A Nemzeti Választási Bizottság
908/2014. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Bartha Attila, a Negyedik Köztársaság párt jelöltje (a továbbiakban: beadványozó) képviseletében eljáró Pető Ügyvédi Irodát képviselő dr. Pető Márk ügyvéd által benyújtott fellebbezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság Budapest 03. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 35/2014. (III. 25.) BP. 03. OEVB határozatát – jelen határozatban foglalt indokolással kiegészítve – helyben hagyja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2014. április 2-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A beadványozó 2014. március 22-én kifogást nyújtott be Budapest 03. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottságához (a továbbiakban: OEVB), tekintettel arra, hogy a Hegyvidék Média Műsorszolgáltató Kft. (a továbbiakban: médiaszolgáltató) visszautasította a beadványozó kampányfilmjének közlését a Hegyvidék Televízióban arra való hivatkozással, hogy az sérti a televízió képviselője és a jelöltek által aláírt ún. Választási Etikai Kódex (a továbbiakban: etikai kódex) I.3. pontjában foglalt rendelkezését. A kifogástevő beadványában rögzítette, hogy a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 146-147.§-ai és az azok alapján alkalmazni rendelt a médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) alapján a médiaszolgáltató köteles közzétenni a beadványozó által rendelkezésére bocsátott politikai reklámot. A beadványozó álláspontja szerint a médiaszolgáltató azzal, hogy az etikai kódex rendelkezéseire való hivatkozással megtagadta politikai reklámja közzétételét, megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt választási alapelveket. Mindezek alapján a beadványozó kérte, hogy az OEVB állapítsa meg, hogy a médiaszolgáltató jogsértő módon nem közölte kampányvideóját, tiltsa el a jogsértőt a további jogsértéstől és a Ve. 152. § (1) bekezdés c) pontja alapján kötelezze arra a médiaszolgáltatót, hogy a határozata rendelkező részével egyidejűleg a kifogás tárgyát képező kampányfilmet tegye közzé.
A kifogást az OEVB 35/2014. (III. 25.) BP. 03. OEVB határozatával elutasította arra való hivatkozással, hogy az etikai kódexet aláíró felek, így a beadványozó és a médiaszolgáltató is a hatályos törvényi szabályozáshoz, így az Mttv. 32. §-ában foglaltakhoz képest is a szabad véleménynyilvánítás tekintetében további önkorlátozást vállaltak, mely így a jelöltek politikai reklámjára is vonatkozik. Az OEVB határozatában kifejtette, hogy a kifogás tárgyát képező politikai reklám egyértelműen alkalmas arra, hogy az abban megjelenő egyes jelölteket illetve pártjaikat lejárassa, ugyanakkor abban nem jelenik meg azon párt illetve jelölt által elérendő célok és értékek, melynek népszerűsítésére a kampányfilm készült. Az OEVB határozatában megállapította továbbá, hogy mivel a kifogás tárgyát képező kampányfilm nem felel meg az etikai kódex előírásainak, a beadványozó politikai reklámjának közzétételét a médiaszolgáltató megalapozottan utasíthatta vissza. Az OEVB megjegyezte továbbá, hogy a médiaszolgáltató egyenlő feltételek mellett teszi közzé a jelöltek politikai reklámjait, mely egyenlő feltételeket részben az etikai kódexben szereplő szabályok szerint biztosítja.
II.
Az OEVB határozata ellen a beadványozó törvényes határidőn belül fellebbezéssel élt. A beadványozó fellebbezésében fenntartva a kifogásában kifejtett érvelését rögzítette, hogy a jelen eljárás tárgyát képező kampányfilm nem lejárató, az erősen kritikus és a humor eszközét alkalmazza, amikor kritizálja a konkurens jelölteket és pártokat. Beadványában hivatkozott arra, hogy ahogyan azt az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) számú határozata is rögzíti, a közszereplőknek és a közhatalmat gyakorló személyeknek nagyon széles a tűrési kötelezettségük, adott esetben nekik az éles kritikát is el kell viselniük, ha az a közéleti tevékenységükkel, a közhatalom gyakorlásukkal függ össze. Álláspontja szerint a kampányfilm illetve annak tartalma a véleménynyilvánítás alkotmányos védelmét élvező keretein belül marad. A beadványozó álláspontja szerint továbbá téves az OEVB határozatában foglalt azon érvelés, mely szerint az etikai kódexben foglaltakra való hivatkozással megtagadható a politikai reklám közzététele, tekintettel arra, hogy ezen értelmezés a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozná, mely alapjogot Magyarország Alaptörvényében (a továbbiakban: Alaptörvény) foglaltak szerint csak törvény korlátozhat, az etikai kódex azonban nem jogszabály. A leírtak alapján kérte az első fokú döntés megváltoztatását.
III.
A fellebbezés az alábbiak miatt nem alapos.
A Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 43. §-ában foglaltak alapján a jogorvoslati kérelem tárgyát képező videót megtekintette, az azzal illetve a 231. § (4) bekezdése alapján a sérelmezett határozattal és az azt megelőző eljárással kapcsolatban álláspontját az alábbiak szerint fejti ki.
A Ve. 2. §-ának (2) bekezdése rögzíti azokat az általános alapelveket, melyeket a választási eljárás szabályainak alkalmazása során a választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk. A Nemzeti Választási Bizottság több határozatában is kifejtette, hivatkozva az Alkotmánybíróság 18/2008. (III. 12.) AB határozatában is foglaltakra, hogy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, mint a választási eljárás általános alapelve érvényre juttatása a választási eljárás minden szereplőjének feladata, ahogyan a választások törvényes lebonyolítását biztosító és felügyelő választási szerveknek, úgy a választási kampányidőszakban a választópolgárok támogatásáért egymással versenybe szálló jelölő szervezeteknek és jelöltjeiknek egyaránt. A Nemzeti Választási Bizottság megjegyzi, hogy valamennyi jogághoz hasonlóan, a választási eljárás szereplőit megillető jogosultságok, köztük a jelöltek és jelölő szervezetek kampánytevékenység gyakorlásához való joga is csak akkor számíthat törvényes védelemre, ha az nem irányul a jog rendeltetésével össze nem egyeztethető célra, vagy az nem sért más magasabb rendű jogi normát.
Jelen eljárás kapcsán a Nemzeti Választási Bizottság hivatkozva az Alkotmánybíróságnak a fellebbező által is említett 7/2014. (III. 7.) AB határozatában valamint a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatban és 64/1991. (XII. 17.) AB határozatokban kifejtett álláspontjára az alábbiakat rögzíti. Az emberi méltósághoz való jog az általános személyiségi jog egyik megfogalmazása, mely minden esetben felhívható az egyén autonómiájának védelmére. Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől, a méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő. Az emberi méltósága mindenkinek érinthetetlen, aki ember. Az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése immáron a véleménynyilvánítás szabadsága gyakorlásának egyik korlátjaként nevesíti az emberi méltósághoz való jogot, a hivatkozott rendelkezés szerint, a véleménynyilvánítás nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. Ahogyan az alkotmánybírósági gyakorlatban alapvető követelmény, úgy a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a választási eljárásban is alkalmazandó szabály, hogy a véleményszabadság a választási kampány során is kiemelt alkotmányos védelmet élvez, az azonban nem korlátlan, nem járhat mások – jelöltek vagy közszereplők – emberi méltósághoz való jogának aránytalan sérelmével. Ezt az álláspontot erősíti az Alaptörvény I. cikkének (3) bekezdése, a II. cikk és a már hivatkozott IX. cikk (4) bekezdésében foglalt rendelkezései, melyből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a választási eljárásban a kampánytevékenység során a jelöltek, jelölő szervezetek vagy közszereplők bírálata során a véleménynyilvánítás szabadságának kiemelt védelme mellett is alkotmányos határt jelent az emberi méltóság sérelme, valamint a szükséges és arányos mérték. Közérdek az, hogy a közéleti szereplők, így a közhatalmat gyakorlók illetve a választási kampányban a jelöltek és jelölő szervezetek egymást érintő erőteljesebb bírálata minden esetben az alkotmányos keretek között maradjon.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint jelen eljárás tárgyát képező, a beadványozó politikai reklámja egyes közszereplők és az országgyűlési képviselők 2014. évi választási eljárásában részt vevő két jelölt tekintetében olyan vizuális megjelenést tartalmaz, mely egyértelműen sérti ezen személyek emberi méltóságához való jogát, a videó e két jelölt személyét érintő tartalma egyértelműen túlmutat a negatív kampány illetve a szélsőséges véleménynyilvánítás határain. A Nemzeti Választási Bizottság bár osztja a Kúria, az Alkotmánybíróság és jogelődje, az Országos Választási Bizottság több határozatában is kifejtett azon álláspontját, mely szerint a jelölő szervezetek választási programjának minősítése, a választási ellenfelek részéről történő értelmezése és magyarázata nem szolgálhat alapul a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás - mint választási alapelv - megsértésének megállapításához, azonban az emberi méltóság védelméhez való jog az emberi státusz jogi meghatározójaként korlátozhatatlan, az emberi méltósághoz való jog a véleménynyilvánítás és szólásszabadság egyértelmű korlátjának minősül. A véleménynyilvánítás szabadsága és a negatív kampány fogalma sem értelmezhető oly módon, hogy annak keretében illetve arra való hivatkozással a joggal összeegyeztethető lenne az, ha a kampány során a jelöltekkel szembeni értékítélet nem azok politikai programjára, közéleti tevékenységére irányul, hanem emberi mivoltuk kigúnyolására, eszközként kezelve személyüket.
Ahogyan arra az Alkotmánybíróság már hivatkozott 7/2014. (III. 7.) AB határozatában is rámutatott, „az emberi méltóság alkotmányos helyéből egyenesen következik, hogy az még a kitüntetett szereppel bíró véleményszabadságnak is korlátja lehet. Az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése szövegszerűen is egyértelművé tette ezt. Nem vitás tehát, hogy a szólásszabadságnak az emberi méltósággal szemben adott esetben meg kell hajolnia.”
Fenti álláspontot erősíti továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénynek a Közéleti szereplő személyiségi jogának védelméről szóló 2:44. §-a is, mely szerint „a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja”.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a jelen fellebbezés tárgyát képező kampányfilm tartalma egyértelműen sérti az Alaptörvény II. cikk és a IX. cikk (4) bekezdésének rendelkezéseit. A választási eljárás résztvevőinek így a jelölteknek és jelölő szervezeteknek a kampánytevékenység gyakorlása során az annak kapcsán megnyilvánuló cselekményeik által kell érvényre juttatniuk a választási eljárás alapleveit, köztük a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. A fellebbezés tárgyát képező kampányfilmmel, a fent kifejtett indokok alapján, a beadványozó megsértette az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseit és ennek következtében megvalósult a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelv sérelme is, mely így akadályát képezi annak a választási eljárásban való megjelenésének.
A Nemzeti Választási Bizottság hivatkozni kíván továbbá a Kúria Kvk.I.37.364/2014/5. számú végzésében kifejtett álláspontra, mely szerint a választási etikai kódex a magyar választási rendszer törvényi keretein kívül eső, állami eszközökkel nem védett, szokásjogi intézmény, mely így nem képezheti alapját jogorvoslati kérelem elbírálásának. Azzal azonban, hogy a jelölt az etikai kódexet aláírta, magára nézve is kötelezőnek fogadta el annak tartalmát. Nem tekinthető azonban jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásnak az a magatartás, mely szerint a jelölt az etikai kódexben foglaltakat az aláírás ellenére figyelmen kívül hagyja a Alaptörvényben foglalt szólásszabadság, mint alkotmányos alapjogra és a negatív kampány intézményére hivatkozva.
A Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontjában foglalt jogkörében eljárva, jelen határozatban kifejtett indokolás alapján az OEVB határozatát helyben hagyja.
IV.
A határozat az Alaptörvény I. cikkének (3) bekezdésén, a II. cikkén, a IX. cikk (4) bekezdésén, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontján, 43. §-án, 231. § (4) bekezdésén, a 218. § (5) bekezdés a) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1)-(2) és (5) bekezdésein, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 62. § (1) bekezdés s) pontján, valamint a Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (III. 23.) közigazgatási jogegységi határozatán alapul.
Budapest, 2014. március 30.
Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke