A Nemzeti Választási Bizottság
97/2016. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság K. J. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott fellebbezés tárgyában – 12 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a Budapest 06. számú Országgyűlési Egyéni Választókerület Választási Bizottság 5/2016. (IX.20.) számú határozatát helybenhagyja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 5 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2016. október 3-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
Beadványozó két, tartalmilag megegyező kifogást nyújtott be 2016. szeptember 16-án, egyiket Bács-Kiskun Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerület Választási Bizottsága, másikat Bács-Kiskun Megye 02. számú Országgyűlési Egyéni Választókerület Választási Bizottsága részére. A kifogásokat a nevezett választási bizottságok – beérkezésük napján – a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 79. § (2) bekezdése alapján áttették Budapest 06. sz. Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottságához (a továbbiakban: OEVB), amely azokat, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 217. § (1) bekezdése alapján egyesített eljárásban bírálta el.
Beadványozó kifogásaiban elsősorban a Kormány – Bács-Kiskun megye 01. és 02. számú országgyűlési egyéni választókerületeiben kifejtett – kampánytevékenységét sérelmezte. Beadványozó előadta, hogy a Kormány a Petőfi Népe megyei napilapban (a továbbiakban: sajtótermék) számos, „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét” kezdetű politikai hirdetést jelentetett meg, melyek 670.560 Ft/nap összegbe kerültek. Beadványozó szerint, mivel a központi költségvetés nem biztosít „a népszavazás szervezője politikai ellenfeleinek” forrást kampánytevékenység végzésére, így – a Kormánnyal ellentétben – a Magyar Szocialista Párt (a továbbiakban: MSZP) helyi szervezete nem rendelkezik elegendő anyagi forrással ahhoz, hogy politikai hirdetést jelentessen meg.
Beadványozó álláspontja szerint mindez sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjaiban foglalt, „esélyegyenlőség” és a „jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás” választási alapelveket. Beadványozó véleménye szerint a népszavazási kampányidőszakban biztosítani kell az egyenlő feltételeket a népszavazási kezdeményezés szervezője és az országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező pártok részére, ugyanolyan mértékű és maximált összegű támogatást biztosítva kampánytevékenység folytatására. Így az esélyegyenlőség biztosítása mellett valósulhat meg az, hogy a választópolgárok a szavazás napján megalapozott döntést hozhassanak.
Kifogásaihoz csatolta a sajtótermék szeptember 5-i, 7-i, 10-i, 12-i és 14-i lapszámát, a sajtótermék 2016. évi hirdetési árjegyzékét, valamint egy, az MSZP helyi szervezetének havi működési kiadásait igazoló dokumentumot.
Beadványozó megjelölte továbbá egy, a www.index.hu honlapon megjelent cikk elérhetőségét, mely annak igazolásául szolgál, hogy az összes, országos népszavazás során kampánytevékenységet folytató párt csekély mértékű anyagi forrást, összesen 100 millió forintot költ a kampányidőszakban. Beadványozó annak bizonyítékául, hogy a Kormány rendkívül költséges választási kampányt folytat, a www.nol.hu internetes hírportálon megjelent cikk elérhetőségét jelölte meg.
Fentiek alapján beadványozó kérte a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjai alapján jogszabálysértés tényének megállapítását és a Kormány további jogszabálysértéstől, azaz az adott választókerületekben folytatott kampánytevékenység folytatásától való eltiltását.
II.
Az OEVB 2016. szeptember 20-án kelt 5/2016. számú határozatában megállapította, hogy a Kormánynak Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 8. cikkének (1) bekezdéséből levezethető alkotmányos joga, hogy az általa kezdeményezett országos népszavazási kampány szereplőjeként kampánytevékenységet folytasson, élve a rendelkezésére álló eszközökkel, forrásokkal. Az „esélyegyenlőség” alapelvéből olyan következtetést nem lehet levonni, hogy a Kormány számára tiltott a rendelkezésére álló eszközök és források felhasználása a népszavazási kampány során. Az OEVB határozatában hivatkozott arra is, hogy jogszabály nem rendelkezik a népszavazási kampány költségeiről.
Az OEVB álláspontja szerint a kifogások alapján nem állapítható meg, hogy a sajtótermék szeptember 12-i és 14-i számában megjelent „kampányeszközök” fizetett sajtóhirdetések-e, illetve hogy azok az országos népszavazás szervezőjét (azaz a Kormányt) népszerűsítik-e. Az OEVB szerint az „esélyegyenlőség” választási alapelv sérelme abban az esetben lenne megállapítható, ha a sajtótermék – azonos áron – nem jelentette volna meg a Beadványozó politikai hirdetését.
Az OEVB továbbá leszögezte, hogy a sajtótermékben megjelent szöveg nem hozható összefüggésbe a „nem jóhiszemű és rendeltetésellenes joggyakorlással”, mivel e médiatartalom másnak a jogát nem sérti vagy korlátozza. Az OEVB szerint a hivatkozott médiatartalom a véleménynyilvánításhoz való jogra tekintettel sem sértheti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét.
Fenti indokok alapján az OEVB – egyesített eljárásban – megállapította, hogy Beadványozó által sérelmezett kampánytevékenység nem sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, esélyegyenlőség alapelvét, valamint az e) pontban foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, ezért a kifogásokat elutasította.
Az OEVB eljárása során a kifogásokhoz csatolt szeptember 5-i, 7-i és 10-i hirdetéseket érdemben nem vizsgálta, e tekintetben a kifogásokat elkésettnek minősítette, mivel azokat az Nsztv.-ben foglalt határidőn túl nyújtották be.
III.
Beadványozó 2016. szeptember 25-én fellebbezést nyújtott be az OEVB 5/2016. (IX.20.) határozatával szemben, melyet közvetlenül a Nemzeti Választási Bizottság elektronikus elérhetőségére küldött meg. Beadványozó fellebbezésében utalt arra a körülményre, hogy fellebbezése technikai hiba miatt nem továbbítható az OEVI részére, mely tény igazolására mellékelte az erről szóló automatikus hibaüzenetet.
Beadványozó fellebbezésében indítványozta, hogy a Nemzeti Választási Bizottság az OEVB hivatkozott határozatát változtassa meg és a kifogásnak adjon helyt, mivel az OEVB eljárásával megsértette az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdését, a 8. cikk (1) bekezdését, az Nsztv. 5. §-át, a Ve. 2. § (1) bekezdése c) és e) pontjait, valamint VIII. fejezetét.
Beadványozó jogorvoslati kérelmében kifejtette, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjait sérti az a kormányzati magatartás, amely az országos népszavazás során „a többi, kampánytevékenységet végző szervezet rendelkezésére álló erőforrásokat jelentősen meghaladó közpénzből folytat kampánytevékenységet”.
Beadványozó újabb bizonyítékokat jelölt meg: hivatkozott Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter – Dr. Harangozó Tamás országgyűlési képviselő által feltett azonnali kérdésre adott – válaszára, mely szerint a Kormány által folytatott kampány költségének összege a kampány befejezését követően válik nyilvánossá. Beadványozó álláspontja szerint a miniszter az azonnali kérdésre nem adott egzakt választ, így sérült az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ogytv.) 42. és 43. §-a.
Beadványozó hivatkozott továbbá a Miniszterelnöki Kabinetirodának benyújtott közérdekű adatigénylésre is, melyre adott válasz szerint a Minisztérium 3 889 763 780 forint értékben kötött szerződést a népszavazással kapcsolatos kommunikációs tevékenység érdekében. Beadványozó az erről szóló sajtótájékoztató szövegét szintén mellékelte a fellebbezéshez.
Beadványozó szerint a mellékelt bizonyítékok alátámasztják azt a tényt, hogy az ellenzéki pártok nem rendelkeznek összesen 100 millió forintot meghaladó anyagi erőforrással, és a Kormány „egy választókerületben kb. 75,48 millió forintot költött el eddig”, ezzel szemben „az MSZP helyi szervezetének nulla forint áll rendelkezésére”.
Beadványozó szerint a Kormány – népszavazási kampányidőszakban folytatott – kampánytevékenységének meg kell felelnie a választási eljárás alapelveinek. A közigazgatás legfőbb szerveként a Kormány közpénzt fordít saját kampánytevékenységének folytatására, ezzel szemben anyagi forrást a kampányban részt vevő egyéb szervezeteknek nem biztosít. Beadványozó szerint ezáltal sérülnek az „esélyegyenlőség” és a „jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás” választási alapelvek. Beadványozó álláspontja szerint az esélyegyenlőség sérelme a „Petőfi Népe” sajtótermékben – a Kormány megbízásából közétett – politikai hirdetések vonatkozásában is fennáll.
Beadványozó szerint, mivel az országos népszavazás során a kampányra fordítható pénzügyi forrás mértékéről jogszabály nem rendelkezik, a jogsérelem a Ve. 2. §-ában foglalt alapelvek vonatkozásában állapítható meg, ezáltal elkerülhető az esélyegyenlőség alapelvének „kiüresedése”. Beadványozó hangsúlyozta az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésének relevanciáját, mivel e rendelkezésben kerül megjelenítésre a választási kampányban érvényesülő esélyegyenlőség követelménye.
Beadványozó szerint az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) is a fent hivatkozott alapelvi rendelkezések mérlegelése jegyében született. Az országgyűlési képviselők választása és az országos népszavazás „jellegét tekintve egymással összehasonlítható”, így sérül az esélyegyenlőség, ha a Kormány egymilliárd forintnál nagyobb összeget költ kampányra.
IV.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem megalapozott.
A Nemzeti Választási Bizottságnak első körben abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Kormány – különösen a „Petőfi Népe” sajtótermékben megjelent politikai hirdetés közzétételével és az arra fordított költségek révén – megsértette-e a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt „esélyegyenlőség” és ugyanezen szakasz e) pontjában foglalt „jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás” – népszavazási eljárásban is – érvényesülő alapelveit.
A fellebbezési kérelem elbírálása kapcsán a Bizottság álláspontja szerint szükséges kitérni a Kormány népszavazási eljárásban betöltött szerepének vizsgálatára.
A Nemzeti Választási Bizottság e körben kíván utalni OEVB által is hivatkozott Knk.I.37.723/2016. számú végzésre, melyben a Kúria – az 53/2016. sz. NVB határozatot helybenhagyva – megállapította, hogy a Kormány, a népszavazás szervezőjeként, a Ve. alapján jogosult a választói akarat befolyásolására, „politikai vélemény” kifejtésére.
Mindezek alapján a Kormány helyzete nem összevethető az országgyűlési választásokban és azon népszavazási eljárásban, amelyet maga kezdeményezett: első esetben kifejezetten hallgatásra köteles, az utóbbiakban aktivitásra jogosított.
A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerint a választási eljárás szabályainak alkalmazása során ‒ többek között ‒ érvényre kell juttatni a következő alapelvet: esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között.
A Bizottság rögzíti, hogy a Ve. elsősorban a választásokkal kapcsolatban tartalmaz alapelvi szabályozást, a népszavazáshoz való politikai alapjog tartalmát az Alaptörvény és az Nsztv. szabályozza. A népszavazási eljárásban a Ve. másodlagos jellegű. A Ve.-ben meghatározott alapelveket a népszavazási eljárásban a népszavazási eljárás céljához, résztvevőihez igazítva lehet csak érvényesítni. Így, a Ve.-ben meghatározott alapelvek a népszavazási eljárásban akkor alkalmazhatók közvetlenül, ha azok nem igénylik más, népszavazási eljárásban alkalmazandó speciális jogszabályi rendelkezések alkalmazását.
A Kormány az Alaptörvény 8. cikkében kapott felhatalmazást gyakorolja akkor, amikor az általa megfogalmazott kérdésben a nép döntését kéri. Jogosítványa ebben az esetben kiterjed arra is, hogy a választópolgári döntés legitimitása érdekében a népszavazáson való részvételre buzdítson és a választói akaratot ily módon befolyásolja. E kormányzati szerep korlátait, kereteit törvénynek kell meghatároznia, az alkotmányos felhatalmazás korlátait ‒ normatív alap nélkül ‒ jogalkalmazói döntés nem szabhatja meg.
A Bizottság ‒ fenntartva a Kvk.IV.37.848/2016/3. számú kúriai végzéssel helybenhagyott 61/2016. sz., továbbá a 73/2016. sz. és a 81/2016. határozatában, hasonló tényálláson alapuló ügyekkel összefüggésben kifejtett jogi álláspontját ‒ rögzíti, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában deklarált esélyegyenlőség választási eljárási alapelvéből olyan következtetést nem lehet levonni, hogy a Kormány számára tiltott volna ‒ kiemelt státusza miatt ‒ a rendelkezésére álló eszközök és források felhasználása a népszavazási kampány során. A Nemzeti Választási Bizottság szerint ugyanis az ezzel ellentétes álláspont kiüresítené a Kormánynak az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdéséből levezethető, a népszavazási kezdeményezéséhez való alkotmányos jogát.
A Nemzeti Választási Bizottság e körben ismételten utalni kíván a Kúria 2016. szeptember 26-án kelt, Kvk.IV.37.848/2016/3. számú végzésére, melyben elvi éllel rögzíti, hogy normatív megalapozottság hiányában, a Kormány Alaptörvényben kapott felhatalmazását korlátozni nem lehet.
A népszavazási kampány finanszírozásának kereteit és korlátait tételes jogi szabályozás nem határozza meg. Az, hogy az országos népszavazási kampányban részt vevők pontosan mekkora összegű anyagi forrást fordíthatnak a kampányra sem alaptörvényi, sem pedig törvényi szinten nem szabályozott, ahogy nincs normatív rendelkezés a kampánycélú kiadások felhasználásának keretei vonatkozásában sem.
Beadványozó a Kormány kampánytevékenységének a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző jellegét a Kftv. 7. §-ára tekintettel – analógia útján – kérte megállapítani. Beadványozó fellebbezésében elismerte, hogy a népszavazás vonatkozásában ilyen tételes szabályokat nem alkotott a törvényhozó, ennek ellenére szerinte mégis alkalmazni kellene a népszavazási kampányban a Kftv. szabályait.
A Bizottság rögzíti, hogy a Beadványozó által megfogalmazott kiterjesztő értelmezés sem a Kftv., sem az Nsztv., sem a Ve. rendelkezéseiből nem vezethető le, vagyis az ilyen irányú jogi következtetés a jogszabály téves értelmezése lenne.
Beadványozó hivatkozott továbbá az Alaptörvény IX. cikkének (3) bekezdésére, mely szerint választási kampányidőszakban politikai reklám ‒ a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében ‒ kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító feltételek mellett közölhető.
A Bizottság álláspontja szerint a fent hivatkozott rendelkezésben a jogalkotó kizárólag a politikai reklámok vonatkozásában kívánt normatív ‒ annak ellenérték nélküli közzétételére vonatkozó ‒ szabályt alkotni. A Bizottság véleménye szerint helyesen érvelt tehát az OEVB, amikor megállapította, hogy az Alaptörvény, valamint a választásra és népszavazásra irányadó jogszabályok kifejezett rendelkezése nélkül, önkényesen sem a politikai hirdetésekre, sem további kampányeszközre a hivatkozott alaptörvényi rendelkezés nem terjeszthető ki.
A Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt "jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás" választási eljárási alapelv sérelmének megállapításához a jogalkotó nem határoz meg kritériumokat, a jogalkalmazóra bízza ennek megítélését. A Bizottság következetes joggyakorlata szerint akkor állapítható meg a sérelmezett magatartás rendeltetésellenessége, ha annak az alkalmazott jogszabály céljával ellentétes, hátrányos következménye van.
A Bizottság álláspontja szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja alapján sem lehet olyan következtetést lehet levonni, hogy a Kormánynak, az országos népszavazási kezdeményezés szervezőjeként tiltott volna a rendelkezésére álló eszközök és források felhasználása a népszavazási kampány során. A Nemzeti Választási Bizottság e tekintetben hangsúlyozni kívánja, hogy éppen a Kormánynak az Alaptörvényben kapott felhatalmazásával lenne ellentétes a rendelkezésére álló pénzeszközök felhasználásának tilalma, hiszen az kiüresítené az Alaptörvényben foglalt, népszavazás kezdeményezésére vonatkozó jogosultságot.
A Bizottság továbbá nem látta bizonyítottnak a Kormány népszavazási kampánytevékenységével okozott hátrányos jogkövetkezményt sem. A népszavazási kampányban részt vevők a kampányidőszakban számos formában folytathatnak kommunikációs tevékenységet és így közvetíthetik a népszavazási kérdéssel kapcsolatos véleményüket a választópolgárok irányába. Az e célt szolgáló kampányeszköz vonatkozásában az Nsztv. 1. §-a alapján alkalmazandó Ve. 140. §-a csupán egy példálózó felsorolást tartalmaz.
A Bizottság ‒ a Ve. 218. § (1) bekezdése alapján ‒ a jogorvoslati kérelemmel együtt elé tárt bizonyítékok, elsősorban dokumentumok alapján hozza meg döntését. A jogorvoslatra előírt rövid határidők ugyanis kizárják annak lehetőségét, hogy a választási bizottságok bizonyítás felvételébe bocsátkozzanak.
Jelen esetben a kérelmező elsősorban a sajtóból származó információkra és következtetésekre alapozta a kormányzati kampánykiadást összegszerűségét. A Bizottság álláspontja szerint ugyanakkor kampányeszközök tekintetében "köztudomásúként" elfogadható tények, amelyekre népszavazási eljárásban döntés alapozható lenne, nincsenek.
Beadványozó jogorvoslati kérelmében hivatkozott a Petőfi Népe sajtótermékben megjelent, „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét! Szavazzunk Nemmel! Október 2." feliratot tartalmazó médiatartalomra annak alátámasztásául, hogy a Kormány rendkívül magas összeget fordít politikai hirdetések megjelentetésére. A Bizottság rögzíti, hogy az OEVB helyesen hivatkozott arra a tényre, mely szerint a Beadványozó a politikai hirdetés jellegét ‒ így többek között fizetett politikai hirdetésként való megjelenítését ‒ nem bizonyította. Ahogy nem szolgáltatott érdemi bizonyítékot arra vonatkozóan sem, hogy a médiatartalom a Kormány megbízásából került közzétételre.
A Bizottság álláspontja szerint továbbá az OEVB a jogszabályi rendelkezéseknek és a kialakult joggyakorlatnak megfelelően járt el akkor, amikor a kifogásokhoz csatolt szeptember 5-i, 7-i és 10-i lapszámok tartalmát érdemben nem vizsgálta, mivel azokat az Nsztv.-ben foglalt határidőn túl nyújtották be.
A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy amennyiben a hivatkozott bizonyítékok alapján a Kormány által, a népszavazási kampányra fordított kiadások összegszerűsége bizonyítást nyert volna, a fent részletesen kifejtett jogi érvelés alapján akkor sem lett volna megállapítható a választási eljárási alapelvek sérelme.
Beadványozó hivatkozott továbbá ‒ a választási eljárási alapelvek sérelmének bizonyítékaként ‒ a Miniszterelnöki Kabinetiroda közérdekű adatigénylésre adott válaszára. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kampányra fordítható kiadások maximális összegéről törvény nem rendelkezik, a Bizottság álláspontja szerint a hivatkozott válasz tartalma a népszavazási eljárásban jogi relevanciával nem bír.
Beadványozó fellebbezésében ‒ újabb bizonyítékként ‒ megjelölte továbbá Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter 2016. szeptember 12-én azonnali kérdésre adott válaszát. A Bizottság – fent kifejtett érvelése – szerint a Kormány, a népszavazási kezdeményezés szervezőjeként szabadon felhasználhatja a rendelkezésére álló pénzeszközöket, így a népszavazási eljárásban nincs jogi relevanciája annak, hogy a kampánykiadások összegéről csak a népszavazás befejezést követően ad tájékoztatást.
Összességében tehát a Nemzeti Választási Bizottság az előtte folyamatban lévő ügyben, a fellebbezésben foglalt indokok alapján, nem állapította meg az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésének, valamint a Ve. 2. § (1) bekezdése c) és e) pontjainak sérelmét. Beadványozó érdemi indokolásának hiányában nem látta bizonyítottnak azt sem, hogy az OEVB döntése az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdésébe, az Nsztv. 5. §-ába és a Ve. VIII. fejezetébe ütközött.
A kifejtett indokokra tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján a Budapest 06. számú Országgyűlési Egyéni Választókerület Választási Bizottság 5/2016. (IX.20.) számú határozatát helybenhagyta.
A Bizottság megjegyzi, hogy ‒ álláspontja szerint ‒ Bács-Kiskun Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerület Választási Bizottsága és Bács-Kiskun Megye 02. számú Országgyűlési Egyéni Választókerület Választási Bizottsága a kifogások áttételekor helytelenül állapította meg az OEVB hatáskörét. A kifogások ugyanis nem a sajtótermék kampányban való részvételét, hanem a Kormány országos népszavazás során kifejtett kampánytevékenységét sérelmezték, így az Nsztv. 65. §-a és a Ve. 297. § (2) bekezdés a) pontja szerint a Nemzeti Választási Bizottság rendelkezett volna első fokon hatáskörrel a kérelmek elbírálására.
V.
A határozat az Alaptörvény IX. cikkén, a 8. cikk (1) bekezdésén, az Nsztv. 1. §-án, a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontján, a 218. § (1) bekezdésén, a 231. § (4) bekezdésén és az (5) bekezdés a) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, 223. § (1) bekezdésén, 224. § (1) és (5) bekezdésein, az Nsztv. 79. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2016. szeptember 28.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke