A Nemzeti Választási Bizottság
351/2019. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Karácsony Mihály (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 11 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e, hogy az időskori létbiztonság érdekében a Nyugdíjbiztosítási Alap ismételten önálló pénzügyi alapként, továbbá a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács munkavállalói és munkáltatói oldala, valamint az Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület delegáltjaiból álló testület ellenőrzése alatt működjön?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2019. szeptember 30-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2019. augusztus 14-én személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 25 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 24 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[Központi költségvetésről szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[6] Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerint az országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdése tartalmazza az úgynevezett tiltott tárgyköröket, azaz hogy mely kérdésekben nem lehet országos népszavazást tartani. Ezen bekezdés b) pontja alapján a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról nem tartható országos népszavazás.
[7] Jelen népszavazási kérdés egyik megfogalmazott célja, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap ismételten önálló pénzügyi alapként működjön. Az ismételten kifejezés arra utal, hogy 2010. január 1-jét megelőzően a Nyugdíjbiztosítási Alap nem képezte a központi költségvetés részét, az államháztartáson belül elkülönült alapként működött. A kezdeményezés ennek az önálló helyzetnek a visszaállítására irányul.
[8] Jelenleg a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 42. § (1) bekezdése alapján az állami nyugdíjak kifizetésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap biztosítja. A (2) bekezdés szerint a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit a befizetett nyugdíjjárulékok, a foglalkoztatók által e célra fizetett közterhek, a központi költségvetésből biztosított források és a törvényben meghatározott egyéb bevételek képezik. Természetes személy nyugellátás fedezetére, törvényi kötelezettség alapján fizetett járuléka kizárólag a Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti meg.
[9] A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésének helyét a központi költségvetésen belül jelenleg a Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény jelöli ki, amely azt a költségvetés LXXI. fejezeteként határozza meg, nullszaldós egyenleggel, 3.451.007,6 millió forint főösszegekkel. (A már kihirdetett, Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény szintén hasonló helyzetben határozza meg, a központi költségvetés részeként, annak LXXI. fejezeteként, nullszaldós egyenleggel, 3.587.881 millió forint főösszegekkel.)
[10] Az Alkotmánybíróság az 59/2004. (XII. 4.) AB határozatában nyugdíjemelésre vonatkozó népszavazási kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesíthetőségét vizsgálta és a költségvetési kizárt tárgykört értelmezte. Határozatában abból indult ki, hogy a népszavazásra bocsátandó, nyugdíjemelésre vonatkozó kérdés szövegszerűen ugyan nem tartalmazta a költségvetési törvény módosítását, de okszerűen következett a kérdésből a tiltott tárgykörként megjelölt törvény – a költségvetési törvényben a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése kiadási főösszege – megváltoztatása. A határozat megállapította, hogy a népszavazásra szánt kérdésből eredményes népszavazás esetén szükségszerűen következik a nyugdíjak emelése, a költségvetési törvényben meghatározottaktól eltérő mértékben. A népszavazásra szánt kérdés közvetlenül a költségvetésre vonatkozik, így a kérdés az Alkotmányban tételesen megjelenített kizárt népszavazási tárgykörbe ütközik [ABH 2004, 834, 837.].
[11] Az Alkotmánybíróság 28/2015. (IX. 24.) AB határozatban hangsúlyozta, hogy „[a]kkor, amikor arról kell dönteni, hogy valamely kérdésben a népszavazás kizárt a népszavazási kizárt tárgykörre vonatkozó szabály értelmében, a népszavazási kérdés tartalmát figyelembe kell venni”. [ABH 2015., 697, 711.]
[12] Jelen ügyben megfogalmazott népszavazási kérdés ugyan a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi vagy kiadási főösszegeit nem érinti, azonban azzal, hogy önálló pénzügyi alapként eltávolítaná a központi költségvetésből, átalakítaná a költségvetési törvényben előirányzott struktúrát, és csökkentené a központi költségvetés bevételi és kiadási főösszegét is, hiszen abba jelenleg beleszámítanak a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételei és kiadásai.
[13] Annak ellenére, hogy a fentiek a költségvetési egyenleg értékét nem befolyásolnák, jelentősen átalakítanák a költségvetés szerkezetét, és így a népszavazási kérdés érdemében szükségszerűen érinti a költségvetésről szóló törvény tartalmát, ide értve annak lényeges elemeit (főösszegek, fejezetrend).
[14] A népszavazásra feltenni kívánt kérdés a fentiek alapján a központi költségvetésről szóló törvény tartalmát kívánja módosítani, és így az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjába foglalt tilalomba ütközik, amely a népszavazási kérdés hitelesítését kizárja.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[15] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[16] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[17] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[18] Jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés célja, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap újból önálló pénzügyi alap legyen, és a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács munkavállalói és munkáltatói oldala, valamint a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület delegáltjaiból álló testület ellenőrzése alatt folytassa működését.
[19] A Nemzeti Választási Bizottság a kérdés-egyértelműség kapcsán először azt vizsgálta, hogy jelen kérdés sérti-e azáltal a népszavazási egyértelműség követelményét, hogy Szervező kezdeményezése több, egyenként is megválaszolható alkérdésből áll.
[20] A Kúria a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésében rögzítette, hogy a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségével kapcsolatos álláspont az, hogy önmagában két vagy több részkérdés szerepeltetése a kezdeményezésben generálisan nem okoz kérdés-egyértelműségi problémát, az adott népszavazásra feltenni kívánt kérdés tartalma alapján dönthető el, hogy az összetett kérdés ellenére az érthető, világos-e, lehet-e egyértelműen válaszolni arra. Az Alkotmánybíróság – a Knk.IV.37.719/2015/4. számú kúriai végzésben is felhívott – 52/2001. (XI. 29.) AB határozatában megfogalmazott követelményei szerint „[ö]nmagában az, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés több tagmondatból áll, nem sérti az […] egyértelműség követelményét. Ha azonban a kérdés több olyan alkérdésből áll, amelyek ellentmondanak egymásnak, amelyek egymáshoz való viszonya nem egyértelmű, vagy amelyek nem következnek egymásból, illetve amelyek tartalmilag egymáshoz nem kapcsolódnak” sértik a választói egyértelműség követelményét, és ezáltal csorbul a népszavazáshoz való jog is [52/2001. AB határozat; 2001, 392, 405].
[21] A Bizottság álláspontja szerint tartalmilag élesen elkülönülő, és külön-külön akár ellentétes eredménnyel megválaszolható a kezdeményezésben foglalt két részkérdés. A Nyugdíjbiztosítási Alap központi költségvetéstől való elkülönítése nem eredményezi szükségszerűen az irányítás, felügyelet, ellenőrzés változását. Ennek nyilvánvaló példája volt az alapot érintő korábbi folyamat. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény 1. § (2) bekezdése biztosította az elkülönítést, amelynek 2009. december 31-ig hatályos szövege szerint a két társadalombiztosítási alap együttesen alkotja az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét. A jogszabályhely 2010. január 1-jétől hatályos szövege szerint az alapok az államháztartás központi alrendszerének részei. Az államháztartáson belüli pozícióváltás azonban nem eredményezett felügyeleti módosulást, a működtetésre kijelölt szervezet a továbbiakban is az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság maradt.
[22] Mindezen túlmenően az is alappal feltételezhető, hogy a választópolgárok véleménye megosztott lenne abban a tekintetben, hogy egy közjogilag szabályozott, Országgyűlés által létrehozott testület mellett egy korlátozott számú tagsággal rendelkező civil szerveződés számára is kívánnak ellenőrzési jogot adni.
[23] Mivel a választópolgároknak nincs módja külön-külön véleménynyilvánításra az elkülönült működés és az új ellenőrző szervek kijelölésének, valamint a megjelölt ellenőrző szervek közötti választás egymástól tartalmilag elkülönülő kérdéseiben, ezért a népszavazási kérdés az egyértelműség követelményének nem felel meg.
[24] Az egyértelműség követelményével kapcsolatban vizsgálható az „ismételten önálló pénzügyi alapként” működjön kitétel is, amely a választópolgárok és a jogalkotó számára is megtévesztő tartalmat hordozhat.
[25] A Társadalombiztosítási Alapról szóló 1988. évi XXI. törvény már magában foglalta a nyugdíjbiztosítás pénzügyi alapját, elkülönült megnevezését még nem tartalmazta. A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló 60/1991. (X. 29.) OGY határozat 12. a) pontja kérte fel a Kormányt, hogy alkossa meg azokat a szabályokat, amelyek a nyugdíjbiztosítás és betegségbiztosítás elhatárolásához szükségesek.
[26] Noha a Nyugdíjbiztosítási Alapot a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXXIV. törvény 3. § (1) bekezdése már nevesíti, tényleges jogi elkülönülése a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről, valamint a Társadalombiztosítási Alapról szóló 1988. évi XXI. törvény módosításáról szóló 1992. évi X. törvény hatályba lépésével, 1992. március 9-ével történt meg.
[27] A központi alrendszertől elkülönült államháztartáson belüli működését az alap 2010. január 1-ig, jelen határozatban fentebb már idézett törvénymódosításig tartotta meg. Ebben a mintegy két évtizedes időszakban azonban működésének szabályozása folyamatosan változott, értve alatta mind a vagyoni-gazdálkodási feltételeket, a pénzügyi kezelés és felügyelet kérdéseit. Kiemelést érdemel ebből az időszakból a társadalombiztosítás önkormányzati korszaka, amely 1991. december 28. és 1998. július 23. között állt fenn. Ebben az időszakban a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat közgyűlése gondoskodott a biztosítási alap kezeléséről, rendelkezett a biztosítási alapba tartozó vagyon felett. Az ezt követő időszakban, az elkülönült pénzalapként működés mellett, az irányítást államigazgatási szerv, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság látta el.
[28] A fenti rövid kiemelések is mutatják, hogy az „önálló pénzügyi alapként” működés fogalma valójában semmilyen támpontot nem ad sem a választópolgár, sem a jogalkotó részére, hogy az elkülönült működés mögé milyen működési szabály- és szervezetrendszert kell elképzelnie. Hogyan érintené az elkülönülés a gazdálkodás, kezelés kérdései mellett az alap bevételeit és kiadási kötelezettségeit, amelyek időszakonként jelentősen változhatnak a jogszabályi háttérrel (így 2012-ben megszűnt a korhatár előtti ellátások Nyugdíjbiztosítási Alapból történő finanszírozása, ugyanakkor bevételi oldalon a járulék helyett lényegesen jelentősebb szerepet kapott a szociális hozzájárulási adóból átadott forrás).
[29] Az elkülönült működésről való döntés ezért a fentiek alapján csak az államháztartás szerkezetében eredményezne változást, a jogalkotó instrukció hiányában nem tudná megteremteni az önálló működés gyakorlati hátterét, és rejtve maradna az önálló működést célzó választói akarat tartalma is. Egyetlen fogódzót a kérdésben szerepelő „ismételten” kifejezés jelenti, azonban ez vélelmezhetően csak a korábbi jogállásra utaló kitétel, nem pedig egy teljes korábbi működési szabályrendszerre való utalás. Utóbbi esetben sem segítené a kérdés értelmezését, hiszen számos szabályrendszer váltotta egymást az alap működése során, és ezen szabályrendszerek ismerete még konkrét időállapot megjelölése esetén sem lenne elvárható a választópolgároktól.
[30] A Bizottság megítélése szerint nem egyértelmű a népszavazási kérdésnek a Nyugdíjbiztosítási Alap ellenőrzésére vonatkozó részkérdése sem.
[31] Egyrészt nem látható, hogy „ellenőrzés” alatt a Szervező milyen jellegű (pénzügyi, törvényességi, politikai, stb.) ellenőrzési tevékenységet ért, amely a választópolgárok jelentős részében okozhat bizonytalanságot a kérdés céljával kapcsolatban.
[32] Amennyiben a kezdeményezés legvalószínűbb értelmezése alapján a Nyugdíjbiztosítási Alap működésének államháztartási ellenőrzési feladatinak átadását célozná, úgy az alábbiakat kell figyelembe venni.
[33] Az államháztartás ellenőrzési feladatait és jogosultjait az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) határozza meg. Az Áht. 61. (1) bekezdés szerint az államháztartási kontrollok célja az államháztartás pénzeszközeivel és a nemzeti vagyonnal történő szabályszerű, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás, a beszámolási és adatszolgáltatási kötelezettségek szabályszerű teljesítésének biztosítása. Az Áht. belső és külső ellenőrzést is meghatároz. A belső ellenőrzés értelemszerűen a költségvetési szervek belső kontrollrendszerét jelenti, míg a külső ellenőrzés jogosultjaként első helyen az Állami Számvevőszéket jelöli ki, mellette pedig a kormányzati ellenőrzési szerv, az európai támogatásokat auditáló szerv és a kincstár kap ellenőrzési feladatokat.
[34] Ezzel szemben a kezdeményezés – konkrétan a Nyugdíjbiztosítási Alap ellenőrzésére – a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács munkavállalói és munkáltatói oldalát, valamint a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület delegáltjait jelölné ki.
[35] A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló 2011. évi XCIII. törvény 2. § (1) bekezdése szerint a Tanács a gazdaság és a társadalom fejlődését érintő átfogó ügyek, a kormányzati ciklusokon átívelő nemzeti stratégiák megvitatására, valamint a harmonikus és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés, illetve az ehhez illeszkedő szociális modellek kidolgozásának és megvalósításának előmozdítására létrejött, az Országgyűléstől és a Kormánytól független, konzultációs, javaslattevő és tanácsadó testület, a munkaadói és munkavállaló érdekképviseleti szervezetek, a gazdasági kamarák, a nemzetpolitika területén tevékenykedő civil szervezetek, a tudomány és a művészet hazai és határon túli magyar képviselői, valamint a bevett egyházak közötti társadalmi párbeszéd legátfogóbb, sokoldalú konzultatív fóruma.
[36] A Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület honlapján közzétett, 2017. február 17-ei keltezésű alapszabálya szerint a szervezet céljai: „a nyugdíjasok életkörülményeire hatással lévő tényezők – az érintettek bevonásával való – feltárása, csoportosítása, javaslatok megfogalmazása. A nyugdíjas parlamentek területi és országos szinten megfogalmazott problémáinak az illetékesek felé való közvetítése. Elősegíteni a nyugdíjasok önszerveződő képességének növekedését, a nyugdíjasokat tömörítő szervezetek közötti intézményes kapcsolatok fejlődését.”
[37] A szervezet tevékenysége „szakmai fórumok szervezése, szakmai kiadványok összeállítása és kiadása, területi és országos nyugdíjas parlamentek szervezése, nyugdíjas önszerveződő civil szervezetek közötti koordináció szervezése a közös álláspontok képviselete, a nyilvánosság fórumain a nyugdíjasok sajátos érdekeinek megjelenítése”.
[38] A fenti áttekintésből belátható, hogy a kezdeményezés két olyan szervezetet kíván kijelölni államháztartási ellenőrzésre, amelynek jelenlegi szervezeti céljai, felépítésük, tevékenységük a gyakorlatban a feladat ellátását nem tennék lehetővé.
[39] Nem derül ki a népszavazási kérdésből, hogyan biztosítható a kijelölt szerveztek számára a feladat ellátásához szükséges szakmai erőforrás, infrastruktúra, sem az, hogy az ellenőrzés jogát párhuzamosan vagy együttesen gyakorolhatnák, utóbbi esetben milyen feladat- és hatáskörmegosztásban.
[40] A jogalkotó és a választópolgár számára sem lehet világos, hogy az eredményes népszavazás érintené-e az Áht. alapján jelenleg ellenőrzésre jogosult szervek hatásköreit, vagy az új szervezetek kijelölésével ez megszűnne. Ha ez utóbbi az Állami Számvevőszékre is kiterjedne, úgy a népszavazás következményeként már az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző jogköre is sérülne.
[41] A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) hatálya alá tartozó szervezet. A Civil tv. 3. § (5) bekezdése szerint egyesülési jog alapján (…) törvény alapján kizárólag állami szerv saját hatáskörében ellátható közfeladat megvalósítására irányuló tevékenység nem végezhető. A szervezet kijelölése ezért nem csak Nyugdíjbiztosítási Alap működése, hanem általában a közfeladatok ellátása szabályozásának módosítását is igényelné, amelyet a választópolgár tudata a kérdés megválaszolásakor nem feltétlenül fog át, ahogyan azt sem, hogy az Egyesület nevében a „parlament” szó használata nem demokratikusan legitimált képviseleti szervre utal.
[42] A Bizottság megjegyzi, hogy a kezdeményezés szövege „az Nyugdíjas Parlament” szövegrészt tartalmaz. A Bizottság rögzíti, hogy a népszavazásra benyújtott kérdés szabatos, a magyar nyelv szabályainak történő megfogalmazása kizárólagosan a Szervező felelőssége, a Bizottság még nyilvánvaló elírás esetén sem jogosult a kérdés szövegét önhatalmúlag megváltoztatni, ugyanakkor egyértelmű, hogy nem hitelesíthető és bocsátható országos népszavazásra az a kérdés, amely elírást, nyilvánvaló nyelvtani hibát tartalmaz.
[43] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, amely miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítése megtagadásának van helye.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[44] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tilalomba ütközik, amely szerint nem tartható országos népszavazás központi adónemről szóló törvény tartalmáról. Ezen felül nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében szereplő feltételnek, amely szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles. Mindezért a Bizottság a kérdés hitelesítésének megtagadásáról döntött.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[45] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontján, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén és a 11. §-án, az Áht. 61. §-án, a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről, valamint a Társadalombiztosítási Alapról szóló 1988. évi XXI. törvény módosításáról szóló 1992. évi X. törvényen, a Civil tv. 3. § (5) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2019. szeptember 13.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke