28/2021. NVB határozat - a Váradi Barna magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

28/2021. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság a Váradi Barna magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 13 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság a

„Támogatja-e Ön, hogy az Országgyűlés jogszabályt alkosson, mely kimondja, hogy új koronavírusos beteg kizárólag az a beteg, aki új koronavírusszerű tünetekkel orvoshoz fordult?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pfi: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2021. október 8-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2021. augusztus 2-án postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.

[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte annak előzetes formai vizsgálatát. A kezdeményezés az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelt, ahhoz Szervezőt is figyelembe véve összesen 45 érvényes aláírás került csatoltásra.

[3] A fenti indokok alapján a Nemzeti Választási Iroda elnöke a kezdeményezést a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.       

[Az országos népszavazás funkciója]

[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.

[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.

[6] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozás vizsgálata]

[7]  A népszavazási kérdés tárgyát képező új koronavírust (SARS-CoV-2) 2019 végén azonosították Kínában, amely által okozott betegséget COVID-19-nek (COVID: coronavirus disease - koronavírus okozta megbetegedés 2019) nevezik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. január 30-án a Covid19-járványt nemzetközi horderejű közegészségügyi szükséghelyzetnek nyilvánította, majd 2020 márciusában több kontinensre kiterjedő világjárványnak, azaz pandémiának minősítette. Napjainkban a COVID-19 koronavírus-fertőzésben elhunytak száma Magyarországon meghaladja a 30.000 főt, míg a világon a 4 millió főt. (https://koronavirus.gov.hu)

[8] A kezdeményezés abban kéri a választópolgárok támogatását, hogy az Országgyűlés törvényben írja elő, ki tekinthető „új koronavírusos beteg”-nek.

[9] A járványügyi szabályozás a hazai jogrendszerben több szintű. A törvényi szintű szabályozás tekintetében az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) és a fertőző betegség bejelentése kapcsán az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüak.) emelendő ki. Előbbi tartalmazza például a járványügyi tevékenységre vonatkozó főbb szabályokat, a védőoltásokkal, szűrővizsgálatokkal, a fertőző betegek bejelentésével, a járványügyi megfigyeléssel, zárlattal, a hatósági házi karanténnal, valamint a fertőtlenítéssel kapcsolatos rendelkezéseket, míg utóbbi a járványügyi célból való adatkezeléssel kapcsolatos szabályokat állapítja meg.

[10] A szabályozás következő szintje a rendeleti szint. Az Eütv. 57. §-ának (2)-(3) bekezdésében, 59. §-ának (2)-(3) bekezdésében, 63. §-ának (2) bekezdésében, 65. §-ának (1) bekezdésében, 68. §-ának (1) és (3) bekezdésében, valamint 71. §-ának (1) bekezdésében az Országgyűlés az egészségügyi minisztert hatalmazta fel arra, hogy rendeletben határozza meg a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges szabályokat. Ezen felhatalmazás alapján, származékos jogalkotási hatáskörében alkotta meg az egészségügyi miniszter a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendeletet (a továbbiakban: NM rendelet).

[11] Az Eüak. 38. § (2) bekezdés b) pontjában az Országgyűlés szintén felhatalmazást adott az egészségügyért felelős miniszternek arra, hogy rendeletben állapítsa meg a járványügyi érdekből felügyelet alá vont kórokozók, valamint a fertőző betegségek bejelentésével kapcsolatos kötelezettségeket. Ezen felhatalmazás alapján, szintén származékos jogalkotási hatáskörében alkotta meg a miniszter a fertőző betegségek jelentésének rendjéről szóló 1/2014. (I. 16.) EMMI rendeletet.

[12] A szabályozás harmadik szintjét az országos tisztifőorvos által, az NM rendelet 2. § (2) bekezdésében foglalt jogköre alapján megtett intézkedések jelentik. Az NM rendelet 2. § (1) bekezdésében ugyanis az egészségügyért felelős miniszter úgy rendelkezett, hogy a fertőző betegségek megelőzésének és leküzdésének irányításával, illetve felügyeletével kapcsolatos jogkörét az országos tisztifőorvos útján látja el. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése pedig már arról rendelkezik, hogy az országos tisztifőorvos a járványveszély elhárítása és az egészségügyi ellátás biztosítása érdekében közvetlenül intézkedhet, ha azt a járványügyi helyzet szükségessé teszi, ennek keretében közvetlenül megteheti mindazokat az intézkedéseket, amelyek a járványveszély elhárítása és megszüntetése érdekében szükségesek. A fertőző betegségekkel kapcsolatos általános magatartási szabályokat tehát a fent bemutatott törvények és miniszteri rendeletek, azaz jogszabályok tartalmazzák.

[13] Kifejezetten a kérdés tárgyát képező új koronavírus megbetegedéssel kapcsolatos eljárásrendet, így az arra vonatkozó iránymutatást, hogy milyen feltételek fennállása esetén igazolt a fertőzés fennállása, illetve mely esetekben tekinthető a beteg ún. „gyanús esetnek” a fertőzés szempontjából, nem jogszabály tartalmazza, hanem az országos tisztifőorvos közleménye. A Hivatalos Értesítő 2021. évi 22. számában lett közhírré téve a 2020. évben azonosított új koronavírussal kapcsolatos járványügyi és infekciókontroll szabályokról szóló eljárásrend című dokumentum (a továbbiakban: Közlemény). A Közleményt az országos tisztifőorvos az NM rendelet 2. § (2) bekezdésében foglalt jogköre alapján adta ki.

[14] A Közlemény tartalmazza a betegellátóknak az Eüak. és az EMMI rendelet szerinti, a SARS-CoV-2 fertőzés bejelentésével kapcsolatos specifikus teendőit, a járványügyi surveillance során alkalmazandó esetdefiníciót, a gyanús és a megerősített esetek elkülönítésével kapcsolatos szabályokat, a diagnosztikus mikrobiológiai vizsgálatok eredménye alapján követendő intézkedéseket és a beteg környezetében végzendő teendőket, többek között a járványügyi érdekből végzett, nem betegeknél történő mikrobiológiai vizsgálat elvégzésének szabályait.

[15] A Közlemény szintén tartalmazza az arra vonatkozó leírást, illetve ajánlást is, hogy ki tekinthető COVID-19 fertőzött személynek, azaz a köznyelvi nyelvhasználatban új koronavírusos betegnek. A fertőzöttek azonosításával kapcsolatos leírás azonban figyelemmel van az orvosnak a diagnózis felállítása tekintetében fennálló elvitathatatlan szakmai autonómiájára is. A 2.1.1. pont szerinti járványügyi surveillance során alkalmazandó esetdefiníció ugyanis azt is tartalmazza, hogy a Közleménynek „nem célja, hogy az egészségügyi szolgáltatók ez alapján állítsanak fel klinikai (irány)diagnózist. Ennek megfelelően az orvos (háziorvos, kezelőorvos) és/vagy a népegészségügyi hatóság dönthet úgy, hogy a járványügyi surveillance esetdefiníció klinikai kritériumában nem szereplő tüneteket mutató beteget COVID-19 fertőzésre gyanúsnak tekinti.” 

[16] A Közlemény a fertőzés szempontjából két esetet, a gyanús és a megerősített esetet különbözteti meg. Gyanús esetnek tekinti azt a beteget, akire teljesülnek a klinikai kritériumok és fennáll az epidemiológiai kapcsolat, míg megerősített esetnek, akinél a laboratóriumi vizsgálat a klinikai mintában kimutatta a SARS-CoV-2 nukleinsavat vagy a SARS-CoV-2 antigént. A 2.3. pont azt is egyértelműen rögzíti, hogy abban az esetben, ha a SARS-CoV-2 Antigén (Ag) gyorsteszt vagy a SARS-CoV-2 PCR vizsgálat eredménye pozitív, nincs szükség további vizsgálatra, a fertőzés fennállása a klinikai tünetek hiányában is egyértelműen igazolt.

[17] A Közlemény szerint a betegellátónak a fertőző betegséggel kapcsolatos bejelentési kötelezettsége van a Nemzeti Népegészségügyi Központ által működtetett Országos Szakmai Információs Rendszer Járványügyi Szakrendszer Fertőzőbeteg-jelentő alrendszerébe, amennyiben az esetdefiníció szerinti gyanús vagy igazolt beteggel kerül kapcsolatba, illetve közösségi járvány esetében is.

[18] A megerősített eset fentiek szerinti meghatározásának és az azzal kapcsolatos, a fertőző betegek nyilvántartásába való bejelentési kötelezettségnek a népszavazási kezdeményezés szempontjából azért van kiemelkedő jelentősége, mert a Közlemény alapján meghatározott eljárásrend szerint a COVID-19 fertőzés fennállásának megállapításához jelenleg nem feltétel a klinikai kritériumok között nevesített valamely tipikus vagy atipikus tünet fennállása. A Közlemény 1. melléklete ugyanis nevesíti a tünetmentes személyek fertőzésének esetét is. E szerint az új koronavírussal kapcsolatban ismertek olyan esetek, amelyek szerint a laboratóriumi vizsgálat (PCR) többször is pozitív eredményt adott, tehát kimutatta az adott személy esetében a fertőzést, annak időtartama alatt azonban a betegen egyáltalán nem mutatkoztak a fertőzés tünetei.

[19] Jelenleg tehát akkor is megállapításra kerül a COVID-19 fertőzés fennállása a betegnél, ha fertőzésre utaló tünetei nincsenek, de pl. mivel szoros kapcsolatban volt fertőzött személlyel, vagy bentlakásos szociális intézmény dolgozója, ezért laboratóriumi vizsgálaton vett részt, ahol az antigén gyorsteszt vagy a PCR vizsgálat pozitív eredménye igazolta a fertőzés fennállását.

[20] A népszavazásra javasolt kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás esetén lényegében a jogalkotónak kellene megalkotnia egy új koronavírussal kapcsolatos járványügyi és infekciókontroll szabályokról szóló eljárásrendet és azt törvénybe foglalnia, annak ellenére, hogy ezen szabályok meghatározása jelenleg nem képezik jogalkotás tárgyát, mivel azokat tudományos jellegüknél fogva az NM rendelet 2. § (2) bekezdése szerinti, az országos tisztifőorvos egyedi intézkedése tartalmazza.

[21] A kezdeményezés azon túl, hogy az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdése szerinti általános magatartási szabályként nem értelmezhető eljárásrend törvénybe iktatását célozza, a jelenlegi, szakmai alapokon nyugvó eljárásrend felülbírálatára is kötelezné az Országgyűlést, mivel a kérdés alapján a kezelőorvos csak a tünettel bíró személy esetében jogosult a fertőzés megállapítására, ennél fogva csak az ilyen esetről kell a Fertőzőbeteg-jelentő alrendszerébe adatot szolgáltatnia. A kérdésből annak kategorikus megfogalmazása alapján („kizárólag az a beteg”), az is következik, hogy a kezelőorvos nem állapíthatja meg a betegség fennállását annál, aki esetében az antigén gyorsteszt vagy a PCR vizsgálat pozitív eredménye a fertőzést igazolja, azonban tünetei nincsenek (tünetmentes fertőző).

[22] A kezdeményezés végső soron jogszabályban, az orvos gyógyító feladatának részét képező, a diagnózis felállítása és a COVID-19 fertőzés fennállásának megállapításával kapcsolatos autonóm szakmai döntéshozatalának a korlátozására és a tünetmentes fertőzők esetében a diagnosztikus mikrobiológiai vizsgálatok eredményének felülbírálatára irányul.

[23] Az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak”.

[24] A Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezés a választópolgároktól orvostudományi kérdés eldöntésében kér állásfoglalást, és ebből következően az Országgyűlés számára is olyan jogalkotási feladatot ír elő, amely alapján a megalkotandó törvényben az orvostudomány művelőinek kompetenciájába tartozó kérdésben kellene jogszabályt alkotnia.

[25] Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a jogalkotónak a megalkotandó törvényben az „új koronavírusos beteg” definiálása során nemcsak azt a széles körben elfogadott orvostudományi álláspontot kellene felülbírálnia, miszerint jelenleg a COVID-19 fertőzés kimutatása szempontjából az RT-PCR módszer számít a legmegbízhatóbb COVID19-tesztnek, illetve a fertőzés kimutatására az antigén gyorstesztek is alkalmasak, hanem értelemszerűen meg kellene határoznia a kérdésben említett „új koronavírusszerű tüneteket” is. Azonban az új koronavírus okozta megbetegedés tüneteinek egzakt meghatározása, a vírus több mint egy éves megjelenése ellenére sem lehetséges. A Közlemény 1. mellékletének 6. pontja a WHO adataira hivatkozva a fontosabb tüneteket emeli ki, amely az életkor és az egészségi állapot függvényében is eltérő lehet. A felsorolás tehát nem taxatív. E szerint az új koronavírus okozta megbetegedés fontosabb tünetei a láz, köhögés, fáradékonyság, étvágytalanság, légszomj, izomfájdalom. Egyéb nem specifikus tünetek a torokfájás, orrdugulás, fejfájás, hasmenés, hányinger vagy hányás. Emellett jelentkezhet még szagérzékelés elvesztése/zavara és ízérzékelés elvesztése/zavara. További tünet lehet a hidegrázás, kötőhártyagyulladás. Idősebb betegek és immunkompromittált személyek esetében különösen jellemző lehet az atípusos tünetek megjelenése: fáradékonyság, csökkent éberség, csökkent mobilitás, hasmenés, étvágytalanság, delírium, továbbá a láz hiánya.

[26] Amennyiben tehát az Országgyűlés a tünetek kimerítő, taxatív felsorolására vállalkozna a megalkotandó törvényben, úgy lényegében a jogalkotás lehetetlen célra irányulna, amely az egyértelműség körében értékelendő. Ezt elkerülendő viszont csak úgy tudna eleget tenni feladatának, hogy válogat a lehetséges tünetek közül, ami pedig már újfent orvosszakmai kérdésben való állásfoglalást jelentene, amelyre azonban az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése alapján nem jogosult.

[27] Mindezek alapján a Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezés által érintett tárgykör olyan orvosszakmai kérdésben való állásfoglalást jelent, amely nem jogalkotási tárgykör, mivel azt jelenleg sem jogszabály, hanem az országos tisztifőorvos egyedi és közvetlen intézkedését rögzítő közleménye rendezi, másrészt pedig az olyan tudományos kérdés, amelyben az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése alapján az állam nem jogosult dönteni. Ezen két oknál fogva a kezdeményezés tárgyának szabályozása kívül esik az Országgyűlés hatáskörén. A fenti érvelés alapján a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, ezért az ellentétes az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabállyal, amely miatt az népszavazásra nem bocsájtható. 

IV. 

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

[28] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.

[29] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.

[30] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.

[31] A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak. A Kúria Knk.VII.37.336/2017/3. számú határozatában kifejtette, az egyértelműség része, hogy a kérdésben foglalt döntés ne legyen kivitelezhetetlen vagy következményeiben kiszámíthatatlan.

[32] A kérdés előírja, hogy annak támogatása esetén az Országgyűlés olyan tartalmú törvényt alkosson, amelyben úgy definiálja az „új koronavírusos beteg” fogalmát, miszerint az, az a személy, „aki új koronavírusszerű tünetekkel orvoshoz fordult”.

[33] A beteg fogalma a jogrendszerben jelenleg is meghatározott, azt az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3. § a) pontja határozza meg. E szerint a beteg az egészségügyi ellátást igénybe vevő vagy abban részesülő személy. Egészségügyi ellátás alatt pedig az Eütv. a beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi tevékenységek összességét érti [3. § c) pont].

[34] Egészségügyi tevékenység az egészségügyi szolgáltatás részét képező minden tevékenység, kivéve azokat, amelyek végzéséhez nem szükséges egészségügyi szakképesítés vagy egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy szakmai felügyelete. [Eütv. 3. § y) pont] Fontos kiemelni továbbá azt is, hogy egészségügyi szolgáltatás kizárólag az egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély birtokában vagy - törvényben meghatározott esetben - az egészségügyi államigazgatási szerv által történő nyilvántartásba vétel alapján végezhető. [Eütv. 3. § e) pont]

[35] Annak megállapítása, hogy az egészségügyi ellátást igénybe vevő személy esetében tünetei alapján szenved-e és ha igen, milyen konkrét betegségben, a kezelőorvos kompetenciájába tartozó kérdés. Ő ugyanis az, aki a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározza, továbbá ezek keretében beavatkozásokat végzi, illetve aki a beteg gyógykezeléséért felelősséggel tartozik. A kezelőorvos által előírt vizsgálatnak, mint egészségügyi tevékenységnek az a célja, hogy az orvos a beteg egészségi állapotát felmérje, a betegségeket, illetve azok kockázatát felderítése, illetve a konkrét betegség(ek)et meghatározza. [Eütv. 3. § k) pont].

[36] A kezelőorvosnak abban a tekintetben, hogy a vizsgálat eredményeképp, mely betegség fennállását állapítja meg, széles körű autonómia illeti meg. E tevékenysége végzése során az orvos nem utasítható, a diagnózis felállításakor elsődlegesen az orvostudomány eredményeit és a szakmai szabályokat, így különösen a tudomány mindenkori állását tükröző és bizonyítékokon alapuló szakmai irányelveket, ezek hiányában a megalapozott, széles körben elfogadott szakirodalmi közlésekre, vagy szakmai konszenzusra támaszkodó szakmai ajánlásokat kell figyelembe vennie. Az orvos gyógyító tevékenységét tehát autonóm szakmai döntései alapján végzi, egy adott diagnózis felállításában a laikus választópolgári meggyőződés nem játszhat szerepet, még akkor sem, ha a betegség a pandémia okán hazánkban is szinte az egész lakosságot érinti.

[37] Mindezek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezés olyan szakmai kérdésben kéri a választópolgárok állásfoglalását, amelyben való felelős döntés meghozatalához az új koronavírus okozta megbetegedéssel kapcsolatban naprakész orvostudományi ismeretekkel kellene rendelkezniük, amelyeknek a megléte kizárólag az orvostudomány egyes művelőitől és nem az átlag választópolgártól várható el.

[38] Szintén a választópolgári egyértelműség körében értékelendő az is, hogy amennyiben a kérdés alapján megalkotott jogszabály miatt a tünetmentes fertőző személyek esetében a fertőző betegség fennállásának megállapítása nem lenne lehetséges, az egyben azzal a következménnyel is járna, hogy e személyek esetében nem lehetne alkalmazni az Eütv.-ben nevesített, a személyes szabadság korlátozásával járó járványügyi intézkedést, így pl.  járványügyi elkülönítést vagy hatósági házi karantént. A Közlemény 2. melléklete szerint a bentlakásos szociális intézményekben ellátott, illetve gondozott személyek életkoruk, esetleges alapbetegségeik vagy egyéb egészségproblémáik (pl. szellemi hanyatlás) miatt fokozottan veszélyeztetettek, esetükben a kialakuló COVID-19 fertőzéseknek, illetve járványoknak különösen súlyos hatásai és következményei lehetnek. Amennyiben a Közleményben írtakkal ellentétben a bentlakásos szociális intézményekben dolgozó személyek esetében a laboratóriumi vizsgálat eredménye ellenére sem lehetne megállapítani a fertőzés fennálltát, ebből kifolyólag a munkavégzésüket a járványügyi intézkedéssel nem lehetne korlátozni, az végső soron az intézményben ellátott és gondozott személyeknek az Alaptörvény XX. cikkében nevesített egészséghez való jogát sértené. Egy ilyen szabály megalkotása egyben azt is eredményezné, hogy az állam az abszolút kockázati csoportba sorolt személyekkel szemben nem tudna eleget tenni az egészséghez való jogukból, mint szubjektív alanyi jogból fakadó intézményvédelmi kötelezettségének, azaz egészségük védelmének biztosítására vonatkozó alapvető rendelkezések meghozatalára sem lenne jogosult. A kérdésből fakadó ezen következmény átlátása azonban nem feltétlenül világos, átlátható és evidenciaként kikövetkeztethető minden választópolgár számára. Amennyiben azonban a választópolgár nem képes átlátni a kérdéssel kapcsolatos döntésének valamennyi érdemi következményét, úgy nem valósulhat meg az abban való felelős és tudatos döntéshozatal sem.

[39] Amennyiben a népszavazási kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás alapján, annak támogatása esetén a jogalkotó a kérdés szerinti törvény megalkotására lenne köteles, joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan történne abban az új koronavírusszerű tünetek meghatározása, figyelemmel arra, hogy a betegségnek az orvostudomány általi megismerése jelenleg is zajlik, az új variánsok miatt pedig még kevésbe lehet egzakt módon meghatározni a tüneteket. Vagyis a kérdés ebben az olvasatban a törvényalkotást lényegében megoldhatatlan feladat elé állítaná, amely miatt az nem felel meg a jogalkotói egyértelműség követelményének sem.

[40] A Kúria 2021. augusztus 31-én meghozott határozatában újfent megerősítette a Knk.VII.37.336/2017/3. számú határozatában is kifejtett, az Nsztv. 9. §-ában szabályozott népszavazási egyértelműséggel kapcsolatos azon álláspontot, miszerint „a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem lehet következményeiben kiszámíthatatlan. Sérül az előreláthatóság, ha a választópolgár szakmai ismeretek hiányában nem látja át döntése következményeit. A jogalkotói egyértelműség is sérül, ha a jogalkotó nem tudja pontosan miként kell eleget tenni a jogalkotói kötelezettségének.” 

[41] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért annak hitelesítését az Nsztv. 11. §-ára hivatkozással megtagadta.

V.

[A határozat indokolásának összegzése]

[42] A Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében és az Nsztv. 9. §-ban rögzítettnépszavazási egyértelműség követelményének, ezért a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. §-a alapján megtagadta.

VI.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

[43] A határozat az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdésén, a 8. cikk (1)-(3) bekezdésén, T. cikk (1) bekezdésén, az Eütv. 3. §-án, 57. §-ának (2)-(3) bekezdésén, 59. §-ának (2)-(3) bekezdésén, 63. §-ának (2) bekezdésén, 65. §-ának (1) bekezdésén, 68. §-ának (1) és (3) bekezdésén, valamint 71. §-ának (1) bekezdésén, az Nsztv. 3. § (1), 2-4. §-án, 6. §-án, 8. § (1) bekezdésén, 9. §-án, 10. § (1) bekezdésén és 11. §-án, az NM rendelet 2. §-án, az Eüak. 38. § (2) bekezdés b) pontján, az 1/2014. (I. 16.) EMMI rendeleten, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

 

Budapest, 2021. szeptember 23.

 

                                                                                            Dr. Téglási András

                                                                                 a Nemzeti Választási Bizottság

                                                                                                       elnöke