171/2019. NVB határozat - a Karácsony Mihály magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

171/2019. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság a Karácsony Mihály (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 8 igen és 3 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Akarja-e, hogy az állami illetve az önkormányzati fenntartású idősotthonokban lakók havi terítési díjának az évenkénti emelkedése ne haladhassa meg az év eleji százalékos nyugdíjemelés mértékét?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2019. július 17-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2019. június 3-án személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 29 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 25 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  2. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.

III.

[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörbe tartozás vizsgálata]

  1. Jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés az állami és az önkormányzati fenntartású idősotthonok havi térítési díja összegének a megállapítása tekintetében kíván változtatást bevezetni, oly módon, hogy az intézmények térítési díjának évenkénti emelkedését az év eleji nyugdíjemelés százalékos mértékében kívánja maximalizálni.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerint az országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Mivel a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásokra és szolgáltatásokra vonatkozó szabályok törvényi és rendeleti szinten kerültek meghatározásra, ezért a kezdeményezés kapcsán elsődlegesen annak vizsgálata szükséges, hogy annak tárgyköre a hatályos szabályozás alapján az Országgyűlés vagy a Kormány jogalkotási hatáskörébe tartozik.
  3. A Nemzeti Választási Bizottság összhangban a 169/2019. és a 170/2019. számú határozataiban kifejtett álláspontjával, a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának a választási és népszavazási eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslatok tárgyában készített összefoglalóját tekintette irányadónak.
  4. A Kúria 2012. december 10-én meghozott Knk.37.807/2012/2. számú végzésében az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésére figyelemmel vizsgálta az Országgyűlés és a Kormány jogalkotási hatáskörét. Hivatkozott döntésében az Alaptörvénynek a hatalommegosztás elvét rögzítő C) cikk (1) bekezdésében és a Kormány jogalkotási hatáskörét rögzítő 15. cikk (3) bekezdésében foglalt szabályát is értelmezve kifejtette, hogy „a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozó kérdésről van tehát szó abban az esetben, ha Kormány (vagy kormány tagja) törvényi felhatalmazáson alapuló jogalkotási kötelezettségét teljesíti, függetlenül attól, hogy az adott kérdést az Országgyűlés is szabályozhatta volna”. [Knk.37.807/2012/2. számú végzés]
  5. A Kúria álláspontja szerint az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott szabály csak a hatalommegosztás elvével együtt értelmezhető, amely tételesen is szerepel az Alaptörvényben. Érvelése szerint, ha minden olyan esetet, amikor a Kormány vagy tagjai törvényi felhatalmazás alapján alkottak jogot, egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek tekintenénk, az gyakorlatilag tartalom nélkülivé tenné az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályt. A Kúria hivatkozott döntésében azzal támasztotta alá érvelését, hogy az országos népszavazás a képviseleti hatalomgyakorlást és nem a végrehajtó hatalmi ágat egészíti ki. Ha elfogadnánk, hogy minden, a Kormány származékos jogalkotói hatáskörében szabályozott tárgykör egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó tárgykör is, az az országos népszavazás szempontjából a jogintézménynek a B) cikk (4) bekezdésében rögzített kivételes jellegével lenne ellentétes. Mivel az Alaptörvény nem tartalmaz taxatív felsorolást arra nézve, hogy mi tartozik az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe, ezért a népszavazásra javasolt kérdések vizsgálata során mindig esetről-esetre kell vizsgálni azt, hogy az adott kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e.
  6. A Kúria fentiekben hivatkozott, elvi jellegű megállapítását több döntésében is megerősítette és következetesen alkalmazza, így például a Knk.IV.37.361/2015/3., a Knk.IV.37.340/2015/3., a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésekben, legutóbb a Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzésében is. Ez utóbbi döntésében azt is hangsúlyozta, hogy Knk.37.807/2012/2. számú és az azt megerősítő végzésekben nem az eredeti rendeletalkotási hatáskörben, hanem a „származékos, tehát csak a törvényben kapott felhatalmazás alapján megalkotott kormányrendeletek tekintetében fejtette ki azon álláspontját, hogy az így megalkotott rendelet tartalma – hangsúlyozandó, hogy az országos népszavazás vonatkozásában – nem tekinthető az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésnek”. [Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzés]
  7. Ezen túl nyomatékosította, hogy meg kell különböztetni a közvetlen és a közvetett hatalomgyakorlást, mivel a hivatkozott végzésekben foglalt érvelés csak az országos népszavazás jogintézményére vonatkozó szabályok között értelmezhetők. A Kúria fentiekben hivatkozott végzéseiben foglalt érvelés az országos népszavazás kezdeményezésére jogosultak szempontjából azt jelenti, hogy amennyiben a törvényhozás rendeleti szabályozás körébe utalt egy tárgykört, annak visszavétele a közvetlen hatalomgyakorlás eszközével nem kényszeríthető ki, vagyis ilyen tárgykörben országos népszavazás nem kezdeményezhető.
  8. Jelen eljárásban vizsgált kezdeményezés kapcsán a Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoc. tv.) tartalmazza.
  9. A Szoc. tv. 2. §-a szerint a szociális ellátás feltételeinek biztosítása az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata. E rendelkezéssel összhangban fenntartó alatt az Szoc. tv. 4. § (1) bekezdés ma) pontja alapján az állam fenntartói feladatainak ellátására a Kormány rendeletében kijelölt szervét, a helyi önkormányzatot, valamint a helyi önkormányzatok társulásait (a továbbiakban együtt: állami fenntartó) kell érteni.
  10. A személyes gondoskodást nyújtó ellátások egyik, – a Szoc. tv. 67. §-ában nevesített formája – az ápolást, gondozást nyújtó intézményben történő ellátás, amely keretében kell gondoskodni az önmaguk ellátására nem, vagy csak folyamatos segítséggel képes személyek napi legalább háromszori étkeztetéséről, szükség szerint ruházattal, illetve textíliával való ellátásáról, mentális gondozásáról, a külön jogszabályban meghatározott egészségügyi ellátásáról, valamint lakhatásáról, feltéve, hogy ellátásuk más módon nem oldható meg. Az ápolást, gondozást nyújtó intézményeket a törvény taxatíve rögzíti, mely szerint ezek: „az idősek otthona, a pszichiátriai betegek otthona, a szenvedélybetegek otthona, a fogyatékos személyek otthona, valamint a hajléktalanok otthona”.
  11. A Szoc. tv. 114. §-a alapján a törvény eltérő rendelkezése hiányában, a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokért, így az idősek otthonában történő lakhatásért is térítési díjat kell fizetni.
  12. A Szoc. tv. 92/B. § (1) bekezdés a) pontja és a 115. § (1) bekezdése alapján a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény állami fenntartója konkrét összegben határozza meg az intézményi térítési díjat minden év április 1-jéig. Az intézményi térítési díj összege nem haladhatja meg a szolgáltatási önköltséget, év közben egy alkalommal, támogatott lakhatás esetében két alkalommal korrigálható. Integrált intézmény esetében szolgáltatásonként, szakápolási központ esetében a szakápolási ellátásra külön kell meghatározni, ilyen esetben az önköltség számítása során a közös költségelemeket a szolgáltatásonkénti közvetlen költségek arányában kell megosztani. A személyes térítési díjról a Szoc. tv. 115. § (2) bekezdése az alábbi rendelkezéseket rögzíti: „a kötelezett által fizetendő térítési díj összegét (a továbbiakban: személyi térítési díj) az intézményvezető konkrét összegben állapítja meg, és arról az ellátást igénylőt a megállapodás megkötésekor írásban tájékoztatja. A személyi térítési díj nem haladhatja meg az intézményi térítési díj összegét.”
  13. A térítési díj megállapítása kapcsán a Szoc. tv. 92. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik, „a) a fenntartó önkormányzat, b) ha a fenntartó önkormányzati társulás, akkor a társulási megállapodásban megjelölt székhely szerinti vagy az erre kijelölt települési önkormányzat a társulási megállapodásban meghatározottak szerint rendeletet alkot.” A Legfelsőbb Bíróság a közigazgatási ügyben hozott Kfv.III.37.226/2008/8. számú bírósági határozatában is hivatkozott a Szoc. tv. 92. § (1) bekezdésére, rögzítve, hogy a helyi önkormányzat a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjakról rendeletet alkot. A Szoc. tv. 92. § (2) bekezdés f) pontja továbbá lehetőséget biztosít a fenntartó önkormányzat számára, hogy az (1) bekezdés szerinti rendeletben szabályozza a személyes gondoskodásért fizetendő térítési díjak mértékét, a fizetésre kötelezettek körét, a térítési díj csökkentésének, illetve elengedésének eseteit és módjait egyaránt.
  14. Ugyanakkor a fenti törvényi rendelkezéseken túl a Szoc. tv. 132. § (1) bekezdés e) pontjában a törvényalkotó felhatalmazta a Kormányt arra, hogy rendeletben határozza meg a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokért fizetendő térítési díjak megállapításának és megfizetésének részletes szabályait. A Kormány e felhatalmazás alapján alkotta meg a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Tr.). Ahogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből is látszik, a jogalkotó a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokért fizetendő térítési díj megfizetésének részletes szabályozására a Kormányt hatalmazta fel, az egyes intézmények esetében pedig a konkrét térítési díj meghatározására a helyi önkormányzatok és társulásaik jogosultak rendeletben.
  15. Mindezek alapján megállapítható, hogy a jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés célja, hogy az Országgyűlés által adott felhatalmazás alapján megalkotott rendeletben kerüljön szabályozásra, hogy az idősek otthona tekintetében megállapított személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásokért fizetendő térítési díj havi összegének évenkénti emelkedése ne haladhassa meg az év eleji nyugdíjemelés százalékos mértékét. Ez pedig azt jelenti, hogy a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazásból olyan jogalkotási kötelezettség következik, amelynek alapján a származékos jogalkotási hatáskörben megalkotott Tr. felülvizsgálatára és a kérdésből eredő módosítására lenne szükség. Mindezek alapján tehát a kezdeményezésből származó jogalkotási kötelezettség rendeleti szintű jogalkotással lenne megvalósítható.
  16. Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabály és az irányadó joggyakorlat alapján azonban az országos népszavazási kezdeményezés nem a Kormány, hanem az Országgyűlés jogalkotási hatáskörét egészíti ki, ennél fogva az nem irányulhat a Kormány és tagjai származékos jogalkotási hatáskörében megalkotott rendelet módosítására.
  17. Mivel az országos népszavazásra javasolt kérdés Tr. módosítására irányul, ennél fogva az nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, ezért az az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésébe ütközik.

IV.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség kétirányú, a választópolgár és a jogalkotó irányába fennálló követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3.      A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint Szervező népszavazási kérdésében használt „idősotthonokban lakók”, a „terítési díjának az évenkénti emelkedése” és „az év eleji százalékos nyugdíjemelés mértéke” szófordulatok általános jellege miatt a kezdeményezés több olyan értelmezési lehetőséget is felvet, melyek az egyértelműség körében vizsgálandók.
  5. Az idősek otthona az ápolást, gondozást nyújtó intézmények időskorú személyek ellátására létrehozott típusa, amelyben főszabály szerint, de nem kizárólag a Szoc. tv. szerinti gondozási szükséglettel rendelkező, de rendszeres fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igénylő, a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek láthatóak el. Ugyanakkor az idősek otthona a férőhelyszáma 15%-át meg nem haladó mértékben gondozási szükséglettel nem rendelkező személyeket is elláthat, ha az ellátást igénylő vagy a térítési díjat megfizető más személy írásban vállalja a szolgáltatási önköltséggel azonos mértékű személyi térítési díj megfizetését. A gondozási szükséglettel nem rendelkező, idősek otthonában mégis ellátható személyi körbe tartoznak a gondozási szükséglettel rendelkező intézményi ellátottak hozzátartozói is (házastársa, élettársa, testvére és fogyatékossággal élő közeli hozzátartozója). Kivételes esetben az idősek otthonában a 18. életévét betöltött, betegsége vagy fogyatékossága miatt önmagáról gondoskodni nem képes, a törvény által előírt gondozási szükséglettel rendelkező személy is ellátható, ha ellátása más típusú, ápolást-gondozást nyújtó intézményben nem biztosítható. Mindezek alapján megállapítható, hogy Szervező népszavazási kezdeményezésében használt „idősotthonokban lakók” szófordulat, nem csak az időskorú személyekre vonatkoztatható.
  6. Továbbá, ahogyan az már a III. pontban is kifejtésre került, a térítési díj megállapításának részletes szabályait a Tr. rögzíti. A hatályos jogi szabályozás alapján azonban a térítési díj számításának pontos módszere nem egységes az idősek otthonaiban igénybe vehető szociális szolgáltatások és ellátások tekintetében, hanem az adott személyes gondoskodási formára jellemző tényezők, mérőszámok alapján kerül meghatározásra.
  7. Kiemelendő, hogy a térítési díj az intézményi térítési díjból és a személyi térítési díjból épül fel. Az intézményi térítési díj tekinthető a személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatás, illetve ellátás általános ellenértékének, amely a gyakorlatban úgy működik, mint az adott személyes gondoskodási forma megszervezésének, biztosításának költségeire tekintettel valamennyi lehetséges igénybe vevőre vonatkozóan megállapított árszabás. A Tr. 3. § (3) bekezdése alapján „az intézményi térítési díj szolgáltatónként, intézményenként, telephellyel rendelkező szolgáltató, intézmény esetén ellátást nyújtó székhelyenként, telephelyenként, továbbá bentlakásos intézményi ellátás esetén épületenként külön-külön is meghatározható.” A személyi térítési díj az intézményi térítési díjjal megegyező, vagy - a jövedelmi, illetve esetenként a vagyoni viszonyok függvényében - annál alacsonyabb mértékű, az ellátást, szolgáltatást igénybe vevő, illetve a helyette fizetésre kötelezett személy által ténylegesen megfizetett összeg, amely az adott személyes gondoskodási forma igénybevétele fejében, a konkrét személyes körülmények alapján megállapított ellenértéket jelenti. Ezért akár egyénenként is változó lehet ugyanannál az intézménynél vagy szolgáltatónál, tekintettel arra, hogy legmagasabb mértéke az igénybe vevő személyi jövedelméhez igazodik, annak szolgáltatási, ellátási formánként változó százalékában kerül meghatározásra (Szoc. tv. 116-117. §).
  8. Ezzel szemben a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 62. §-a az alábbiak szerint rendelkezik a nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről: „[a] tárgyév január 1-je előtti időponttól megállapított társadalombiztosítási nyugellátást - ideértve a 6. § (4) bekezdésében meghatározott ellátásokat és a baleseti járadékot is - a megállapítás naptári évét követően minden év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni. A tárgyévi tervezett fogyasztói árnövekedést a központi költségvetésről szóló törvény állapítja meg. Ha a fogyasztói árak növekedésének tárgyévben várható mértéke legalább 1 százalékponttal meghaladja az (1) bekezdés szerinti mértéket, akkor november hónapban - január 1-jére visszamenőleges hatállyal - kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Amennyiben az eltérés az 1 százalékpontot nem éri el, akkor november hónapban az egész évre járó különbözetet egy összegben kell kiutalni.” Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény 58. §-a értelmében 2019 januárjában a Tny. 62. § (1) és (2) bekezdése alapján esedékes nyugdíjemelés meghatározásánál 2,7%-os fogyasztói árnövekedést kellett figyelembe venni.
  9. Fentiekre tekintettel a választópolgári és a jogalkotói egyértelműség körében is értékelhető az a körülmény, hogy a kérdés azt a megtévesztő látszatot kelti, mintha egy érvényes és eredményes népszavazás eredményeképpen az idősotthonok térítési díjának a nyugdíjemelés százalékos értékében való maximalizálásával minden hátrányos következmény nélkül meghatározható lenne. Azonban Szervező kezdeményezéséből fedve marad a választópolgár számára az a lényeges következmény, hogy amennyiben a térítési díjak évenkénti emelkedése a nyugdíjemelés százalékos mértékének arányában kerül megállapításra és az így kialakított térítési díj összege nem fedezi a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és az általa nyújtott ellátások, szolgáltatások stb. színvonalának fenntartását, akkor ezen megszokott és elvárható színvonal csökkentése vagy esetleg az így előálló deficit megfizetése válna indokolttá. Nem világos, hogy ennek a következménynek az elkerülése érdekében mely szerv vagy személy és milyen jogszabályi rendelkezés alapján lenne köteles a hiányként jelentkező költségek megfizetésére.
  10. Ennél fogva a népszavazás eredményéből származtatható olyan lényeges következmény, amely nem tisztázott, illetve rejtve marad a választópolgár előtt, noha az alapvetően meghatározhatja a kérdésre adandó válaszát. A Kúria és a Nemzeti Választási Bizottság joggyakorlatában alapvető követelmény a népszavazásra szánt kérdéssel szemben, hogy az ne hallgasson el fontos, lényeges következményeket, információkat. A Bizottság álláspontja az, hogy a fentiekben bemutatottak szerint a kérdésből származhat olyan potenciális következmény, amely a kérdésfeltevés alapján rejtve marad a választópolgár előtt, ennél fogva a kérdésben foglalt tartalom és a kérdés tényleges hatása nincsen egymással összhangban, ami miatt sérül a választópolgári egyértelműség követelménye.
  11. A kérdés megfogalmazásából a választópolgár számára levonható továbbá egy olyan téves következtetés is, mintha kizárólag a térítési díj teljes összegének megfizetése esetén lenne lehetőség az időskorú (öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött) személyek idősek otthonában történő ellátására. Megemlítendő ugyanakkor, hogy vannak olyan szolgáltatások, amelyek a törvény erejénél fogva mindenki számára ingyenesek. A térítésmentesen biztosítandó ellátásokat a Szoc. tv. 115/A. §-a sorolja fel. A fizetési kötelezettség alóli mentesülési esetek másik csoportja az ellátást igénybe vevő személy jövedelemi, vagyoni helyzetétől függően áll be. A jövedelemmel nem rendelkező, viszont a személyes gondoskodásra rászoruló személyek ingyenes ellátásának szabályait a Szoc. tv. 114. § (3) bekezdése határozza meg. A teljes ingyenesség mellett természetesen a Szoc. tv. lehetőséget biztosít a személyes helyzet alapján a térítési díj mérséklésére is, amennyiben a kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyai ezt indokolttá teszik. Ez egy olyan általános lehetőség a fenntartó számára, amellyel egyedi döntése, illetve önkormányzati intézmény esetén a fenntartó rendeletében foglaltak szerint élhet, kötelezettséget nem jelent számára.
  12. A Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria gyakorlatában következetesen az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékeli, ha a kérdés megtévesztő tartalma miatt a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz, illetve, hogy döntése valójában milyen következménnyel jár. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja a kérdés egyértelműségét.
  13. Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének sem.

V.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt követelménynek, valamint az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, amely okok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.

VI.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésén, a Szoc. tv. 2. §-án, a 4. § (1) bekezdés ma) pontján, a 67. §-án, a 92. §-án, a 92/B. §-án, a 114-117. §-án, a 132. § (1) bekezdés e) pontján, a Tny. 62. §-án, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén és a 11. §-án, a Tr. 3. § (3) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2019. július 2.

 

                                                                                                Dr. Rádi Péter

                                                                                a Nemzeti Választási Bizottság

                                                                                                       elnöke