetében csak azt az egyéb feltételeknek megfelelő személyt lehetne jelöltként nyilvántartásba venni, aki dolgozott már főállású alkalmazottként vagy vállalkozóként összeségében legalább 10 évet.
  7. A Kúria a Knk.IV.37.943/2018/2. számú végzésében rögzítette, hogy „[a]z Alaptörvény 8. cikke (3) bekezdése c) pontja a három anyagi jogi szabályt tartalmazó törvény – jelenleg hatályosan az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény, és az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvény – tartalmát jelöli meg. Tehát az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontja ezen törvényekre nem pusztán formálisan mutat rá, hanem azok tartalmának a figyelembevételét írja elő”. {Knk.IV.37.943/2018/2. számú végzés, Indokolás [31] bekezdés}
  8. A fent kifejtettek alapján a kérdés támogatottsága esetén, az abban tartott érvényes és eredményes országos népszavazás eredményeképp az Országgyűlés a Vjt. rendelkezéseinek módosítására kényszerülne. Az Alaptörvény fent hivatkozott, 8. cikk (3) bekezdés c) pontja alapján azonban e törvény módosítására népszavazás útján nem kerülhet sor, ezért a kérdés hitelesítése megtagadásának van helye.

IV.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy az tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá továbbá, hogy a választópolgároknak tudatában kell lennie, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
  5. Elsőként a Nemzeti Választási Bizottság rávilágít arra, hogy a népszavazási egyértelműség két eleme, a választópolgári és jogalkotói egyértelműség nem azonos, szinonim fogalmak, közéjük nem lehet egyenlőségjelet tenni. Egy kérdés esetében a választópolgári egyértelműség ugyanis nem azonosítható a jogalkotói egyértelműséggel. Nem lehet kiindulni ugyanis abból a feltevésből, hogy amennyiben a jogalkotó számára egyértelmű, hogy a kérdés törvényalkotási kötelezettséget tartalmaz, az automatikusan egyértelmű a választópolgár számára is. Míg a népszavazási eljárás eredményeképp keletkező törvényalkotási kötelezettség előkészítéséért a jogszabályalkotásban jártas, erre vonatkozó szakértelemmel bíró szakemberek tesznek eleget, addig a kérdésben döntési lehetősége – a kérdés támogatása és a kérdésben való szavazás alkalmával – az átlagos tudással és ismeretekkel bíró, a hatályos jogi szabályozások körében átlagosan jártas ismeretekkel rendelkező választópolgárnak van. Éppen ezért szükséges elhatárolni és külön-külön megvizsgálni a népszavazási egyértelműség két elemét és emiatt elsődleges szempont a népszavazási kérdés megfogalmazása során az, hogy a kérdést a választópolgár valóban értse. Tisztában legyen a kérdésben szereplő fogalmak hétköznapi jelentésével és ezáltal azokat a következményeket, amelyek a kérdésre adott válasza alapján lehetségesek felmérhetők, előre láthatók legyenek. Csak így tudja valóban meghatározni és felelősen eldönteni az Országgyűlés jogalkotói munkájának tartalmát. {Lásd: 9/2016. NVB határozat}
  6. A Kúria a Knk.IV.37.458/2015/3. számú végzésében rámutatott továbbá arra, hogy a választói egyértelműség követelménye szükségképpen magában foglalja azt, hogy a kérdés feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, de pusztán azzal nem azonosítható: lényege, hogy a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét azért, hogy tudatosan, átgondoltan tudják leadott szavazataikkal az Országgyűlés jogalkotói munkáját meghatározni.
  7. A Bizottság annak megítélése során, hogy a kezdeményezés eleget tesz-e az egyértelműség követelményének, az abban szereplő egyes szavak és kifejezések jelentéstartalmából indult ki és azt vizsgálta, hogy Szervező által benyújtott kérdésben szereplő „főállású alkalmazott”, valamint a „vállalkozó” kifejezések fogalma, valamint annak mögöttes tartalma kellően behatárolható-e a választópolgár számára.
  8. A vállalkozó fogalmát a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számviteli tv.) 3. § (1) bekezdés 2. pontja definiálja. E szerint vállalkozó: minden olyan gazdálkodó, amely a saját nevében és kockázatára nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet (a továbbiakban: vállalkozási tevékenység) végez, ideértve a hitelintézetet, a pénzügyi vállalkozást, a befektetési vállalkozást és a biztosítót is, továbbá a nonprofit gazdasági társaság, az egyesülés, a szociális szövetkezet, az iskolaszövetkezet, a közérdekű nyugdíjas szövetkezet, a kisgyermekkel otthon lévők szövetkezete, az európai gazdasági egyesülés, az európai részvénytársaság, az európai szövetkezet, a vízitársulat, az erdőbirtokossági társulat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe és a kezelt vagyon, amennyiben nem tartozik a Számviteli tv. 3. § (1) bekezdés 3. és 4. pontban felsoroltak közé.
  9. A „főállás” fogalma bár nincs definiálva, az a jogalkotó több jogszabályban is használja. Így megjelenik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 22. § (1) bekezdés j) pontjában és a 39. § (2) bekezdésében, valamint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényben (a továbbiakban: Mötv.), és a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvényben is. Az Mötv. 64. § és 75. §-ai szerint például a polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség főállásban is ellátható.
  10. A Bizottság megítélése szerint a kérdés szempontjából bizonytalanságot az „alkalmazott” kifejezés egzakt tartalmának meghatározása jelent mind a választópolgár, mind a jogalkotó oldaláról.
  11. Nem világos, hogy Szervező kit ért „alkalmazott” alatt. Minden olyan személyt, aki valamelyen munkavégzésre irányuló jogviszonyban munkát végez és nem minősül vállalkozónak, vagy csak egy meghatározott jogviszony alanyai értendők alatta. Kérdésként merül fel, hogy az alkalmazotti minőség alatt alá-fölé rendeltségi, önállótlan munkaviszonyt ért Szervező, ahogyan ez a szó köznapi értelméből következik, vagy ebbe beletartozik a mellérendelt viszonyban végzett munka is.
  12. A munkavégzés többféle jogviszonyban történhet, legnagyobb csoportjai a munkaviszonyok, amelynek tipikus és atipikus formáit a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályozza, a közszféra munkaviszonyai, amely alatt értendő a közalkalmazotti, kormányzati szolgálati, a közszolgálati tisztviselői és valamennyi szolgálati jogviszony, továbbá a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok, amely körbe a polgári jogviszonyok és az egyéb speciális jogviszonyok, pl. ösztöndíjas foglalkoztatás tartozik.
  13. Az Mt. által szabályozott, munkavállaló és munkáltató közötti jogviszony tipikusan alá-fölé rendeltségben végzett, önállótlan, függő munkavégzés, ahol a munkáltatót széles körű irányítási, utasítási és ellenőrzési jog illeti meg.
  14. Jelenleg is hatályban van az a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) felhatalmazása alapján megalkotott, a munkavállalók ágazatközi besorolási rendszeréről szóló 6/1992. (VI. 27.) MüM rendelet (a továbbiakban: MüM rendelet), amely a munkáltatók és munkavállalók tekintetében megkülönbözteti a vezető beosztású alkalmazottakat, a szellemi foglalkozású (nem vezető beosztású) alkalmazottakat, ügyviteli alkalmazottakat és a fizikai foglalkozású alkalmazottakat.
  15. A MüM rendelet 6. melléklete tehát kifejezetten meghatározza, hogy az egyes alkalmazotti kategóriákba kik tartoznak. Amennyiben a kérdés szó szerint értelmezzük, a kérdés alapján a jelöltté válás feltétele egy legalább 10 éves Mt. és a MüM rendelet hatálya alá tartozó alkalmazotti jogviszony, vagy a 10 éves vállalkozói lét.
  16. Az alkalmazott szónak a köznyelvben azonban ettől jóval szélesebb jelentéstartalma van és abba lényegében beleértendő mindenféle munkavégzésre irányuló jogviszony.
  17. A kérdés alapján nem egyértelmű, hogy a jelöltté válás feltételeként Szervező kizárólag az Mt. által szabályozott és a MüM rendelet alapján besorolt alkalmazotti munkaviszonyt kívánja előírni, vagy az alkalmazott alatt bármilyen munkavégzésre, illetve foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt érteni kívánja.
  18. E kérdés egyértelmű megválaszolása a választópolgár és a jogalkotó számára is kiemelt jelentőséggel bír, mivel az előző bekezdésben említett két alanyi kör között igen jelentős különbség van. E kérdés eldöntésének jelentőségét tovább erősíti, hogy a kezdeményezés a passzív választójog újabb korlátját kívánja bevezetni. Ennél fogva nem mindegy, hogy e jogosultságból egy jelentősebb alanyi kört kíván kizárni, mert ez valósulna meg, ha az alkalmazott alatt csak és kizárólag az Mt. által szabályozott és a MüM rendelet alapján besorolt alkalmazotti jogviszonyban állót érti, vagy ehhez képest egy kisebb csoport kirekesztését célozza, mert az alkalmazott alatt bármely munkavégzésre irányuló jogviszonyban állót ért.
  19. Amennyiben az alkalmazott szónak az utóbb említett, tágabb értelmezését fogadjuk el, úgy felmerül a kérdés, hogy abba a választópolgár beleérti-e azokat a jogviszonyokat, ahol a munkavégzés mellérendelti jogviszonyban zajlik. Tipikusan ilyenek a polgári jog által szabályozott munkavégzések, pl. a megbízási vagy a vállalkozási jogviszony alapján végzett tevékenységek.
  20. Választópolgári oldalról szintén értelmezési nehézséget vethet fel, az olyan atipikus jogviszonyoknak az alkalmazotti körbe sorolása, mint például a főállású polgármester sajátos közszolgálati jogviszonya, amelyet a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 255/A. §-a szabályoz, az országgyűlési képviselő sajátos jogviszonya, amely az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ogytv.) 97. § (1) bekezdése szerint – társadalombiztosítás ellátásaira való jogosultság szempontjából heti – 40 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban töltött időnek, illetve nyugdíjra jogosító szolgálati időnek számít, vagy pl. az Országgyűlés által megválasztott egyes közjogi tisztségviselőké (pl. miniszterelnök, köztársasági elnök, Kúria elnöke, legfőbb ügyész, stb.). Ezek ugyanis olyan a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó, kiemelt közjogi tisztségek, amelyek ellátása szintén munkavégzésre irányuló jogviszony keretében történik, de a betöltői esetében az „alkalmazott” kifejezés a köznyelvben sem bevett. Ennek alapaján viszont nem világos, hogy az alkalmazott kifejezés tágabb értelmezése pontosan mely jogviszonyokat öleli fel.
  21. Mindezek alapján a Bizottság megítélése szerint a kérdés nem tesz eleget a népszavazási egyértelműség követelményének sem.

V.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak, valamint a népszavazási egyértelműség követelményébe ütközik, ezért a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. §-a alapján megtagadta.

VI.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontján, 2. cikk (1) bekezdésén, a Vjt. 2. §-án, 5. §-ának (1), (2) és (3) bekezdésén és 6. §-án, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén és 11. §-án, a Számviteli tv. 3. § (1) bekezdésének 2. pontján, a Tbj. 22. § (1) bekezdés j) pontján és 39. §-ának (2) bekezdésén, az Mötv. 64. §-án és 75. §-án, a MüM rendelet 6. mellékletén, a Kttv. 255/A §-án, az Ogytv. 97. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. december 14.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke