81/2016. NVB határozat - dr. Cz. Cs. magánszemély által benyújtott fellebbezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

81/2016. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság dr. Cz. Cs. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott fellebbezés tárgyában – 9 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság a Vas Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerület Választási Bizottság 2/2016. (IX.16.) Vas 01. OEVB számú határozatát helybenhagyja.

 

A határozat ellen a meghozatalától számított 5 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben, vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2016. szeptember 28-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

Beadványozó 2016. szeptember 15-én kifogást nyújtott be Vas Megye 01. Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB) a Kormány „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét” kezdetű a megyei napilapban megjelent hirdetései miatt. Álláspontja szerint a kampánytevékenység és a kampányeszköz használata sérti a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, az esélyegyenlőség választási eljárási alapelvét és az e) pontját, vagyis a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. Beadványozó kifejtette, hogy szerinte a kampánytevékenység közvetlen hatást gyakorol a Vas megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi választópolgárokra, ezért a helyi választókerületben működő választási bizottságnak kell lefolytatnia az eljárást. Kifogásában megjelölte, hogy a tárgybeli hirdetés 2016. szeptember 6-án, 8-án, 12-én, és 15-én jelent meg a megyei napilapban. A kifogás benyújtásának időpontjával kapcsolatban hivatkozott a Ve. 209. § (2) bekezdésére.

 

Kifogásában leszögezte, hogy a központi költségvetés országos népszavazási kampányra nem biztosít forrást a pártok számára, és azt is megjelölte, hogy a kifogásolt hirdetés megjelentetése alkalmanként hétfő-csütörtöki lapszámokban 633.412 Ft/nap, pénteki és szombati lapszámokban 760.095 Ft/nap. Így összesen a hivatkozott hirdetések költsége 2.533.648 Ft. Ehhez képest az MSZP szombathelyi szervezetének havi működési kiadása 304.261 Ft, melynek a kigazdálkodása igen nagy nehézséget jelent akár egy hirdetés megjelentetése. Beadványozó szerint sértené a választási kampányban az esélyegyenlőség alapelvét, ha a kormánypárt végtelen összegű közpénzt fordíthatna a kampányára, míg más ellenzéki pártok vagy azok helyi szervezetei csak annak töredékét vagy semmit sem. Beadványozó előadta, hogy a Kormány tevékenysége sérti az esélyegyenlőség alapelvét és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, mert a Kormány csak saját maga számára teremt forrást, az ellenfelek számára nem. Beadványozó szerint a választási bizottságnak azt kell mérlegelnie, hogy a Kormány által költött kampánypénz aránytalanul több-e az ellenzéki pártok anyagi erőforrásainál, például az MSZP helyi szervezetének forrásinál.

 

A fentiek alapján Beadványozó a kifogásban kérte az OEVB-t, hogy a választási bizottság a kifogásnak adjon helyt, állapítsa meg a jogszabálysértés tényét és a Kormányt tiltsa el a jogszabálysértő kampánytevékenység folytatásától az országgyűlési egyéni választókerületben.

II.

Az OEVB 2016. szeptember 16-án kelt 2/2016. (IX.16.) Vas 01. OEVB számú határozatában a kifogást elutasította és a Nemzeti Választási Bizottság korábban meghozott hasonló tárgyú 61/2016. számú és 73/2016. számú határozataiban kifejtett jogi indokolással összhangban megállapította, hogy a Kormánynak az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdéséből levezethető alkotmányos joga, hogy az általa kezdeményezett népszavazási kampány szereplőjeként kampánytevékenységet folytasson. Ebből következően pedig a kampánytevékenységhez felhasználhatja a rendelkezésére álló erőforrásokat is. Az OEVB határozatában hivatkozott arra is, hogy jogszabály nem rendelkezik a népszavazási kampány költségeiről. Az OEVB álláspontja szerint téves az a megállapítás, hogy a Kormány kötelezettsége lett volna a népszavazási kampányban a választási ellenfelek számára anyagi erőforrások biztosítása. Az OEVB kifejtette, hogy nincs relevanciája annak, hogy az MSZP Szombathelyi Szervezetének milyen anyagi erőforrások állnak rendelkezésére, mert az Országgyűlés a népszavazási kampányra az abban résztvevőknek külön forrást nem biztosított. Ebből következően az OEVB a népszavazási kampányban résztvevők anyagi erőforrásait nem vizsgálhatta. Ezen indokok alapján az OEVB megállapította, hogy a kampánytevékenység nem sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, esélyegyenlőség alapelvét, valamint az e) pontban foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, ezért a kifogást a Ve. 220. §-a értelmében elutasította.

III.

Beadványozó 2016. szeptember 19-én 12 óra 15 perckor fellebbezést nyújtott be az OEVB 2/2016. (IX.16.) Vas 01. OEVB számú határozatával szemben, melyben kérte, hogy Nemzeti Választási Bizottság az OEVB határozatát változtassa meg és a kifogásnak adjon helyt.

 

A tényállás kiegészítéseként megjelölte a megyei napilap 2016. szeptember 17-i és 19-i számát, így a kifogásban és a fellebbezésben megjelölt lapszámokban közzétett hirdetések költsége összesen 3.927.155 Ft. Fellebbező előadta, hogy mindezek alapján a Kormány egyelten kampányeszközre a kampány 13 napja alatt 4 millió forintot költött a Vas megye 01. számú országgyűlési egyéni választókerületben.

 

Fellebbező szerint a Kormány a népszavazási kampányban nem a végrehajtó hatalom letéteményeseként jár el, nem a közigazgatás legfőbb szerveként az államigazgatás feladatait látja el. Fellebbező hivatkozott a Kúria Knk.I.37.723/2016/3. számú végzésére, melyben a Kúrai kimondta, hogy a Kormány jogosult kampánytevékenységet folytatni. Fellebbező megjegyzi, hogy a Kormány úgy biztosított megának kampányra forrást, hogy korábbi népszavazási kezdeményezés szervezőjének – például az állami földekkel kapcsolatos kérdés vonatkozásában – nem biztosított. Fellebbező hivatkozott az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdésében meghatározott személyi körre, mely alapján szerinte a Kormánynak nincs többletjogosultsága, hogy a rendelkezésére álló eszközöket és forrásokat használja a kampánytevékenysége során. Szerinte a Kormány nem rendeltetésszerűen és nem jóhiszeműen jár el azzal, hogy a helyi szervezeteknek a Kormány által közzétett hirdetésekkel szemben nincs anyagi lehetőségük ellensúlyozni és defenzív véleményüket a választópolgárokhoz eljuttatni. Fellebbező szerint a Kormány a kampány során a népszavazási eljárásban olyat tesz, amit más szervező nem tud, vagyis saját maga számára rendel korlátlan mennyiségű forrást. Fellebbező nyomatékosan hivatkozott arra, hogy a tényállás alapján teljesen aggálytalanul megállapítható, hogy a Kormány úgy közölte a tárgybéli hirdetéseket, hogy a defenzív véleményeket közölni kívánó pártoknak együttesen sem áll annyi forrás a rendelkezésére, vagyis az MSZP szombathelyi szervezetének Vas megye 01. számú országgyűlési egyéni választókerületében még csak elméleti lehetősége sincs véleményét eljuttatni a választópolgárokhoz.

 

Fellebbező szerint abból, hogy a népszavazási eljárás egy kérdésben a törvényhozó nem alkotott tételes szabályt, még nem következik, hogy semmilyen szabály ne vonatkozna az adott magatartásra. Fellebbező álláspontja szerint a fentiek alapján a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alapelv alkalmazásának van lehetősége. Mivel a népszavazáson nem jelöltek és jelölő szervezetek versengenek egymással, hanem személyek és szervek kívánják meggyőzni a választópolgárokat arról, hogy a népszavazáson milyen magatartást tanúsítsanak, így Beadványozó szerint a népszavazási kampányban a kampánytevékenységet kifejtő személyek és szervezetek közötti esélyegyenlőséget kell értelmezni. Beadványozó ismételten hivatkozott az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésében foglaltakra, mely a politikai reklámokra vonatkozó szabály. Szerinte azt jelen ügyben is alkalmazni kellene, vagyis álláspontja szerint az alaptörvényi rendelkezés a népszavazásra is irányadó. Beadványozó álláspontja szerint, ha a választópolgárok a kampány különböző szereplőinek véleményét jelentősen eltérő intenzitással ismerhetik meg, az arra vezet, hogy eltorzul az információ és a választópolgár az alapján hozza meg döntését.

 

Beadványozó szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontját a választási kampány során az Alaptörvény 28. cikkére és a törvényi rendelkezésének céljára is figyelemmel úgy kell értelmezni, hogy a kampányköltségekre vonatkozó tételes szabály hiányában is ténylegesen alkalmas legyen annak biztosítására, hogy a jelöltek és jelölő szervezetek, illetve a népszavazási kampányban részt vevő személyek és szervezetek egyenlő esélyekkel juttathassák el állításaikat és álláspontjukat a választópolgároknak. Fellebbező elismeri, hogy a jogalkotó nem alkotott az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) rendelkezéseihez hasonlóan a népszavazási kampányköltségeivel kapcsolatos szabályozást, de álláspontja szerint a jogszabályi mérték hiányában a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazható.

 

Mindezek alapján a fellebbező szerint, mivel a Kormány vagy az Országgyűlés sem normatív sem pályázati úton nem biztosított forrást a kampányban részt venni kívánó személyek és szervezetek részére, ezért a kormányzati magatartás sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontját. Fentiek alapján fellebbező kéri a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy az OEVB határozatát változtassa meg és a kifogásnak adjon helyt.

IV.

A fellebbezés az alábbiak miatt nem alapos.

 

A Ve. 1. § e) pontja szerint a Ve.-t kell alkalmazni abban az eljárásban, amelyre e törvény alkalmazását törvény elrendeli. A népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 1. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó eljárásokra a Ve. Általános részét - az Nsztv.-ben foglalt eltérésekkel - kell alkalmazni. Az országos népszavazási kampányra vonatkozó szabályokat az Nsztv. 69-70. §-ai és a Ve. Általános része VIII. Fejezetének rendelkezései tartalmazzák.

 

A Nemzeti Választási Bizottság megjegyzi annak tényét, hogy az OEVB helyesen járt el a 2/2016. (IX.16.) Vas 01. OEVB számú határozatának meghozatalakor azzal, hogy figyelemmel volt a Nemzeti Választási Bizottság 61/2016. számú és a 73/2016. számú határozatában kifejtett jogi érvelésre.

 

Megállapítható, hogy Beadványozó mind a kifogásában, mind a fellebbezésében a választási eljárás alapelve, az esélyegyenlőség biztosításának követelménye alapján jogsértő magatartásnak ítéli azt, hogy a Kormánynak jelentősebb pénzügyi forrásai állnak rendelkezésre a népszavazási kampány során mint, a kampányban részt venni jogosult más szereplőknek.

 

A Nemzeti Választási Bizottság a fellebbezés elbírálása kapcsán rögzíti, hogy a fenntartja a 61/2016. számú és a 73/2016. számú határozatában hasonló tényálláson alapuló ügyekkel összefüggésben benyújtott kifogás elbírálása során kifejtett jogi álláspontját és a fenti határozatokban kifejtett indokolását.

 

A fellebbezési kérelem elbírálása kapcsán a Bizottság fontosnak tartotta, hogy a Kormány – mint a népszavazási kezdeményezés szervezője – szerepét a népszavazási kampányban a többi résztvevő szereplővel összefüggésben vizsgálni.

Az Alaptörvény alapelvei között – Alaptörvény C) cikkében – rögzíti, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. Az Alaptörvény 15. cikkének (1) bekezdése deklarálja, hogy a végrehajtó hatalom letéteményese Magyarországon a Kormány. Az Alaptörvény 15. cikkének (1) bekezdése a Kormányt a végrehajtó hatalom általános és az Országgyűlésnek felelős szerveként határozza meg. A végrehajtó hatalom feladat- és hatásköre olyan összetett és átfogó, hogy a Kormány hatásköri jogosítványainak kimerítő felsorolása lehetetlen: ennek megfelelően rögzíti, hogy a Kormány feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. Az Alaptörvény nemcsak az állam szervezetrendszerében, hanem a végrehajtó hatalmi ágon belül is pozícionálja a Kormányt. Az Alaptörvény 15. cikk (2) bekezdése szerint a közigazgatás legfőbb szerveként az államigazgatási feladatok ellátásáért a Kormány a felelős. E felelősség ellátásához elengedhetetlen a hatékony és racionális szervezetrendszer kialakítása. Az államigazgatási szervezetrendszer megalapozása érdekében külön rendelkezik a Kormány szervezetalakítási szabadságáról. A Kormány feladat- és hatáskörei közül kiemelendő a Kormány jogalkotó hatásköre. A Kormány a feladatkörében eljárva az Alaptörvény 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a törvényben nem szabályozott tárgykörben eredeti jogalkotói hatáskörrel, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján származékos jogalkotói hatáskörrel rendeletet alkothat; a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. A fentiek mellett a közigazgatás egésze ellátja a klasszikus végrehajtó jellegű tevékenységeket is az Országgyűlés számára, így részt vesz a döntések előkészítésében és végrehajtásában. A döntések előkészítése kapcsán szintén elsősorban a Kormány emelhető ki, amely a jogszabályok előkészítésében vállal kiemelkedően fontos szerepet, hiszen a törvénykezdeményezések tekintetében kiemelt helyzetben van. A törvények végrehajtásában már a közigazgatás egész szervezetrendszere részt vesz, hiszen ezáltal megy végbe a megvalósítás.

 

A Kormány nem csupán az államigazgatás csúcsszerve, hanem a végrehajtó hatalom megtestesítője. Az Alkotmánybíróság 48/1991. (IX. 26.) AB határozatában a Kormány vonatkozásában kimondta, hogy Kormány az Alkotmány szerinti parlamentáris rendszerben a végrehajtó hatalom kizárólagos letéteményese, és az Országgyűlésnek felelős gyakorlója. A végrehajtó hatalom feladatköre és hatásköre olyan komplex és átfogó, hogy hatásköri jogosítványainak kimerítő felsorolása lehetetlen. Valójában a Kormány hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alkotmány nem utal kifejezetten más szervek hatáskörébe. [48/1991. (IX. 26.) AB határozat]

 

Fentiekben részletesen kifejtetteken túl a Kormány az állami működés – a végrehajtás területén túlmutatóan – még számos területen rendelkezik hatáskörökkel, így az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdésében deklarált és az Nsztv. 5. §-a értelmében a Kormány jogosult országos népszavazás kezdeményezésére is.

 

A Kormánynak a népszavazási eljárásban betöltött szervezői státuszát a Nemzeti Választási Bizottság a 14/2016. számú határozatában állapította meg, ezt a megállapítást Kúria Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzésével helyben hagyta. Ugyancsak a népszavazás szervezőjeként nevezi meg a Kormányt az Alkotmánybíróság a 12/2016. (VI. 22.) AB határozatában is, melyben az Országgyűlés népszavazás elrendeléséről szóló 8/2016. (V. 10.) OGY határozatát vizsgálta felül. A Nemzeti Választási Bizottság kiemeli, hogy a népszavazás szervezőjeként a Kormány a népszavazási kampány egyik legfontosabb szereplője.

 

A Nemzeti Választási Bizottság 53/2016. számú határozatában – melyet a Kúria a Knk.I.37.723/2016/3. számú végzéssel helyben hagyott, és melyre Beadványozó hivatkozik is kifogásában – hangsúlyozta, hogy a Kormány abban a népszavazási eljárásban mely az általa kezdeményezett országos népszavazási kezdeményezés alapján folyik, nem lehet puszta szemlélő vagy semleges résztvevő, hiszen meghatározott szereplője annak. Ennek oka, hogy éppen ő az, aki alkotmányos jogával élve kezdeményezésével megszólítja a választópolgárokat. Indokolt, hogy ennek az alkotmányos jogkörnek a részét képezze álláspontja, véleménye kifejtésének lehetősége, azaz, hogy megillesse a véleménynyilvánítás, a kifejezés szabadsága. A Bizottság e határozatában rögzítette továbbá, hogy Kormány, mint a kezdeményezés szervezője az általa kezdeményezett országos népszavazási kérdés tekintetében jogosult a választópolgárok akaratának befolyásolására vagy annak megkísérlésére irányuló tevékenységet, azaz kampánytevékenységet folytatni, a kérdéssel kapcsolatos véleményét, álláspontját kifejteni.

 

A Kúria Knk.I.37.723/2016/3. számú végzésében a politikai reklámok közzététele kapcsán is egyértelműen rögzítette azt, hogy a Kormány az általa kezdeményezett országos népszavazási eljárásban az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdés és az Nsztv. 5. § értelmében a szervezőkkel azonos státuszban jár el, és ilyen minőségében jogosult az Nsztv. 69. §-ának megfelelően az országos népszavazási kampányidőszakban politikai reklám közzétételére.

 

A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben részletesen kifejtett okfejtés alapján megállapítja, hogy Kormánynak az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdéséből levezethető alkotmányos joga, hogy az általa kezdeményezett országos népszavazási kampány szereplőjeként kampánytevékenységet folytasson, élve a rendelkezésére álló eszközökkel, forrásokkal. A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában deklarált esélyegyenlőség választási eljárási alapelvéből olyan következtetést nem lehet levonni, hogy a Kormány kiemelt státusza miatt számára tiltott volna a rendelkezésére álló eszközök és források felhasználása a népszavazási kampány során. Ugyanis a Nemzeti Választási Bizottság szerint ezzel ellentétes álláspont kiüresítené a Kormánynak az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdéséből levezethető, a népszavazási kezdeményezéséhez való alkotmányos jogát.

 

Beadványozó által kifejtett álláspont szerint az egész népszavazási kampányra alkalmazni kell az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, továbbá a Kftv. szabályait.

 

Az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító, sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhető. Beadványozó kifogásában maga is elismeri, hogy az Alaptörvény kifejezetten a médiaszolgáltatásban közzétehető politikai reklámokról rendelkezik, de véleménye szerint e szakasz alkalmazási körét a Ve. alapelveinek érvényre juttatása érdekében ki kell terjeszteni az egész kampányra.

 

A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezésben a jogalkotó kizárólag a politikai reklámok vonatkozásában kívánt alaptörvényi szinten esélyegyenlőségi szabályokat biztosítani a kampányidőszakban, mely az Alaptörvény, valamint a választásra és népszavazásra irányadó jogszabályok kifejezett rendelkezése nélkül, önkényesen sem a politikai hirdetésekre, sem további kampányeszközre nem terjeszthető ki.

 

A jogalkotó a Kftv.-ben szabályozta az országgyűlési képviselők választásával kapcsolatos kampányra vonatkozó költségeket. Beadványozó kifogásában elismeri, hogy a népszavazás vonatkozásában ilyen tételes szabályokat nem alkotott a törvényhozó, ennek ellenére szerinte mégis alkalmazni kellene a népszavazási kampányban a Kftv. szabályait. A Nemzeti Választási Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy Beadványozó által megfogalmazott kiterjesztő értelmezés sem a Kftv., sem az Nsztv. sem a Ve. rendelkezéseiből nem vezethető le, vagyis az ilyen irányú jogi következtetés a jogszabály téves értelmezése lenne. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti továbbá, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések a népszavazási kampányköltségek vonatkozásában nem állítanak fel korlátokat egyik kampányban résztvevő számára sem, így a Beadványozó által az esélyegyenlőségre vagy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmére alapított alapelvi sérelem nem állapítható meg.

Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy Beadványozó által sérelmezett hirdetések közzétételével a Kormány kampánytevékenysége nem sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, esélyegyenlőség alapelvét, valamint az e) pontban foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, ezért a Nemzeti Választási Bizottság jelen határozatban foglalt érvelés és a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján a 2/2016. (IX.16.) Vas 01. számú határozatát – annak helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta.

V.

 

A határozat az Alaptörvény IX. cikkén, 8. cikk (’) bekezdés, az Nsztv. 1. §-án, a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontján, a 231. § (5) bekezdés a) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, 223. § (1) bekezdésén, 224. § (1) és (5) bekezdésein, az Nsztv. 79. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2016. szeptember 23.

 

 

                                                                     Prof. Dr. Patyi András

                                                              a Nemzeti Választási Bizottság

                                                                                  elnöke