400/2009. OVB határozat - dr. G. K. és a dr. F. J. magánszemélyek által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

 

Az Országos Választási Bizottság – 2009. október 5-én megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva a dr. G. K. és a dr. F. J. magánszemélyek által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

 

 

Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.

 

A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Nádor u. 2.; levélcím: 1903 Budapest, Pf. 314.; fax: 06-1-441-1729).

 

 

I.

 

A beadványozók 2009. szeptember 8-án aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtották be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. § szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:

 

 

Az Nsztv. 13. § (1) bekezdése értelmében a népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés megfogalmazása nem felel meg az egyértelműség követelményének,

 

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 14. § (1) bekezdésének első mondata alapján a társadalmi szervezetek törvényességi felügyeletét az ügyészség látja el. Ugyanezen bekezdés második mondata azonban már arra utal, hogy ha a működés törvényessége másképpen nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A bíróság hatáskörét a fenti törvény 16. § részletezi. Látható tehát, hogy a törvényalkotó a felügyeleti jogosítványokat megosztotta az ügyészség és a bíróság között, és a társadalmi szervezetek döntéseire és működésre vonatkozó döntési jogköröket a bíróságokra telepítette.

A kérdés tehát félrevezető a választópolgárok számára.

 

Az ügyészség jogállásának, az államszervezetben betöltött helyének alapvető szabályait a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (továbbiakban: Alkotmány) 51-53. § rendelkezései rögzítik. Az Alkotmány 51. § (3) bekezdése értelmében az ügyészség fellép a törvényesség védelmében.

Az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdésben az eredményes népszavazás olyan törvényalkotási kötelezettséget keletkeztetne az Országgyűlés számára, mely ellentétes lenne az Alkotmány 51.§ (3) bekezdésében rögzített rendelkezéssel, így a törvényi szintű szabályozás burkolt alkotmánymódosítást eredményezne.

Az Alkotmánybíróság több határozatában is [2/1993. (I. 22.) AB, 25/1999. (XI. 22.) AB, 28/1999. (VII. 7.) AB, 40/1999. (XII. 21.) AB, 50/2001.(XI. 22.) AB, 48/2003. (X. 27.) AB határozatok] kifejtett következetes gyakorlatára tekintettel az Alkotmány nem módosítható választópolgári kezdeményezésre induló népszavazással.

 

Az Országos Választási Bizottság az Nsztv. 10. § b) pontja értelmében, mivel a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, valamint az Nsztv. 10. § c) pontja értelmében, mivel a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.

 

 

II.

 

A határozat az Alkotmány 51. § (3) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án, 10. § b) és c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, az 1989. évi II. törvény 14. § (1) bekezdésén és a 16. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul.