46/2013. NVB határozat - Szepessy Zsolt, az Összefogás Párt elnöke által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság
46/2013. számú határozata 

A Nemzeti Választási Bizottság Szepessy Zsolt, az Összefogás Párt (székhely: 2000 Szentendre, Ady E. u. 1. III/14.) elnöke (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy pénzintézeti követeléssel kapcsolatos bírósági eljárásban az adóst ingyenes jogvédelem illesse meg, mely jogvédelmet ezen a területen jártas, civil szervezetek által jóváhagyott ügyvéd lásson el, és erről az Országgyűlés mihamarabb hozzon törvényt?”
kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a Kúriához címzett kifogást lehet benyújtani a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; fax: 06-1-795-0304). A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az illeték mértéke 15000 Ft. A kifogás benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A beadványozó 2013. október 30-án aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. Az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a választópolgár és a jogalkotó aspektusából is vizsgálni szükséges. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az alábbi okok miatt nem felel meg az egyértelműség követelményének.
Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés valójában több, egymástól jól elkülöníthető kérdést foglal magában, mivel egyaránt vonatkozik a „jogvédelemˮ ingyenessé tételére és annak ügyvéd általi ellátására, melyhez a beadványozó további feltételül szabja a civil szervezet általi jóváhagyást. A Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdések külön-külön is megválaszolhatók lennének, azonban azok egy kérdésben való szerepeltetésük által a választópolgárnak nincs lehetősége külön-külön dönteni, illetve megkülönböztetést tenni, és részkérdésenként véleményt nyilvánítani. A Bizottság álláspontja szerint az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdésre ezért nem lehet egyértelműen válaszolni.
A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a kérdésben szereplő „pénzintézeti követelés” kifejezés sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség követelményének nem felel meg, tekintettel arra, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hptv.) nem ismeri a pénzintézet fogalmát. A beadványban használt kifejezés elavult fogalom, a Hptv. 4. § (1) bekezdése pénzügyi intézményeket nevesít, mely hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás lehet. A pontatlan meghatározás miatt a kérdés a választópolgár számára nem egyértelműen és kétséget kizáróan megválaszolható, valamint a jogalkotó számára sem lenne egyértelmű, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén milyen tartalmú jogszabály megalkotására lenne kötelezett.
A Bizottság álláspontja szerint nem egyértelmű továbbá a „pénzintézeti követeléssel kapcsolatos bírósági eljárásban” meghatározás, tekintettel arra, hogy az magában foglalhatja valamennyi, a hazai pénzügyi rendszerben lévő követelést, illetve az annak alapján támasztott igényt. A kezdeményezésből nem derül ki, hogy valamennyi, a hazai pénzügyi rendszerben lévő eljárásban illesse meg az eljárás résztvevőjét az ingyenes jogvédelem, vagy csak bizonyos esetekben. Nem egyértelmű továbbá a kezdeményezésben szereplő „adós” fogalma sem, mely egyaránt jelenthet természetes, illetve jogi személyeket is.
Nem egyértelmű a „civil szervezetek által jóváhagyott ügyvéd” kitétele sem a kezdeményezésnek, mivel a kérdésből nem derül ki, hogy milyen civil szervezeteknek, milyen eljárásrendben kellene elvégezniük a kezdeményezésben szereplő úgynevezett jóváhagyást.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint nem egyértelmű, hogy a beadványozó mit ért „jogvédelem” kifejezés alatt, emiatt a kérdés szintén nem felel meg az egyértelműség követelményének. A kérdésben szereplő pontatlan meghatározás miatt a választópolgár számára egy esetleges népszavazás megtartása során nem lenne egyértelmű, hogy pontosan milyen tartalmú kezdeményezés támogatásáról döntenek és a jogalkotó számára sem lenne egyértelmű, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén milyen tartalmú jogszabály megalkotására lenne kötelezett.
A Nemzeti Választási Bizottság hivatkozva az Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában foglaltakra, megállapítja, hogy minden népszavazásra feltenni kívánt kérdés, amely valamely termék vagy szolgáltatás kötelező ingyenességére irányul, csak akkor felel meg a jogalkotói egyértelműség követelményének, ha meghatározza, milyen forrásból kell az ellenérték megfizetése nélkül igénybe vett szolgáltatások árát fedezni, vagyis ha megjelöli, hogy a szolgáltatás igénybe vevője helyett ki lenne a gazdasági teher viselője. Ennek indoka, hogy az ingyenesség, térítésmentesség szükségképpen azt jelenti, hogy a szolgáltatás ellenértékét nem a szolgáltatást igénybe vevő, hanem valaki más fedezi. A népszavazásra feltenni kívánt kérdés alkotmányos megengedettsége is csak annak ismeretében dönthető el, hogy a kezdeményező kire kívánja ennek szükségszerű terheit áthárítani.
 
A választópolgároknak jelen esetben a kérdés alapján úgy kellene döntésüket meghozni, hogy nem lenne egyértelmű számukra: a kezdeményezés sikere esetén kinek kellene megtérítenie az „ingyenes jogvédelemmel” kapcsolatban felmerült költséget. A választópolgárok tehát döntésük meghozatalakor a kérdés alapján nem lennének tisztában azzal, miről döntenek, ezáltal a kérdés nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének.
 
Az Nsztv. 8. §-a szerint az érvényes és eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre a népszavazás megtartásától - ha a népszavazás törvényalkotási kötelezettséget keletkeztet, a törvény megalkotásától - számított három évig kötelező. Az Országgyűlés köteles a népszavazás döntésének haladéktalanul eleget tenni. A Bizottság véleménye szerint a kezdeményezésben szereplő „és erről az Országgyűlés mihamarabb alkosson törvényt” tagmondat értelemzavaró, azt a téves látszatot kelti, mintha önmagában, e tagmondat nélkül a népszavazás döntése nem keletkeztetne jogalkotási kötelezettséget az Országgyűlés számára, ezáltal nem felel meg az Nsztv. 13. §-a által támasztott követelményeknek.
A Nemzeti Választási Bizottság tekintettel arra, hogy a kérdés megfogalmazása nem felel meg a jogszabályban foglalt követelményeknek, ezért az Nsztv. 10. § c) pontja alapján az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta.
II.
A határozat a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349. § (1) bekezdés c) pontján és (2) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án, 8. §-án, a 10. § c) pontján, a 13. § (1) bekezdésén, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontján, a Hptv. 4. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a régi Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 39. § (3) bekezdés d) pontján, 42. § (1) bekezdés g) pontján, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2013. november 26.
 
 
 
                                                                          Dr. Patyi András
                                                              a Nemzeti Választási Bizottság
                                                                                   elnök