A Nemzeti Választási Bizottság
22/2020. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a dr. Schmuck Erzsébet (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 10 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson meg olyan törvényt, amely rendelkezik egy elkülönített pénzügyi alap létrehozásáról, amelyből évente legalább 100 000 lakóingatlan épületenergetikai korszerűsítését lehet megvalósítani?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. március 20-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2020. február 7-én személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 32 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 28 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[Központi költségvetésről szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[6] Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerint az országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdése tartalmazza az úgynevezett tiltott tárgyköröket, azaz hogy mely kérdésekben nem lehet országos népszavazást tartani. Ezen bekezdés b) pontja alapján a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról nem tartható országos népszavazás.
[7] Jelen népszavazásra szánt kérdés célja, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson egy elkülönített pénzalap létrehozásáról, amely pénzalapból évente legalább 100.000 lakóingatlan épületenergetikai korszerűsítését lehetne megvalósítani.
[8] Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 2. §-a alapján az államháztartás a közfeladatok ellátásának egységes szervezeti, tervezési gazdálkodási, ellenőrzési, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási szabályok szerint működő rendszere. Az Áht. 3/A. § (1) és (2) bekezdése alapján a közfeladat a jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat, amelynek ellátása költségvetési szervek alapításával és működtetésével vagy az azok ellátásához szükséges pénzügyi fedezet az Áht.-ban meghatározott eszközökkel, részben vagy egészben történő biztosításával valósul meg. A (3) bekezdés alapján a közfeladatot meghatározó jogszabályban meg kell határozni a közfeladat ellátásának módját és egyidejűleg rendelkezni kell az annak ellátásához szükséges pénzügyi fedezet biztosításáról. Új közfeladat kizárólag az annak ellátásához megfelelő pénzügyi fedezet rendelkezésre állása esetén írható elő vagy vállalható. Ha a pénzügyi fedezet már nem áll rendelkezésre, intézkedni kell a pénzügyi fedezet biztosításáról vagy a közfeladat megszüntetéséről.
[9] A kérdésben foglalt, „legalább 100.000 lakóingatlan épületenergetika korszerűsítéséhez” szükséges kiadás az államháztartás rendszerében fogalmilag elsősorban az Áht. 6. § (6) bekezdés b) pontjában meghatározott felújításnak felel meg, amely a tartósan használt eszközök felújításához kapcsolódó kiadástípus.
[10] Az Alaptörvény 36. cikk (2) bekezdése alapján az állami kiadásokat átlátható módon és ésszerű részletezettséggel a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatnak, illetve ezzel azonos szerkezetben az annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslatnak (zárszámadás) kell tartalmaznia.
[11] Az Áht. 6/A. § (1) bekezdése alapján a központi költségvetésről szóló törvényben a költségvetési bevételi előirányzatok és a költségvetési kiadási előirányzatok
„a) központi kezelésű előirányzatként,
b) fejezeti kezelésű előirányzatként,
c) társadalombiztosítás pénzügyi alapjai előirányzataiként,
d) elkülönített állami pénzalapok előirányzataiként,
e) az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szervek előirányzataiként
jelennek meg”.
[12] A kérdésben meghatározott célú kiadásoknak Szervező szándéka alapján elkülönített pénzalapból kell teljesülnie, amely leginkább az Áht. 6/A. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott elkülönített állami pénzalapnak, ugyanakkor elképzelhető a közfeladat teljesítése központi kezelésű előirányzatként, fejezeti kezelésű előirányzatként megjelenő forrásokkal is.
[13] Az Áht. 6/A. § (5) bekezdése határozza meg az elkülönített állami pénzalapok rendeltetését, amely alapján az elkülönített állami pénzalapok a közfeladatok ellátása során az állam nevében beszedendő költségvetési bevételek és teljesítendő költségvetési kiadások alapszerű elszámolására szolgálnak. Elkülönített állami pénzalapot közfeladat részben vagy egészben államháztartáson kívüli forrásból történő ellátásának biztosítása céljából törvény hozhat létre. Az elkülönített állami pénzalapot létrehozó törvényben meg kell határozni az elkülönített állami pénzalap rendeltetését, az elkülönített állami pénzalap bevételi forrásait, teljesíthető kiadásai körét, az elkülönített állami pénzalapért felelős személyt, testületet és - ha kijelölésre kerül - az elkülönített állami pénzalap kezelő szervét, és az elkülönített állami pénzalap kezeléséhez szükséges kiadások finanszírozásának mértékét. Az Áht. 14. § (2) bekezdése pedig tartalmazza az elkülönült állami pénzalapok helyét a költségvetési törvényben, amely alapján a központi költségvetésről szóló törvényben az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai alaponként külön fejezetben jelennek meg.
[14] A fentiek alapján az, hogy a kérdésben foglaltak megvalósítása elkülönített állami pénzalap felhasználásával valósulhat-e meg, annak függvénye, hogy a feladatellátás forrása legalább részben az államháztartáson kívülről származik-e. Amennyiben ez a feltétel nem áll fenn, úgy központi vagy fejezeti kezelésű előirányzatot kell létrehozni.
[15] A Magyarország éves költségvetéséről szóló törvények a 2001-2002. évi költségvetés óta felölelik az ún. állami költségvetés egészét, azaz a központi költségvetésen túl tartalmazzák az elkülönített állami pénzalapok költségvetését és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetését is (költségvetés egységessége).
[16] A jelenleg hatályos, Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Költségvetési törvény) II. fejezetének 6-8. címe tartalmaz rendelkezéseket az elkülönített állami pénzalapokkal összefüggésben, valamint a törvény I. melléklete tartalmazza a pénzalapok költségvetési befizetéseit, illetve az azokkal kapcsolatos kiadásokat, a pénzalapok támogatását.
[17] A Bizottság álláspontja szerint az Alaptörvény által meghatározott szabályozási keretek között a kérdésben tartott eredményes népszavazás mindenképpen a központi költségvetés szerkezetének, bevételi, valamint kiadási előirányzatainak módosítását eredményezi, attól függetlenül, hogy a fedezet elkülönített állami pénzalapként, vagy más előirányzat formájában kerül biztosításra. Ennek oka, hogy az Országgyűlés mindenképpen csak közpénzként tud forrást biztosítani, amely csak a költségvetési törvény keretei között lehetséges. Mivel a népszavazási kérdés nem létező kiadási előirányzatot kíván létrehozni, ezért a megvalósítás módjától függően – elkülönített állami pénzalapként vagy más előirányzatként kerül meghatározásra a forrás – legalább új költségvetési sor, elkülönített pénzalap esetében új költségvetési fejezet kialakítását eredményezi. Egy új, elkülönített pénzalap ezért lényegesen átalakítaná a költségvetési törvény struktúráját, míg az új kiadási előirányzatok kisebb mértékben módosítanák a szerkezetet, így a népszavazási kérdés érdemében szükségszerűen érinti a költségvetésről szóló törvény tartalmát, ide értve annak lényeges elemeit.
[18] A kérdés hitelesíthetősége szempontjából nem mellékes az a körülmény sem, hogy a kérdésben foglaltak megvalósítása milyen tényleges kiadásokkal járna. A kezdeményezés évente legalább 100.000 lakóingatlan korszerűsítését irányozza elő (épületenergetikai jellegűt). A hasonló jellegű korábbi állami pályázati kiírások alapján ebbe a körbe elsősorban az épület energetikai rendszerének, elsősorban fűtőrendszerének átalakítása, értendő bele, ide értve a megújuló energiával működő háztartási méretű erőművek létesítését az épület ellátására. Továbbá ebben a körben szerepeltek a nyílászárók és épülethatároló elemek jobb hőszigetelési értékekkel bíró elemekre való cseréjével, hőszigetelő elemek felszerelésével megvalósított korszerűsítések.
[19] Magyarország lakásállománya a Központi Statisztikai Hivatal 2015. évi felmérése alapján meghaladja a 4,4 millió darabot, amelyek kb. 2,7 millió lakóépületben helyezkednek el. Hozzávetőlegesen 1 millió lakás van olyan lakóépületben, amelyben legalább 25 lakás van. Ezen épületek korszerűsítési költségei nagyságrendileg összevethetők a KEHOP-5.2.10-16 - Költségvetési szervek pályázatos épületenergetikai fejlesztései pályázat keretében felújított középületekkel. Ezekben az esetekben a felújítások 73-166 millió forint költséggel jártak intézményenként, és a 100 millió forint alatti pályázatoknál minden esetben csak egyetlen épületre vonatkoztak.
[20] Ebből könnyen becsülhető, hogy a kérdésben vélelmezetten előirányzott átfogó korszerűsítés a nagyobb lakóépületeknél rendkívüli méretű kiadást: százezer ingatlanra vetítve kb. 7 ezer milliárd forint költséget eredményez, amely több mint kétszerese az adott évben kifizetett öregségi nyugellátásoknak.
[21] Amennyiben a korszerűsítés nem lesz átfogó, csak egy-egy részelemet céloz, pl. a nyílászárók cseréjét, a kérdés alapján szükséges kiadás fedezetigénye akkor is jelentős, százmilliárdos nagyságrendű, és a piaci árak figyelembe vételével, ha nem is pontosan, de kellő konkrétsággal megbecsülhető ahhoz, hogy igazolható legyen a népszavazási kérdés közvetlen költségvetési kihatása.
[22] Az Alkotmánybíróság a már előbbiekben idézett 28/2015. (IX. 24.) AB határozatában megerősítette az 58/2007. (X. 1.) AB határozatban kifejtett korábbi érvelést: „(…) a költségvetési törvényre vonatkozó kizáró ok alapján valamely kérdés akkor nem bocsátható népszavazásra, ha a kérdés a költségvetési törvény módosítását tartalmazza, vagy a kérdésből okszerűen következik a tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatása, illetve ha a kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat. Az Abh. további indokolásában és a Kúria Knk.IV.37.339/2015/3. számú végzésében, a költségvetés tárgykörével összefüggésben felhívott 51/2001. (XI. 29.) AB határozat, a 33/2007. (VI. 6.) AB határozat és a 34/2007. (VI. 6.) AB határozatban foglaltak alapján a „költségvetési törvényre” vonatkozó tiltott tárgyköri szabály kiterjesztő értelmezésében három esetkörnél ítélhető közvetlennek és érdeminek a népszavazás és a költségvetési törvény közötti kapcsolat, ha
a) a kérdés kifejezetten a költségvetési törvény módosítását célozza;
b) a kérdésből okszerűen következik a költségvetési törvény módosítása;
c) az érvényes és eredményes népszavazás jövőbeli költségvetési törvény kiadását konkrétan határozza meg.
[23] A népszavazásra feltenni kívánt kérdés a fentiek alapján a központi költségvetésről szóló törvény tartalmát kívánja módosítani, és így az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjába foglalt tilalomba ütközik, amely a népszavazási kérdés hitelesítését kizárja.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[24] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[25] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[26] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[27] Jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés célja, hogy az Országgyűlés törvényben hozzon létre egy elkülönített pénzalapot, amelyből évente legalább 100.000 lakóingatlan épületenergetikai korszerűsítését lehetne megvalósítani.
[28] Ahogyan a Bizottság a fentiekben áttekintette, a kérdésben foglaltak megvalósításának egyik kiemelt módozata az elkülönített állami pénzalap létrehozása. Az ezt létrehozó törvénynek azonban meg kell határoznia a pénzalap rendeltetését, bevételi forrásait és kiadásainak körét, a pénzalapért felelős személyt vagy testületet, valamint kijelölése esetén a pénzalap kezelő szervét, továbbá a pénzalap kezeléséhez szükséges kiadások finanszírozásának mértékét. Jelen ügy tárgyát képező népszavazásra szánt kérdés azonban ezen négy pontba foglalt kötelezettség közül csupán egyre, a pénzalap rendeltetésére utal kizárólagosan egyértelműen.
[29] Így tehát a kezdeményezésben nevesített célra létrehozni kívánt elkülönített pénzügyi alap további információk nélkül valójában semmilyen támpontot nem ad sem a választópolgár, sem a jogalkotó részére, hogy az elkülönült működés mögé milyen működési szabály- és szervezetrendszert kell elképzelnie, hogyan biztosítható az alap működéséhez szükséges szakmai erőforrás, infrastruktúra. Nem világos, hogy ez az újonnan létrehozni kívánt, elkülönített pénzalap hogyan érintené a gazdálkodás és kezelés kérdései mellett az alap bevételeit és kiadási kötelezettségeit, vagy hogy egyáltalán az alap által egészben, vagy részben lenne államháztartáson kívüli finanszírozású a lakóingatlanok korszerűsítése. Mindezeken túlmenően, a kezdeményezés nem tartalmaz információt vagy utalást arra sem, hogy mely személy, illetve mely testület lenne felelős az elkülönített állami pénzalapért.
[30] A kezdeményezésben nevesített elkülönített állami pénzalap létrehozásáról való döntéshez a fentiek alapján a jogalkotó instrukció hiányában nem tudná megteremteni az önálló működés gyakorlati hátterét, és rejtve maradna a pénzalap gyakorlatban való működése a választópolgárok számára is.
[31] A fentieken túlmenően a népszavazásra javasolt kérdés számos más értelmezési kérdést vet fel, amelyek nem kifejezetten a pénzalap működésével, hanem annak rendeltetésével állnak összefüggésben.
[32] Jelen eljárás tárgyát képező népszavazási kezdeményezés megfogalmazása szerint a létrehozni kívánt pénzalap „legalább 100.000 lakóingatlan” épületenergetikai korszerűsítésére lenne alkalmas. Ezen megfogalmazás azonban nem felel meg a jogalkotói egyértelműség követelményének, hiszen nem világos a jogalkotó számára, hogy évente valójában hány lakóingatlan korszerűsítését kellene megvalósítani a nevezett pénzalapból, a kezdeményezés csupán egy minimum limitet tartalmaz. Ezen részleges információ alapján pedig, ha megalkotásra kerülne az állami pénzalapot létrehozó törvény, a jogalkotó nem tudná meghatározni az elkülönített állami pénzalap pontos rendeltetését, valamint – mivel a korszerűsítendő lakóingatlanok száma nyilvánvalóan kihatással van a korszerűsítésre szánt pénzösszegre – a pénzalap konkrét bevételi forrásait, és teljesíthető kiadásainak körét, illetve a pénzalap kezeléséhez szükséges kiadások finanszírozásának mértékét sem.
[33] A „100.000 lakóingatlan” fogalma kapcsán merül fel továbbá azon egyértelműségi probléma, hogy ezen legalább 100.000 lakóingatlan milyen kritériumrendszer alapján kerülne kiválasztásra. Kérdéses az. hogy a lakóingatlanok a tulajdonosaik által benyújtott pályázat útján, vagy esetleg egy adott szerv javaslata alapján kerülnek kiválasztásra, ahogyan az sem tisztázott, hogy ha pályázat útján lehet elnyerni a lakóingatlan tulajdonosoknak az épületenergetikai korszerűsítés pénzalapból történő finanszírozását, akkor milyen szempontok alapján kerülnének kiválasztásra azon ingatlanok, amelyek részére adott évben biztosítja a pénzalap a korszerűsítést.
[34] A választópolgár és a jogalkotó számára sem egyértelmű, hogy az energetikai korszerűsítés minimális műszaki tartalma, vagy az elérendő megtakarítás mértéke nincs kellően pontosan meghatározva. A költségbecslés során már kifejtettek szerint a korábbi hasonló programok több elemet is magukban foglaltak, amelyek nem tekinthetők egyenértékűnek, így nem mellékes körülmény, hogy a népszavazási kérdés alapján például csak nyílászárók felújítására kerülne sor, vagy a vegyes tüzelésű és/vagy gázfűtési rendszer komplett lecserélésére is a teljes lakóépületben.
[35] Nem egyértelmű a kérdés megfogalmazása abból a szempontból sem, hogy a költségeket milyen forrásból kell fedezni, és felvethető-e az önrész vállalásának kötelezettsége a lakóingatlan tulajdonosa felé. Amennyiben ugyanis a teljes kötelezettség az államot terheli, felmerülhet, hogy az adott esetben nagy értékű felújításból fakadó jelentős értéknövekményt kívánják-e saját adóbefizetésükből finanszírozni az alacsonyabb jövedelmű polgárok a nagy értékű önálló lakóingatlanokkal rendelkezők számára. A választópolgárok esetében a kérdés következményeinek átlátását akadályozza a finanszírozási szükséglet jelentős mértéke. A becsült forrásigény csak jelentős adó-, járulékemeléssel biztosítható, vagy létfontosságú közszolgáltatások, ellátórendszerek finanszírozásának szűkítésével.
[36] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének sem, amely miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítése megtagadásának van helye.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[37] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tilalomba ütközik. Ezen felül nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében szereplő feltételnek, amely szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles. Mindezért a Bizottság a kérdés hitelesítésének megtagadásáról döntött.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[38] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontján, a 36. cikk (2) bekezdésén, az Áht. 2. §-án, a 3/A. § (1)-(3) bekezdésein, a 6. § (6) bekezdés b) pontján, a 6/A. § (1), (5) és a 14. § (2) bekezdésein, a Költségvetési törvény II. fejezetének 6-8. címén és az I. mellékletén, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén és a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2020. március 5.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke