A Nemzeti Választási Bizottság
53/2016. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság dr. N. A. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott kifogás tárgyában – 6 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást elutasítja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 5 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben, vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2016. augusztus 24-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
Beadványozó képviseletében a Dr. Cz. és T. Ügyvédi Irodát képviselő K. V. személyesen eljárva, 2016. augusztus 15-én kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 208. § (1) bekezdésére hivatkozva a Kormány "Tudta?" kezdetű és elnevezésű országos tevékenységének egy eleme miatt. Rögzítette, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja alapján a Kormány a jogait nem jóhiszeműen és rendeltetésszerűen gyakorolja a „Tudta? Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni.” kifogásolt szöveggel, mely plakátokon és hirdetéseken jelenik meg, valamint rögzítette, hogy a kifogásolt szövegű hirdetés a Kormány honlapjáról is elérhető, melynek bizonyítására egy linket jelölt meg. Rögzíti, hogy a Kormány hónapok óta népszavazási kampánytevékenységet folytat, így alkalmazandónak tartja a Ve. 209. § (2) bekezdésének rendelkezését. A jogsértés bizonyítékaként 2016. augusztus 14-én Szombathelyen, a Katona József utcában, a Rumi külső úton, valamint Répcelakon készített fotókat jelölt meg, melyek közül kettő a kifogásolt szöveget tartalmazó plakát, a harmadik fotón pedig szintén a sérelmezett szöveget tartalmazó lengőkaros hirdetés látható. Beadványozó előadta, hogy a Kormány részéről nem jóhiszemű és nem rendeltetésszerű jogalkalmazás az, hogy valótlan tényállításokat tesz nyilvánosság előtt és lényeges fogalmakat mos össze manipulatív szándékkal.
Álláspontja szerint a Kormány nem semleges pozíciót foglal el a népszavazási kampányban, bár véleménye szerint azt kellene, hanem a nem szavazat mellett érvvel. Beadványozó álláspontja szerint a Kormány nem semleges pozíciója már eleve jogsértést valósít meg. Megítélése szerint, hivatkozva a Nemzeti Választási Bizottság 50/2016. számú határozatában rögzített érvelésre, a Kormány tájékoztató tevékenysége sem járhat a választási alapelvek megsértésével.
Beadványozó rögzíti, hogy a Kormány valótlanul állítja, hogy városnyi bevándorlót akar az Európai Unió Magyarországra telepíteni, hogy illegális bevándorlókat akar az Európai Unió Magyarországra telepíteni, továbbá a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütközik a bevándorló és a migráns/menekült fogalmak összemosása. Rögzíti, hogy a valótlan tényállítás a tényadatok elhallgatásával, részben való közlésével is megvalósítható, mert így az átlagolvasó, -néző, -hallgató nem jut minden objektív adathoz hozzá. A kifogással támadott közlésből Beadványozó szerint ugyanis hiányoznak a konkrét számok és az is, hogy a Kormány milyen időtávban gondolkodik. Kifogástevő szerint nem jóhiszemű és nem rendeltetésszerű az a magatartás, mely a tények egy részét és a konkrét adatokat elhallgatja, a tények feltárása és a polgároknak való bemutatása során ugyanis álláspontja szerint jóhiszeműen kell eljárni. A jóhiszemű eljárás hiánya már önmagában is megalapozza a Ve. hivatkozott alapelvének sérelmét. A beadvány szerint a Kormány nem teszi egyértelművé a sérelmezett közlésben, hogy konkrétan mennyi vagy várhatóan menyi bevándorlót kell Magyarországra áthelyezni. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló, a Tanács 2015. szeptember 22-i (EU) 2015/1601 határozatára (a továbbiakban: Határozat), mely szerint Magyarországra nagyságrendileg 1300 főt kell áthelyezni. Hivatkozott továbbá a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló, a Tanács 2015. szeptember 14-i (EU) 2015/1523 határozatára, mely kötelező kvótát nem tartalmaz. Idézte továbbá a területszervezési eljárásról szóló 321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet 14/A. § (2) bekezdés a) pontját és rögzítette, hogy a rendelkezés alapján városnyi emberről legkevesebb 10.000 fő esetén lehet beszélni, miközben 1300 fő Magyarországra való áthelyezéséről van döntés és még csak tervezet sincs ezt meghaladó számról. Ezért a Kormány sérelmezett közlésében a városnyi kifejezés Beadványozó szerint megtévesztő, melynek okán nem jóhiszemű a Kormány magatartása. Rögzíti továbbá, hogy a Kormány akkor sem jár el jóhiszeműen, mikor a szükséges, előírt eljárásokon átesett bevándorlókat az illegális jelzővel illeti. Leírja, hogy 120.000 azonosított, nyilvántartásba vett és szabályszerű eljárás keretében áthelyezendő kérelmező vonatkozásában határoz meg a Határozat kvótát, vagyis nincs szó illegális bevándorlókról és az ő kötelező Magyarországra telepítésükről. Ezért a Kormány közleményeiben a valóságtól elrugaszkodó, az állampolgárok megtévesztését célzó kijelentéseket tesz, ezért magatartása sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelvet. Beadványozó kifejtette továbbá, hogy a bevándorló és a menekült/migráns fogalmak összemosása is sérti a Ve. fentiekben hivatkozott alapelvét. Kifogástevő szerint a Kormány sérelmezett közlésével nem véleményt nyilvánít hanem tényeket közöl, melyek objektíve cáfolhatók. Leírja továbbá, hogy a véleménynyilvánítási jog sem korlátlan, annak határait a vélemény alapját képező ténytartalom valósága határozza meg. A nem jogszerű véleménynyilvánítás is ellenétes a Ve. alapelvével.
A fentiek alapján Beadványozó kérte a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy a kifogásnak adjon helyt, és a Ve. 218. § (2) bekezdésének a) pontja alapján állapítsa meg a jogszabálysértés tényét, továbbá a b) pont alapján a Kormányt tiltsa el a további jogszabálysértéstől, azaz a tárgybeli hirdetés további, bármilyen formában történő közlésétől.
II.
A Ve. 1. § e) pontja szerint a Ve.-t kell alkalmazni abban az eljárásban, amelyre e törvény alkalmazását törvény elrendeli. Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó eljárásokra a Ve. Általános részét - az Nsztv.-ben foglalt eltérésekkel - kell alkalmazni.
Az országos népszavazási kampányra vonatkozó szabályokat az Nsztv. 69-70. §-ai és a Ve. Általános része VIII. Fejezetének szabályai tartalmazzák. A Ve. 139. §-a alapján a népszavazási kampányidőszak a szavazás napját megelőző 50. naptól a szavazás napján a szavazás befejezéséig tart, mely a 2016. október 2-ra kitűzött országos népszavazás esetében azt jelenti, hogy az 2016. augusztus 13-tól 2016. október 2-án 19.00 óráig tart.
A Ve. 140. §-a alapján kampányeszköznek minősül minden olyan eszköz, amely alkalmas a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére, így különösen a plakát, jelölő szervezet vagy jelölt által történő közvetlen megkeresés, politikai reklám és politikai hirdetés, választási gyűlés.
A kampánytevékenység fogalmát a Ve. 141. §-a határozza meg, mely szerint az a kampányeszközök kampányidőszakban – azaz a jelen népszavazást illetően 2016. augusztus 13. és 2016. október 2. 19.00 óráig – történő felhasználását és minden egyéb kampányidőszakban folytatott tevékenységet magába foglal, mely a választói akarat befolyásolására alkalmas vagy ennek megkísérlése céljából végzik.
Kifogástevő a vélelmezett jogszabálysértés bizonyítékaként 2016. augusztus 14-én készített fotókat csatolt, melyeken olyan plakátok láthatóak, amelyek mindegyikén szerepel a „Tudta? Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni.” szöveg.
Tekintettel a népszavazási kampányra vonatkozó, fentiekben idézett jogszabályi rendelkezésekre, illetve megerősítve az 50/2016. NVB határozatban kifejtett álláspontot, a Bizottság nem találta megalapozottnak Beadványozó által hivatkozott, a Ve. 209. § (2) bekezdésének a folyamatosan fennálló cselekmény megítélésére vonatkozó álláspontot.
A Nemzeti Választási Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy az Nsztv. 1. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint a Ve. Általános részében foglalt, így a fentiekben hivatkozott kampányra vonatkozó szabályokat a népszavazási eljárásra kizárólag az Nsztv.-ben foglalt eltérésekre figyelemmel lehet alkalmazni. Ezek az eltérések nem csak a konkrét Ve.-beli szabályokra, hanem az azokon alapuló bírósági döntésekben kifejtett jogi érvelésre és értelmezésre is kihatnak. A választási eljárás és a népszavazási eljárás közötti alapvető különbség a népszavazási eljárás célja és szereplői között van. Míg az előbbiben a Kormány közhatalmat megtestesítő szerv, aki ebből kifolyólag nem jogosult választási kampány folytatására, addig a népszavazási eljárásban alkotmányos joga az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján országos népszavazás kezdeményezése. Ezzel összhangban rendelkezik az Nsztv. 5. §-a is. Ebből kifolyólag pedig a Kormány abban a népszavazási eljárásban mely az általa kezdeményezett országos népszavazási kezdeményezés alapján folyik, nem lehet puszta szemlélő vagy semleges résztvevő, hiszen meghatározott szereplője annak. Ennek oka, hogy éppen ő az, aki alkotmányos jogával élve kezdeményezésével megszólítja a választópolgárokat. Indokolt, hogy ennek az alkotmányos jogkörnek a részét képezze álláspontja, véleménye kifejtésének lehetősége, azaz, hogy megillesse a véleménynyilvánítás, a kifejezés szabadsága. Ezzel ellentétes álláspont egyrészt kiüresítené a Kormánynak a népszavazás kezdeményezéséhez való alkotmányos jogát, indokolatlanul nagy különbséget tenne a választópolgári kezdeményezés szervezője és a Kormány között, valamint hátrányosan érintené a választópolgárok tájékozódáshoz való jogát, mert éppen a kezdeményezés szervezőjének tiltaná meg, hogy kifejtse a választópolgárok számára az általa útjára indított országos népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatos véleményét. A szervező kezdeményezésével összefüggő véleménynyilvánítási szabadsága, nézetei szabad kifejtésének lehetősége szükségszerűen kihatással van a választópolgár megalapozott részvételére a népszavazással kapcsolatos döntéshozatalában.
Ezért a Bizottság álláspontja szerint, kifogástevő azon állítása sem megalapozott, hogy a Kormánynak, mint a 2016. október 2. napjára kitűzött országos népszavazás szervezőjének az országos népszavazás tekintetében semleges pozíciót kellene képviselnie. A Bizottság megítélése szerint a Kormányt, mint országos népszavazás szervezőjét, a választópolgári kezdeményezés szervezőjével egyezően saját kezdeményezése tekintetében megilleti a szabad politikai véleménynyilvánítás lehetősége és szabadsága, ezen belül az álláspontja melletti érvek felsorakoztatásának lehetősége. A 2016. július 18-án egyhangú döntéssel meghozott, jogerős 46/2016. NVB határozatban a Bizottság úgy foglalt állást, hogy a Kormányt, mint az „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” országos népszavazásra javasolt kérdés szervezőjét az Nsztv. 69. §-a alapján megilleti az országos népszavazás kampányidőszakában a politikai reklám közzétételének, ezzel az egyik nevesített kampányeszköz használatának joga, hiszen a politikai reklám a Ve. 140. §-a szerinti kampányeszköz, mely éppen annak eszköze, hogy politikai véleményét azon keresztül a Kormány kifejtse, a választópolgári akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére törekedjék vele. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a Kormány, mint a kezdeményezés szervezője az általa kezdeményezett országos népszavazási kérdés tekintetében jogosult a választópolgárok akaratának befolyásolására vagy annak megkísérlésére irányuló tevékenységet, azaz kampánytevékenységet folytatni, a kérdéssel kapcsolatos véleményét, álláspontját kifejteni.
III.
A kifogás azon elemével kapcsolatban, melyben a Beadványozó a „Tudta?” kezdetű közléssel kapcsolatban állítja a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának sérelmét, a Bizottság az Alkotmánybíróságnak azon korábbi döntéseire hivatkozik, melyekben a véleménynyilvánítási szabadság kampánytevékenység során érvényesülő korlátaival foglalkozott a Testület. Az AB hivatkozott döntéseiben a választási eljárás legfontosabb résztvevői, szereplői a jelöltek egymás közötti versengése kapcsán fogalmazta meg a véleménynyilvánítás szabadságának határaival kapcsolatos álláspontját. A Nemzeti Választási Bizottság jelen eljárásban azért tartja alkalmazhatónak ezeket az alapvetően az Alaptörvény és a Ve. szabályait értelmező döntéseket, mert az AB ezekben a politikai vitákban megtehető kijelentésekről foglalt állást, amelyeket éppen a választópolgári szavazatokért versengő, a választópolgárok támogatását elnyerni törekvő jelöltek, jelölő szervezetek képviselői fogalmaztak meg. A népszavazási eljárásban a választópolgár mellett a legkiemeltebben érintett fél a szervező, aki az ország sorsát érintő ügyben fogalmazott meg népszavazási kérdést, melynek eldöntésében – ahogyan a választási eljárásban a jelöltválasztásban – végső soron a választópolgárok hoznak döntést. A népszavazási eljárásban a szervező az a szereplője az eljárásnak, aki a kérdés tekintetében választópolgárok támogatásának megszerezésére törekszik, hiszen éppen azért kezdeményezte azt, hogy abban mondjanak véleményt. Mivel az országos népszavazási kampányban a szervező és mellette pl. a kezdeményezés szervezésében részt nem vevő, de országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező pártok azok, akiknek az Nsztv. 69-70. §-ai a legszélesebb körben biztosítja a kampánytevékenység folytatásának lehetőségét, a mögöttük lévő közvetlen illetve közvetett társadalmi támogatottságból kifolyólag a köztük lévő politikai viták, érvelések, különböző véleményeik ütköztetése az, amelyek a demokratikus közvélemény alakításában a legnagyobb szerepet játszhatják. Vagyis a népszavazási eljárásban a népszavazási kezdeményezés szervezője ugyanazért küzd és verseng, mint a választási eljárásban a jelölt, azaz a választópolgárok meggyőzéséért, akaratuk befolyásolásért, az irányába megnyilvánuló meggyőződésének kialakításért, támogatásáért. Így a Nemzeti Választási Bizottság a választási kampány idején a jelöltek egymás közötti kontextusában értelmezett véleménynyilvánítási szabadságára, illetve annak korlátaira vonatkozó érveléseket az országos népszavazási kampány idején a szervező tekintetében is irányadónak tekinti.
A Nemzeti Választási Bizottság, a Kúria és az Alkotmánybíróság joggyakorlata alapján a népszavazási kampány a választási kampánnyal egyezően a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. A népszavazási kampány során a közügyek megvitatásán túl az emberek tájékozódnak annak érdekében, hogy majd a népszavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni.
Az AB 7/2014. (III. 7.) AB határozatában kifejtette, hogy „a közügyek szabad megvitatásához fontos társadalmi érdek fűződik” és e fontos társadalmi érdek érvényesülésének alaptörvényi összefüggéseit megragadva, hangsúlyozta: „az Alaptörvény megerősítette az alkotmánybírósági gyakorlatban kialakult azt az értelmezést, mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes.” (ABH 2014, 135, 143)
A 31/2014. (X. 9.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy „[a] véleménynyilvánítás szabadsága tehát fokozottan érvényesül olyan értékítéletekkel kapcsolatban, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak.” (ABH 2014, 909, 914)
Az 5/2015. (II. 25.) AB határozatban a Testület általános érvénnyel mondta ki, hogy „az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampánytevékenységre.” Az AB hivatkozott döntésében rámutatott továbbá arra, hogy „[v]álasztási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait. Ez mindenekelőtt annyit jelent, hogy az egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, s ennek elérése érdekében nyíltan és akár kendőzetlenül is megnyilvánulhatnak.” (ABH 2015, 136, 141-142)
Az Alkotmánybíróság 9/2015. (IV. 23.) AB határozatában a véleménynyilvánítás korlátjáról is rendelkezett, hangsúlyozva, hogy „az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel a véleménynyilvánítás szabadsága nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán-, vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelyek kizárólag az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében (vagyis az emberi méltóság korlátozhatatlan magjának megsértése), a másik személy puszta megalázásában, vagy bántó és sértő kifejezések használatában nyilvánulnak meg”. (ABH 2015, 233, 240)
A Nemzeti Választási Bizottság fentiekben kifejtett érvelése alapján az idézett alkotmánybírósági joggyakorlatra figyelemmel a Kormány által plakátokon közzétett és a Beadványozó által jogsértőnek vélt közléssel kapcsolatban az alábbiakat állapítja meg. A konkrét közlés körülményeinek, tárgyának és céljának figyelembevételével rögzíthető, hogy a népszavazási kampány alkalmával közzétett plakátok és azok közlései egyértelműen a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét élvező, a közügyek szabad vitatásának fogalmi körébe tartoznak. A sérelmezett közlés a Kormánynak az általa kezdeményezett és 2016. október 2. napjára kitűzött országos népszavazás tárgyával összefüggő politikai véleményét tartalmazza. Egyértelműen megállapítható, hogy a kifogásolt közlés tárgya közüggyel, a közelgő népszavazás tárgyával kapcsolatos, így az a politikai véleménynyilvánítás védelmi körébe tartozik. A Kormány a közzétett plakátokkal közvetlenül a választópolgárokat szólítja meg, hogy azok tartalmával informálja őket, hogy a döntésüket elősegítse.
Mindemellett a sérelmezett közlésben szereplő „városnyi” kifejezéssel kapcsolatban a Bizottság rögzíti, hogy ahogyan az országos népszavazásra javasolt kérdés, úgy a kifogásolt közlés nem pusztán a már meghozott uniós döntésekben, így például a Határozatban foglalt kötelező kvótára utal, hanem a migrációra vonatkozó esetleges jövőbeni döntésekre vonatkozik. A Beadványozó által kifogásolt illegális kifejezés, illetve a menekült/migráns fogalmak összemosásával kapcsolatban rögzíthető, hogy a migráció kapcsán érintett személyek különböző országokból és különböző okokból (gazdasági, politikai) érkeznek az Európai Unió országaiba, akiknek vándorlásuk függvényében változik nemzetközi jogi minősítésük. Közülük pedig jelentős számban vannak azok, akik illegálisan lépik át az Európai Unió valamely országának határát. Megjegyzendő továbbá, ahogyan azt a fentiekben hivatkozott alkotmánybírósági döntések is alátámasztják, hogy a népszavazási kampány szereplői a népszavazás tárgykörét érintően legitim módon felmerülő több értelmezési és definíciós lehetőség közül jogosultak a saját álláspontjukat és véleményüket tükröző kifejezést választani és használni kommunikációjukban.
Jelen ügy elbírálása során fontos szempont az is, hogy a népszavazási kampány során például a közszereplőknek, politikusoknak, akik nyíltan vállalhatnak közéleti-politikai szerepet, vagy a politikai pártoknak, közülük is kiemelten a kezdeményezés szervezésében részt nem vevő, Országgyűlésben képviselőcsoporttal rendelkező pártoknak – akiknek az Nsztv. 69.-70. §-ai széles körben biztosítják a kampánytevékenység folytatását politikai reklám közzétételével vagy névjegyzéki adatszolgáltatás alapján a választópolgárok közvetlen megkeresésével – minden lehetőségük adott arra, hogy az általuk alaptalannak vélt megnyilvánulásokra felhívják a választópolgárok figyelmét, kritizálják azt és ezzel egyidejűleg tájékoztassák a közvéleményt saját nézeteikről. Hiszen a közügyek szabad megvitatása a vélemények kifejtése és ütköztetése nélkül nehezen valósulhatna meg.
A kifogástevő által is hivatkozott, az értékítélet és a tényállítás közötti különbségtétel alkotmányossági relevanciája kapcsán a Nemzeti Választási Bizottság hivatkozik az az AB-nek a 7/2014. (III. 7.) AB határozatában is megerősített korábbi álláspontjára, mely szerint: „[a] véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne.” [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230.].
Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy Beadványozó által sérelmezett, a Kormány által plakátokon közzétett szöveg tartalma politikai véleményként értékelhető, az a választópolgárok választói akaratának befolyásolását, döntési lehetőségeik elősegítését célozza. Erre tekintettel az, illetve annak közzététele nem sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, így a Nemzeti Választási Bizottság a kifogásnak nem adott helyt.
IV.
A fentiekben részletesen leírtak alapján a Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 220. §-a alapján kifogást – a Kormány tevékenysége és a sérelmezett közlés jogsértő volta tekintetében – a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
V.
A határozat a Ve. 1. § e) pontján, 139. §-án, 140. §-án, a 141. §-án, a 220. §-án, az Nsztv. 1. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, 223. § (1) bekezdésén, 224. § (1) és (5) bekezdésein, az Nsztv. 79. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2016. augusztus 19.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke