A Nemzeti Választási Bizottság
34/2021. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Hajnal Miklós magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 9 igen és 4 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, ha a nemzetbiztonsági szolgálat a kivételes esetben már megkezdett titkos információgyűjtésre vonatkozó utólagos bírói engedélyt nem kapja meg, az érintett személyt automatikusan értesíteni kelljen a jogosulatlan megfigyelés tényéről?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2021. október 8-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező – magánszemélyként – 2021. augusztus 5-én nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez – beleértve a Szervezőt - 24 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 20 választópolgár támogató aláírása felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
III.
[A népszavazási kérdés jogi háttere]
[6] A titkosszolgálati eszközök alkalmazására vonatkozó jogi szabályozást a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.), a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.), a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: NAVtv.), az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.), valamint a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) tartalmazzák.
[7] A titkos információgyűjtés fogalma a következőképpen határozható meg: olyan, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok, a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogok korlátozásával járó különleges tevékenység, amelyet az erre feljogosított szervek az érintett tudta nélkül végeznek [vesd össze: Rtv. 63. § (1) bekezdés; NAV.tv. 51. § (1) bekezdés; Ütv. 25/A. § (1) bekezdés]. A Be. a 214. § (1) bekezdésében a leplezett eszközök fogalmának meghatározásakor – a titkos információgyűjtés fogalmával megegyező – meghatározást ad, a következők szerint: „[a] leplezett eszközök alkalmazása olyan, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok, a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogok korlátozásával járó, a büntetőeljárásban végzett különleges tevékenység, amelyet az erre feljogosított szervek az érintett tudta nélkül végeznek”. A Be. 214. § (2) és (3) bekezdése értelmében leplezett eszközöket csak bűnüldözési célból és kizárólag a Be. rendelkezései szerint lehet alkalmazni, kivéve azokat az eseteket, amikor a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség terrorizmust elhárító szerve az Nbtv. alapján bűnüldözési feladataik végrehajtása céljából folytatnak titkos információgyűjtést, mert ekkor azt az Nbtv. alapján végzik. A titkos információgyűjtés és a leplezett eszközök alkalmazása tehát lényegüket tekintve azonos tevékenységet ölelnek fel, ugyanakkor a bűnüldözési céllal végzett ilyen műveletek – az említett kivételtől eltekintve – kizárólag a Be. alapján, míg minden más célból végzett titkos információgyűjtés a korábban említett, ún. ágazati törvények alapján végezhető.
[8] A nemzetbiztonsági szolgálatok közül az Információs Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az Nbtv. felhatalmazása alapján végezhetnek titkos információgyűjtést, méghozzá az Nbtv.-ben foglalt feladataik teljesítése érdekében [Nbtv. 53. § (1) bekezdés]. Az ún. ágazati törvények ezen kívül a rendőrséget [Rtv. 63. § (2) bekezdés], a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt [NAV.tv. 51. § (2) bekezdés] és az ügyészséget [Ütv. 25/B., 25/C. §§] jogosítják fel titkos információgyűjtésre. Az Nbtv. 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a jogszabályok keretei között eszközeivel és módszereivel – írásbeli megkeresésre – szolgáltatást végez a titkos információgyűjtés, illetve a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti leplezett eszközök alkalmazásának végrehajtásához a titkos információgyűjtés folytatására, valamint a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szervek részére. Ebben az esetben tehát a feljogosított szerv – mint megrendelő szerv – dönt a rá vonatkozó ágazati törvény szabályai szerint a titkos információgyűjtés szükségességéről, szerzi be az ahhoz szükséges engedélyt, de a műveletek technikai végrehajtását a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végzi.
[9] A nemzetbiztonsági szolgálatok a titkos információgyűjtés speciális eszközeit és módszereit csak akkor használhatják, ha az Nbtv.-ben meghatározott feladataik ellátásához szükséges adatok más módon nem szerezhetők meg [Nbtv. 53. § (2) bekezdés]. Az ágazati törvények alapján feljogosított szervek is csak a feladataik ellátásához szükséges adatokat, információkat szerezhetik meg ilyen módon és ennek során be kell tartaniuk az arányosság követelményét [lásd: Rtv. 63. § (3) bekezdés; NAV.tv. 51. § (3) bekezdés; Ütv. 25/A. § (3) bekezdés]. A bírói engedélyhez kötött eszközök alkalmazása pedig e szervek részéről csak akkor megengedett, ha megalapozottan feltehető, hogy az információ a – szóban forgó ágazati törvényben meghatározott feladatból eredő – cél eléréséhez elengedhetetlenül szükséges, más módon nem szerezhető meg, ezen kívül nem jár aránytalan korlátozással és a cél eléréséhez szükséges információ megszerzése valószínűsíthető [lásd: Rtv. 70. § (1) bekezdés; NAV.tv. 59. § (1) bekezdés; Ütv. 25/G. § (1) bekezdés].
[10] A titkos információgyűjtés az Nbtv. rendelkezései értelmében lehet külső engedélyhez nem kötött és külső engedélyhez kötött. Az engedély – a törvényben meghatározott esetekben – bírói vagy igazságügyminiszteri engedélyt jelent. Az Nbtv. 56. §-a alapján a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés esetei a következők:
- magánlakás átkutatása, az észleltek technikai eszközökkel történő rögzítése;
- magánlakásban történtek technikai eszközökkel történő megfigyelése, rögzítése;
- postai küldemény, valamint beazonosítható személyhez kötött zárt küldemény felbontása, ellenőrzése, tartalmának technikai eszközökkel való rögzítése;
- elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció tartalmának megismerése, az észleltek technikai eszközökkel való rögzítése;
- információs rendszerben kezelt adatokat titokban történő megismerése, az észleltek technikai eszközzel történő rögzítése, illetve az ehhez szükséges elektronikus adatnak az információs rendszerben, illetve a szükséges technikai eszköz - a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló hely kivételével - lakásban, egyéb helyiségben, bekerített helyen, illetve - a közösségi közlekedési eszköz kivételével - járműben, továbbá az érintett személy használatában lévő tárgyban történő elhelyezése, valamint a kibertérből érkező fenyegetés elhárítása céljából az információs rendszerbe való beavatkozás.
[11] Az Nbtv. 57. § (1) bekezdése értelmében a titkos információgyűjtés engedélyezésére irányuló előterjesztést az Információs Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, és meghatározott feladat tekintetében a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatója nyújthat be. Az előterjesztésnek tartalmaznia kell a titkos információgyűjtés helyét, az érintett vagy érintettek nevét vagy körét, illetőleg az azonosításra alkalmas – rendelkezésre álló – adatokat, a titkos információgyűjtés megnevezését és szükségességének indokolását, a tevékenység kezdetét és végét napban meghatározva. Az Nbtv. 58. § (3) bekezdése kimondja, hogy a bíró, illetve az igazságügyért felelős miniszter az előterjesztés benyújtásától számított 72 órán belül határozatot hoz, amelyben az előterjesztésnek helyt ad vagy azt megalapozatlansága esetén elutasítja. Az Nbtv. 58. § (6) bekezdése alapján az engedélyező eljárásáról, illetve a titkos információgyűjtés tényéről az érintettet nem tájékoztatja. Az engedélyező határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. Az Nbtv. 58. § (4) bekezdése értelmében az engedélyező a titkos információgyűjtést legfeljebb kilencven napra engedélyezi, valamint ezt a határidőt, újabb előterjesztésre és indokolt esetben, további kilencven napra meghosszabbíthatja, elviekben korlátlan alkalommal. Azonban az Nbtv. 60. §-a értelmében a titkos információgyűjtést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha célját elérte vagy a további alkalmazásától eredmény nem várható, a határideje meghosszabbítás nélkül lejárt, valamint, ha az bármely okból törvénysértő. A titkos információgyűjtési tevékenység alkalmazása tekintetében ezek a szabályok hivatottak biztosítani, hogy az érintettek alapvető jogainak sérelme csak az engedélyezett cél eléréséhez feltétlenül szükséges ideig álljon fenn, s egyúttal azt is, hogy a titkos információgyűjtés minden szakaszában folyamatosan célhoz kötött legyen. Az Nbtv. 38-52. §§-ai tartalmazzák a nemzetbiztonsági szolgálatok adatkezelésére vonatkozó rendelkezéseket. Ennek körében az Nbtv. úgy rendelkezik, hogy a főigazgatók gondoskodnak az adatokhoz való jogosulatlan hozzáférés, közlés, megváltoztatás, törlés és megsemmisülés megelőzéséről, illetőleg az illetéktelen hozzáférést megakadályozó védelemről (adatbiztonság). Az Nbtv. 14. § (1) bekezdése alapján az Országgyűlés a nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzését Nemzetbiztonsági Bizottsága közreműködésével látja el. A Bizottság elnöke mindenkor csak ellenzéki képviselő lehet.
[12] A kezdeményezésben szereplő kérdés szempontjából releváns szabályt tartalmaz az Nbtv. 59. §-a, amely szerint a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés esetköreiben – kizárólag a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes működéséhez fűződő érdek okán halasztást nem tűrő esetekben, szigorúan ideiglenes jelleggel – lehetővé teszi a titkos információgyűjtés megkezdését a miniszteri vagy bírói engedély meglétét megelőzően a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatójának engedélye alapján (kivételes engedélyezés) a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói általi kivételes engedélyt jelent.
[13] A kivételes engedélyezés szabályai értelmében a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói az az egyébként miniszteri vagy bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés folytatását legfeljebb az engedélyező döntéséig engedélyezhetik, ha a titkos információgyűjtés külső engedélyeztetése olyan késedelemmel járna, amely az adott ügyben nyilvánvalóan sértené a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes működéséhez fűződő érdeket. Ebben az esetben a külső engedély iránti előterjesztést a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói kötelesek engedélyezésükkel egyidejűleg benyújtani és abban meg kell indokolni azt is, hogy a kivételes engedélyre az adott ügyben a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes működéséhez feltétlenül szükség volt. Az Nbtv. 60. § (2) bekezdése szerint a kivételes engedélyezés alapján indult titkos információgyűjtést akkor is haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a titkos információgyűjtés folytatását az engedélyező nem engedélyezi. Ebben az esetben a titkos információgyűjtés során nyert adatokat – a minősített adatok megsemmisítésére vonatkozó jogszabályi előírások szerint – haladéktalanul meg kell semmisíteni. Ugyanabban az ügyben – kivéve, ha a nemzetbiztonságot közvetlenül veszélyeztető új tény merül fel – csak egyszer rendelhető el az előbbiekben meghatározott kivételes engedélyezés alapján titkos információgyűjtés.
[14] Az ágazati törvények alapján végzett titkos információgyűjtés lehet bírói engedélyhez nem kötött, illetve bírói engedélyhez kötött, utóbbi esetében a bíróság feladatait a titkos információgyűjtés folytatására feljogosított szerv székhelye szerint illetékes járásbíróságnak a törvényszék elnöke által kijelölt bírája látja el [lásd: Rtv. 73. § (2) bekezdés; NAV.tv. 62. § (2) bekezdés; Ütv. 25/I. § (2) bekezdés]. A bírói engedélyhez kötött eszközök a következők [lásd: Rtv. 70. § (2) bekezdés; NAV.tv. 59. § (2) bekezdés; Ütv. 25/G. § (2) bekezdés]:
- titkos kutatás
- hely titkos megfigyelése
- küldemény titkos megismerése
- lehallgatás
- információs rendszer titkos megfigyelése
[15] Az ágazati törvények alapján végezhető titkos információgyűjtés engedélyezésére irányuló eljárás szabályai – a törvényszerű eltérések mellett – az Nbtv. ismertetett szabályainak a logikáját követik [lásd: Rtv. 66-75/E. §§; NAV.tv. 54-65/B. §§; Ütv. 25/D-25/N. §§]. Az ágazati törvények is lehetőséget biztosítanak a feljogosított szerv vezetője számára a – bírói engedélyköteles – titkos információgyűjtés kivételes engedélyezésére legfeljebb 72 óra időtartamra, amennyiben annak bírósági engedélyezése olyan késedelemmel járna, ami a titkos információgyűjtéssel elérni kívánt célt nyilvánvalóan veszélyeztetné [lásd: Rtv. 75/A. §; NAV.tv. 65. §; Ütv. 25/L. §].
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[16] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[17] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[18] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[19] A jelen eljárás tárgyát képező kezdeményezés megfogalmazott célja szerint arra irányul, hogy amennyiben a nemzetbiztonsági szolgálatok a kivételes esetben már megkezdett titkos információgyűjtésre vonatkozó utólagos bírói engedélyt nem kapják meg, az érintett személyt automatikusan értesíteni kelljen a „jogosulatlan” megfigyelés tényéről. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés – annak megtévesztő jellege folytán – nem felel meg az egyértelműség követelményének, az alábbiak alapján.
[20] Az Nbtv. 59. § (1) bekezdése és az ágazati törvények ismertetett rendelkezései kifejezetten engedélyezik a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói, illetve a titkos információgyűjtésre feljogosított más szervek vezetői számára, hogy a bírói – vagy miniszteri (Nbtv. esetén) – engedélyköteles titkos információgyűjtés alkalmazását az engedélyező döntéséig kivételesen engedélyezzék a titkos információgyűjtésre feljogosított szervek eredményes működéséhez fűződő érdekre történő hivatkozással. Az engedélyező döntéséig tehát – függetlenül attól, hogy ezen döntés engedélyező vagy az engedélyt elutasító döntés lesz – e kivételes esetben a titkos információgyűjtés jogszerűnek minősül, mivel az Nbtv. és az ágazati törvények kifejezetten lehetővé teszik, amennyiben a késedelem az eredményes működést, illetve a titkos információ gyűjtés célját veszélyeztetné. Fontos garanciális szabály, hogy ebben az esetben az engedélyezésre irányuló előterjesztésnek az említett körülmények fennállását alátámasztó indokolást kell tartalmaznia. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint jelen népszavazásra szánt kérdésben a „jogosulatlan megfigyelés” kifejezés használata ennélfogva félrevezető, mivel azt a hamis látszatot kelti, hogy a titkos információgyűjtést a kivételes engedélyezés alapján a külső engedélyező elutasító döntéséig jogszerűtlenül folytatják.
[21] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés a fentiekben jelzett okot meghaladóan is megtévesztő jellegűnek minősül, az alábbiak alapján. A határozat korábbi részében ismertetésre került, hogy a (külső) engedélyköteles titkos információgyűjtés alkalmazása esetén az engedély megadásának a jogosultja az ágazati törvények alapján végzett tevékenység esetén kizárólag bíróság lehet, de az Nbtv. alapján végzett titkos információgyűjtés kapcsán bizonyos esetekben az igazságügyi miniszter engedélyére van szükség. Annak meghatározása, hogy bíróság vagy az igazságügyi miniszter az engedélyező, attól függ, hogy milyen feladat ellátása céljából szükséges a titkos információgyűjtés elrendelése. Az Nbtv. 5. § b), d), h)-j), valamint a 6. § d), i), l)-n) pontjaiban meghatározott nemzetbiztonsági feladatok ellátása során a Fővárosi Törvényszék elnöke által e feladatra kijelölt bíró engedélyezi az alkalmazást, minden más esetben az igazságügyi miniszter. Egy a jelen népszavazásra jogosult kérdés alapján megtartott érvényes és eredményes népszavazást követően az Országgyűlésnek oly módon kellene módosítania az Nbtv. rendelkezéseit, hogy az érintettet utólagosan értesítenie kellene a vele szemben ideiglenes engedély alapján folytatott olyan titkos információgyűjtésről, amelyet bíró engedélyez. Ugyanakkor a kérdés megfogalmazása értelmében az igazságügyért felelős miniszter által engedélyezett titkos információgyűjtések esetén továbbra is érvényesülne az Nbtv. 58. § (6) bekezdésben foglalt szabály, azaz a miniszter engedélyező eljárásáról, illetve a titkos információgyűjtés tényéről az érintettet továbbra sem kellene tájékoztatni, mivel jelen népszavazásra javasolt kérdés kizárólag a bírói engedélyezés alá tartozó titkos információgyűjtésre vonatkozik. Ennek megfelelően az Nbtv.-nek a jelen népszavazásra javasolt kérdésben foglalt szándék szerint módosítása nem lenne értelmezhető a titkos információgyűjtés osztott engedélyezési rendszerének egészére, viszont a kérdés azt a hamis látszatot keltheti, hogy minden, az Nbtv. szerinti titkos információgyűjtés esetében értesíteni kell az érintettet egy érvényes és eredményes népszavazást következtében, ha a kivételes engedélyezést követően a külső engedélyező az engedélyt nem adja meg.
[22] A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgári egyértelműség sérülhet abban az esetben is, ha a kérdésben foglalt tartalom és a kérdés tényleges hatása egymással nincs összhangban. A Kúria kiemelte, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
[23] Ezen túlmenően a népszavazásra javasolt kérdésben a „jogosulatlan megfigyelés” kifejezés – a kérdésben szintén szereplő „megkezdett titkos információgyűjtésre vonatkozó utólagos engedély” kifejezésre figyelemmel – nem felel meg az egyértelműség azon követelményének, mely szerint a jogalkotásra irányuló javaslatnak „konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles”. A jelen határozat korábbi részében ismertetett, engedélyköteles titkos információgyűjtés eszközei ugyanis szélesebb kört ölelnek fel, mint a megfigyelés, így az utólagos engedély körébe is több eszköz tartozhat. A kérdés nyilván ezen okból fogva az utólagos engedélyhez kapcsolódóan a „megkezdett titkos információgyűjtés” általános kifejezését használja, de a kérdés második felében kizárólag a „megfigyelés” szót szerepelteti. Nem világos tehát, hogy egy a kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazást követően megalkotott jogszabály szerint csak a megfigyelés – mint a szóba jöhető titkos műveletek egyike – tényéről, vagy minden, az utólagos engedély esetén lehetséges titkos eszköz (például lehallgatás) tényéről kellene tájékoztatni az érintettet.
[24] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés mivel hamis látszat keltésére alkalmas, és jogalkotói bizonytalanságot is magában foglal, nem felel meg a népszavazási eljárásban alkalmazandó egyértelműség kritériumának.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[25] A Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, amely ok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[26] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (1)-(3) bekezdésén, a Nbtv. 5. § b), d), h)-j) pontjain, a 6. § d), i), b)-n) pontjain, a 8. § (1) bekezdés a) pontja, a 14. § (1) bekezdésén, 38-52. §§-án, 53. § (1)-(2) bekezdésén, 56. § a)-e) pontjain, 57. § (1) bekezdésén, 58. § (3)-(4) és (6) bekezdésein, 59-60. §§-án, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 4. § (3) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén, a 10. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, az Rtv. 63. § (1)-(3) bekezdésein, 66-73/E §§, 70. § (1)-(2) bekezdésein, 73. § (2), bekezdésén, 75/A. §, a NAVtv. 51. § (1)-(3) bekezdésein, 59. § (1)-(2) bekezdésein, 54-65/B §§-án, 62. § (2) bekezdésén, 65. §-án az Ütv. 25/A § (1)-(3) bekezdésein, 25/B §-án, 25/C §-án, 25/G §. (1) bekezdésén, 25/D-25/N §§-án, 25. §/I (2) bekezdésén, 25/L §-án, a Be 214. § (1)-(3) bekezdésein, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §§-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2021. szeptember 23.
Dr. Téglási András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke