419/2022. NVB határozat - a Normális Élet Pártja által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

419/2022. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Normális Élet Pártja (4400 Nyíregyháza, Hősök tere 14., a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 14 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért Ön azzal, hogy a közéletben tevékenykedő választott tisztségviselő csak büntetlen előéletű személy lehet?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. november 9-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2022. szeptember 7-én postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapította, hogy Szervező a kezdeményezéshez 27 választópolgár támogató aláírását csatolta, amelyek közül 25 választópolgár támogató aláírása felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. Figyelemmel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés megfelelt az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglalt előírásnak, a kérdést a Nemzeti Választási Iroda vezetője az Nsztv. 10. § (2) bekezdése alapján a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.

III.

[Az Alaptörvény módosításába ütközés, mint tiltott tárgykör vizsgálata]

  1. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerint „[n]em lehet országos népszavazást tartani (…) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről”.
  2. A jelen eljárásban vizsgált kérdés alanyi körének, a közéletben tevékenykedő választott tisztségviselő meghatározása kapcsán az NVB figyelemmel van arra, hogy ezt a kifejezést már vizsgálta Szervező egy korábbi népszavazási kérdése kapcsán. A 2022. július 15-én benyújtott, népszavazásra javasolt kérdés az alábbiak szerint szólt: "Egyetért-e Ön azzal, hogy a közéletben tevékenykedő választott tisztségviselők csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásaik után kaphatnak bármilyen juttatást?"
  3. A Bizottság a kérdés hitelesítését a 407/2022. számú határozatában tagadta meg, egyrészt arra hivatkozással, hogy az sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontjában foglalt szabályt, mert abból végső soron központi adónemről szóló szabály módosítási következik, másrészt azért, mert az alanyi kör meghatározása, a „közéletben tevékenykedő választott tisztségviselők” nem elég egzakt, ezért a kérdés nem felelt meg az egyértelműség követelményének sem. A Bizottság hivatkozott határozata ellen sem Szervező, sem más nem élt felülvizsgálat iránti kérelemmel, így az jogorvoslat hiányában, 2022. szeptember 16-án 16.00 órakor jogerőre emelkedett.
  4. A Bizottság jelen ügyben nem kíván eltérni a jogerős határozatában, az alanyi kört érintően tett megállapításaitól. Az egyértelműség hiányának okai, a fogalom bizonytalanságában rejlő tényezők, jelen határozat VI. pontjában kerülnek részletesen kifejtésre, azonban azt, hogy a közéletben tevékenykedő választott tisztségviselők körébe sorolhatók a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok, az ún. kiemelt közszereplők, már itt szükséges rögzíteni.
  5. A közhatalmat gyakorló, választott tisztségviselőnek minősülnek az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselők, így a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a házelnök és az Országgyűlés alelnökei és jegyzői, a háznagy, az országgyűlési bizottságok elnökei, alelnökei és tagjai, az Alkotmánybíróság elnöke és tagjai, a Kúria elnöke, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a legfőbb ügyész, az alapvető jogok biztosa és a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettesei, az Állami Számvevőszék elnöke, a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke és az Országgyűlés által választott 3 tagja, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tagjai, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának elnöke és 4 tagja, a Hungarikum Bizottság Országgyűlés által delegált 4 tagja, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma Országgyűlés által választott 6 tagja, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke és az Országgyűlés által választott 2 tagja, továbbá a jelen kérdést elbíráló Nemzeti Választási Bizottság 7 választott és 3 póttagja.
  6. E körből kiemelendő a köztársasági elnök, akinek személyével kapcsolatos feltételeket az Alaptörvény 10. cikk (2) bekezdése határozza meg. Az Alaptörvény az államfő személyével kapcsolatban két feltételét határoz meg, az egyik a magyar állampolgárság, a másik a harmincötödik életév betöltése. Egyéb személyi feltételt sem az Alaptörvény, sem a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvény (a továbbiakban: KE tv.) nem ír elő. Vagyis sem Alaptörvény, sem a KE tv. nem szab olyan feltételt a köztársasági elnök személyével szemben, hogy az kizárólag büntetlen előéletű magyar állampolgár lehet.
  7. Tekintettel arra, hogy a köztársasági elnök személyével kapcsolatos feltételeket az Országgyűlés az Alaptörvényben rögzítette, a jelenlegi két feltétel kiegészítése a büntetlen előélettel, kizárólag az Alaptörvényben nyerhetne szabályozást. Ebből adódóan pedig a népszavazási kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás eredményeképp, amennyiben az igen szavazatok kerülnének többségbe, az Országgyűlésnek az Alaptörvényt kellene módosítania.
  8. Az Alaptörvény módosítására azonban a közvetlen hatalomgyakorlás nem irányulhat, hiszen ezzel az az Országgyűlés alkotmányozó hatáskörét vonná el. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szövegszerűen is rögzíti azt, hogy az országos népszavazás nem irányulhat az Alaptörvény módosítására. Ennek oka, hogy az Alaptörvény csak az alkotmányozó által, az Alaptörvényben meghatározott eljárásrend megtartásával módosítható. Azaz az Alaptörvény módosítására kizárólag az Országgyűlés, mint alkotmányozó hatalom jogosult, az S) cikkben rögzített eljárásrend szerint.
  9. Fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy mivel a kérdésből okszerűen következik az Alaptörvény 10. cikk (2) bekezdésének módosítása, az az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába ütközik, így arról népszavazás nem tartható.

IV.

[Az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdéssel kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]

  1. Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja szerint nem lehet országos népszavazást tartani az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésről. E tiltott tárgykör részét képező személyi kérdést a Kúria több határozatában is értelmezte, és eddigi gyakorlatában ilyennek minősítette a valamely személy Országgyűlés általi megválasztására, újraválasztására vonatkozó kérdést (Knk.IV.37.790/2013/2., Knk.IV.37.393/2017/3.), a megbízatás megszűnésének módjával kapcsolatos kérdést (Knk.VII.37.959/2017/3.), továbbá a Knk.IV.37.416/2015/2. számú ügyben azért nem állapította meg a tiltott tárgykörbe ütközést, mert nem az Országgyűlés által megválasztható valamely személyeket érintette volna a népszavazás kimenetele.
  2. A Kúria Knk.VII.38.257/2018/2. számú végzésében kifejtette, hogy „megítélése szerint az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjában megfogalmazottak szerint személyi kérdésnek minősül, vagyis nem lehet olyan kérdésben népszavazást tartani, amely valamely személy – jelen esetben a miniszter – státuszát, jogállását, így a megbízatása keletkezése és megszűnését, valamint jogait és kötelezettségeit érinti, ha e kérdések bármelyikéről az Országgyűlés jogosult dönteni.” {Knk.VII.38.257/2018/2. számú végzés, Indokolás [25] bekezdés}.
  3. Ahogyan az már ismertetésre került, a köztársasági elnököt az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés e) pontja alapján az Országgyűlés választja, a személyével kapcsolatos feltételek meghatározására az Alaptörvény 10. cikk (2) bekezdése alapján szintén Országgyűlés mint alkotmányozó jogosult.
  4. A kezdeményezésből a köztársasági elnök jogállását érintő szabályozás módosításának szükségessége következik, mivel az abban foglalt jogalkotási kötelezettség a köztársasági elnök személyével szemben szabott feltételrendszer megváltoztatására irányul A kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazást követően, annak támogatása esetén az Országgyűlés csak olyan személyt választhatna köztársasági elnökké, aki azon túl, hogy magyar állampolgárságú és harmincötödik életévét betöltötte, büntetlen előéletű.
  5. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja szerint azonban nem lehet országos népszavazást tartani az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi kérdésről. Tekintettel arra, hogy a kezdeményezésből következő jogalkotás szükség szerint nem csak érinti, hanem módosítana is, egy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi kérdést, nevezetesen, hogy az Országgyűlés kit választhat meg köztársasági elnöknek, a Bizottság álláspontja szerint a kérdés nem lehet országos népszavazás tárgya.

V.

[Az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmába ütközés, mint tiltott tárgykör vizsgálata]

  1. Szintén közhatalmat gyakorolnak és választás útján nyerik el megbízatásukat a népképviseleti szervek tagjai is, azaz az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők is.
  2.  Amennyiben e személyeket is a kezdeményezésben szereplő, „a közéletben tevékenykedő, választott tisztségviselő”-nek tekintjük, úgy vizsgálandó a kezdeményezés abból a szempontból is, hogy megfelel-e az Alaptörvény 8. cikk c) pontjában foglalt azon rendelkezésnek, amely szerint nem lehet népszavazást tartani az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról.
  3. A vizsgálódást az is megalapozza, hogy az államháztartási számvitel szempontjából e személyek választott tisztségviselőknek minősülnek. [Az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet 15. melléklet K121. pont]
  4. Az országgyűlési képviselő az a személy lehet, akit a kitűzött választási eljárásban a választási bizottság egyéni választókerületi jelöltként vagy országos listás jelöltként nyilvántartásba vett, majd a választás eredményeképp mandátumot szerzett. Mivel a képviselőséget minden esetben meg kell előzze a jelöltté válás, ezért amennyiben országgyűlési képviselő csak büntetlen előéletű személy lehet, úgy ezt a feltételt már a jelölttel szemben is szükséges előírni. Noha a jelölt nem minősül a kérdés szerinti „választott tisztségviselőnek”, hiszen a jelöltség nem választás útján szerzett státusz, az országgyűlési képviselővé válás egymásra épülő folyamata és ok-okozati összefüggése miatt, az Alaptörvény 28. cikkében rögzített józan ésszel lenne ellentétes egy olyan jogszabály megalkotása, amely alapján valaki jelöltté válhatna úgy is, hogy büntetett előéletű, ugyanakkor a képviselővé válását a büntetett előélet meggátolná, noha éppen amiatt lett jelölt, hogy a választás eredményeképp mandátumot szerezzen és képviselővé váljon.
  5. Ezt az érvelést erősíti az Alkotmánybíróság 23/2020. (VIII. 4.) AB határozata is, amely szerint „[a] passzív választójog alkotmányos tartalmához tartozik (…) az is, hogy a megválasztott jelöltnek legyen lehetősége betölteni azt a tisztséget, amelyet a választás folytán elnyert. Az olyan szabály ezért, amely eleve kizárja, hogy a megválasztott személy a tisztséget betölthesse, szükségképpen korlátozza a passzív választójogot. {23/2020. (VIII. 4.) AB határozat, Indokolás [78] bekezdés}
  6. A Bizottság rá kíván mutatni arra is, hogy a büntetett előélet kvázi „megszüntetése” és így büntetlen előéletűvé válás, szemben például az összeférhetetlenséggel, az adott személy befolyásán, akaratán kívül esik. Míg az összeférhetetlenség esetén a megválasztott képviselőnek saját tevőleges magatartása által lehetősége van azokat a tisztségeket (más állami, önkormányzati és gazdasági tisztségek vagy megbízatások), amelyek összeférhetetlenek a képviselőséggel megszüntetni, addig a büntetett előélet tényét kizárólag a mentesítés szüntetheti meg. Ennek a Btk. három módjáról rendelkezik: a törvényi mentesítés, bírósági mentesítés és kegyelmi mentesítés. Míg az első esetében az elítélt külön, erre irányuló kérelme nélkül, a törvény rendelkezései alapján, az ott meghatározott időpontban, vagy időtartam letelte után mentesül az elítéléshez fűződő hátrányok aló, addig a másik két esetben a bíróság, illetve a köztársasági elnök az elítélt kérelme alapján dönt a mentesítésről. Vagyis egyik esetben sem pusztán a képviselővé választott személy akarata eredményezi a mentesülést és így a büntetlen előéletűvé válást. 
  7. Az országgyűlési képviselők választásán a választhatóság, azaz a passzív választójog feltételeit az Alaptörvény XXIII. cikke és az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 2. §-a tartalmazza. E szabályok szerint a választhatóság feltétele a nagykorú magyar állampolgárság és a névjegyzékben való szereplés. Nem választható az, akit a bíróság belátási képesség hiánya miatt zárt ki a választójog gyakorlásából, aki a közügyektől eltiltás hatálya alatt áll és aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését tölti vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti.
  8. Ezek alapján választható az a személy, akivel szemben a bíróság bűnösséget megállapító jogerős ítéletet hozott, felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki és a próbaidő még nem telt le. Az ilyen személy előzetes mentesítés hiányában – a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnyt.) 13. § (1) bekezdése alapján – a törvényi mentesítésének időpontjáig (a próbaidő leteltéig) szerepel a bűntettesek nyilvántartásában, azaz nem büntetlen előéletű, azonban a hatályos szabályozás alapján ez nem akadálya annak, hogy a kitűzött választási eljárásban jelöltként nyilvántartásba vegye a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező választási bizottság és jelölt legyen, majd a választás eredményeképp képviselői mandátumot szerezzen.
  9. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 61. § (1) bekezdése alapján akár az is előfordulhat, hogy a szándékos bűncselekményt elkövető, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt személlyel szemben a bíróság nem szab ki közügyektől eltiltás mellékbüntetést. Az erről való döntéskor a bíróságnak ugyanis mérlegelési jogköre van, abban az esetben kell a mellékbüntetést kiszabnia, ha úgy ítéli meg, hogy az elítélt méltatlanná vált arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen. A mellékbüntetés kiszabásnak hiányában az elítélt szintén választható a büntetés végrehajtásának befejezését követő és a mentesülés közötti időtaramban is. Ez az időtartam a kiszabott szabadságvesztés mértékétől függően, törvényi mentesítés esetén 3, 5, 8 vagy akár 10 év is lehet.
  10. Fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a kérdésből okszerűen következik a passzív választójogot, azaz az országgyűlési képviselővé választhatóságot korlátozó szabály megalkotásának kötelezettsége, amelyhez – figyelemmel az Alaptörvény XXIII. cikk (4) bekezdésére, amely szerint sarkalatos törvény a választhatóságot további feltételhez kötheti – a Vjt. módosítása lenne szükséges.
  11. Hasonló megállapítás tehető a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők esetében is.
  12. Előbbiek esetében a választhatóság feltételeit az Alaptörvény XXIII. cikke és a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény (a továbbiakban: Övjt.) 1. § (4) bekezdése tartalmazza. E szerint e választáson választható a nagykorú magyar állampolgár és az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgára, ha szerepel a névjegyzékben. Nem választható, akit a bíróság belátási képesség hiánya miatt zárt ki a választójog gyakorlásából, aki a közügyektől eltiltás hatálya alatt és aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését tölti vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Nem választható továbbá az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgára, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából.
  13. A büntetlen előélet így nem feltétele e választás tekintetében sem a jelöltté válásnak, és ebből kifolyólag a képviselőségnek sem. A képviselői megbízatás megszűnését az eredményezi, ha a képviselőt a már megkezdett megbízatásának ideje alatt szándékos bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélnek. Azaz itt három feltételnek kell egyidejűleg fennállnia, jelentősége van az ítélet jogerőre emelkedése időpontjának, a bűnösségnek és a kiszabott büntetésnek. Ebben az esetben, Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 38. § (1) bekezdés b) pontja alapján a képviselő-testület a méltatlanság jogcímén határozattal szünteti meg a képviselő megbízatását. A megszűnés kimondása az Mötv. rendelkezése alapján független a mentesüléstől, azaz akkor is meg kell szünteti a képviselő megbízatását, ha a mentesülés folytán büntetlen előéletű. Az önkormányzati képviselők esetében tehát, a hatályos szabályozás alapján annak van jelentősége, hogy a szándákos bűncselekmény elkövetése tárgyában mikor születik meg a bűnösséget megállapító és szabadságvesztést kiszabó jogerős ítélet. Ha ez a megbízatás ideje alatt történik, akkor a mentesülés tényére tekintet nélkül, a képviselő megbízatására méltatlanná válik és a megbízatását meg kell szüntetni, akkor is, ha pl. kegyelmi mentesítés miatt büntetlen előéletűnek minősül. Ellenben, ha a mandátumszerzést megelőzően vagy a megbízatás időtartama alatt pl. gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatt felfüggesztett szabadságvesztést szabnak ki vele szemben, azaz szerepel a bűntettesek nyilvántartásában, az nem akadálya a jelöltté válásnak és ebből kifolyólag a képviselőségnek sem.
  14. Az európai parlamenti képviselők esetében a választhatóságra vonatkozó szabályokat az Alaptörvény XXII. cikk (1), (2) és (6) bekezdése, valamint az európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Epvjt.) 2/A. (1) és (2) bekezdése tartalmazza. E szerint az EP választáson a magyarországi lakóhellyel rendelkező nagykorú magyar állampolgár és az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgára választható, ha szerepel a névjegyzékben. Nem választható, akit a bíróság belátási képesség hiánya miatt zárt ki a választójog gyakorlásából, aki a közügyektől eltiltás hatálya alatt és aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését tölti vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Nem választható továbbá az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgára, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából.
  15. A passzív választójog gyakorlásának feltételeként sem az Alaptörvény, sem az anyagi jogi szabályokat rögzítő Epvjt. nem írja elő a büntetlen előéletet.
  16. Mindezek alapján megállapítható, hogy a kérdésből a jelöltség és a képviselőség egymásra épülő eljárási menete alapján okszerűen következik az országgyűlési képviselőválasztás, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásának, valamint az európai parlamenti képviselők választásának anyagi jogi szabályait rögzítő törvények módosítása. Mivel a képviselővé válást minden esetben meg kell előznie a jelölti minőségnek, ezért a kérdésből következő követelmény, a büntetlen előélet fennállását már a képviselővé válás érdekében jelöltként nyilvántartásba vételét kérő személynél vizsgálni szükséges. Ez pedig azt jelenti, hogy a kérdésből okszerűen következik a passzív választójog feltételrendszerének egy, a jelenlegi szabályozásban nem szereplő újabb feltétellel való bővítése, azaz a joggyakorlás korlátozását előíró szabály megalkotása.
  17. A Kúria a Knk.IV.37.943/2018/2. számú végzésében rögzítette, hogy „[a]z Alaptörvény 8. cikke (3) bekezdése c) pontja a három anyagi jogi szabályt tartalmazó törvény – jelenleg hatályosan az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény, és az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvény – tartalmát jelöli meg. Tehát az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontja ezen törvényekre nem pusztán formálisan mutat rá, hanem azok tartalmának a figyelembevételét írja elő”. {Knk.IV.37.943/2018/2. számú végzés, Indokolás [31] bekezdés}
  18. A Kúria érvelése alapján az a népszavazási kezdeményezés, amelyből a fentiekben említett három anyagi jogi jogszabály, azaz a Vjt., az Övjt. és az Epvjt. módosítása következik, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontjában foglalt tilalomba ütközik.
  19. Fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a kérdés azért sem hitelesíthető, mert az az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontjában megjelölt választási anyagi jogi szabályok módosítását célozza, ezek tekintetében azonban az alkotmányozó kizárta a közvetlen hatalomgyakorlás útján való bárminemű változtatás lehetőségét.

VI.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3.   A választópolgári egyértelműség vizsgálatánál abból kell kiindulni, hogy az átlagosan tájékozott állampolgár számára világos-e a kérdés, az kétséget nem hagyó tartalommal bír-e a szavak általánosan elfogadott, köznapi jelentése alapján. A Kúria korábbi gyakorlata (Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3., Knk.VII.37.941/2018/2., Knk.VII.38.391/2018/2.)  szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Nemzeti Választási Bizottság mindenekelőtt rámutat arra, hogy a népszavazási egyértelműség két eleme, a választópolgári és jogalkotói egyértelműség nem azonos, szinonim fogalmak, közéjük nem lehet egyenlőségjelet tenni. Egy kérdés esetében a választópolgári egyértelműség ugyanis nem azonosítható a jogalkotói egyértelműséggel. Nem lehet kiindulni ugyanis abból a feltevésből, hogy amennyiben a jogalkotó számára egyértelmű, hogy a kérdés milyen törvényalkotási kötelezettséget tartalmaz, az automatikusan egyértelmű a választópolgár számára is. Míg a népszavazási eljárás eredményeképp keletkező törvényalkotási kötelezettség előkészítéséért a jogszabályalkotásban jártas, erre vonatkozó szakértelemmel bíró szakemberek tesznek eleget, addig a kérdésben döntési lehetősége – a kérdés támogatása és a kérdésben való szavazás alkalmával – az átlagos tudással és ismeretekkel bíró, a hatályos jogi szabályozások körében átlagosan jártas ismeretekkel rendelkező választópolgárnak van. Éppen ezért szükséges elhatárolni és külön-külön megvizsgálni a népszavazási egyértelműség két elemét és emiatt elsődleges szempont a népszavazási kérdés megfogalmazása során az, hogy a kérdést a választópolgár valóban értse. Tisztában legyen a kérdésben szereplő fogalmak hétköznapi jelentésével és ezáltal azokat a következményeket, amelyek a kérdésre adott válasza alapján felmérhetők, előre láthatók legyenek. Csak így tudja valóban meghatározni és felelősen eldönteni az Országgyűlés jogalkotói munkájának tartalmát. {Lásd: 9/2016. NVB határozat}
  5. A Knk.IV.37.458/2015/3. számú végzésében a Kúria az Alkotmánybíróság gyakorlatát vizsgálta abból a szempontból, hogy a kellően pontos, de adott esetben jogilag nem szabatos megfogalmazást miként kell értékelni a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés hitelesíthetősége tekintetében [127/2008. (X. 22.) AB határozat; 89/2008. (VI. 19.) AB határozat; 62/2008. (IV. 29) AB határozat; 28/2008. (III. 12.) AB határozat; 97/2007. (XI. 29.) AB határozat; 52/2003. (XI. 11.) AB határozat; 74/2002. (XII. 19.) AB határozat; 73/2002. (XII. 19.) AB határozat; 62/2002. (XII. 3.) AB határozat; 52/2001. (XI. 29.) AB határozat; 51/2001. (XI. 29.) AB határozat]. A Kúria úgy foglalt állást, hogy az eseti döntésekből formálódó gyakorlat arra mutat rá, hogy a választói egyértelműség jogi, közgazdasági, orvosi, avagy egyéb szakterületi terminológia alkalmazása nélküli is fennállhat. Rögzítette továbbá, hogy megítélése szerint lehetségesek olyan kérdések, amelyek népszavazási kérdésként az azokban kitűnő terminológia, szám, számítási mód miatt nem értelmezhetőek a választópolgárok számára. Ezekben az esetekben a népszavazáshoz való jog – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhet.
  6. A Kúria a Knk.IV.37.458/2015/3. számú végzésében rámutatott továbbá arra, hogy a választói egyértelműség követelménye szükségképpen magában foglalja azt, hogy a kérdés feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, de pusztán azzal nem azonosítható: lényege, hogy a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét azért, hogy tudatosan, átgondoltan tudják leadott szavazataikkal az Országgyűlés jogalkotói munkáját meghatározni.
  7. A Bizottság annak megítélése során, hogy a kezdeményezés eleget tesz-e az egyértelműség követelményének, az abban szereplő egyes szavak és kifejezések jelentéstartalmából indult ki. A kezdeményezésben szereplő büntetlen előélet fogalma a hatályos jogszabályok által meghatározott. A büntetlen előéletet a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági erkölcsi bizonyítvány tanúsítja. A Bnyt. 74. § (1) bekezdés b) pontja alapján ez igazolja azt a tényt, hogy a kérelmező büntetlen előéletű. Ilyen személynek minősül egyrészt az, akivel szemben bíróság jogerős ítéletében nem állapított meg bűncselekmény elkövetését. Büntetlen előéletűnek minősül másrészt az is, akinek az adatait a bűntettesek nyilvántartásából a mentesítés miatt törölték; akivel szemben a bíróság bűnösséget megállapító jogerős ítéletet hozott, és a mentesítésben az ítélet jogerőre emelkedésének napján részesült, továbbá akivel szemben a bíróság bűnösséget megállapító jogerős ítéletet hozott, de büntetés kiszabását mellőzte, vagy kényszergyógykezelést, elkobzást, vagyonelkobzást, próbára bocsátást, megrovást alkalmazott.
  8. A másik fogalom, amelyet vizsgálni szükséges, a közéletben tevékenykedő választott tisztségviselő fogalma. E fogalmat, ahogyan az korábban már rögzítésre került, a Bizottság vizsgálta a 407/2022. számú határozatában, és úgy találta, hogy az nem felel meg az egyértelműség követelményének. A 407/2022. számú határozatot, amelyben szintén Szervező népszavazási kérdésének elbírálása történt, a Bizottság jelen eljárásban vizsgált kezdeményezés benyújtása előtt (2022. szeptember 7.), 2022. szeptember 1-jén hozta. A 407/2022. NVB határozatban foglalt bizottsági érvelést sem Szervező, sem más nem tette jogvita tárgyává, így az jogorvoslat hiányában emelkedett jogerőre. A Bizottság ezért fenntartja a kezdeményezés alanyi köre kapcsán a 407/2022. számú határozatában tett megállapításokat, attól eltérni nem kíván.
  9. A közéletben tevékenykedő választott tisztségviselő kifejezés a hatályos jogrendben nem található, azonban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:44. §-a rendelkezik a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelméről, illetve az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény (a továbbiakban: Ásztl. törvény) 1. § (2) bekezdés 13. pontja definíciót tartalmaz a közszereplőre, amely szerint az „az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította”.
  10. A Bizottság megítélése szerint a kezdeményezésben szereplő „közéletben tevékenykedő” kifejezés leginkább a hatályos jogrendben közszereplőként nevesített személyekkel azonosítható. Ebben az esetben azonban vizsgálandó, hogy az teljes mértékben azonosítható-e az Ásztl. törvény. 1. § (2) bekezdés 13. pontja szerinti fogalommeghatározással, vagy sem. E kérdés megválaszolása kapcsán jelentősége van annak, hogy az Ásztl. törvény kifejezetten rögzíti, hogy a közszereplő kapcsán adott meghatározás a törvény alkalmazásában értendő. Az Ásztl. törvény megalkotásának indoka a múlttal való szembenézés, az 1990 előtti korszak állambiztonsági szervei tevékenysége megismerésének biztosítása volt, annak érdekében, hogy a diktatúra áldozatai információs elégtételt kaphassanak azáltal, hogy betekinthetnek a róluk készült aktákba. Az Ásztl. törvény javaslatához fűzött indokolás alapján a Bizottság vizsgálat tárgyává tette a közszereplő fogalmának alkotmánybírósági értelmezését is, annak érdekében, hogy világossá váljon, hogy az Ásztl törvény szerinti definíció alkalmazható-e generálisan.
  11. Az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánításhoz való alapjog korlátozhatóságával összefüggésben több határozatában is foglalkozott azzal, hogy ki minősül közszereplőnek. A 3145/2018. (V. 7.) AB határozat elvi éllel rögzítette, hogy azon oknál fogva, hogy a közéleti kérdések köre nem szűkíthető pusztán politikai kérdésekre, közszereplőnek sem kizárólag a közhatalmat gyakorló személyeket kell tekinteni. Az AB határozat kifejtette, hogy „közéleti vita nem csak az állami és önkormányzati, a közhatalmi intézményrendszer működésének egészét fogja át, hanem felöleli az üzleti élet társadalmi felelősségvállalásának és az üzleti élet világában egyre sokasodó számban jelentkező közéleti kérdéseket (pl. környezetvédelmi, energiahatékonysági, munka-, és közlekedésbiztonsági kérdések) {14/2017. (VI. 30.) AB határozat, Indokolás [26]-[27]}” {3145/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [32]}
  12. Az Alkotmánybíróság fenti megállapítása összhangban áll az EJEB gyakorlatával is, amely szerint „az EJEE 10. cikke által védett véleménynyilvánítás szabadsága nem csak a politikai jellegű vitákra vonatkozik, hanem a jogvédelem kiterjed minden, a társadalmat érintő egyéb kérdések megvitatásának szabadságára is [Thorgeirson kontra Izland (13778/88), 1992. június 25., 61. bekezdés]. A politikai szólásszabadság különös védelmét ezért minden esetben alkalmazni kell, amikor a vitatott véleménynyilvánítás valamely társadalmi, vagy helyi közösséget érintő kérdésben, a közügyek megvitatása során hangzik el. [pl. Bladet Tromso kontra Norvégia [GC] (21980/93), 1999. május 20., 58-60. bekezdés, 73. bekezdés; Klein kontra Szlovákia (72208/01), 2006. október 31., 47-48. bekezdés; Cihan Öztürk kontra Törökország (17095/03), 2009. június 9., 27-28. bekezdés; Karsai kontra Magyarország (5380/07), 2009. december 1., 35. bekezdés] Ezekben az ügyekben a vitában érintett személyek a közügyek vitathatósága okán válnak közszereplővé”. [3145/2018. (V. 7.) számú AB határozat Indokolás [34] bekezdése]
  13. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában rámutatott arra is, hogy „[a] közszereplői minőség megállapítása mindig egyedi mérlegelés tárgya”. (..) „Annak ellenére azonban, hogy az Alkotmánybíróság már a korai gyakorlatában utalt arra, hogy a közszereplők köre szélesebb a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok körénél, nem alakult ki annak egyértelmű szempontrendszere, amely a közszereplői minőség megállapításának támpontjául szolgálna. Különösen indokolja azonban ennek a szempontrendszernek a jogalkalmazás számára történő egyértelművé tételét, hogy a megváltozott társadalmi viszonyok, különösen a telekommunikáció terjedése révén a közszereplői kör szélesedése figyelhető meg. Ennek a tendenciának az eredményeként olyan személyeknek is lehetősége nyílik egy-egy közéleti vita aktív alakítójává válni, akik korábban - státuszuk alapján - nem tartoztak a közszereplő fogalmi körébe. Ezek a személyek az ún. kivételes közszereplők”.
  14. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok ún. kiemelt közszereplők, de rajtuk kívül ún. egyedi vagy kivételes közszereplőnek minősülnek azok a személyek is, akik széles körben való ismertségük és a közéletben önként vállalt, azt formáló tevékenységük által szintén a közszereplő fogalmi körébe sorolhatók. [3145/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [51] és [79]]
  15. Ugyanezt az érvelést erősítette meg a Kúria a Pfv.20.849/2020/4. számú határozatában, amelyben az ország egyik meghatározó gazdasági szereplőjeként ismert személlyel kapcsolatban állapította meg, hogy a gazdasági életben betöltött szerepe és tevékenysége okán minősül közszereplőnek. [Pfv.20.849/2020/4. számú ítélet, Indokolás [21] bekezdés]
  16. Mindezek alapján megállapítható, hogy amennyiben a „közéletben tevékenykedő” kifejezés a közszereplő fogalmának feleltethető meg, úgy az nem szűkíthető az Ásztl. törvény 1. § (2) bekezdés 13. pontja szerinti meghatározásra, ahogyan pusztán a közhatalmat gyakorlókra és a közszereplő politikusokra sem, hanem az alatt érteni szükséges a gazdasági és társadalmi élet olyan szereplőit is, akik esetében a közszereplői minőség fennállásáról mindig a konkrét egyedi helyzetet érintően lehet döntést hozni.
  17. A kérdésben szereplő „választott tisztségviselő” kitétel sem teszi egzakttá és egyértelműen meghatározhatóvá a kérdéssel érintett alanyi kör fogalmát. Ennek oka, hogy a közhatalmat gyakorlóknak csak egy része nyeri el választással tisztségét, míg mások például kinevezés útján töltik be azt. A helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választás útján nyerik el ezt a tisztséget, de pl. az alpolgármester(ek) és egyes bizottsági tagok, akik szintén közhatalmat gyakorló személyek, nem, ám mivel ezek a személyek is ugyanannak a közfeladatnak az ellátásban vesznek részt ugyanolyan jogkörrel, mint azok, akik választás útján nyerik el megbízatásukat, közöttük a választópolgárok nem feltétlenül tudnak olyan markáns különbséget tenni, amely a kérdés eldöntéséhez szükséges.
  18. Ezen kívül választott tisztségviselőknek nevezzük az egyes gazdasági társaságok vezető tisztségviselőit is, akik bár közhatalmat nem gyakorolnak, közülük azokat, akik a gazdasági-társadalmi életben releváns, meghatározó szerepet töltenek be, ezen okból kifolyólag a közéletben tevékenykedő személynek, azaz közszereplőnek tekinthetők. Ahogyan a képviselők esetében, úgy a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői esetében is a közügyektől eltiltás jelent akadályt a tisztség betöltése kapcsán, a büntetett előélet önmagában nem.
  19. Közhatalmat gyakorló, választott tisztségviselőnek minősül pl. minden az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselő, akik között vannak olyan tisztségek, ahol a jogállást szabályozó jogszabály előírja, hogy csak büntetlen előéletű személy lehet, azonban ez nem minden esetben van így. Csak büntetlen előéletű személy választható például miniszterelnökké (kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 188. §), az Alkotmánybíróság elnökévé és tagjává (az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 6. § (1) bek) vagy a Kúria elnökévé (a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 114. § (1) bekezdése és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 4. § (2) bekezdés a) pontja). Csak büntetlen előéletű és az országgyűlési képviselők választásán választható magyar állampolgár lehet a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja (a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló 2013. évi CCXLI. törvény 6. § (1) bekezdése).
  20. Ahogyan az már kifejtésre került, a köztársasági elnök esetében nem tartalmazza az Alaptörvény a büntetlen előéletre vonatkozó kritériumot, ahogyan az Állami Számvevőszék elnöke esetében sem rögzít ilyen rendelkezést az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény. A jelen kezdeményezés elbírálásában részt vevő, Országgyűlés által választott nemzeti választási bizottsági tagokkal szemben sem feltétel a büntetlen előélet, esetükben a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 17. § (2) bekezdése a passzív választójog fennállását követlei meg az országgyűlési képviselők választásán, amelynek, ahogyan az már kifejtésre került, nem feltétele a büntetlen előélet. Éppen ezért annak felmérése, hogy a kezdeményezéssel eszközölni kívánt változtatás konkrétan mely közjogi tisztségeket érinti, a vonatkozó szabályok pontos és részletekbe menő ismerete nélkül a választópolgár által nem megítélhető.
  1. Szintén rögzítésre került már, hogy az államháztartási számvitel szempontjából a választott tisztségviselőknek minősül valamennyi országgyűlési képviselő, helyi nemzetiségi önkormányzati képviselő, nemzetiségi önkormányzati tisztségviselő, a társulási tanács tisztségviselői, a nemzetiségi szószólók, az összes polgármester, a főpolgármester, valamennyi helyi önkormányzati képviselő, megyei közgyűlési tag, alpolgármester, főpolgármester-helyettes, megyei közgyűlési elnök és alelnök. [Az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet 15. melléklet K121. pont]
  2. Mindezek alapján megállapítható, hogy a kezdeményezésben szereplő, változással érinteni kívánt alanyi kört meghatározó, a „közéletben tevékenykedő választott tisztségviselők” kifejezés olyan széles és szerteágazó személyi kört takar, amelynek átlátása és meghatározása a kérdésről a népszavazás alkalmával döntő választópolgár számára bizonyosan nem átlátható.
  3. A kérdés egy rendkívül általános és absztrakt meghatározást ad arra az alanyi körre, akik esetében a tisztség betöltése kapcsán további feltételként a büntetlen előélet kritériumát kívánja elérni, amely oknál fogva a választópolgár számára nem átlátható és belátható, hogy a kezdeményezésre adott igen válasza esetén pontosan kik esetében kíván változást előidézni. Az átlagos tudással és ismeretekkel bíró, a hatályos jogi szabályozások körében átlagosan jártas választópolgártól nem várható el az, hogy a szavak általánosan ismert jelentéstartalma alapján azonosítható alanyi kört összevesse az államháztartási számvitel szempontjából választott tisztségviselőnek tekintett személyek körével, majd figyelembe vegye az Alkotmánybíróságnak a közszereplő meghatározása tekintetében kimunkált joggyakorlatát, és ezen ismeretek mérlegelése és értékelése alapján azonosítsa a kérdés alanyait. A választópolgárnak olyan mélységben és aprólékosan kellene ismernie az egyes közjogi tisztségek betöltésének feltételrendszerére vonatkozó szabályokat, amely tudás általánosságban nem elvárható.
  4. Nemcsak a választópolgár, hanem a jogalkotó számára is olyan absztrakt az érintett alanyi körnek a kezdeményezés szerinti leírása, hogy a törvényalkotó számára sem lenne világos az, hogy pontosan kik lennének a szabályozás alanyai. A jogalkotó számára nem lenne világos, hogy a népszavazás eredményeképp megalkotandó törvény személyi hatálya pontosan kire kellene, hogy kiterjedjen. Csak a közhatalmat gyakorló választott tisztségviselőkre, vagy a közszereplő politikusokra is, esetleg a gazdasági – társadalmi élet releváns szereplőire is.
  5. Mivel a kezdeményezés alanyainak meghatározása tekintetében is számos kérdést vet fel a választópolgár és a jogalkotó oldaláról egyaránt, ebből kifolyólag az sem a választói akarat kifejezésére, sem az Országgyűlést terhelő jogalkotási kötelezettség meghatározására nem alkalmas. Mindezek alapján a Bizottság álláspontja szerint a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében előírt egyértelműség követelményének.

VII.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a), c) és e) pontjának, valamint az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének sem, amely okok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.

VIII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény XXIII. cikkén, a 8. cikk (3) bekezdés a), c) és e) pontján, a 10. cikkén, a, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén és 11. §-án, az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet 15. mellékletén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. október 25.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke