A Nemzeti Választási Bizottság
38/2020. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Magyar Szocialista Párt (1073 Budapest, Erzsébet körút 40-42. fszt./I-1., képviseli: Dr. Tóth Bertalan, a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 6 igen és 5 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a természetes tavak melletti köztulajdonban álló strandokra történő belépésért ne kelljen (belépő)díjat fizetni?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. szeptember 8-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést a Magyar Szocialista Párt képviseletében eljárva annak törvényes képviselője, Dr. Tóth Bertalan 2020. július 28-án személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez 30 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 27 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
III.
[Az Alaptörvény módosítása, mint tiltott tárgykör vizsgálata]
[6] Jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy Magyarországon a természetes tavak partján működő köztulajdonban álló strandra a belépés ingyenes legyen.
[7] A népszavazás eredményeképp meghozandó törvény alanyai alapvetően a helyi önkormányzatok, mivel a természetes tavak melletti, köztulajdonban álló strandfürdőként szolgáló területek túlnyomó része önkormányzati tulajdonban van.
[8] Az Alaptörvény 31. cikke alapján a központi hatalom mellett a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek. A helyi közügyek fogalmát Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 4. §-a határozza meg, amely szerint azok alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak.
[9] A helyi önkormányzatok autonómiáját a helyi közügyek gyakorlása tekintetében az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése garantálja, amely az önkormányzatok alapjogait sorolja fel. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság több döntésében is rögzítette, hogy az alaptörvényi szinten védett feladat- és hatáskörcsoportokat tartalmaz, megsértésük esetén az Alaptörvény által biztosítani hivatott autonómia szenved csorbát {3105/2014. (IV. 17.) AB végzés, Indokolás [7], 3311/2019. (XI. 21.) AB határozat Indokolás [32], [35]}.
[10] A 32. cikk (1) bekezdésében felsorolt alapjogok tehát olyan hatáskörcsoportok, amelyek elengedhetetlenek az önkormányzatok önállóságához, gyakorlásuk azonban nem korlátlan, annak kereteit az Alaptörvény és a törvények határozzák meg {3038/2016. (III. 3.) AB határozat, Indokolás [24]}.
[11] Az önkormányzatok tulajdonával kapcsolatos szabályokat az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése és a 32. cikk (1) bekezdés e) pontja tartalmazza. Ez utóbbi szerint a helyi önkormányzat gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat. Az Alaptörvény 32. cikk (6) bekezdése kimondja, hogy a helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja, a 38. cikk (1) bekezdése értelmében pedig az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon, amely kezelésének és védelmének célja (egyebek között) a közérdek szolgálata. Mindez, ahogyan azt az Alkotmánybíróság a 3311/2019. (XI. 21.) AB határozatában is kifejti, azt is jelenti, hogy amíg az önkormányzatok tulajdonának védelmére harmadik felekkel szemben a tulajdonhoz való jog Alaptörvényből következő általános szabályainak megfelelően, kizárólag a XIII. cikk rendelkezései alapján kerülhet sor, addig az állam és az önkormányzat viszonyában az önkormányzat vagyona (és általában a nemzeti vagyon) vonatkozásában a feladathoz kötöttség is érvényesül, ami a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti általános tulajdonhoz való jog közérdekű korlátja. Ez a megközelítés összhangban áll a XIII. cikk (1) bekezdésének második mondatával is, miszerint a tulajdon társadalmi felelősséggel jár.
[12] A helyi önkormányzatok vagyonát a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 5. §-a törzsvagyonra és üzleti vagyonra osztja. A törzsvagyon a kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyon, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű, önkormányzati tulajdonban álló vagyon, valamint a korlátozottan forgalomképes vagyon.
[13] A vagyongazdálkodás alapelveit az Nvtv. 7. §-a tartalmazza, amely szerint a nemzeti vagyon alapvető rendeltetése a közfeladat ellátásának biztosítása, ideértve a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását és e feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra biztosítását. A nemzeti vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni.
[14] A strandolásra alkalmas területek kialakítása, fenntartása nem kötelező feladata az önkormányzatoknak, ezért az erre szolgáló ingatlanok eredendően nem az önkormányzati törzsvagyon, hanem az üzleti vagyon részei, amellyel a települési önkormányzat az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés g) pontja értelmében – kötelezően ellátandó feladatai ellátásának veszélyeztetése nélkül – szabadon gazdálkodhat, vállalkozást folytathat.
[15] Az alkotmányos szinten biztosított jogok –, így a tulajdonosi jog és a vagyonnal való gazdálkodás joga – alapján dönthet úgy a képviselőtestület, hogy strandolás céljára kialakít, illetve fenntart egy megfelelő, tulajdonában álló ingatlant, azon bizonyos szolgáltatásokat nyújt, vagy szolgáltatások nyújtását lehetővé teszi, és arról is szabadon dönthet, hogy a strand területére történő belépésért díjat szed vagy sem. A belépési díj ellenében üzemeltetett önkormányzati tulajdonú strandokra vonatkozó szabályokat, díjakat a települési önkormányzatok általában eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendeletben rögzítik.
[16] Az országos népszavazásra javasolt kérdés lényegében a stranddal rendelkező helyi önkormányzatok tulajdonhoz való joga – ezen belül is a hasznok szedésének joga – és a vagyonnal való vállalkozás jogának a népszavazás általi korlátozását kívánja. Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a kezdeményezésből fakadó alapjog-korlátozás megfelel-e az Alaptörvény rendelkezéseinek, vagy sem.
[17] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonjog korlátozásának alkotmányos mércéje – a jogkorlátozás alapját vizsgálva – enyhébb követelményt támaszt az alapjogok Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe foglalt szükségességi mércéjénél, mivel ez esetben elegendő a közérdek meglétét igazolni {34/2015. (XII. 9.) AB határozat, Indokolás [46], 3311/2019. (XI. 21.) AB határozat, Indokolás [47]}.
[18] A helyi önkormányzatok tulajdonjogának állam általi korlátozása nem példa nélküli, az Alkotmánybíróság 2019-ben vizsgálta például az úgynevezett iskolavagyonnal (köznevelési intézmény feladatainak ellátását szolgáló önkormányzati tulajdonú ingó és ingatlanvagyon) kapcsolatos tulajdonosi jogok korlátozását. Ebben az esetben a helyi önkormányzatnak a tulajdonhoz való joga úgy került korlátozásra, hogy egyrészt megjelölésre került az a közérdek, amelyre tekintettel történt a korlátozás, azaz a köznevelési feladatok ellátása, másrészt az alapfokú oktatással kapcsolatos hatáskörök a helyi önkormányzatoktól az államhoz kerültek. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint „[a]z önkormányzatok tulajdonhoz való joga és annak állam általi korlátozhatósága osztja az önkormányzati tulajdont indokolttá tevő hatáskör jogi sorsát: amennyiben az adott hatáskör önkormányzati, a hatáskörhöz rendelt tulajdon is az; ha azonban az adott hatáskör ex lege államivá válik, az önkormányzati tulajdon az állam javára korlátozható (..)” {3311/2019. (XI. 21.) AB határozat Indokolásának [49] bekezdés}.
[19] Jelen népszavazási kérdés és az előző bekezdésben említett példa közötti alapvető különbség, hogy ez első esetben nincs arról szó, hogy az állam pl. a strandok üzemeltetésével kapcsolatban bármilyen feladatot átvállalna, vagy valamilyen plusz forrást biztosítana a helyi önkormányzatok számára, kizárólag arra irányul, hogy amennyiben a helyi önkormányzat a strand tekintetében előírta vagy a jövőben előírná belépődíj fizetését, úgy a népszavazás eredményeképp erre a népszavazás kötőereje alatt már ne legyen jogosult.
[20] A kérdés tehát a helyi önkormányzatok tulajdoni jogának gyakorlása és – a strand üzleti vagyoni jellegéből adódóan – az azzal folytatható, nemzeti vagyon lévén a közösségi célokat is szem előtt tartó gazdálkodási tevékenység tekintetében jogkorlátozó rendelkezést tartalmaz, arról azonban nem szól, hogy mi lenne az az intézkedés, amely ennek a korlátozásnak az ellensúlyozására szolgálna az arányosság biztosítása érdekében.
[21] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése keretszabályként hivatkozik azokra a törvényekre, amelyek kijelölik az önkormányzatiság és az autonómia határait. A keretszabályozás lényege, hogy a jogi norma tartalmát más jogszabályok adják meg, azaz töltik ki a jogi norma kereteit. A helyi önkormányzatok esetében az Alaptörvényben biztosított hatáskörökkel kapcsolatban megalkotott törvények, mint keretszabályok tartalmát alapvetően az önkormányzatok által megalkotott rendeletek töltik ki tartalommal. Esetükben az önállóság foka abban mérhető, hogy a törvény által adott keretek a közügyek intézése tekintetében a döntési jogot milyen mértékben szorítják korlátok közé. Minél inkább korlátozott a döntés joga, annál kevésbé beszélhetünk önállóságról, autonómiáról. Jelen esetben a népszavazás eredményeképp megalkotandó törvény nem keretjellegű szabály megalkotásában kéri a választópolgárok állásfoglalását, hanem lényegében a helyi önkormányzat döntési kompetenciájában tartozó konkrét kérdés tekintetében vár véleményt, abban, hogy az önkormányzat a tulajdoni jogából fakadó részjogosítványát – a hasznok szedésének jogát –, illetve a tulajdonnal való gazdálkodás, vállalkozás jogát a természetes tavak melletti strandok tekintetében gyakorolhassa-e vagy sem.
[22] Az előzőekben írt érvelést erősíti az Alkotmánybíróság 29/2015. (X. 2.) AB határozata is, amelyben az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdését értelmezve kifejtette, „a rendeletalkotási felhatalmazás szabad kitöltésének elvi lehetősége áll összhangban az önkormányzatiság (szubszidiaritás) lényegével is. Azt ugyanis az Alaptörvény 31. cikke értelmében a helyi közügyek intézése, a helyi közhatalom gyakorlása jelenti, mégpedig a jogintézmény nevéből adódóan önkormányzati jelleggel.” {29/2015. (X. 2.) AB határozat, Indokolás [35]}
[23] Az Alaptörvény 31. cikk (2) bekezdése szerint a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó ügyről törvényben meghatározottak szerint helyi népszavazást lehet tartani. Bár az önkormányzati jogok – így a saját tulajdonnal való rendelkezés és gazdálkodás gyakorlásának – kereteit az Alaptörvény és a törvények határozzák meg, az azonban elvitathatatlan, hogy a strandhasználat olyan részletkérdésének eldöntése, hogy az önkormányzat tulajdonában álló ingatlanon a belépésért kelljen-e a vendégeknek díjat fizetni, a helyi közösség döntési kompetenciáját tételezi.
[24] A benyújtott népszavazási kérdés azonban nem egy konkrét településhez kötődik, hanem egy érvényes és eredményes országos népszavazás esetén általános jelleggel tiltaná meg valamennyi természetes tó melletti köztulajdonban álló strandon a belépődíj szedését. Egy ilyen törvényi rendelkezés esetén a helyi közösségek sem közvetve, a képviselőtestület által meghozott rendeletben, sem közvetlenül, helyi népszavazás útján nem dönthetnének maguk arról, hogy a helyi strandra, vagy a strandok valamelyikére csak belépő ellenében lehessen belépni. Az országos népszavazás eredményeképpen meghozandó törvényi rendelkezéssel olyan helyi szabályozás is ellentétes lenne, amely például a település állandó lakosainak, vagy az ott ingatlannal rendelkező nyaralóknak ingyenes belépést biztosítana, de mások számára belépődíjat írna elő. A helyi választópolgárok tehát ki lennének zárva a helyi közösséget szorosan érintő kérdés eldöntéséből. Természetesen a kérdésben tartott országos népszavazáson ők is megjeleníthetnék véleményüket szavazatok formájában, de az érintett vízparti településeken élő választópolgárok száma, és így szavazataik súlya minimális a választópolgárok összességéhez képest.
[25] A népszavazási kérdés tehát egyszerre kívánja megváltoztatni a szabályozás szintjét, jogosultját és annak tartalmát is: a települési önkormányzat által alkotott helyi rendelet helyett az Országgyűlés által meghozott törvényi rendezést kíván, a belépő díj szedésének lehetőségét pedig generálisan megtiltja.
[26] Mivel a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazások alapján az Országgyűlés olyan jogszabály megalkotására lenne köteles, amely a keretjelleget nélkülözve, aránytalanul korlátozná a helyi önkormányzat tulajdonhoz és a vagyonnal való gazdálkodáshoz való jogát, a kezdeményezésből eredő alapjogi kollízió csak az Alaptörvény módosításával lenne feloldható, vagyis a kezdeményezésekből szükségszerűen következik az Alaptörvény módosítása. Mivel az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján az országos népszavazási kezdeményezés burkoltan sem tartalmazhat az Alaptörvény módosítására irányuló szándékot, ezért abban népszavazás nem tartható.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[27] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[28] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[29] A kezdeményezéssel kapcsolatban az egyértelműség sérelmeként felhozható érv, hogy az azt a téves látszatot kelti, mintha annak támogatása esetén elérhető eredmény valamennyi köztulajdonban álló strand ingyenes igénybevétele lenne. A természetes fürdőhelyek üzemeltetésének azonban meg kell felelnie minimális közegészségügyi és egyéb a természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről szóló 78/2008. (IV. 3.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Korm. rendelet) előírt követelményeknek, amelyek biztosítása a fürdőhely tulajdonosa, azaz döntően a települési önkormányzatok feladata. Egy strand fenntartása tehát az önkormányzatok tekintetében mind kiadási, mind bevételi oldalon aktivitást feltételez. A kiadási oldal fedezetéül szolgálhat többek között a belépésért szedett díj is.
[30] Amennyiben a népszavazás eredményeképp megalkotott törvény alapján a fürdőhely tulajdonosa nem lesz jogosult belépődíj formájában bevételhez jutni, annak érdekében, hogy a köztulajdonban álló fürdőhely, mint nemzeti vagyon továbbra is betöltse rendeltetését, vagyis a közhasználat biztosítva legyen, két megoldási lehetőség kínálkozik. A kieső saját bevételt a helyi önkormányzat teljes egészében saját költségvetéséből biztosítja. Ez azonban azzal is járhat, hogy amennyiben nem rendelkezik olyan mértékű saját bevétellel, amelyből a kieső forrást anélkül tudja biztosítani, hogy más közszolgáltatástól kellene forrást elvonnia, úgy ez azt eredményezi, hogy a strand üzemeltetése csak egyéb szolgáltatás rovására történhet. Mindez azt is jelentheti, hogy esetleg korábban önként vállalt feladatok szűnnek meg, vagy a továbbiakban korlátozott mértékben lesznek biztosítva pl. tanulmányi ösztöndíjak, közalapítványok, egyházak, kulturális, oktatási, egészségügyi ifjúsági, szociális, civil és egyéb szervezetek támogatása, szociális segély biztosítása, települési szemétszállítási díjtámogatás, szociális célú tűzifa juttatás.
[31] A másik megoldási lehetőség, hogy a kieső belépődíj kompenzálása oly módon történik, hogy az eddig ingyenesen nyújtott szolgáltatások, így például az illemhely, az öltözők, zuhanyzók díj ellenében lesznek igénybe vehetők. További lehetséges megoldás, hogy amennyiben a strand területén az önkormányzattal kötött megállapodás alapján kereskedelmi-, vendéglátó- és egyéb szolgáltató egység működik, úgy az önkormányzat a szerződés módosításával, a korábbi ellenérték megemelésével pótolja a kieső bevételt, amelyet adott esetben a szolgáltató a vásárlókra hárít át árainak megemelésével.
[32] A fentiek olyan jelentősen eltérő megoldási módok, amelyek választása alapvető befolyással bírhat választópolgári oldalon a kérdés támogatottságát illetően. Abban az esetben ugyanis, hogy az Országgyűlés törvényt alkot arról, hogy nem lehet belépődíjat szedni az önkormányzati strandra való belépésért, szükségszerű következménye lesz, hogy a tulajdonosi jogokat gyakorló helyi önkormányzatok döntést hoznak a kieső bevétel pótlásának módjáról. Mivel a népszavazásra feltenni kívánt kérdés, ahogyan az már többször kifejtésre került, közvetlenül a helyi önkormányzatokat is érintő kérdés, ezért valójában az Országgyűlés döntésének érvényesítői az érintett települések lesznek. Azt azonban, hogy milyen megoldási módot választanak számos tényező befolyásolhatja, így például az adott település gazdasági adottságai, lehetőségei. Mindezek alapján megállapítható, hogy a kezdeményezés nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének, mivel a választópolgároknak nincs lehetőségük arra, hogy világosan lássák, hogy a sikeres népszavazásnak mi lesz a pontos következménye, tekintettel arra, hogy a döntés végső érvényesítői a strandok feletti tulajdonosi jogokat gyakorló, több tucat helyi önkormányzat lesz.
[33] A választópolgár és a jogalkotó oldaláról is bizonytalanságot vet fel továbbá, hogy abban az esetben, ha a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazáson a „nem” válaszok kerülnek többsége, terheli-e jogalkotási kötelezettség az Országgyűlést vagy sem. A kezdeményezés jelenlegi megfogalmazása alapján ugyanis nem világos, hogy annak elutasítása esetén a választópolgári akarat arra irányul, hogy ezt követően egységesen, mindenhol belépődíj ellenében lehessen a természetes tavak melletti köztulajdonban álló strandokra bemenni, vagy arra, hogy az Országgyűlés ne változtasson a jelenleg fennálló állapoton és továbbra is, a tulajdonosi jogokat gyakorló dönthessen a belépődíj szedéséről.
V.
[A határozat indoklásának összegzése]
[34] A Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt követelménynek nem tesz eleget, valamint nem felel meg a népszavazási egyértelműség követelményének sem, amely ok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[35] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, a 32. cikk (1) bekezdés a) pontján és (2) bekezdésén, az Nvtv. 4. § (1) bekezdésén, az 5. § (1) és (3) bekezdésén és az 1. mellékleten, a Mötv. 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2020. augusztus 24.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke