A Nemzeti Választási Bizottság
1443/2014. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság M. A. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott kifogás tárgyában meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást elutasítja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2014. október 29-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A beadványozó 2014. október 23-án 15 óra 35 perckor elektronikus úton kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a Nemzeti Választási Iroda tevékenységével kapcsolatban.
Kifogásában előadta, hogy 2014. október 20-án fellebbezést nyújtott be a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) 82/2014. (X. 17.) számú határozata ellen. A TVB az eljárását megalapozó jogorvoslati kérelmet, annak ellenére, hogy az a Nyírbátori Helyi Választási Bizottság (a továbbiakban: HVB) eredményt megállapító döntései ellen került benyújtásra, nem tartalmának megfelelően fellebbezésként, hanem kifogásként bírálta el. Mindezek alapján a beadványozó megállapította, hogy a TVB hivatkozott eljárásában első fokú szervként járt el, ami ellen a Ve. 221. § (1) bekezdése alapján a Nemzeti Választási Bizottsághoz fellebbezést nyújtott be.
A beadványozó 2014. október 21-én értesült arról, hogy a Nemzeti Választási Iroda bírósági felülvizsgálati kérelemnek minősítette a fellebbezését. Megítélése szerint erre az Irodának a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) alapján feladat- és hatásköre nem volt, valamint rögzítette, hogy sem formailag, sem tartalmilag nem bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Ügyében a TVB határozatában foglalt tájékoztatásnak megfelelően, megítélése szerint a Nemzeti Választási Bizottságnak kellett volna eljárnia.
A beadványozó álláspontja szerint a Nemzeti Választási Iroda anélkül, hogy a Nemzeti Választási Bizottság érdemben foglalkozhatott volna a fellebbezésével, tartalmilag avatkozott be a jogorvoslati fórumrendszerbe, megelőlegezve a kifogás/fellebbezés tartalmi kérdésében való jogi döntést. A beadványozó szerint az Iroda törvénysértő eljárása a jogorvoslati joga korlátozását eredményezte, és ezáltal sérült Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) I. cikk (3) bekezdése, továbbá a jogorvoslati jogot biztosító XXVIII. cikk (7) bekezdése. A beadványozó rögzítette, hogy a Nemzeti Választási Iroda magatartása a választási eljárás alapelvei közül sértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét.
Mindezek alapján kérte, hogy a Nemzeti Választási Bizottság állapítsa meg, hogy a Nemzeti Választási Iroda jogsértést követett el, amikor a Nemzeti Választási Bizottsághoz benyújtott fellebbezését a Debreceni Ítélőtáblához felterjesztette, ezáltal a jogorvoslati jogát törvénysértő módon csorbította. Kérte továbbá, hogy a Bizottság a Nemzeti Választási Irodát tiltsa el a további jogsértéstől.
II.
A Ve. 43. § (1) bekezdése alapján a választási bizottság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján tisztázza a döntéshozatalhoz szükséges tényállást. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése szerint a választási bizottság vagy a választási iroda által hivatalosan ismert tényeket nem kell bizonyítani.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján jelen eljárás tárgyát képező kifogás előzményével kapcsolatban a Nemzeti Választási Bizottság, mint az általa hivatalosan ismert tények alapján az alábbiakat rögzíti.
Egy magánszemély a Nyírbátori Helyi Választási Bizottság útján a TVB-hez címzett fellebbezést nyújtott be 2014. október 15-én. A magánszemély beadványában egyértelműen rögzítette, hogy fellebbezést nyújt be a Ve. 221. § (1) bekezdése alapján. Kérte, hogy a TVB a fellebbezésének adjon helyt és változtassa meg a HVB-nek a polgármester- és a képviselőválasztás eredményére vonatkozó határozatait, semmisítse meg a polgármester- és az egyéni képviselőválasztás eredményeit és rendelje el a választás megismétlését. A magánszemély hivatkozott a Ve. 224. § (3) bekezdés b) pontjára, mely előírja, hogy a fellebbezésnek tartalmaznia kell a benyújtó nevét és lakcímét, valamint rögzítette, hogy fellebbezését a Ve. 223. § (3) bekezdés a) pontjára alapította, vagyis a HVB választási eredményt megállapító döntései jogszabálysértő voltára. A fellebbező beadványában előadta, hogy Nyírbátorban 2014. október 12-én általa megjelölt személyek anyagi juttatásokat nyújtottak más személyeknek azért, hogy a választópolgárokat elvigyék szavazni és azok meghatározott jelöltre szavazzanak. Megítélése szerint ez a cselekmény ellentétes volt a Ve. 2. § (1) bekezdés a), b), c) és e) pontjában foglalt eljárási alapelvekkel.
Nyírbátor Helyi Választási Irodájának munkatársa 2014. október 15-én továbbította a HVB eredményt megállapító döntései elleni fellebbezést a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Választási Iroda (a továbbiakban: TVI) részére.
A TVB 2014. október 17-én 82/1014. (X. 17.) számú határozatával bírálta el a felterjesztett jogorvoslati kérelmet. A határozatában rögzítette, hogy a HVB polgármester- és képviselőválasztás eredményét megállapító határozatai ellen előterjesztett beadványt bírál el. A határozat rendelkező részében a TVB megállapította, hogy a magánszemély által előterjesztett beadványt tartalma alapján kifogásnak minősíti, annak részben helyt ad és a HVB polgármester- és képviselőválasztás eredményét megállapító határozatait helyben hagyja. A TVB határozata elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatásában jogorvoslati fórumként a Nemzeti Választási Bizottságot jelölte meg, a döntése ellen benyújtható jogorvoslatot pedig fellebbezésként nevesítette.
A TVB döntése ellen két jogorvoslati kérelem érkezett, melyből az egyik benyújtó a jelen eljárás tárgyát képező kifogás előterjesztője volt. A beadványozó ebben a jogorvoslati kérelmében maga is hivatkozott arra, hogy megítélése szerint a TVB nem megfelelő döntést hozott akkor, amikor a HVB eredményt megállapító döntései ellen benyújtott fellebbezést tartalma ellenére kifogásnak minősítette.
A TVB határozata ellen érkezett jogorvoslati kérelmeket a TVI 2014. október 20-án 20 óra 12 perckor terjesztette fel elektronikus úton a Nemzeti Választási Iroda részére.
A Nemzeti Választási Iroda a teljes iratanyag áttekintése után arra a szakmai álláspontra helyezkedett, hogy a TVB 82/2014. (X. 17.) számú határozata meghozatalakor másodfokú szervként járt el, eljárását, ahogyan azt a határozat is tartalmazta a HVB polgármester- és képviselőválasztás eredményét megállapító határozatai ellen benyújtott fellebbezés alapján indította, így a határozat ellen érkezett jogorvoslati kérelmek, köztük a beadványozó kérelme is a Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti bírósági felülvizsgálati kérelem. A Nemzeti Választási Iroda - a Nemzeti Választási Bizottságnak a 2013. október 8-án elfogadott és a 2014. február 9-i döntésével módosított ügyrendje (a továbbiakban: Ügyrend) 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján - szakmai álláspontjáról az ügyirat elektronikus megküldésével egyidejűleg tájékoztatta a Bizottság elnökét. A Bizottság elnöke osztotta a Nemzeti Választási Iroda azon szakmai álláspontját, mely szerint a benyújtott jogorvoslati kérelmek a TVB másodfokú döntése elleni bírósági felülvizsgálat iránti kérelmek, melyek elbírálására a Ve. 229. § (1) bekezdés alapján nem a Nemzeti Választási Bizottság, hanem a TVB székhelye szerinti illetékes ítélőtábla jogosult.
Az egyeztetést követően a Nemzeti Választási Iroda elnöke a Ve. 227. §-a alapján, részletes jogi okfejtést tartalmazó felterjesztésben a TVB határozata ellen érkezett jogorvoslati kérelmeket azok előzményirataival együtt felterjesztette a Debreceni Ítélőtábla részére, egyidejűleg értesítve a kérelmek előterjesztőit is.
III.
A kifogás nem alapos.
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogás és annak előzményiratai formai és tartalmi vizsgálatát követően, az általa hivatalból ismert tények alapján az alábbi megállapításokat teszi.
A Ve. 75. § (1) bekezdés c) pontja akként rendelkezik, hogy a választási irodák ellátják a választási bizottságok titkársági feladatait, döntésre előkészítik a választási bizottságok hatáskörébe tartozó ügyeket.
A választási bizottságok, így a Nemzeti Választási Bizottság tagjai nem főállásban, hanem megválasztás, illetve megbízás alapján látják el a választással összefüggő feladataikat. Ebből kifolyólag a Bizottság nem rendelkezik külön apparátussal, működése tárgyi, technikai és személyi feltételeinek biztosítása, a hozzá címzett ügyek szakmai áttekintése és a hatáskörébe tartozó beadványok döntésre előkészítése a Nemzeti Választási Iroda feladata. Ennek a Ve.-ben is nevesített szakmai előkészítésnek a formáját határozza meg az Ügyrend 3. §-a, a 4. § (1) bekezdése és az 5. §.
A Ve. hatályos rendelkezése alapján tehát a Nemzeti Választási Iroda feladata az, hogy a Nemzeti Választási Bizottsághoz felterjesztett jogorvoslati kérelmek teljes körű, formai és tartalmi átvizsgálását követően szakmai javaslatot tegyen a Bizottság felé. A szakmai javaslat a Bizottság hatáskörébe tartozó ügyek esetében döntési javaslatot jelent, míg azokban az ügyekben, amelyek az Iroda megítélése szerint nem keletkeztetnek eljárásjogi kötelezettséget a Bizottság számára, az Ügyrend 4. § (1) bekezdésében foglalt egyeztetést követően, a Ve. irányadó szabályai szerinti eljárásjogi intézkedések megtételét jelenti.
A kifogás előzményirataiból egyértelműen és kétséget kizáróan kiderül, hogy a TVB 82/2014. (X. 17.) számú határozata meghozatalakor a HVB polgármester- és képviselőválasztás eredményét megállapító határozatai elleni fellebbezést bírált el. A fellebbezést benyújtó magánszemély beadványában nemcsak annak tényét rögzítette többször, hogy jogorvoslati kérelmét, mint fellebbezést nyújtja be, hanem a Ve. rendelkezéseire szakasz és bekezdés pontos jelölésével hivatkozott. Rögzítette, hogy beadványát a 221. § (1) bekezdése alapján terjesztette elő, mely szerint a választási bizottság első fokú határozata ellen fellebbezés nyújtható be. Hivatkozott a Ve. 224. § (3) bekezdés b) pontjára, mely szerint a fellebbezőnek jogorvoslati kérelmében meg kell adnia nevét és lakcímét. A beadványozó azt is egyértelműen rögzítette, hogy fellebbezését a Ve. 223. § (3) bekezdés a) pontjára alapítja, vagyis arra, hogy az első fokon meghozott döntés jogszabálysértő volt. A beadványában foglalt jogsértés megállapítása esetére kért jogkövetkezmények alkalmazása között elsőként a HVB határozatainak megváltoztatása szerepelt.
A beadvány tehát egyértelműen, az abban foglalt jognyilatkozatok és pontos jogszabályhely megjelölések alapján kétséget kizáróan a HVB polgármester- és képviselőválasztás eredményét megállapító határozatai elleni fellebbezés volt.
A Ve. az eredmény elleni fellebbezéssel kapcsolatban speciális szabályokat rögzít. E körben a jogsértésre való hivatkozás, nem a Ve. 208. §-ra való visszautalást jelent, hanem speciálisan, a Ve. 241. § (2) bekezdés a) illetve b) pontjaira való utalást.
Vagyis a Ve. hatályos rendelkezései alapján a HVB polgármester- és képviselőválasztás eredményét megállapító, első fokon meghozott döntései ellen benyújtott fellebbezés esetében a jogorvoslat tárgya olyan jogsértő cselekmény lehet, amelynek következtében valószínűsíthető, hogy a szavazatszámláló bizottság szavazóköri eredményt megállapító döntése, vagy a szavazóköri eredmények összesítése, illetve a választási eredmény megállapítása törvénysértő módon történt.
A beadványozó fellebbezésében választási eljárási alapelvsérelmekre hivatkozott, arra vonatkozóan azonban beadványa nem tartalmazott utalást, hogy ezek a jogsértések akár a szavazóköri eredmény, akár a választási eredmény megállapításának jogszabályellenes megállapításához vezettek volna.
Ezen utóbbi tényből kifolyólag minősíthette a TVB a beadványozó egyértelmű nyilatkozata ellenére a jogorvoslati kérelmet kifogásnak.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja azonban az, hogy egyetlen választási szerv, így a TVB sem lett volna jogosult a jogorvoslati kérelem benyújtójának a szerepét átvenni és arra sem, hogy a kérelemben foglalt akaratnyilatkozatot figyelmen kívül hagyja, illetve felülírja, és ezáltal a beadványt nem az abban foglaltak szerint bírálja el. Mivel a TVB az eljárását egy adott jogorvoslati kérelem alapján folytatta le, ezért kötve van a kérelemben foglaltakhoz. A kérelemhez kötöttség nemcsak azt jelenti, hogy nem állapíthat meg olyan jogsértést, amelyre a kérelmező nem hivatkozik, hanem azt is, hogy nem bírálhatja felül a benyújtónak a kérelemben foglalt, a jogorvoslati forma egyértelmű meghatározására vonatkozó nyilatkozatát. A TVB feladata, amennyiben hatásköre és illetékessége fennáll, a jogorvoslati kérelemnek az abban foglaltak szerinti elbírálása. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy az nem felel meg maradéktalanul a Ve. rendelkezéseinek, úgy döntésében tájékoztathatja erről a kérelem benyújtóját. A TVB által elbírált fellebbezés formailag egyértelműen megfelelt a Ve.-nek a fellebbezéssel kapcsolatos irányadó rendelkezéseinek. Az tartalmazta a benyújtónak a Ve. 224. § (3) bekezdés b) és c) pontja szerinti adatait, valamint azt, hogy a Ve. 223. § (3) bekezdés a) pontjára alapítja a jogorvoslati kérelmét, továbbá, hogy jogkövetkezményként a HVB határozatainak megváltoztatását kéri. A fellebbezés tehát tartalmazta azokat a törvény által előírt egzakt feltételeket, amelyek megléte miatt a TVB előtt nem volt olyan eljárásjogi kérdés, mely alapján bármilyen szempontból is mérlegelnie kellett volna, hogy az általa elbírálandó jogorvoslati kérelem kifogás vagy fellebbezés.
Ennek ellenére a TVB határozata meghozatala során számos eljárásjogi hibát vétett. Bár rögzítette, hogy a beadványt kifogásként értékeli, határozata rendelkező részében mégis a fellebbezés elbírálásakor alkalmazandó jogkövetkezményt foganatosított, mikor arról rendelkezett, hogy a HVB eredményt megállapító döntéseit helyben hagyja. A Ve. alapján a kifogás elbírálása során a választási bizottság, ha a beadvány érdemi elbírálásra alkalmas, jogkövetkezményként a Ve. 218. § (2) bekezdésében foglaltakat vagy a 220. § rendelkezését alkalmazza. A hivatkozott jogszabályhelyek egyike sem tartalmazza azt, hogy a kifogás elbírálása alapján egy első fokú döntés helyben hagyására lenne lehetőség. A kifogás a választási jogorvoslati rendszer alapeljárása, melynek ebből kifolyólag nem lehet alapja egy első fokú döntés. A TVB azonban nemcsak határozata rendelkező részében, hanem az indokolásban is következetlenül hol kifogást, hol fellebbezést említ. Ezen eljárásjogi hibák eredményeként a TVB tévesen, határozata jogorvoslatról szóló tájékoztatásában akként rendelkezett, hogy a HVB eredményt megállapító döntései ellen benyújtott fellebbezésről hozott határozata ellen a Nemzeti Választási Bizottsághoz lehet fellebbezést benyújtani.
A Bizottság rögzíti, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezésből is következik, hogy minden választópolgárnak alkotmányos joga van ahhoz, hogy meghatározott formai kötöttségek betartása mellett, kétségbe vonja a valamely választási eredményt megállapító választási bizottsági döntést, vagy a választási eljárásban részt vevő személy vagy szervezet eljárását. A formai kötöttségeket a Ve. XII. fejezetében rögzített választási jogorvoslati rendszer határozza meg. A Ve. hivatkozott fejezetében kerültek rögzítésre a különböző jogorvoslati formák, a jogorvoslati kérelmeket elbíráló fórumok, valamint annak meghatározása, hogy hány fokú jogorvoslati rendszer érvényesül. A Ve. rendelkezései alapján néhány speciális esetet kivéve – pl. ha az alapeljárás a Nemzeti Választási Bizottság előtt indul – három fokú jogorvoslati rendszer van. Ez az általános szabály érvényesül a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásának eljárásában is, a helyi választási bizottságok eredményt megállapító döntéseit vitató jogorvoslati eljárásban. Ebben az esetben a helyi választási bizottságok, hivatalból eljárva első fokú szervként határozatot hoznak az eredmény megállapítása tárgyában. Az eredményt megállapító első fokú döntés ellen fellebbezést lehet benyújtani. A Velencei Bizottság Code of Good Practice in Electoral Matters című dokumentuma szerint is (I.3.3.a. pont) a választási jogorvoslatok végső -, vagyis általában harmadik fórumának - a bíróságnak kell lennie. Ezzel összhangban a Ve. 222. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a választási bizottságok másodfokú, fellebbezést elbíráló határozata ellen bírósági felülvizsgálati kérelem nyújtható be.
A fentiekben leírt, a Ve. jogorvoslati rendszerét meghatározó szabályozás nem hagyható figyelmen kívül akkor sem, ha az eljárás során valamely választási szerv eljárásjogi hibát vétett. A hibát észlelő választási szerv feladata az, hogy a részére a Ve. által biztosított feladat- és hatásköri szabályokkal élve megtegye azokat az intézkedéseket, amely biztosítják az ügy megfelelő eljárásjogi keretek között történő elbírálását.
Jelen esetben a Nemzeti Választási Iroda helyes szakmai álláspontra helyezkedett akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy a TVB eljárása a Ve. rendelkezéseivel ellentétesen a három helyett négy fokú jogorvoslati rendszert kívánt nyitni az általa elbírált ügyben. Amennyiben a Nemzeti Választási Iroda az iratanyag szakmai átvizsgálása ellenére ezt a tényt figyelmen kívül hagyta volna, tevékenységével azon beadványozókkal szemben, akik jogorvoslati kérelme a Ve. általános szabályainak megfelelően három fokú jogorvoslati rendszerben kerületek elbírálásra, súlyosan diszkriminatív módon járt volna el. A Nemzeti Választási Iroda gyors, egy napon belüli intézkedését továbbá a Ve.-ben alkalmazott rendkívül rövid határidők is indokolták.
Jelen eljárás alapját képező kifogás benyújtójának jogorvoslathoz való joga ugyanis éppen akkor sérült volna, ha a Nemzeti Választási Iroda kivárva a Bizottság soron következő ülését, arra terjesztette volna a Bizottság elé a jogorvoslati kérelmeket. Mivel a Ve. alapján a Nemzeti Választási Bizottság harmadfokú jogorvoslati fórumként nem lett volna jogosult eljárni, illetve érdemi döntést hozni az ügyekben, ezért a Nemzeti Választási Iroda csak ennek kimondása után intézkedhetett volna a felülvizsgálati kérelmeknek az elbírálásra illetékes fórum felé való felterjesztésről, jelentősen lerövidítve – esetleg átlépve – ezzel a bíróság eljárására rendelkezésre álló időt. Ez az eljárás a Ve. 227. § (1) bekezdésének megsértésén túl az Ügyrend szabályaival is ellentétes lett volna, mely azonban törvényi rendelkezés alapján a Bizottság eljárására kötelező.
A Nemzeti Választási Bizottság ezért megállapítja, hogy a Nemzeti Választási Iroda elnöke helyes és a Ve. rendelkezéseinek megfelelő szakmai intézkedést foganatosított akkor, amikor a TVB 82/2014. (X. 17.) számú döntése ellen érkezett jogorvoslati kérelmeket -, tekintettel arra, hogy azok egy másodfokú választási bizottsági döntés ellen érkeztek – az Ügyrend szerinti egyeztetést követően, figyelemmel a Ve. 229. § (1) bekezdésére, a TVB székhelye szerint illetékes Debreceni Ítélőtáblához továbbította elbírálás végett és erről a jogorvoslati kérelem benyújtóit is haladéktalanul tájékoztatta.
A leírt indokok alapján a Nemzeti Választási Bizottság a kifogásnak nem ad helyt, azt elutasítja.
IV.
A határozat az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésén, a Ve. 42. §-án, a 43. § (1) és (4) bekezdésén, a 75. § (1) bekezdés c) pontján, 220. §-án, a 221. § (1) bekezdésén, a 222. §-on, 223. § (3) bekezdés a) pontján, a 224. § (3) bekezdés b) pontján, a 227. §-án, a 229. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1)-(2) és (5) bekezdésein, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2014. október 26.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke