A Nemzeti Választási Bizottság
171/2022. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Demokratikus Koalíció (1066 Budapest, Teréz körút 46., a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott fellebbezés tárgyában – 10 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a Somogy Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 28/2022. (III. 11.) számú határozatát helybenhagyja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. március 17-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A kifogás tartalma és az első fokon eljárt választási bizottság döntése]
[1] T. T. Á. (a továbbiakban: Kifogástevő) 2022. március 10-én 18 óra 34 perckor elektronikus úton kifogást nyújtott be a Somogy Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB) a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 208. §-a alapján, a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt a választás tisztaságának megóvása, c) pontjában foglalt esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között, valamint az e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvek, továbbá a Ve. 144. § (4) bekezdés b) pontjának megsértése miatt.
[2] A kifogást és annak mellékleteit tartalmazó e-mail tárgya a Kifogás Plakátkihelyezéssel kapcsolatban volt. A Kaposvár Megyei Jogú Város jegyzőjének címzett e-mail szövege az alábbiakat tartalmazta: „A választási eljárásról szóló hivatkozott jogszabály kimondja, hogy választási plakátot elhelyezni magántulajdonban álló dolgon kizárólag a tulajdonos, önkormányzati tulajdonban lévő dolgon a vagyonkezelői jog gyakorlójának, ennek hiányában szintén a tulajdonos előzetes írásbeli hozzájárulásával lehet. Az elhelyezett plakátokról fénykép-felvételeket készítettem, és mellékelem az utcaneveket, melyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata a tulajdonos. A tulajdonos a mellékelt nyilatkozat szerint nem járult hozzá a választási plakát lámpaoszlopra történő kihelyezéséhez. A fotófelvételek a mai napon készültek, a plakátokat 2022.03.09-én helyezte ki dr. Varga István egyéni jelölt.
Csatoltan küldöm az aláírt kifogást, valamint az alátámasztó dokumentumokat és az 1.-számú mellékletet a szóban forgó helyszínekről.”
[3] Kifogástevő az általa aláírt, kifogásnak nevezett dokumentumban előadta, hogy a Ve. 144. § (4) bekezdés b) pontja értelmében plakátot elhelyezni magántulajdonban álló dolgon kizárólag a tulajdonos, önkormányzati tulajdonban lévő dolgon a vagyonkezelői jog gyakorlójának, „ennek hiányában szintén a tulajdonos” előzetes, írásbeli hozzájárulásával lehet.
[4] Meglátása szerint dr. Varga István, a Demokratikus Koalíció, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Momentum Mozgalom, a Magyar Szociális Párt, az LMP – Magyarország Zöld Pártja és a Párbeszéd Magyarországért Párt közös jelöltje 2022. március 9-én úgy helyezett ki Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának tulajdonában lévő lámpaoszlopokra plakátokat, hogy a kihelyezésére nem rendelkezett engedéllyel.
[5] Ennek alátámasztására mellékelt kifogásához 8 darab fényképet, amelyeken dr. Varga István jelölt plakátjai láthatóak. A fényképfájlok elnevezése a készítés helyszínének megnevezését nem tartalmazta. Csatolt egy word formátumú dokumentumot is, amelyben Kifogástevő megjelölte azon helyszíneket – összesen tizenötöt –, ahol a sérelmezett plakátok kihelyezésre kerültek. Ezzel összefüggésben kifogásában úgy nyilatkozott, hogy az utcaneveket tartalmazó, 1. számú mellékletként megnevezett dokumentum „alapján egyértelműen megállapítható, hogy Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata a tulajdonos”. Kifogásához csatolt továbbá egy pdf formátumú dokumentumot is, amely Kaposvár polgármesterének 2022. március 10-i nyilatkozatát tartalmazta. A polgármesteri jognyilatkozat szerint az önkormányzat nem járult hozzá a tulajdonában lévő lámpaoszlopok tekintetében választási plakát kihelyezésére.
[6] Mindezekre tekintettel Kifogástevő arra kérte az OEVB-t, hogy a Ve. 43. § (1) bekezdése alapján állapítsa meg a döntéshozatalhoz szükséges tényállást, a Ve. 218. § (1) bekezdése alapján állapítsa meg a jogszabálysértés tényét, tiltsa el a jogsértőt a további jogszabálysértéstől, és szabjon ki bírságot.
[7] Az OEVB a 28/2022. (III. 11.) számú határozatában a kifogásnak helyt adott, és megállapította, hogy dr. Varga István a Demokratikus Koalíció, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Momentum Mozgalom, a Magyar Szociális Párt, az LMP – Magyarország Zöld Pártja és a Párbeszéd Magyarországért Párt közös országgyűlési képviselőjelöltje a Ve. 144. § (4) bekezdés b) pontjában meghatározott választási kampány szabályt sértett azzal, hogy Kaposvár Megyei Jogú Város önkormányzatának tulajdonát képező villanyoszlopokon a tulajdonos engedélye nélkül választási plakátot helyezett el. Az OEVB erre tekintettel dr. Varga Istvánt a további jogsértéstől eltiltotta, felhívta az engedély nélkül kihelyezett plakátok eltávolítására, és a Ve. 218. § (2) bekezdés d) pontja alapján 60.000,- forint bírság megfizetésére kötelezte.
[8] Az OEVB határozatának indokolása szerint Kifogástevő által csatolt nyilatkozat szerint Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata nem járult hozzá a tulajdonát képező villanyoszlopokon a plakátok elhelyezéséhez. Megállapította azt is, hogy a kifogáshoz csatolt 11 db fényképfelvétel „közül 6 db fénykép olyan villanyoszlopról készült, amely a nyilatkozat szerint önkormányzati tulajdon. A csatolt fotókon látható villanyoszlopon/kandelábereken (Noszlopy utca körforgalom, Sétáló utca (Európa park), Raktár utca körforgalom) dr. Varga István a DK-JOBBIK-MOMENTUM- MSZP-LMP-PÁRBESZÉD képviselőjelöltjének plakátja látható”.
[9] Az OEVB a kifogás és annak bizonyítékai alapján megalapozottnak találta a kifogás azon állítását, hogy a kifogás tárgyává tett plakátok a tulajdonos engedélye nélkül kerültek a villanyoszlopokra kihelyezésre, és hogy ezzel dr. Varga István jelölt megsértette a Ve. 144. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt szabályt.
II.
[A fellebbezés tartalma]
[10] Beadványozó az OEVB határozata ellen 2022. március 12-én 9 óra 54 perckor elektronikus úton fellebbezést nyújtott be a Ve. 221. § (1) bekezdésére hivatkozással, a Ve. 223. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott okból, amely fellebbezést a Somogy Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Iroda vezetője 2022. március 12-én 14 óra 28 perckor elektronikus úton felterjesztett a Nemzeti Választási Bizottsághoz.
[11] Beadványozó érintettsége alátámasztásaként előadta, hogy a Demokratikus Koalíció az országgyűlési képviselők 2022. évi általános választásán országos listát állító jelölő szervezet, amely a Somogy megye 01. egyéni választókerületben is jelöltet állított.
[12] Beadványozó idézte a Ve. 144. § (4) bekezdés a) és b) pontját, amelynek kapcsán előadta, hogy a Ve. egyértelműen megkülönbözteti a magántulajdonban álló, valamint az állami vagy önkormányzati tulajdonban álló dolgokon elhelyezésre kerülő plakáthoz szükséges hozzájárulás megadójának személyét. Előadta továbbá, hogy a Ve. a tulajdonos hozzájárulását a plakát elhelyezéséhez csak magántulajdonban álló dolgok esetén írja elő, míg állami vagy önkormányzati tulajdon esetén a vagyonkezelői jog gyakorlójának hozzájárulását követeli meg. Idézte a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 11. § (1) és (5) bekezdését, amely szerint vagyonkezelői jog vagyonkezelési szerződéssel vagy törvényi kijelöléssel jön létre, de a vagyonkezelői jog jogosultja és ekként gyakorlója szükségképpen más, mint a tulajdonos. Ebből következően, Beadványozó meglátása szerint, ha egy állami vagy önkormányzati tulajdonon nem áll fenn vagyonkezelői jog, akkor a Ve. nem ír elő hozzájárulást a plakát elhelyezéséhez.
[13] Beadványozó hivatkozott az egyes választásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2018. évi XXXVI. törvény törvényjavaslatának részletes indokolására, amelynek alapján Beadványozó álláspontja szerint a jogalkotói cél a Ve. 144. §-ának módosításakor a magántulajdon arányos védelme volt, míg köztulajdon esetén az épített és természeti értékek védelme a Ve. 144. § (5) bekezdése szerinti esetekben igazolhatja a plakát elhelyezésének korlátozását. Meglátása szerint ezen jogalkotói célba illeszkedik, hogy állami vagy önkormányzati tulajdonban álló dolgok esetén a hozzájárulást csak a vagyonkezelésbe adott vagyonelemeknél tartja szükségesnek a jogalkotó, mivel a vagyonkezelési jog jogosultja az Nvtv. 11. § (8) bekezdése alapján az ott megjelölt korlátokkal, de a tulajdonos jogait gyakorolja, így közjogi pozíciója is a magántulajdonban álló dolog tulajdonosáéval eshet egy tekintet alá.
[14] Hivatkozott továbbá az Alaptörvény IX. cikkében foglalt véleménynyilvánítás szabadságára, amely körben azt a megállapítást tette, hogy a plakát elhelyezése az Alaptörvény IX. cikke szerinti, leginkább védett politikai véleménynyilvánítás körébe tartozik, ekként a plakát elhelyezését korlátozó szabályok értelmezése során a jogalkalmazó szerveknek is érvényre kell juttatniuk mind a szükségesség, mind az arányosság követelményét. Véleménye szerint, mivel nem merült fel arra vonatkozó körülmény, hogy a plakát elhelyezése a köztulajdont rongálta volna, így a köztulajdonnak a közjót szolgáló funkciójára is figyelemmel az OEVB határozata szerinti jogkorlátozás aránytalan is lenne.
[15] Összegezve a fellebbezésében foglaltakat, Beadványozó előadta, hogy az állami vagy önkormányzati tulajdonban álló dolgokon való plakát elhelyezéséhez nem szükséges a tulajdonos hozzájárulása, ezért az OEVB határozata a Ve. 144. § (4) bekezdés b) pontját megsértve állapított meg jogsértést azzal összefüggésben, hogy a Kaposvár Megyei Jogú Város tulajdonában álló villanyoszlopokon a tulajdonos hozzájárulása nélkül került elhelyezésre plakát. Előadta, hogy a Kifogástevő nem bizonyította, hogy a plakát elhelyezésére szolgáló villanyoszlopokon vagyonkezelői jog fennállna, így a jogsértés megállapításának a vagyonkezelői jog gyakorlója hozzájárulásának hiánya miatt sem lehet helye. Rámutatott továbbá arra, hogy a plakátok kihelyezőjének személyére vonatkozóan Kifogástevő nem szolgáltatott bizonyítékot, így még ha megállapítható lenne is a kifogásban állított jogsértés ténye, akkor is bizonyíték nélkül, ezért a Ve. 43. § (1) bekezdését megsértve állapította meg az OEVB az állított jogsértés elkövetőjét. Az állított jogsértés elkövetője megállapításának hiányában viszont Beadványozó álláspontja szerint az OEVB a Ve. 218. § (2) bekezdés b) megsértve tiltotta el dr. Varga Istvánt a további jogsértéstől, illetve a Ve. 218. § (2) bekezdés d) pontját megsértve szabott ki rá bírságot. Beadványozó előadta továbbá, hogy az OEVB a plakát eltávolítására hívta fel dr. Varga Istvánt, azonban Beadványozó meglátása szerint ilyen jogkövetkezményt a Ve. 218. § (2) bekezdése nem tartalmaz, ezért az OEVB határozata ebben a vonatkozásban sérti a Ve. 218. § (2) bekezdését.
III.
[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]
[16] A fellebbezés az OEVB döntése kapcsán elsősorban azt kifogásolja, hogy az OEVB határozata jogszabálysértően állapította meg, hogy a Ve. alapján állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő dolgon vagyonkezelői jog hiányában a tulajdonos előzetes, írásbeli hozzájárulása szükséges plakát elhelyezéséhez.
[17] A 27/2019. (X. 22.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz alapján vizsgálta a Ve. 144. § (4) bekezdését. Az Abh. – osztva az indítványozó álláspontját – rámutatott arra, hogy „a Ve. 144. § (4) bekezdése másik alapvető jog, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében elismert tulajdonhoz való jog érvényesülése érdekében határoz meg korlátot a véleménynyilvánítás szabadságával szemben, mind a magántulajdon, mind pedig a nemzeti vagyon körébe eső tulajdon vonatkozásában”; a Ve. ezen rendelkezésében foglalt törvényi szintű korlátozást tehát az alkotmányos tulajdonjog védelme teszi indokolttá.
[18] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:13. § (1)-(3) bekezdései (a továbbiakban: Ptk.) kimondják, hogy a tulajdonost tulajdonjogának tárgyán - jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között - teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg. A (2) bekezdés szerint a tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga. A (3) bekezdés rögzíti, hogy a tulajdonosnak joga van minden jogosulatlan behatás kizárására.
[19] A Bizottság rámutat, hogy jelen ügyben a Ve. 144. § (4) bekezdés b) pontja alatti dolgon ingó dolog, azaz a villanyoszlop értendő. E körben rögzíthető, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 16. §-a alapján állami és önkormányzati tulajdonban álló ingatlan esetén bejegyezhető a vagyonkezelői jog és annak jogosultja, azonban tárgyi (ingó) dolog esetén (lásd bejegyzési elv – Ptk. 5:168.§) egységes, közhiteles, nyilvános nyilvántartás nem áll rendelkezésre, amelyből megállapítható lenne, hogy közterületen lévő villanyoszlopot terheli-e vagyonkezelői jog vagy nem.
[20] A Bizottság meglátása szerinti választási kampányidőszakban ingó dolgok esetén nem életszerű és elvárható az, hogy a plakátot elhelyezni kívánó természetes vagy jogi személy megkeresések útján derítse fel, hogy valamely dolgot terhel-e vagyonkezelői jog, és ha igen, ki annak a jognak a jogosultja, és a vagyonkezelési szerződés a tulajdonos és a vagyonkezelő jogait és kötelezettségeit miként rendezi. Sokkal inkább megfeleltethető a hétköznapi viszonyoknak az, ha a tulajdonosi jognyilatkozat elfogadásra kerül, egyrészt azért, mert a vagyonkezelő a tulajdonostól eredeztethető jogokat gyakorol, másrészt pedig azért, mert jogszabály által nem kizárt, hogy a tulajdonos valamely kérdésekben a döntést (jelen esetben a hozzájáruló nyilatkozat megadását) magához vonja.
[21] Az Abh. hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy a választásokon részt vevő jelöltek, jelölő szervezetek és más érdekeltek bármiféle különbségtétel nélkül vehessenek részt a választási kampányban mint a közügyek szabad vitatásának a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulásában. Beadványozó jogértelmezése ugyanakkor a választásokon részt vevő jelöltek, jelölő szervezetek között alkotmányos indok nélkül – pusztán a vagyonkezelői jog fennállására tekintettel – tenne különbséget, írna elő előzetes, írásbeli hozzájárulást.
[22] A Ve. 144. § (4) bekezdése – ahogy arra az Abh. is rámutatott – a nemzeti vagyon körébe tartozó tulajdon esetén a tulajdonhoz való jog védelmét garantálja. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése alapján Magyarország az alapvető jogokat, így a tulajdonhoz való jogot is mindenkinek bármely megkülönböztetés nélkül biztosítja. A hátrányos megkülönböztetés tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés tilalmát, a tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. A megkülönböztetés akkor minősül alaptörvény-ellenesnek, ha a norma a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, azaz egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne {ld. pl. 3053/2022. (II. 11.) AB határozat Indokolás [54]}. Mindezek alapján nincs alkotmányos indoka annak a – Beadványozó jogértelmezéséből következő – megkülönböztetésnek, miszerint az önkormányzati tulajdont csak abban az esetben illeti meg a tulajdonvédelem, amennyiben azon vagyonkezelői jog áll fenn; amennyiben viszont nem áll fenn vagyonkezelői jog, akkor az önkormányzati tulajdont egyáltalán nem illeti meg a tulajdonhoz való jog védelme.
[23] A Bizottság idézi a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 11. § (8) bekezdését, miszerint a vagyonkezelőt - ha jogszabály vagy a vagyonkezelési szerződés másként nem rendelkezik - megilletik a tulajdonos jogai, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei - ideértve a számvitelről szóló törvény szerinti könyvvezetési és beszámoló-készítési kötelezettséget is - azzal, hogy
a) a vagyont nem idegenítheti el, valamint - jogszabályon alapuló, továbbá az ingatlanra közérdekből külön jogszabályban feljogosított szervek javára alapított használati jog, vezetékjog vagy ugyanezen okokból alapított szolgalom, továbbá a helyi önkormányzat javára alapított vezetékjog kivételével - nem terhelheti meg,
b) a vagyont biztosítékul nem adhatja,
c) a vagyonon osztott tulajdont nem létesíthet,
d) a vagyonkezelői jogot harmadik személyre a (9) bekezdésben foglalt kivétellel nem ruházhatja át és nem terhelheti meg, valamint
e) polgári jogi igényt megalapító, polgári jogi igényt eldöntő tulajdonosi hozzájárulást a vagyonkezelésében lévő nemzeti vagyonra vonatkozóan hatósági és bírósági eljárásban sem adhat, kivéve a jogszabályon alapuló, továbbá az ingatlanra közérdekből külön jogszabályban feljogosított szervek javára alapított használati joghoz, vezetékjoghoz vagy ugyanezen okokból alapított szolgalomhoz, továbbá a helyi önkormányzat javára alapított vezetékjoghoz történő hozzájárulást.
[24] Fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy a vagyonkezelő szűkebb körben jogosult a tulajdonosi joggyakorlásra, és ezen szűk körű joggyakorlás keretében jogai és kötelezettségei a tulajdonostól származtathatók.
[25] Abban az esetben, ha a Bizottság elfogadná Beadványozó érvelését, az a helyzet állna elő, hogy plakát elhelyezéséhez csak és kizárólag a tulajdonosi joggyakorló vagyonkezelőtől származó engedély birtokában lenne lehetőség, vagyonkezelés fenn nem állása esetén pedig plakát – a tulajdonvédelmi jogszabályi előírásokat felrúgva – tulajdonosi engedély nélkül szabadon elhelyezhető lenne. Ez esetben a Bizottság megítélése szerint a magántulajdon és a nemzeti vagyon tulajdonjogi védelme alkotmányos indok nélkül oly módon kerülne megkülönböztetésre, amely a Ve. 144. § (4) bekezdése szerinti jogalkotói célt szem előtt tartva sem nem szükséges, sem nem arányos.
[26] Továbbá a Bizottság rávilágít arra is, hogy amennyiben valamely dolgot nem terhel vagyonkezelői jog, tehát a tulajdonos, fenti Nvtv. szerinti jogait nem vagyonkezelő gyakorolja, akkor a tulajdonos és a vagyonkezelő személye nem válik el egymástól, a tulajdonos egyszerre és egyszemélyben jár el minden tekintetben, tehát tulajdonosi joggyakorló és „vagyonkezelő” is egyben.
[27] A Bizottság megjegyzi, hogy a Ve. 144. §-ának cél szerinti értelmezéséből kiindulva a rendelkezés célja egyértelműen az önkormányzati tulajdon (nemzeti vagyon) védelme, amely abban az esetben, ha a Bizottság az általa képviselt állásponttól eltérő álláspontra hivatkozna, az a Ve. tárgyi szakasza és az általa biztosított tulajdonvédelem kiüresedéséhez vezetne.
[28] Beadványozó álláspontja szerint a jogalkotói cél a Ve. 144. §-ának módosításakor a magántulajdon arányos védelme volt, míg köztulajdon esetén az épített és természeti értékek védelme a Ve. 144. § (5) bekezdése szerinti esetekben igazolhatja a plakát elhelyezésének korlátozását.
[29] A Nemzeti Választási Bizottság ezzel a beadványozói érveléssel összefüggésben arra mutat rá, hogy a Beadványozó által is vitatott OEVB jogértelmezés a Ve. 144. § (4) bekezdésére vonatkozik; ehhez képest a Ve. 144. § (5) bekezdése egy önálló rendelkezés, így a (4) bekezdés jogalkotói célja nem az (5) bekezdésből vezetendő le, sokkal inkább az Abh. már idézett megállapításaiból. Eszerint a Ve. 144. § (4) bekezdése a nemzeti vagyon körébe tartozó tulajdon esetén is a tulajdonhoz való jog védelmét garantálja, és nem csupán az épített és természeti értékek védelmét.
[30] Beadványozó hivatkozott továbbá az Alaptörvény IX. cikkében foglalt véleménynyilvánítás szabadságára, amely körben azt a megállapítást tette, hogy a plakát elhelyezése az Alaptörvény IX. cikke szerinti, leginkább védett politikai véleménynyilvánítás körébe tartozik, ekként a plakát elhelyezését korlátozó szabályok értelmezése során a jogalkalmazó szerveknek is érvényre kell juttatniuk mind a szükségesség, mind az arányosság követelményét.
[31] A Bizottság ezzel összefüggésben utal arra, hogy az Alkotmánybíróság megállapítása szerint „[a] tulajdonvédelmet a nemzeti vagyon körébe tartozó tulajdon esetén sem kizárt a tulajdon-korlátozással szemben úgy biztosítani, hogy az csak a jogosult előzetes, írásbeli hozzájárulásával legyen lehetséges. A közérdek szolgálatában álló nemzeti vagyon esetében ugyanakkor a jogosult tulajdonvédelme nem élvezhet automatikusan elsőbbséget akkor, amikor a korlátozást más alapvető jog érvényesülése indokolja, s az alapvető jog érdekében történő korlátozás nem minősül aránytalannak.”
[32] Az Abh. a Ve. 144. § (4) bekezdés b) pontja szerinti hozzájárulás kapcsán az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésébe ütköző mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg arra tekintettel, hogy a törvény nem biztosítja azt, hogy a plakát elhelyezését, s ezáltal a véleménynyilvánításhoz való alapvető jog érvényesülését korlátozni a közérdek szolgálatára kötelezett nemzeti vagyonba tartozó dolog vagyonkezelője csak indokoltan és arányos módon legyen jogosult. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével összefüggésben arra hívta fel a figyelmet, hogy a Ve. 144. § (4) bekezdés b) pontja által érintett nemzeti vagyon körébe tartozó állami vagy önkormányzati tulajdon esetén a tulajdonhoz való jog védelme nem teheti indokolttá a – véleménynyilvánításhoz való jog védelmi körébe tartozó – választási plakátok jogszerű elhelyezésének automatikus korlátozását. Jelen ügy kapcsán Beadványozó nem a korlátozás automatizmusára hivatkozott, hanem épp az általa helyesnek vélt jogértelmezés révén szeretne automatikus mentességet a Ve. 144. § (4) bekezdés b) pontja szerinti hozzájárulás alól, pusztán a vagyonkezelői jog hiányára tekintettel. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Abh. szerint az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése által biztosított véleménynyilvánítási szabadság alaptörvény-ellenes, indokolatlan és aránytalan korlátozását a Ve. 144. § (4) bekezdésének „előzetes, írásbeli” szövegrészével összefüggésben nem állapította meg, hanem az Országgyűlést hívta fel, hogy „a hozzájárulás kapcsán alkossa meg a politikai hirdetés indokolatlan és aránytalan korlátozásának kizárását garantáló szabályokat.”
[33] Összegezve a fellebbezés első pillére kapcsán fentiekben kifejtett bizottsági érveket, a Bizottság álláspontja szerint nem foghat helyt Beadványozó azon érvelése, hogy ha „egy állami vagy önkormányzati tulajdonon nem áll fenn vagyonkezelői jog, akkor a Ve. nem ír elő hozzájárulást a plakát elhelyezéséhez”, épp ellenkezőleg: a Bizottság meglátása szerint vagyonkezelői jog hiányában a dolog tulajdonosának engedélye szükséges a plakátkihelyezéshez.
[34] A Bizottság a továbbiakban még a fellebbezés azon elemét tette vizsgálata tárgyává, miszerint a plakátok kihelyezőjének személyére vonatkozóan Kifogástevő nem szolgáltatott bizonyítékot, így még ha megállapítható lenne is a kifogásban állított jogsértés ténye, akkor is bizonyíték nélkül, ezért a Ve. 43. § (1) bekezdését megsértve állapította meg az OEVB az állított jogsértés elkövetőjét.
[35] A Bizottság rögzíti, hogy a kérdés eldöntése során értékelte azt, hogy nem egyszeri plakátkihelyezésről van szó, hanem városszerte több plakát került kihelyezésre.
[36] Megállapítható az is, hogy a plakáton szereplő jelölt, illetve az őt állító jelölő szervezetek értesültek az OEVB döntéséről, hiszen a jelöltet állító egyik jelölő szervezet élt jogorvoslati joggal és nyújtott be fellebbezést. Beadványozó fellebbezésében a plakátok kihelyezése ellen nem tiltakozott, a jogsértő állapot megszüntetése ellen intézkedéseket nem foganatosított.
[37] A Bizottság Beadványozó és a plakáton szereplő jelölt fenti magatartását akként értékeli, hogy a plakátok által a választópolgárok körében elérhető befolyásolást, támogatást üdvözli, viszont a Bizottság által okszerűen kifejtett jogsértő állapot megszüntetése érdekében lépéseket nem kíván tenni, az azzal járó terheket viselni nem kívánja.
[38] A Bizottság felhívja a figyelmet, hogy a jogsértő állapot megszüntetése alatt nem feltétlen a plakátok eltávolítását érti, hiszen tisztában van azzal a ténnyel, hogy kampányidőszak van, amikor a jelöltek és a jelölő szervezetek korlátozás nélkül készíthetnek plakátot, kampányidőszakban kiszélesednek a véleménynyilvánítási lehetőségek, e nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. (27/2019. (X. 22.) AB határozat [17] pont).
[39] Sokkal inkább elvárható és jóhiszemű magatartásként értékelte volna a Bizottság az OEVB határozatban jogsértőként megjelölt személy azon törekvését, hogy a plakátok elhelyezését jogszerű alapra helyezve beszerzi a tulajdonos utólagos engedélyét azok elhelyezésére, vagy annak beszerzését megkísérli. Beadványozó a jogszerű állapot helyreállítására vonatkozó kísérlet „csíráját” sem bizonyította fellebbezésében.
[40] Fent kifejtett magatartásokat a Bizottság úgy értékelte, hogy azok az OEVB határozatban marasztalt személy ráutaló magatartásának minősülnek, főképp úgy, hogy a plakátok további fennmaradásában érdekelt, abba belenyugodott, a plakátok kint léte ellen nem tiltakozott, így a választói akarat befolyásolásának pozitív hozományait kívánja, azokat élvezi, viszont az azzal járó terhektől távol kíván maradni.
[41] Összegezve a fellebbezés második pillére kapcsán kifejtett Bizottsági érvelést, elmondható, hogy okszerű volt az OEVB határozata a tekintetben is, hogy megállapította, hogy dr. Varga István jelölt a Ve. 144 § (4) bekezdés b) pontját megsértette, őt a további jogsértéstől eltiltotta, az engedély nélkül kihelyezett plakátot eltávolítására felhívta és egyidejűleg bírsággal sújtotta.
[42] Mindezekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság az OEVB határozatát – a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján – helybenhagyja.
IV.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[43] A határozat a Ve. a 144. § (4) bekezdés b) pontján, a 231. § (5) bekezdés a) pontján, az Nvtv. 11. § (8) bekezdésén, a Ptk. 5:13. § (1)-(3) bekezdésein, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1) és (2) és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2022. március 14.
Dr. Téglási András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke