408/2022. NVB határozat - a Normális Élet Pártja által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

408/2022. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Normális Élet Pártja (4400 Nyíregyháza, Hősök tere 14., a továbbiakban: Szervező) párt által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 12 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért Ön azzal, hogy közterületen a parkolásért csak akkor kell fizetni, ha szolgáltatást is nyújtanak ezért?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pfi: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. szeptember 16-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2022. július 15-én postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 27 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 25 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát és az alábbi megállapításokat tette.
  4. A Nemzeti Választási Iroda elnöke a fentiekben írtak eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.          

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[A népszavazási kérdés jogi háttere]

  1. A közúti közlekedéssel kapcsolatos feladatok ellátása alapvetően három pilléren nyugszik. Vannak kizárólag csak állami és csak önkormányzati feladatok, de a feladatoknak van egy metszete is, ezek az állami és önkormányzati feladatok. Az ellátandó feladatok körét a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 8. §-a határozza meg.
  2. A közúti közlekedéssel összefüggő állami és önkormányzati feladatok a következők:

1. a közúti közlekedés tervezése, fejlesztése, szabályozása és ellenőrzése,

2. a közúti közlekedés szervezeti és működési feltételeinek meghatározása,

3. a közúthálózat fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése.

  1. A Kkt. 8. § (1) bekezdés b) pontja szabályozza a (kizárólagos) állami feladatokat, amelyek az alábbiak:

1. a közúti közlekedés hatósági, igazgatási és nyilvántartási feladatainak ellátása,

2. a járművek műszaki vizsgálata,

3. a közúti közlekedési szakemberek és a közúti járművezetők vizsgáztatása,

4. a közúti közlekedés biztonságát szolgáló nevelés, felvilágosítás és propaganda.

  1. A Kkt. 8. § (1) bekezdés c) pontja önkormányzati feladatként a helyi közutakon, a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánúton, valamint a tereken, parkokban és egyéb közterületeken járművel történő várakozás biztosítását határozza meg.
  2. Ugyanezen törvény 3. § (1) bekezdése értelmében a közúti közlekedésben mindenkinek joga van részt venni; a közutat és a közforgalom elől el nem zárt magánutat közlekedés céljából gyalogosként vagy - meghatározott feltételek teljesítése esetén - járművezetőként bárki igénybe veheti. Jogszabály gyalogosok és járművek közlekedését egyes közutakon korlátozhatja vagy kizárhatja.
  3. A népszavazásra javasolt kérdés hitelesének vizsgálata során szükséges elhatárolni egymástól a gépjárművel történő megállás és várakozás (köznyelvben a parkolás a várakozásnak feleltethető meg) fogalmait.
  4. A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 1. számú függelék III. pont d) pontja értelmében a megállás járművel a be- és a kiszálláshoz, vagy a folyamatos fel- és lerakáshoz szükséges ideig, illetőleg - ha a vezető a járműnél marad - egyéb okból legfeljebb 5 percig történő egy helyben tartózkodás; míg az e) pont szerint a várakozás: járművel a megállásnál hosszabb ideig történő egyhelyben tartózkodás.
  5. A Kkt. 47. § 23. pontja határozza meg a várakozási terület fogalmát, amely szerint az a közutak, valamint az állam és a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutak, terek, parkok és egyéb közterületek gépjárművel történő várakozásra kijelölt része.
  6. Fontos kitérni arra is, hogy vannak olyan közterületnek minősülő területek, ahol a várakozás (parkolás) a KRESZ alapján tilos vagy csak bizonyos korlátok között megengedett. (lásd: KRESZ 41. §)
  7. A következőkben a Bizottság a járművel történő várakozással keletkező jogviszony alanyait és annak jellegét vizsgálja meg.
  8. A Kkt. 9/D. § (1) bekezdése kimondja, hogy a járművekkel a közutakon, valamint az állami és helyi önkormányzatok tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutakon, tereken, parkokban és egyéb közterületeken történő várakozás a közutak, valamint az állami és helyi önkormányzatok tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutak, terek, parkok és egyéb közterületek közlekedési célú használatának minősül.
  9. A járművel közterületen történő várakozást mint jogviszonyt tovább elemezve megállapítható, hogy az igénybevevő részéről közlekedési célú használatnak, míg az igénybevételt biztosító (állam vagy helyi önkormányzat) részéről közszolgáltatásnak minősül.
  10. Fontos rámutatni arra is, hogy Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 2. pontja kimondja, hogy a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok különösen a településüzemeltetés (köztemetők kialakítása és fenntartása, a közvilágításról való gondoskodás, kéményseprő-ipari szolgáltatás biztosítása, a helyi közutak és tartozékainak kialakítása és fenntartása, közparkok és egyéb közterületek kialakítása és fenntartása, gépjárművek parkolásának biztosítása). Budapesten a kétszintű önkormányzati rendszernek megfelelően a feladat szerepel fővárosi önkormányzati feladatként az Mötv. 23. § (4) bekezdés 10. pontjában, valamint kerületi önkormányzati feladatként is az Mötv. 23. § (5) bekezdés 3. pontjában.
  11. A közlekedési célú használat a Kkt. 9/D. § (2) bekezdése és (8) bekezdése értelmében közszolgáltatásnak és az Mötv. idézett szakaszai alapján közfeladatnak is minősülnek.
  12. A Kkt. 15/A. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján a törvényben meghatározott keretek között

a) a helyi közutak, valamint a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutak, terek, parkok és egyéb közterületek vonatkozásában a helyi önkormányzat rendeletében, valamint

b) az országos közutak, valamint az állam tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutak, terek, parkok és egyéb közterületek vonatkozásában a Kormány rendeletében kijelölhet olyan várakozási területet, amelynek a járművel történő, várakozási célú használatáért várakozási díjat kell fizetni.

  1. A várakozásért fizetendő díj mértékét a Kkt. 15/A. § (4) bekezdése alapján a helyi önkormányzat (fővárosban a fővárosi önkormányzat) rendeletében egy órára vonatkozóan határozza meg. A Kkt. külön kiemeli, hogy a várakozási díj mértékének meghatározása során figyelemmel kell lenni a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségére.
  2. A Kkt. 48. § (3) bekezdés a) pont 34. alpontjában a Kormány kap felhatalmazást, hogy az országos közutak, valamint az állam tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutak, terek, parkok és egyéb közterületek vonatkozásában díjfizetési kötelezettséggel érintett várakozási területek kijelölését, azok kategóriáját, várakozási területenként vagy kategóriánként a díjköteles várakozási időszakot, a fizetendő várakozási díj mértékét, a díjköteles várakozás megengedett leghosszabb időtartamát, valamint a díjfizetés alól mentesítettek, valamint a kedvezményes várakozásra jogosultak körét, a kedvezményes várakozási díj mértékét megállapítsa.
  3. A Kkt. 48. § (5) bekezdése alapján pedig felhatalmazást kap a helyi önkormányzat képviselő-testülete - fővárosban a fővárosi közgyűlés - hogy rendeletben állapítsa meg a várakozási területek tekintetében

a) az egyes díjköteles várakozási területeket, valamint azok kategóriáját,

b) várakozási területenként vagy kategóriánként a díjköteles várakozási időszakot,

c) a fizetendő várakozási díj mértékét,

d) a díjköteles várakozás megengedett leghosszabb időtartamát,

e) a díjfizetés alól mentesítettek, valamint a kedvezményes várakozásra jogosultak körét, a kedvezményes várakozási díj mértékét, azzal, hogy a kedvezményes várakozásra jogosultak körének bővítésére a kerületi képviselő-testület jogosult.

  1. A gépjárművel történő várakozás során létrejövő jogviszonyt azonban élesen meg kell különböztetni az egyéb közterület-használati jogviszonyoktól (pl.: idény jellegű árusítás). Az 1/2022. Közigazgatási és polgári jogegységi határozat a közterület-használati jogviszonyt közjogi (közigazgatási) jogviszonynak minősítette, tekintettel arra, hogy a közterület rendeltetéstől eltérő használatáról az önkormányzat nem tulajdonosi jogkörében eljárva, hanem a helyi közhatalom gyakorlójaként, rendeletével szabályozott, joghatást kiváltó formában rendelkezik.
  2. Ezzel ellentétben a közterületek közlekedési célú használata a Kkt. 9/D. § (3) és (9) bekezdései alapján polgári jogi jogviszonynak minősülnek mind a helyi, mind az országos közutak és egyéb közterületek vonatkozásában.
  3. Fentieket összefoglalva megállapítható, hogy a közterületen történő várakozás (parkolás) olyan polgári jogi jogviszony, amely a közterület közlekedési célú használatát jelenti. A Kkt. 3. § (1) bekezdése szerinti a közutat bárki igénybe veheti, viszont aki a közterületet a jogszabály engedélye alapján kizárólagosan birtokba veszi, előnyhöz jut. Ennek az előnynek az ellenértéke a parkolási díj, amely tehát a közterület használatának ellenértékeként aposztrofálható.

IV.

[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozás vizsgálata]

  1. A jelen eljárás tárgyát képező kérdés lényegi magját tekintve arra irányul, hogy a gépjárművel történő parkolás díjmentes, ingyenes legyen, kivéve, ha a parkolás ellenszolgáltatásaként valamilyen „szolgáltatást” is nyújtanak.
  2.  Ebből adódóan a Bizottság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a díjköteles várakozási helyek kijelölése, továbbá a gépjárművel történő várakozásért (parkolásért) a fizetendő várakozási díj mértékének meghatározása, valamint az ellenérték fejében lehetséges várakozás egyes részletszabályainak rendezése mely jogforrási szinten valósul meg.
  3. Fenti vizsgálathoz első lépésként a népszavazásra javasolt kérdésben is szereplő „közterület”-nek a fogalmi tisztázása szükséges. A definíció pontos tartalmának meghatározása azért is lényeges, mert Szervező a közterület fogalmát generálisan használja, holott egyes jogszabályok a közterület fogalmát eltérő tartalommal használják.
  4. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 13. pontja alapján közterület a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván.
  5. A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Kfetv.) 27. § a) pontja alapján a közterület a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amelyet rendeltetésének megfelelően bárki használhat, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom számára a tulajdonos (használó) által megnyitott és kijelölt részét, továbbá az a magánterület, amelyet azonos feltételekkel bárki használhat.
  6. A fenti két törvényi hivatkozás alapján látható, hogy az Étv. ingatlan-nyilvántartási minősítés alapján, a Kfetv. annak rendeltetése szerint közelíti meg a közterület fogalmát, utóbbi tágabb körben értelmezi, hiszen az idézett jogszabályhely alapján olyan magánterület is közterületnek minősülhet, amelyet azonos feltételekkel bárki használhat (pl.: bevásárlóközpont parkolója).
  7. Fontos rávilágítani arra is, hogy a gépjárművel történő parkolásért nem általában véve kell díjat fizetni, gépjárművel, ahol jogszabály nem tiltja, lehet várakozni, azonban az erre felhatalmazott szerv által kijelölt várakozási területen a parkolás csak díjfizetés ellenében lehetséges.
  8. A Kkt. a közterület fogalmát egzaktan nem határozza, azonban rendelkezik a várakozási terület fogalmáról.
  9. A Kkt. 47. § 23. pontja szerint várakozási terület: a közutak, valamint az állam és a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutak, terek, parkok és egyéb közterületek gépjárművel történő várakozásra kijelölt része.
  10. Díjfizetési kötelezettséggel pedig az a várakozási terület érintett, amelyet a Kkt. 48. § (3) bekezdés a) pont 34. alpontja alapján a Kormány és a Kkt. 48. § (5) bekezdés a) pontja alapján a helyi önkormányzat rendeletében annak jelölt ki.
  11. A Bizottság megállapítja, hogy a díjfizetési kötelezettséggel érintett várakozási területek kijelölése, azok kategórizálása; a díjköteles várakozási időszakok, a fizetendő várakozási díj mértékének, a díjköteles várakozás megengedett leghosszabb időtartam, valamint a díjfizetés alól mentesítettek, a kedvezményes várakozásra jogosultak körének, valamint a kedvezményes várakozási díj mértékének megállapítása nem törvényi szinten nyert szabályozást, hanem törvényi felhatalmazás alapján, származékos jogalkotói hatáskörben a Kormány és a helyi önkormányzatok jogosultak rendeleti szinten meghatározni azokat.
  12. Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése alapján országos népszavazás tárgya kizárólag olyan kérdés lehet, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  13. A Kúria a Knk.I.37.807/2012/2. számú végzésében kifejtett érvelése szerint, ha minden olyan esetet, amikor a Kormány vagy tagjai törvényi felhatalmazás alapján alkottak jogot, egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek tekintenénk, az gyakorlatilag kiüresítené az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályt. A Kúria hivatkozott döntésében azzal támasztotta alá érvelését, hogy az országos népszavazás a képviseleti hatalomgyakorlást és nem a végrehajtó hatalmi ágat egészíti ki. Ha elfogadnánk, hogy minden, a Kormány származékos jogalkotói hatáskörében szabályozott tárgykör egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó tárgykör is, az az országos népszavazás szempontjából a jogintézménynek a B) cikk (4) bekezdésében rögzített kivételes jellegével lenne ellentétes.
  14. A Kúria egyúttal arra is rámutatott, hogy ha a Kormány hatáskörébe tartozó összes kérdés – azok is, amelyekben a Kormány vagy a miniszterek kifejezett felhatalmazással, törvény végrehajtására alkottak jogot – egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek is tekinthetők, az a népszavazási kezdeményezés szempontjából kiüresíti az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésébe és az Nsztv. 10. § a) pontjába foglalt azon – tulajdonképpen korlátot is állító – szabályt, hogy az országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A népszavazás jogintézménye az Alaptörvény rendszerében is komplementer jellegű, a képviseleti hatalomgyakorlást egészíti ki. A népszavazás Alaptörvényben meghatározott funkciójával lenne ellentétes, ha nemcsak a képviseleti hatalomgyakorlás vonatkozásában, hanem a végrehajtó hatalomnak adott felhatalmazás teljesítése körében is érvényesülne ez a jelleg.
  15. A Kúria érvelése az országos népszavazás kezdeményezésére jogosultak szempontjából azt jelenti, hogy amennyiben a törvényhozás rendeleti szabályozás körébe utalt egy tárgykört, annak visszavétele a közvetlen hatalomgyakorlás eszközével nem kényszeríthető ki, vagyis ilyen tárgykörben országos népszavazás nem kezdeményezhető. A Bizottság a Kúria fenti érvelését jelen esetben is alkalmazhatónak tartja, mivel a Kormány és a helyi önkormányzatok rendeletalkotási hatásköre is származékos, hiszen arra felhatalmazást a Kormány esetében a Kkt. 48. § (3) bekezdés a) pontjának 34. alpontja adja, míg a helyi önkormányzatok esetében a Kkt. 48. § (5) bekezdés a) pontja.
  16. A fentiek alapján megállapítható, hogy a kérdés olyan tárgykörben kezdeményezi a választópolgárok véleményalkotását, amelyben való döntéshozatalt (jogalkotást) az Országgyűlés a Kormányra, illetve a helyi önkormányzatokra (a Főváros esetében a Fővárosi Önkormányzatra) delegálta. A kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás folytán a jogalkotó egyrészt a Kkt. 48. §-ának fent idézett rendelkezéseinek módosítására lenne köteles, másrészt a Kormánytól és a helyi önkormányzatoktól megvont döntéshozatal folytán a Kkt. által adott felhatalmazás körében jogalkotásra (törvényalkotásra) lenne köteles.
  17. Mivel a Kormány és a helyi önkormányzatok rendeletalkotására származékos jogalkotási hatáskörben kerül sor, e jellegénél fogva az abban foglaltak megváltoztatása a népszavazás tekintetében kívül esik az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott, az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdések körén, ezért a Bizottság megítélése szerint a kezdeményezésben országos népszavazást nem lehet tartani.

V.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
  5. A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
  6. A Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az egyértelműség követelményének több ok miatt sem felel meg.
  7. A kérdés túl általános megfogalmazása [„szolgáltatást is nyújtanak ezért”] a választópolgárok számára azzal a következménnyel jár, hogy abból nem derül ki egyértelműen az ellenérték fejében nyújtott szolgáltatás konkrét tartalma, azaz, hogy valójában miről is szavaznak (pl.: pénzbeni vagy természetbeni szolgáltatás). A népszavazás során a választópolgároknak olyan „szolgáltatás”-(ok)ról kellene dönteniük, amelyekre akaratuk esetleg nem terjed ki. Ebből kifolyólag a kérdésre az egyes választópolgári „igen” vagy „nem” válaszok is – a szolgáltatások körének pontos meghatározása hiányában – szubjektív megítélés alá esnének, amely egyrészt akadályozza a választói akarat megfelelő módon való kinyilvánítását, másrészt nem teremt egyértelmű helyzetet a jogalkotó számára, hogy érvényes és eredményes népszavazás esetén, pontosan milyen „szolgáltatás” nyújtása lenne elvárható.
  8. A Bizottság következő lépésként érvényes és eredményes népszavazás esetén a végrehajtás eredményeképpen fellépő financiális következményeket vizsgálta meg, figyelemmel arra is, hogy a népszavazásra javasolt kérdés rejtve magában hordozza az ingyenesség gondolatát (lásd: „csak akkor kell fizetni, ha szolgáltatást is nyújtanak ezért” fordulat), hiszen a hatályos jogi szabályozás szerint és a közfelfogásban a várakozási díj a közterület időleges kizárólagos használatáért fizetendő.
  9. Az Mötv. 16/A. §-a határozza meg azt, hogy közúti járművel történő várakozási (parkolási) közszolgáltatást ki láthatja el. Ezek a szervek a következők: a helyi önkormányzat, kizárólag e közszolgáltatási feladat ellátására alapított költségvetési szerv, 100%-os önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaság, továbbá e gazdasági társaság 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság, önkormányzati társulás, vagy a közterület-felügyelet.
  10. A Kkt. 15/E. § (2) bekezdése szerint a várakozási díjakból és pótdíjakból eredő bevételeket és azok felhasználását a helyi önkormányzatnak nyilván kell tartania. A nyilvántartást az önkormányzat honlapján közzé kell tenni. Az adatok közzétételéért, folyamatos hozzáférhetőségéért és hitelességéért az önkormányzat polgármestere felel. A közzététel elmulasztása esetén, továbbá ha a közzététel nem teljes vagy nem időszerű, külön jogszabály szerint a törvényességi felügyelet gyakorlására jogosult szerv eljárása kezdeményezhető.
  11. Az Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kimondta, „hogy minden népszavazásra feltenni kívánt kérdés, amely valamely termék vagy szolgáltatás kötelező ingyenességére irányul, csak akkor felel meg a jogalkotói egyértelműség követelményének, ha meghatározza, milyen forrásból kell az ingyenesen elfogyasztott termékek, illetve ellenérték megfizetése nélkül igénybe vett szolgáltatások árát fedezni, vagyis ha megjelöli, hogy a fogyasztó, illetve a szolgáltatás igénybe vevője helyett ki lenne a gazdasági teher viselője. Ennek indoka, hogy az ingyenesség, térítésmentesség szükségképpen azt jelenti, hogy a termék vagy szolgáltatás ellenértékét nem a fogyasztó, illetve a szolgáltatást igénybe vevő, hanem valaki más fedezi.” [ABH 2007. 332, 336.]
  12. Az Alkotmánybíróság e határozatában kifejtette, hogy „az alkotmányos piacgazdaságban általános szabály, hogy minden áru és szolgáltatás ellenértékét az igénybe vevő maga fizeti meg. Piacgazdaságban e szabálytól lehetnek alkotmányosan indokolható eltérések (pl. a gyógyszerek esetében vagy bizonyos szociális indíttatású ártámogatások), amelyeket az állami költségvetés fedez. Ha tehát a jogalkotó valamely áru vagy szolgáltatás kötelező ingyenességét írja elő, gondoskodnia kell arról is, hogy ki, milyen forrásból fogja fedezni az azok előállításához szükséges költségeket. A népszavazásra feltenni kívánt kérdés alkotmányos megengedettsége is csak annak ismeretében dönthető el, hogy a kezdeményező kire kívánja ennek szükségszerű terheit áthárítani.” [ABH 2007. 332, 336.]
  13. Az Alkotmánybíróság határozatában a jogalkotói egyértelműséggel szorosan összefüggő választópolgári egyértelműségi követelmény részének tekintette, hogy a választópolgárok a kérdés megválaszolásának lehetséges következményeit világosan lássák. Következésképpen az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a választópolgárokat félrevezető, félreérthető kérdések nem felelnek meg az egyértelműség követelményének. [ABH 2007. 332, 336.]
  14. Fentiek alapján megállapítható, hogy helyi közutak, valamint a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutak, terek, parkok és egyéb közterületek vonatkozásában a parkolási díj jogosultjának elsődlegesen a helyi önkormányzatot kell tekinteni.
  15. Szervező által benyújtott népszavazási kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás esetén a járművel történő parkolás esetenként díjmentes lenne, így az önkormányzat az egyik bevételi forrásához nem jutna hozzá, esetenként pedig a „parkolás szolgáltatás nyújtója” ellenszolgáltatást lenne köteles teljesíteni.
  16. Jelen esetben a Nemzeti Választási Bizottság megítélése szerint a kérdésben a választópolgároknak úgy kellene döntést hozniuk, hogy nem lenne egyértelmű számukra, hogy a kezdeményezés sikere esetén kinek és milyen módon kellene megtérítenie a várakozás (parkolás) díjmentességéből adódó bevételkiesést. Továbbá a választópolgárok azzal sem lennének tisztában, hogy mindez milyen hatással lenne a hatályos várakozási díjak összegének alakulására, esetlegesen a „szolgáltatás” nyújtása díjemeléssel jár-e. A választópolgárok tehát döntésük meghozatalakor a kérdés alapján nem lehetnének tisztában azzal, miről döntenek pontosan.
  17. Az Alkotmánybíróság az 58/2011. (VI. 30.) számú és a 9/2011. (III.1.) AB határozatában a választópolgári egyértelműségi követelmény részének tekintette, hogy a választópolgárok a kérdés megválaszolásának lehetséges következményeit világosan lássák. „Az egyértelműség követelményének lényege, hogy a népszavazási kérdésnek döntésre alkalmasnak kell lennie, aminek a jogalkotói és a választópolgári egyértelműség feltétlenül szükséges, de nem egyetlen feltétele. Az egyértelműség részének tekinti az Alkotmánybíróság azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan” (ABH 2011, 883, 886, ABH 2011, 980, 986.).
  18. A fentiekben idézett alkotmánybírósági határozatok indokolásában kifejtettek figyelembe vételével a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség következményeiben kiszámíthatatlan. Egy érvényes és eredményes népszavazás esetén Magyarország nagyvárosainak forgalomszervezési és közlekedési forgalmi rendje felborulna, megbomlana, hiszen kiszámíthatatlan, hogy arra az igénybevevők és az érintett egyéb résztvevők (pl.: a városok belvárosi részein megszaporodna az autósforgalom, így több autó is parkolna ott, amely az életvitelszerűen ott lakók parkolását ellehetetlenítené) hogyan reagálnának.
  19. A Bizottság a fentieken túlmenően fontosnak tartja rávilágítani arra is, hogy vannak olyan esetek, amelykor a közterületi várakozás jogszabály alapján „szolgáltatás” nyújtása nélkül is díjmentes, függetlenül attól, hogy a várakozás díjfizetésre kijelölt várakozási területen valósul-e meg.
  20. A Kkt. 15/B. § (1) bekezdése kimondja, hogy várakozási díj a „Parkolj és utazz” (P+R) közúti jelzőtáblával megjelölt várakozási területen nem állapítható meg. Amennyiben a várakozási terület őrzését többletszolgáltatásként biztosítják, ezért a többletszolgáltatásért naptári naponként 6-22 óra között legfeljebb az adott településen igénybe vehető közösségi közlekedés legalacsonyabb jegyárával egyező őrzési díj szedhető.
  21. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint várakozási területen megkülönböztető fény- és hangjelzéssel jogszerűen felszerelt jármű díjfizetés és időtartam korlátozás nélkül várakozhat.
  22. A mozgásában korlátozott személyek és a súlyos mozgáskorlátozott személyek közúti közlekedésére külön rendelkezések irányadóak.
  23. A Kkt. 51/A. §-a alapján a Kkt. 13. § (1) bekezdés g/1. és i/1. pontjában, a 14. § (13) bekezdésében, a 17. § (1) bekezdés e) pontjában, a 39/A. § (1) bekezdés g) pontjában, a 40. § (9) bekezdésében és a 41. § (3) bekezdésében említett jogosultság azt a mozgásában korlátozott személyt, valamint a mozgásában korlátozott személyeket szállító jármű vezetőjét illeti meg, aki a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványáról szóló kormányrendelet szerint a parkolási igazolványt a járműben elhelyezte.
  24. A mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványáról szóló 218/2003. (XII.11.) Korm. rendelet és a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről szóló 102/2011.(VI.29.) Korm. rendelet további részleteket határoz meg.
  25. Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló Budapest Főváros Közgyűlésének 30/2010. (VI. 4.) önkormányzati rendelete 48. § (3) bekezdés b) pontja alapján a gépjármű üzemben tartója mentesül a külön jogszabályban meghatározott egyórai várakozási díj és pótdíj megfizetése alól, ha a várakozás megkezdésekor a mozgásában korlátozott személy eredeti és érvényes parkolási igazolványát a gépjármű első szélvédője mögött elhelyezte, de előlapja az érvényesség és a jogosultság ellenőrzése céljából nem teljes egészében látható, vagy azt hátlappal felfelé helyezte el.
  26. Fenti felsorolás nem teljeskörű csupán annak bemutatására irányul, hogy vannak törvényben meghatározott olyan területek (P+R táblával jelölt terület), olyan járművek (pl.: megkülönböztető fény- és hangjelzésű járművek, továbbá a környezetkímélő (ezért a vonatkozó jogszabályokban meghatározott különleges - zöld alapszínű - rendszámmal rendelkező gépkocsik), továbbá rendeleti szinten meghatározott olyan alanyi kör (lásd: mozgáskorlátozott személyek), amelyek ex lege mentesek vagy mentesek lehetnek a közterületen történő várakozási díjfizetési kötelezettség alól. Ezekben az esetekben az igénybevevő részére nyújtandó „szolgáltatási kötelezettséget” a hatályos szabályozás nem ír elő.
  27. A Knk.IV.37.457/2015/3. számú határozat szerint, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz. A benyújtott kérdés a választópolgárok számára azt a látszatot keltheti – és ezáltal megtévesztő – ,hogy várakozási díj mindenkit egyformán terhel, holott vannak olyan esetek, ahol jogszabály mentességet vagy kezdeményt állapít meg a várakozási díjfizetés tekintetében. E körben az sem világos, hogy esetükben a kérdésben szereplő „szolgáltatás” teljesítése miben merülne ki, azaz a választópolgár számára nem derül ki egyértelműen, hogy egy eredményes népszavazás esetén a kérdésben rejlő szolgáltatásnyújtási kötelezettség hogyan érintené azt a kört, akik a hatályos szabályozás alapján most is mentesek a díjfizetési kötelezettség alól.
  28. A Knk.VII.37.326/2017/3. számú döntés szerint sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműséget nem elégíti ki, ha a kérdés tartalma bizonytalan, megtévesztő, illetve, ha két részkérdést tartalmaz, amire ellentétes válasz adható.
  29. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy ezen olvasatban a kérdés megtévesztő, nem egyértelmű, mert nincs tekintettel a hatályos jogszabályi környezetben szabályozott várakozási díjfizetési kötelezettség alól mentes személyi és tárgyi körre.
  30. A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének sem.

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés sérti az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdését, továbbá a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörében eljárva – megtagadja.

VII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1.  A határozat az Alaptörvény 8. cikk (1)-(3) bekezdésén, a Kkt. 3. § (1) bekezdésén, a 8. §-án, a 9/D. §-án, a 15/A. §-án, a 15/B. §-án, a 15/E. § (2) bekezdésén, a 47. § 23. pontján, a 48. § (3) bekezdés a) pontjának 34. alpontján, a 48. § (5) bekezdésén, a KRESZ 41. §-án, valamint az 1. számú függelék III. pont d) és e) pontjain, az Mötv. 13. § (1) bekezdés 2. pontján, a 16/A. §-án, a 23. § (4) bekezdés 10. pontján, valamint a 23. § (5) bekezdés 3. pontján, illetve az Nsztv., 2-4. §-án, 6. §-án, 8. §-án, 9. § (1) bekezdésén, 10. § (1) bekezdésén,11. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. szeptember 1.

Dr. Téglási András

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke