90/2016. NVB határozat - V. I. L. magánszemély által benyújtott kifogás tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

90/2016. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság V. I. L. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott kifogás tárgyában – 9 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást elutasítja.

A határozat ellen a meghozatalától számított 5 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben, vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2016. szeptember 28-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

Beadványozó 2016. szeptember 21-én 14 órakor kifogást nyújtott be a Vas megye 02. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz a Kormány „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét” kezdetű a Vas Népe című megyei napilapban megjelent hirdetései miatt. Álláspontja szerint a kampánytevékenység és a kampányeszköz használata sérti a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, az esélyegyenlőség választási eljárási alapelvét és az e) pontját, vagyis a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. Beadványozó kifejtette, hogy szerinte a kampánytevékenység közvetlen hatást gyakorol a Vas megye 02. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi választópolgárokra, ezért a helyi választókerületben működő választási bizottságnak kell lefolytatnia az eljárást. Kifogásában megjelölte, hogy a tárgybeli hirdetés 2016. szeptember 6-án, 8-án, 12-én és 15-én jelent meg a megyei napilapban. A kifogás benyújtásának időpontjával kapcsolatban hivatkozott a Ve. 209. § (2) bekezdésére.

 

Beadványozó hivatkozott továbbá az index.hu oldalon 2016. augusztus 29-én megjelent „A kormány után a Kétfarkú Kutya Párt költ a legtöbbet a népszavazásos kampányra” című cikkre, mely szerint valamennyi aktív tevékenységet folytató párt összesen 100 millió forintot költ az összes kampányeszközre az egész népszavazási kampányidőszakban. Hivatkozott továbbá a Népszabadság online felületén megjelent cikkre, annak alátámasztására, hogy a Kormány kampányköltségvetése meghaladja a 2 milliárd forintot. Mindezek mellett kiemelte, hogy a Hivatalos Értesítő 2014. május végi számából az állapítható meg, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz 883,6 millió forintot költött el az országgyűlési képviselők választásának kampányára.

 

Beadványozó leszögezte, hogy a központi költségvetés országos népszavazási kampányra nem biztosít forrást a pártok számára. Beadványozó megjelölte, hogy a kifogásához mellékletként becsatolt lapszámok első oldalán megjelent politikai hirdetés hétfőtől csütörtökön megjelenő lapszámban 633.412 Ft/nap összegbe kerül, pénteken vagy szombaton 760.095 Ft/nap. Így összesen a kifogásolt lapszámokban megjelente hirdetések költsége 2.533.648 Ft.

 

Beadványozó kifejtette, hogy a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria határozataiban rögzítettek alapján a Kormányt megilleti az országos népszavazási kampányban a politikai reklám közzétételének joga és álláspontja szerint az általa kifogásolt tevékenység a Kormány kampánytevékenységének része. Beadványozó szerint viszont biztosítani kell az egyenlő feltételeket a népszavazási kampányban, tehát a tárgybéli hirdetés vonatkozásában is. Hivatkozott a Kúria Knk.I.37.723/2016/3. számú végzésére és kifejtette, hogy szerinte ahhoz, hogy a kampányban az offenzív véleményekkel szemben elméleti lehetőség legyen a választási ellenfeleknek a defenzív vélemények kifejtésére azonos feltételeket, azonos forrásokat kell biztosítani a kampány valamennyi résztvevőjének, szervezőjének és az országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező pártoknak. Vagyis ugyanazon mértékű, illetve összegű forrást a kampányhoz. Szerinte a helyi szervezetnek csak akkor van elméleti lehetősége megvédeni a helyben élő választópolgárokat a kormányzati véleménnyel szemben, ha azonos erőforrásokkal rendelkeznek.

 

Hivatkozott Beadványozó az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésére, mely szerint a kampánytevékenység a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges tájékoztatási tevékenység, amelyre ugyanakkor csak az esélyegyenlőség biztosítása mellett kerülhet sor. Beadványozó kitér arra, hogy az országgyűlési választásokhoz hasonló tételes kampányköltségekre vonatkozó szabályokat nem alkotott ugyan a jogalkotó, de a Ve. alapelvei és az Alaptörvény 28. cikkének a figyelembevételével biztosítani kell, hogy az anyagi erőforrások egyenlőtlensége ne vezessen a választói akarat deformálódásához. Álláspontja szerint a népszavazási kampányban a Ve. 2. § (1) bekezdésének c) pontját akként kell értelmezni, hogy a kampányban részt vevők nem fordíthatnak egymáshoz képest kirívóan nagyobb anyagi erőforrásokat a saját álláspontjuk népszerűsítésére. A Kormány tájékoztatási tevékenységét kizárólag az esélyegyenlőség biztosítása mellett végezheti, ha ez nem biztosított akkor a Kormány megsérti a választási eljárás alapelvét.

Beadványozó szerint biztosan sértené a választási kampányban az esélyegyenlőség alapelvét, ha a kormánypárt végtelen összegű közpénzt fordíthatna a kampányára, míg más ellenzéki pártok vagy azok helyi szervezetei csak annak töredékét vagy semmit sem. Kiemelte, hogy az MSZP helyi szervezetének nincsen anyagi forrása, hogy politikai hirdetést jelentessen meg. Beadványozó szerint a Kormány tevékenysége sérti az esélyegyenlőség alapelvét és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, mert a Kormány csak saját maga számára teremt forrást, az ellenfelek számára nem. Beadványozó szerint a választási bizottságnak azt kell mérlegelnie, hogy a Kormány által költött kampánypénz aránytalanul több-e az ellenzéki pártok anyagi erőforrásainál, például az MSZP helyi szervezetének forrásinál.

 

A fentiek alapján Beadványozó kérte, hogy a választási bizottság a kifogásnak adjon helyt, állapítsa meg a jogszabálysértés tényét és a Kormányt tiltsa el a jogszabálysértő kampánytevékenység folytatásától az országgyűlési egyéni választókerületben.

 

A Vas megye 02. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (a továbbiakban: OEVB) elnöke 2016. szeptember 22-én megvizsgálta a kifogást és a Ve. 213. § (2) bekezdése alapján a Beadványozó kifogását áttette a Nemzeti Választási Bizottsághoz, mivel az megítélése szerint a Nemzeti Választási Bizottság hatáskörébe tartozik.

II.

A Ve. 1. § e) pontja szerint a Ve.-t kell alkalmazni abban az eljárásban, amelyre e törvény alkalmazását törvény elrendeli. A népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 1. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó eljárásokra a Ve. Általános részét - az Nsztv.-ben foglalt eltérésekkel - kell alkalmazni. Az országos népszavazási kampányra vonatkozó szabályokat az Nsztv. 69-70. §-ai és a Ve. Általános része VIII. Fejezetének rendelkezései tartalmazzák.

 

A Ve. 213. § (1) bekezdésének utolsó mondata alapján a választási bizottság a hozzá áttett ügyben köteles eljárni.

 

Megállapítható, hogy Beadványozó a választási eljárás alapelvéből, az esélyegyenlőség biztosításának követelményéből vezeti le, hogy a Kormánynak jelentősebb pénzügyi forrásai állnak rendelkezésre mint más, a kampányban részt venni jogosult szereplőnek, mely szerinte jogszabálysértő. A Nemzeti Választási Bizottság megjegyzi annak tényét, hogy 2016. szeptember 12-i 61/2016. számú és a 2016. szeptember 19-én kelt, 73/2016. számú határozatával egy tartalmában hasonló tényállási elemeken alapuló kifogást már elbírált, a Bizottság az abban kifejtett indokait és jogi érvelését e kifogással összefüggésben is fenntartja.

 

A Nemzeti Választási Bizottság a kifogás elbírálása kapcsán fontosnak tartotta, hogy a Kormány – mint a népszavazási kezdeményezés szervezője – szerepét a népszavazási kampányban a többi résztvevő szereplővel összefüggésben vizsgálni.

 

Az Alaptörvény alapelvei között – Alaptörvény C) cikkében – rögzíti, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. Az Alaptörvény 15. cikkének (1) bekezdése deklarálja, hogy a végrehajtó hatalom letéteményese Magyarországon a Kormány. Az Alaptörvény 15. cikkének (1) bekezdése a Kormányt a végrehajtó hatalom általános és az Országgyűlésnek felelős szerveként határozza meg. A végrehajtó hatalom feladat- és hatásköre olyan összetett és átfogó, hogy a Kormány hatásköri jogosítványainak kimerítő felsorolása lehetetlen: ennek megfelelően rögzíti, hogy a Kormány feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. Az Alaptörvény nemcsak az állam szervezetrendszerében, hanem a végrehajtó hatalmi ágon belül is pozícionálja a Kormányt. Az Alaptörvény 15. cikk (2) bekezdése szerint a közigazgatás legfőbb szerveként az államigazgatási feladatok ellátásáért a Kormány a felelős. E felelősség ellátásához elengedhetetlen a hatékony és racionális szervezetrendszer kialakítása. Az államigazgatási szervezetrendszer megalapozása érdekében külön rendelkezik a Kormány szervezetalakítási szabadságáról. A Kormány feladat- és hatáskörei közül kiemelendő a Kormány jogalkotó hatásköre. A Kormány a feladatkörében eljárva az Alaptörvény 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a törvényben nem szabályozott tárgykörben eredeti jogalkotói hatáskörrel, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján származékos jogalkotói hatáskörrel rendeletet alkothat; a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. A fentiek mellett a közigazgatás egésze ellátja a klasszikus végrehajtó jellegű tevékenységeket is az Országgyűlés számára, így részt vesz a döntések előkészítésében és végrehajtásában. A döntések előkészítése kapcsán szintén elsősorban a Kormány emelhető ki, amely a jogszabályok előkészítésében vállal kiemelkedően fontos szerepet, hiszen a törvénykezdeményezések tekintetében kiemelt helyzetben van. A törvények végrehajtásában már a közigazgatás egész szervezetrendszere részt vesz, hiszen ezáltal megy végbe a megvalósítás.

 

A Kormány nem csupán az államigazgatás csúcsszerve, hanem a végrehajtó hatalom megtestesítője. Az Alkotmánybíróság 48/1991. (IX. 26.) AB határozatában a Kormány vonatkozásában kimondta, hogy Kormány az Alkotmány szerinti parlamentáris rendszerben a végrehajtó hatalom kizárólagos letéteményese, és az Országgyűlésnek felelős gyakorlója. A végrehajtó hatalom feladatköre és hatásköre olyan komplex és átfogó, hogy hatásköri jogosítványainak kimerítő felsorolása lehetetlen. Valójában a Kormány hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alkotmány nem utal kifejezetten más szervek hatáskörébe. [48/1991. (IX. 26.) AB határozat]

 

Fentiekben részletesen kifejtetteken túl a Kormány az állami működés – a végrehajtás területén túlmutatóan – még számos területen rendelkezik hatáskörökkel, így az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdésében deklarált és az Nsztv. 5. §-a értelmében a Kormány jogosult országos népszavazás kezdeményezésére is.

 

A Kormánynak a népszavazási eljárásban betöltött szervezői státuszát a Nemzeti Választási Bizottság a 14/2016. számú határozatában állapította meg, ezt a megállapítást Kúria Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzésével helyben hagyta. Ugyancsak a népszavazás szervezőjeként nevezi meg a Kormányt az Alkotmánybíróság a 12/2016. (VI. 22.) AB határozatában is, melyben az Országgyűlés népszavazás elrendeléséről szóló 8/2016. (V. 10.) OGY határozatát vizsgálta felül. A Nemzeti Választási Bizottság kiemeli, hogy a népszavazás szervezőjeként a Kormány a népszavazási kampány egyik legfontosabb szereplője.

 

A Nemzeti Választási Bizottság 53/2016. számú határozatában – melyet a Kúria a Knk.I.37.723/2016/3. számú végzéssel helyben hagyott, és melyre Beadványozó hivatkozik is kifogásában – hangsúlyozta, hogy a Kormány abban a népszavazási eljárásban mely az általa kezdeményezett országos népszavazási kezdeményezés alapján folyik, nem lehet puszta szemlélő vagy semleges résztvevő, hiszen meghatározott szereplője annak. Ennek oka, hogy éppen ő az, aki alkotmányos jogával élve kezdeményezésével megszólítja a választópolgárokat. Indokolt, hogy ennek az alkotmányos jogkörnek a részét képezze álláspontja, véleménye kifejtésének lehetősége, azaz, hogy megillesse a véleménynyilvánítás, a kifejezés szabadsága. A Bizottság e határozatában rögzítette továbbá, hogy Kormány, mint a kezdeményezés szervezője az általa kezdeményezett országos népszavazási kérdés tekintetében jogosult a választópolgárok akaratának befolyásolására vagy annak megkísérlésére irányuló tevékenységet, azaz kampánytevékenységet folytatni, a kérdéssel kapcsolatos véleményét, álláspontját kifejteni.

 

A Kúria Knk.I.37.723/2016/3. számú végzésében a politikai reklámok közzététele kapcsán is egyértelműen rögzítette azt, hogy a Kormány az általa kezdeményezett országos népszavazási eljárásban az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdés és az Nsztv. 5. § értelmében a szervezőkkel azonos státuszban jár el, és ilyen minőségében jogosult az Nsztv. 69. §-ának megfelelően az országos népszavazási kampányidőszakban politikai reklám közzétételére.

 

A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben részletesen kifejtett okfejtés alapján megállapítja, hogy Kormánynak az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdéséből levezethető alkotmányos joga, hogy az általa kezdeményezett országos népszavazási kampány szereplőjeként kampánytevékenységet folytasson, élve a rendelkezésére álló eszközökkel, forrásokkal. A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában deklarált esélyegyenlőség választási eljárási alapelvéből olyan következtetést nem lehet levonni, hogy a Kormány kiemelt státusza miatt számára tiltott volna a rendelkezésére álló eszközök és források felhasználása a népszavazási kampány során. Ugyanis a Nemzeti Választási Bizottság szerint ezzel ellentétes álláspont kiüresítené a Kormánynak az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdéséből levezethető, a népszavazási kezdeményezéséhez való alkotmányos jogát.

 

Beadványozó által kifejtett álláspont szerint az egész népszavazási kampányra alkalmazni kell az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, továbbá az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) szabályait.

 

Az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító, sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhető. Beadványozó kifogásában maga is elismeri, hogy az Alaptörvény kifejezetten a médiaszolgáltatásban közzétehető politikai reklámokról rendelkezik, de véleménye szerint e szakasz alkalmazási körét a Ve. alapelveinek érvényre juttatása érdekében ki kell terjeszteni az egész kampányra.

 

A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezésben a jogalkotó kizárólag a politikai reklámok vonatkozásában kívánt alaptörvényi szinten esélyegyenlőségi szabályokat biztosítani a kampányidőszakban, mely az Alaptörvény, valamint a választásra és népszavazásra irányadó jogszabályok kifejezett rendelkezése nélkül, önkényesen sem a politikai hirdetésekre, sem további kampányeszközre nem terjeszthető ki.

 

A jogalkotó a Kftv.-ben szabályozta az országgyűlési képviselők választásával kapcsolatos kampányra vonatkozó költségeket. Beadványozó kifogásában elismeri, hogy a népszavazás vonatkozásában ilyen tételes szabályokat nem alkotott a törvényhozó, ennek ellenére szerinte mégis alkalmazni kellene a népszavazási kampányban a Kftv. szabályait. A Nemzeti Választási Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy Beadványozó által megfogalmazott kiterjesztő értelmezés sem a Kftv., sem az Nsztv. sem a Ve. rendelkezéseiből nem vezethető le, vagyis az ilyen irányú jogi következtetés a jogszabály téves értelmezése lenne. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti továbbá, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések a népszavazási kampányköltségek vonatkozásában nem állítanak fel korlátokat egyik kampányban résztvevő számára sem, így a Beadványozó által az esélyegyenlőségre vagy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmére alapított alapelvi sérelem nem állapítható meg.

Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy Beadványozó által sérelmezett hirdetések közzétételével a Kormány kampánytevékenysége nem sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, esélyegyenlőség alapelvét, valamint az e) pontban foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét.

III.

A határozat az Alaptörvény C) cikkén, a IX. cikk (3) bekezdésén, a 8. cikk (1) bekezdésé, a 15. cikk (1) – (2) bekezdésén, a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontján, 213. § (1) bekezdésén, az Nsztv. 1. §-án, az 5. §-án, a 69-70. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, 223. § (1) bekezdésén, 224. § (1) és (5) bekezdésein, az Nsztv. 79. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2016. szeptember 23.

 

 

                                                                     Prof. Dr. Patyi András

                                                              a Nemzeti Választási Bizottság

                                                                                  elnöke