20/2012. OVB határozat - B. Z. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

Az Országos Választási Bizottság – 2012. január 30-án megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva B. Z. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

 

Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.

 

A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a Kúriához címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2.; fax: 06-1-7950-143). A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az illeték mértéke 10500 Ft. Faxon benyújtott beadványon az illeték nem róható le.

 

I.

 

Beadványozó 2012. január 19-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:

 

 

Magyarország Alaptörvényének (továbbiakban: Alaptörvény) 8. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerint országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 8/A. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kerettantervek tartalmazzák az egyes tantárgyak témaköreit, a témakörök tartalmát. Ugyanezen törvény 8/B. §-ának (7) bekezdése értelmében a kerettanterveket az oktatásért felelős miniszter adja ki, így az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem tartozik az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe.

 

Az Országos Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének sem felel meg. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor továbbá azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés — az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint — el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.

Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezésben feltenni kívánt kérdés nem tesz eleget az egyértelműség fenti követelményének, mivel a kérdésből sem a választópolgárok, sem a jogalkotó számára nem derül ki a népszavazási kezdeményezés pontos tartalma.

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a feltenni kívánt kérdés valójában több kérdést von egységbe, amelyek külön-külön is megválaszolhatók, így a választópolgárnak nincs lehetősége megkülönböztetést tenni, és részkérdésenként véleményt nyilvánítani a kezdeményezésről. Ennek alapján nem lehet a feltenni kívánt kérdésre egyértelműen válaszolni. Továbbá az Országos Választási Bizottság szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés politikai véleményt tartalmaz.

 

Az Országos Választási Bizottság – az Nsztv. 10. § a) és c) pontjai alapján, mivel a kérdés nem tartozik az Országgyűlés feladat és hatáskörébe és a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek – az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.

 

II.

 

A határozat az Alaptörvény 8. cikkének (2) bekezdésén, 1993. évi LXXIX. törvény 8/A. §-ának (1) bekezdésén, 8/B. §-ának (7) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án, a 10. § a) és c) pontján és 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 37. § (1) bekezdésén, 39. § (3) bekezdés b) pontján, 42. § (1) bekezdés h) pontján, valamint a Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (III.23.) közigazgatási jogegységi határozatán alapul.