A Nemzeti Választási Bizottság
66/2015. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság B. S. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott fellebbezés tárgyában meghozza a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a Veszprém megye 03. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 37/2015. (IV. 02.) OEVB határozatát – jelen határozatban foglalt indokolás kiegészítéssel – helybenhagyja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2015. április 11-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
Beadványozó 2015. április 1-jén kifogást nyújtott be a Veszprém megye 03. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB), melyben előadta, hogy a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel a Fidesz Tapolcai Szervezete a jogait nem jóhiszeműen és nem rendeltetésszerűen gyakorolta. Előadta, hogy a Fidesz Tapolcai Szervezete közösségi oldalán 2015. március 29-én a kifogásban megjelölt linken megosztott egy videót „Pad Ferenc bemutatkozik” címmel, amely a kifogás benyújtásakor még elérhető volt. A kifogástevő rögzítette, hogy a Fidesz Tapolcai Szervezete a videóban megjelenő alábbi közlésekkel „A cég vezetői között ott ült Pad Ferenc”; „Pad Ferenc dolga az lett volna, hogy megakadályozza a katasztrófát, de ő semmit sem tett” valótlan tényeket híresztel, illetve sérti Pad Ferenc becsületét. Véleménye szerint a választók jogos érdekét sérti, hogy valótlan tényállítások jelennek meg egy jelöltről, ugyanis tárgybeli valótlan állítások vagy becsületsértő közlések alkalmasak arra, hogy a közvéleményt, így a választókat negatívan befolyásolják. A kifogástevő álláspontja szerint a választási kampányidőszakban helye van akár az éles kritika megfogalmazásának is, illetve a közvélemény figyelme felhívásának jogsértésekre, még abban az esetben is, ha ez sérelmes az egyénre nézve, nincs helye azonban valótlan tényállításnak. A kifogástevő álláspontja szerint azonban a videónak a kifogásában hivatkozott két mondata tényeket közöl és híresztel, nem pedig a Fidesz Tapolcai Szervezetének véleményét. A videóban megjelent azon állítás, mely szerint Pad Ferenc az iszapkatasztrófa idején a MAL Zrt. vezetőségi tagja volt, a kifogástevő állítása szerint nem felel meg a valóságnak, ráadásul e körben a videó olyan adatra hivatkozik, ami nyilvánosan is hozzáférhető, ellenőrizhető.
A kifogástevő megítélése szerint a Fidesz Tapolcai Szervezete megsérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját azzal, hogy valótlan tényállításokat híresztel a nyilvánosság előtt. A Szervezet megsértette továbbá Ptk. 2:45. § (2) bekezdése alapján Pad Ferenc jó hírnévhez való jogát is. Ebből kifolyólag megítélése szerint helye van a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria jogalkalmazási gyakorlata alapján is a jogsértés megállapításának, azaz a hivatkozott választási alapelv megsértése megállapításának. Rögzítette, hogy amennyiben a választási bizottság arra az álláspontra jut, hogy nem tényállításról, hanem véleménynyilvánításról van szó, akkor e körben előadta, hogy a sérelmezett közlés önkényes, mivel semmilyen olyan adat vagy tény nem áll rendelkezésre, amelyből levonható az a következtetés, amelyet a közlő sérelmesen közölt. Az önkényes közlés pedig megítélése szerint sérti Pad Ferenc becsületét, így a már hivatkozott törvényi rendelkezésbe ütközik.
A kifogástevő előadta, hogy Pad Ferenc 2010. szeptember – októberében nem volt a MAL Zrt. vezetőségének tagja, hanem felügyelőbizottsági tag volt. Ennek bizonyítására csatolta a gazdasági társaság cégtörténetét, pontosan megjelölve Pad Ferenc bejegyzését. Rögzítette, hogy a felügyelőbizottság ellenőrző tevékenységet végez, így még csak köznyelvileg sem lehet egy FEB-tagot a vezetőség körébe sorolni. Beadványában idézte a 2010 októberében hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvénynek a gazdasági társaság ügyvezetésére vonatkozó 21. § (1)-(4) bekezdéseit, valamint a felügyelőbizottságról rendelkező 33. § (1) bekezdését.
A kifogástevő beadványában rögzítette továbbá, hogy Pad Ferenc semmit sem tudott tenni a tragédia elkerülése érdekében. Ha tudott volna bármit is tenni, akkor az életek védelme érdekében meg is tette volna. „Csak azért mert Pad Ferenc felügyelőbizottsági tag volt, valamint munkavállaló, attól még egy ilyen kijelentésre a közlő (adott esetben a híresztelő) még értékítéletet alkotva sem vetemedhet.” Álláspontja szerint a videóban foglalt valótlan tények híresztelésével a Fidesz Tapolcai Szervezete gyakorlatilag Pad Ferenc büntetőjogi felelősségét veti fel. A kifogástevő azt is rögzítette, hogy az iszapkatasztrófával összefüggésben a büntetőeljárás még tart, abban ítélet még csak első fokon sem született és Pad Ferenc büntetőjogi felelőssége az eljárás során nem merült fel. Kifogásához egy cd-t is csatolt melyen a sérelmezett videó tekinthető meg, valamint a facebook oldalról felvételeket készített, amelyek a videó megosztásának tényét, valamint a videóban sérelmezett kijelentéseket rögzítik.
A leírtak alapján kérte, hogy az OEVB a kifogást érdemben vizsgálja meg, az abban foglaltaknak adjon helyt, állapítsa meg, hogy a Fidesz Tapolcai Szervezete jogsértést követett el, a további jogsértéstől tiltsa el, valamint a választási kampány szabályainak megsértése miatt szabjon ki bírságot. Kérte, hogy az OEVB a bírság mértékét a törvényi maximumon határozza meg azon okból, hogy „egy jelöltet emberi életek elvesztését okozó tragédia vonatkozásában úgy állít be, mintha ez ellen a tragédia ellen a jelölt munkaköréből vagy megbízatásából fakadóan tenni tudott volna, de mégsem tett semmit”.
Az OEVB 37/2015. (IV. 02.) számú határozatában a kifogást érdemben vizsgálta és azt elutasította. Az OEVB határozatát arra alapozta, hogy ahogyan az a kifogáshoz csatolt bizonyítékból is megállapítható, Pad Ferenc az iszapkatasztrófa idején a MAL Zrt. Felügyelő Bizottságának tagja volt. Az OEVB álláspontja szerint a felügyelő bizottsági tagság a közfelfogás szerint egyenértékű a társaság vezetőségi tagságával, figyelemmel arra is, hogy a felügyelő bizottságnak és tagjainak jogi kötelezettségei közé tartozik minden a vállalat működésével kapcsolatos anomália jelzése. Az OEVB a kifogás elutasításának indokaként rögzítette azt is, hogy „az is köztudomású, hogy a vállalat részéről senki sem tett semmit a tragédia elkerülése érdekében”, mellyel azonos álláspontot a kifogástevő is rögzített Pad Ferenc vonatkozásában beadványában.
II.
A Beadványozó az OEVB 37/2015. (IV. 02.) határozatával szemben 2015. április 5-én 10 óra 10 perckor fellebbezéssel élt. Álláspontja szerint az OEVB hivatkozott határozata a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási eljárási alapelvet, a Ve. 43. §-ának és 46. §-ának rendelkezéseit sérti.
Fellebbezésében előadta, hogy az OEVB határozata sérti a Ve.-nek a tényállás megállapítására vonatkozó 43. §-ának rendelkezéseit, mert nem vizsgálta a Fidesz Tapolcai Szervezete által megosztott videóban foglalt közlés célját, formáját, ezeket nem vonta mérlegelési jogkörébe, így okszerűtlen álláspontra jutott, mely döntése törvénysértő voltát eredményezte. A Beadványozó azt is rögzítette, hogy az OEVB döntése érdemi indokolást nem tartalmaz, így ebből kifolyólag sérti a Ve.- nek a határozat tartalmi elemeire vonatkozó 46. §-ának rendelkezéseit. A Beadványozó fellebbezésében idézte a Nemzeti Választási Bizottság 2015. február 12-én hozott, 17/2015. NVB határozatában elfoglalt, a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt eljárási alapelvek értelmezésével kapcsolatos – a Kúria több döntése által is megerősített – álláspontját. A Nemzeti Választási Bizottság határozatában foglalt érvelésre alapozva a Beadványozó rögzítette, hogy a Fidesz Tapolcai Szervezete által híresztelt, a kifogás tárgyává tett két állítás ténymegállapítás, melyek tényszerűen és többszörösen eltérnek a valóságtól. A választópolgárok valóságtól eltérő tájékoztatása pedig a Ve. 2. § (1) bekezdés újonnan hivatkozott a) pontjába, valamint az e) pontjában foglalt alapelv sérelmét valósítja meg. A Beadványozó rögzítette, hogy kifogásában foglaltakat változatlanul és teljes mértékben fenntartja. Ismételten megerősítette kifogásában elfoglalt azon álláspontot, mely szerint Pad Ferenc sem jogi értelemben sem a közfelfogás szerint nem volt a MAL Zrt. vezetőségi tagja. Vitatta az OEVB határozatában elfoglalt, ezzel ellentétes álláspontot, utalva arra, hogy maga a bizottság sem tudta jogszabályokból levezetni állítását.
A Beadványozó rögzítette, hogy az OEVB kifogásában írt azon kijelentését, mely szerint „Éppen a kifogást előterjesztő a 3. oldal 5. pontjában rögzíti, hogy „Pad Ferenc dolga az lett volna, hogy megakadályozza a katasztrófát, de ő semmit sem tett.” helytelen tartalommal értelmezte, annak első felét – „Pad Ferenc emberi jogait két lábbal tiporja az a közlés, hogy..” – nem vette figyelembe. Rögzítette továbbá, hogy az iszapkatasztrófával összefüggésben kollektív felelősséget megállapítani nem lehet, az OEVB azonban határozatában mégis ezt teszi. Továbbá előadta, hogy a vörösiszap-katasztrófa miatt jelenleg is büntetőeljárás van folyamatban, az ügynek 15 terheltje van, Pad Ferenc azonban nincs a terheltek között, ebből kifolyólag Pad Ferenc becsületét a Fidesz Tapolcai Szervezete által megosztott videóban megjelent állítások súlyosan sértik.
Mindezek alapján kérte, hogy a Nemzeti Választási Bizottság az OEVB 37/2015. (IV. 02.) számú határozatát változtassa meg és kifogásának adjon helyt.
III.
A Ve. 231. § (4) bekezdése alapján a fellebbezés alapján az annak elbírálására jogosult választási bizottság a sérelmezett határozatot és az azt megelőző eljárást vizsgálja.
A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a kifogás és a fellebbezés is arra irányul, hogy a Beadványozó álláspontja szerint a Fidesz Tapolcai Szervezete által közösségi oldalán közzétett, a „Pad Ferenc bemutatkozik” című videóban megjelent „A cég vezetői között ott ült Pad Ferenc”; „Pad Ferenc dolga az lett volna, hogy megakadályozza a katasztrófát, de ő semmit sem tett” kijelentések valótlan tényállítások, mely állítások híresztelésével a Fidesz Tapolcai Szervezete megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt eljárási alapelvet és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:45. § (2) bekezdését.
A Nemzeti Választási Bizottság az ügy elbírálása során irányadónak tekinti az Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) AB határozatában kifejtett álláspontját, melyben az Alkotmánybíróság a kifogástevő által is idézett 17/2015. NVB határozatot helyben hagyó, a Kúria Kvk.I.37.191/2015/3. számú végzése kapcsán állapította meg annak alaptörvény-ellenességét. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatának jelen ügy szempontjából releváns rendelkezései – Indokolás [23] – [28] – az alábbiakat rögzítik:
„Az Alkotmánybíróság 1/2013. (I. 7.) AB határozata indokolásának [93]–[94] bekezdése értelmében az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampánytevékenységre. (..) Az Alkotmánybíróság a 7/2014. (III. 7.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) átfogóan és részletezően értékelte a közszereplők személyiségi jogainak korlátozhatóságát a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása érdekében. A választási kampány a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. E nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. A választási kampány során tehát nemcsak egyszerűen a közügyeket vitatják meg az emberek, hanem tájékozódnak annak érdekében, hogy a szavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni. A jelen ügyben ez azért releváns, mert az alkotmányossági vizsgálat tárgyát képező bírói döntés választási kampány során tett konkrét megnyilvánulást érint.
Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban kifejtette, hogy a közügyek szabad megvitatásához fontos társadalmi érdek fűződik. Az Abh. ezen fontos társadalmi érdek érvényesülésének alaptörvényi összefüggéseit megragadva, hangsúlyozta: „az Alaptörvény megerősítette az alkotmánybírósági gyakorlatban kialakult azt az értelmezést, mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes” (Indokolás [23]).
Választási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait. Ez mindenekelőtt annyit jelent, hogy az egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, s ennek elérése érdekében nyíltan és akár kendőzetlenül is megnyilvánulhatnak. Társadalmi érdek, hogy a kampányban nemcsak a közügyeket, hanem az egyes jelöltek alkalmasságát és a jelölő/támogató szervezet programját is megvitassák. Ez alkalmanként kemény verbális csatározásokat is jelenthet, de ez része a kampány során megvalósuló véleménynyilvánítási szabadságnak. Ha jogvitára kerül sor, a bíróságnak az Alaptörvény 28. cikkében foglaltak szerint kell eljárnia, vagyis úgy, hogy a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék.
(..) Az értékítélet illetve a tényállítás közötti különbségtétel alkotmányossági relevanciája az Abh.-ban kifejtettek szerint a következő: „A véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne. A szólás- és sajtószabadság határainak megvonásánál mindazonáltal indokolt különbséget tenni az értékítéletek és a tényállítások védettsége között [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230.]. Míg vélemények esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen, addig a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt.” (Abh., Indokolás [49])
Az is fontos szempont, hogy azok a közszereplők, akik nyíltan vállalhatnak közéleti-politikai szerepet (szemben például egy bíró idevonatkozó lehetőségeivel), meg is tudják magukat védeni az alaptalan megnyilvánulásokkal szemben a nyilvánosság előtt. Erre minden lehetőség adott például egy választási kampány során az országgyűlési képviselőjelölteknek. A véleménynyilvánítás szabadsága tehát fokozottan érvényesül olyan értékítéletekkel kapcsolatban, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak, netán képi (elvont) formában jelennek meg.”
A Nemzeti Választási Bizottság hivatkozik továbbá a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban foglaltakra is – Indokolás [27], [28] – amely döntésében az Alkotmánybíróság a büntetőjogi felelősségre vonással szemben a véleménynyilvánítási szabadság védelmének adott elsőbbséget. E döntésében az Alkotmánybíróság hivatkozva a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában foglaltakra rögzítette, hogy „A demokratikus társadalom létezésének és fejlődésének nélkülözhetetlen eleme a közügyek vitatása, amely feltételezi a különböző politikai nézetek, vélemények kinyilvánítását, a közhatalom működésének bírálatát. A demokratikus hagyományokkal rendelkező társadalmak tapasztalatai szerint is e vitákban esetenként kellemetlen, éles, esetleg igazságtalan támadásokat intéznek a kormányzat és a közhivatalnokok ellen és nyilvánosságra kerülnek olyan tények is, amelyek a közéleti szereplők becsületének csorbítására alkalmasak” (ABH 1994, 219, 228.). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a demokrácia lényegi eleméhez tartozik az állami és önkormányzati intézményrendszer működésének és tevékenységének szabad bírálata, kritikája még akkor is, ha a kritika túlzó jellegű értékítélet formájában ölt testet (ABH 1994, 219, 230.).
Mindezek miatt a közszereplőket támadó kritikát és bírálatot a véleménynyilvánítás szabadsága szélesebb körben védelmezi, mint az átlagpolgárt érő bírálatot. Az Alkotmánybíróság következetes felfogása szerint tehát a közügyekre vonatkozó és a közéletben szerepet vállaló személyek és szervezetek tevékenységét érintő véleménynyilvánítás erősebb alkotmányos védelmet élvez, és így korlátozhatósága szűkebb körben nyerhet alkotmányos igazolást. Ennek megfelelően a közügyek vitatását érintő véleményszabadság korlátozását előíró jogszabályokat megszorítóan szükséges értelmezni.„
A Nemzeti Választási Bizottság a hivatkozott alkotmánybírósági döntések alapján ezt követően a Beadványozó által a jogorvoslat tárgyává tett kijelentések megjelenésének módját, körülményét, annak tárgyát, kontextusát, a közlés apropóját adó eseményt valamint a közlés célját vizsgálta.
A sérelmezett kijelentések egy videóban jelentek meg, melyet a Fidesz Tapolcai Szervezete közösségi oldalán 2015. március 29-én közzétett, biztosítva ezzel azt, hogy a videó tartalma a választópolgárok széles köréhez eljusson. A videó megosztásának körülményét és apropóját a Veszprém megye 03. számú országgyűlési egyéni választókerületben 2015. április 12-ére kitűzött időközi országgyűlési képviselőválasztás adja, mely választáson Pad Ferenc a Magyar Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció közös jelöltjeként indul. A sérelmezett kijelentések tárgya Pad Ferencnek a 2010. október 4-én bekövetkezett ajkai vörösiszap-katasztrófa, – melyet az okozott, hogy a MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített, vörösiszap-tárolójának gátja átszakadt – idején betöltött tisztsége és tevékenysége. A Szervezet által közzétett videóban megjelent kijelentések a választói magatartás befolyásolására alkalmasak, a hivatkozott időközi választással összefüggésben a jelölt korábbi tevékenységének értékelésére, kritizálására irányulnak, egyben a személyével összefüggő kijelentések. A közlés célja pedig, hogy a választókat befolyásolja a 2015. április 12-én, az időközi választáson kinyilvánított akaratukban, rávilágítva arra, hogy a Fidesz Tapolcai Szervezetének álláspontja, véleménye szerint az időközi választáson megszerezhető országgyűlési képviselői mandátum betöltésére Pad Ferenc a videóban foglaltak alapján nem alkalmas.
A Nemzeti Választási Bizottság a leírtak alapján rögzíti, hogy a kifogás és a fellebbezés tárgyává tett kijelentések a közügyekben, nevezetesen az időközi választással összefüggésben tett megszólalások, a jelölt alkalmasságáról szóló megnyilvánulások, ezáltal a közügyek szabad vitatásával állnak összefüggésben. Ebből kifolyólag ezek a közlések a véleménynyilvánítás szabadsága nyújtotta, a fentiekben rögzített döntésekben részletezett, magasabb szintű védelmet élveznek. A videó kifogásolt tartalma, Pad Ferenccel, mint az időközi országgyűlési képviselőválasztás jelöltjével, vagyis közszereplővel szembeni értékítéletet kifejező olyan bírálat, melyből a videót megosztó Pad Ferenc politikusi mivoltának alkalmatlanságára kívánja felhívni a választók figyelmét.
A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben kifejtett indokok alapján tehát a jogorvoslati kérelem tárgyává tett „A cég vezetői között ott ült Pad Ferenc”; „Pad Ferenc dolga az lett volna, hogy megakadályozza a katasztrófát, de ő semmit sem tett” kijelentésekkel összefüggésben megállapította, hogy azok a közéleti vitát és az időközi választást érintő véleménynyilvánítások, melynek vitatására és cáfolatára az érintett jelöltnek a választási kampány során minden lehetősége adott. A videóban megjelent, a véleménynyilvánítás körébe tartozó kijelentések, értékítéletek tartalmának bizonyítására nincs törvényes lehetőség. Az érintett jelölt cáfolata lehet a választók meggyőzésére alkalmas eszköz a kampány hátra lévő időszakában, a véleménynyilvánítás azonban jogi felelősség megállapításának nem lehet alapja.
A Nemzeti Választási Bizottság egyetértve az OEVB határozatában is kifejtett állásponttal, rögzíti, hogy megítélése szerint a választópolgárok számára egy részvénytársaságnál betöltött felügyelőbizottsági tagság és a konkrét, vezetői tisztséget betöltő személyek köre koránt sem különül el olyan élesen, mint ahogyan arra a Beadványozó hivatkozik. Ahogyan az a jogorvoslati kérelmekből kiderül, a felügyelőbizottságnak meghatározó szerepe van egy gazdasági társaság életében, az ügyvezetésnek, a gazdasági társaság működésének tulajdonosi és közérdekvédelmi ellenőrzésére jogosult. Ez a kitüntetett szerep a köznyelvben azonosítható a gazdasági társaságban betöltött vezető pozícióval.
Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság osztva az OEVB határozatában foglalt döntést, rögzíti, hogy a Fidesz Tapolcai Szervezete által megosztott videónak a Beadványozó által sérelmezett tartalma – jelen határozatban foglalt részletes indokolás alapján – nem valósítja meg a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvének sérelmét, ebből kifolyólag a Szervezet tevékenysége sem jogsértő.
A kifogásban a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt eljárási alapelvi sérelmen túl a Beadványozó hivatkozott a Ptk. 2:45.§ (2) bekezdésének sérelmére is. E körben a Bizottság hivatkozva a Kúria Kvk.I.37.472/2009/8. számú végzésében és a Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.638/2014/2. számú végzésében foglaltakra rögzíti, hogy a Ptk.-nak a Beadványozó által felhívott rendelkezése sérelmének megállapítása választási kifogás és fellebbezés alapján nem kényszeríthető ki, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti alapelv sérelme pedig nem a választási jogviszonyon kívüli más jogszabály, hanem kizárólag a Ve. keretei között vizsgálandó.
A Beadványozónak a fellebbezésben rögzített álláspontjával ellentétben a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy nem jutott az OEVB okszerűtlen és törvénysértő álláspontra, a Bizottság osztja a kifogás elbírálása alapján hozott döntését. Emellett a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az OEVB határozata érdemi indokolást tartalmazott, amelyet ugyan a Bizottság további érvekkel egészített ki, ez azonban nem jelenti az OEVB határozatának a fellebbezésben hivatkozott törvénysértő voltát, a Ve. 43. és 46. §-ába ütközését.
A Nemzeti Választási Bizottság továbbá a fellebbezésben újonnan hivatkozott, a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, a választás tisztaságának megóvása jogsértéssel kapcsolatban – követve az 58/2015. NVB határozatában és a Kúria Kvk.I.37.394/2014/2.számú végzésében foglaltakat – rögzíti, hogy a másodfokú eljárás nem teremt arra lehetőséget a Beadványozó számára, hogy a korábbi eljárásban, így a kifogásban nem szereplő, újabb jogszabálysértést jelöljön meg fellebbezésében. Mivel a Nemzeti Választási Bizottság számára eljárási kötöttséget jelent az, hogy a másodfokú eljárás csak olyan kérdésben folytatható le, amelyben a kifogást előterjesztették, ezért a fellebbezésben újonnan megjelölt jogsértés vizsgálatát mellőzte.
Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján az OEVB 37/2015. (IV. 02.) számú határozatát jelen határozatban foglalt indokolás kiegészítéssel – helybenhagyja.
IV.
A határozat az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésén, Ve. 231. § (4) bekezdésén és az (5) bekezdés a) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1)-(2) és (5) bekezdésein, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2015. április 8.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke