A Nemzeti Választási Bizottság
60/2015. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Vajda Zoltán Tamás magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozza a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a nyilvános vagyonnyilatkozat tételére kötelezett személyekkel közös háztartásban élő hozzátartozók ingatlanszerzése csak akkor kerüljön bejegyzésre a földhivatali nyilvántartásban, ha a nyilvános vagyonnyilatkozat tételére kötelezett igazolja az ingatlanszerzésre vonatkozó adatok közzétételét?”
kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2015. április 23-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A népszavazási kezdeményezés Szervezője 2015. március 13-án személyesen összesen 24 támogató választópolgár adatait és aláírását tartalmazó aláírásgyűjtő ívet nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtott támogató aláírások megfeleltek az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására az aláírásgyűjtő ívek mellé csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-83037/2015. számú, 2015. március 10-én kelt határozatát, melyben a Hatóság Vajda Zoltánt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. §-ában rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai és tartalmi vizsgálatát, és mivel az a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítéséről vagy annak megtagadásáról a benyújtásától számított harminc napon belül dönt.
Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. A szervező által benyújtott kérdés csak abban az esetben hitelesíthető, ha az aláírásgyűjtő ív is megfelel a jogszabályban foglalt előírásoknak.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által benyújtott kérdés arra irányul, hogy a nyilvános vagyonnyilatkozat tételére kötelezett személyekkel közös háztartásban élő hozzátartozók ingatlanszerzésére vonatkozó adatok közzétételét követően kerüljön sor a tulajdonjog földhivatali bejegyzésére. A Nemzeti Választási Bizottság a hitelesítés során annak vizsgálatát látja szükségesnek, hogy a kérdés érint-e az Alaptörvényben rögzített tiltott tárgykört.
Az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése értelmében mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. Eszerint a személyes adatok alkotmányos védelmet élveznek, korlátozásukra – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében írtaknak megfelelően – más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
A Nemzeti Választási Bizottság jelen népszavazási kezdeményezéssel összefüggésben azt vizsgálja meg, hogy a nyilvános vagyonnyilatkozat tételre kötelezett személyekkel közös háztartásban élő hozzátartozók és az ingatlanszerzés során velük szerződéses jogviszonyba kerülő harmadik személyek a személyes adatainak közzététele ütközik-e az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésben rögzítettekbe.
Az Alkotmánybíróság több határozatában is kimondta, hogy a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút érvényű, nem korlátozhatatlan [2/1990. (II. 18.) AB határozat ABH 1990, 18, 20.; 24/1998. (VI. 9.) AB határozat ABH 1998, 191, 194.]. Az Alkotmánybíróság már a 2/1990. (II. 18.) AB határozatában megállapította, hogy „a személyes adatok védelme nem annyit jelent, hogy azokat az érintett személyen kívül semmiféle okból és semmilyen körülmények között nem ismerheti meg senki más” [ABH 1990, 18, 20. ]. „A személyes adatoknak az Alkotmányban biztosított védelméből nem következik, hogy jogszabály nem írhat elő személyes adatok közlésére vonatkozó kötelezettséget.” [55/2001. (XI. 29.) AB határozat ABH 2001, 442, 460.] A 15/1991. (IV. 13.) AB határozat szerint „kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek” [ABH 1991, 39, 41.].
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapíthatja meg, annak lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróságnak e rendelkezéssel kapcsolatban kialakított állandó gyakorlata szerint az állam csak akkor nyúlhat az alapvető jog korlátozásának végső eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos cél, érték védelme más módon nem érhető el. Szükséges továbbá az is, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek, tehát, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással [2/1990. (II. 18.) AB határozat, ABH 1990, 18, 23.; 20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 71.; 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.].
„Az alapvető jog lényeges tartalmának korlátozása tehát akkor állapítható meg, ha a korlátozás kényszerítő ok nélkül történik és az nem áll arányban az elérni kívánt cél fontosságával. A törvényhozó a korlátozás során tehát köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani, mert amennyiben az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható.” [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.]
Az Alkotmánybíróság a 44/2004. (XI. 23.) AB határozatában megfogalmazott álláspontja szerint: „A személyes adat nyilvánosságra hozatalát a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3. § (4) bekezdése szerint törvény közérdekből elrendelheti. Ekkor a személyes adat közérdekből nyilvános adattá válik és a közérdekű adatokéhoz hasonló jogi elbírálás alá esik, amelynek a szabályait az adatvédelmi törvény III. fejezete tartalmazza. [60/1994. (XII. 24.) AB határozat ABH 1994, 342, 354.]
Az Alkotmánybíróság 60/1994. (XII. 24.) AB határozatában azt is megállapította, hogy közérdek önmagában nem elég alapjog-korlátozás indokolására - hacsak maga az Alkotmány kifejezetten nem engedélyezi, mint például a kisajátítás esetében [Vö. 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 381.].
Az Alkotmánybíróság a 3110/2013. (VI. 4.) AB határozatában rögzítette, hogy a régi Alkotmány 59. § (1) bekezdés utolsó fordulata („mindenkit megillet […] a személyes adatok védelméhez való jog”) és az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés első fordulata („Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez”) tartalmilag megegyezik, az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény értelmezési szabályainak keretei között – irányadónak tekintette a korábbi Alkotmányon alapuló határozatokban kifejtett elvi jellegű megállapításokat. [ABH 2013, 49.]
A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben részletesen idézett Alkotmánybíróság által elvi éllel kimondottakat is irányadónak tekintette és azokra figyelemmel rögzíti, hogy személyes adat tehát általában nem lehet közzététel tárgya, azaz nem nyilvános, törvény azonban - az adatok körének kifejezett megjelölésével - elrendelheti a személyes adat bárki számára történő hozzáférhetővé tételét, illetve nyilvánosságra hozatalát, amennyiben az megfelel az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének, illetve a korlátozás szükségessége és arányossága megállapítható.
Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Szervező által benyújtott kérdésben szereplő személyes adatok nyilvánosságára vonatkozóan megvalósított alapjogi korlátozás megfelel-e az ismertetett alkotmányos követelményeknek.
Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szól 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) tartalmazza az információs önrendelkezési jog és az információszabadság biztosítása érdekében a személyes adatok védelmére vonatkozó, a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog érvényesülését szolgáló alapvető szabályokat.
Az Infotv. 3. §-ának 1. pontja szerint érintett az a természetes személy, aki bármely meghatározott, személyes adat alapján azonosított vagy - közvetlenül vagy közvetve - azonosítható. Az Infotv. 3. § 2. pontja szerint személyes adatnak minősül az érintettel kapcsolatba hozható adat - különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret -, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 6:215. § (2) bekezdésének második fordulata kimondja, ha a szerződés tárgya ingatlan, az adásvételi szerződést írásba kell foglalni. Az ingatlan-átruházási szerződés érvényességéről szóló XXV. számú Polgári Elvi Döntés I. pontja – melyet a Kúria 1/2014. Polgári jogegységi határozatában az új Ptk. alkalmazási körében is irányadónak tekintett – kimondja, hogy az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés érvényes létrejöttéhez a tartalmi követelmények szempontjából szükséges - és egyben elegendő -, ha a szerződésről készült okirat tartalmából a felek személye mellett az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánításuk kitűnik, továbbá ha az okirat tartalmazza az ingatlannak és az ellenszolgáltatásnak a megjelölését, vagy ha az átruházás ingyenes, ez az okirat tartalmából megállapítható.
A nyilvános vagyonnyilatkozat tételére kötelezett személyekkel közös háztartásban élő hozzátartozók ingatlanszerzésére vonatkozó adatokkal kapcsolatban – tekintettel az Infotv. 3. §-ának 1. és 2. pontjában foglalt rendelkezéseire – megállapítható, hogy nem csak az érintettel, de a vele szerződéses jogviszonyba kerülő harmadik fél személyére nézve is tartalmaznak személyes adatokat. Az ingatlan-nyilvántartásról 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 32. § (1) bekezdése rögzíti, hogy „az okiratnak - ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson - tartalmaznia kell:
a) az ügyfél természetes személyazonosító adatait, lakcímét és személyi azonosítóját,
b) a statisztikai számjellel rendelkező szervezet megnevezését, statisztikai azonosítóját, székhelyét, a bírósági, illetőleg cégbírósági bejegyzésének számát, egyházi jogi személy esetében nyilvántartási számát,
c) az érintett ingatlan pontos megjelölését (település neve, helyrajzi szám) és a bejegyzéssel érintett tulajdoni hányadot,
d) a jog vagy tény pontos megjelölését,
e) a jogváltozás jogcímét,
f) az érdekeltek megállapodását, a bejegyzett jogosult bejegyzést engedő - feltétlen és visszavonhatatlan - nyilatkozatát,
g) a szerződő felek állampolgárságra vonatkozó nyilatkozatát.”
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás következtében a kérdésben megjelölt – az ingatlanszerzésre vonatkozó – adatok nyilvánossá tétele olyan jogalkotási kötelezettséget teremtene a jogalkotó számára, amely nemcsak a vagyonnyilatkozat-tételére kötelezett személyekkel közös háztartásban élő hozzátartozók, de a velük szerződéses jogviszonyba kerülő harmadik fél személyes adatainak közzétételét is szükségszerűen előírná.
Az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről szóló 2007. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vnytv.) preambuluma szerint a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség indoka az alapvető jogok és kötelességek pártatlan és elfogulatlan érvényesítése, valamint a közélet tisztaságának biztosítása és a korrupció megelőzése, melynek érdekében és céljából a Vnytv. 3. §-a szerinti személy saját és a vele egy háztartásban élő hozzátartozók jövedelmi, érdekeltségi és vagyoni helyzetéről az Vnytv. mellékletében rögzített adattartalommal nyilatkozatot tesz.
A közélet tisztaságának és a korrupció megelőzésének eszköze a közszolgálatban álló személy és a vele egy háztartásban élő hozzátartók vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége, a transzparencia velük szemben érvényesül. A Vnytv. preambulumában megfogalmazott célok érvényesítése azonban nem szolgálhat alapul harmadik személy esetében a személyes adatai védelméhez való alapjogának a kérdésből következő mértékű lényeges korlátozásához.
A Bizottság rögzíti, hogy az Alaptörvény fent idézett rendelkezéseiből – és az Alkotmánybíróság által kimunkált gyakorlatból is – következik, hogy törvényhozó az alapjogi korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani. A Nemzeti Választási Bizottság szerint a kezdeményezésben szereplő a harmadik személy személyes adatai nyilvánosságával járó alapjogi korlátozásához szükséges Alaptörvényben rögzített alkotmányossági kritériumok nem állnak fent, így a Bizottság álláspontja szerint a jelen eljárásban megvizsgált kérdés alapján lefolytatott népszavazás az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott személyes adatok védelméhez fűződő alapjog lényeges tartalmát sértő vagy korlátozó jogalkotási kötelezettséget keletkezne.
Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdése taxatíve felsorolja azokat a tárgyköröket, melyekben nem lehet országos népszavazást tartani. A hivatkozott jogszabályhely a) pontja akként rendelkezik, hogy nem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről.
A fentiekben leírtak alapján Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani.
III.
Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.
Az Alkotmánybíróság a 20/2014. (VII. 3.) AB határozatában áttekintette a tulajdonhoz való jog korlátozásával összefüggő eddig kimunkált joggyakorlatát. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában kimondta, hogy tulajdonhoz való jog nem minősül korlátozhatatlan alapjognak: az Alaptörvényben foglalt feltételek teljesülése esetében – a megfelelő alapjogi garanciák tiszteletben tartása mellett – az állami beavatkozás nem kizárt. Különös jelentőséggel bír e körben az a tény, hogy amint azt az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének második mondata is deklarálja, „a tulajdon társadalmi felelősséggel jár”. A tulajdon korlátozását megvalósító szabályok alkotmányossági megítélésekor tehát az Alkotmánybíróság a korábbi Alkotmány alapján kialakított gyakorlatára támaszkodott, figyelembe vette azonban azt is, hogy az Alaptörvény maga hangsúlyozza a tulajdon társadalmi felelősségét, nemzetgazdasági, szociális funkcióját és ezek összefüggésrendszerét, a tulajdon ebből adódó kötöttségeit is. [ABH 2014, 155]
A tulajdonhoz való jog az Alaptörvény rendszerében alapvető jog, amelyre irányadó az I. cikk rendelkezése, valamint a jogegyenlőség és a megkülönböztetés tilalmának követelménye. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján, a tulajdonjog valamely tartalmi elemének korlátozása magának a tulajdonjognak, mint alkotmányos jognak a korlátozásával jár, és ezáltal alkotmányellenes, ha az nem elkerülhetetlen, vagyis, ha kényszerítő ok nélkül történik, továbbá ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan [2299/B/1991. AB határozat].
Az Alaptörvény XIII. cikke értelmében a tulajdonhoz való jog alkotmányos védelmet élvez, korlátozásra – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében írtaknak megfelelően – más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
A tulajdonjog tartalmát jogosultságok és kötelezettségek alkotják. A tulajdonjog jogosultsági oldala magában foglalja a birtoklás jogát, a használat és hasznok szedésének jogát valamint a rendelkezés jogát. A tulajdonjog tartalmát kitevő részjogosítványok közül kiemelkedően fontos a rendelkezés joga, mely alapján a tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog feletti tulajdonjogát ingyenesen vagy ellenszolgáltatás fejében átruházza.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy Szervező által benyújtott kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás a jogalkotót olyan jogszabály megalkotására kötelezné, mely egy ingatlan adásvétele kapcsán a nyilvános vagyonnyilatkozat-tételre kötelezettel egy háztartásban élő hozzátartozóval szerződést kötő harmadik fél tulajdonjogának lényeges és jelentős korlátozására irányulna, ugyanis e személy vonatkozásában a hatályos szabályokhoz képest szűkebb határt kíván szabni a tulajdonjogból eredő részjogosítványa gyakorlásához.
A kezdeményezésben meghatározott alanyi kör számára a megalkotandó jogszabály a tulajdonszerzést a hatályos jogszabályokhoz képest további feltétel teljesüléséhez kötné. Másrészt egy ilyen irányú szabályozás a szerződő harmadik fél tulajdonjogának külső korlátozását jelentené, ugyanis az adásvétel során keletkezett tulajdonjogi igénye egy jövőbeli feltétel bekövetkezéséhez lenne kötve. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében írtaknak megfelelően más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható alkotmányos alapjog. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által benyújtott kérdésben megtartott népszavazás eredményének az Országgyűlés a nyilvános vagyonnyilatkozat tételére kötelezett személlyel közös háztartásban élő hozzátartozóval szerződéses kapcsolatba kerülő harmadik személy tulajdonhoz való joga lényeges tartalmának korlátozása árán, a szükséges mértéket túllépve tudna csak eleget tenni.
Az ilyen tartalmú jogszabály megalkotása a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt, a tulajdonhoz való jog korlátozására vonatkozó törvény megalkotására kötelezné az Országgyűlést, mely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerint az Alaptörvény módosítására irányuló tiltott tárgykörbe tartozik.
IV.
Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése előírja, hogy a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő országos népszavazási kezdeményezés nem felel meg – a fentiekben idézett – az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt, a törvényben támasztott egyértelműség követelményének.
A Nemzeti Választási Bizottság hangsúlyozza, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a választópolgár és a jogalkotó szemszögéből is vizsgálni szükséges. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a szervező által országos népszavazásra feltenni kívánt kérdés az alábbi indokok miatt nem felel meg e törvényi követelménynek.
Szervező által benyújtott kérdés a nyilvános vagyonnyilatkozat-tételére kötelezett személyekkel közös háztartásban élő hozzátartozók ingatlanszerzésére vonatkozó adatok közzétételével kapcsolatban kezdeményez jogszabályalkotást, másrészről a nyilvános vagyonnyilatkozat tételére kötelezett személy számára ezen közzététel igazolását is elő kívánja írni. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a Szervező által benyújtott kérdés valójában két kérdést foglal magába, melyek külön-külön is megválaszolhatók lennének. A Nemzeti Választási Bizottság kiemeli, hogy a kérdés a választópolgári egyértelműség követelményének amiatt nem felel meg, mert a két részkérdésnek egy kérdésben való szerepeltetésével a választópolgároknak nincs lehetőségük azok között különbséget tenni és a kezdeményezésről részkérdésenként véleményt nyilvánítani.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy a népszavazási kezdeményezés tárgyát képező kérdés amiatt sem egyértelmű, mert az abban szereplő az „ingatlanszerzésre vonatkozó adatok” kifejezés jelentéstartalma sem a választópolgárok sem a jogalkotó számára nem világos. A kérdés megfogalmazásából ugyanis egyértelműen nem derül ki, hogy a Szervező az ingatlanszerzésre vonatkozó adatok közül pontosan melyek közzétételének nyilvánosságát szeretné elérni a népszavazás útján. A népszavazási kérdésből az sem derül ki, hogy ezen ingatlanszerzésre vonatkozó adatok közzétételét pontosan milyen formában és hol kellene megtenni, a közzététel az adatok mely körére terjedne ki, illetve ezek közzétételét a földhivatal számára pontosan milyen formában kellene igazolni az érintetteknek.
A Nemzeti Választási Bizottság – tekintettel arra, hogy a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt tiltott tárgykört érint, továbbá a kérdés megfogalmazása nem felel meg a jogszabályban foglalt követelményeknek, ezért – az Nsztv. 9. § (1) bekezdése és 11. §-a alapján az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta.
V.
A Nemzeti Választási Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a jelen kérdés felveti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét, mivel a kérdésben egy megtartott érvényes és eredményes népszavazás olyan a jogalkotási kötelezettség keletkezne, mely szerint a nyilvános vagyonnyilatkozat-tételére kötelezettel közös háztartásban élő hozzátartozók ingatlanszerzésére eltérő és egyben szigorúbb szabályok vonatkoznának, mint a nyilvános vagyonnyilatkozat-tételére kötelezett személy ingatlanszerzésére. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint az ilyen jellegű szabályozás felveti az Alaptörvény-ellenes megkülönböztetés megállapításának lehetőségét, mivel annak nincs ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka, vagyis önkényes.
VI.
A határozat az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésén, a VI. cikk (2) bekezdésén, XIII. cikk (1) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, az Infotrv. 3. §-án, a Vnytv preambulumán, az új Ptk. 6:215. § (2) bekezdésén, az Inytv. 32. §-án, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 4. §-án, a 10. §-án, 9. §-án, a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2015. április 8.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke