A Nemzeti Választási Bizottság
111/2016. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság dr. Cz. Cs. A. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott kifogás tárgyában – 7 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást elutasítja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 5 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben, vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2016. október 5-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
Beadványozó elektronikus úton 2016. szeptember 28-án 8 óra 11 perckor kifogást nyújtott be a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (Nsztv.) 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 208. § (1) bekezdése alapján a TV2 Média Csoport Korlátolt Felelősségű Társaság (Székhely: 1145 Budapest, Róna u. 174., Cégjegyzékszám: 01-09-183200, továbbiakban: TV2) választási alapelveket és választási törvényt sértő magatartása miatt.
Álláspontja szerint a kifogásolt magatartás sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontját, a választás tisztasága, esélyegyenlőség, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelveit, továbbá az Nsztv. 69. §-át, a Ve. 146. § a) pontját, a Ve. 147. § (1) bekezdését, a Ve. 147. § (5) bekezdését, az Nsztv. 69. § alapján alkalmazandó 147/F. § (2) bekezdését és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 203. § 55. pontját.
Előadta, hogy 2016. szeptember 27-én 22:50 perckor a TV2 médiaszolgáltatásában közlésre került az alábbi reklám:
00:00:00 – 00:00:02 Társadalmi célú reklám
00:00:02 – 00:00:05 Egy fiatal férfi a következőt mondja:
„Szeretem Magyarországot és szavazok október 2-án.”
00:00:06 – 00:00:09 Idősebb úr:
„Szeretem Magyarországot és szavazok október 2-án.”
00:00:10 – 00:00:13 Fiatal hölgy:
„Szeretem Magyarországot és szavazok október 2-án.”
00:00:13 - 00:00:16 Kék háttér, fehér szöveg, alatta narráció:
„ Szavazzon október 2-án!”
00:00:16 – 00:00:19 Fehér kép, szöveg és a Magyar címer
„Készült Magyarország Kormánya megbízásából”
00:00:19 – 00:00:22 Társadalmi célú reklám
Beadványozó kifogásában feltüntette a kifogásolt reklám internetes elérhetőségét.
Kifogástevő hivatkozott arra, hogy a Kormányt megillető időtartam a TV2-n 50 perc és megjelölte a választások hivatalos oldalán közzétett a politikai reklámok közzétételéről szóló tájékoztató internetes elérhetőségét.
Beadványozó előadta, hogy a Kormány az országos népszavazás szervezője, aki az országos népszavazás kampányidőszakában nem tájékoztató, hanem kampánytevékenységet végez. Hivatkozott a Kúria Knk.I.37.723/2016/3. számú végzésével helybenhagyott 53/2016. sz. NVB határozatra. Rögzítette, hogy a Kormányt, mint az országos népszavazásra javasolt kérdés szervezőjét az Nsztv. 69. §-a alapján megilleti az országos népszavazás kampányidőszakában a politikai reklám, mint a Ve. 140. § szerinti kampányeszköz használatának joga. Álláspontja szerint a kifogásolt reklám a Kormány kampánytevékenységének a része, az éppen annak eszköze, hogy a Kormány azon keresztül a választópolgári akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére törekedjék, ezért a kifogásolt reklám vonatkozásában is be kell tartani a választási alapelveket és vonatkozó törvényeket. Beadványozó szerint a Kormány kampánytevékenysége két pilléren nyugszik: menjenek el a választók szavazni a népszavazáson, és szavazzanak nem-mel. A kifogásolt reklám a részvételre buzdít, a népszavazás érvényessége generális érdeke annak, akik a népszavazás kezdeményezője, majd szervezője. Köztudomású, tehát ezt külön bizonyítani nem kell, hogy a Kormánnyal ellentétes állásponton lévők nagyobb része arra buzdítja a választókat, hogy ne vegyenek részt a népszavazáson, tehát a defenzív véleményt kifejtők a népszavazás érvénytelenségében érdekeltek. Álláspontja szerint a Kormány kampányidőszakban kampánytevékenységet végez akkor, amikor az érvényesség érdekében arra ösztönzi a választókat, hogy menjenek el szavazni.
Ezért a kifogásolt reklám politikai reklám és nem társadalmi célú reklám, ezért az a Kormányt, mint a népszavazás szervezőjét megillető 50 perc időtartam keretei között jelenhet csak meg. Beadványozó szerint a Ve. alapelveit is sérti az, hogy a népszavazás szervezője az őt megillető 50 perces időtartamon kívüli időtartamot is igénybe vehet. Továbbá az is sérti a választási alapelveket, hogy a népszavazási kampány szervezésében részt nem vevő pártok nem tudnak társadalmi célú reklámot megjelenteti a médiaszolgáltatóknál, mert politikai reklámként közlik csak reklámjaikat a médiaszolgáltatók. Álláspontja szerint a tárgybeli magatartás arra irányul, hogy a Kormánynak az őt megillető 50 percen túli reklámideje legyen a TV2-n.
Hivatkozott a Kúria Kvk.III.37.328/2014/6.számú határozatára. Rögzítette, hogy az, hogy társadalmi célúként teszi közzé a TV2 a politikai reklámot, sérti a rendeltetésszerű joggyakorlást. Megítélése szerint a tárgybeli reklám tartalmilag politikai reklám, amit csak adott időkeretben, a többi politikai reklám közzétételre jogosulttal azonos időben és feltételek szerint tehetett volna közzé a TV2.
Álláspontja szerint ahhoz, hogy a kifogással érintett reklám megjelenhessen, a TV2 tevőleges magatartása kellett, a TV2 felelőssége, hogy a tárgybeli reklám "társadalmi célú reklámként" jelent meg.
Hivatkozott arra, hogy amennyiben a média kampányban való részvételével kapcsolatos jogorvoslati eljárásban a választási bizottság a kifogásnak helyt ad, akkor kötelezi a médiatartalom-szolgáltatót a határozata rendelkező részének közzétételére, valamint a jogsértőt eltiltja a további jogszabálysértéstől. Ez törvényi kötelezettség, ez esetben külön mérlegelésnek e körben helye nincsen.
Mindezek alapján kérte a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy kifogásának adjon helyt, az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ve. 218. § (2) bekezdésének a) pontja alapján a jogszabálysértés tényét állapítsa meg, a b) pont alapján a TV2-t a további jogszabálysértéstől tiltsa el, a Ve. 152. § (1) bekezdése alapján kötelezze a médiatartalom-szolgáltatót, hogy a határozat rendelkező részét a határozat közlésétől számított három napon belül tegye közzé a politikai reklám közlésével egyező módon, kérte továbbá, hogy a Bizottság bírságot is szabjon ki.
II.
A Ve. 1. § e) pontja szerint a Ve.-t kell alkalmazni abban az eljárásban, amelyre e törvény alkalmazását törvény elrendeli. Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó eljárásokra a Ve. Általános részét - az Nsztv.-ben foglalt eltérésekkel - kell alkalmazni.
A Nemzeti Választási Bizottság hivatkozva a Kúria Kvk.I.37.887/2016/3. számú végzésében foglaltakra, rögzíti, hogy a népszavazáshoz való politikai alapjog tartalmát az Alaptörvény és elsődlegesen az Nsztv. szabályozza. A népszavazási eljárásban a Ve. másodlagos, szubszidiárius jellegű.
A népszavazási kampány során a politikai reklámok közzétételére vonatkozó elsődleges szabályokat az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdése és az Nsztv. 69. §-a tartalmazza. Ezen túlmenően a Ve. 146. § a) pontja rögzíti a politikai reklám fogalmát, a 147-147/E. §-ok a közszolgálati médiaszolgáltató általi közzétételére vonatkozó szabályokat tartalmazzák, a 147/F. §-a a közszolgálatinak nem minősülő, országosan elérhető lineáris médiaszolgáltatást nyújtó médiaszolgáltató tekintetében határozza meg a közzététel szabályait. A Ve. 146. § a) pontja a politikai reklám fogalmának meghatározásánál az Mttv. 203. § 55. pontjában definiált fogalomra utal. E szerint a politikai reklám valamely párt, politikai mozgalom vagy a kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, a reklámhoz hasonló módon megjelenő, illetve közzétett műsorszám.
A társadalmi célú reklámra vonatkozó előírásokat az Mttv. tartalmazza. Jelen ügy szempontjából releváns szabályokat az Mttv. 32. §-a, valamint a 203. § 64. pontja tartalmazza. A Mttv. szerint a társadalmi célú reklám politikai reklámnak nem minősülő, üzleti érdekeltséget nem tartalmazó, reklámcélokat nem szolgáló, ellenérték fejében vagy anélkül közzétett felhívás vagy közérdekű üzenet, amely valamely közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni a médiaszolgáltatás nézőjére vagy hallgatójára.
Az Mttv. 32. § (1), (2) és (4) bekezdései szerint a társadalmi célú reklám közzétételének megrendelője, továbbá az, akinek ezek közzétételéhez érdeke fűződik a közzététel időpontja kivételével nem gyakorolhat szerkesztői befolyást a médiaszolgáltatásra. A társadalmi célú reklámnak - e jellegét tekintve - azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie. A más médiatartalmaktól való megkülönböztetés módja a lineáris médiaszolgáltatásban
a) audiovizuális médiaszolgáltatás esetében optikai és akusztikus módon történő,
b) rádiós médiaszolgáltatás esetében akusztikus módon történő
figyelemfelhívás.
A társadalmi célú reklám közzétételekor a közzététel megrendelőjét egyértelműen meg kell nevezni. Az Mttv. nem tartalmaz olyan szabályt, mely tiltaná a választási és népszavazási kampányidőszakban társadalmi célú reklám közzétételét.
A társadalmi célú reklám és a politikai reklám elhatárolása kapcsán a Nemzeti Választási Bizottság hivatkozik a Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.001/2014/5. számú, 2014. július 1-jén kelt ítéletére, melyben a bíróság az alábbiakat rögzítette:
„A társadalmi célú reklám közérdekű cél elérése érdekében kerül közzétételre, de nem lehet – egyéb más mellett – politikai reklám. A két különböző közléssel az elérni kívánt cél alapján nem zárható ki ezért, hogy a társadalmi célú reklámként közzétett felhívás tartalma szerinti közérdekű cél olyan értékeket hordozzon, amelynek van politikai tartalma, de a közzétett tartalom csak akkor feleltethető meg a társadalmi célú reklámnak, ha az nem szolgálja politikai párt, mozgalom, vagy a kormány népszerűsítését, azok támogatására nem ösztönöz. (..) A választójog gyakorlása (…) a választójoggal rendelkezők közösségét közvetlenül, míg a társadalom egyéb csoportjait közvetetten érinti, érintheti, tehát az ilyen tartalmat hordozó felhívás lehet közérdekű üzenet, amely valamely közérdekű cél elérését szolgálja.”
A bíróság álláspontja szerint a társadalmi célú reklám és a politikai reklám között az alapvető különbség, hogy míg az előbbi közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni a médiaszolgáltatás nézőjére vagy hallgatójára, a politikai reklám célja a párt, mozgalom vagy a kormány népszerűsítése, illetve a támogatására való ösztönzés.
A Kúria Kvk.IV.37.848/2016/3. számú végzésében, majd Kvk.I.37.887/2016/3. számú végzésében is rögzítette, hogy a népszavazási eljárás célja, hogy a hitelesített kérdésre adott érvényes döntéssel a nép a már megalakított Országgyűlés helyébe lépjen. Jelen esetben a hitelesített kérdés a Kormány által kezdeményezett kérdés. A Kormány az Alaptörvényben kapott felhatalmazását gyakorolja akkor, amikor az általa megfogalmazott kérdésben a nép döntését kéri [Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdés második mondata]. A Kúria szerint a Kormány jogosítványa ebben az esetben három dologra terjed ki: a tájékoztatásra, arra, hogy a közvetlen demokrácia kiteljesülése, a döntés legitimitása érdekében a választópolgári részvételre biztasson, továbbá – a Kúria Knk.I.37.723/2016. számú határozata értelmezésében – arra, hogy a választói akarat irányát befolyásolja.
Az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jog tartalmát az Alkotmánybíróság úgy határozta meg, hogy az az országos népszavazáson való részvételre vonatkozó jogot garantálja, a választók számára biztosított alanyi jogként kiterjed a népszavazás kezdeményezésére, támogatására (beleértve az aláírást és aláírások gyűjtését), illetve nyilvánvalóan a szavazásban való részvételre is. [1/2014. (I. 21.) AB határozat, ABH 2014, 3, 9, 10.]
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogással érintett műsorszám tekintetében az Mttv. értelmező rendelkezései, az idézett törvényszéki joggyakorlat, a Kúria és az Alkotmánybíróság jelen ügy szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bíró megállapításai, valamint a műsorszám tartalma alapján az alábbiakat állapítja meg.
A kifogásolt műsorszámban elhangzó szöveg, nevezetesen, hogy „Szeretem Magyarországot és szavazok október 2-án” a Kúria által is hivatkozott, a közvetlen demokrácia kiteljesülése, a döntés legitimitása érdekében közvetetten a népszavazáson való választópolgári részvételre biztatásként értékelhető, de nem a választói akarat befolyásolására irányul. Az Alkotmánybíróság a fentiekben hivatkozott döntésében úgy foglalt állást, hogy az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jog kiterjed a szavazáson való részvételre is. Azaz a kifogásolt műsorszám az Alaptörvényben biztosított jog gyakorlásáról szól.
A kifogásolt műsorszámban nem jut kifejezésre a Kormány álláspontja, abban nem hangzik el arra vonatkozó buzdítás, hogy a választópolgárok a népszavazáson való részvételük alkalmával a Kormány kampányában megfogalmazottakkal egyezően döntsenek, hogy álljanak a Kormány mellé, vagy, hogy azonosuljanak annak a népszavazási kérdés kapcsán kifejtett véleményével. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a műsorszám nem a Kormánynak a 2016. október 2-ai népszavazás kapcsán elfoglalt álláspontját népszerűsíti, és nem hordoz politikai tartalmat. A Bizottság megítélése szerint a műsorszám közérdekű üzenetként értékelhető, amely közvetetten azt a közérdekű célt szolgálja, hogy a népszavazás intézménye az Alaptörvényben meghatározott célja és funkciója szerinti szerepét töltse be és a népszavazáson hozott érvényes döntéssel az Országgyűlés végrehajtó szerepbe kerüljön. Mindezek alapján a Bizottság megítélése szerint a kifogásolt műsorszám az Mttv. 203. § 64. pontja szerinti társadalmi célú reklám.
A kifogás azzal is érvel, hogy a vitatott műsorszám politikai reklámként való értékelését bizonyítja az a Beadványozó általa köztudomásúnak nevezett tény is, hogy a népszavazási kampányban részt vevők közül a Kormánnyal ellentétes álláspontot képviselők arra buzdítják a választókat, hogy ne menjenek el szavazni. Mivel ezt köztudomású ténynek nevezi, álláspontja szerint ezt külön bizonyítania nem kell. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a köztudomású tényeknek három csoportja van, a köztapasztalatú tények, a hosszabb ideje fennálló, széles körben ismert tények, mint pl. a történelmi események, valamint az emberek szélesebb körében valónak elfogadott tények. Kifogástevő állítása nem köztudomású tény, egyrészt mert az nem egy hosszabb ideje fennálló, történelmi vagy más közösségi tapasztalatra építő tényt rögzít, hanem abban saját véleményét fogalmazza meg a kampányban részt vevők álláspontjával kapcsolatban. Emellett indokolt hivatkozni arra is, hogy az országos népszavazási kampány több résztvevője is részvételre és az „igen” szavazatra buzdít. Beadványozó valójában saját álláspontját tekinti köztudomású ténynek, ami azonban akként nem értékelhető, ebből kifolyólag pedig nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a kifogásolt műsorszám politikai reklám és nem társadalmi célú reklám. A Bizottság megítélése szerint a népszavazási kampány időszakában, valamennyi kampányban részt vevőnek a kérdésre adandó válasza tekintetében nincsenek olyan köztudomásúként elfogadható tények, amelyekre Beadványozó állítása alapozható lenne. Ebből kifolyólag pedig Beadványozót terheli annak kötelezettsége, hogy a jogorvoslati kérelmében előterjesztett állításait konkrét bizonyítékokkal támassza alá. Ez azonban nem történt meg, így a Bizottság bizonyítottság hiányában nem fogadta el a fentiekben hivatkozott beadványozói érvelést.
A fentiekben kifejtett érvelés alapján a Nemzeti választási Bizottság nem találta megalapozottnak Beadványozó arra vonatkozó okfejtését, hogy a kifogásolt műsorszám politikai reklám.
A Nemzeti Választási Bizottság Beadványozónak arra vonatkozó állításával kapcsolatban, mely szerint a kifogással érintett magatartás arra irányul, hogy a Kormánynak az őt megillető 50 percen túli reklámideje legyen a TV2-n, az alábbiakat rögzíti.
Beadványozó köteles jogorvoslati kérelmében foglalt állítások bizonyítására, mivel a Ve. 43. § (1) bekezdése alapján a választási bizottság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján tisztázza a döntéshozatalhoz szükséges tényállást. A Nemzeti Választási Bizottság a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapítja meg, hogy Beadványozó nem bizonyította semmilyen ténnyel, adattal, nyilatkozattal, irattal a fentiekben hivatkozott állítását. Konkrét bizonyítékok hiányában viszont a kifogásban előadott állítást és jogszabálysértést nem lehet mivel összevetni.
Megjegyzendő, hogy mivel a Bizottság nem találta megalapozottnak azt a beadványozói érvelést, hogy a kifogásolt műsorszám politikai reklám, ezért annak időtartama nem számít bele a Kormányt a TV2-n politikai reklám közzétételére megillető 50 percbe.
A fent leírtak alapján a Nemzeti Választási Bizottság a kifogásnak nem adott helyt, azt a Ve. 220. §-a alapján elutasította.
III.
A határozat az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésén, XXIII. cikk (7) bekezdésén, az Nsztv. 1. §-án, 69. §-án, a Ve. 43. §-án, 146. § a) pontján, a 147-147/E. §-okon, a 147/F. §-án, a 220. §-án, az Mttv. 32. §-án, 203. § 55. pontján és 64. pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, 223. § (1) bekezdésén, 224. § (1) és (5) bekezdésein, az Nsztv. 79. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2016. szeptember 30.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke