361/2022. NVB határozat - az F. J. magánszemély által benyújtott fellebbezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

361/2022. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság az F. J. (a továbbiakban: Beadványozó) magánszemély által benyújtott fellebbezés tárgyában – 11 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság a Zala Megye 03. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 32/2022. (IV. 08.) számú határozata ellen benyújtott fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. április 16-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A kifogás tartalma és az első fokon eljárt választási bizottság döntése]

  1. Beadványozó 2022. április 6-án 3 óra 22 perckor elektronikus úton a Zala Megye 03. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB) kifogást nyújtott be.
  2. Beadványozó kérte, hogy személyes jelenlétében kerüljön megtárgyalásra a kifogás.
  3. Beadványozó a kifogásának jogalapjaként a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) 77. § (1) bekezdését, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 208. §-át jelölte meg.
  4. Beadványozó előadta, hogy a helyi választási bizottság és a szavazatszámláló bizottság a jogszerűen nem létező Ve. alapján alakult meg. Véleménye szerint mivel azonban ez a törvény jogszerűen nem létezik, ezért jogszerűen nem létező törvény alapján bizottságok sem állhatnak fel. Másrészt a bizottságok esküt tettek az Alaptörvényre, amely eskü letevése megkerülhetetlen feltétele volt a működésüknek. Csakhogy állítása szerint jogszerűen és joghatályosan az Alaptörvény sem létezik, mint hatályos norma, következésképp, jogszerűen nem létező Alaptörvényre nem lehet esküt tenni. Így jogszerű eskü hiányában egyik bizottság sem működhet.
  5. Harmadrészt előadta Beadványozó, hogy a jogszerűen nem létező, helyi választási bizottság tagjait Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyűlése választotta meg. Csakhogy a közgyűlés működése sem jogszerű, ugyanis a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény sem létezik joghatályos normaként, az Alaptörvény sem, ahogy a Ve. sem. Előadta továbbá, hogy Ha a közgyűlés nem létezik jogszerűen, akkor jogszerű keretek között helyi választási bizottságot sem választhat. Az OEVB megválasztásáról szóló határozatot még nem hirdették ki, amikor a bizottság megtartotta alakuló ülését.
  6. Kifogásában előadta, hogy meglátása szerint a jelen választási eljárás minden szempontból alkotmánysértő, ugyanis olyan normákon alapul, amelyek jogszerűen nem léteznek. Ilyen normaként jelölte meg az Alaptörvényt, a Ve-t, illetve az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvényt, valamint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényt.
  7. Beadványozó kifejtette, hogy mivel a Ve. jogszerűen sosem létezett, ezért nem is helyezhette hatályon kívül a régi Ve-t, így a régi Ve. „jelenleg is joghatályosan létezik”. Véleménye szerint a törvényhozó a jogalkotás során „kikerülte, felülírta, figyelmen kívül hagyta és mellőzte” a jogalkotásra vonatkozó szabályokat és előírásokat, ezért a jogalkotás szabályainak megsértésével megalkotott normák egyike sem jött létre jogszerűen.
  8. Beadványozó álláspontja szerint mindegyik norma zárószavazása keretében a kormányzati oldalról beterjesztettek olyan módosító javaslatokat, amelyek érdemben és koncepcionálisan gyakorlatilag átírták az egész addigi normajavaslatot, beleértve azt az egységes normajavaslatot is, amelyet végszavazásra kialakítottak.
  9. Beadványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság 61/2011. (VII. 13.) számú, 29/1997. (IV. 29.) számú, illetve 39/1999. (XII. 21.) számú határozataira, amikor kifogásában előadta, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy egy törvényjavaslat zárószavazás előtt történt érdemi módosítása a törvény közjogi érvénytelenségét vonja maga után. Ennek alapján Kifogástevő álláspontja szerint valamennyi, a fentiekben hivatkozott norma közjogi alkotmányellenessége megállapítható, illetve a már említett három normán kívül felsorolt számos – többek között az alkotmánybíróságról szóló, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló, a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló – törvényt, amelyek Beadványozó meglátása szerint szintén alkotmányellenesen kerültek megalkotásra.
  10. Előadta továbbá, hogy a Ve. egy jogszerűen nem létező norma, és mint ilyen, arra jogszerű választást nem lehet alapozni. Mivel meglátása szerint a Ve. mint törvény nem létezik, ezért nem léteznek jogszerűen választási bizottságok sem. Meglátása szerint, mivel az Alaptörvény, mint joghatályos norma nem létezik, ezért Áder János sem köztársasági elnök, így ki sem tűzhette a választási időpontját, illetve ennek megfelelően sem az országgyűlési képviselők 2014. évi általános választása, sem az országgyűlési képviselők 2018. évi általános választása nem volt jogszerű választás.
  11. Kifejtette továbbá, hogy tekintettel az Alaptörvény alkotmányellenes voltára Áder János nem köztársasági elnök, és soha nem is volt az, illetve ennek alapján az Országgyűlés és a Kormány valamennyi, 2014 óta meghozott döntése semmis.
  12. Beadványozó a kifogás érdemi tárgyaként előadta, hogy elment szavazni, de a jogilag nem létező szavazatszámláló bizottság nem engedte szavazni, arra való hivatkozással, hogy érvénytelen a személyi igazolványa. Ezért a szavazatszámláló bizottság döntésével szemben kifogással élt több szempontból is.
  13. Álláspontja szerint a választójog egy alkotmányos alapjog. A személyi igazolvány érvényessége, avagy érvénytelensége viszont nem az. Alkotmányos alapjogot csak valamely más, fontosabb alkotmányos alapjog érvényesülése érdekében lehet jogszerűen korlátozni, de azt is csak addig, amíg az a másik alkotmányos alapjog érvényesül. Ebben az esetben azonban nem volt semmilyen más alkotmányos alapjog, amire tekintettel a választójoga jogszerűen korlátozásra, akadályozásra, megtiltásra, visszautasításra került.
  14. Beadványozó továbbá előadta, hogy azért nincs érvényes személyi igazolványa, mert a magyar állam nem ad neki. Az előző 2015. március elsején lejárt, azóta bár többször is próbálkozott készíttetni, de nem kapott olyan új személyi igazolványt, amelyik mindenben megfelel a jogszabályi előírásoknak. Viszont, amilyent kiadnak 2010 óta, az – állítása szerint - nem felel meg a magyar törvényi előírásoknak, de az uniós jogszabályi előírásoknak sem.
  15. Álláspontja szerint a választójoga gyakorlása tekintetében nem szenvedhet azért joghátrányt, mert az az állam (a választási szervein keresztül) nem engedi szavazni, akinek felróható okból nincs törvényes személyi igazolványa.
  16. Megjegyezte, hogy a 38/2022. (II. 11.) Korm. rendelet szerint a 2020. március 11-én, vagy az ezt követően lejárt érvényességű személyi igazolványok továbbra is érvényesek. Elmondása szerint azért nem engedtek a korábban lejárt személyi igazolvánnyal szavazni, mert az 2020. március 11-e előtt járt le. Megjegyezte, hogy a személyazonosító igazolványról szóló 414.2015. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján már nem jogi feltétel a felismerhetőség. A szavazatszámláló bizottság, ha nem feltétel a személyi okmányok alapján a felismerhetőség, akkor nem kérheti el beazonosítás céljából a személyi okmányokat.
  17. Álláspontja szerint a szavazáshoz a régi Ve. 66. § (4) bekezdése alapján megfelelő a lejárt személyi igazolványa is. Továbbá a Ve. 176. §-a és a 177. § (1) bekezdése sem rendelkezik arról, hogy a személyi okmánynak érvényesnek kell lennie. Megjegyezte továbbá hogyha egyszer érvénytelen a személyi igazolvány, akkor érvénytelenség és érvénytelenség között pusztán egy dátummal nem lehet különbséget tenni.
  18. Beadványozó rámutatott továbbá arra, hogy a Ve. 176. § (2) bekezdése szerint a választópolgár a lakcím igazolására alkalmas okmánnyal igazolja lakcímét, vagy a személyi azonosító igazolására alkalmas okmánnyal igazolja személyi azonosítóját. Állítása szerint ő mindkettőt tudta igazolni, a lakcímét is és a személyi azonosítót is. És ennek ellenére visszautasították, pedig a Ve. 177.§ (1) bekezdés a) pontja szerint akkor utasíthat vissza egy választópolgárt a szavazatszámláló bizottság, ha nem tudja személyazonosságát és lakcímét vagy személyi azonosítóját igazolni. Hangsúlyozta, hogy a jogszabály vagylagosan írja elő ezen okmányok felmutatását, illetve személyi adatok igazolását. Tehát vagy a személyazonosságát és lakcímét, vagy személyi azonosítóját. Kifogástevő állítja, hogy személyazonosságát tudta igazolni egy érvénytelen személyi igazolvánnyal, - amit az általa kifejtettek alapján nem utasíthattak volna vissza - valamint érvényes lakcímkártyával. És ezek mellett még tudta a személyi azonosítóját is igazolni.
  19. Az OEVB Beadványozó kifogását a 32/2022. (IV. 08.) számú határozatával érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
  20. Az OEVB megállapította, hogy a kifogásban a Ve. 212. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt tételes rendelkezés ellenére Beadványozó a lakcímét hiányosan tüntette fel, ugyanis a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény végrehajtásáról szóló 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 15.§ (5) bekezdés b) pontja alapján a lakcímnek részét képezi a postai irányítószám is. Az OEVB rögzítette, hogy Beadványozó a lakcímének megadásakor a postai irányítószámot nem szerepeltette beadványában.
  21.  Az OEVB megállapította, hogy a Ve. 215. § c) pontja a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítását írja elő a Ve. 212. § (2) bekezdésben foglaltak, így a lakcím hiánya esetén.
  22.  Az OEVB irányadónak tekintette a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria következetes joggyakorlatát a kifogások elbírálása során, amely szerint a kifogás előterjesztése során a jogszabálysértésre vonatkozó konkrét bizonyítékot a Ve. szabályaival összhangban a Beadványozónak kell szolgáltatnia.
  23.  Az OEVB álláspontja szerint a vélelmezett jogsértés csak abban a terjedelemben vizsgálható, amelyre megjelölésre kerültek olyan bizonyítékok, amelyek a jogszabályi rendelkezésekkel minden kétséget kizáróan összevethetőek. Érdemi bizonyíték hiányában a vélelmezett jogsértés és annak indokai nem ítélhetők meg, illetve értékelhetők.
  24.  Az OEVB megállapította, hogy mivel Beadványozó a kifogásához a szavazatszámláló bizottság sérelmezett tevékenységével, döntésével kapcsolatos állítások alátámasztására semmifajta bizonyítékot nem mellékelt, így a kifogás nem tartalmazza a jogszabálysértés bizonyítékait, amely a Ve. 212. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kifogás kötelező tartalmi eleme, amelynek hiánya esetén a kifogás a Ve. 215. § c) pontja alapján érdemi vizsgálatra nem alkalmas.
  25.  Az OEVB rámutatott arra, hogy Beadványozó a kifogásában saját maga állította, hogy a személyi igazolványa még 2020. március 11. napja előtt lejárt.
  26.  Az OEVB megjegyezte továbbá, hogy a kifogásban részletezett jogszabályok megalkotása jogszerűségének, továbbá a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 23-24/A. §-ai alapján az Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörébe tartozik és nem választási bizottsági hatáskörbe.

II.

[A fellebbezés tartalma]

  1.  Beadványozó 2022. április 11-én 15 óra 57 perckor a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmány (a továbbiakban: Egyezségokmány) 2. cikkelye, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) 13. cikkelye, valamint véleménye szerint a jelenleg is joghatályos, régi Ve. 77.§. (1) bekezdése alapján jogorvoslatot nyújtott be a véleménye szerint nem jogszerűen létező és működő OEVB 32/2022.(IV.08.) számú határozatával szemben.
  2.  Beadványozó álláspontja szerint az Egyezségokmány és az Egyezmény biztosítja számára a hatékony jogorvoslati jogot.
  3. Beadványozó a fellebbezésében kifejtette, hogy alkotmányos keretek között nem lehet olyan döntést hozni sem bírósági, sem más eljárásban, amely a jogorvoslatot kizárja, főleg egy ilyen jogkérdésben, mint ez a jelenlegi. Beadványozó véleménye szerint az alkotmányos keretek között a jogorvoslat jogát még a törvény sem zárhatja ki, mert azzal sérül a jogorvoslathoz való alkotmányos jog, a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jog, a rendeltetésszerű joggyakorláshoz való jog, valamint sérül a jogbiztonság is. Véleménye szerint mindezeket a nem jogszerűen létező és működő OEVB megsértette.
  4.  Beadványozó előadta, hogy a kifogásának alaptárgya az volt, hogy a szavazatszámláló bizottság nem engedte szavazni, amely véleménye szerint megalapozza a személyes érintettségét.
  5.  Beadványozó előadta továbbá, hogy a kifogás elbírálásának jogszerűségéhez elengedhetetlenül és megkerülhetetlenül az is hozzátartozik, hogy az eljárás alapjául szolgáló jogszabályok, valamint az eljárni jogosult szervezetek létezése és működése egyaránt vitathatatlanul jogszerű legyen. Véleménye szerint a Ve. hatályos jogszabályként nem létezik, tekintettel arra, hogy sem a megalkotása, sem a kihirdetése nem volt jogszerű, egyik szempont tekintetében sem felelt meg sem a jogszabályalkotásra vonatkozó, sem pedig a jogszabályok kihirdetésére vonatkozó, ugyancsak jogszabályi előírásnak, ezért jogorvoslati kérelmek elbírálása alapjául sem szolgálhat. Beadványozó az általa kifejtettek alapján nyújtotta be az indítványát a régi Ve. alapján, ugyanis álláspontja szerint tekintettel arra, hogy a Ve. jogszerűen nem létezik, ezért nem is helyezhette hatályon kívül a régi Ve.-t.
  6.  Beadványozó előadta, hogy a szavazati jogát jogellenesen vonták el, korlátozták és akadályozták.
  7.  Beadványozó előadta, hogy a kifogásában arra kérte az OEVB-t, hogy állapítsa meg a szavazatszámláló bizottság döntésének jogellenességét. A fellebbezésében ugyanakkor az OEVB jogellenes döntését kívánja megtámadni.
  8.  Beadványozó véleménye szerint az OEVB által hivatkozott Ve. 212. § (2) bekezdés c) pontja lakcímet és nem a pontos lakcímet jelöli meg. Véleménye szerint a törvényt nem lehet kiterjeszteni.
  9. Beadványozó véleménye szerint a jogforrások hierarchiája alapján az alacsonyabb norma nem lehet ellentétes a magasabbal. Továbbá kifejtette, hogy ha a magasabb norma nem rendelkezik arról, hogy a lakcímnek pontos lakcímnek kell lennie, akkor az alacsonyabb norma ezt nem terjesztheti ki, mert azzal már az alacsonyabb norma ellentétes lesz a magasabbal.
  10. Álláspontja szerint a jogszabályokat fontossági sorrendben kell alkalmazni, ezért a törvényt kell előbb és először, csak utána jöhet a törvényhez képest alacsonyabb szintű kormányrendelet. Ha a törvényt alkalmazzuk először és az nem rendelkezik arról, hogy a lakcímnek pontosnak kell lennie, akkor a kormányrendeletre már nem lehet hivatkozni, mert akkor ebben az esetben felülírná a törvényt.
  11.  Beadványozó előadta, hogy az OEVB érvelése alaptalan és megalapozatlan, jogsértő mivel az által idézett kormányrendelet nem ehhez a jogkérdéshez és annak elbírálásához tartozik. Véleménye szerint a kormányrendelet nem a választási törvény végrehajtására vonatkozik.
  12.  Beadványozó hivatkozott a Ve. 177. § (2) bekezdésére, amely tekintetében kifejtette, hogy a visszautasításról nem készült határozat, ezért azt nem tudta bemutatni, ezért Beadványozó nem került olyan jogi helyzetbe, hogy bizonyítékot tudott volna becsatolni. Véleménye szerint ugyanakkor a visszautasított választópolgárok jegyzékébe sem került be, erről utólag sem kapott információt.
  13.  Beadványozó megítélése szerint a jogalkotó a bizonyítékok benyújtásának kötelezettsége tekintetében nem arra gondolt, hogy olyan bizonyítékot kell benyújtani, amellyel Beadványozó jogilag sem rendelkezhet, illetve a választási szervnek a rendelkezésére áll.
  14.  Előadta, hogy az OEVB semmilyen tekintetben nem vizsgálta a szavazatszámláló bizottság döntését és Beadványozó továbbra is fenntartja álláspontját a tekintetben, hogy jogellenesen utasították vissza a szavazáshoz való alkotmányos jogát.
  15.  Hangsúlyozta, hogy a visszautasítást egyedül a jegyzék tartalmazza, amellyel kizárólag csak a választási szerv rendelkezik, ezért nem is volt lehetősége bizonyíték becsatolására.
  16.  Beadványozó kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság nem tud vizsgálni olyan jogszabályt, amely jogilag nem létezik. Ugyanakkor véleménye szerint az Alkotmánybíróság sem rendelkezik egy jogszerűen megalkotott, legitim és legális törvényi háttérrel.
  17.  Beadványozó végezetül előadta, hogy az általa megadott lakcím nem hiányos, a bizonyíték pedig az OEVB rendelkezésére állt, ezért az OEVB döntését jogellenesnek tekinti, ezért kérte „az ugyancsak nem jogszerűen létező és működő, önmagát nemzeti mázzal leöntött Országos Választási Bizottság[ot]”, hogy állapítsa meg a szavazatszámláló bizottság visszautasításának jogellenességét.

III.

[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]

  1. A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) megállapítja, hogy a fellebbezés érdemi vizsgálatra nem alkalmas.
  2.  A Ve. 224. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés kötelező tartalmi elemei az alábbiak:

- a fellebbezés 223. § (3) bekezdése szerinti jogalapja,

- a kérelem benyújtójának nevét, lakcíme (székhelye) és - ha a lakcímétől (székhelyétől) eltér - postai értesítési címe,

- a kérelem benyújtójának személyi azonosítója, illetve ha a külföldön élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgár nem rendelkezik személyi azonosítóval, a személyazonosságát igazoló igazolványának típusa és száma, vagy jelölő szervezet vagy más szervezet esetében a bírósági nyilvántartásba-vételi száma.

  1.  A Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontja szerint érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani a fellebbezést, ha nem tartalmazza a 224. § (3) bekezdésében foglaltakat.
  2.  A Bizottság rögzíti, hogy Beadványozó a fellebbezését a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikkelyére, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 13. cikkelyére, valamint a véleménye szerint jelenleg is joghatályos a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 77. § (1) bekezdése alapján nyújtott be. Beadványozó a fellebbezésében nem jelölte meg a Ve.-ben meghatározott konkrét jogszabályhelyeket, amelyre figyelemmel jogszabálysértőnek tekinti az OEVB döntését.
  3.  A Bizottság saját, illetve a Kúria joggyakorlata alapján rögzíti, hogy a jogszabálysértésre nem lehet általánosságban hivatkozni, azt konkrétan meg kell jelölni a jogforrás, a szakaszszám és a bekezdés megjelölésével [Kvk.II.37.323/2014/2., Kvk.II.37.257/2014/2. Kvk.III.37.258/2014/2. számú végzések]. A jogsértés tételes megjelölésén túl a fellebbezésnek tartalmaznia kell az arra vonatkozó érdemi okfejtést is, hogy a támadott határozat milyen okból jogszabálysértő, az abban megjelölt jogszabályhelyhez kapcsolódóan mi volt a konkrét jogszabálysértés [Kvk.II.37.326/2014/3., Kvk.II.37.325/2014/3. számú végzések].
  4.  A Bizottság továbbá hivatkozik a Ve. 231. § (4) bekezdésére, amely szerint a fellebbezés, illetve a bírósági felülvizsgálati kérelem alapján a fellebbezés elbírálására jogosult választási bizottság, illetve a bíróság a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja.
  5.  A Bizottság továbbra is irányadónak tekinti a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria következetes joggyakorlatát a kifogások elbírálása során, amely szerint – összhangban a 1356/2014. NVB határozatban és az azt helyben hagyó Kvk.I.37.995/2014/4. számú Kúriai végzésében foglaltakkal – a kifogás előterjesztése során a jogszabálysértésre vonatkozó konkrét bizonyítékot a Ve. szabályaival összhangban a Beadványozónak kell szolgáltatnia. A bizonyíték a releváns tények tekintetében szolgáltatott, illetve ezek megállapítása érdekében felhasználható, a Ve. 43. § (2) bekezdésében rögzített nyilatkozat, irat, tanúvallomás, tárgyi bizonyíték stb.
  6.  A választási eljárásban szabott rövid határidők és az eljárások sommás jellegéből adódóan a választási szervek elsősorban a Beadványozó által csatolt bizonyítékokat tudják értékelni. A Bizottság álláspontja szerint a vélelmezett jogsértés csak abban a terjedelemben vizsgálható, amelyre megjelölésre kerültek olyan bizonyítékok, amelyek a jogszabályi rendelkezésekkel minden kétséget kizáróan összevethetőek. Érdemi bizonyíték hiányában a vélelmezett jogsértés és annak indokai nem ítélhetők meg, illetve értékelhetők.
  7. A Bizottság mindezek alapján - figyelemmel a Kvk.VI.39.231/2022/2. számú határozatára is - megállapítja, hogy mivel Beadványozó a kifogásához a sérelmezett állítások alátámasztására semmifajta bizonyítékot nem mellékelt, így a kifogás nem tartalmazza a jogszabálysértés bizonyítékait, amely a Ve. 212. § (1) bekezdés b) pontja szerint a kifogás kötelező tartalmi eleme, és amelynek hiánya esetén a kifogás a Ve. 215. § c) pontja alapján érdemi vizsgálatra nem alkalmas.
  8.  A Bizottság rögzíti továbbá, hogy az OEVB Beadványozó kifogását a kötelező tartalmi elemek hiánya miatt jogszerűen utasította el érdemi vizsgálat nélkül, amelyet az nem tehet jogellenessé, hogy a jogorvoslati kérelem benyújtója az elsőfokú határozat alapján benyújtott fellebbezésében előadta, hogy a bizonyíték benyújtására a fellebbezésében kifejtettek alapján nem volt lehetősége.
  9.  A Bizottság végezetül rámutat arra, hogy a jogszabályok megalkotása jogszerűségének, továbbá a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 23-24/A. §-ai alapján az Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörébe tartozik és nem választási bizottsági hatáskörbe.
  10. A Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontja értelmében érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani a fellebbezést, ha az nem tartalmazza a Ve. 224. § (3) bekezdésében foglaltakat.

IV.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat a Ve. 224. § (3) bekezdésén, 231. § (1) bekezdés d) pontján és (4) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1), (2) és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. április 13.

Dr. Téglási András

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke