46/2011. OVB határozat - T. Sz. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

Az Országos Választási Bizottság – 2011. április 28-án megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés  b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva T. Sz. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

 

 

Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.

 

A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2.; fax: 06-1-7950-143).

 

 

I.

 

Beadványozó 2011. április 18-án aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:

 

 

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglaltaknak, amely szerint a népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni. Az a kérdés, amely félrevezető a választópolgárok számára, az Alkotmánybíróság és az Országos Választási Bizottság joggyakorlata szerint nem tesz eleget az egyértelműség követelményének.

Az Országos Választási Bizottság nyelvtani értelmezése alapján a kérdés jelen formájában – feltehetően pontatlan megfogalmazása miatt – nem egyértelmű. Nem állapítható meg, hogy milyen célra irányul, hogy alanyi jogon kívánná-e a lőfegyver tartását engedélyezni vagy sem, továbbá nem egyértelmű, hogy milyen célt kívánna elérni a családtagok és értékeik vonatkozásában.

A Testület álláspontja szerint a kérdés megfogalmazása nem egyértelmű, ugyanis nem világos, hogy a beadványozó a kérdést a hatályos büntetőjogi szabályozás és jogi fogalmak függvényében hogyan értelmezi, pontosan milyen tartalmú jogszabály megalkotását kívánja egy népszavazással kezdeményezni.

A kérdésben tartott eredményes népszavazás esetén a jogalkotónak olyan szabályozást kellene megalkotnia, amely szerint minden 24. életévét betöltött büntetlen előéletű magyarembert, minden célra vagy egyéb szempontra tekintet nélkül, megillet a lőfegyver tartás joga, amely nemcsak jogilag, de a gyakorlatban sem valósítható meg.

 

Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint továbbá a kérdés a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) módosítására irányul. Az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott a fegyvertartás, és az ahhoz kapcsolódó korlátozások kérdésével. Az Alkotmánybíróság a 9/2007. (III. 7.) AB határozatában kifejtette, hogy „a lőfegyvertartás joga nem tartozik az alapvető emberi jogok körébe”, és a lőfegyverek sajátos jellege megköveteli az állami beavatkozást. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „a közbiztonság védelme érdekében a mindenkori közhatalomnak egyenesen alkotmányos kötelessége, hogy egyes alapvető jogok védelme érdekében az azok érvényesülésére veszélyt jelentő tulajdoni tárgyak tekintetében korlátozásokat alkalmazzon”. „A lőfegyverek megszerzésével és tartásával kapcsolatos szabályozás és az ennek részeként megjelenő korlátozások az államot terhelő alapjogvédelmi kötelezettségből fakadnak. Az állam kötelessége ugyanis nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell az alapvető jogok megsértésétől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételek kialakításáról. Az emberi élet védelmének biztosítása az egyik ilyen kiemelkedően fontos - az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből fakadó - állami kötelesség, amelynek teljesítése megalapozza az életre, testi épségre és egészségre veszélyes tárgyak körében a szigorú jogszabályi korlátozásokat”.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdése szerint az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

Fentiekre tekintettel a kérdésben tartott eredményes népszavazás az Alkotmány ezen rendelkezéseinek módosítását eredményezné.

Az Alkotmánybíróság több határozatában is [2/1993. (I. 22.) AB, 25/1999. (XI. 22.) AB, 28/1999. (VII. 7.) AB, 40/1999. (XII. 21.) AB, 50/2001.(XI. 22.) AB, 48/2003. (X. 27.) AB határozatok] kifejtett következetes gyakorlatára tekintettel az Alkotmány nem módosítható választópolgári kezdeményezésre induló népszavazással, alkotmánymódosítás csak az Alkotmányban előírt eljárási rendben [Alkotmány 24. § (3) bekezdés] történhet.

 

A fent leírtak miatt az Országos Választási Bizottság az Nsztv. 10. § b) és c) pontja alapján, mivel a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, továbbá a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, az aláírásgyűjtő ív mintapéldánya hitelesítésének megtagadásáról döntött.

 

II.

 

A határozat az Alkotmány 8. § (1) bekezdésén, 24. § (3) bekezdésén, 70/A. § (1)-(2) bekezdésein, az Nsztv. 2. §-án, 10. § b) és c) pontjain, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. § (1) bekezdésén alapul.