A Nemzeti Választási Bizottság
47/2016. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Vámos Csaba magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 7 igen és 5 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
Egyetért-e Ön azzal, hogy az állam törvényben biztosítsa a lakosságnak a legalább évenkénti kéményellenőrzést, függetlenül a kémény vagy a tüzelőberendezés típusától?
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2016. augusztus 2-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
Szervező 2016. június 21-én személyesen eljárva népszavazásra javasolt kérdését tartalmazó aláírásgyűjtő ívet és további 27 támogató választópolgár adatait és aláírását tartalmazó aláírásgyűjtő íveket nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtott támogató aláírásokból 26 felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglaltaknak.
Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására az aláírásgyűjtő ívek mellé csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-99913/2016. számú, 2016. június 15-én kelt határozatát, melyben a Hatóság a Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. §-ában rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát, és mivel az a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
Az Alaptörvény 8. cikke határozza meg az országos népszavazás alkotmányos alapjait és korlátait. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A közvetlen hatalomgyakorlás kivételes jellegéből következően a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv hatáskörébe tartozik, illetve nem tartozik az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében felsorolt, úgynevezett tiltott tárgykörök közé.
Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerint országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Ezzel összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság hivatkozva az 56/2015. NVB határozatában is kifejtett érvelésre, az alábbiakat rögzíti:
Az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés b) pontja rögzíti, hogy az Országgyűlés törvényeket alkot. Az Alaptörvény alapján a törvényhozás hatásköre kizárólag az Országgyűlést illeti meg. E hatáskör két csoportból áll: ez egyik azon tárgykörök csoportja, melyek kizárólag törvényben szabályozhatók, a másik pedig a szabad, fakultatív törvényhozási tárgyak. Míg az első csoport esetében az Alaptörvény alapján az Országgyűlésnek nincs mérlegelési lehetősége, e tárgykörök tekintetében csak az Országgyűlés dönthet és csak törvényben (pl. a sarkalatos törvényben szabályozandó tárgykörök), a második csoportba tartozó tárgykörök oly módon tartoznak az Országgyűlés törvényhozási hatáskörébe, hogy itt döntési lehetősége áll fenn a tekintetben, hogy törvényben akar-e szabályozni, és ha igen, azt milyen részletességgel kívánja megtenni. Amennyiben egy általánosan kötelező magatartási szabályt az Országgyűlés törvényben szabályozott, úgy azt ezáltal kizárólagos hatáskörébe vonta.
Amikor a törvény a Kormányt vagy a Kormány tagjait jogalkotásra hatalmazza fel, akkor az Alaptörvény alapján a törvényhozás egyben arról is dönt, hogy a kérdés rendezése nem az Országgyűlés, hanem a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozik. Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése szerinti hatalommegosztás elvéből és a 15. cikk (3) bekezdéséből következően a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozó kérdésről van tehát szó abban az esetben, ha a Kormány vagy a Kormány tagja törvényi felhatalmazáson alapuló jogalkotási kötelezettségét teljesíti.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által benyújtott népszavazási kérdés arra irányul, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés törvényben írja elő az évenkénti kéményellenőrzést.
A kéményseprő-ipari tevékenység törvényi szintű szabályozásáról a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény (a továbbiakban: Kstv.) rendelkezik. A Kstv. 8. § (2) bekezdés f) pontja rögzíti, hogy felhatalmazást kap a településüzemeltetésért, kéményseprő-ipari tevékenységért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásának rendjét, az égéstermék-elvezető általános ellenőrzésének gyakoriságát, valamint az általánostól eltérő ellenőrzési gyakoriság feltételeit, a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásához szükséges szakmai feltételeket, valamint a panaszkezelés részletes szabályait, továbbá az ingatlan használójával való kapcsolattartás módját, ideértve az elektronikus kapcsolattartás lehetőségét is. A Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 21. § 28. pontja szerint a Kormány településüzemeltetésért és kéményseprő-ipari tevékenységért felelős tagja a belügyminiszter (a továbbiakban: Miniszter).
A Miniszter a Kstv. 8. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, a Korm. rendelet 21. § 28. pontjában meghatározott feladatkörében eljárva alkotta meg a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásának szakmai szabályairól szóló 21/2016. (VI. 9.) BM rendeletet (a továbbiakban: BM rendelet).
A BM rendelet 3-4. §-ai szabályozzák a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásának rendjét és az égéstermék-elvezető általános ellenőrzésének gyakoriságát. A 3. § (1) bekezdés a) pontja általános szabályként kimondja, hogy a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátónak a Kstv. 2. § (4) bekezdés a) és c)-g) pontjában meghatározott feladatokat - a (2)-(4) bekezdésben meghatározott kivétellel - legalább évente egy alkalommal, a BM rendelet 1. mellékletében meghatározott szakmai követelmények és módszerek szerint kell elvégeznie.
A Kstv. 2. § (4) bekezdés a) és c)-g) pontjában meghatározott feladatok, melyeket ún. sormunka keretében kell elvégezni, az alábbiak:
- az égéstermék-elvezető ellenőrzése, szükség szerinti tisztítása;
- a tüzelőberendezés biztonságos működéséhez szükséges levegő utánpótlásának ellenőrzése, figyelembe véve a levegő utánpótlást befolyásoló műszaki berendezések, beavatkozások hatását is;
- az égéstermék paramétereinek ellenőrzése;
- az összekötő elem ellenőrzése és szükség szerinti tisztítása;
- a gáztüzelő-berendezés műszaki-biztonsági felülvizsgálata jogszabály szerinti megtörténtének ellenőrzése;
- a szén-monoxid érzékelő berendezésre vonatkozó műszaki követelményekről szóló miniszteri rendeletnek megfelelő szén-monoxid érzékelő berendezés felszerelésére és működtetésére vonatkozó kötelezettség teljesítésének, valamint az érzékelő működőképességének ellenőrzése.
A BM rendelet 3. § (3) bekezdése speciális szabályként kimondja, hogy az (1) bekezdés a) pontja – azaz a hivatkozott Kstv. 2. § (4) bekezdés a) és c)-g) pontja – szerinti feladatokat, kétévente egy alkalommal kell elvégezni annál az égéstermék-elvezetőnél, amelyre gáznemű anyaggal üzemelő tüzelőberendezés, vagy zárt égésterű tüzelőberendezés csatlakozik.
A Kstv. 3. § (6) bekezdése rögzíti továbbá, hogy az égéstermék-elvezető jogszabályban meghatározott általános ellenőrzésénél gyakoribb - sormunka keretén belüli - ellenőrzésének szükségessége és gyakorisága az égéstermék-elvezető használati és műszaki állapota alapján állapítható meg. Az égéstermék-elvezető használati és műszaki állapotát a kéményseprő-ipari szerv, a kéményseprő-ipari szolgáltató méri fel és ennek eredményéről az ingatlan használóját és a tűzvédelmi hatóságot értesíti.
A hatályos rendeleti szabályozás alapján tehát évenként kell elvégezni az égéstermék-elvezető, azaz a kémény ellenőrzését a nyitott égésterű tüzelőberendezésénél, amely olajjal, szénnel vagy fával működik, míg kétévente egy alkalommal kell elvégezni a kémény ellenőrzését a gáznemű anyaggal üzemelő tüzelőberendezés és a zárt égésterű tüzelőberendezés esetében.
A törvényi szabályozás továbbá lehetővé teszi az égéstermék-elvezetőnek a BM rendelet szerinti ellenőrzésénél gyakoribb ellenőrzését, ha ezt az égéstermék-elvezető használati és műszaki állapota indokolja.
Az országos népszavazási kezdeményezés tehát arra irányul, hogy a Kstv. 2. § (4) bekezdés a) pontja szerinti kéményellenőrzés, melynek gyakoriságát a BM rendelet –3. § (1) bekezdése és (3) bekezdése a tüzelőberendezés fajtájától függően egy illetve két évben – határozza meg, törvényi szabályozás alapján egységesen, egy év legyen.
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 56/2015. számú határozatát helybenhagyó Knk.IV.37.361/2015/3. számú végzésében az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabály értelmezésével kapcsolatban az alábbiakat rögzítette:
„[a] Kúria fenntartja a Knk.37.807/2012/2. határozatában foglalt azon álláspontját, hogy ha a Kormány hatáskörébe tartozó összes kérdés – azok is, amelyekben a Kormány vagy a miniszterek kifejezett felhatalmazással, törvény végrehajtására alkottak jogot – egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek is tekinthetők, az a népszavazási kezdeményezés szempontjából kiüresíti az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt – tulajdonképpen korlátot is állító szabályt – hogy az országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Mindez nem érinti azt, hogy a Kúria továbbra is osztja az Alkotmánybíróság 53/2001. (XI. 29.) AB határozatában, valamint a 46/2006. (X.5.) AB határozatában is kifejtett azon álláspontját, hogy ha valamely jogviszonyt nem törvény szabályoz, az nem zárja ki azt, hogy később az Országgyűlés törvényt alkosson abban a tárgyban.”
A leírtak alapján a kéményellenőrzés gyakoriságának meghatározására a Kstv. 8. § (2) bekezdésben kapott felhatalmazás alapján a Miniszter jogosult. Ennél fogva pedig Szervező országos népszavazásra javasolt kérdése nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe. A Nemzeti Választási Bizottság ezért megállapítja, hogy a kezdeményezés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt követelménynek.
III.
A kérdés Alaptörvénynek való megfelelését követően a Nemzeti Választási Bizottság azt vizsgálta, hogy a kezdeményezés megfelel-e az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének. A hivatkozott jogszabályhely értelmében a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles. A Nemzeti Választási Bizottság hangsúlyozza, hogy a népszavazási eljárásban alkalmazandó egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a választópolgár és a jogalkotó szemszögéből is vizsgálni szükséges. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie (választópolgári egyértelműség). Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni.
A választópolgári egyértelműség tekintetében a Kúria már saját gyakorlatában is számos szempontot fogalmazott meg, mely szerint a kérdéssel szemben követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni. Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz. (Knk.IV.37.458/2015/3., Kvk.37.300/2012/2., Knk.IV.37.356/2015/2. Knk.IV.37.457/2015/3. számú végzések).
A kérdés egyértelműségének megállapításakor azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). A Nemzeti Választási Bizottság többek között az 1/2016 és a 10/2016. számú döntéseiben a jogalkotói egyértelműség körében rámutatott arra, hogy az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése szerint az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező, ezért a népszavazási eljárás céljához kötötten vizsgált, az ún. népszavazási egyértelműség feltételének megfelelő kezdeményezés lehet csak népszavazásra bocsátható, és az országgyűlési döntéshozatalra alkalmas. A Kúria számos végzésében megerősítette azt az álláspontját, hogy a választópolgári egyértelműséggel azonos jelentőséggel bír a jogalkotói egyértelműség, amely követelményből fakad, hogy a jogalkotó el tudja dönteni, terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen mely körben (Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzés, Knk.IV.37.132/2016/4. számú végzés, Knk.IV.37.135/2016/4. számú végzés, Knk.IV.37.338/2015/3.).
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés egyrészt azért nem felel meg a népszavazási egyértelműség követelményének, mert az valójában két kérdést tartalmaz. Az egyik, hogy a kéményellenőrzés gyakoriságáról a jelenlegi rendeleti szabályozás helyett törvény rendelkezzen. A másik kérdés, melyet magában foglal ezzel egyidejűleg a kezdeményezés, az ellenőrzés gyakoriságára vonatkozik, hogy a jelenlegi, részbeni két évenkénti ellenőrzést évente végezzék. E két részkérdésnek egy kérdésben való szerepeltetésével azonban a választópolgároknak nincs lehetőségük azok között különbséget tenni és a kezdeményezésről részkérdésenként véleményt nyilvánítani.
Emellett a kérdés, különösen a jelenlegi szabályozási környezet kontextusában, mely szerint a rendszeres ellenőrzés a BM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján kétévente történik, homályban hagyja azt, hogy az évenkénti ellenőrzés térítésmentes lenne, vagy díjfizetés ellenében történne. Efelől azonban nem lehet kétségben hagyni a választópolgárt, hiszen ennek az információnak a hiányában nem hozhat tudatos döntést a kérdésről való szavazás alkalmával.
Különösen nem alakulhat ki az a helyzet, hogy a választópolgárok a népszavazásra javasolt kérdésről abban a tudatban vagy hiszemben döntenek, hogy a népszavazást követően a kéményellenőrzést gyakrabban, de változatlanul térítésmentesen végzik, míg a jogalkotó úgy gondolhatja, hogy az érvényes és eredményes népszavazásból eredő törvényalkotási kötelezettsége folytán olyan jogszabályt alkothat, melyben a törvényben előírt gyakoribb kéményellenőrzést díjkötelessé teheti.
Fentiekben kifejtettek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy Szervező népszavazásra javasolt kérdése nem felel meg sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazandó követelményének.
IV.
A III. pontban rögzítettekből kiindulva, amennyiben a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell értelmezni, hogy az a kétévenkénti ingyenes ellenőrzés helyett ingyenes az évenkénti ellenőrzésre irányul, akkor abból egyenesen következik, hogy az ingyenes ellenőrzést biztosító állami költségvetési forrás jelentősen megemelkedik.
A kéményseprő-ipari tevékenységet a kéményseprő-ipari szerv kijelöléséről szóló 401/2015. (XII. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) alapján a hivatásos katasztrófavédelmi szerv látja el, melynek forrását Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló 2015. évi C. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 1. melléklet XIV. Fejezete 12. címében, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság előirányzat biztosítja. Ahol a kéményseprő-ipari tevékenységet, mint közszolgáltatást a Kstv. 10. § (1) bekezdés a) pontja alapján a helyi önkormányzat közszolgáltatási szerződés alapján annak lejártáig biztosítja, a Kstv. 10. § (10) bekezdése alapján a helyi önkormányzat a központi költségvetésből igényelheti a közszolgáltatás összegét. A Kötv. 19. § (8) bekezdése rögzíti, hogy a Kormány a kéményseprő-ipari közszolgáltatás helyi önkormányzat általi ellátásának támogatása érdekében határozatban dönt a XIV. Belügyminisztérium fejezet és a IX. Helyi önkormányzatok támogatásai fejezetek közötti átcsoportosításról. A Kötv. 3. melléklet 8. címe szerint a kéményseprő-ipari közszolgáltatás helyi önkormányzat általi ellátása támogatásának előirányzata 100 millió forint. Az előirányzat azon helyi önkormányzat támogatására szolgál, amely a Kstv. 10. § (1) bekezdés a) pontja szerint a közszolgáltatási szerződés lejártáig a közszolgáltatást biztosítja. A támogatást a helyi önkormányzat pályázati úton igényelheti a közszolgáltatás 2015. július 1-jei állapot szerinti közszolgáltatási díjának megtérítésére. A támogatásról a helyi önkormányzatokért felelős miniszter dönt. A vissza nem térítendő támogatás folyósítása előfinanszírozás keretében, a kéményseprő-ipari közszolgáltatás tárgyévi térítésmentes ellátásához szükséges becsült adat alapján egy összegben történik, felhasználásának határideje tárgyév december 31-e.
Amennyiben a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás alapján az ingyenesen biztosított, kétévenkénti kéményellenőrzést évente kellene elvégezni, úgy az a Kötv. 1. melléklet IX. és XIV. Fejezet 12. címében foglalt előirányzatok módosítását, annak emelését eredményezné.
Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja rögzíti, hogy nem lehet országos népszavazást tartani a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról.
Az Alkotmánybíróság 58/2007. (X.17.) AB határozatában - hivatkozva a 51/2001. (XI.29.) AB határozatban kifejtett indokolására is - a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 28/C. § (5) bekezdés a) pontja alapján – mely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjával tartalmilag részben egyező – hozott határozatot országos népszavazási kérdés hitelesítése tárgyában. E határozataiban az Alkotmánybíróság a költségvetésről szóló törvények tartalmának módosításával kapcsolatos tiltott tárgykör tartalmát elemezte.
Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában szereplő, a költségvetési törvényre vonatkozó kizáró ok alapján valamely kérdés akkor nem bocsátható népszavazásra, ha a kérdés a költségvetési törvény módosítását tartalmazza, vagy a kérdésből okszerűen következik a tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatása, illetve ha a kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat. (ABH 2001, 392, 395.)” (ABH 2007, 272, 274-275.).
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés fentiek szerinti értelmezéséből okszerűen következik a Kötv. módosítása is, ezért a kérdés nem felel meg az alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában rögzített követelménynek sem.
V.
A Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt követelménynek, az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, valamint a IV. pontban foglaltak alapján az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjának, mely okok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítése megtagadásának van helye.
VI.
A határozat az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésén, az 1. cikk (2) bekezdés b) pontján, a 8. cikk (1) bekezdésén és (2) bekezdésén és a (3) bekezdés b) pontján, a 15. cikk (3) bekezdésén, az Nsztv. 3. §-án, 4. §-án, 9. §-án, a 11. §-án, a Kstv. 2. §-án, a 8. § (2) bekezdésén, a Kötv. 1. és 3. mellékletein, a BM rendelet 3-4. §-ain, a Korm. rendelet 21. § 28. pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2016. július 18.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke