A Nemzeti Választási Bizottság
50/2015. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Vajda Zoltán Tamás magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozza a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a végrehajtó közhatalmi funkciót gyakorló intézmény ne települhessen a Budai Várnegyed ENSZ világörökségi listáján szereplő területére?”
kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2015. április 14-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A népszavazási kezdeményezés Szervezője 2015. március 13-án személyesen összesen 24 támogató választópolgár adatait és aláírását tartalmazó aláírásgyűjtő ívet nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtott támogató aláírások megfeleltek az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására az aláírásgyűjtő ívek mellé csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-83037/2015. számú, 2015. március 10-én kelt határozatát, melyben a Hatóság Vajda Zoltánt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. §-ában rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát, és mivel az a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítéséről vagy annak megtagadásáról a benyújtásától számított harminc napon belül dönt.
Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. A szervező által benyújtott kérdés csak abban az esetben hitelesíthető, ha az aláírásgyűjtő ív is megfelel a jogszabályban foglalt előírásoknak.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által feltett kérdésben megtartott népszavazás eredménye a Budai Várnegyed vonatkozásában számos végrehajtó közhatalmi hatáskörrel rendelkező szerv, szervezet (pl.: helyi önkormányzat, rendőrség, köztársasági elnök, Magyar Nemzeti Levéltár) vagy közhatalmi jogköröket gyakorló intézmény működési helyét vagy székhelyét közvetlenül is érintené, így a hitelesítés során annak vizsgálatát tartja szükségesnek, hogy ez az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik-e vagy érint-e az Alaptörvényben rögzített tiltott tárgykört.
A Nemzeti Választási Bizottság szükségesnek látta, hogy a kérdést először a köztársasági elnök végrehajtó közhatalmi jogköreinek szemszögéből vizsgálja meg.
Az Alaptörvény 49. cikkében a rendkívüli állapotra vonatkozó különleges jogrend szabályait tartalmazza. Az Alaptörvény a rendkívüli állapot idejére a köztársasági elnököt a Honvédelmi Tanács elnökeként végrehajtó közhatalmi funkciók gyakorlására hatalmazza fel. Az Alaptörvény 49. cikk (4) bekezdése szerint a Honvédelmi Tanács rendeletet alkothat, amellyel - sarkalatos törvényben meghatározottak szerint - egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.
Az Alaptörvény 9. cikk (3) bekezdés m) pontjában kapott felhatalmazás alapján a köztársasági elnök kialakítja hivatala szervezetét.
A köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvény 1. § (2) bekezdése szerint a köztársasági elnök és a Köztársasági Elnöki Hivatal elhelyezésére a budavári Sándor-palota szolgál. Tekintettel arra, hogy az Országgyűlés már törvényben szabályozta a köztársasági elnök és a Köztársasági Elnöki Hivatal elhelyezését, így megállapítható, hogy ez az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben megtartott népszavazás eredményéből szükségszerűen következne a köztársasági elnök – mint végrehajtó közhatalmi jogkört is gyakorló személy – hivatali szervezetének székhelyét érintő törvényalkotási kötelezettség is, mely azonban az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja alapján az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezetalakítási kérdés. A Szervező által benyújtott népszavazási kérdés kapcsán a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az a köztársasági elnök – mint végrehajtó hatalmi jogkört is gyakorló közjogi tisztségviselő és hivatali szervezete – kapcsán tiltott tárgykörnek minősül, mely országos népszavazás tárgya nem lehet.
A végrehajtó hatalmi funkciót gyakorló további szervek tekintetében az NVB az alábbiakat állapította meg.
Az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. Az Alaptörvény 15. cikk (2) bekezdése szerint a Kormány a közigazgatás legfőbb szerve, törvényben meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdésben szereplő tilalom érinti a Kormány saját hatáskörében létrehozott közigazgatási és államigazgatási szervek alapítására, működési kereteinek megállapítására és ezen szervek vagy szervezetek székhelyének vagy telephelyének meghatározására vonatkozó jogkörét. Valamely közigazgatási vagy államigazgatási szerv székhelye az alapító okirat tartalmi kelléke és az alapító döntési jogköre erről rendelkezni. Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében megfogalmazottakra tekintettel mindez, mivel a Kormány feladat- és hatáskörébe tartozik, országos népszavazás tárgya nem lehet.
Az Alaptörvény 46. cikk (1) bekezdése a rendőrség alapvető feladataként határozza meg a bűncselekmények megakadályozását, felderítését, a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelmével kapcsolatos feladatokat. Az Alaptörvény 46. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a rendőrség működését a Kormány irányítja. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 4. § (1) szerint a rendőrség állami, fegyveres rendvédelmi szerv. Az Rtv. 1. § (2) bekezdése szerint a rendőrség az Alaptörvényben, az Rtv.-ben és törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatkörében közhatalmi jogköröket gyakorol.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben megtartott népszavazás az Országgyűlésre olyan kötelezettséget róna, mely közrendvédelmi szervek működési helyének, székhelyének meghatározását is eredményezné. Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében megfogalmazottakra tekintettel mindez országos népszavazás tárgya nem lehet ugyanis – tekintettel az Alaptörvény 46. cikk (2) bekezdésére, mely szerint a rendőrség működését a Kormány irányítja – nem tartozik az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe.
A Nemzeti Választási Bizottság jelen népszavazási kezdeményezés elbírálása során meghozandó döntésekor irányadónak tekinti a Kúria országos népszavazási kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítése tárgyában hozott Knk.37.807/2012/2. számú határozata szerinti érvelést.
A Kúrai hivatkozott döntésében rögzítette, hogy az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése a hatalommegosztás elvét expressis verbis deklarálja, mikor kimondja, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik, vagyis az Országgyűlés nem a Kormány felett áll. Az Alkotmánybíróság a hatalommegosztás elvének értelmezése során már a 41/1993. (VI. 30.) AB határozatban kimondta – s az ítélkezési gyakorlat többször visszatérő megállapítása –, hogy a hatalmi ágak elválasztása következtében nincs az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom elválasztása a hatáskörök megosztását jelenti, nem pedig hierarchikus alá-fölérendeltséget (ABH 1993, 294.).
Az Alaptörvény 1. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy Magyarország legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés. Az Alaptörvény rendelkezése alapján tehát az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogokat gyakorolja. Az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdése alapján a nép a hatalmát elsődlegesen választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Az országos népszavazás, mint a közvetlen hatalomgyakorlás formája, az Alaptörvényben a képviseleti hatalomgyakorlás viszonyában nyert meghatározást, ebből ered a kivételes jellege. Az 1. cikk (2) bekezdés a) pontja rögzíti, hogy az Országgyűlés törvényeket alkot. Az Alaptörvény alapján a törvényhozás hatásköre kizárólag az Országgyűlést illeti meg. E hatáskör két csoportból áll: ez egyik azon tárgykörök csoportja, melyek kizárólag törvényben szabályozhatók, a másik pedig a szabad, fakultatív törvényhozási tárgyak. Míg az első csoport esetében az Alaptörvény alapján az Országgyűlésnek nincs mérlegelési lehetősége, e tárgykörök tekintetében csak az Országgyűlés dönthet és csak törvényben (pl. a sarkalatos törvényben szabályozandó tárgykörök), a második csoportba tartozó tárgykörök oly módon tartoznak az Országgyűlés törvényhozási hatáskörébe, hogy itt döntési lehetősége áll fenn a tekintetben, hogy törvényben akar-e szabályozni és ha igen, azt milyen részletességgel kívánja megtenni. Amennyiben egy általánosan kötelező magatartási szabályt az Országgyűlés törvényben szabályozott, úgy azt ezáltal kizárólagos hatáskörébe vonta. Amennyiben azonban valamely tárgykört az Országgyűlés nem szabályoz törvényben, úgy annak szabályozását az Alaptörvény alapján más jogalkotásra jogosult szerv szabályozhatja.
Az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében foglaltak kimondják: „A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe.” A 15. cikk (3) bekezdés értelmében: „Feladatkörében eljárva a Kormány törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet alkot.” Mindebből következik, hogy a törvény által nem szabályozott tárgykörök, a törvényi felhatalmazás révén pedig kétségtelenül a Kormány rendeletalkotási hatáskörébe tartoznak.
A Kormány az Alaptörvény 15. cikk (3) bekezdése alapján tehát eredeti jogalkotói hatáskörben és törvényben kapott felhatalmazás alapján alkot rendeletet. Amikor a törvény a Kormányt vagy a Kormány tagjait jogalkotásra hatalmazza fel, akkor az Alaptörvény alapján a törvényhozás egyben arról is dönt, hogy a kérdés rendezése nem az Országgyűlés, hanem a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozik. Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése szerinti hatalommegosztás elvéből és a 15. cikk (3) bekezdéséből következően a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozó kérdésről van tehát szó abban az esetben, ha a Kormány vagy a Kormány tagja törvényi felhatalmazáson alapuló jogalkotási kötelezettségét teljesíti, függetlenül attól, hogy az adott kérdést az Országgyűlés is szabályozhatta volna.
A képviseleti hatalomgyakorlás ugyanis egyrészt megköveteli azt, hogy a legfontosabb, a társadalom széles rétegeit érintő alapvető szabályok az Országgyűlés által elfogadott törvényekben kerüljenek szabályozásra, azonban a képviselet elve azt is jelenti, hogy az Országgyűlés az Alaptörvény keretei között, szabadon dönthet abban a tekintetben, hogy a kötelező törvényhozási tárgykörökön kívül eső tárgykörök tekintetében mely esetekben él a törvényalkotási jogával. A népszavazás a közvetlen hatalomgyakorlás kivételes formája, ahogyan azt a Kúria több döntésében is rögzítette „a népszavazás jogintézménye az Alaptörvény rendszerében is komplementer jellegű, a képviseleti hatalomgyakorlást egészíti ki” (Knk.IV.37.484/2013/2., Knk.IV.37.485/2013/2. számú határozatok). Éppen ezért a választópolgárok népszavazás útján csak azokban a szabályozási tárgykörökben működhetnek közre a hatalomgyakorlásban, mely tárgykörök vonatkozásában a szabályozás hatáskörét az Országgyűlés a maga számára fenntartotta.
Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy országos népszavazásra bocsátható kérdés csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet, amely rendelkezés csak az Alaptörvényben tételesen is megfogalmazást nyert hatalommegosztás elvével együtt értelmezendő.
A Kúria hivatkozott döntésében megállapította, hogy az az értelmezés, mely szerint a Kormány hatáskörébe tartozó összes kérdés – azok is, amelyekben a Kormány vagy a miniszterek kifejezett felhatalmazással, törvény végrehajtására alkottak jogot - egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek is tekinthetők, a népszavazási kezdeményezés szempontjából kiüresíti az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésébe foglalt azon, tulajdonképpen korlátot is állító szabályt, hogy az országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A népszavazás Alaptörvényben meghatározott funkciójával lenne ellentétes, ha nemcsak a képviseleti hatalomgyakorlás vonatkozásában, hanem a végrehajtó hatalomnak adott felhatalmazás teljesítése körében is érvényesülne a népszavazás kiegészítő, komplementer jellege. A Kúria álláspontja szerint egy ilyen kitágított értelmezés a közvetlen hatalomgyakorlást az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdésben foglalt kivételesség elvével ellentétesen tágítaná.
Tekintettel azonban arra, hogy az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe tartozó kérdéseket az Alaptörvény nem határolja el élesen, ezért az országos népszavazás aláírásgyűjtő ívének hitelesítése során a Nemzeti Választási Bizottságnak esetenként kell eldöntenie, hogy az adott kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e.
Ahogyan az a fentiekben rögzítésre került, mindenképpen az Országgyűlés hatáskörébe tartozónak kell tekinteni azokat a kérdéseket, amelyekben az Alaptörvény szerint csak törvény rendelkezhet, illetve azokat, amelyekben az Országgyűlés már törvényt alkotott s ezáltal döntött a kérdés Országgyűlés hatáskörébe tartozásáról. Mindezek korlátja az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésben meghatározott kivett tárgykörök.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a benyújtott kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás következményeképpen olyan kötelezettsége keletkezne az Országgyűlésnek, hogy a Kormány hatáskörébe tartozó – ideértve közrendvédelmi tevékenység ellátását végző szervezeteket is – kellene döntést hoznia. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy mindez az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében megfogalmazottakra figyelemmel országos népszavazás tárgya nem lehet.
A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti továbbá, hogy a Kormány által létrehozott közhatalmi jogköröket gyakorló intézményeken túl a helyi önkormányzatok szervei is törvényben meghatározott közfeladatok ellátását végzik, és a feladataik végrehajtásához közhatalmi eszközökkel rendelkeznek. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kérdés „közhatalmi funkciót gyakorló intézményt” említ, így a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy ezen intézmények közé sorolható a helyi önkormányzati képviselő-testület és szervei (pl. a polgármester, főpolgármester, a bizottság, a polgármesteri hivatal, a jegyző, a társulás) is.
Az önkormányzás lényegi eleme a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása.
Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 53. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a képviselő-testület a működésének részletes szabályait a szervezeti és működési szabályzatról szóló rendeletében határozza meg. A képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatról szóló rendeletben rendelkezik az önkormányzat hivatalos megnevezéséről, székhelyéről, mely egyben a képviselő-testület és szervei székhelyének meghatározását is jelenti.
A Nemzeti Választási Bizottság hangsúlyozza, hogy a benyújtott kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás következményeképpen olyan kötelezettsége keletkezne az Országgyűlésnek, hogy önkormányzati közhatalmi tevékenység ellátását végző helyi önkormányzat székhelyére vonatkozóan kellene döntést hoznia. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy az Mötv. 53. § (1) bekezdés a) pontja szerint ez a képviselő-testület hatáskörébe tartozik, mely az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében megfogalmazottakra figyelemmel országos népszavazás tárgya nem lehet.
III.
Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja szerint nem lehet népszavazás tartani az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésről.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés közvetlenül érintené és a Budai Várnegyed vonatozásában korlátozná az Országgyűlésnek egyes közhatalmi funkciót gyakorló intézmények szervezete és működése vonatkozásában a döntési hatáskörét. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az Országgyűlés által létrehozott szervek vagy szervezetek működésével kapcsolatos döntése – ezek közé tartozik a szerv vagy intézmény működési helyének és székhelyének meghatározása is – az Országgyűlés szervezetalakítási jogkörébe tartozó kérdésnek tekinthetők.
Fentiekre figyelemmel a Bizottság álláspontja, hogy a Szervező által benyújtott kérdésben megtartott eredményes népszavazás az Országgyűlés szervezetalakítási hatáskörét közvetlenül érintené, illetve azt szükségszerűen korlátozná, ezért az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja alapján a Szervező által benyújtott népszavazási kérdés tiltott tárgykörnek minősül, mely országos népszavazás tárgya nem lehet.
Fentiekben kifejtettek indokokra figyelemmel a Nemzeti Választási Bizottság hangsúlyozza, hogy a Szervező által benyújtott kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás az Országgyűlés számára olyan döntési kötelezettségeket keletkeztetne, mely a fentiekben megjelölt önkormányzati, közrendvédelmi, egyéb hatósági funkciókat gyakorló intézmények vagy akár a Köztársasági Elnöki Hivatal működési helyének meghatározására is vonatkoznának. Mindez az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében valamint az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjában megfogalmazottakra tekintettel országos népszavazás tárgya nem lehet.
IV.
Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése előírja, hogy a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő országos népszavazási kezdeményezés nem felel meg – a fentiekben idézett – az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt, a törvényben támasztott egyértelműség követelményének.
A Nemzeti Választási Bizottság hangsúlyozza, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a választópolgár és a jogalkotó szemszögéből is vizsgálni szükséges. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a szervező által országos népszavazásra feltenni kívánt kérdés az alábbi indokok miatt nem felel meg e törvényi követelménynek.
A 1985. évi 21. törvényerejű rendelettel kihirdetésre került az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete 1972. november 16-án kelt, a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény). Az Egyezménnyel összhangban megalkotott világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Törvény) a 2. §-ában meghatározza a törvény által használt alapvető fogalmakat.
A Törvény 2. §-ának 2. pontja szerint világörökségi helyszín: az UNESCO Világörökség Bizottsága határozata alapján a Világörökség Jegyzékbe felvett, világörökségi címmel rendelkező - e törvény 1. mellékletében meghatározott - helyszín, amelyet a kulturális örökség, illetve a természet védelméről szóló jogszabályok alapján nyilvánítottak védetté, és ekként kulturális örökségi védelmet élvező terület, illetve védett természeti terület.
A Törvény 2. §-ának 3. pontja szerint világörökségi helyszín védőövezete: a világörökségi helyszín környezete, amely az UNESCO Világörökség Bizottságának határozata alapján a világörökségi helyszín kiemelkedő egyetemes értékeinek sértetlenségét, illetve hitelességének védelmét biztosítja, és amelyet a kulturális örökség, illetve a természet védelméről szóló jogszabályok alapján nyilvánítottak védetté vagy jelölték ki, és ekként kulturális örökségi védelmet élvező terület, védett természeti terület, illetve a védett természeti terület védőövezete.
A Törvény 2. §-ának 5. pontja világörökségi területnek minősíti a világörökségi helyszínt és annak védőövezetét. A Törvény 2. § 4. pontja szerint a Világörökség Jegyzék az UNESCO Világörökség Bizottsága által az Egyezmény 11. cikk (2) bekezdése alapján létrehozott és vezetett lista.
Az Egyezmény 11. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az Államok által az (1) bekezdésnek megfelelően rendelkezésre bocsátott leltár alapján a Bizottság összeállítja, vezeti és „Világörökség Jegyzéke” címen nyilvánosságra hozza az - Egyezmény 1. és 2. cikkében meghatározottak alapján - listáját azon kulturális és természeti örökségnek, amelyet kiemelkedőnek, egyetemes értékűnek tekint - az általa megállapított követelményeknek megfelelően. Ezt a jegyzéket naprakész állapotban legalább két évenként ismételten közzé kell tenni.
Az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének hivatalos honlapján közzétett Világörökség Jegyzékben a Szervező által benyújtott népszavazási kérdésben szereplő világörökségi terület pontos elnevezése: „Budapest - a Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út”, mely nemcsak az egyes világörökségi helyszínekből, hanem az azokhoz tartozó védőövezetből is áll.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazási kérdés arra irányul, hogy az ENSZ világörökségi listáján szereplő, Budai Várnegyed területére ne települhessen végrehajtó közhatalmi funkciót gyakorló intézmény.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által megnevezett Budai Várnegyed a Világörökségi Jegyzéken önállóan nem szerepel, hanem a Duna-partokkal, az Andrássy úttal és e területekhez kapcsolódó védőövezetekkel együtt került az ENSZ világörökségi védelme alá. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a Szervező által benyújtott kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazást követően a jogalkotó számára nem lenne egyértelmű, hogy az ENSZ Világörökségi Jegyzékén szereplő „Budapest - a Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út” terület-együttesen belül a Budai Várnegyed vonatkozásában a kérdésben szereplő tilalom pontosan meddig terjedhetne, illetve annak pontos határait hol kellene kijelölni.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés a választópolgári egyértelműség követelményének sem felel meg, mivel a kezdeményezésben szereplő Budai Várnegyed pontos területe és határa egyértelműen nem azonosítható be, így egy népszavazás során a választópolgárok számára sem lenne világos, hogy szavazatukkal milyen területi hatályra vonatkozó tilalom bevezetését támogatnák.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazási kérdés a jogalkotói és a választópolgári egyértelműség követelményének amiatt sem felel meg, mert a kérdés alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy az abban megfogalmazott kötelezettség – miszerint közhatalmi funkciót gyakorló intézmény ne települhessen a Budai Várnegyed ENSZ világörökségi listáján szereplő területére – kizárólag egy jövőbeli tilalom kikényszerítésére irányul vagy a kérdésben megjelölt területen jelenleg működő valamennyi végrehajtó közhatalmi funkciót gyakorló intézményre vonatkozna, melyeknek a népszavazás eredményeképpen ki kellene költöznie a kérdésben megjelölt területről.
A fentiek kapcsán a Nemzeti Választási Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a kérdésben megtartott népszavazás eredményezheti a Köztársasági Elnöki Hivatal és a Budapest Főváros I. kerület Budavári Önkormányzat költözésére vonatkozó kötelezettséget is.
Tekintettel arra, hogy a kérdés megfogalmazásából a választópolgár nem tudja eldönteni, hogy aláírásával pontosan milyen tartalmú kezdeményezést támogatna, ezért a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés ezen okból sem felel meg az egyértelműség törvényi követelményének.
A Nemzeti Választási Bizottság – tekintettel arra, hogy az Alaptörvényben a kérdéssel szemben támasztott törvényi követelményeknek nem felelt meg, továbbá a kérdés megfogalmazása a jogszabályban foglalt követelményeknek sem felel meg, ezért – az Nsztv. 9. § (1) bekezdése alapján az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta.
V.
A határozat az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésén és (3) bekezdés e) pontján, a 9. cikk (3) bekezdés m) pontján, a 15. cikk (1)-(2) bekezdésén, a 46. cikk (1)-(2) bekezdésén, a 49. cikk (1) és (4) bekezdésén, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 9. §-án, a 11. §-án, a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvény 1. § (2) bekezdésén, az Rtv. 1. §-án, a 4. §-án, az Mötv. 13. §-án, a 53. §-án, a Törvény 2. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2015. március 30.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke