159/2022. NVB határozat - a F. J. által benyújtott kifogás tárgyában

 

A Nemzeti Választási Bizottság

159/2022. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság az F. J. (a továbbiakban: Kifogástevő) által benyújtott kifogás tárgyában – 11 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. március 12-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A kifogás tartalma]

[1] Kifogástevő 2022. március 7. napján 15 óra 14 perckor elektronikus úton kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz. Kifogásának jogalapjaként a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) 77.§ (1) bekezdését, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 208. §-át jelölte meg.

[2] Kifogásában előadta, hogy meglátása szerint a jelen választási eljárás minden szempontból alkotmánysértő, ugyanis olyan normákon alapul, amelyek jogszerűen nem léteznek. Ilyen normaként jelölte meg az Alaptörvényt, a Ve-t, illetve az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvényt. Előadta, hogy mivel a Ve. jogszerűen sosem létezett, ezért nem is helyezhette hatályon kívül a régi Ve-t, így a régi Ve. „jelenleg is joghatályosan létezik”. Véleménye szerint a törvényhozó a jogalkotás során „kikerülte, felülírta, figyelmen kívül hagyta és mellőzte” a jogalkotásra vonatkozó szabályokat és előírásokat, ezért a jogalkotás szabályainak megsértésével megalkotott normák egyike sem jött létre jogszerűen. Meglátása szerint ugyanis a fentiekben nevesített mindhárom norma esetében ugyanazon „súlyos jogalkotási jogsértést követték el”, mégpedig, hogy mindegyik norma esetében, kialakult egy végszavazásra javasolt egységes normajavaslat, csakhogy erről a normajavaslat változatról a törvényalkotók egyáltalán nem szavaztak, mivel álláspontja szerint mindegyik norma zárószavazása keretében a kormányzati oldalról beterjesztettek olyan módosító javaslatokat, amelyek érdemben és koncepcionálisan gyakorlatilag átírták az egész addigi normajavaslatot, beleértve azt az egységes normajavaslatot is, amelyet végszavazásra kialakítottak. Mindezek alapján Kifogástevő álláspontja szerint az így megalkotott normákat a jogalkotás szabályainak, előírásainak és feltételeinek mellőzésével, kikerülésével jogszerűen sosem alkották meg, ezért azok hatályos normaként nem léteznek és jogszerűen sosem léteztek.

[3] Kifogástevő hivatkozott az Alkotmánybíróság 61/2011. (VII. 13.) számú, 29/1997. (IV. 29.) számú, illetve 39/1999. (XII. 21.) számú határozataira, amikor kifogásában előadta, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy egy törvényjavaslat zárószavazás előtt történt érdemi módosítása a törvény közjogi érvénytelenségét vonja maga után. Ennek alapján Kifogástevő álláspontja szerint valamennyi, a fentiekben hivatkozott norma közjogi alkotmányellenessége megállapítható, illetve a már említett három normán kívül felsorolt számos – többek között az alkotmánybíróságról szóló, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló, a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló – törvényt, amelyek Kifogástevő meglátása szerint szintén alkotmányellenesen kerültek megalkotásra.

[4] Előadta továbbá, hogy a Ve. egy jogszerűen nem létező norma, és mint ilyen, arra jogszerű választást nem lehet alapozni. Mivel meglátása szerint a Ve. mint törvény nem létezik, ezért nem léteznek jogszerűen választási bizottságok sem, beleértve a Nemzeti Választási Bizottságot is. Meglátása szerint, mivel az Alaptörvény mint joghatályos norma nem létezik, ezért Áder János sem köztársasági elnök, így ki sem tűzhette a választási időpontját, illetve ennek megfelelően sem az országgyűlési képviselők 2014. évi általános választása, sem az országgyűlési képviselők 2018. évi általános választása nem volt jogszerű választás.

[5] Kifogásában előadta továbbá, hogy a 2019. szeptemberében az angol miniszterelnök felfüggesztette az angol parlament működését, amely döntést a brit Legfelsőbb Bíróság előtt megtámadtak, és amely ügy kapcsán a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy „ha az első lépés jogellenes, akkor az összes, ebből fakadó további lépés is jogellenes.” Kifogástevő ezen állításra alapozza azon meglátását, hogy tekintettel az Alaptörvény alkotmányellenes voltára Áder János nem köztársasági elnök, és soha nem is volt az, illetve ennek alapján az Országgyűlés és a Kormány valamennyi, 2014 óta meghozott döntése semmis.

[6] Ezen túlmenően Kifogástevő előadta, hogy a választási irodák az ajánlóíveken szereplő aláírások eredetiségét nem ellenőrzik, holott ezen ellenőrzés Kifogástevő meglátása szerint kötelező a választási irodák számára, amely kötelezettség alátámasztására idézte a Ve. 122-126. §-ait. E jogszabályhelyek alapján Kifogástevő szerint valamennyi olyan ajánlás érvénytelen, amelyeknél a választási irodák nem ellenőrizték a választópolgárok aláírásának eredetiségét. Ennek kapcsán rögzítette, hogy 2018-ban a rendőrség megállapította Cseresnyés Péter esetében, hogy az általa leadott 400 darab ajánlóívből 74 ajánlóíven hamis aláírások szerepeltek, amely ügy kapcsán mellékelte kifogásához a Zala Megyei Rendőr-Főkapitányság bűnügyi áttételről szóló határozatát.

[7] Összegezve a leírtakat Kifogástevő meglátása szerint sérül a tisztességes eljárás elve, a jogbiztonság, illetve a választások tisztaságához fűződő alkotmányos követelményrendszer, ezért kezdeményezte az „Országos Választási Bizottságtól a választási eljárás jogszerűségének minden tekintetben és maradéktalanul történő helyreállítását, törvényességi és alkotmányossági szempontból egyaránt, az alkotmányos jogszabályok alkalmazását, valamint a jogszerűtlenül megalkotott normák mellőzését és figyelmen kívül hagyását.”

II.

[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]

[8] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kifogás érdemi vizsgálatra nem alkalmas.

[9] A Ve. 208. §-a alapján kifogást a választásra irányadó jogszabály, illetve a választás és a választási eljárás alapelveinek megsértésére (a továbbiakban együtt: jogszabálysértés) hivatkozással a központi névjegyzékben szereplő választópolgár, jelölt, jelölő szervezet, továbbá az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet nyújthat be.

[10] A Ve. 212. § (2) bekezdése alapján a kifogásnak tartalmaznia kell a

a) a jogszabálysértés megjelölését,

b) a jogszabálysértés bizonyítékait,

c) a kifogás benyújtójának nevét, lakcímét (székhelyét) és - ha a lakcímétől (székhelyétől) eltér - postai értesítési címét,

d) a kifogás benyújtójának személyi azonosítóját, illetve, ha a külföldön élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgár nem rendelkezik személyi azonosítóval, a személyazonosságát igazoló hatósági igazolványának típusát és számát, vagy jelölő szervezet vagy más szervezet esetében a bírósági nyilvántartásba-vételi számát.

[11] A Ve. 215. §-a alapján a kifogást érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani, ha

a) nem a 208. § szerinti jogosult nyújtotta be,

b) elkésett,

c) nem tartalmazza a 212. § (2) bekezdésében foglaltakat vagy

d) annak elbírálása nem tartozik egyik választási bizottság hatáskörébe sem.

[12] A kifogás fentiekben idézett szabályai, valamint a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria következetes gyakorlata alapján a választási eljárásban a Ve. által előírt rövid jogvesztő határidők és az eljárás sommás jellege miatt hiánypótlási felhívás kibocsátásának és a kifogásnak a benyújtását követő kiegészítésére nincs mód. Mindez azt jelenti, hogy a választási szervek és a bíróságok is minden esetben a jogorvoslati kérelem benyújtásakor eléjük tárt bizonyítékok és dokumentumok alapján hozzák meg döntésüket. [Kvk.IV.38.228/2019/2., Kvk.IV.37.531/2018/2., Kvk.III.37.656/2019/3., Kvk.IV.37.990/2014/3., Kvk.IV.37.316/2014., Kvk.I.38.024/2014.

[13] A Bizottság megállapítja, hogy a kifogásban a Ve. 212. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt tételes rendelkezés ellenére nem szerepel Kifogástevő személyi azonosítója. A Ve. 215. § c) pontja a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítását írja elő a Ve. 212. § (2) bekezdésben foglaltak, így a személyi azonosító hiánya esetén.

[14] A Nemzeti Választási Bizottság a kifogás vizsgálata alapján rögzíti továbbá azt is, hogy az nem tartalmazza a tételes, hatályos jogszabálysértésre való hivatkozást és az azzal kapcsolatos okfejtést, amely a Ve. 212. § (2) bekezdés a) pontja szerint a kifogás kötelező tartalmi eleme, és amelynek hiánya esetén a kifogás a Ve. 215. § c) pontja alapján érdemi vizsgálatra nem alkalmas.

[15] A Kúria eseti döntéseiben kirajzolódik az a megközelítés is, hogy az sem elegendő a jogszabálysértésre hivatkozás körében, ha a kérelmező felsorol jogszabályhelyeket, azonban nem jelöli meg, hogy a jogorvoslattal érintett határozat vagy cselekmény milyen okból jogszabálysértő, a megjelölt jogszabályhelyekhez kapcsolódóan mi volt a konkrét jogszabálysértés. Ezen esetek egy részében a Kúria hiányosnak értékelte a kérelmet, és mivel a kérelem hiányosságai – a rövid határidőkre tekintettel – a bírósági eljárás során már nem pótolhatóak, ezért a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. Annak megítélése, hogy a jogszabálysértés kellően konkrét-e, kellően indokolt-e teret ad a bírói mérlegelésnek. (Kvk.III.38.072/2014/2. szam, Kvk.II.37.326/2014/3. szam, Kvk.II.37.325/2014/3. szam)

[16] A Bizottság továbbra is irányadónak tekinti a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria következetes joggyakorlatát a kifogások elbírálása során, amely szerint – összhangban a 1356/2014. NVB határozatban és az azt helyben hagyó Kvk.I.37.995/2014/4. számú Kúriai végzésében foglaltakkal – a kifogás előterjesztése során a jogszabálysértésre vonatkozó konkrét bizonyítékot a Ve. szabályaival összhangban a Kifogástevőnek kell szolgáltatnia. A bizonyíték a releváns tények tekintetében szolgáltatott, illetve ezek megállapítása érdekében felhasználható, a Ve. 43. § (2) bekezdésében rögzített nyilatkozat, irat, tanúvallomás, tárgyi bizonyíték stb.

[17] A választási eljárásban szabott rövid határidők és az eljárások sommás jellegéből adódóan a választási szervek elsősorban a Kifogástevő által csatolt bizonyítékokat tudják értékelni. A Bizottság álláspontja szerint a vélelmezett jogsértés csak abban a terjedelemben vizsgálható, amelyre megjelölésre kerültek olyan bizonyítékok, amelyek a jogszabályi rendelkezésekkel minden kétséget kizáróan összevethetőek. Érdemi bizonyíték hiányában a vélelmezett jogsértés és annak indokai nem ítélhetők meg, illetve értékelhetők.

[18] A Bizottság mindezek alapján - figyelemmel a Kvk.VI.39.231/2022/2. számú határozatára is - megállapítja, hogy mivel Kifogástevő a kifogásához a sérelmezett állítások alátámasztására semmifajta bizonyítékot nem mellékelt, így a kifogás nem tartalmazza a jogszabálysértés bizonyítékait, amely a Ve. 212. § (1) bekezdés b) pontja szerint a kifogás kötelező tartalmi eleme, és amelynek hiánya esetén a kifogás a Ve. 215. § c) pontja alapján érdemi vizsgálatra nem alkalmas.

[19] Ezen túlmenően a Nemzeti Választási Bizottság rámutat arra is, hogy amennyiben a kifogás tartalmazta volna Kifogástevő személyi azonosítóját, a jogszabálysértés megjelölését, illetve a jogszabálysértés bizonyítékait, azon esetben sem lenne a kifogás érdemi vizsgálatra alkalmas. Kifogástevő ugyanis „a választási eljárás jogszerűségének minden tekintetben – törvényességi és alkotmányossági szempontból egyaránt – és maradéktalanul történő helyreállítását” kérte a Bizottságtól, azonban a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 23-24/A. §-ai alapján az Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörébe tartozik, és nem választási bizottsági hatáskörbe. A Ve. 215. § d) pontja alapján a kifogást érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani, ha annak elbírálása nem tartozik egyik választási bizottság hatáskörébe sem.

[20] Mindezekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság a kifogást a Ve. 215. § a), b), c) és d) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

III.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

[21] A határozat a Ve. 10. §-án, a 208. §-án, a 212. §-án, a 215. § a)-d) pontjain, a 297. §-án, az Abtv. 23-24/A. §-ain, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1) és (2) és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. március 9.

 

Dr. Téglási András

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke