A Nemzeti Választási Bizottság
96/2016. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság H. F. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott fellebbezés tárgyában – 12 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a Veszprém Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 2/2016. (IX. 20.) OEVB határozatát megváltoztatja és a kifogásnak részben helyt ad.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Napló elnevezésű napilap 2016. szeptember 12-i és 2016. szeptember 15-i számai első oldalán közzétett politikai hirdetések sértik a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó eljárási alapelvet.
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást egyebekben elutasítja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 5 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben, vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2016. október 3-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
Beadványozó 2016. szeptember 15-én kifogást nyújtott be a Veszprém Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB) a Pannon Lapok Társasága által kiadott NAPLÓ napilap Szerkesztősége (vagy a Kiadói kft.) választási alapelveket sértő magatartása miatt.
Beadványozó szerint a kifogásban hivatkozott magatartás sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelveit, továbbá a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 46. § (9) bekezdését.
További alkalmazni szükséges jogszabályként a Ve. 146. § b) pontját, az Mttv. 203. § 22. pont c) pontját és a 29/1986. (IX. 1.) MM rendeletet jelölte meg.
Kifogásában előadta, hogy 2016. szeptember 06., 08., 09., 12. és 15. napon Veszprém megye napilapja, a NAPLÓ címlapjának alsó részén megjelent egy politikai hirdetés. (Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét! kezdetű hirdetés.) A hirdetés jobb alsó sarkában, a zöld mezőben nem olvashatóan, elmosódva szerepel valamilyen szöveg. Kifogásához mellékelte a napilap számok első oldalát eredetben.
Kifogástevő elsődleges álláspontja az volt, hogy tárgybeli hirdetés jobb alsó sarkában, a zöld mezőben nem olvasható el semmilyen szöveg. Ami pedig nem olvasható, az olyan, mintha nem lenne. Megítélése szerint semmilyen érdemi magyarázattal a Szerkesztőség (vagy a Kiadói Kft.) nem tudna előállni arra, miért nem olvasható a hirdetés jobb alsó sarkában a szöveg. Lehet, hogy semmilyen akarat nem irányult arra, hogy olvasható legyen. Vagy az is lehet, hogy véletlenül maradt ott valamilyen szöveg, senki észre nem vette. Rögzítette, hogy nem jóhiszemű és nem rendeltetésszerű az a joggyakorlás, ami nem vagy olvashatatlanul jeleníti meg a politikai hirdetés közlőjének, a hirdetőnek a nevét.
Kifogástevő szerint a kifogásolt politikai hirdetésekből nem derül ki, hogy mely szervezet vagy személy álláspontjának támogatására ösztönöznek a népszavazási kérdésre adandó válasz vonatkozásában. Az impresszum hiánya, de legalább annak a szervezetnek, személynek a fel nem tüntetése, aki politikai véleményét az adott hirdetés tartalmazza, nem jóhiszemű és nem rendeltetésszerű magatartás, mert így a választó nincs abban a helyzetben, hogy megismerje, kinek a politikai hirdetését olvassa. Egy impresszum nélküli politikai hirdetés megtévesztő lehet, így használata jogsértő.
Beadványozó szerint a kifogásolt magatartás a hivatkozott alapelveket és a Ve. és Nsztv. által szabályozott jogorvoslathoz való jogot is sérti, mert amennyiben egy politikai hirdetés miatt, ami nem tartalmaz impresszumot, de legalább annak a szervezetnek vagy személynek a nevét, akinek politikai véleményét az adott hirdetés tartalmazza, tesz egy választópolgár kifogást, a kifogásának helyt adó határozatban semmilyen kötelezést nem tudna a választási bizottság érvényesíteni a jogsértést elkövető ismeretlennel szemben.
Kifogástevő másodlagos álláspontja az volt, hogy amennyiben az OEVB arra az álláspontra jut, hogy a választók szemszögéből nézve jól olvashatóan kiderül a tárgybeli hirdetésből, hogy van impresszuma, akkor ezen impresszum hiányos, nem felel meg a jogszabályi előírásoknak. Kifogástevő idézte az Mttv. 46. § (9) bekezdésének rendelkezéseit. Ezt követően megállapította, hogy a politikai hirdetés egy kiadvány, ami vagy a sajtótermék (Mttv. 203. § 22. b) pont) elkülönült része, vagy egyéb nyomtatott anyag (Mttv. 203. § 22. c) pont). Hivatkozott arra, hogy a politikai hirdetés legyen vagy sajtótermék elkülönült része, vagy egyéb nyomtatott anyag, nincs felsorolva a 29/1986. (IX. 1.) MM rendeletben, azaz még a rövidített impresszumot sem lehet használni esetében.
Megállapította, hogy a NAPLÓ napilapban 2016. szeptember 06., 08., 09., 12. és 15. napján megjelent politikai hirdetés jobb alsó sarkában szabad szemmel nem, vagy alig látható valamilyen szöveg, ami ha esetleg olvasható, nem tartalmaz teljeskörű impresszumot, így jogsértő, mert a Ve. 208. §-a alapján alkalmazandó Mttv. 46. § (9) bekezdése szerinti valamennyi adatot nem tartalmazza.
Megítélése szerint az impresszum nélküli, vagy olvasható, de hiányos impresszumú hirdetés megjelenéséhez a Szerkesztőség (vagy a Kiadói Kft.) tevőleges magatartása kellett. A Szerkesztőség vagy a Kiadói Kft. felelőssége, hogy a tárgybeli hirdetés megjelent.
Mindezek alapján kérte az OEVB-t, hogy kifogásának adjon helyt, az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ve. 218. § (2) bekezdésének a) pontja alapján a jogszabálysértés tényét állapítsa meg, a b) pont alapján a Kiadói Kft.-t a további jogszabálysértéstől tiltsa el, a Ve. 152. § (1) bekezdés alapján kötelezze a médiatartalom-szolgáltatót, hogy a határozat rendelkező részét a határozat közlésétől számított három napon belül tegye közzé a politikai hirdetés közlésével egyező módon, azaz a sajtótermék első oldalának alján, továbbá a Ve. 152. § (2) bekezdés alapján kérte az OEVB-t, hogy bírságot is szabjon ki.
II.
Az OEVB a kifogást 2/2016. (IX. 20.) OEVB határozatában elutasította. Az OEVB a kifogásban megállapította, hogy a sérelmezett lapszámok (szept. 6., 8., 9., 12. és 15.) közül csak a 12-ei és 15-ei lapszámot tudja vizsgálni, a 6., 8. és 9-i lapszámok vonatkozásában a kifogást elkésettnek tekinti. Idézte a Ve. 209. § (1) bekezdését és az Nsztv. 79. § (1) bekezdését. Rögzítette, hogy a kifogás benyújtásának napja 2016. szeptember 15-e volt. Az OEVB megállapította, hogy a 2016. szeptember 6-i lapszám esetében a kifogás benyújtására nyitva álló határidő szeptember 11-én, a szeptember 8-i lapszám esetében a kifogás benyújtására nyitva álló határidő szeptember 13-án, a szeptember 9-i lapszám esetében a kifogás benyújtására nyitva álló határidő szeptember 14-én lejárt.
Az OEVB határozatában a kifogásban megjelölt két jogszabályhely, az Mttv. 46. § (9) bekezdésének és a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának sérelmét vizsgálta. Az OEVB álláspontja szerint az Mttv. 46. § (9) bekezdésére alapítottan a Ve. alapelveinek sérelme csak abban az esetben állapítható meg, ha a Ve. választási kampányra vonatkozó szabályai alapján összekapcsolható az Mttv. 46. § (9) bekezdésének vélelmezett sérelme a Ve. alapelveinek sérelmével. Az OEVB határozatában idézte a Ve. 140. § c) pontját, a 146. §-át, a 148. § (1) bekezdését, az Mttv. 46. § (9) bekezdését, a 203. § 22. és 60. pontját.
Az OEVB megállapította, hogy a NAPLÓ napilap az Mttv. értelmező rendelkezései között definiált sajtótermék kiadvány. Az OEVB rögzítette, hogy a sajtóterméken belüli politikai hirdetés nem minősül kiadványnak, ezen belül önálló sajtóterméknek, vagy egyéb nyomtatott anyagnak, így az Mttv. 46. § (9) bekezdésében foglalt önálló impresszum-feltüntetési kötelezettség sem terheli. Impresszuma a NAPLÓ napilapnak, mint sajtóterméknek kell legyen. Az Mttv. az impresszumot a teljes sajtótermék vonatkozásában követeli meg, nem pedig a sajtótermék elkülönült részére. Az OEVB megállapította, hogy a NAPLÓ napilap impresszuma megfelelt a rá vonatkozó Mttv. előírásoknak.
Az OEVB az érdemi vizsgálat során a kifogásban kérelmezett, az Mttv. 46. § (9) bekezdését érintő jogszabálysértés tényét nem állapította meg. Az OEVB a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának sérelme körében megállapította, hogy nincs jogszabályi kötelezettség arra vonatkozólag, hogy a politikai hirdetés közlőjének, hirdetőjének neve feltűntetésre kerüljön, így nem állapította meg a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt eljárási alapelv sérelmét sem.
III.
Az OEVB határozatával szemben Beadványozó 2016. szeptember 24-én 14 óra 14 perckor fellebbezést nyújtott be, melyben kérte az OEVB határozatának megváltoztatását és a kifogásának való helyt adást.
Megsértett, illetve helytelenül, téves jogértelmezéssel alkalmazott jogszabályi rendelkezésekként Beadványozó a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontját, továbbá a Ve. 146. § b) pontját és a 148. § (1) bekezdését jelölte meg.
Fellebbezésében részben megismételte a kifogásában előadottakat, vagyis, hogy nem jóhiszemű és nem rendeltetésszerű az a joggyakorlás, ami nem, vagy olvashatatlanul jeleníti meg a politikai hirdetés közlőjének, a hirdetőnek a nevét, és ahhoz, hogy ez így megjelenhessen, a Pannon Lapok Kiadói Kft. (továbbiakban: Kiadói Kft.) tevőleges magatartása kellett. Rögzítette, hogy a kifogásolt magatartás a választás tisztaságának alapelvi követelményeit is megsérti.
Hivatkozott és idézte a Kúria Kvk.V.37.849/2016/3. számú határozatát, és az annak érvelése alapján meghozott a Nemzeti Választási Bizottság 84/2016. számú határozatát, valamint kérte a kifogásának való helyt adást.
Rögzítette, hogy a Kúria a Kvk.V.37.849/2016/3. számú döntésében a kifogásolt hirdetés vonatkozásában a választás tisztaságának megóvására vonatkozó alapelv megsértését is megállapította, ezen alapelv sérelmét kifogásában is megjelölte. Kifejtette, hogy a Ve. 2. § (1) bek. a) és e) pontjaiban rögzített alapelvek alapján a választópolgárok, illetve az olvasók számára önmagából a politikai hirdetésből is megállapíthatónak kell/ene lenni, hogy annak ki a megrendelője, azaz ki a politikai hirdetés feladója, ezt a célt szolgálja nyilvánvalóan az impresszum, továbbá a Ve. 148. § (1) bekezdésének utolsó mondata is, miszerint „A sajtótermékben közzétett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie”. Álláspontja szerint a kifogásolt politikai hirdetés a Ve. 148. § (1) bekezdésének utolsó mondatának nem felel meg, mert szabad szemmel nem, vagy alig olvasható ki politikai hirdetés megrendelője.
Beadványozó előadta továbbá, hogy kifogása a média kampányban való részvételével kapcsolatos jogorvoslat, amennyiben pedig a választási bizottság a kifogásnak helyt ad, akkor köteleznie kell a médiatartalom-szolgáltatót a határozata rendelkező részének közzétételére, valamint a jogsértőt el kell tiltania a további jogszabálysértéstől. Megítélése szerint ez törvényi kötelezettség, külön mérlegelésnek helye nincs.
Álláspontja szerint aggálytalanul megállapítható a tényállás alapján, hogy a jogsértést tevőleges magatartásával, a hirdetés megrendelőjének jogsértő magatartását segítve a Kiadói Kft. követte el. A Kiadói Kft-nek tudnia kellett volna, hogy a választási alapelveket sérti, ha a politikai hirdetésnél nem, vagy nem jól láthatóan szerepel a politikai hirdetés megrendelője. Amennyiben a politikai hirdetés megrendelője rejtegetni kívánja a személyét, vagy meg akarja téveszteni a választókat, akkor a médiatartalom-szolgáltatót kell arra ösztönözni, hogy tartassa be a saját érdekében, vagy tartsa be a saját védelmében a választási alapelveket a politikai hirdetés közlésekor.
Rögzítette, hogy a politikai hirdetések elkülönítése érdekében eddig is feltüntette a Kiadói Kft. a "politikai hirdetés" szöveget, amely nem a politikai hirdetés része, tehát nem a megrendelő kérte, hogy ez kerüljön feltüntetésre, hanem a Kiadói Kft. helyezte el a hirdetés elkülönítése érdekében törvényi kötelezettségéből fakadóan. A Kiadói Kft.-nek észlelnie kellett volna, és ebben van a felelőssége lényege, hogy a politikai hirdetés megrendelőjének a neve nem olvasható a hirdetésben. Megítélése szerint a Kiadói Kft. tisztában van azzal, ki a megrendelő, szembesült azzal, hogy a megrendelő neve nem derül ki a politikai hirdetés tartalmából, mégis közölte a kifogásolt hirdetést. Beadványozó szerint teljesen egyértelműen a Kiadói Kft. magatartása vezetett oda, hogy a törvénysértő hirdetés a napilapban megjelent. A saját tevőleges magatartása nélkül a kifogásolt hirdetés nem tudott volna megjelenni. Beadványozó szerint a jogsértő magatartást csak súlyosbítja, hogy nem kevés anyagi ellenszolgáltatásért jelentette meg a Kiadói Kft. a kifogásolt hirdetéseket, vagyis a jogsértés elkövetésében anyagi előnyök szerzése végett működött közre.
Mindezek alapján kérte a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy az OEVB 2/2016. (IX.20.) számú határozatát változtassa meg, kifogásának adjon helyt.
IV.
A fellebbezés részben alapos.
A Nemzeti Választási Bizottság egyetért az OEVB határozatának a fellebbező által sem vitatott azon megállapításával, hogy a kifogás csak a 2016. szeptember 12-ei és szeptember 15-ei lapszámokban megjelent politikai hirdetések tekintetében volt érdemben vizsgálható. Az Nsztv. 79. § (1) bekezdése alapján a 2016. szeptember 6-i lapszám esetében a kifogás benyújtására nyitva álló határidő szeptember 12-én, a szeptember 8-i lapszám esetében a kifogás benyújtására nyitva álló határidő szeptember 13-án, a szeptember 9-i lapszám esetében a kifogás benyújtására nyitva álló határidő szeptember 14-én lejárt.
Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazni rendelt, a Ve. 223. § (3) bekezdése szerint fellebbezést jogszabálysértésre hivatkozással, illetve a választási bizottság mérlegelési jogkörben hozott határozata ellen lehet benyújtani. A Ve. 225. §-a szerint a fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók.
A Ve. 231. § (4) bekezdése szerint a fellebbezés alapján a fellebbezés elbírálására jogosult választási bizottság a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja.
Beadványozó kifogásában két jogszabályhely megsértésére hivatkozott, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjára és az Mttv. 46. § (9) bekezdésére (1. oldal 3. bekezdés). További alkalmazni szükséges jogszabályként a Ve. 146. § b) pontját, az Mttv. 203. § 22. pont c) pontját és a 29/1986. (IX. 1.) MM rendeletet jelölte meg.
A fellebbezésben Beadványozó jogszabálysértésként a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontját, a Ve. 146. § b) pontját és a Ve. 148. § (1) bekezdését jelölte meg (1. oldal 3. bekezdés).
Míg a kifogásban nem, a fellebbezésben már hivatkozott Beadványozó a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt a választás tisztaságának megóvása alapelv sérelmére, a Ve. 146. § b) pontjának és a Ve. 148. § (1) bekezdésének megsértésére. Bár Beadványozó fellebbezésében (2. oldal 5. bekezdés 1. mondatában) hivatkozik arra, hogy kifogásában megjelölte a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjának sérelmét, ezt kifogása nem tartalmazza.
A Ve. 223. § (3) bekezdésének rendelkezése azt jelenti, hogy fellebbezést az első fokon eljáró választási bizottság által hozott határozat jogellenessége vagy a határozat meghozatalánál irányadó szempontok nem megfelelő mérlegelésére hivatkozva lehet benyújtani. A törvényi rendelkezés alapján a fellebbezésben nincs lehetőség a kifogás bővítésére, vagyis ugyanazon sérelmezett cselekmény tekintetében új, a kifogásban nem hivatkozott jogszabályhelyek megsértésének állítására.
A Nemzeti Választási Bizottság hivatkozik a Kúria Kvk.I.37.394/2014/2. számú határozatában foglalt érvelésre, melyben elfoglalt álláspontot az 58/2015. számú, jogorvoslat nélkül jogerőre emelkedett határozata meghozatalakor is alkalmazott, és rögzíti a fellebbezésben újonnan megjelölt Ve.-beli hivatkozások [a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja, a Ve. 146. § b) pontja, a Ve. 148. § (1) bekezdése] vonatkozásában, hogy a másodfokú eljárás nem teremt arra lehetőséget a Beadványozó számára, hogy a korábbi eljárásban, így a kifogásban nem szereplő, újabb jogszabálysértést jelöljön meg fellebbezésében. A Nemzeti Választási Bizottság számára eljárási kötöttséget jelent az, hogy a másodfokú eljárás csak olyan kérdésben folytatható le, amelyben a kifogást előterjesztették. Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság a fellebbezésben újonnan megjelölt jogsértések, azaz a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjának, a Ve. 146. § b) pontjának és a Ve. 148. § (1) bekezdésének vizsgálatát mellőzte.
A Nemzeti Választási Bizottság hivatkozva a Kúria Kvk.V.37.849/2016/3. számú végzésében és a 84/2016. NVB határozatban foglaltakra, az alábbiakat állapítja meg.
Az OEVB helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a kifogásolt politikai hirdetések nem minősíthetők sajtóterméknek és egyéb kiadványnak sem. A Ve. 148. § (1)-(3) bekezdései kizárólag annyit rögzítenek, hogy politikai hirdetés az Mttv. szerinti hatósági nyilvántartásban szereplő és az Mttv. 203. § 60. pontja szerinti sajtótermékben tehető közzé. A politikai hirdetés fogalmát, speciális szabályként, az Nsztv. 1. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Ve. 146. § b) pontja tartalmazza, és ez a definíció nem azonos az Mttv. 46. § (9) bekezdése és 203. § 22.) és 60.) pontjai szerinti sajtótermékre, kiadványra vonatkozó fogalom meghatározással. Az Mttv. 46. § (9) bekezdése kizárólag sajtótermék és kiadvány esetében írja elő, hogy impresszumot (szerkesztésre, kiadásra vonatkozó adatokat) kell tartalmazniuk. Nincs tehát olyan törvényi rendelkezés, amely fizetett politikai hirdetésre kötelezővé tenné az impresszum alkalmazását. Mindezek alapján az OEVB a hatályos törvényi rendelkezések alapján megfelelően rögzítette támadott határozatában azt, hogy az Mttv. 46. § (9) bekezdésének sérelme a kifogással érintett politikai hirdetések tekintetében nem állapítható meg.
A Ve. 148. § (1) bekezdése szerint a sajtótermékben megjelentetett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie, és ahogyan azt a politikai hirdetés és politikai reklám közzétételéről szóló 2/2014. NVB iránymutatás tartalmazza, a közzététel megrendelés alapján lehetséges, annak tartalmát a megrendelő határozza meg, ezért felelősséggel a sajtótermék szerkesztői nem tartoznak.
A politikai hirdetés a Ve. 146. § b) pontja szerint a megrendelő céljának támogatására ösztönöz, ezért abból egyértelműen ki kell tűnnie a megrendelő személyének ahhoz, hogy megfeleljen a jogszabályoknak, a Ve. 148. § (1) bekezdése szerinti „azonnali felismerhetőség” követelményének.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Napló napilap 2016. szeptember 12-ei és szeptember 15-ei számának első oldalán megjelent és kifogásolt fizetett politikai hirdetések nem felelnek meg az előzőekben rögzített törvényi követelményeknek. A kifogással érintett fizetett politikai hirdetések jobb alsó sarkában lévő szöveg, amely a megrendelő személyére vonatkozna nem, illetve csak kis részben olvasható.
A jog által biztosított eszközöket, így a fizetett politikai hirdetést is, csak a törvényi rendelkezésekkel összhangban állóan lehet használni. A jogintézményekkel céljuk és tartalmuk szerint élhetnek ennek címzettjei. A kampány célja a szavazók döntésének befolyásolása, amelyben a résztvevőkre azonos törvényi követelmények vonatkoznak. [18/2008.(III.12.) AB határozat, Kfv.IV.37.359/2014/2.]. Nem felel meg a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének az olyan fizetett politikai hirdetés, amelyből magából egyértelműen és nyilvánvalóan nem állapítható meg, hogy ki volt a megrendelője, és az sem, hogy az országos népszavazási kampányban kinek a támogatására ösztönöz.
Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a Napló kifogással érintett szeptember 12-i számának első oldalán és a szeptember 15-ei számának első oldalán közzétett, a Bizottság által vizsgált fizetett politikai hirdetések sértik a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó alapelvet.
V.
Beadványozó kifogásában leginkább vélelmezi [„nem tudna előállni”, „lehet, hogy semmilyen akarat nem irányul arra”, „lehet, hogy véletlenül maradt ott (..)”], fellebbezésében pedig állítja, de sem kifogásához, sem fellebbezéséhez nem csatolt olyan bizonyítékot, amely alapján megállapítható lenne, hogy a Pannon Lapok Társasága Kiadói Kft. magatartása vezetett a napilapban megjelent, kifogással érintett fizetett politikai hirdetések alapelvi rendelkezésbe ütköző megjelentetéséhez. Beadványozó azonban köteles jogorvoslati kérelmében foglalt állítások bizonyítására, mivel a Ve. 43. § (1) bekezdése alapján a választási bizottság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján tisztázza a döntéshozatalhoz szükséges tényállást. Beadványozó a Pannon Lapok Társasága Kiadói Kft. jogsértő magatartásának alátámasztására a Ve. 225. §-a alapján az OEVB határozata ellen benyújtott fellebbezésében is benyújthatott volna új bizonyítékokat, mely alapján a Nemzeti Választási bizottság vizsgálhatta volna a másodfokú eljárásában az OEVB határozatának jogszerűségét.
A Nemzeti Választási Bizottság a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapítja meg, hogy Beadványozó nem bizonyította semmilyen ténnyel, adattal, nyilatkozattal, irattal, tanúvallomással vagy egyéb tárgyi bizonyítékkal azt, hogy a Pannon Lapok Társasága Kiadói Kft. magatartása vezetett oda, hogy nem állapítható meg egyértelműen, hogy a kifogással érintett politikai hirdetéseknek ki volt a megrendelője. Konkrét bizonyítékok hiányában pedig a kifogásban és a fellebbezésben előadott érvelés és jogszabálysértés nem volt mivel összevethető.
Mivel Beadványozó nem bizonyította hitelt érdemlően azt, hogy a Pannon Lapok Társasága Kiadói Kft. jogsértő magatartása eredményezte azt, hogy a Napló szeptember 12-i számának első oldalán és a szeptember 15-ei számának első oldalán közzétett fizetett politikai hirdetésekből egyértelműen és nyilvánvalóan nem állapítható meg, hogy ki volt a megrendelő, a Nemzeti Választási Bizottság a médiatartalom-szolgáltató tekintetében a jogsértést nem állapította meg. A Bizottság a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának sérelmét a vizsgált fizetett politikai hirdetések tekintetében alany nélkül állapította meg, azaz sem a fizetett politikai hirdetések megrendelőjének, sem a fizetett politikai hirdetést a sajtótermékében közzétevő, az Mttv. 203. § 43. pontja szerinti médiatartalom-szolgáltató jogsértését nem állapította meg.
A Ve. 152. §-ában rögzített jogkövetkezmények, azaz az (1) bekezdés a) pontja szerinti, a választási bizottság határozata rendelkező részének közzétételére való kötelezésre, valamint a (2) bekezdés szerinti bírság kiszabására a választási bizottságoknak csak abban az esetben van lehetőségük, ha a jogorvoslati kérelem alapján megállapították, hogy a médiatartalom-szolgáltató jogsértést követett el.
Jelen esetben a Nemzeti Választási Bizottság bizonyítottság hiányában nem állapította meg a médiatartalom-szolgáltató jogsértését, ezért sem a Ve. 218. § b) pontja szerinti, a további jogsértéstől való eltiltásra, sem a Ve. 152. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt jogkövetkezmények – a határozat rendelkező részének közzétételére kötelezés, bírság kiszabása – alkalmazására sincs mód.
A fentiekben részletesen kifejtett indokok alapján a Nemzeti Választási Bizottság jelen határozatban foglalt érvelés és a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján az OEVB 2/2016. (IX. 20.) számú határozatát megváltoztatta és a kifogásnak részben helyt adott.
VI.
A határozat az Nsztv. 1. §-án, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontján, a 146. § b) pontján, a 148. §-án, a 152. §-án, a 231. § (5) bekezdés b) pontján, az Mttv. 46. § (9) bekezdésén, 203. § 22. és 60. pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, 223. § (1) bekezdésén, 224. § (1) és (5) bekezdésein, az Nsztv. 79. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2016. szeptember 28.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke