2/2023. NVB határozat - a Karácsony Mihály magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

2/2023. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság Karácsony Mihály (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 10 igen és 5 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Akarja-e Ön, hogy az állami nyugdíjrendszer ellátásában részesült személy, a tárgyévet követő évben esedékes tizenharmadik havi nyugdíjának terhére, annak mértékéig, előleget vehessen fel?"

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2023. január 25-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2022. november 18-án személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2.  A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapította, hogy Szervező a kezdeményezéshez 27 választópolgár támogató aláírását csatolta, amelyek közül – Szervezőt is hozzászámítva - 23 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3.  Figyelemmel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés megfelelt az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglalt előírásnak, a kérdést a Nemzeti Választási Iroda vezetője az Nsztv. 10. § (2) bekezdése alapján a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.

III.

[Az Országgyűlés hatáskörébe tartozás vizsgálata]

  1. Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerint az országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
  2. Annak megítélése kapcsán, hogy mely kérdés tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, mindenekelőtt az Országgyűlés alkotmányozó és törvényhozó hatáskörének, az Országgyűlés és a Kormány jogalkotási hatáskörének, valamint az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskör megosztás kérdéskörének vizsgálata szükséges.
  3. Jelen kérdés szempontjából az Országgyűlés nyugdíj tárgykörben hozott törvényhozó hatáskörének a vizsgálata volt indokolt.
  4. Az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdése kimondja, hogy Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.
  5. Az Alaptörvény 40. cikke akként rendelkezik, hogy a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg.
  6. Az Országgyűlés az Alaptörvényben foglalt elveknek megfelelően az időskorúak és a tartósan vagy véglegesen munkaképtelenné válók, valamint hozzátartozóik megélhetésének biztosítása érdekében a társadalombiztosítási nyugellátásról a 1997. évi LXXXI. törvényt (a továbbiakban: Tny.) alkotta meg.
  7. A Tny 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működtetése és fejlesztése az állam feladata. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer öregség esetén a biztosított részére, elhalálozása esetén a hozzátartozója részére egységes elvek alapján nyugellátást biztosít.
  8. A Tny. a 6. §-ban határozza meg, a saját jogú (öregségi nyugdíj) és a hozzátartozói nyugellátások (özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj, baleseti hozzátartozói nyugellátás, özvegyi járadék) körét.
  9. A tizenharmadik havi nyugdíjat szabályozó Tny. 6/A. §-át, az egyes törvényeknek a tizenharmadik havi nyugdíj visszaépítésével összefüggő módosításáról szóló 2020. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 4. §-a iktatta be.
  10. A hivatkozott 6/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy tizenharmadik havi nyugdíjra az jogosult, aki a tárgyévet megelőző év legalább egy napjára, valamint a tárgyév januárjára társadalombiztosítási nyugellátásban vagy a 6. § (4) bekezdése szerinti ellátásban részesül. Ugyanezen § (3) bekezdése alapján a tizenharmadik havi nyugdíj összege megegyezik a tárgyév január hónapjára a jogosultat megillető, a tárgyévet megelőző év legalább egy napjára is folyósított, tizenharmadik havi nyugdíjra jogosító társadalombiztosítási nyugellátások és a 6. § (4) bekezdése szerinti ellátások együttes összegével. A (4) bekezdés pedig a folyósítás kapcsán rögzíti, hogy azt a nyugdíjfolyósító szerv a tárgyév első negyedévében, hivatalból, külön határozat meghozatala nélkül folyósítja.
  11. A Tny. 101. § (1) bekezdésének k) pontja szerint a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj megállapítására és folyósítására vonatkozó részletes szabályokat rendeletben határozza meg.
  12. Fent ismertetett felhatalmazó rendelkezés alapján alkotta meg a Kormány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) számú kormányrendeletet (a továbbiakban: Tny. Vhr.).
  13. A Módtv. rendelkezéseinek megfelelően, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet, valamint az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról szóló törvény végrehajtásáról szóló 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet módosításáról szóló 707/2020. (XII. 30.) Korm. rendelet, a Tny. 101. § (1) bekezdés k) pontjára való hivatkozással módosította a Tny. Vhr. 4. §-át.
  14. A Tny. Vhr. 4. §-a ugyanis akként rendelkezik, hogy a tizenharmadik havi nyugdíjat a nyugdíjfolyósító szerv február hónapban folyósítja.
  15. A fent kifejtettek alapján a Bizottságnak elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy a népszavazásra javasolt kérdésben célzott jogalkotás mely jogforrási szintet érinti, ugyanis e tény döntő jelentőségű a kérdés hitelesíthetősége körében.
  16. Hétköznapi értelemben, valamely járandóság folyósításán egy olyan pénzügyi műveletet értünk, amikor a fizetésre kötelezett bizonyos összeget a jogosult részére bankon keresztül átutal, vagy részére egyéb módon kifizet.
  17. Szervező kérdésével azt szándékozik elérni, hogy az „állami nyugdíjrendszer ellátásában részesült személy” tizenharmadik havi nyugdíjának terhére előleget vehessen fel. Ahhoz, hogy a Bizottság meg tudja ítélni, hogy a Szervező által javasolt kérdés mennyiben hat ki a folyósítás jogintézményére szükséges az előleg fogalmának tisztázása is.
  18. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfatv.) 59. § (1) bekezdése alapján „termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában juttatott előleg esetében annak jóváírásakor, kézhezvételekor, egyéb esetben annak megszerzésekor kell megállapítani.”
  19.  Általánosságban az előleg úgy definiálható, hogy a fizetésre kötelezett fél a teljesítést megelőzően, az ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttat a másik fél részére.
  20. Az előleg jogintézményéből a Bizottság két fogalmi elemet kíván hangsúlyozni: beleszámít az ellenértékbe és azt előre a teljesítést megelőzően nyújtják. Mindezek a tárgyi kérdés vonatkozásában azt jelentik, hogy Szervező szándéka szerint a nyugdíjfolyósító szerv az esedékességet, azaz a folyósítást megelőzően a tizenharmadik havi nyugdíj összegét, vagy annak egy részét beszámítás terhe mellett előleg jogcímén átutal a jogosult részére.
  21. Leírtakból egyértelműen megállapítható, hogy az előleg nyújtásának a folyósításra egyértelmű hatása van, amely ténylegesen abban ölt testet, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj vagy egy részének a folyósítása bizonyos esetekben nem február hónapban, hanem azt megelőzően, a kérdés alapján „tárgyévben” történne meg. Leírtakból a Tny. Vhr. módosítása okszerűen következik.
  22. Fentieket összegezve a Bizottság megállapítja, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj megállapítására és folyósítására vonatkozó részletszabályok nem törvényi szinten nyertek szabályozást, hanem törvényi felhatalmazás alapján, származékos jogalkotói hatáskörében eljárva a Kormány jogosult rendeleti szinten meghatározni azokat.
  23. Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése alapján országos népszavazás tárgya kizárólag olyan kérdés lehet, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  24. A Kúria a Knk.I.37.807/2012/2. számú végzésében kifejtett érvelés szerint, ha minden olyan esetet, amikor a Kormány vagy tagjai törvényi felhatalmazás alapján alkottak jogot, egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek tekintenénk, az gyakorlatilag kiüresítené az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályt. A Kúria hivatkozott döntésében azzal támasztotta alá érvelését, hogy az országos népszavazás a képviseleti hatalomgyakorlást és nem a végrehajtó hatalmi ágat egészíti ki. Ha elfogadnánk, hogy minden, a Kormány származékos jogalkotói hatáskörében szabályozott tárgykör egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó tárgykör is, az az országos népszavazás szempontjából a jogintézménynek a B) cikk (4) bekezdésében rögzített kivételes jellegével lenne ellentétes.
  25. A Kúria érvelése az országos népszavazás kezdeményezésére jogosultak szempontjából azt jelenti, hogy amennyiben a törvényhozás rendeleti szabályozás körébe utalt egy tárgykört, annak visszavétele a közvetlen hatalomgyakorlás eszközével nem kényszeríthető ki, vagyis ilyen tárgykörben országos népszavazás nem kezdeményezhető.
  26. A Bizottság a Kúria fenti érvelését jelen esetben is alkalmazhatónak tartja, mivel a Kormány rendeletalkotási hatásköre is származékos, hiszen arra felhatalmazást a Tny. 101. § (1) bekezdés k) pontja tartalmaz.
  27. A fentiek alapján megállapítható, hogy a kérdés olyan tárgykörben kezdeményezi a választópolgárok véleményalkotását, amelyben való döntéshozatalt (jogalkotást) az Országgyűlés a Kormányra delegálta, ennélfogva az kívül esik az Országgyűlés hatáskörén, és nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt követelménynek.

IV.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3., Knk.VII.37.941/2018/2., Knk.VII.38.391/2018/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
  5. A Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az egyértelműség követelményének az alábbiak miatt nem felel meg.
  6. A Nemzeti Választási Bizottság rávilágít arra, hogy a népszavazási egyértelműség két eleme, a választópolgári és jogalkotói egyértelműség nem azonos, szinonim fogalmak, közéjük nem lehet egyenlőségjelet tenni. Egy kérdés esetében a választópolgári egyértelműség ugyanis nem azonosítható a jogalkotói egyértelműséggel. Nem lehet kiindulni ugyanis abból a feltevésből, hogy amennyiben a jogalkotó számára egyértelmű, hogy a kérdés törvényalkotási kötelezettséget tartalmaz, az automatikusan egyértelmű a választópolgár számára is. Míg a népszavazási eljárás eredményeképp keletkező törvényalkotási kötelezettség előkészítéséért a jogszabályalkotásban jártas, erre vonatkozó szakértelemmel bíró szakemberek tesznek eleget, addig a kérdésben döntési lehetősége – a kérdés támogatása és a kérdésben való szavazás alkalmával – az átlagos tudással és ismeretekkel bíró, a hatályos jogi szabályozások körében átlagosan jártas ismeretekkel rendelkező választópolgárnak van. Éppen ezért szükséges elhatárolni és külön-külön megvizsgálni a népszavazási egyértelműség két elemét és emiatt elsődleges szempont a népszavazási kérdés megfogalmazása során az, hogy a kérdést a választópolgár valóban értse. Tisztában legyen a kérdésben szereplő fogalmak hétköznapi jelentésével és ezáltal azokat a következményeket, amelyek a kérdésre adott válasza alapján lehetségesek felmérhetők, előre láthatók legyenek. Csak így tudja valóban meghatározni és felelősen eldönteni az Országgyűlés jogalkotói munkájának tartalmát. {Lásd: 9/2016. NVB határozat}
  7. A Knk.IV.37.458/2015/3. számú végzésében a Kúria az Alkotmánybíróság gyakorlatát vizsgálta abból a szempontból, hogy a kellően pontos, de adott esetben jogilag nem szabatos megfogalmazást miként kell értékelni a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés hitelesíthetősége tekintetében [127/2008. (X. 22.) AB határozat; 89/2008. (VI. 19.) AB határozat; 62/2008. (IV. 29) AB határozat; 28/2008. (III. 12.) AB határozat; 97/2007. (XI. 29.) AB határozat; 52/2003. (XI. 11.) AB határozat; 74/2002. (XII. 19.) AB határozat; 73/2002. (XII. 19.) AB határozat; 62/2002. (XII. 3.) AB határozat; 52/2001. (XI. 29.) AB határozat; 51/2001. (XI. 29.) AB határozat]. A Kúria úgy foglalt állást, hogy az eseti döntésekből formálódó gyakorlat arra mutat rá, hogy a választói egyértelműség jogi, közgazdasági, orvosi, avagy egyéb szakterületi terminológia alkalmazása nélküli is fennállhat. Rögzítette továbbá, hogy megítélése szerint lehetségesek olyan kérdések, amelyek népszavazási kérdésként az azokban kitűnő terminológia, szám, számítási mód miatt nem értelmezhetőek a választópolgárok számára. Ezekben az esetekben a népszavazáshoz való jog – tudatos döntés hiányában - csak formálisan érvényesülhet.
  8. A Kúria a Knk.IV.37.458/2015/3. számú végzésében rámutatott továbbá arra, hogy a választói egyértelműség követelménye szükségképpen magában foglalja azt, hogy a kérdés feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, de pusztán azzal nem azonosítható: lényege, hogy a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét azért, hogy tudatosan, átgondoltan tudják leadott szavazataikkal az Országgyűlés jogalkotói munkáját meghatározni.
  9. A Bizottság annak megítélése során, hogy a kezdeményezés eleget tesz-e az egyértelműség követelményének, az abban szereplő egyes szavak és kifejezések jelentéstartalmából indult ki.
  10. A Bizottság mindenekelőtt a kérdésben szereplő „előleg” kitétel elemzését végzete el az egyértelműség, mint hitelesíthetőségi előfeltétel szempontjából.
  11. Ahogyan az már a határozat korábbi részében kifejtésre került, az előleg az a jogintézmény, amely alapján az egyik fél a teljesítést megelőzően, az ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttat a másik fél részére.
  12. A Tny. 73. § (1) bekezdése alapján, ha a nyugellátásra való jogosultság fennáll, de a nyugellátás összege a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hiánya, adathiány vagy egyéb ok miatt az eljárás megindulásától számított harminc napon belül nem határozható meg, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv nyugdíjelőleget állapít meg.
  13. A Tny. 73. § (2) bekezdése kimondja, hogy a nyugdíjelőleget hivatalból, határozattal kell megállapítani.
  14. A Tny. 73. § (3) bekezdése rögzíti, hogy a nyugellátás megállapításakor a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet a nyugdíjelőleget megállapító határozatban foglaltak nem kötik, kivéve, ha a nyugdíjelőleget megállapító határozatot közigazgatási bíróság már elbírálta. Ha a nyugdíj előleget megállapító határozat véglegessé válását követően új tény, adat vagy bizonyíték jut a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv tudomására, ezzel összefüggő kérdésben a közigazgatási bíróság határozatában foglaltaktól eltérhet.
  15. A Tny. 73. § (5) bekezdése szerint a nyugellátás megállapításakor a nyugellátás összegébe a folyósított nyugdíjelőleget be kell számítani.
  16. A Tny. 84. § (2) bekezdés b) pontja kimondja, hogy felróhatóság hiányában is vissza kell fizetni a nyugdíjelőleget, illetve annak egy részét, ha a nyugellátás iránti kérelmet elutasítják, vagy a nyugellátást a nyugdíjelőlegnél alacsonyabb összegben állapítják meg.
  17. A nyugdíjelőleg – összefoglalva a fentieket – akként definiálható, hogy ez egy átmeneti, ideiglenesen megállapított „ellátási forma”, arra az esetre, ha a nyugellátásra jogosultság ugyan egyértelműen megállapítható, adathiány miatt azonban az igény várhatóan 30 napon belül nem zárható le. A Tny. egyértelműen kimondja a nyugdíjbiztosítási szerv előlegadási kötelezettségét.
  18. Ezzel ellentétben a kérdés megfogalmazása (különösen a „terhére, annak mértékéig” kitétel) a Bizottság álláspontja szerint arra enged következtetni, hogy a Szervező az előlegnek a Tny. 73. §-ától eltérő jelentést tulajdonított és inkább a munkabérelőleghez hasonló jogintézmény beiktatását célozza.
  19. A Munka Törvénykönyve és egyéb rendeletek konkrét előírásokat (munkabérelőleg összege, igénylés módja, visszafizetési szabályok stb.) nem tartalmaznak a fizetéselőleggel kapcsolatban, ezek általában belső szabályzatokban vagy a kollektív szerződésben nyertek szabályozást.
  20. Fontos azonban figyelemmel lenni arra, hogy a munkabérelőleg nem minden esetben adómentes. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 72. § (4) bekezdés g) pontja alapján a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni a következő jogcímeken és a következő feltételekkel fennálló követelések utáni kamatkedvezményt olyan munkabérelőleg, amelynek folyósítása legfeljebb hat havi visszafizetési kötelezettség mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik, azzal, hogy ha a munkáltató az általa az előzőek szerint folyósított munkabérelőleg visszafizetése előtt újabb munkabérelőleget folyósít, arra ez a rendelkezés nem alkalmazható.
  21. A munkabérelőleg célja tehát az, hogy a munkavállaló anyagi gondjai enyhítésére a jövőbeni bére terhére előleget kérjen a munkáltatójától.
  22. Összehasonlítva a Tny. szerinti nyugdíjelőleg és a munkabérelőleg jogintézményét megállapítható, hogy azok nagyban eltérnek egymástól. A nyugdíjelőleget ugyanis hivatalból, határozattal kell megállapítani, míg a munkabérelőleg kérelem alapján kerül kifizetésre. További eltérésként említhető, hogy a nyugdíjelőleg valamely adathiány okán – átmenetileg - kerül megállapításra a „végső” nyugellátása megállapítása előtt, míg munkabér előleg a munkavállaló anyagi nehézségeit célozza áthidalni, kvázi hitelként funkcionál.
  23. A fenti jogszabályok együttes értelmezése után a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a két jogintézmény természetét tekintve gyökeresen eltér egymástól, amely értelemzavaró és azt eredményezheti, hogy a választópolgár a Szervező szándékától eltérő jelentéstartalmat tulajdonít a kérdésnek, azaz nem tudja pontosan, hogy miről is szavaz és annak eredményeként a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok pontosan hogyan alakulnak.
  24. A jogviszony alakulása, azok továbbgyűrűzése kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj évente egyszer kerül folyósításra, így a kérdésben megfogalmazott előleg kifizetésének időpontja és a Tny. Vhr. 4. §-a szerinti, februári folyósítás időpontja között adott esetben olyan hosszú idő telhet el, amely az előleg fogalmi elemeként megjelenő beszámításra, továbbá adott esetben a tizenharmadik havi nyugdíjat jogalap nélkül felvevőnél jelentkező visszafizetési kötelezettségre is komoly hatást gyakorol.
  25. A Kúria több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3., Knk.VII.37.941/2018/2.) is rámutatott arra, hogy sérti a kérdésegyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, ami nem várható el.
  26. Leírtak alapján a Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében előírt egyértelműség követelményének.

V.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében rögzített alkotmányos követelményének, továbbá sérti az Nsztv. 9. § (1) bekezdését, amely okok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.

VI.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény a 8. cikk (2) bekezdésén; a Tny. 6/A. §-án, a 73. §-án, a 101. § (1) bekezdés k) pontján; a Tny. Vhr. 4. §-án; az Nsztv. 11. §-án; a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2023. január 10.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke