A Nemzeti Választási Bizottság
146/2016. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Russmedia Lapkiadó, Információs és Kulturális Kft. képviseletében eljáró F. I. M. (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott fellebbezés tárgyában – 9 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a fellebbezésnek helyt ad, Hajdú-Bihar Megye 1. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 1/2016. (IX. 29.) 1. sz. OEVB határozatát megváltoztatja és a Russmedia Lapkiadó, Információs és Kulturális Kft. arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság határozata rendelkező részét a közlésétől számított három napon belül a Hajdú-Bihari Napló napilapban a politikai hirdetés közléséhez hasonló módon tegye közzé, mellőzi.
A határozat ellen a meghozatalától számított 5 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben, vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2016. október 12-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
Egy magánszemély (a továbbiakban: Kifogástevő) 2016. szeptember 25-én 13 óra 38 perckor a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 208. § (1) bekezdése szerint kifogást nyújtott be a Hajdú-Bihari Napló napilapot kiadó RUSSMEDIA Kft. (továbbiakban: médiatartalom-szolgáltató) választási alapelveket és választási törvényt sértő magatartása miatt Hajdú-Bihar Megye 1. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB). Álláspontja szerint a kifogásolt magatartás sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontját, a Ve. 146. § b) pontját és a 148. § (1) bekezdését.
A beadványban rögzítésre került, hogy 2016. szeptember 24. napon a Hajdú-Bihari Napló napilap 14. oldalán egy egész oldalas „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét!” kezdetű politikai hirdetés jelent meg. A hirdetés jobb alsó sarkában, a zöld mezőben Kifogástevő szerint szabad szemmel nem, vagy alig olvasható a szöveg. A kifogáshoz csatolásra került a hirdetés és a napilap első oldalának másolata. Kifogástevő álláspontja szerint nem jóhiszemű és nem rendeltetésszerű az a joggyakorlás, ami nem vagy olvashatatlanul jeleníti meg a politikai hirdetés közlőjének, a hirdetőnek a nevét, és ahhoz, hogy ez így megjelenhessen, a médiatartalom-szolgáltató tevőleges magatartása kell, azaz a médiatartalom-szolgáltatónak is felelőssége az, hogy a tárgybeli hirdetés a kifogásolt módon megjelent. A kifogásolt magatartás pedig a választás tisztaságának alapelvi követelményeit is megsérti. A politikai hirdetés a politikai közlő és a választó, mint a közlés befogadója közötti egyoldalú kommunikáció, amelyből rendeltetésénél fogva ki kellene derülnie, hogy mely szervezet vagy személy álláspontjának támogatására ösztönöz a népszavazási kérdésre adandó válasz vonatkozásában. Tárgybeli hirdetésből fentiek nem derülnek ki.
A Kifogástevő rögzíti, hogy sajtótermékben megjelentetett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie, a közzététel megrendelés alapján lehetséges, annak tartalmát a megrendelő határozza meg, ezért felelősséggel a sajtótermék szerkesztői nem tartoznak. A politikai hirdetés értelemszerűen és a törvény szerint is a megrendelő céljának támogatására ösztönöz, ezért abból egyértelműen ki kell tűnnie a megrendelő személyének ahhoz, hogy megfeleljen a jogszabályoknak, az „azonnali felismerhetőség” követelményének [Ve. 146. § b) pontja, 148. § (1) bekezdése]. A kifogásban megjegyzésre került, hogy a jog által biztosított eszközöket, így a fizetett politikai hirdetést is, csak a törvényi rendelkezésekkel összhangban állóan lehet használni. A jogintézményekkel céljuk és tartalmuk szerint élhetnek ennek címzettjei. A kampány célja a szavazók döntésének befolyásolása, amelyben a résztvevőkre azonos törvényi követelmények vonatkoznak. [18/2008.(III.12.) AB határozat, Kfv.IV.37.359/2014/2.]. Kifogástevő álláspontja szerint nem felel meg a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének az olyan fizetett politikai hirdetés, amelyből magából egyértelműen és nyilvánvalóan nem állapítható meg, hogy ki volt a megrendelője, és az sem, hogy az országos népszavazási kampányban kinek a támogatására ösztönöz. A Kifogástevő kiemeli, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjaiban rögzített alapelvek alapján a választópolgárok, illetve az olvasók számára önmagából a politikai hirdetésből is megállapíthatónak kell/ene lenni, hogy annak ki a megrendelője, azaz ki a politikai hirdetés feladója, ezt a célt szolgálja az impresszum, továbbá a Ve. 148. § (1) bekezdésének utolsó mondata is, miszerint „A sajtótermékben közzétett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie.” A kifogásolt politikai hirdetés a Ve. 148. § (1) bekezdése utolsó mondatának nem felel meg, mert szabad szemmel nem, vagy alig olvasható ki a politikai hirdetés megrendelője, kiadója. Kifogástevő nyomatékosan hivatkozik arra, hogy amennyiben a média kampányban való részvételével kapcsolatos jogorvoslati eljárásban a választási bizottság a kifogásnak helyt ad, akkor az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ve. 152. § (1) bekezdése alapján kötelezi a médiatartalom-szolgáltatót a határozata rendelkező részének közzétételére, valamint a jogsértőt eltiltja a további jogszabálysértéstől. Kifogástevő álláspontja szerint aggálytalanul megállapítható a tényállás alapján, hogy a jogsértést tevőleges magatartásával, a hirdetés megrendelőjének jogsértő magatartását segítve a médiatartalom-szolgáltató követte el. A kifogásban rögzítésre került, hogy a médiatartalom-szolgáltatónak tudnia kellett volna, hogy a választási alapelveket sérti, ha a politikai hirdetésnél nem, vagy nem jól láthatóan szerepel a politikai hirdetés megrendelője. A személyét rejtegető politikai hirdetés megrendelőjével szemben eleve nem lehet fellépni, ugyanis személye ismeretlen. Azonban a médiatartalom-szolgáltató személye ismert, a kampányban való részvételével kapcsolatban jogorvoslat terjeszthető elő. Kifogástevő hivatkozik továbbá, hogy a Kúria töretlennek tűnő joggyakorlata alapján - ahogyan éppen a legutóbb, 2016. szeptember 21. napon meghozott ítéletében a Kúria mint felülvizsgálati bíróság előtti Pfv.IV.20.624/2016. számú ügyben kimondta - a sajtónak objektív felelőssége áll fent a sajtótermékben közölt tartalmat illetően, továbbá a sajtó működése kockázattal jár, és ezt a kockázatot a sajtónak viselnie kell. Tárgybeli ügyben nem a politikai hirdetés tartalmát illetően merül fel a sajtó felelőssége, hanem a politikai hirdetés tárgybeli módon való közlésével a választási alapelvek megsértésében való tevőleges közreműködésében. Kifogástevő szerint ahhoz, hogy ezen hiányos politikai hirdetés megjelenhessen, a médiatartalom-szolgáltató tevőleges magatartása kellett, a médiatartalom-szolgáltató felelőssége, hogy a tárgybeli hirdetés megjelent. Kifogástevő álláspontja szerint köztudomású, hogy az újságokat kiadó gazdasági társaságok megbízottjai és munkavállalói végeznek hirdetésszervezői tevékenységet, ők veszik fel a hirdetéseket, és helyezik el ezeket az újságban a megrendelő igényének megfelelően. A szerkesztőség pedig a fixált helyen megjelenő hirdetések "köré" írja a cikkeket olyan terjedelemben, amelyet a hirdetések terjedelme megenged. Kifogástevő nem vitatja, hogy a médiatartalom-szolgáltatónak nincsen felelőssége a politikai hirdetés tartalmát illetően, azonban abban igen, hogy a hirdetésből felismerhető legyen az átlagolvasónak, kinek a politikai üzenetét olvassa, és ennek a célnak az elérése érdekében legalább a politikai hirdetés megrendelőjének a nevét vagy logóját fel kell tüntetetni.
Kifogástevő szerint a médiatartalom-szolgáltatónak észlelnie kellett volna, és ebben rejlik a felelőssége lényege, hogy a politikai hirdetés kiadójának a neve nem olvasható a hirdetésben. Így tehát törvényi kötelezettségének úgy kellett volna eleget tennie, hogy előbb felhívja a megrendelőt, hogy a politikai hirdetés kiadójának neve jól olvasható legyen, és az olvasók számára kiderüljön, kinek a hirdetését olvassák, és ha ez az egyeztetés nem járt volna eredménnyel, akkor vagy nem közli a hirdetést, vagy a "politikai hirdetés" elkülönítő közléshez hozzáillesztette volna a megrendelő vagy politikai hirdetés kiadójának nevét. A médiatartalom-szolgáltató tisztában van azzal, ki a megrendelő, szembesült azzal, hogy a megrendelő neve nem derül ki a politikai hirdetés tartalmából, mégis közölte a kifogásolt hirdetést. Fentiek alapján Kifogástevő szerint teljesen egyértelműen a médiatartalom-szolgáltató magatartása vezetett oda, hogy a törvénysértő hirdetés a napilapban megjelent.
Kifogástevő a fentiek és a mellékletek alapján kérte az OEVB-t, hogy kifogásának adjon helyt, és az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ve. 218. § (2) bekezdésének a) pontja alapján a jogszabálysértés tényét állapítsa meg, és b) pontja alapján a médiatartalom-szolgáltatót a további jogszabálysértéstől tiltsa el azzal, hogy a Ve. 152. § (1) bek. alapján kötelezze a médiatartalom-szolgáltatót, hogy a határozat rendelkező részét a határozat közlésétől számított három napon belül tegye közzé a politikai hirdetés közlésével egyező módon. Továbbá a Ve. 152. § (2) bek. alapján a Választási Bizottság bírságot is szabjon ki, ami igazodjon a jogsértés súlyához, a jogsértéssel érintett médiaszolgáltató fajtájához és ahhoz, hogy magatartása szándékos, de legalábbis súlyosan gondatlan volt.
II.
Az OEVB 1/2016. (IX.29.) számú határozatában megállapította, hogy a Hajdú-Bihari Napló napilap 2016. szeptember 24-ei számának 14. oldalán közzétett politikai hirdetés sérti az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó eljárási alapelvet. Az OEVB – a felelősség megállapítása nélkül, a törvény erejénél fogva – kötelezte a médiatartalom-szolgáltatót, hogy a határozata rendelkező részét a közlésétől számított három napon belül a Hajdú-Bihari Napló napilapban a politikai hirdetés közléséhez hasonló módon tegye közzé.
A kifogás vonatkozásában az OEVB az alábbi megállapításokat tette. A politikai hirdetés fogalmát a Ve. 146. § b) pontja határozza meg, melynek körében nevesíti a sajtótermékben közzétett médiatartalmat is. A Ve. 148. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a hivatkozott sajtótermékekben közzétett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie. Az OEVB hivatkozott a Nemzeti Választási Bizottság 84/2016. számú határozatának indokolási részére, melyben a politikai hirdetés értelemszerűen és a törvény szerint is a megrendelő céljának támogatására ösztönöz, ezért abból egyértelműen ki kell tűnnie a megrendelő személyének ahhoz, hogy megfeleljen a jogszabályoknak, az „azonnali felismerhetőség” követelményének. A Ve. 2. § (1) bekezdésének e) pontja alapján a választási eljárás – így az országos népszavazási eljárás – alkalmazása során érvényre kell juttatni a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. A Nemzeti Választási Bizottság hivatkozott tényálláshoz hasonló tárgyú ügyben meghozott 84/2016. számú határozatát, valamint a Kúria előzőleg, szintén hasonló tárgyú ügyben meghozott Kvk.V.37.849/2016/3. számú határozatát figyelembe véve az OEVB megállapította, hogy a jelen kifogásban is sérelmezett, az „azonnali felismerhetőség” követelményének meg nem felelő politikai hirdetés közzététele sérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó eljárási alapelvet.
A fentiekre tekintettel az OEVB a törvényi rendelkezéseknek megfelelő bizonyítékokat vette figyelembe és megállapította, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a politikai hirdetés közzététele során a megrendelő személyére, kilétére vonatkozó szövegrész nem, illetve csak kis részben olvashatóként jelent meg. Az OEVB-nek nem állt rendelkezésére olyan adat, tény, körülmény, bizonyíték, amely alapján megállapíthatná, hogy mely ok, kinek és milyen magatartása vezetett a napilapban megjelent, kifogással érintett politikai hirdetés alapelvi rendelkezésekbe ütköző megjelentetéséhez. Ennek ellenére az OEVB a Ve. 152. § rendelkezéseit kógens jogszabályhelyként értelmezte és így hozta meg azt a döntést, hogy a felelősség megállapítása nélkül, a törvény erejénél fogva kötelezte a médiatartalom-szolgáltatót, hogy a határozata rendelkező részét a közlésétől számított három napon belül a Hajdú-Bihari Napló napilapban a politikai hirdetés közléséhez hasonló módon tegye közzé.
III.
Beadványozó 2016. október 3-án 14 óra 55 perckor nyújtotta be fellebbezését az OEVB határozatával szemben, melyben kérte, hogy a Nemzeti Választási Bizottság változtassa meg a rendelkező rész közzétételre vonatkozó kötelezését. Álláspontja szerint az OEVB nem állapította meg a médiatartalom-szolgáltató jogsértését, ezért vele szemben szankciók alkalmazására nem kerülhetett sor.
A fellebbezésben megjelölésre került a Nemzeti Választási Bizottság 84/2016. számú határozata, illetve a Kúria Kvk.V.37.849/2016. számú döntése, mely hasonló tárgyú ügyben született. Beadványozó álláspontja szerint az OEVB figyelmen kívül hagyta a fenti döntések további rendelkezését, mely azt is kimondja: „A Kúria rámutat az NVB e körben is alkalmazta a korábbi végzésben foglaltakat, ami jelen ügy tényállása alapján is helytálló, mivel a kérelmező nem csatolt olyan bizonyítékot, mely alapján megállapítható lenne a Kft. felelőssége, azaz, hogy az ő magatartása vezetett a hirdetés jogellenes megjelenéséhez. A kérelmező ezt ugyan következtetéses úton állította, de kétséget kizáróan nem bizonyította. Nem jogszabálysértő tehát, hogy ez okból és e körben az NVB nem hozott érdemi döntést, osztva a Kúria korábbi végzésében kifejtett érveit” (ennélfogva nem alkalmazhatóak a Ve. 218. § (2) a)-c) pontjaiban, illetve a 152. § (1) a) pontjában rögzített kapcsolódó szankciók sem).
Beadványozó rögzíti, hogy hasonló következtetésre és döntésre jutott a Nemzeti Választási Bizottság 84/2016. számú határozata, mely értelmében „Beadványozó sem kifogásához, sem fellebbezéséhez nem csatolt olyan bizonyítékot, amely alapján megállapítható lenne, hogy a ….. magatartása vezetett a napilapban megjelent, kifogással érintett fizetett politikai hirdetés alapelvi rendelkezésbe ütköző megjelentetéséhez, ezért a jogsértő eltiltására vonatkozó és az ezzel kapcsolatos egyéb kérelmek tárgyában nem hozható érdemi döntést.” A fellebbezésben megjegyzésre került, hogy ez utóbbi határozat nem állapította meg a médiatartalom-szolgáltató jogsértését, ezért vele szemben szankciók alkalmazására sem kerülhetett sor. (Megjelölésre került továbbá, hogy a Nemzeti Választási Bizottság 96/2016. számú határozata is a fentiekhez hasonló következtetésre jutott.)
IV.
A fellebbezés alapos.
A népszavazási eljárásban is alkalmazandó Ve. 231. § (4) bekezdése szerint a fellebbezés elbírálására jogosult választási bizottság a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja.
Ennek keretében a Nemzeti Választási Bizottságnak abban kellett állást foglalnia, hogy helytálló volt-e az OEVB határozatának az a megállapítása, hogy – a felelősség megállapítása nélkül, a törvény erejénél fogva – kötelezte a médiatartalom-szolgáltatót, hogy a határozata rendelkező részét a közlésétől számított három napon belül a Hajdú-Bihari Napló napilapban a politikai hirdetés közléséhez hasonló módon tegye közzé.
Hivatkozva a Kúria Knk.I.37.723/2016/3. számú végzése indokolásában megfogalmazottakra, a Bizottság rögzíti, hogy a népszavazás kezdeményezését és eljárásának rendjét szabályozó Nsztv. szabályai a Ve.-hez képest elsődlegesek, de alkalmazásukra első sorban akkor kerül sor, ha eltéréseket tartalmaznak a Ve. általános részi szabályaihoz képest. A Ve. szabályainak alkalmazása során figyelemmel kell ugyanakkor lenni az Nsztv. eltérő szabályozási céljára és a népszavazásnak a választásoktól különböző alkotmányos rendeltetésére is (eltérésekkel történő alkalmazás).
A fellebbezést elbíráló határozata meghozatalakor a Nemzeti Választási Bizottság a Kúria azonos tárgyban hozott Kvk.V.37.849/2016/3. számú határozatában és a 84/2016. NVB határozatot helybenhagyó Kvk.VI.37.885/2016/3. számú végzésében foglalt érvelést veszi figyelembe, mely alapján a következőket állapítja meg.
A médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 203. § 60. pontja értelmében a szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a sajtótermék tekintetében.
A Ve. 148. § (1) bekezdése szerint az Mttv. 203. § 60. pontjában meghatározott sajtótermékben megjelentetett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie. Ahogyan azt a politikai hirdetés és politikai reklám közzétételéről szóló 2/2014. NVB iránymutatás tartalmazta, a közzététel megrendelés alapján lehetséges, annak tartalmát a megrendelő határozza meg, ezért felelősséggel a sajtótermék szerkesztői nem tartoznak; ezt a Kúria Kvk.V.37.849/2016/3. számú döntés [11] pontja is megerősíti.
A Nemzeti Választási Bizottság médiatartalom-szolgáltató felelősségével kapcsolatban hivatkozik a Kúria – a 84/2016. számú NVB határozatot helyben hagyó – Kvk.VI.37.885/2016/3. számú végzésére. A kúriai végzésben foglaltakkal összhangban a médiatartalom-szolgáltató magatartásával kapcsolatban a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy nem áll rendelkezésére olyan adat, tény, körülmény, bizonyíték, amely alapján azt megállapíthatná, hogy mely ok, illetve kinek és milyen magatartása vezetett a lapban megjelent, fizetett politikai hirdetések alapelvi rendelkezésbe ütköző megjelentetéséhez, ezért nem kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót az OEVB határozat rendelkező részének közzétételére. Továbbá a Nemzeti Választási Bizottság rámutat arra is, hogy Kifogástevő nem csatolt olyan bizonyítékot, mely alapján megállapítható lenne a médiatartalom-szolgáltató felelőssége, azaz, hogy az ő magatartása vezetett a hirdetések jogellenes megjelenéséhez. Mindezt Kifogástevő állította, de nem bizonyította.
A fentiekben részletesen kifejtett jogi indokok alapján a Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján az OEVB 1/2016. (IX.29.) 1. sz. OEVB határozatát megváltoztatta és a médiatartalom-szolgáltató arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az OEVB határozat rendelkező részét a közlésétől számított három napon belül a Hajdú-Bihari Napló napilapban a politikai hirdetés közléséhez hasonló módon tegye közzé, mellőzte.
V.
A határozat az Nsztv. 1. §-án, a Ve. 231. § (4) bekezdésén, valamint a Ve. ugyanezen szakasz (5) bekezdés b) pontján, az Mttv. 203. § 60. pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, 223. § (1) bekezdésén, 224. § (1) és (5) bekezdésein, az Nsztv. 79. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2016. október 7.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke