38/2013. NVB határozat - K. A. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában

 

A Nemzeti Választási Bizottság K. A. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában meghozta a következő

 

 

A Nemzeti Választási Bizottság az

 

 

kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.

 

A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a Kúriához címzett kifogást lehet benyújtani a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; fax: 06-1-795-0304). A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az illeték mértéke 15000 Ft. A kifogás benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

 

 

 

Beadványozó 2013. október 28-án aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából.

A népszuverenitás gyakorlásának kivételes módja az országos népszavazás, amelyet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben lehet tartani. Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 8. cikkének (3) bekezdése tartalmazza azon tárgykörök teljes körű felsorolását, amelyek nem bocsáthatók országos népszavazásra. A hivatkozott jogszabályhely d) pontja alapján nem lehet országos népszavazást tartani a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről.

 

A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint tekintettel arra, hogy a nemzetközi szerződésről való döntés egyben az abban vállalt kötelezettségekről való döntés is, az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésben foglalt tilalom alapján egyértelműen kizárt a közvetlen hatalomgyakorlás a nemzetközi szerződések vonatkozásában. Magyarország az 1989. évi 15. számú törvényerejű rendelettel döntött a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény), valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről. Az Egyezmény 26., a menekültek mozgásszabadságáról rendelkező cikke szerint „Minden Szerződő Állam biztosítja a jogot a területén jogszerűen tartózkodó menekülteknek arra, hogy megválasszák tartózkodási helyüket és szabadon mozoghassanak az ország területén azon szabályok figyelembe vételével, amelyek általában az idegenekre azonos körülmények között vonatkoznak.” A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdésben szereplő, „a magyarországi menekülttáborokban elszállásolt személyek kijárása a tábor területéről tiltott legyen” kitétel ellentétes az Egyezmény fent hivatkozott 26. cikkében szereplő rendelkezésekkel. Egy érvényes és eredményes országos népszavazás nemzetközi szerződésből eredő kötelezettséget érintene, ennélfogva az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontjába ütközik, így a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani.

A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműségi követelménynek sem felel meg. Az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog garanciális eleme, mely magában foglalja a választópolgári és a jogalkotói egyértelműség követelményét is. A választópolgári egyértelműség feltétele, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni, míg a jogalkotói egyértelműség arra vonatkozik, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és amennyiben igen, milyen jogalkotásra köteles. A kérdésben szereplő „menekülttábor” kifejezés a jogalkotó számára nem határozható meg pontosan, ezáltal a jogalkotó nem képes eldönteni, hogy milyen tartalmú jogszabály megalkotására lenne köteles.

 

Az eljárás kezdeményezője 5 darab népszavazási kezdeményezésre irányuló kérdésből álló csomagot nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349. § (1) bekezdés c) pontja az országos népszavazási kezdeményezések tekintetében a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A Bizottság álláspontja szerint a beadványozó magatartása a régi Ve. 3. § d) pontjában szabályozott jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik. A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve irányadó az országos népszavazási kezdeményezés benyújtójára is. A Bizottság álláspontja szerint – egyetértve az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtett álláspontjával – a régi Ve. egészének rendszerében – a régi Ve. 3. §-ában foglalt általános alapelvekre is figyelemmel – ítélendő meg a hitelesítésre szánt aláírásgyűjtő ív. Erre tekintettel az aláírásgyűjtő ívek hitelesítése során az Nsztv. 10. § e) pontja alapján vizsgálandó az is, hogy a kezdeményezés megfelel-e a régi Ve. 3. §-ában szabályozott eljárási alapelveknek, ezek között a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. Jelen esetben a beadványozó megsértette a választási eljárás hivatkozott alapelvét.

 

Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy nem tekinthető jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásnak és nem egyeztethető össze a népszavazás Alaptörvényben foglalt rendeltetésével az olyan kezdeményezői magatartás, amelynek során egy időben, ugyanabban a tárgykörben, egymástól kismértékben eltérő népszavazási kérdések kerülnek benyújtásra.

A Nemzeti Választási Bizottság az Nsztv. 10. § b), c) és e) pontja alapján, mivel a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, illetve a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek valamint az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta.

 

 

A határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontján, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349. § (1) bekezdés c) pontján és (2) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án, a 10. § b), c) és e) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a régi Ve. 3. §-án, 124/A. § (3) bekezdés b) pontján, az 1989. évi 15. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett Egyezmény 26. cikkén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a régi Ve. 130. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 39. § (3) bekezdés d) pontján, 42. § (1) bekezdés g) pontján valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

 

Budapest, 2013. november 12.