218/2022. NVB határozat - az Érsek Zsolt független képviselőjelölt által benyújtott fellebbezés tárgyában

 

A Nemzeti Választási Bizottság

218/2022. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság az Érsek Zsolt (a továbbiakban: Beadványozó) független képviselőjelölt által benyújtott fellebbezés tárgyában – 9 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság a Heves megyei 2. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 14/2022. (III. 22.) számú határozatát megváltoztatja és a kifogást elutasítja.

A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. március 31-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[Az első fokon eljárt választási bizottság döntése és az azt megalapozó tényállás]

[1] F. T. (a továbbiakban: Kifogástevő) magánszemély 2022. március 21-én 8 óra 30 perckor személyesen eljárva kifogást nyújtott be a Heves megyei 2. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB) Beadványozóval szemben a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjainak megsértésére hivatkozással.

[2] Kifogásában előadta, hogy 2022. március 19-én észlelte, hogy Beadványozó - aki az országgyűlési képviselők 2022. évi általános választásán az OEVB által nyilvántartásba vett független képviselőjelölt - szórólapot terjesztett, amely tudomása szerint a Heves megyei 2. számú OEVK teljes területén kiosztásra került. Ismertette, hogy a szórólapon Beadványozó az „Egységben Magyarországért ellenzéki közös lista”-ra való szavazásra buzdít, továbbá kifejtette, hogy meglátása szerint a szórólap tartalmában is azt a hamis látszatot kelti, mintha Beadványozó a baloldal, valamint az „Egységben Magyarországért” elnevezésű együttműködés részese, az azt alkotó pártok jelöltje lenne. Kifogástevő véleménye szerint a szórólap alkalmas a választók megtévesztésére és tisztességtelen politikai előny szerzésére.

[3] Állításainak alátámasztására mellékelte a szóban forgó szórólap digitalizált változatát.

[4] Álláspontja szerint a szórólap tartalmával Beadványozó megsértette Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt, a választás tisztaságának megóvása alapelvet. E körben hivatkozott és idézte az NVB 940/2014. számú határozatát. Továbbá kifejtette, hogy véleménye szerint a választási szórólap miatt fennáll a választópolgárok megtévesztésének lehetősége, mivel azt hihetik, hogy Beadványozó szerepel az „Egységben Magyarországért” közös ellenzéki listán.

[5] Kifejtette, hogy véleménye szerint a szórólap a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű alapelvet is sérti. E körben hivatkozott és idézte a Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2., valamint a Kvk.I.37.394/2014/2. határozatait, valamint a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:5. § -át is.

[6] Előadta továbbá, hogy véleménye szerint természetesen bárkinek joga van arra, hogy az ellenzéki közös listára történő szavazásra buzdítson, azonban álláspontja szerint a Ve. rendelkezéseire ekkor is figyelemmel kell lenni. Kifogástevő érvelése szerint azáltal, hogy Beadványozó független országgyűlési képviselőjelöltként a választási szórólapján az ellenzéki listát népszerűsíti, tartalmában pedig azt sugallja, hogy ő a „baloldal” jelöltje, tudatosan megtéveszti a választókat.

[7] A hivatkozott bizonyítékok és az irányadó korábbi döntések alapján kérte az OEVB-t, hogy állapítsa meg a jogszabálysértést, tiltsa el képviselőjelöltet a további jogsértésektől, valamint a szándékos jogsértés miatt szabjon ki bírságot is.

[8] Az OEVB 14/2022. (III. 22.) számú határozatában a kifogásnak helyt adott és megállapította, hogy Beadványozó a szóban forgó szórólap terjesztésével megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdése a) pontjában foglalt választás tisztaságának, valamint a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelveit.

[9] Határozatának indokolásában az OEVB hivatkozott a Kúria Kvk.V.37.941/2016/3. számú, valamint a Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2. számú döntéseire is. Az OEVB megállapítása szerint a szórólap tartalmazza ugyan Beadványozó független képviselőjelölti jogállását, és a szórólap szövegében nem lelhető arra történő utalás, hogy ő az ellenzéki összefogás jelöltje, vagy a listáján szereplő jelölt lenne. Az OEVB indokolása szerint azonban a szövegkörnyezet értelmezése alapján egyetlen baloldali jelöltként történő nevesítése alkalmas arra, hogy jogállására vonatkozóan megtévessze a választópolgárokat és azt a látszatot keltse, hogy az ellenzéki összefogás listájának ajánlásával valójában ő is baloldali jelöltként méretteti meg magát.

[10] Az OEVB a további jogsértéstől való eltiltást indokoltnak tartotta, viszont az eset körülményeinek mérlegelése alapján, a jogsértés csekélyebb súlyára, valamint arra tekintettel, hogy Kifogástevő nem csatolt bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy milyen nagyságrendben és mekkora területen valósult meg a szórólap terjesztése, az OEVB a bírság megállapítását mellőzte.

 

 

II.

[A fellebbezés tartalma]

[11] Beadványozó 2022. március 24-én 20 óra 23 perckor elektronikus úton fellebbezést nyújtott be az OEVB 14/2022. (III. 22.) számú határozatával szemben.

[12] Beadványozó álláspontja szerint az OEVB által hozott határozat jogszabálysértő, mert meglátása szerint sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt szólás- és véleményszabadság jogát, valamint a Ve. 2. § (1) bekezdésének a), c) és e) pontjaiban foglaltakat.

[13] Fellebbezésében részletesen kifejtette, hogy véleménye szerint az OEVB a röviden megállapított tényállásból annak ellenére vont le téves következtetést, hogy a szórólap tartalmazza Beadványozó független képviselőjelölti jogállását és nem lelhető fel a szövegben arra vonatkozó utalás, hogy az ellenzéki összefogás egyéni jelöltje vagy listáján szereplő jelöltje lenne.

[14] Ezt követően előadta, hogy politikai hovatartozását tekintve ő valóban baloldali értékrenddel rendelkező politikus, amiről a politikai életútjára tekintettel a választópolgárok nagy része is tudomással bír. Hozzáfűzte, hogy álláspontja szerint az OEVB következtetése és jogalkalmazása érthetetlen és rendkívül erőltetett, emellett a józan logika szabályaival is teljesen ellenkezik.

[15] Részletesen kifejtette, hogy véleménye szerint a szórólapja tartalmában, megjelenésében és színvilágában is egyértelműen és teljes egészében elkülönül, illetve különbözik az ellenzéki összefogás vagy más választókerületben induló jelölt vagy jelölő szervezet szórólapjaitól, kiadványaitól. Meglátása szerint a szórólap nem tartalmaz olyan formai és tartalmi elemeket, jelmondatot, amit az ellenzéki összefogás vagy más jelölt, illetve jelölő szervezet a választókerületben használ.

[16] Beadványozó hangsúlyozta, hogy „a szórólapon indokolva, egyértelműen és nyilvánvalóan szerepel”, hogy független egyéni képviselőjelöltként indul az országgyűlési képviselők 2022. évi általános választásán, a listás szavazatok leadása kapcsán pedig az ellenzéki összefogás támogatására ösztönzi a választópolgárokat.

[17] E körben hivatkozott és idézte az OEVB indokolását. Egyebekben kifogásolta, hogy amennyiben elfogadná az OEVB határozatát és indokait, az azzal is járna, hogy csak és kizárólag az ellenzéki összefogás jelöltje nevezhetné magát baloldali jelöltnek még akkor is, ha abban a választókerületben, ahol ő indul, kizárólag ő az egyetlen baloldali elköteleződésű jelölt, hiszen az ellenzéki összefogás jelöltje a jobboldalinak számító Jobbik aktív politikusa.

[18] Beadványozó álláspontja szerint az OEVB következtetése azt jelentené, hogy csak az nevezhetné magát baloldalinak, aki az ellenzéki összefogás jelöltje, vagy annak a listáján szerepel. Meglátása szerint azonban ebből meg az is következik, hogy jobboldali jelöltnek meg kizárólag az nevezhetné magát, aki a Fidesz-KDNP jelöltje és annak a listáján szerepel. A többi jelölt nem nevezhetné magát a politika általánosan elfogadott meghatározása alapján jobb vagy baloldali elköteleződésűnek, és nem tájékoztathatná egyszerűen és közérthetően a politikai hovatartozásáról a választópolgárokat. Álláspontja szerint ez a vélekedés teljességgel sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt szólás-és véleményszabadság jogát.

[19] Beadványozó kijelentette, hogy az OEVB döntése ezen felül az esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között választási eljárási alapelvet is sérti, mert véleménye szerint amíg a két nagy párttömbnek lehetősége van magát röviden és közérthetően meghatározni, addig más politikai szereplőknek ez csak bonyolultabb módszerekkel lehetséges, amely álláspontja szerint nem biztos, hogy felkelti a választópolgárok érdeklődését.

[20] Hozzáfűzte továbbá, hogy az OEVB döntése nyomán a jelöltek közötti verseny is torzul, mert véleménye szerint „a két párttömb olyan támogatásban részesült olyan segítséget kapott a döntéssel, amely őket ésszerű indok nélkül privilegizálja a többi jelölthöz képest, így sérül a választás tisztasága megóvásának elve is.”

[21] Ezt követően azt is előadta, hogy véleménye szerint az OEVB tévesen hivatkozott a Kvk.V.37.941/2016/3. számú kúriai döntésre. Álláspontja szerint ugyanis a népszavazási ügyben született döntés nem alkalmazható az OEVB törvénysértő határozatában foglaltak szerint, mert a döntésben foglalt esetben nem tartalmi egyértelműség kérdésében, hanem a plakáton elhelyezett üzenet láthatóságának kérdésében határozott a Kúria.

[22] Beadványozó kérte a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy a fellebbezésének adjon helyt, állapítsa meg a jogszabálysértést, az OEVB határozatát változtassa meg és a kifogást utasítsa el.

II.

[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]

[23] A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

[24] A Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 231. § (4) bekezdése alapján eljárásában a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást vizsgálja az irányadó jogszabályok alkalmazásával, a fellebbezés keretei között.

[25] A Ve. 43. § (1) és (2) bekezdése alapján a választási bizottság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tisztázza a döntéshozatalhoz szükséges tényállást. A választási bizottság eljárásában minden olyan bizonyíték felhasználható, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: a nyilatkozat, az irat, az írásbeli tanúvallomás és a tárgyi bizonyíték. Az (5) bekezdés szerint a választási bizottság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást.

[26] A Ve. 140. §-a szerint kampányeszköznek minősül minden olyan eszköz, amely alkalmas a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére, így különösen a

  1. plakát,
  2. jelölő szervezet vagy jelölt által történő közvetlen megkeresés,
  3. politikai reklám és politikai hirdetés
  4. választási gyűlés

[27] A Ve. 141. §-a alapján kampánytevékenység a kampányeszközök kampányidőszakban történő felhasználása és minden egyéb kampányidőszakban folytatott tevékenység a választói akarat befolyásolása vagy ennek megkísérlése céljából.

[28] A Ve. 140. §- a szerint kampányeszköznek minősül a plakát. A Ve. 144. § (1) bekezdése alapján plakát a választási falragasz, felirat, szórólap, vetített kép, embléma mérettől és hordozóanyagtól függetlenül.

[29] A Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy jelen eljárásban vizsgált jogorvoslati kérelem tárgya Beadványozó által terjesztett szórólap, amely a fent hivatkozott jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel az országgyűlési képviselők 2022. évi általános választásának kampányidőszakában használt kampányeszköznek minősül.

[30] A Bizottságnak az OEVB határozatának felülvizsgálata során abban kellett állást foglalnia, hogy a sérelmezett szórólapon szereplő megnyilvánulások a politikai közszereplők véleménynyilvánítási szabadsága körében értékelhetőek-e, vagy sem és ennél fogva alkalmas a választópolgárok megtévesztésére, így a Ve. alapelvi sérelmét okozzák.

[31] A Nemzeti Választási Bizottság elé számos alkalommal került már hasonló tényállással bíró ügy, amelynek elbírálásakor minden esetben irányadónak tekintette az Alkotmánybíróság 3107/2018. (IV. 9.) számú AB határozatát (a továbbiakban: ABh.). A hivatkozott döntés releváns megállapításait az NVB 707/2018. számú határozata indokolásának [16]-[20] bekezdései is tartalmazzák, amely megállapításokat a Bizottság jelen ügy elbírálása kapcsán is irányadónak tekintett.

[32] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, a politikai közszereplők vonatkozásában a kritika határai szélesebbek, mint más személyek esetében. Ugyanakkor a véleménynyilvánítási szabadság által nyújtott oltalom szempontjából meg kell különböztetni a tényállítást az értékítélettől. Mivel az előző megléte bizonyítható, az utóbbié azonban lehetetlen. Így az értékítélet alkotmányos védelem alatt áll, a közszereplő becsületének csorbítására alkalmas hamis tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata azonban nem – abban az esetben, ha a tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy közlése lényegét tekintve valótlan, vagy azért nem tudta, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztotta. Az Alkotmánybíróság az 5/2015. (II. 25.) AB határozatban és a 9/2015. (IV. 23.) AB határozatában is állást foglalt a politikai véleménynyilvánítás kérdésében, és azokban a korábbi kúriai gyakorlattól eltérő mércét határozott meg: a választási kampányidőszakban a jelöltek, közszereplők kritizálhatóságának a mércéjét megemelte.

[33] Az Alkotmánybíróság kifejtette továbbá, hogy a közügyekkel összefüggő vélemények kinyilvánítását a szólásszabadság különös erővel védelmezi, és a közügyek megvitatásának lényegi részét jelentik a közügyek alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások: a társadalmi, politikai viták jelentős részben éppen abból állnak, hogy a közélet szereplői, illetve a közvitában résztvevők egymás elképzeléseit, politikai teljesítményét és azzal összefüggésben egymás személyiségét is bírálják. Másrészt az Alkotmánybíróság a szólásszabadságnak ebben a különösen védett körében is érvényesnek tartja a vélemények és a tényállítások megkülönböztetéséről mondottakat: „[a] tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne. A szólás- és sajtószabadság határainak megvonásánál mindazonáltal indokolt különbséget tenni az értékítéletek és a tényállítások védettsége között (…). Míg vélemények esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen, addig a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt.” Az adott közlés védelmére vonatkozó alkotmányjogi mérce meghatározásakor tehát a közügyek vitáján belül is fontos kérdés, hogy a közlés értékítéletnek vagy tényállításnak minősül-e.

[34] A választási kampányban tett kijelentések jogszerűségének bírói mérlegelése körében irányadó alkotmányossági szempont, hogy „[v]álasztási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait. [31/2014. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [28]]. A választási kampányt pedig az Alkotmánybíróság következetesen olyan szituációnak tekintette, amelyben a lehető legerősebben jönnek számításba a közügyek minél szabadabb vitája melletti érvek, és ahol leginkább helye van a politikai programokról és a jelöltek alkalmasságáról vallott vélemények akár túlzó, felfokozott megfogalmazásának; tekintettel arra is, hogy ezen időszak alatt a cáfolat vagy ellenvélemény kifejtésének is jelentős tere nyílik.”.

[35] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a következő megállapításokat tette: „[a] politikai vitának a választási kampány során különösen is felfokozott körében a tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, azaz nem szorítkozhat kizárólag a vizsgált kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére. A közügyek intenzív vitájában résztvevők jogi felelősségre vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók.”.

[36] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a választási időszakra kiváltképp vonatkoztatható az, amire az Alkotmánybíróság a politikusok egymás közti vitájával kapcsolatban már korábban is rámutatott: „az ő esetükben a személyüket ért bírálatot és minősítést a társadalmi nyilvánosság eleve másként, a demokratikus vita szükségszerű részeként, jellemzően a különböző politikai érdekek mentén értelmezendő megnyilvánulásként kezeli”. Amennyiben az egymásra tett kijelentések közvetlenül a közéleti szereplők politikai tevékenységére, programjára vagy közéleti hitelességére, alkalmasságára vonatkoznak, akkor – még ha kijelentő módban fogalmazták is meg őket – vélelmezhető, hogy a választópolgárok a közléseket véleményként értékelik. Szintén védelem alá tartozhat a kritika túlzó, meghökkentő megfogalmazása, akkor is, ha a túlzás esetleg ténybeli kérdést is érint. Kétség esetén ráadásul a mérlegelés arra is támaszkodhat, hogy egyes részletek tényszerű cáfolatára a kampányban széles körű lehetőség nyílik.

[37] A Nemzeti Választási Bizottság a fent hivatkozott jogértelmezéssel összhangban megvizsgálta a kifogásolt szórólap tartalmát, amelynek alapján az alábbi megállapításokat teszi

[38] A Bizottság véleménye szerint helytálló következtetésre jutott az OEVB, amikor a kifogás tárgyát képező szórólapot kampányeszköznek, annak terjesztését pedig kampánytevékenységnek minősítette. Az OEVB továbbá megfelelően rögzítette, hogy Beadványozó a szórólapon feltüntette, hogy „pártfüggetlen jelöltként” kéri a választópolgárok bizalmát. A Bizottság az OEVB azon megállapításával is egyetért, hogy a szórólap az Ellenzéki Összefogás közös listájára történő szavazásra buzdít.

[39] A Bizottság véleménye szerint az OEVB azt is helyesen rögzítette, hogy Beadványozó személyét a szórólapon „egyetlen baloldali jelölt”-ként határozza meg, továbbá az OEVB azon megállapítása is helytálló, hogy a szórólap nem tartalmaz arra vonatkozó utalást, hogy Beadványozó az ellenzéki összefogás jelöltje, vagy annak listáján szereplő jelölt lenne.

[40] A sérelmezett szórólap által használt szlogent és a tartalmat összevetve azonban a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az OEVB minden alapot nélkülözően, tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy Beadványozó szórólapja azt sugallaná, hogy az ellenzéki összefogás jelöltje lenne. A Bizottság álláspontja szerint ugyanis ilyen tartalom a szórólap megfogalmazásából nem olvasható ki, illetve arra a szövegkörnyezetből sem lehet következtetni.

[41] A választási kampányidőszak jellemzően a jelöltek és a jelölő szervezetek versengéséről szól, amelynek célja a választópolgárok szimpátiájának elnyerése. Ebben - a jelöltek és jelölő szervezetek által képviselt program mellett - kiemelt jelentősége van a választási eljárásban részt vevő szereplők politikai kommunikációjának is. A szórólap terjesztésével Beadványozó nyilvánvalóan arról szeretné meggyőzni a bal oldali politika mellett elkötelezett választókat, hogy a személyes kvalitásai és a szaktudása alapján alkalmas a képviselői feladatok ellátására. Ezt a célt szolgálja a szórólap tartalma, illetve annak nyelvi megfogalmazása is. A választók hatékony megszólításának pedig fontos eszközei a választási eljárásban használt szlogenek és jelmondatok. Egy figyelemfelkeltő és könnyen megjegyezhető szlogen ugyanis megragadhatja a választópolgárok figyelmét.

[42] Az a tény, hogy Beadványozó magát „az egyetlen baloldali jelöltként” említi, azon véleményét fejezi ki, hogy jelen politikai versenyben a mandátumért versenybe szálló, baloldali politikát képviselő jelöltek közül a legesélyesebbnek tartja magát. Jelmondata tehát nem a választópolgárok szándékos megtévesztésére irányul – ahogyan azt az OEVB tévesen megállapította – hanem arra, hogy személyét a választópolgárok előtt hiteles és esélyes jelöltként pozícionálja a választási versenyben, és mint ilyen a politikai közszereplők véleménynyilvánítási szabadságának körében értékelendő.

[43] Az OEVB azon megállapításával kapcsolatban, miszerint „a szövegkörnyezet értelmezése alapján egyetlen baloldali jelöltként történő nevesítése azonban alkalmas arra, hogy megtévessze jogállására vonatkozóan a választópolgárokat, és azt a látszatot kelti, hogy az ellenzéki összefogás listájának ajánlásával valójában ő is egy baloldali jelöltként méreti meg magát”, a Bizottság fontosnak tartja megjegyezni, hogy a szórólapban Beadványozó részletesen levezeti, hogy miért is gondolja magát „az egyetlen baloldali jelöltnek”. Az általa vallott politikai értékrend a szórólap tartalmából ugyanis világosan kiderül, amit Beadványozó szakmai életútja is hitelesen alátámaszt. Ezzel kapcsolatban tehát semmilyen megtévesztő elem nem merült fel.

[44] A Bizottság osztja Beadványozó érvelését és megállapítja, hogy önmagában az a körülmény, hogy Beadványozó független képviselőjelöltként méretteti meg magát az országgyűlési képviselők 2022. évi általános választásán, nem zárja ki azt, hogy a választási eljárásban kifejezésre juttathassa a politikai hovatartozásának irányát. A Bizottság álláspontja szerint Beadványozónak a szórólapon erre vonatkozóan tett megnyilvánulásai ugyancsak a politikai közszereplők véleménynyilvánítási szabadságának körébe tartoznak.

[45] Szintén nem okoz érdeksérelmet az, hogy Beadványozó szórólapján az „Egységben Magyarországért ellenzéki közös lista”-ra, azaz a Nemzeti Választási Bizottság által a 99/2022. számú határozattal nyilvántartásba vett közös pártlistára való szavazásra buzdít. E tekintetben részletes okfejtést tartalmaz maga a szórólap is, de annak hiányában sem lenne felróható ez a magatartás Beadványozónak, hiszen azzal érdeksérelmet nem okoz a közös pártlistának, másrészt független jelöltként pártlistához nem kötődik közvetlenül, a rá leadott szavazatokból képződő töredékszavazatok nem hasznosulnak, ennek megfelelően nem kifogásolható az, hogy a választópolgárok számára akik egyéni és pártlistás szavazólapot is kapnak a szavazás alkalmával, az egyéni jelölti szavazáson túl a pártlistás szavazás tekintetében is szavazásra hív fel, a hozzá értékrendben legközelebb álló lista tekintetében.

[46] Mindezekre figyelemmel a Bizottság a szórólap vizsgálatának eredményeként az OEVB értékelésétől eltérő álláspontra jutott és megállapítja, hogy az OEVB határozata indokolásában alaptalanul állapította meg a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjában foglalt választási eljárási alapelvek sérelmét.

[47] Az OEVB által felhívott kúriai döntések (Kvk.IV.37.359/2014/2., Kvk.V.37.941/2016/3.) kapcsán a Bizottság rámutat, hogy azok alkalmazása a Ve. 144. §-ának 2018-ban történt módosítása nyomán okafogyottá vált, mely jogszabályváltozás követésére nyomatékosan felhívja a figyelmet.

[48] A fentiekben részletesen kifejtett indokok alapján a Bizottság a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján az OEVB 14/2022. (III. 22.) számú határozatát megváltoztatta és a kifogást elutasítja.

III.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

[49] A határozat a Ve. 43. § -ának (1), (2) és (5) bekezdésén, a Ve. 140. §-án, a Ve. 141. §-án, a Ve. 144. § (1) bekezdésén, a Ve. 231. § (4) bekezdésén és (5) bekezdésének b) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1), (2) és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. március 28.

 

 

Dr. Téglási András

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke