A Nemzeti Választási Bizottság
30/2016. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság – mint az Országos Választási Bizottság hatásköri jogutódja, a 10/2016. (IV. 28.) AB határozattal elrendelt új eljárásban, a határozat által megszabott keretek között – Sz. B., dr. Sch. A. és Sch. G. magánszemélyek (a továbbiakban: Beadványozók) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 9 igen és 2 nem szavazattal – meghozza a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a 2011. január 1-ig jogszerűen megszerzett nyugdíjjogosultságot az Országgyűlés ne vonja el?”
kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu).
Indokolás
I.
Beadványozók 2011. május 23-án aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtották be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából.
Az Országos Választási Bizottság 74/2011. (VI. 24.) számú határozatával döntött az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítése tárgyában. Az Országos Választási Bizottság – hivatkozva a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénynek (a továbbiakban: Alkotmány) 70/E. § (3) bekezdésére – megállapította, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdésben megtartásra kerülő országos népszavazás eredményének az Országgyűlés csak úgy tudna eleget tenni, ha az Alkotmányt módosítaná. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdésben nem lehetett országos népszavazást tartani, ezért a régi Nsztv. 10. § b) pontja alapján az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta.
Az Országos Választási Bizottság e határozatával szemben kifogást nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmánybíróság 126/2011. (XII. 2.) számú határozatában megállapította, hogy a beadványozók által benyújtott népszavazási kezdeményezésben szereplő kérdésnek nem tárgya az Alkotmány 70/E. § (3) bekezdésének módosítása, továbbá kifejtette a testület azt is, hogy a kérdés eredményes népszavazáson történő támogatása esetén egyáltalán nem lenne szükség az Alkotmány – hivatkozott – 70/E. § (3) bekezdésének módosítására. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 74/2011. (VI.24.) számú határozatát megalapozatlannak találta, azt megsemmisítette és a Bizottságot új eljárásra utasította.
Az Országos Választási Bizottság az Alkotmánybíróság 126/2011. (XII. 2.) számú határozata alapján lefolytatott új eljárása során 7/2012. (I. 16.) számú határozatával az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette. Az Országos Választási Bizottság az új eljárás keretében meghozott határozatának indokolásában azt is leszögezte, hogy a korábbi határozatában foglaltakhoz képest nem merült fel egyéb, az elutasítást megalapozó körülmény, ezért döntött annak hitelesítése mellett.
Ezt követően – a törvényes határidőn belül – két magánszemély is kifogással élt, kérve az Országos Választási Bizottság határozatának megsemmisítését és új eljárásra utasítását.
Az Alkotmánybíróság – a Nemzeti Választási Bizottság által nem ismert okokból, a kifogások benyújtását követő több, mint négy év elteltével meghozott –, 2016. április 26-án kelt 10/2016. (IV. 28.) AB határozatával (a továbbiakban: ABh.) az Országos Választási Bizottság 7/2012. (I. 16.) OVB határozatát megsemmisítette és a Nemzeti Választási Bizottságot új eljárásra utasította.
Az Alkotmánybíróság indokolása szerint a testület megalapozottnak találta a kizárt tárgykörbe tartozásra vonatkozó kifogást. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy álláspontja szerint a népszavazásra bocsátandó kérdés a jelenlegi költségvetési törvény egyes elemeinek módosítását vonná maga után, mely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja alapján tiltott tárgykörbe tartozik.
II.
A Nemzeti Választási Bizottság szükségesnek látja rögzíteni, hogy jelen ügyben az alábbi eljárási szabályokra kell tekintettel lennie.
Az Országos Választási Bizottság 7/2012. (I. 16.) számú határozatának elfogadása és az az elleni kifogás benyújtását követően lépett hatályba a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: új Nsztv.), illetve a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: új Ve.).
Az új Ve. 349. § (1) bekezdés c) pontja szerint az új Nsztv. hatályba lépéséig a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) rendelkezéseit kell alkalmazni az országos népszavazásokra. Továbbá az új Ve. 349. § (2) bekezdése értelmében „Az 1997. évi C. törvényben az Országos Választási Bizottság számára megállapított hatáskört a Nemzeti Választási Bizottság, az Országos Választási Iroda számára megállapított hatáskört a Nemzeti Választási Iroda látja el.”
Az új Nsztv. 102. § c) pontjában a jogalkotó hatályon kívül helyezte a régi Nsztv.-t, azonban a 94. § (1) bekezdésében rögzítette, hogy „[a]z e törvény hatálybalépését megelőzően benyújtott népszavazási kezdeményezés és népi kezdeményezés során – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a benyújtáskor alkalmazandó rendelkezéseket kell alkalmazni.”
A fentiekben hivatkozott jogszabályok alapján a jelen eljárás tárgyát képező 2011. május 23-án benyújtott népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ív hitelesítésének elbírálására a Nemzeti Választási Bizottság – mint az időközben megszűnt Országos Választási Bizottság hatásköri jogutódja – rendelkezik hatáskörrel.
III.
Az Alkotmánybíróság által elrendelt új eljárás keretében a Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a benyújtott népszavazási kezdeményezést az ABh. keretei között kell vizsgálnia, valamint tekintettel kell lennie az ABh. meghozatalának azon körülményére is, hogy az Alkotmánybíróság döntését – a Nemzeti Választási Bizottság által nem ismert okokból – jelentős idő elteltével, a kifogások benyújtását követő több, mint négy év múlva hozta meg.
A Nemzeti Választási Bizottság kiemeli, hogy a kezdeményezés vizsgálata során, a népszavazási kérdés hitelesítése kapcsán elsőként az eljárás során alkalmazandó anyagi jogi jogszabályok vizsgálatát kellett elvégeznie.
Az Országos Választási Bizottságnak a népszavazási kérdést a 2011. május 23-i benyújtáskor hatályos Alkotmány szabályai alapján kellett megvizsgálnia és elbírálnia. Kiemelendő, hogy az Alaptörvény a Záró és Vegyes rendelkezések 1. pontja értelmében - a kérdés benyújtását követően - 2012. január 1-jén lépett hatályba, továbbá az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek 31. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján hatályát vesztette a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény.
Az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek 19. cikk (1) bekezdése továbbá az Alaptörvény negyedik módosítását követően az Alaptörvény Záró és Vegyes rendelkezések 19. pontja is kimondja, hogy az Alaptörvény rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
A Nemzeti Választási Bizottság kiemeli, hogy a fentiekben idézett két átmeneti, alaptörvényi szabályozás kizárólag a folyamatban lévő népi kezdeményezések esetében engedte a korábbi Alkotmány rendelkezéseinek továbbalkalmazását.
A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság a jelen eljárás tárgyát képező népszavazási kérdést az Alaptörvény 8. cikkében lefektetett alaptörvényi követelmények alapján vizsgálta meg.
Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A közvetlen hatalomgyakorlás kivételes jellegéből következőleg a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv hatáskörébe tartozik.
Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik.
Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja alapján nem lehet országos népszavazást tartani a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról.
A régi Nsztv.-nek a jelen ügyben alkalmazandó – 2014. január 17-ig hatályban volt – rendelkezései:
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha […]
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,”
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen eljárás tárgyát képező kérdés a 2011. január 1-jén hatályos nyugdíj-megállapítási szabályok visszaállítására vonatkozik. A kérdésben az is szerepel, hogy e szabályokat a 2011. január 1-ig jogszerűen megszerzett nyugdíjak tekintetében kívánja elérni.
A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti azt a tényt, hogy a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Knymt.) 23. § (1) bekezdése értelmében a Knymt. – a népszavazási kérdés benyújtását követően – 2011. december 9-én került közzétételre és hatálybalépésének dátuma 2012. január 1-je.
A Nemzeti Választási Bizottság – az ABh-ban kifejtett indokolással összhangban – rögzíti, hogy a 2011. január 1-jén hatályos szabályok szerint értett „nyugdíj” lényegesen szélesebb körre vonatkozik, mint ahogy azt a jelenleg hatályos jogszabályok kijelölik. A 2011. január 1-jén hatályos szabályok visszaállítása tehát – a 2011. január 1-jén folyósított nyugdíjaknak a Knymt. által hatályba léptetett csökkentése miatt – érintené a jelenlegi szabályok szerint részben korhatár előtti ellátásként, részben továbbra is nyugdíjként, de más feltételekkel számon tartott ellátásokat.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a benyújtott kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás – a korhatár előtti ellátások fedezetének a központi költségvetésből való biztosítása miatt – a költségvetési törvény módosítását eredményezné, mely a nyugdíjak összegszerű változása nélkül is megalapozza az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tiltott tárgykör érintettségét, így országos népszavazás tárgya sem lehet.
IV.
A nyugdíjrendszer átalakítása az alábbiak szerint ment végbe.
Az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdése szerint Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.
A népszavazásra irányuló kérdéssel összefüggésben hangsúlyozandó, hogy 2012. január 1-jétől alaposan átalakult a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer.
Ennek lényege a következő: 2012. január 1-jétől – a nők 40 évi jogosultsági idővel szerzett nyugdíja kivételével (lásd az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdését) – megszűnt minden, az általános korhatár előtt korábban megállapított nyugdíj. Ezek átalakultak – az általános nyugdíjkorhatár betöltéséig – szociális juttatássá, amely lehet: korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, átmeneti bányászjáradék, balettművészeti életjáradék.
Az átalakulással összefüggésben 2012. január 1-jétől nem lehet megállapítani rokkantsági nyugdíjat, baleseti rokkantsági nyugdíjat ezen ellátások helyett rehabilitációs ellátás vagy rokkantsági ellátás megállapítására van lehetőség. Az átalakított ellátások tehát nem nyugdíjak, bár a nyugdíjemelés mértékével egyezően emelkednek.
Az átalakítást követően jelenleg társadalombiztosítási nyugellátások az alábbiak:
- saját jogú nyugellátás (öregségi nyugdíj),
- hozzátartozói nyugellátások (özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj, baleseti hozzátartozói nyugellátás).
Egészségbiztosítási ellátás keretében kerülnek megállapításra a megváltozott munkaképességűek ellátásai (rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás).
Új ellátási forma 2011-től a nők kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetősége („nők 40”). Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő, aki a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel.
Saját jogú nyugdíj csak az általános nyugdíjkorhatárt betöltött személyek öregségi nyugdíja lehet, ideértve a nők 40 évi jogosultsági idejére alapozott öregségi nyugdíj. A 2012. január 1-je előtt megállapított más nyugdíjak (előrehozott, csökkentett előrehozott öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, korengedményes nyugdíj, bányásznyugdíj, művésznyugdíj, szolgálati nyugdíj, polgármesterek, európai parlamenti képviselők, országgyűlési képviselők korai nyugdíja) szociális juttatássá alakultak át, ami adott esetben lehet korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, balettművészeti életjáradék, átmeneti bányászjáradék. Ezen új ellátási formák nem minősülnek nyugdíjnak.
Az átalakítás 2012. január 1-jétől érintette a megváltozott munkaképességű személyek rokkantsági-, baleseti rokkantsági nyugdíját, amelyek ezen időponttól megszűntek, helyükbe táppénzszerű ellátás, rokkantsági- vagy rehabilitációs ellátás lépett.
A 2011. évi CLXVII. törvény értelmében 2012. január 1-jétől – a „nők 40” kivételével – megszűnt minden általános korhatár betöltése előtti nyugdíj.
A megszüntetéssel érintett ellátások a következők voltak: előrehozott öregségi nyugdíj, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, bányásznyugdíj, művésznyugdíj, polgármesterek korhatár előtti öregségi nyugdíja, országgyűlési és európai parlamenti képviselők korhatár előtti öregségi nyugdíja, korengedményes nyugdíj (polgári személyek hazai nyugdíja), a fegyveres szervek és az MH hivatásos állományának (fegyveresek) szolgálati nyugdíja.
Ezek az ellátások 2012. január 1-jétől megszűntek, a már megállapított ellátásokat korhatár előtti ellátásként, a föld alatt végzett bányászati tevékenység esetén átmeneti bányászjáradékként, illetve fegyveresek esetében szolgálati járandóságként került tovább folyósításra (az általános öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséig). Külön törvény alapján balettművészeti életjáradék megállapítható a jövőben is.
A felsorolt megszüntetett nyugellátások új ellátási formája a korhatár előtti ellátás és szolgálati járandóság.
A rendszer felülvizsgálatával a nyugellátás rendszere, szabályai, az ellátás alapjául szolgáló feltételek alapvetően és jelentősen megváltoztak 2012. január 1-jétől. Megállapítható az is, hogy a változás komplex jellegű volt, a társadalombiztosítás egészére hatással bírt.
A 2011 évet követő átfogó rendszerszintű változások komplexen átalakították a társadalombiztosítási nyugellátást (vegyes – finanszírozású nyugdíjrendszer, szociális hozzájárulási adó, ellátások elnevezése, tartalma, nyugellátás feltételei stb).
V.
A régi Nsztv. 13. § (1) bekezdése értelmében a népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint jelen eljárás tárgyát képező népszavazási kezdeményezés felveti azt is, hogy a kérdés a régi Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének sem felel meg.
Az egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazott követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor továbbá azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés — az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint — el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Knymt. által hatályba léptetett, az egész nyugdíjrendszerre kiterjedő változásokkal a nyugellátás rendszere, szabályai, az ellátás alapjául szolgáló feltételek – a IV. részben kifejtettek szerint – alapvetően és jelentősen megváltoztak 2012. január 1-jétől. Megállapítható továbbá az is, hogy a változások komplex jellegűek, a társadalombiztosítás egészére hatással voltak. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a 2012. január 1-jétől – tehát a kezdeményezés benyújtását követően – teljes mértékben és átfogó módon változott meg a társadalombiztosítás szabályrendszere, ezért az nem hasonlítható a 2011. január 1-jén hatályos szabályokban foglalt nyugdíjjogosultsághoz. A Bizottság álláspontja szerint a kérdés benyújtáskori tartalma, az abból levonható következtetés már nem koherens a 2016-ban hatályban levő társadalombiztosítás „nyugdíjjogosultság” fogalmával, jelentésével, feltételrendszereivel. A szabályozási különbség olyan mértékű, hogy az akkori – a 2011. január 1-ig hatályos szabályozás – és a jelenlegi, vagyis a 2016. évi hatályos szabályozás szerinti „nyugdíjjogosultság” tartalmi elemei nem egyeznek meg és teljesen eltérő tartalommal bírnak.
A Kúria a Knk.IV.37.133/2016/4. számú végzésében a közbeszerzési törvény összeférhetetlenségi szabályaival kapcsolatos népszavazási kérdés kapcsán megállapította, hogy a szabályozás „….kérdés szerinti megváltoztatása olyan jogkérdésekben való jártasságot igényel […] amellyel csak a gazdasági jogban mélyebb ismeretekkel bíró szakemberek rendelkeznek. A választópolgári egyértelműség kritériumának ezért a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg.”
A Kúria a Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzésében is – megerősítve korábbi gyakorlatát – kiemelte, hogy a választópolgári egyértelműség esetén a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos, kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, s azáltal tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni. A népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában ugyanis csak formálisan érvényesülhet, ha a népszavazási kérdés nem értelmezhető egyértelműen (Kvk.37.300/2012/2., Knk.IV.37.356/2015/2., Knk.IV.37.458/2015/3.). A Knk.IV.37.457/2015/3. számú határozat alapján nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazási kérdés számos részkérdést von egységbe. A fentiekben bemutatott jogszabályok alapján megállapítható, hogy a népszavazási kérdés tízféle megszüntetett ellátást érintene, vagyis a kérdés több – egyenként is eldönthető – kérdést foglal magába, melyek külön-külön is megválaszolhatók lennének. A Nemzeti Választási Bizottság kiemeli, hogy a kérdés a választópolgári egyértelműség követelményének azon okból nem felel meg, mert több részkérdésnek egy kérdésben való szerepeltetésével a választópolgároknak nincs lehetőségük azok között különbséget tenni és a kezdeményezésekről részkérdésenként véleményt nyilvánítani.
A fentiek alapján Nemzeti Választási Bizottság álláspontja az, hogy a nyugdíjrendszer olyan mértékben átalakult, hogy az – részben az ABh., a kifogások benyújtását követő több, mint négy év elteltével történő meghozatalának eredményeként – nem összevethető és hasonlítható a 2011. január 1-jén hatályos szabályokhoz. Ebből következően a népszavazási kérdésben megfogalmazott „nyugdíjjogosultság” szóhasználat mára teljesen megváltozott tartalmat jelent, így a kérdés ebben a formában való megfogalmazása értelmezhetetlenné és – a kifejtett változások következtében elsősorban – okafogyottá vált. A Nemzeti Választási Bizottság azt is hangsúlyozni kívánja, hogy a jelentős, több, mint négy éven keresztül elhúzódó eljárás és az ezzel okozott időmúlás következtében ütközik a benyújtott népszavazási kérdés az egyértelműségi követelménybe.
A Nemzeti Választási Bizottság fontosnak tartja azonban annak megállapítását, hogy beadványozókat a bekövetkezett késedelem miatt felelősség nem terheli, arra teljes egészében rajtuk kívül álló okok vezettek.
A Nemzeti Választási Bizottság felveti azt is, hogy a kérdésnek az a jellege és hatása, hogy több részkérdést von egybe, már az eredeti benyújtáskor is felvetette a választópolgári egyértelműség követelményébe való ütközést.
A Nemzeti Választási Bizottság mindezeket mérlegelve megállapítja, hogy a kérdésfelvetés mára kiüresedett és lényegében olyan kérdés eldöntésére irányul, ami már nem létezik, illetőleg más szabályok szerint bírálhatók el a nyugdíjjogosultság társadalombiztosítási feltételei, így végső soron a nyugdíj-megállapítás.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy a beadványozók által benyújtott kérdés az egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazott követelményének azon okból sem felel meg, hogy a 2011. január 1-ig jogszerűen megszerzett nyugdíjjogosultság Országgyűlés általi fenntartásával kapcsolatos jogkérdés megítélése olyan jártasságot igényel a választópolgároktól, amellyel csak a társadalombiztosítási jogban mélyebb ismeretekkel bíró szakemberek rendelkeznek.
A Nemzeti Választási Bizottság a Kúria által követett gyakorlat alapján rögzíti azt is, hogy a választópolgárok nem látják át a népszavazási kérdés lényegét, jelentőségét, és azáltal nem tudnák tudatosan és átgondoltan szavazataikkal a jogaikat gyakorolni, ezért a jelen népszavazási kérdés a választópolgári egyértelműség követelményének amiatt sem felel meg.
A fentiekben kifejtettek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazási kérdés a régi Nsztv. 10. § c) pontja alapján nem felel meg a törvényben foglalt a régi Nsztv. 13. § (1) bekezdésében rögzített egyértelműség követelményéknek.
VI.
A fentiekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság – figyelemmel az ABh. indokolásában rögzített jogi okfejtésre – megállapítja, hogy a jelen eljárás tárgyát képező népszavazási kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tiltott tárgykörbe ütközik, ugyanis a jelenlegi költségvetési törvény egyes elemeinek módosítását vonná maga után, továbbá nem felel meg a régi Nsztv. 13. § (1) bekezdésében megfogalmazott egyértelműség népszavazási eljárás során alkalmazott követelményének sem, ezért a régi Nsztv. 10. § b) és c) pontjai alapján az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta.
VII.
A határozat az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés b) pontján, a régi Nsztv. 10. § b) és c) pontján, a 13. § (1) bekezdésén, a 94. § (1) bekezdésén, a Knymt. 1. § c) pontján és 3. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a régi Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul.
Budapest, 2016. május 31.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke