A Nemzeti Választási Bizottság
48/2013. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Szepessy Zsolt, az Összefogás Párt (székhely: 2000 Szentendre, Ady E. u. 1. III/14.) elnöke (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért Ön azzal, hogy pénzintézeti követelést ne lehessen végrehajtani bírósági ítélet nélkül, kivéve akkor, ha abba az adós kifejezetten beleegyezik?”
kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a Kúriához címzett kifogást lehet benyújtani a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; fax: 06-1-795-0304). A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az illeték mértéke 15000 Ft. A kifogás benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A beadványozó 2013. október 30-án aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. Az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a választópolgár és a jogalkotó aspektusából is vizsgálni szükséges. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés valójában két egymástól jól elkülöníthető kérdést foglal magában, az egyaránt vonatkozik a pénzintézeti követelés kizárólag bírósági ítélettel való végrehajtására, valamint az adós beleegyezésére, mint feltételre, így azok külön-külön is megválaszolhatók lennének, azonban egy kérdésben való szerepeltetésük által azokról a választópolgárnak nincs lehetősége külön-külön dönteni, illetve megkülönböztetést tenni, és részkérdésenként véleményt nyilvánítani. A Bizottság álláspontja szerint az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdésre ezért nem lehet egyértelműen válaszolni.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésben szereplő „pénzintézeti követelés” kifejezés sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség követelményének nem felel meg, tekintettel arra, hogy az magában foglalhatja valamennyi, a hazai pénzügyi rendszerben lévő követelést, illetve az annak alapján támasztott igényt. A kezdeményezésben foglaltak szerint e követelések alapján támasztott igények felfüggesztésének beláthatatlan társadalmi és pénzügyi következményei lennének. A Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás esetén nem lenne sem a jogalkotó, sem a választópolgár számára egyértelmű, hogy az milyen változásokat okozna a hazai pénzpiac rendszerében, és ennek milyen társadalmi, pénzügyi és egyéb hatásaival kellene számolni. A Bizottság megítélése szerint tehát a kérdés oly módon van megfogalmazva, hogy egy arról tartott népszavazás esetén a választópolgároknak az eredményes népszavazás következményei ismeretének hiányában kellene döntenie a kérdés támogatásáról vagy elvetéséről.
A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a „pénzintézeti követelés” kifejezés azért sem egyértelmű, mert a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hptv.) nem ismeri a pénzintézet fogalmát. A beadványban használt kifejezés elavult fogalom, a Hptv. 4. § (1) bekezdése pénzügyi intézményeket nevesít, mely hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás lehet. A pontatlan meghatározás miatt a kérdés a választópolgár számára nem egyértelműen és kétséget kizáróan megválaszolható, valamint a jogalkotó számára sem lenne egyértelmű, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén milyen tartalmú jogszabály megalkotására lenne kötelezett.
A Nemzeti Választási Bizottság véleménye szerint a kérdésben szereplő az „adós kifejezetten beleegyezik” kifejezés szintén nem egyértelmű, mivel a kezdeményezésből nem derül ki, hogy hogyan, milyen eljárásrend szerint, kinek a kezdeményezése által, milyen formában történik az adós ún. beleegyezése. A Bizottság megállapítja, hogy a kifejezés a választópolgári egyértelműségen túl a jogalkotói egyértelműségnek sem felel meg, tekintettel arra, hogy a kezdeményezésből nem derül ki egyértelműen, hogy az Országgyűlésnek egy érvényes és eredményes népszavazás esetén pontosan milyen tartalmú jogszabályt kellene megalkotnia, mivel a kérdés az elvárt szabályozásnak csak hozzávetőlegesen adja meg a tárgyát, annak pontos tartalmára még csak utalást sem tesz. Megjegyzi a Bizottság, hogy a hitelesítésre javasolt kérdésben szereplő két tagmondat egyébként egymással is ellentétben áll. Miközben a kérdés első része bírósági döntést követel meg feltételként (mely nyilvánvalóan nem igényli az érintett beleegyezését), addig az adós beleegyezése nélkül fordulat, olyan nemperes eljárásokra utal, amelyek ezen nyugszanak.
A Nemzeti Választási Bizottság – az Nsztv. 10. § c) pontja alapján, mivel a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek – az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.
II.
A határozat a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349. § (1) bekezdés c) pontján és (2) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án, a 10. § c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontján, a Hptv. 4. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a régi Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 39. § (3) bekezdés d) pontján, 42. § (1) bekezdés g) pontján, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2013. november 26.
Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnök