A Nemzeti Választási Bizottság
1031/2018. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Vajnai Attila magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 5 igen és 5 nem szavazattal, az elnök szavazatával – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés módosítsa a 2011. évi CLXIII. törvényt az ügyészségről oly módon, hogy a 25. § kiegészül az alábbiakkal: „(3) A legfőbb ügyész az Alaptörvény és a nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló törvények betartásával együttműködik az Európai Ügyészséggel”?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2018. november 9-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező – magánszemélyként – 2018. október 5-én személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 58 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 51 felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát, mivel a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az adatvédelmi nyilvántartásba való bejelentési kötelezettség]
[3] Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvénynek az Európai Unió adatvédelmi reformjával összefüggő módosításáról, valamint más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2018. évi XXXVIII. törvény 2018. július 26-ai hatálybalépésével megszüntette az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény szerinti adatvédelmi nyilvántartás intézményét.
[4] Mivel az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített, az adatvédelmi nyilvántartásba való bejelentkezési kötelezettség teljesítésének jogi feltételei a kezdeményezés benyújtásának időpontjában már nem álltak fenn, ezért a Bizottság álláspontja szerint a teljesítés elmaradásához jogkövetkezmény nem fűzhető.
III.
[Az országos népszavazás funkciója]
[5] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[6] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[7] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
[8] Emellett, ahogyan azt az Nsztv. preambuluma is rögzíti, az országos népszavazási célja, hogy a politikai közösség az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében közvetlenül, népszavazás útján is részt vehessen. Az országos népszavazás immáron az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdésében deklarált, a képviseleti hatalomgyakorlásához képést kivételes jellegének egyik legfontosabb kö-vetkezménye, hogy a választópolgárok csak olyan társadalmi kérdésekben dönt-senek népszavazás útján, amelyek az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek körén belül értelmezhetőek. Az ügyek kiemelt fontosságú minősítése tekintetében ennek megfelelően nemcsak önmagában az érintettek száma, vagy a felvetett ügy országos jellege, hanem az adott kérdés társadalmi életviszonyokat érintő súlya és jelentősége is vizsgálandó.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[9] Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[10] A választópolgári egyértelműség tekintetében a Kúria számos szempontot fogalmazott meg, mely szerint a kérdéssel szemben követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni. Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz (Knk.IV.37.458/2015/3., Kvk.37.300/2012/2., Knk.IV.37.356/2015/2. Knk.IV.37.457/2015/3. számú végzések).
[11] Szervező által benyújtott népszavazási kérdés arra irányul, hogy az Országgyűlés egészítse ki az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 25. §-át oly módon, hogy a legfőbb ügyész számára előírja az Alaptörvény és a hatályos törvényi rendelkezések figyelembevételével az Európai Ügyészséggel való „együttműködési” kötelezettséget.
[12] Magyarországnak az Európai Ügyészséggel való együttműködése jóideje a közbeszéd tárgyát képező téma, több politkiai párt, illetve a közéleti tevékenységet folytató személy fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét. A közéleti diskurzus okán az Európai Ügyészséggel való együttműködés olyan aktuálpolitikai kérdés, mellyel a választópolgárok nagy része találkozhatott, a témában a demokratikus közvéleményt alakító és befolyásoló számos álláspont került kifejtésre.
[13] Figyelemmel arra, hogy ez a téma több mint két éve foglalkoztatja a közvéleményt, magánszemélyek és pártok is nyújtottak be a Nemzeti Választási Bizottsághoz olyan népszavazási kezdeményezéseket, amelyek arra irányultak, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Ügyészség létrehozására irányuló megerősített együttműködéshez. (Lásd:104/2018. NVB határozat, 133/2017. NVB határozat, 131/2017. NVB határozat, 54/2015. NVB határozat, melyet a Kúria Knk.IV.37.359/2015/3. számú végzésével helybenhagyott).
[14] A Bizottság hivatkozott döntéseiben, melyek közül az 54/2015. NVB határozatban foglalt érvelést a Kúria is helybenhagyta, két okra alapozta a kezdeményezések hitelesítésének a megtagadását: az egyik, hogy az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló 2017/1939 rendelethez (a továbbiakban: EPPO rendelet) való csatlakozásról szóló döntés nem az Országgyűlés, hanem a Kormány hatáskörébe tartozik, ennél fogva az erre irányuló kérdés az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésébe ütközik. A másik indok, hogy a megerősített együttműködéshez való csatlakozás szükségszerűen eredményezi az Alaptörvény 29. § cikkének módosítását, amely a legfőbb ügyészt és a hazai ügyészi szervezetrendszert a nemzeti büntetőigény kizárólagos érvényesítőjeként nevesíti. Az EPPO Rendelethez való csatlakozással az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények esetében a vádképviseletei hatáskört meg kellene osztani a magyar ügyészségnek az Európai Ügyészséggel, e hatáskörnek az Európai Unió intézményei útján történő közös gyakorolásához azonban kifejezett és egyértelmű országgyűlési döntés mellett az Alaptörvény 29. cikkének módosítása is szükséges. [Kúria Knk.IV.37.359/2015/3. számú végzés] Mindez azt jelenti, hogy a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti tiltott tárgykört is érinti.
[15] A korábban vizsgált kérdésektől eltérően Szervező nem abban kéri a választópolgárok véleményét, hogy a Kormány kezdeményezze az EPPO Rendelethez való csatlakozást, megkerülve így az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabállyal direkt módon ellentétes kérdésfeltevést, illetve a már jogerősen elbírált kérdések megismétlését, hanem a legfőbb ügyész együttműködéséről kérdezi a választópolgárok véleményét.
[16] A Bizottság álláspontja szerint a választópolgár számára azért megtévesztő a kérdés, mert a népszavazáson megjelenő választópolgárok döntő többsége azt gondolhatja, abban a kérdésben nyilvánít véleményt, hogy Magyarország csatlakozzon-e a megerősített együttműködéshez. Ezt a tévedést tovább erősíti az is, hogy az Európai Ügyészség lértehozásáról szóló rendelet nevében is az „együttműködés” szó szerepel. E választópolgári feltételezés annak ellenére valószínűsíthető, hogy egy ilyen tartalmú kérdés, a korábbi NVB és kúriai döntések alapján is, az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdés és (3) bekezdés a) pontjának sérelme okán nem lehet országos népszavazás tárgya. A választópolgároktól ugyanis nem várható el annak cizellált ismerete, hogy az együttműködésre kötelezés törvénybe foglalása sem eredményezheti a legfőbb ügyész – és rajta keresztül az ügyészség - „csatlakozását” a megerősített együttműködéshez, mivel ilyen szándék kinyi-lvánítására csak a Kormány rendelkezik hatáskörrel, másrészt, hogy a legfőbb ügyész és az Európai Ügyészség közötti közreműködés megvalósulása tágabb értelemben a megerősített együttműkődéshez való csatlakozás nélkül, pl. jogsegélykérelem vagy egyéb, hatáskörmegosztást nem eredményező módon is megvalósulhat. A Kúria hasonló érvelést alkalmazott a Knk.VII.37.997/2016/4. számú végzésében, ahol egy törvény hatályon kívül helyezésére irányuló országos népszavazási kérdés kapcsán fejtette ki, hogy nem felel meg az egyértelműség követelményének a kérdés, ha a választópolgár által feltételezett, a kérdéssel elérhető eredmény és a népszavazás valós kimenetele között lényeges eltérés van. A téves feltételezés pedig a kérdés megtévesztő jellegére vezethető vissza.
[17] A Bizottság a kérdésegyértelműség vizsgálata során nem tekinthet el attól a körülménytől sem, hogy a hatályos szabályozás alapján az Európai Ügyésszéggel való együttműködés egy a hatályos jog által szabályozott, megvalósult cél, és amelynek nem szükségszerű feltétele a megerősített együttműködéshez való csatlakozás.
[18] Az EPPO rendelet 99. cikke szerint az Európai Ügyészség – ha az feladatainak ellátáshoz szükséges – együttműködési kapcsolatokat alakíthat ki, közvetlenül információkat cserélhet, illetve munkamegállapodásokat köthet – többek között – az együttműködésben részt nem vevő uniós tagállamok hatóságaival, ez utóbbi megállapodások azonban csak technikai és operatív jellegűek lehetnek.
[19] Az EPPO rendelet 105. cikke határozza meg a megerősített együttműködésben részt nem vevő tagállamokkal való kapcsolat általános szabályait, így rendelkezik egyrészt arról, hogy a fent említett munkamegállapodások tárgya lehet különösen a stratégiai információk cseréje, valamint összekötő tisztviselők Európai Ügyészséghez való kirendelése, illetve arról, hogy az Európai Ügyészség az együttműködés megkönnyítése érdekében a részt nem vevő tagállamokban kapcsolattartó pontokat jelölhet ki. A 105. cikk (3) bekezdése alapján a résztvevő tagállamok az Európai Ügyészséget – a hatáskörébe tartozó ügyekben – illetékes hatóságként jelentik be a részt nem vevő tagállamokkal való kapcsolataik során a büntetőügyekben való igazságügyi együttműködés területén alkalmazandó uniós jogi aktusok végrehajtása tekintetében, azaz e körben a részt nem vevő tagállamoknak az Európai Ügyészséget olyan entitásnak kell majd tekinteniük, amely a nemzetközi együttműködésnek teljes értékű alanya. Ennek eredményeként a legfőbb ügyész az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: EUtv.) rendelkezései – tehát egy már ma is hatályos jogszabály – alapján az ott meghatározottak szerint az együttműködésbe a bejelentés alapján belépő Európai Ügyészséggel köteles együttműködni.
[20] Bár Magyarország nem vesz részt a megerősített együttműködésben, de az Európai Unió tagállamaként az Európai Unióról Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSz) 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködési kötelezettség vonatkozik rá. A lojális együttműködés elve az Unió és a tagállamok viszonyában többek között azt jelenti, hogy segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában, a tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket, valamint segítik az Uniót feladatainak teljesítésében, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását.
[21] A fent leírtak alapján Magyarországnak, mint Uniós tagállamnak az EUSz 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködési kötelezettsége alapján az EPPO rendelet 105. cikkében meghatározott keretek között együttműködési kötelezettsége áll fenn az Európai Ügyészséggel, ha feladatának ellátásához az szükséges.
[22] Az EPPO rendelet 99. cikke határozza meg az együttműködés formáját, amely szerint ebben az esetben az Európai Ügyészség a megerősített együttműködésben részt nem vevő uniós tagállam hatóságával munkamegállapodást köt. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben az Európai Ügyészség úgy ítéli meg, hogy az unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmény felderítéséhez szükséges nyomozás vagy vádhatósági eljárás lefolytatása érdekében a magyar ügyészséggel együttműködési kapcsolatot kíván kialakítani, úgy lehetőség van a két szerv közötti munkamegállapodás megkötésére, melyben az együttműködés részleteit meghatározzák. E körben fontos annak hangsúlyozása, hogy ennek a megállapodásnak a részes felei a tagállami hatóság és az Európai Ügyészség. Egy a Magyarország tekintetében megkötésre kerülő munkamegállapodás alanya tehát nem a magyar Országgyűlés, hanem valamely magyar hatóság, így pl. az ügyészség, amely feladat- és hatásköréből adódóan alkalmas arra, hogy elősegítse az Európai Ügyészség által folytatott büntetőeljárás lefolytatását. Mindezek alapján a kérdéssel összefüggésben a választópolgári egyértelműség sérelmén túl felmerül az is, hogy az ellentétes az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabállyal, mely szerint országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
[23] Az EPPO Rendeletben a megerősített együttműködésben részt nem vevő tagállamokkal való együttműködésen túl az Európai Ügyészséggel való munkakapcsolat azáltal is megvalósulhat, hogy az eljárási jogsegélykérelemnek minősülő megkeresést bocsát ki, amelyet a részt nem vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatósága a magasabb szintű jogi kötelezettségekre (elsősorban EUSz, EUMSz) tekintettel szintén köteles teljesíteni. Ily módon a kérdésben foglalt azon kitétel, mely szerint a legfőbb ügyész együttműködik az Európai Ügyészséggel, a belső jog részét képező EUSz alapján jelenleg is szabályozott kérdés.
[24] Ugyanez merül fel a kezdeményezés azon része tekintetében is, hogy az együttműködésnek az Alaptörvény és a nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló törvények betartásával kell megvalósulnia.
[25] Az Alaptörvény rögzíti, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. A T) cikk (2) bekezdése szerint a törvény jogszabály, mely a (3) bekezdés szerint nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.
[26] Az Ütv. 3. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ügyészség független, csak a törvényeknek alárendelt önálló alkotmányos szervezet. A 7. § (1) bekezdése szerint az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak munkájuk során és magatartásukban az Alaptörvényt és a jogszabályokat kötelesek megtartani.
[27] Az Alaptörvény és az Ütv. idézett rendelkezéseiből egyaránt megállapítható, hogy az ügyészség illetve a legfőbb ügyész feladat- és hatáskörének gyakorlása során minden esetben az Alaptörvény és a hatályos törvényi rendelkezések betartásával jár el, mely utóbbiak a T) cikk (3) bekezdése alapján nem lehetnek ellentétesek az Alaptörvénnyel.
[28] Mindez azt jelenti, hogy a kezdeményezés valójában egy olyan rendelkezéssel kívánja kiegészíteni az Ütv. 25. §-át, amelyben foglalt kötelezettségek a belső jog részét képező jogszabályokban, így az EUSz-ban, az Alaptörvényben és az Ütv.-ben, valamint az EUtv.-ben jelenleg is rögzítve vannak.
[29] A fent elírtak alapján a népszavazási kérdés értelmezhető úgy is, hogy annak valódi célja egyfajta megerősítő népszavazás tartása. A törvényt megerősítő népszavazás intézménye azonban a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény által nevesített jogintézmény volt, amely az Alaptörvény hatálybalépésével megszüntetésre került. Ennek okán országos népszavazási kezdeményezés nem irányulhat az Országyűlés által elfogadott törvény megerősítésére. Az Nsztv. 31. §-a alapján a népszavazás által keletkeztetett törvényalkotási kötelezettség új eddig nem szabályozott magatartási szabályok megalkotását vagy hatályos törvény módosítását jelenti. Jelen kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazásból fakadó jogalkotási kötelezettség azonban sem új szabályok megalkotására, sem meglévő szabály módosítására nem irányulna.
[30] A kezdeményezés abban az értelmezésében, hogy az egy már létező együttműködési kötelezettség megismétlésére irányul, a fentieken túl ellentétes a népszavazásnak az Nsztv. preambulumában megfogalmazott rendeltetésével, amely szerint annak célja, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében a választópolgárokat állásfoglalásra késztesse. Mivel a hatályos jogrend már rendelkezik az ügyészség és az Európai Ügyészség közötti együttműködésről, ezért a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás, annak támogatottsága esetén valójában semmilyen változást nem eredményezne a jogviszonyokban. A már meglévő szabályozás okán az Országgyűlés által megalkotott törvény a hatályos szabályozás megismétlése lenne, vagyis a választópolgári támogatottság valójában nem jelentene érdemi döntést, illetve ebben az összefüggésben a kezdeményezés semmiképpen nem tekinthető az ország sorsát érintő legfontosabb ügynek.
[31] A kérdés további értelmezése alapján az is felvethető, hogy a kérdés azáltal, hogy megismétli a legfőbb ügyésznek a hatályos jogban már deklarált köte-lezettségeit, alkalmas arra, hogy a választópolgárok számára annak téves látszatát keltse, hogy ezek a kötelezettségek eddig nem léteztek és a kezdeményezés által kerülnének bevezetésre.
[32] A kezdeményezéssel kapcsolatban elmondható, hogy az jelenlegi megfogalmazásával nem segíti a választópolgárt annak eldöntésében, hogy milyen tartalmú legfőbb ügyészi „együttműködés”-ről kellene döntést hoznia. Egy olyanról, amely valójában nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik és kizárólag az Alaptörvény módosításával lenne megvalósítható, vagy egy olyan együttműködésről, amely a hatályos jog alapján jelenleg is megvalósul, amelynek fényében viszont a kezdeményezés támogatásának nem lehet valós eredménye, mivel az már létezik.
A fentiekben írt bizonytalanság magában hordozza annak veszélyét, hogy a kérdés hitelesítése esetén a választópolgárok az aláírásgyűjtés és a szavazás alkalmával nem lennének tisztában azzal, hogy mit támogatnak, illetve miről szavaznak. Amiatt, hogy a választópolgár számára kétséges, többféleképpen értelmezhető a kérdésben foglalt tartalom, valójában a kezdeményezés várható hatásával sincs tisztában, ebből kifolyólag pedig azt sem látja át, hogy az eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változnának. [Knk.VII.37.371/2017/2. számú végzés]. Ahogyan a Kúria azt a Knk.IV.37.132/2016/4. és a Knk.IV. 37.133/2016/4. számú határozataiban megállapította, bizonyosan sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs lehetősége átlátni döntésének valamennyi érdemi következményét, melybe bele-tartozik az is, hogy azt sem tudja felismerni, hogy nincs is kézzel fogható eredménye a véleménynyilvánításának.
V.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[33] A határozat az Alaptörvény T) cikk (2) és (3) bekezdésén, a 8. cikk (2) és (3) bekezdés a) pontján, a 29. cikkén, az Nsztv. preambulumán, a 3. § (1) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, a 31. §-án, az Ütv. 3. § (1) bekezdésén és a 7. § (1) bekezdésén, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésén, a 16. cikk (1) és (2) bekezdésén, az EPPO rendelet 4. cikkén, a 24. cikk (2) bekezdésén, a 27. cikkén, a 99. cikkén és a 105. cikkén, az EUtv. 42. § (6) bekezdésén, 66/A. § (7) bekezdésén, 70/A. §-án, 70/B. § (1) bekezdésén, 70/C. § (1) bekezdésén, 104. § (5) és (10) bekezdésén, valamint 106. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án; az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2018. október 25.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke