A Nemzeti Választási Bizottság
94/2015. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Szepessy Zsolt, az Összefogás Párt (4400 Nyíregyháza, Mikszáth Kálmán u. 36. fszt. 11.) elnöke (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 10 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy hitel, víz, gáz, villany, távhő, közös költség, internet, telefon, kábel tv tartozás miatt egyetlen magyar állampolgárt se lehessen otthonából kilakoltatni?”
kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2015. május 28-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A népszavazási kezdeményezés Szervezője 23 támogató választópolgár adatait és aláírását tartalmazó aláírásgyűjtő ívet nyújtott be személyesen 2015. április 2-án 14 óra 40 perckor a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
A Nemzeti Választási Iroda (a továbbiakban: Iroda) elnöke az Nsztv. 10. §-ában rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai és tartalmi vizsgálatát.
Az Iroda elnöke a 2015. április 7-én kelt, 11/2015. számú NSz. határozatában megállapította, hogy a kezdeményezés az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek nem felelt meg. A benyújtott támogató aláírások közül 23 felelt meg az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A határozatban megállapításra került továbbá, hogy a Szervező a népszavazási kezdeményezés benyújtása során semmilyen módon nem igazolta azt a tényt, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) az Összefogás Pártot – mint adatkezelőt – az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint nyilvántartásba vette. Az Iroda elnöke erre tekintettel az Nsztv. 10. § (1) bekezdése alapján – hivatkozva az Nsztv. 4. § (2) bekezdésére – a kezdeményezést elutasította és nem terjesztette a Nemzeti Választási Bizottság elé.
A népszavazási kezdeményezés Szervezője 2015. április 22-én az Nsztv. 10. § (2) bekezdése alapján ismételten 23 támogató választópolgárok adatait és aláírását tartalmazó aláírásgyűjtő ívet nyújtott be. A Szervező továbbá az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására az aláírásgyűjtő ívek mellé csatolta a Hatóság 2014. december 16-án kelt határozatát, melyben a Hatóság az Összefogás Pártot – mint adatkezelőt – a NAIH-81086/2014. számon nyilvántartásba vette.
A Nemzeti Választási Iroda az ismételten benyújtott kezdeményezés formai vizsgálata során megállapította, hogy a kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.
Az Alaptörvény XIII. cikke értelmében a tulajdonhoz való jog olyan alapjog, mely alkotmányos védelmet élvez, korlátozásra – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében írtaknak megfelelően – más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
A tulajdonjog tartalmát jogosultságok és kötelezettségek alkotják. A tulajdonjog jogosultsági oldala magában foglalja a birtoklás jogát, a használat és hasznok szedésének jogát valamint a rendelkezés jogát.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy Szervező által benyújtott kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás a jogalkotót olyan jogszabály megalkotására kötelezné, mely a kérdésben felsorolt szolgáltatások igénybevételét követően a pénzkövetelések végrehajtása során az ingatlan tulajdonjogát megszerző tulajdonhoz való jogát korlátozná olyan módon, hogy az ingatlan tulajdonához hozzájutna, viszont birtokba nem léphetne. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a birtoklás jogának ilyen mértékű korlátozása szükségtelen és az elérni kívánt céllal aránytalan, így a kezdeményezés tulajdonhoz való jogot sértené.
Az ilyen tartalmú jogszabály megalkotása a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt, a tulajdonhoz való jog korlátozására vonatkozó törvény megalkotására kötelezné az Országgyűlést, mely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerint az Alaptörvény módosítására irányuló tiltott tárgykörbe ütközik, ezért az országos népszavazás tárgy nem lehet.
III.
A Nemzeti Választási Bizottság az Nsztv. 11. §-ában foglaltaknak való megfelelés vizsgálatát követően azt tekintette át, hogy a népszavazási kezdeményezés megfelel-e az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében fogalt egyértelműség követelményének.
Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése előírja, hogy a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
Az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a választópolgár és a jogalkotó szemszögéből is vizsgálni szükséges. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A választópolgári egyértelműség követelménye szerint a népszavazásra feltett kérdésnek egyértelműen eldönthetőnek kell lennie.
Az egyértelműség követelményét nemcsak a választópolgár, hanem a jogalkotó szemszögéből is vizsgálni szükséges. Az egyértelműség követelménye olyan kritériumot is tartalmaz, amely szerint a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás a törvényalkotót meghatározott és egyértelmű jogalkotási kötelezettséggel lássa el. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése világosan kimondja, hogy a kérdés akkor hitelesíthető, ha a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazási kezdeményezés az egyértelműség követelményének az alábbi okok miatt nem felel meg.
A bírósági végrehajtásról 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 5. § (1) bekezdése értelmében a bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett (a továbbiakban: adós) teljesítse a kötelezettségét.
A Vht. 7. § (1) bekezdése szerint a bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási jogviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásából, juttatásából, követeléséből (a továbbiakban együtt: munkabéréből) kell behajtani.
A Vht. 7. § (2) bekezdése kimondja, ha előre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetőleg a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki. (…)
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által benyújtott népszavazási kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás az Országgyűlésre olyan jogalkotási kötelezettséget róna, mely alapján a kérdésben felsorolt szolgáltatásokkal (hitel, víz, gáz, villany, távhő, közös költség, internet, telefon, kábel tv) kapcsolatos pénzkövetelések végrehajtása esetén az adós ingatlanvagyona a végrehajtás alól mentességet élvezne vagy az elrendelt végrehajtást követően a végrehajtás jogosultja az ingatlan birtokához nem jutna hozzá. Mindebből is az következhet, hogy amennyiben a fogyasztó vagy adós egyéb vagyontárgyaiból a követelés nincs teljesen fedezve vagy nem lehet végrehajtani, ennek következményeképpen a szolgáltatás igénybe vevője végső soron ellenérték megfizetése nélkül, azaz quasi ingyenesen vehette igénybe az egyes szolgáltatásokat. A Nemzeti Választási Bizottság megjegyzi továbbá azt is, hogy a kezdeményezésben felsorolt tartozások között számos (pl.: internet, kábel tv, telefon) olyan szerepel, melyek nem minősülnek a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükségeseknek.
Az Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kimondta, „hogy minden népszavazásra feltenni kívánt kérdés, amely valamely termék vagy szolgáltatás kötelező ingyenességére irányul, csak akkor felel meg a jogalkotói egyértelműség követelményének, ha meghatározza, milyen forrásból kell az ingyenesen elfogyasztott termékek, illetve ellenérték megfizetése nélkül igénybe vett szolgáltatások árát fedezni, vagyis ha megjelöli, hogy a fogyasztó, illetve a szolgáltatás igénybe vevője helyett ki lenne a gazdasági teher viselője. Ennek indoka, hogy az ingyenesség, térítésmentesség szükségképpen azt jelenti, hogy a termék vagy szolgáltatás ellenértékét nem a fogyasztó, illetve a szolgáltatást igénybe vevő, hanem valaki más fedezi.” [ABH 2007. 332, 336.]
Az Alkotmánybíróság e határozatában kifejtette, hogy „az alkotmányos piacgazdaságban általános szabály, hogy minden áru és szolgáltatás ellenértékét az igénybe vevő maga fizeti meg. Piacgazdaságban e szabálytól lehetnek alkotmányosan indokolható eltérések (pl. a gyógyszerek esetében, vagy bizonyos szociális indíttatású ártámogatások), amelyeket az állami költségvetés fedez. Ha tehát a jogalkotó valamely áru vagy szolgáltatás kötelező ingyenességét írja elő, gondoskodnia kell arról is, hogy ki, milyen forrásból fogja fedezni az azok előállításához szükséges költségeket. A népszavazásra feltenni kívánt kérdés alkotmányos megengedettsége is csak annak ismeretében dönthető el, hogy a kezdeményező kire kívánja ennek szükségszerű terheit áthárítani.” [ABH 2007. 332, 336.]
Az Alkotmánybíróság határozatában a jogalkotói egyértelműséggel szorosan összefüggő választópolgári egyértelműségi követelmény részének tekintette, hogy a választópolgárok a kérdés megválaszolásának lehetséges következményeit világosan lássák. Következésképpen az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a választópolgárokat félrevezető, félreérthető kérdések nem felelnek meg az egyértelműség követelményének. [ABH 2007. 332, 336.]
Jelen esetben a Nemzeti Választási Bizottság szerint a kérdésben a választópolgároknak úgy kellene döntésüket meghozni, hogy nem lenne egyértelmű számukra, hogy a kezdeményezés sikere esetén kinek kellene megtérítenie a közüzemi, vagy a kérdésben szereplő egyéb (telekommunikációs vagy hírközlési) szolgáltatásoknak a fogyasztók által ingyenesen igénybe vett ellenértékét. Továbbá a választópolgárok azzal sem lennének tisztában, hogy mindez milyen hatással lenne a szolgáltatók költségeire és az általuk meghatározott díjak összegére. A választópolgárok tehát döntésük meghozatalakor a kérdés alapján nem lehetnének tisztában azzal, miről döntenek.
Az Alkotmánybíróság az 58/2011. (VI. 30.) számú és a 9/2011. (III.1.) AB határozatában a választópolgári egyértelműségi követelmény részének tekintette, hogy a választópolgárok a kérdés megválaszolásának lehetséges következményeit világosan lássák. „Az egyértelműség követelményének lényege, hogy a népszavazási kérdésnek döntésre alkalmasnak kell lennie, aminek a jogalkotói és a választópolgári egyértelműség feltétlenül szükséges, de nem egyetlen feltétele. Az egyértelműség részének tekinti az Alkotmánybíróság azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan” (ABH 2011, 883, 886, ABH 2011, 980, 986.).
A fentiekben idézett Alkotmánybírósági határozatok indokolásában kifejtettek figyelembe vételével a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség következményeiben kiszámíthatatlan. A Nemzeti Választási Bizottság megítélése szerint a kezdeményezés egyes szolgáltatók vonatkozásában (pl.: az internet, a telefon és a kábel tv) olyan következményekkel járna, mely alapján kiszámíthatatlan, hogy hogyan befolyásolná az egyes szolgáltatók által megszabott díjakat, a fogyasztói szerződések tartalmát és azok feltételrendszerét. A választópolgároknak tehát a kérdésben úgy kellene véleményt nyilvánítaniuk, hogy nem lennének tisztában azzal, hogy a kérdésre igen-nel vagy nem-mel szavazás esetén a döntésüknek milyen következményei lennének.
A fentiekben idézett Alkotmánybírósági határozatok indokolásában kifejtettek figyelembe vételével a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség következményeiben kiszámíthatatlan. Egy eredményes népszavazás a felsorolt szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók számára azt jelentené, hogy követeléseik kielégítésének biztosítását ugyan lakóingatlan továbbra is szolgálhatná, de az érintett ingatlan forgalmi értéke jelentős mértékben csökkenne, amennyiben az abban lakó személyek kilakoltatására nincs lehetőség. Ez mindenképpen a követelés fedezetének csökkentését jelenti a hatályos szabályozáshoz képest, ami valószínűleg a szolgáltatók részéről is változtatásokat indukál. A Nemzeti Választási Bizottság megítélése szerint kiszámíthatatlan, hogy egy eredményes népszavazás folytán bekövetkező új jogszabályi környezetre a szolgáltatók hogyan reagálnának, az hogyan befolyásolná az egyes szolgáltatók által megszabott díjakat, a fogyasztói szerződések tartalmát és azok feltételrendszerét. A választópolgároknak tehát a kérdésben úgy kellene véleményt nyilvánítaniuk, hogy nem lennének tisztában azzal, hogy a kérdésre igen-nel vagy nem-mel szavazás esetén a döntésüknek milyen következményei lennének.
A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a népszavazási kezdeményezés a választópolgári egyértelműség követelményének amiatt sem felel meg, mert az valójában számos részkérdést tartalmaz. A kérdés egyaránt vonatkozik a „hitelˮ, a „vízˮ, a „gázˮ, a „villany”, a „távhő”, a „közös költség”, az „internet”, a „telefon” és a „kábel tv” tartozásra is, így a választópolgárnak nincs lehetősége megkülönböztetést tenni. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a Szervező által benyújtott népszavazási kérdés ezért valójában több kérdést foglal magába, melyek külön-külön is megválaszolhatók lennének. A Nemzeti Választási Bizottság kiemeli, hogy a kérdés a választópolgári egyértelműség követelményének azon okból sem felel meg, mert több részkérdésnek egy kérdésben való szerepeltetésével a választópolgároknak nincs lehetőségük azok között különbséget tenni és a kezdeményezésről részkérdésenként véleményt nyilvánítani.
A fent leírt indokok alapján a Nemzeti Választási Bizottság – mivel a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába ütközik, valamint az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti választópolgári és jogalkotói egyértelműség követelményének sem – az Nsztv. 11. §-ában meghatározott jogkörében eljárva a kérdés hitelesítését megtagadta.
IV.
A határozat az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésén, a XIII. cikk (1) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, a Vht. 5. §-án és 7. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2015. május 13.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke