A Nemzeti Választási Bizottság
15/2020. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Karácsony Mihály (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 8 igen és 3 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés úgy módosítsa az év elején esedékes nyugdíjemelés szabályait, hogy – a jelen kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazást követő évtől – az emelés megállapításának mértékénél egyenlő arányban vegyék figyelembe a költségvetési törvényben előre jelzett fogyasztói árindex és a bruttó bér- és keresettömeg nagyságát?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. március 4-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2020. január 9-én személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során az Nsztv. 4. § (1) és (3) bekezdésében, valamint a 15. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapította, hogy a csatolt 25 választópolgár adatából 17 nem a kérdéssel azonos oldalon szerepel, további egy támogató polgár pedig a lakcíme helyett a tartózkodási helyét adta meg az aláírásgyűjtő íven, így ezek érvényes aláírásként nem voltak figyelembe vehetők. Ezért Szervezőt is figyelembe véve a kezdeményezéshez összesen 8 érvényes választópolgári aláírás került csatolásra, amely miatt a Nemzeti Választási Iroda elnöke az 1/2020. NSz. határozatával a kérdést elutasította.
[3] Szervező a népszavazási kérdést 2020. január 22-én személyesen eljárva a hiányzó adatszolgáltatás teljesítésével ismételten benyújtotta. A népszavazásra javasolt kérdéshez 26 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül az ismételt aláírásokat is figyelembe véve 20 felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek, így összesen 28 érvényes aláírás került csatolásra a kérdéshez. Tekintettel arra, hogy az ismételt benyújtás eredményeképp a kezdeményezés megfelelt az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglalt előírásnak, a kérdést a Nemzeti Választási Iroda vezetője az Nsztv. 10. § (2) bekezdése alapján a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[6] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[Központi költségvetésről szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[7] Az Alaptörvény népszavazás alól kivett tárgyköreit rendező 8. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerint nem lehet országos népszavazást tartani „a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, (…) szóló törvény tartalmáról.”
[8] Jelen népszavazási kezdeményezés megfogalmazott célja szerint arra irányul, hogy az Országgyűlés a kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazást követő évtől úgy módosítsa az év eleji nyugdíjemelés hatályos szabályozását, hogy az emelés mértékének meghatározásakor egyenlő arányban vegyék figyelembe a költségvetési törvényben megállapított „fogyasztói árindex és a bruttó bér- és keresettömeg nagyságát”.
[9] A későbbiekben kifejtettek szerint a fenti megfogalmazásnak rendkívül bizonytalan értelmezési tartománya van, ezért a Nemzeti Választási Bizottság mindenekelőtt azt rögzítette, hogy a kérdésben szereplő kategóriák alapvetően nem összevethetőek. A „bruttó bér- és keresettömeg nagysága” egy adott időpontra értelmezhető, forintban kifejezhető mennyiség, a „fogyasztói árindex” pedig, amely az infláció legfontosabb mutatója, egy arányszám, amely különböző időállapotokra meghatározott mennyiségeket (jellemzően negyedéves vagy éves összesített adatokat) hasonlít össze százalékos formában. Ez az egyértelműség ellen ható, a pontatlan megfogalmazásból eredő probléma jelen határozat IV. részében kerül részletesen kifejtésre.
[10] Ugyanakkor a Bizottság álláspontja szerint a kérdésnek valószínűsíthető egy olyan értelmezése, amely szerint Szervező kezdeményezése a nyugdíjemelés mértékének meghatározásánál nem a bruttó bér- és keresettömeg nagysága, hanem a bruttó bér- és keresettömeg növekedése százalékos arányának, valamint a költségvetési törvényben meghatározott fogyasztói árnövekedés százalékos arányának azonos súlyú figyelembe vételére irányul. Szervező vélelmezett céljához legközelebb álló értelmezés azonban felveti a költségvetési tiltott tárgykörrel való kapcsolatot, amelyet a Bizottság az alábbiak szerint vizsgált.
[11] A központi költségvetésről szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata során a Bizottság az Alkotmánybíróság 28/2015. (IX. 24.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) foglaltakat vette alapul, amely megerősítette az 58/2007. (X. 1.) AB határozatában kifejtett korábbi érvelést: „a költségvetési törvényre vonatkozó kizáró ok alapján valamely kérdés akkor nem bocsátható népszavazásra, ha a kérdés a költségvetési törvény módosítását tartalmazza, vagy a kérdésből okszerűen következik a tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatása, illetve ha a kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat. A határozat szerint jövőbeli költségvetési törvényben szereplő kiadás meghatározására irányuló kérdés kizárásával a költségvetés bevételi és kiadási oldala között különbséget jövőbeli költségvetést illetően tett az Alkotmánybíróság, éppen szűkítve a szabad tárgyköröket. (…) Nyilvánvaló, hogy a népszavazás intézménye és az Országgyűlés költségvetés jóváhagyására vonatkozó hatásköre, amely az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontján alapul, akkor egyeztethető össze, ha az olyan kérdés is tiltott tárgykörbe tartozik, amely arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat.” [ABH 2015, 697, 709]
[12] Az Abh. további indokolásában és a Kúria Knk.IV.37.339/2015/3. számú végzésében, a költségvetés tárgykörével összefüggésben felhívott 51/2001. (XI. 29.) AB határozatban, a 33/2007. (VI. 6.) AB határozatban, valamint a 34/2007. (VI. 6.) AB határozatban foglaltak alapján a „költségvetési törvényre” vonatkozó tiltott tárgyköri szabály értelmezésében három esetkörnél ítélhető közvetlennek és érdeminek a népszavazás és a költségvetési törvény közötti kapcsolat:
a) a kérdés kifejezetten a költségvetési törvény módosítását célozza;
b) a kérdésből okszerűen következik a költségvetési törvény módosítása;
c) az érvényes és eredményes népszavazás jövőbeli költségvetési törvény kiadását konkrétan határozza meg.
[13] Indokolásában az Abh. a 33/2007. (VI. 6.) AB határozatában kifejtett érvelésre támaszkodva ismételte és erősítette meg azt, hogy „jövőbeli költségvetésre, valamely költségvetési javaslatra hivatkozva az aláírásgyűjtő ív hitelesítése nem tagadható meg, hacsak nem jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokról van szó. (ABH 2007, 394, 400.)” (Indokolás [31])
[14] Az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdése az időskori megélhetés biztosításának alapjait rögzíti, kimondva, hogy ezt az állam „a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő”. Az időskori megélhetés biztosítása az idézett alkotmányos rendelkezés szerint az egyén és az állam együttműködése alapján valósul meg, úgy, hogy az állam az annak működtetéséhez szükséges hozzájárulásokból nyugdíjrendszert tart fenn, az egyéni öngondoskodást pedig az ennek kereteit adó, önkéntes társadalmi intézmények szabályozásával segíti elő.
[15] Az Alaptörvény 40. cikke alapján a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg. Az Alaptörvény által hivatkozott sarkalatos törvény a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gstv.), amelynek V. fejezete tartalmazza a nyugdíjrendszer finanszírozásának alapvető szabályait. A Gstv. 40. § (3) bekezdése alapján az állam garantálja az állami nyugdíjak kifizetését, a 41. § (1) bekezdése pedig rögzíti, hogy az állami nyugdíjrendszerben ellátásként – törvényben meghatározottak szerint – öregségi nyugdíj és hozzátartozói nyugellátás állapítható meg. A 42. § (1) bekezdése kimondja, hogy az állami nyugdíjak kifizetésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap biztosítja. A (2) bekezdés szerint a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit a befizetett nyugdíjjárulékok, a foglalkoztatók által e célra fizetett közterhek, a központi költségvetésből biztosított források és a törvényben meghatározott egyéb bevételek képezik.
[16] A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésének helyét a központi költségvetésen belül jelenleg a Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Költségvetési törvény) jelöli ki, amely azt a költségvetés LXXI. fejezeteként határozza meg (a korábbi évek költségvetési törvényeihez hasonlóan), nullszaldós egyenleggel, 3.587.881 millió forint kiadási és bevételi főösszegekkel.
[17] A nyugellátások évenkénti rendszeres emelésének hatályos szabályozását a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) tartalmazza. A Tny. 62. §-a szabályozza a nyugellátások évenkénti rendszeres emelését, meghatározva a nyugdíjemelés módszerét. A 2012. január 1-től hatályos szabályozás alapján a nyugdíjakat minden év januárjában a költségvetési törvényben tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelően kell emelni. A Költségvetési törvény 56. §-a értelmében „2020 januárjában (…) esedékes nyugdíjemelés meghatározásánál 2,8%-os fogyasztói árnövekedést kell figyelembe venni”.
[18] Ehhez a Tny. 62. §-a kiegészítő rendelkezést is megfogalmaz, amely szerint, ha a fogyasztói árak növekedésének tárgyévben várható mértéke legalább 1 százalékponttal meghaladja a nyugdíjemelés meghatározásánál figyelembe vett mértéket, akkor november hónapban – január 1-jére visszamenőleges hatállyal – kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Amennyiben az eltérés az 1 százalékpontot nem éri el, akkor november hónapban az egész évre járó különbözetet egy összegben kell kiutalni. A kiegészítő nyugdíjemelésnél a nyugdíjasok fogyasztói ár növekedésének – a tárgyév első nyolc hónapjának tényadatára alapozott – várható mértékét kell figyelembe venni, amennyiben az meghaladja a fogyasztói árnövekedés várható mértékét.
[19] A fenti rendszer alapján a 2019. évi nyugdíjemelések az alábbiak szerint alakultak. 2018. decemberében a nyugellátások és egyes más ellátások 2019. január havi emeléséről szóló 240/2018. (XII. 12.) Korm. rendelet 2,7%-kal rendelte emelni 2019. január 1-jétől a nyugdíjakat. Az év közbeni adatok alapján a nyugdíjas fogyasztói árindex 3,4%-kal emelkedett, amely az érintetteket 2019. novemberében egyszeri, egyhavi nyugdíj 8,4%-ának megfelelő egyszeri kiegészítésre tette jogosulttá a nyugellátások és egyes más ellátások 2019. novemberi kiegészítéséről szóló 238/2019. (X. 16.) Korm. rendelet szerint. Az egy hónapra eső, 0,7%-os különbözetet a nyugellátások és egyes más ellátások 2020. január havi emeléséről szóló 300/2019. (XII. 11.) Korm. rendelet építette be a havi nyugdíjba, és egyben a ciklust újraindítva rendelkezett a nyugdíjak 2020. évi emeléséről is (2,8% mértékben).
[20] Szervező népszavazási kezdeményezése arra irányul, hogy a hatályos rendszertől eltérően a nyugdíjemelés megállapításakor az emelés alapját képező számítási kosárba a fogyasztói árindexen felül azonos súllyal kerüljön be a bruttó bér- és keresettömeg tervezett növekedése is. A bruttó bér- és keresettömeg növekedésére eltérő adatok találhatók, amelyek valószínűleg eltérő módszertanok alapján kalkulált értékek. A Központi Statisztikai Hivatal a mutatószám alatt a teljes munkaidőben alkalmazásban állók nemzetgazdasági szintű átlagos bruttó keresetét érti a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásokat, a költségvetési intézményeket és az adatszolgáltatást nyújtó nonprofit intézményeket figyelembe véve. Ez a mutató a legfrissebb 2019. III. negyedévi adat szerint 11,4% növekményt mutat az előző év hasonló időszakához képest.
[21] Ugyanakkor a Költségvetési törvény indokolásának részeként benyújtásra került az Országgyűlés részére a „gazdasági fejlődés főbb jellemzői” című statisztikai kimutatás is, amely a bruttó bér- és keresettömeget 2019-ben 10,6 %-os növekménnyel határozza meg (vagyis a KSH adatokhoz képest a bértömeg növekedésének lassulását jelzi a IV. negyedévben). Ez a kimutatás már tartalmaz 2020-as előrejelzést is, amely szerint a mutatószám 9,6%-os értéket vesz majd fel 2020-ban, 2021-ben pedig 9,5%-ot. Mindez azt jelenti, hogy a kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás esetén a jogalkotónak a nyugdíjemelés meghatározásánál már 2021. évben a valószínűlegesen 3% körüli fogyasztói árnövekedés figyelembe vétele helyett – a becslési hibahatárokra is figyelemmel – 6-7% közötti nyugdíjemelést kellene alkalmaznia.
[22] Mindezek alapján a népszavazásra javasolt kérdés jelen pontban vizsgált értelmezése kapcsán a Bizottság megállapítása az, hogy a kérdés szövegszerűen ugyan nem tartalmazza a költségvetési törvény módosítását, de okszerűen következik abból a tiltott tárgykörként megjelölt törvény – költségvetési törvény, Nyugdíjbiztosítási Alap kiadási főösszegének – jelentős mértékű megváltoztatása. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a nyugdíjak jelentősebb mértékű növekedéséből szükségszerűen következik a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetési előirányzata emelésének kötelezettsége.
[23] A fent kifejtett jogi érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdésből okszerűen következik a népszavazást követő évek költségvetési törvényeiben szereplő kiadások meghatározása, tehát a jövőbeli költségvetési törvényben szereplő kiadásokról való döntés, amely okból az az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti tiltott tárgykörbe ütközik, és népszavazásra nem bocsátható.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[24] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[25] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[26] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[27] Jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés, ahogyan az már az előző pontban is említésre került, a Nyugdíjbiztosítási Alapból folyósított nyugdíjak emelésére vonatkozó szabályozás módosítását irányozza. Azonban a kérdés fentiekben részletesen bemutatott, Szervező általi megfogalmazása több okból is felveti mind a választópolgári, mind a jogalkotói egyértelműség problémáját.
[28] Mivel a jelenlegi szabályozás az inflációhoz köti a nyugdíjemelést, annak tervezett mértéke alapján az emelés konkrét százalékban meghatározott mértékét és az emelés egyéb részletes szabályait szintén a Kormány állapítja meg rendeletben a Tny. 101. § (1) bekezdés f) pontjában kapott felhatalmazás alapján minden évben. A nyugellátások és egyes más ellátások 2020. január havi emeléséről szóló 300/2019. (XII. 11.) Korm. rendelet 2. §-ában a Kormány, hivatkozva a Tny. 62. § (1) bekezdésére, az ott felsorolt ellátások tekintetében 2,8%-os emelést állapított meg 2020. január 1-től. A népszavazásra javasolt kérdés a jelenlegi, tehát a nyugdíjas fogyasztói árnövekedés mértékéhez igazított nyugdíjemelési szabályozás helyett, amely egységesen, valamennyi nyugellátásban részesülő számára egy konkrét értékben határozza meg a nyugdíjemelést, attól eltérő, differenciált a „bruttó bér- és keresettömeg nagyságát” egyenlő arányban figyelembe vevő szabályozást irányoz elő.
[29] Ugyanakkor nem világos a kérdésben megfogalmazott „bruttó bér- és keresettömeg nagysága” szófordulat, mivel a bruttó bér- és keresettömeg a teljes munkaidőben, munkajogviszony keretében foglalkoztatottak részére fizetett pénzösszeget (bérköltséget) jelenti. A KSH hivatalos honlapján található módszertani adatok alapján a bruttó bér- és keresettömeg a személyi jövedelemadót, az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint a munkavállalói járulékot is tartalmazó alapbér és az egyéb jogcímeken fizetett kereseti elemek (bérpótlék, kiegészítő fizetés, prémium, jutalom, 13. és további havi fizetés) összege.
[30] Ezzel szemben, ahogyan arra az Állami Számvevőszék „Vélemény a 2020. évi költségvetésről” készített jelentése is utal, a nyugellátásokra fordított kiadások tervezése során a makrogazdasági paramétereken belül a bruttó bér- és keresettömeg %-os növekedését kell figyelembe venni és nem a népszavazásra javasolt kérdésben megfogalmazott bruttó bér- és keresettömeg abszolút számban megállapított értékét, mivel a „nagyság” és egy indexszám nem vethető egybe valamely érték meghatározásakor.
[31] A fentieken túl megtévesztő a kérdés azon okból is, mivel Szervező nem ad választ arra, hogy egy érvényes és eredményes népszavazást követően a nyugdíjbiztosítási ellátások fedezetéül szolgáló bevételeket hogyan kellene meghatározni, a nyugdíjemelés okán keletkező többlet-hozzájárulásokat kinek és milyen módon kellene megfizetnie. Jelenleg a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek döntő hányadát a Nemzeti Adó- és Vámhivatalon keresztül érkező szociális hozzájárulási adó Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető része, valamint a biztosítottak által fizetett egyéni nyugdíjjárulék összege képezi. A KSH által közzétett „Nyugdíjak és egyéb ellátások, 2019” című hivatalos adatokat tartalmazó összegzés alapján 2019-ben „hazánkban minden ötödik ember öregségi nyugdíjas volt”, valamint „[a]z ellátásokra fordított kiadások a GDP 8,9%-ának feleltek meg”. A KSH legfrissebb (2019. évi) adatai szerint „a 2,6 millió ellátottból több mint 2 millió 32 ezren öregségi nyugdíjban részesültek”. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi gazdasági stabilitás és növekedés mellett a kezdeményezésben rögzítettek alapján meghatározott nyugdíjemelés a költségvetés bevételi oldalát növelő plusz hozzájárulás fizetési kötelezettségét keletkeztetné. Fordított esetben pedig, amikor a bruttó bér- és keresettömeg %-os értéke stagnál, vagy adott esetben csökken, a nyugdíjak értékének negatív irányú változása sem elképzelhetetlen.
[32] A fentieken túl a Bizottság álláspontja szerint a kérdés bár a társadalom széles rétegét érinti, figyelemmel a korábban említett adatokra, valójában olyan bonyolult szakpolitikai kérdést érint, amelynek megértéséhez a választópolgároknak nemcsak szövegértési képességre, de átfogó, a nyugdíjszámítás és az aktuális nemzetgazdasági szempontokat egyaránt figyelembe vevő, értékelő és átlátó szemléletre, tudásra lenne szükségük, amely alapvetően nem elvárható. A kérdés alapján ugyanis szükséges az, hogy a választópolgár pontosan tisztában legyen azzal, hogy a nyugdíjemelés szabályainak megváltoztatása során mi az az alkalmazott módszer, amely nem veszélyezteti a társadalombiztosítás rendszerét, és hosszú távon képes lenne biztosítani az ellátások zavartalan folyósítását.
[33] Az előzőekben kifejtett átfogó és részletekbe menő szaktudás és szakismeret hiányában azonban a választópolgárok nem képesek átlátni döntésük következményeit. Az Alkotmánybíróság a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy az egyértelműség részének tekintendő az is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen következményeiben kiszámíthatatlan.
[34] Ezen túl a Kúria több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3.) is rámutatott arra, hogy sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, ami nem várható el.
[35] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének sem, ezért az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[36] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt követelménynek, valamint az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, amely okok miatt a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. §-a alapján megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[37] A határozat az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés b) pontján, a 40. cikkén, a Gstv. 40. § (3) bekezdésén, a 41. §-án, a 42. §-án, a Tny. 62. §-án, a 101. § (1) bekezdés f) pontján, a Költségvetési törvény 56. §-án és 1. mellékletének LXXI. fejezetén, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, a 240/2018. (XII. 12.) Korm. rendelet 1. §-án, a 238/2019. (X. 16.) Korm. rendelet 2. §-án, a 300/2019. (XII. 11.) Korm. rendelet 1. §-án és 2. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2020. február 18.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke