403/2022. NVB határozat - a Normális Élet Pártja által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

403/2022. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Normális Élet Pártja (4400 Nyíregyháza, Hősök tere 14., a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 12 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért Ön azzal, hogy a parlamenti képviselők ügynökaktáit hozzák nyilvánosságra?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. szeptember 16-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2022. július 15-én postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez a Szervező képviselőjét is beleértve huszonnyolc választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül huszonhat megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  2. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

                                                                               II.       

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]

  1. A jelen eljárás tárgyát képező kezdeményezés célja, hogy a kérdésben szereplő személyi kör (országgyűlési képviselők) ügynökaktáit mindenféle korlátozás nélkül hozzák nyilvánosságra, azaz tegyék bárki számára hozzáférhetővé az abban foglalt adatokat, információkat. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy bár a kérdés egyértelműsége számos problémát vet fel (erről lásd jelen határozat Indokolásának [24]-[32] bekezdéseit), a javasolt szabályozás elkerülhetetlenül érintené az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény (a továbbiakban: Ásztl. törvény) hatálya alá tartozó iratokat, adatokat is.
  2. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy korábban három alkalommal vizsgált már olyan, országos népszavazásra javasolt kérdést, ami az Ásztl. törvény hatálya alá tartozó adatok megismerésére, illetve nyilvánosságra hozatalára vonatkozó törvényi szabályozás megváltoztatására irányult [lásd: 51/2015. NVB határozat, 80/2017. NVB határozat és 167/2019. NVB határozat (utóbbi a továbbiakban: NVBh.)]. Ezen ügyek elbírálása során kardinális kérdés volt, hogy az Alaptörvény U) cikk (4) bekezdésének rendelkezésén alapuló személyes adatok nyilvánosságra hozatala, továbbá az áldozatokat megillető információs önrendelkezéshez való jog, esetleg a közérdek, a kérdésekben foglalt személyi kör személyes adatai védelméhez való alkotmányos joguk korlátozása tekintetében értelmezhető-e, elegendő-e, szükséges indok-e és az elérni kívánt célhoz képest arányos-e. {lásd például: NVBh., Indokolás [15]}.
  3. A Kúria következetes joggyakorlatot folytat az alapjogokat érintő országos népszavazási kérdésekkel összefüggésben, amelynek lényege szerint „[a]bban az esetben, ha az országos népszavazás aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés alapjog-korlátozást érint, adott esetben vizsgálandó az is, hogy a kérdésre vonatkozó alapjog-korlátozás az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés alapján az Alaptörvény keretei között marad-e. Ha akár a Nemzeti Választási Bizottság, akár a Kúria arra a következtetésre jut, hogy a kérdésben rejlő alapjogi kollízió, vagy az adott alapjog valamely alkotmányos értékkel való ütközése csak az Alaptörvény módosításával oldható fel, akkor a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem bocsátható országos népszavazásra. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése, illetve a 8. cikk (3) bekezdés a) pont ekként kapcsolódik össze.” {Lásd például: Kúria Knk.IV.37.387/2015/3. végzés, Indokolás II. pont; Knk.IV.40.648/2021/23. végzés, Indokolás [45]} Mindezekre figyelemmel a Nemzeti Választási Bizottság jelen ügyben is megvizsgálta, hogy a kezdeményezés nyomán megalkotandó szabályozás az Alaptörvény keretei között marad-e és ennek során tekintettel volt az ügyben releváns alkotmánybírósági döntésekre.
  4. A Nemzeti Választási Bizottság mindenekelőtt megállapítja, hogy a népszavazási kezdeményezés – azáltal, hogy a „parlamenti képviselők ügynökaktáit” kifejezést használja – ugyan egy meghatározott személyi kört jelöl ki, ugyanakkor az említett személyi kör vonatkozásában tágabb nyilvánosságra hozandó adathalmazt határozott meg, mint a Nemzeti Választási Bizottság által vizsgált korábbi esetekben. A korábbi kérdések ugyanis, a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökség „titkos”, illetve „szigorúan titkos” állományú munkatársainak, illetve együttműködő személyeknek az adatait, illetve általuk készített jelentéseket, feljegyzéseket, iratokat érintették, illetve azon természetes személyek adataira vonatkoztak, akik „a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnöksége számára titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adtak, vagy ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írtak alá, vagy ilyen tevékenységért előnyben részesültek”. A jelen ügyben vizsgált kérdés viszont egyfelől minden olyan ügy (akta) nyilvánosságra hozatalára irányul, amelyben szerepel országgyűlési képviselő, függetlenül attól, hogy milyen minőségben. Másfelől – mivel az adatok körét nem szűkíti le a kérdés – a nyilvánosságra hozatal minden, az adott aktában szereplő adatot érint, függetlenül attól, hogy az kire vonatkozik.
  5. A Nemzeti Választási Bizottság korábban az Ásztl. törvény rendelkezéseinek értelmezése során megállapította, hogy annak személyi hatálya megkülönbözteti a „megfigyelt”, a „harmadik személy”, a „hivatásos alkalmazott”, a „hálózati személy” az „operatív kapcsolat”, a „tudományos kutató” és a „bárki” személyi kört. Az Ásztl. törvény eltérően szabályozza az adatmegismerés és nyilvánosságra hozatal jogát a különböző személyi körbe tartozók esetében, amely alapján rögzíthető, hogy az elsődlegesen az áldozatok számára biztosít széleskörű megismerési jogot, melynek az az indoka, hogy akit személyiségi jogaiban súlyosan sértő módon zaklattak, illetve megfigyeltek, megismerhesse mindazon adatokat, amelyek vele kapcsolatba hozhatók. Esetükben, az iratokban szereplő más személyek információs önrendelkezéshez való joga, mint konkuráló alapjog, valamint a múlt megismerése [60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994, 342, 353.] egyaránt indokolhatja a személyes adatok megismerését, sőt, adott esetben azok nyilvánosságra kerülését {lásd: NVBh., Indokolás [10]-[14]}. Mindez – a másik oldalról nézve – azt is jelenti, hogy a különböző személyi körre vonatkozó adatok más általi megismerése is eltérően alakul attól függően, hogy a szóban forgó adat kire vonatkozik.
  6. A Nemzeti Választási Bizottságnak jelen ügyben tehát azt kell vizsgálnia, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén, amelynek során az „igen” válaszok kerülnek többségbe, a kezdeményezés alapján megalkotandó, a jelenleg hatályos szabályozás distinkcióit részben megváltoztató, az adatok differenciálatlan nyilvánosságra hozatalát előíró szabályozás összhangban van-e az Alaptörvénnyel, különösen annak VI. cikk (1) és (3) bekezdéseiben foglalt alkotmányos előírásaival. Az említett rendelkezések értelmében „[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. (…) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.”
  7. Az Alkotmánybíróságnak a személyes adatok védelméhez fűződő alapjog tekintetében tett, jelen ügy megítélése szempontjából is releváns megállapításai a következőképpen foglalhatók össze: „(…) a nyilvántartások titkosságának megszüntetéséből nem következik az, hogy a nyilvántartásokban szereplő adatokat mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, vagyis hogy az adatok automatikusan közérdekű adattá válnak. A titkosság megszűnése önmagában azt eredményezi, hogy információs önrendelkezési jogát (Alkotmány 59.§ (1) bek.) minden érintett érvényesítheti, azaz saját személyes adatát megismerheti és azzal rendelkezhet. (…) Az Avtv. 32. § (3) bekezdés b) pontja is megengedi személyes adat nyilvánosságra hozását, ha az a történelmi eseményekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatásához szükséges. Ahogy az (információs) önrendelkezéshez való jogon esett sérelem megköveteli, hogy a saját magáról gyűjtött titkosszolgálati adatokhoz ki-ki hozzáférjen. (…) A Törvény 1. §-ában megjelölt nyilvántartások adatainak feltétlen titkossága alkotmányellenes. (…) Ha a törvényhozó ezt a szükséges nyilvánosságot bármely – alkotmányosan elfogadható – okból korlátozza, a korlátozásnak szükségesnek és arányosnak kell lennie. (…) Ügydöntő tehát annak az alapjognak vagy alkotmányos elvnek, illetve intézménynek azonosítása, amely a személyes adat nyilvánosságra hozását szükségessé teszi, továbbá annak vizsgálata, hogy az információszabadság és az adatvédelem alapjogai kölcsönös korlátozása mindegyikük céljához viszonyítva arányos legyen.” (60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994, 342,352-354)
  8. Az Alkotmánybíróság a 37/2005. (X. 5.) AB határozatában pedig leszögezte, hogy „(…) az operatív kapcsolatok, hálózati személyek, hivatásos alkalmazottak e tevékenységükkel összefüggő adatai személyes adatok, és nyilvánosságra hozatalukra, illetve közérdekűségükre csak akkor lehet igényt tartani, ha e személyek közszereplők. Ellenkező esetben az érintett személyek személyes adatai az Alkotmány 59. § (1) bekezdése védelme alatt állnak. (…) Nincs olyan alkotmányos cél, melynek elérése indokolttá és szükségessé tenné a teljes nyilvánosságra hozatallal járó alapjog-korlátozást. Mivel a megfigyeltek az ÁSZTLtv. hatályos 3. § (2) bekezdése alapján is megismerhetik a velük kapcsolatba hozható operatív kapcsolatról, hálózati személyről, hivatásos alkalmazottról az azonosításukhoz szükséges adatokat, az ezzel összefüggő információs önrendelkezési jog érvényesítéséhez (és az „információs kárpótláshoz”) nincs szükség ezeknek a személyes adatoknak a teljes nyilvánosságra hozatalára. A puszta információs érdek önmagában nem elég a személyes adatok védelméhez való jognak a Törvény kifogásolt szabályai szerinti korlátozásához.” (ABH 2005, 413, 423)
  9. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépését követően úgy foglalt állást, hogy „[a]z Alaptörvény VI. cikke a magyar jogi szabályozás hagyományainak megfelelően rendelkezik a személyes adatok védelméről. (…) Az Alaptörvény sem a személyes adat fogalmát, sem a közérdekű adatét nem határozza meg. A személyes adatok védelméhez való jogot ugyanakkor a magánszféra (magán- és családi élet, magánlakás, jóhírnév) védelmére irányuló jogok között szabályozza. Habár az Alaptörvény a magánszférát szélesebb körben védi, mint az előző Alkotmány (nemcsak a magánlakás és a magántitok, hanem a magán- és családi élet, az otthon és a kapcsolattartás is védett), és a közérdekű adatok nyilvánosságát illetően alkotmányi szinten rendelkezik egyes adatok megismerhetőségéről, az előző Alkotmánytól eltérően, amelyben hasonló szabály nem volt, az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban lefektetett elvek megfelelő alkalmazását egyik eltérés sem teszi önmagában lehetetlenné.” {Lásd: 2/2014. (I. 21.) AB határozat Indokolás [10]- [12]} „A magánszféra lényege tekintetében továbbra is fenntartható az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatában megfogalmazott – a magánélet fogalmának esszenciáját jelentő, általános érvényű – megállapítás, miszerint a magánszféra lényegi fogalmi eleme, hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek [36/2005. (X. 5.) AB határozat, ABH 2005, 390, 400.].” {Lásd: 32/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [83]} Mindezekre figyelemmel a Nemzeti Választási Bizottság az ismertetett alkotmánybírósági megállapításokat jelen ügyben is alkalmazhatónak, irányadónak tekinti.
  10. A Nemzeti Választási Bizottság korábban megállapította, hogy az Ásztl. törvény hatályos rendelkezései a fent részletezett alkotmánybírósági határozatokban megfogalmazott érvelés szerinti szabályokat tartalmazzák, mely érvelését az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való alkotmányos alapjogra alapította. A személyes adatok védelméhez való jog másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme miatt pedig csak akkor korlátozható, ha a kívánt eredmény más módon nem érhető el, illetve az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban van egymással {lásd: NVBh., Indokolás [27]}. E kötelezettséggel összhangban írja elő az Ásztl. törvény, hogy minden egyes adattal kapcsolatosan külön kell megállapítani azt, hogy az érintett megfigyelt személynek, hivatásos alkalmazottnak, hálózati személynek, operatív kapcsolatnak vagy harmadik személynek minősül-e. Az érintett jogállását az adott adat tekintetében annak vizsgálata alapján kell megállapítani, hogy az adat felvétele milyen célt szolgált [Ásztl. törvény 1. § (2) bekezdés].
  11. A kezdeményezés tárgya minden olyan „ügynökakta” nyilvánosságra hozatala, ami országgyűlési képviselőre vonatkozó adatot tartalmaz. A népszavazási kérdés tárgya eleve többféleképpen értelmezhető – erről lásd különösen jelen határozat Indokolásának [27] bekezdését –, azonban bármelyik értelmezésből indulunk ki, a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint nem eszközölhető az Alaptörvény jelenlegi szabályaival összhangban álló jogalkotás. Mindenekelőtt amiatt, hogy a kérdés nem kizárólag a parlamenti képviselőre vonatkozó adatot hozna nyilvánosságra, hanem korlátozás nélkül minden, az aktában lévő adatot, így például a harmadik személyre, (más) megfigyelt személyre, ezek hozzátartozójára vonatkozó adatot is, amely viszont az ismertetett alkotmánybírósági gyakorlat értelmében a személyes adatok védelméhez való jog (információs önrendelkezési jog) szükségtelen korlátozását jelentené. A különböző személyi kör vonatkozásában ugyanis eltérő mértékű megismerési, illetve nyilvánosságra hozatali jogosultság minősül szükségesnek, illetve arányosnak az információs önrendelkezési jog korlátozása tekintetében. A Nemzeti Választási Bizottság a fentieken túl e körben utal arra is, hogy – ahogy ezt korábban rögzítette – a kérdés megfogalmazása alapján a nyilvánosságra hozatalra nem kizárólag abban az esetben kerülne sor, ha az aktában szereplő – egyébként az Ásztl. törvény 1. § (2) bekezdés 13. pontja alapján közszereplőnek minősülő – parlamenti képviselő mint „hivatásos alkalmazott”, „hálózati személy”, „operatív kapcsolat” volt érintett az ügyben, hanem akkor is, ha például mint „megfigyelt” vagy „harmadik személy”. Márpedig az ismertetett alkotmánybírósági gyakorlat alapján még a közszereplők esetén is kizárólag az első három esetben lehet anonimizálás nélkül nyilvánosságra hozni az adatokat.
  12. A fentiekben kifejtettek alapján tehát megállapítható, hogy a kezdeményezésben szándékolt jogalkotásnak – figyelemmel arra, hogy többféle adat megkülönböztetés és korlátozás nélküli nyilvánosságra hozatalára irányul, és nincs figyelemmel arra, hogy kizárólag az adatok differenciált nyilvánosságra hozatala áll összhangban az Alaptörvénnyel – kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetne eleget tenni, azaz a kérdés burkolt alaptörvény-módosítást foglal magában.
  13. Mindezekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen eljárás tárgyául szolgáló népszavazási kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti tiltott tárgykört érinti, így az népszavazásra nem bocsátható.

IV.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
  5. A kezdeményezésben írt kérdés célja „a parlamenti képviselők ügynökaktáinak” nyilvánosságra hozatala.
  6. A Nemzeti Választási Bizottság először azt vizsgálta, hogy a kérdés megfelelő pontossággal határozza-e meg azoknak az információknak a körét, amelyek nyilvánosságra hozatalát kezdeményezi. Jogszabály nem határozza meg az „ügynökakta” kifejezés fogalmát. A Nemzeti Választási Bizottság utalt már rá, hogy a népszavazási kérdés nem előzmények nélküli, korábbi határozatában már rögzítette, hogy – jogszabályi fogalom hiányában – nem határozható meg teljes egzaktsággal, hogy ki minősül ügynöknek (Lásd: NVBh., Indokolás [38]). Az „ügynök” fogalma tekintetében is irányadó a Nemzeti Választási Bizottságnak az a korábbi megállapítása, hogy a kifejezés „(…) nem egy egységes, világosan meghatározható személyi kört fed, hanem azon belül különböző helyzetű, aktivitású, felelősségű és azonosíthatóságú csoportba sorolható személyek körét, amelyek feltérképezése leginkább tudományos kutatások tárgya lehet, és amelyek jellemzőit a választópolgár nem láthatja át (…)”. (Lásd: NVBh., Indokolás [46])
  7. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy – a szavak hétköznapi, általános jelentése alapján – az „akta” fogalma úgy határozható meg, mint valamely személyre vagy annak valamely ügyére vonatkozó, összetartozó ügyiratok összessége. (Vesd össze: A magyar nyelv értelmező szótára, https://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/kereses.php?kereses=akta)
  8. Ugyanakkor az állambiztonsági szervek tevékenysége során keletkezett iratok nem egységesen és jellemzően nem egy típusú aktába kerültek, hanem egy sajátos eljárásrend szerint különböző, eltérő jellegű (adattartalmú) dossziék tartalmazták a tevékenységre vonatkozó iratokat. Így például létezett beszervezési dosszié (B-dosszié), amely a hálózati személyek már irattározott dossziéja, amelyben összegyűjtötték a beszervezés előtti tanulmányozásukra, beszervezésükre és az állambiztonsági szervekkel való együttműködésükre vonatkozó adatokat. Beszélhetünk figyelődossziéról (F-dosszié), amelyet az állambiztonsági szervek azokról a személyekről vezettek, „akik a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjével szembeni fellépés lehetőségét latolgatták, fellépésük várható volt, vagy magatartásukkal tényleges veszélyt jelentettek a rendszerre”. Megemlíthető továbbá a munkadosszié (M-dosszié), ami a hálózati személy operatív értékkel bíró eredeti jelentéseit, illetve az ezekkel kapcsolatos intézkedéseket és a hálózati személynek adott feladatokat tartalmazó archivált dosszié. (Lásd: Kónyáné Kutrucz Katalin - Petrikné Vámos Ida: Ügynöksorsok - Ügynök? Sorsok? A hálózati lét sokfélesége és a megismerés korlátai., Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2017., https://ugynoksorsok.hu/segedletek/a-fontosabb-allambiztonsegi-szakkifejezesek-jegyzeke)
  9. A kérdés alapján az sem egyértelmű, hogy a személyi kör a jelenleg országgyűlési képviselőként tevékenykedő személyeket, vagy minden olyan személyt magában foglal, aki valaha is betöltötte ezt a posztot. Az sem világos továbbá, hogy a fogalomba az utóbbi személyi körből csak a még életben lévők tartoznak-e bele, vagy a már elhunytak is.
  10. Az eddigiekben kifejtettek alapján megállapítható, hogy a kérdés – a nyilvánosságra hozandó információk tekintetében – nagyfokú bizonytalanságot hordoz, ugyanis nem egyértelmű, hogy pontosan ki tartozik az érintett személyi körbe, illetve – az „ügynök” kifejezés jelentésének fentiekben írt bizonytalansága okán – az sem határozható meg, hogy pontosan mi minősül „ügynökaktának”, márpedig a kezdeményezés tárgya e két fogalomnak a közös metszete.
  11. Végül a Nemzeti Választási Bizottság utal rá, hogy a kezdeményezés semmilyen támpontot nem ad arra vonatkozóan sem, hogy mely időszakban keletkezett „ügynökakták” érintettek a népszavazási kérdés alapján megvalósítani kívánt jogalkotásban.
  12. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a fentiekben írtak sértik mind a jogalkotói, mind a választópolgári egyértelműség követelményét.
  13. A jogalkotói egyértelműség azért sérül, mert a kezdeményezésből eltérő jogalkotási eredmények származhatnak, a kérdés a jogalkotó számára nem kellően meghatározott, ugyanis a szabályozási kört illetően nem ad a jogalkotó számára konkrét útmutatást, így tehát a jogalkotó nem tudja egyértelműen eldönteni, hogy pontosan milyen jogalkotásra is köteles.
  14. A választópolgári egyértelműség feltételét pedig azért nem teljesíti a népszavazási kérdés, mert a választópolgár nem tudja, hogy miről szavaz, egyfelől a kérdésnek a fentiekben írt bizonytalansága okán, másfelől amiatt, mert az átlagos tudással és ismeretekkel bíró, a hatályos jogi szabályozások körében átlagosan jártas ismeretekkel rendelkező választópolgár nem látja át a kérdés komplexitását. Ugyanis az átlag választópolgár nem rendelkezik a kérdés komplexitását átlátó, kutatói jellegű szaktudással, illetve szakismerettel, ennek hiányában pedig nem képes átlátni döntése jogkövetkezményeit. Így tehát tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhetne a népszavazáshoz való jog.
  15. Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének sem.

IV.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában írt tilalomba ütközik, illetve nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének sem, amely okok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.

V.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésén, az U cikk (4) bekezdésén, a VI. cikk (1) és (3) bekezdésén, valamint a 8. cikk (1)-(3) bekezdésén, az Ásztl. törvény 1. § (2) bekezdés 13. pontján és 3. § (2) bekezdésén, az Ávtv. 32. § (3) bekezdés b) pontján, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, 4. § (3) bekezdésén, 9. § (1) bekezdésén, 10. § (1) bekezdésén, valamint 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. szeptember 1.

Dr. Téglási András

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke