A Nemzeti Választási Bizottság
22/2021. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Karácsony Gergely Szilveszter (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 9 igen és 4 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez?” népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pfi: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2021. szeptember 14-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2021. július 21-én személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzeti intézkedések hatálybalépéséről szóló 27/2021. (I. 29.) Korm. rendelet 1. §-a értelmében a kezdeményezés benyújtásának időpontjában Magyarország egész területén továbbra is veszélyhelyzet áll fenn. A koronavírus-világjárvány elleni védekezésről szóló 2021. évi I. törvény (a továbbiakban: Tv). 4. § (5) bekezdése szerint a veszélyhelyzet megszűnését követő napig országos és helyi népszavazás nem kezdeményezhető. Ugyanakkor 2021. július 21-én kihirdetésre került és ugyanezen a napon 8 órakor hatályba lépett az országos népszavazás megrendezhetőségéről szóló 438/2021. (VII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.).
[3] A Korm. r. 1. §-a rögzítette, hogy a Tv. 4. §-a azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy országos népszavazás kezdeményezhető, ezért a kezdeményezés benyújtásának a veszélyhelyzet fennállása nem képezte akadályát.
[4] A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 21 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül mindegyik megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[5] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított – az Nsztv. említett rendelkezésében előírt – 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát és az alábbi megállapításokat tette.
[6] A Nemzeti Választási Iroda elnöke a fentiekben írtak eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II
[Az országos népszavazás funkciója]
[7] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[8] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[9] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
III.
[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörének vizsgálata]
[10] Jelen eljárás tárgyát képező népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez.
[11] A Nemzeti Választási Bizottság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a kérdés alapján tartandó érvényes és eredményes népszavazás ró-e egyáltalán jogalkotási kötelezettséget az Országgyűlésre, ha igen, milyen jellegű jogalkotási kötelezettség terhelné a törvényhozót.
[12] A Nemzeti Választási Bizottság legutóbb a 1014/2018. számú – a Kúria Knk.VII.37.942/2018/2. számú határozatával helybenhagyott – határozatával bírált el a jelen kérdés tartalmához hasonló népszavazási kérdést, ezért a Nemzeti Választási Bizottság az említett határozatokban foglaltakat a most vizsgált kérdés elbírálásánál is figyelembe veszi.
[13] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 86. cikke rendelkezik az Európai Ügyészség létrehozásának lehetőségéről, ugyanis lehetővé teszi a Tanács számára, hogy különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Eurojustból Európai Ügyészséget hozzon létre. Az említett rendelkezés felhatalmazása alapján az Európai Ügyészséget – az Európai Unió egyik szerveként – a Tanács 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 rendelete (a továbbiakban: Rendelet) hozta létre. Az Európai Ügyészség megerősített együttműködés keretein belül jött létre 16 tagállam részvételével.
[14] Az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSz.) 20. cikke a megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseiben rögzíti, hogy „azok a tagállamok, amelyek az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken egymás között megerősített együttműködést kívánnak létrehozni […] igénybe vehetik az Unió intézményeit és a Szerződések megfelelő rendelkezéseinek alkalmazásával gyakorolhatják ezeket a hatásköröket. A megerősített együttműködés az Unió célkitűzései megvalósításának előmozdítására, érdekeinek védelmére és az integráció folyamatának megerősítésére irányul”.
[15] Az EUMSz. 328. cikk (1) bekezdése értelmében az e fajta együttműködés valamennyi tagállam számára bármikor nyitva áll, valamint bármely későbbi időpontban is nyitva áll mindazon tagállamok számára, amelyek e feltételek mellett az annak keretében már elfogadott jogi aktusoknak is megfelelnek. Az EUMSz. 331. cikk (1) bekezdése alapján bármely tagállam, amely a 329. cikk (1) bekezdésében meghatározott területek (mint például az Európai Ügyészség) valamelyikén folytatott megerősített együttműködésben részt kíván venni, ezt a szándékát bejelenti a Tanácsnak és a Bizottságnak.
[16] A fentiekben ismertetett rendelkezéseket értelmezve a Kúria korábban megállapította, hogy a Lisszaboni Szerződés megteremtette az Európai Ügyészség felállításának lehetőségét, szabályozta a különleges jogalkotási eljárást, az abban való részvétel szabályait. Mivel a Tanács az EU-tagállamok kormányainak képviseletét ellátó intézmény, és tagjai az uniós országoknak a megvitatandó szakpolitikai területért felelős miniszterei, egyértelmű, hogy a részvételi szándék kinyilvánítása a Kormány feladata. {Knk.VII.37.942/2018/2. számú határozat, Indokolás [36]}
[17] A Bizottság a vonatkozó uniós szabályok áttekintését követően azt vizsgálta, hogy ha Magyarország részt kívánna venni a szóban forgó megerősített együttműködésben, akkor erre a magyar jogszabályok alapján milyen eljárásrendben kerülhetne sor.
[18] A Kúria az említett határozatában korábban már megállapította, hogy az Európai Ügyészséghez történő csatlakozás kérdése tekintetében az Alaptörvény, illetve az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ogytv.) bír relevanciával. Az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdése példálózó jelleggel felsorolja az Országgyűlés feladatköreit, a Kormány feladat- és hatásköréről pedig a 15. cikk (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy „a Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe”.
[19] Az Alaptörvény 19. cikke értelmében „az Országgyűlés tájékoztatást kérhet a Kormánytól az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárásában képviselendő kormányálláspontról, és állást foglalhat az eljárásban napirenden szereplő tervezetről. A Kormány az európai uniós döntéshozatal során az Országgyűlés állásfoglalásának alapulvételével jár el”.
[20] Az Ogytv. VI. fejezete szabályozza az Országgyűlés és a Kormány európai uniós ügyekben való együttműködését. Az EUMSz. fentiekben hivatkozott cikkei, valamint a 330. cikke alapján – amely szerint „a Tanács tanácskozásain valamennyi tagállam részt vehet, de a szavazásban a Tanácsnak csak a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamokat képviselő tagjai vesznek részt” – megállapítható, hogy az Európai Ügyészségről szóló megerősített együttműködéshez történő utólagos csatlakozás az Ogytv. VI. fejezete alá eső együttműködésnek minősül, amely értelmében a Kormány képviseli Magyarországot az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben.
[21] Az Ogytv. az Országgyűlés és a Kormány közötti egyeztetési eljárás címe alatt rendelkezik arról, hogy a Kormánynak az Országgyűlés felé tájékoztatási kötelezettsége áll fenn továbbá, hogy az Országgyűlés bármely európai uniós tervezettel kapcsolatban tájékoztatást kérhet a Kormány által képviselni kívánt álláspontról, valamint arról egyeztetést kezdeményezhet. A Kormány az európai uniós döntéshozatala során képviselendő állaspontját az Országgyűlés állásfoglalásának alapulvételével alakítja ki. Ugyanakkor – ahogy a Kúria korábban leszögezte – a szóban forgó állásfoglalás kötelező erővel nem bír, a Kormány attól eltérhet, azt módosíthatja. Azaz az Országgyűlésnek nincs olyan hatásköre, amely alapján a Kormányt direkt módon meghatározott kormányzati intézkedés megtételére kötelezhetné az európai uniós intézmények előtti eljárásban. Ezen túl a hatalmi ágak elválasztásának Alaptörvény C) cikk (1) bekezdés szerinti alkotmányos elvéből, valamint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (1)-(3) bekezdése alapján az Országgyűlés normatív határozatának jogi természetéből adódóan az Országgyűlés határozatával egyébként sem jogosult a Kormányt bármilyen tárgykörben kötelezni. Az Országgyűlés normatív határozata az Országgyűlés szervezetét és működését, tevékenységét, valamint cselekvési programját szabályozhatja. Ugyan általában a normatív határozati forma lehetőséget teremt a kibocsátó számára, hogy az általa irányított szervekre vonatkozóan rendelkezéseket állapítson meg, azonban az Országgyűlés és a Kormány között ilyen irányítási viszony a hatalmi ágak megosztásának jogállami elve mellett nem tételezhető. {Knk.VII.37.942/2018/2. számú határozat, Indokolás [45] - [46]}
[22] Mindezen rendelkezések alapján a Bizottság megállapítja, hogy az Európai Uniónak a kormányzati részvétellel működő intézményeiben, így a Tanácsban a döntéshozatali eljárásban való részvételi és döntési hatáskör gyakorlója a Kormány és nem az Országgyűlés.
[23] A Kúria Knk.37.807/2012/2. számú döntésében az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésének értelmezése kapcsán kifejtette, hogy a népszavazás Alaptörvényben meghatározott funkciójával lenne ellentétes, ha nemcsak a képviseleti hatalomgyakorlás vonatkozásában, hanem a végrehajtó hatalom vonatkozásában is érvényesülne annak komplementer, kiegészítő jellege. A Kúria hivatkozott döntésében úgy ítélte meg, hogy egy ilyen kitágított értelmezés a közvetlen hatalomgyakorlást az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdésben foglalt kivételesség elvével ellentétesen tágítaná. (Indokolás III/5.)
[24] Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésének rendelkezése rögzíti, hogy népszavazás tárgya csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Az Nsztv. 31. §-a alapján az érvényes és eredményes népszavazás az Országgyűlésre vonatkozó kötelezettséget állapíthat meg, azonban Szervező által népszavazásra feltenni szándékozott kérdés a fentiekben kifejtettek értelmében a Kormány hatáskörébe tartozik. Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazási kezdeményezés az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt követelmény megkerülésére irányul, sérti azt, és így népszavazásra nem bocsátható.
IV.
[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[25] Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerint nem lehet népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről.
[26] Az EUMSz. 86. cikk (2) bekezdése alapján az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezik az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elkövetőinek felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására és bíróság elé állításukra. Ezen bűncselekmények vonatkozásában a tagállamok hatáskörrel rendelkező bíróságai előtt a vádhatósági feladatokat az Európai Ügyészség látja el.
[27] A Rendelet 8. cikke alapján az Európai Ügyészség decentralizált felépítésű, egységes hivatalként működő, oszthatatlan uniós szerv, szervezetileg egy központi szintből és egy decentralizált szintből áll. A központi szintet az Európai Ügyészség székhelyén található központi hivatal alkotja. A központi hivatal az Ügyészi Kollégiumból, az állandó tanácsokból, az Európai Főügyészből, az Európai Főügyész helyetteseiből, az európai ügyészekből és az adminisztratív igazgatóból áll. A Rendelet 17. cikk (2) és (4) bekezdése értelmében az Ügyészi Kollégium kinevezi a tagállamok által jelölt delegált európai ügyészeket, akik az őket jelölő tagállamok ügyészi vagy bírói karának aktív tagjai. Ha valamely tagállam úgy határoz, hogy a delegált európai ügyésszé kinevezett nemzeti ügyészt felmenti a tisztségéből, vagy fegyelmi intézkedést kezdeményez vele szemben a Rendelet szerinti feladataival össze nem függő okokból, erről az intézkedés megtétele előtt tájékoztatja az Európai Főügyészt. A tagállam az Európai Főügyész beleegyezése nélkül nem mentheti fel a delegált európai ügyészt, illetve nem kezdeményezhet vele szemben fegyelmi intézkedést a Rendelet szerinti feladataival összefüggő okokból. Ha az Európai Főügyész nem adja beleegyezését, az érintett tagállam kérheti az Ügyészi Kollégiumot, hogy ismét vizsgálja meg a kérdést.
[28] A Rendelet – Az Európai Ügyészség hatáskörének gyakorlása címe alatt – akként rendelkezik, hogy ha az Európai Ügyészség úgy határoz, hogy gyakorolja a hatáskörét, az illetékes nemzeti hatóságok ugyanazon büntetendő cselekmény vonatkozásában nem gyakorolhatják saját hatáskörüket [25. cikk (1) bekezdés]. A Rendelet 24. cikk (2) bekezdése értelmében amennyiben valamely tagállam igazságügyi vagy bűnüldöző hatósága olyan bűncselekmény tárgyában indít nyomozást, amelynek esetében az Európai Ügyészség gyakorolhatná hatáskörét, vagy ha az adott tagállam illetékes igazságügyi vagy bűnüldöző hatósága a nyomozás megindítását követően bármikor úgy ítéli meg, hogy a nyomozás ilyen bűncselekményt érint, akkor ez a hatóság indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az Európai Ügyészséget annak érdekében, hogy ez utóbbi dönthessen arról, hogy él-e a 27. cikk szerinti, a saját hatáskörbe vonásra vonatkozó jogával. A Rendelet 27. cikk (3) bekezdése továbbá azt is rögzíti, hogy amennyiben az Európai Ügyészség tudomást szerez arról, hogy az esetleg hatáskörébe tartozó bűncselekmény tárgyában valamely tagállam illetékes hatóságai már nyomozást folytatnak, erről haladéktalanul tájékoztatja e hatóságokat.
[29] A fentiek alapján a Bizottság – a már említett, 1014/2018. számú határozatával egyezően – megállapítja, hogy az Európai Ügyészség a hatáskörébe tartozó bűncselekmények vonatkozásában nyomozást rendelhet el, a tagállamtól átveheti a nyomozást, azt önállóan lefolytathatja és adott esetben a nemzeti bíróság előtt vádat emelhet, illetve a bírósági döntést követően fellebbezéssel élhet. Ha az Európai Ügyészség úgy határoz, hogy gyakorolja ezen felsorolt hatásköreit, a nemzeti hatóság ugyanazon bűncselekmény vonatkozásában már nem gyakorolhatja saját hatáskörét. Ezen kívül, a delegált európai ügyésznek – delegált európai ügyésszé való kinevezésétől a felmentéséig – az őt jelölő tagállam ügyészének vagy bírájának kell lennie, azzal, hogy ha a delegált európai ügyésszé kinevezett nemzeti ügyészt a tagállam – a Rendelettel összefüggő okból – fel kívánja menteni ügyészi tisztségéből, e döntés tekintetében az Európai Főügyész vétójoggal rendelkezik. {Indokolás [34]}
[30] Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése értelmében Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság a 22/2016. (XII. 5.) számú AB határozatában kifejtette, hogy „Magyarország az Európai Unióhoz történt csatlakozásával nem szuverenitásáról mondott le, hanem csak egyes hatáskörök közös gyakorlását tette lehetővé, ennek megfelelően Magyarország szuverenitásának fenntartását kell vélelmezni az Európai Unió alapító szerződéseiben megállapított jogokhoz és kötelezettségekhez képest további hatáskörök közös gyakorlásának megítélésekor (fenntartott szuverenitás vélelme).” {Indokolás [60]}
[31] Az Alaptörvény 29. cikke rögzíti, hogy a legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Az Alkotmánybíróság korábban leszögezte, hogy a közvádlói monopóliumnak töretlennek kell lennie [14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2001, 359, 367.], valamint rámutatott arra, hogy az ügyészség és a legfőbb ügyész feladatának ellátása során csak az Alkotmányra (jelenlegi értelmezésben az Alaptörvényre) és más jogszabályokra kell, hogy tekintettel legyen; más szervnek vagy közjogi méltóságnak nincs alárendelve, tevékenységét nem más szerv általános irányítása alatt végzi, az ügyészeknek utasítást csak a felettes ügyész, illetve a legfőbb ügyész adhat, míg a legfőbb ügyész nem utasítható”. [3/2004. (II. 17.) AB határozat, ABH 2004, 48, 49.] Márpedig – ahogy azt a Nemzeti Választási Bizottság korábban megállapította – a Rendelet értelmében az Európai Ügyészség széles körű mérlegelést engedő jogkörébe tartozik, hogy megállapítja-e hatáskörét az érintett bűncselekmények üldözésére, ezáltal ellentétes szabályozást vezet be az Alaptörvényben deklarált vádemelési monopóliummal, illetve ezzel párhuzamosan ezen bűncselekmények vonatkozásában megtöri a vádemelési jogosultság alkotmányos egységét. Így – tekintettel arra, hogy az Alaptörvény maga tulajdonít a magyar szervek eljárásának kizárólagosságot – e tárgykörben – a jelen szabályozási környezetben – az Unióra történő hatáskör-átruházás fogalmilag kizárt. {1014/2018. NVB határozat, Indokolás [38] és [41]} A Nemzeti Választási Bizottság jelen ügyben is irányadónak tekinti a Kúria – hasonló ügyben született – határozatának releváns megállapítását is, amely szerint „(…) a vádképviselet az állami főhatalom igazságszolgáltatáshoz tartozó elemét érinti, amely hatáskörnek a többi tagállammal, avagy az Európai Unió intézményei útján történő közös gyakorlásához kifejezett és egyértelmű országgyűlési döntés mellett az Alaptörvény 29. cikkének módosítása is szükséges.” (Knk.IV.37.359/2015/3., Indokolás II/7.)
[32] Mindezekre figyelemmel a Bizottság álláspontja, hogy az Alaptörvény azon rendelkezése, amely szerint az ügyészség mint közvádló az állam büntetőigényeinek kizárólagos érvényesítője, és a Rendelet azon cikkei, amelyek lehetőséget biztosítanak az Európai Ügyészség számára, hogy saját hatáskörben eljárjon a nemzeti bíróságok előtt, egy olyan kollíziót keletkeztet, amelyet egy érvényes és eredményes népszavazást követően az Országgyűlés kizárólag az Alaptörvény 29. cikkének módosításával tudna feloldani.
[33] Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja értelmében az Alaptörvény módosítása az ún. tiltott tárgykörök részét képezi, ezért az országos népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem hitelesíthető.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[34] A Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés sérti az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdését, valamint a (3) bekezdés a) pontja szerinti tiltott tárgykört érint, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében fogalt hatáskörében eljárva – megtagadja.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[35] A határozat az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdésén, az E) cikk (2) bekezdésén, az 1. cikk (2) bekezdésén, a 8. cikk (2) – (3) bekezdésein, a 15. cikk (1) bekezdésén, a 19. cikkén, és a 20. cikkén, az Ogytv. VI. fejezetén, az EUSz. 20. cikkén, az EUMSz. 86. cikkén, a 328. cikk (1) bekezdésén, a 329. cikk (1) bekezdésén és a 331. cikk (1) bekezdésén, a Rendelet 17. cikk (2) és (4) bekezdésein, illetve a 27. cikkén, az Nsztv. 11. §-án és a 31. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2021. augusztus 30.
Dr. Téglási András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke