A Nemzeti Választási Bizottság
170/2019. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Garamvölgyi Gábor Zsolt magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 14 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
"Egyetért-e Ön azzal, hogy a magyarországi felsőoktatási intézmények alapképzéseik, osztatlan képzéseik bemeneti követelményeként csak olyan ismeretanyagot, képességet, készséget határozhassanak meg, amely elsajátításának, megszerzésének lehetőségét a magyar közoktatás biztosítja?"
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2019. július 2-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2019. május 28-án személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. Szervező a népszavazásra javasolt kérdéshez 29 választópolgár támogató aláírását mellékelte, melyekből 20 támogató aláírás megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így azt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
III.
[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozás vizsgálata]
[6] A Bizottság a kezdeményezés vizsgálata során először az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabállyal kapcsolatos joggyakorlatot tekintette át, amelynek során a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának a választási és népszavazási eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslatok tárgyában készített összefoglalójában foglaltakat tekintette irányadónak.
[7] Az országos népszavazási kezdeményezések hitelesítéséről szóló választási bizottsági döntésekkel szembeni jogorvoslati kérelmeket 2012. január 1-ig elbíráló Alkotmánybíróság álláspontja az Országgyűlés, a Kormány, valamint a Kormány tagjainak jogalkotási hatásköre tekintetében alapvetően az volt, hogy a legfőbb népképviseleti szerv „Alkotmányban biztosított jogalkotói hatásköre teljes, és mind a Kormány, mind a Kormány tagjai irányába nyitott. Önmagában az, hogy jelenleg valamely jogviszonyt nem törvényi, hanem rendeleti szinten szabályoznak, nem zárja ki azt, hogy később az Országgyűlés törvényt alkosson abban a tárgyban. A kizárólagos törvényhozási tárgyak alkotmányi megjelenítése csupán példálódzó felsorolást tartalmaz, semmiképpen sem tekinthető zárt alkotmányi taxációnak.” [53/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 414, 417]
[8] 2012. január 1-től az országos népszavazási kérdés hitelesítése tárgyában hozott választási bizottsági döntéssel szembeni jogorvoslatot a Kúria bírálja el. A legfőbb bírói fórum már 2012. december 10-én meghozott Knk.37.807/2012/2. számú végzésében a korábbi alkotmánybírósági érveléstől eltérő szakmai álláspontot alakított ki az Országgyűlés és a Kormány jogalkotási hatáskörének népszavazási szempontból való vizsgálata kapcsán. Hivatkozott döntésében az Alaptörvénynek a hatalommegosztás elvét rögzítő C) cikk (1) bekezdésében és a Kormány jogalkotási hatáskörét rögzítő 15. cikk (3) bekezdésében foglalt szabályát is értelmezve kifejtette, hogy „a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozó kérdésről van tehát szó abban az esetben, ha Kormány (vagy kormány tagja) törvényi felhatalmazáson alapuló jogalkotási kötelezettségét teljesíti, függetlenül attól, hogy az adott kérdést az Országgyűlés is szabályozhatta volna”. [Knk.37.807/2012/2. számú végzés] A Kúria álláspontja szerint az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott szabály csak a hatalommegosztás elvével együtt értelmezhető, amely tételesen is szerepel az Alaptörvényben. Érvelése szerint, ha minden olyan esetet, amikor a Kormány vagy tagjai törvényi felhatalmazás alapján alkottak jogot, egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek tekintenénk, az gyakorlatilag tartalom nélkülivé tenné az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályt. A Kúria hivatkozott döntésében azzal támasztotta alá érvelését, hogy az országos népszavazás a képviseleti hatalomgyakorlást és nem a végrehajtó hatalmi ágat egészíti ki. Ha elfogadnánk, hogy minden, a Kormány származékos jogalkotói hatáskörében szabályozott tárgykör egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó tárgykör is, az az országos népszavazás szempontjából a jogintézménynek a B) cikk (4) bekezdésében rögzített kivételes jellegével lenne ellentétes. Mivel az Alaptörvény nem tartalmaz taxatív felsorolást arra nézve, hogy mi tartozik az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe, ezért a népszavazásra javasolt kérdések vizsgálata során mindig esetről-esetre kell vizsgálni azt, hogy az adott kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e.
[9] A Kúria fentiekben hivatkozott, elvi jellegű megállapítását több döntésében is megerősítette és következetesen alkalmazza, így például a Knk.IV.37.361/2015/3., a Knk.IV.37.340/2015/3., a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésekben, legutóbb a Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzésében is. Ez utóbbi döntésében azt is hangsúlyozta, hogy Knk.37.807/2012/2. számú és az azt megerősítő végzésekben nem az eredeti rendeletalkotási hatáskörben, hanem a „származékos, tehát csak a törvényben kapott felhatalmazás alapján megalkot kormányrendeletek tekintetében fejtette ki azon álláspontját, hogy az így megalkotott rendelet tartalma – hangsúlyozandó, hogy az országos népszavazás vonatkozásában – nem tekinthető az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésnek”.[Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzés]
[10] Ezen túl nyomatékosította, hogy meg kell különböztetni a közvetlen és a közvetett hatalomgyakorlást, mivel a hivatkozott végzésekben foglalt érvelés csak az országos népszavazás jogintézményére vonatkozó szabályok között értelmezhetők. A Kúria fentiekben hivatkozott végzéseiben foglalt érvelés az országos népszavazás kezdeményezésére jogosultak szempontjából azt jelenti, hogy amennyiben a törvényhozás rendeleti szabályozás körébe utalt egy tárgykört, annak visszavétele a közvetlen hatalomgyakorlás eszközével nem kényszeríthető ki, vagyis ilyen tárgykörben országos népszavazás nem kezdeményezhető.
[11] A Nemzeti Választási Bizottság megítélése szerint a kérdésben szereplő „bemeneti követelmény” kifejezést a hatályos jogszabályok csak a felnőttképzés körében használják, ugyanakkor szakmai anyagokban is megtalálható, elsősorban a felvi.hu tájékoztatókban, de mindig a mesterképzésekhez kapcsolódóan.
[12] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint ezért a kérdésben használt „bemeneti követelmény” fordulat tartalma alapján a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 11. § (1) bekezdésében meghatározott felvételi követelmény fogalmának feleltethető meg. A 11. § (1) bekezdés f) pontja kimondja, a [felsőoktatási intézmény]”(…) az e törvényben foglaltak szerint meghatározza és közzéteszi a hallgatói jogviszony létesítésének követelményeit (a továbbiakban: felvételi követelmények)”.
[13] A kérdés a fenti értelmezés alapján arra irányul, hogy a felvételi követelmények meghatározása során a magyarországi felsőoktatási intézmények alapképzéseikre, osztatlan képzéseikre csak olyan ismeretanyagot, képességet, készséget határozhassanak meg, amelyek a magyar közoktatásban elsajátíthatók, megszerezhetők.
[14] Az Nftv. 40. § (1) bekezdése a felvétel feltételeit az intézményi követelményeknél azonban szélesebb körben szabályozza. A rendelkezés szerint a „felsőoktatási szakképzésre történő felvétel feltétele az érettségi vizsga sikeres teljesítése. A felsőoktatási intézmény a felvételt ésszerű és hátrányos megkülönböztetést nem eredményező, egészségügyi, szakmai vagy pályaalkalmassági követelményekhez - egészségügyi, szakmai alkalmassági, pályaalkalmassági vizsgálat, illetve vizsga teljesítéséhez -, a középiskolai tanulmányok során, illetve az érettségi vizsgán elért meghatározott eredményekhez, szakképesítés meglétéhez kötheti.”
[15] A 40. § (2) bekezdése ezen felül rögzíti, hogy „[a]lapképzésre és osztatlan képzésre történő felvétel
a) feltétele az érettségi vizsga sikeres teljesítése vagy felsőfokú végzettséget igazoló oklevél,
b) feltétele lehet meghatározott szintű nyelvtudás,
c) feltétele lehet egészségügyi -, szakmai -, pályaalkalmassági vizsgálat,
d) feltétele lehet gyakorlati vizsga teljesítése.”
[16] A 40. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy „[a] felvételi eljárást megelőzően legalább két évvel
a) a Kormány rendeletben határozza meg a felsőoktatási intézménybe történő felvételhez egyes alapszakok esetében az érettségi vizsga teljesítésével kapcsolatos követelményeket,
b) az azonos szakon képzést folytató felsőoktatási intézmények - a kormányrendeletben foglaltak szerint - szakonként egységes alkalmassági, szóbeli felvételi vizsgakövetelményeket határozhatnak meg.”
[17] A fenti rendelkezések alapján a felsőoktatási intézményeknek az alapképzésekre és osztatlan képzésekre meghatározható felvételi követelmények kialakításában nincs teljes önállóságuk és a Kormány által meghatározható követelmények visszahatnak az intézményi követelményekre. A figyelembe vehető készségek, képességek részben az érettségi vizsgához kötődnek, amelynek szakmai tartalmát az Nftv. 110. § (1) bekezdés 8. pontjában rögzített felhatalmazás alapján a Kormány rendeletben határozza meg, és a felhatalmazás kiterjed azon alapszakok meghatározására is, ahol a felvétel gyakorlati vizsga, egészségügyi alkalmassági vizsgálat alkalmazásával történik. Ugyanezen rendelkezés 9. pontja a Kormány részére a hátrányos helyzetű hallgatói (jelentkezői) csoport felvételi eljárásának feltételeire ad szabályozási lehetőséget az esélyegyenlőség biztosítása érdekében.
[18] A felhatalmazások alapján kialakított szabályozás – így például az államtudományi képzési terület alap- és mesterképzési szakjainak meghatározásáról és azok képzési és kimeneti követelményeiről, valamint az azzal összefüggő kormányrendeletek módosításáról szóló 282/2016. (IX. 21.) Korm. rendelet –tartalommal tölti meg az intézményi felvételi követelményeket, különösen ha azok valamely típusú érettségi meglétére vonatkoznak. A kérdésben megfogalmazott cél ezért csak akkor érvényesülhetne, ha a benne foglalt követelményt alkalmazni kellene a rendeleti szabályozásra is.
[19] A fentiek alapján a kérdésben tartott eredményes népszavazás részben a Kormány hatáskörébe tartozó rendeletalkotásra vonatkozó tartalmi követelményeket szabna meg. Mivel a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, így abban országos népszavazás sem tartható, amely a hitelesítését kizárja.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[20] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[21] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[22] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[23] A kérdés megfogalmazása a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint több ponton is sérti az egyértelműség követelményét.
[24] Ennek egy része az a fogalomhasználat, amely miatt vita tárgyává tehető mind a választópolgárok, mind a jogalkotó által, hogy milyen konkrét tartalommal kellene megszületnie az eredményes népszavazás alapján az új szabályozásnak. Szervező a „bemeneti követelmény”, illetve „magyarországi felsőoktatási intézmény” kifejezéseket használja a kérdésben. A „bementi követelménnyel” kapcsolatban a Nemzeti Választási Bizottság azt az álláspontot alakította ki, hogy az az Nftv. 11. §-ában meghatározott, felsőoktatási intézmény által kialakított felvételi követelménynek felel meg, azonban az Nftv. szövege ezzel egyenértékűként használja a „felvétel feltétele” kifejezést is, továbbá a felvételi követelmény megállapítását a későbbiekben részben a Kormány szabályozási körébe utalja.
[25] A szabályozás összefonódó jellege a pontatlan kérdéssel együttesen akár azt a meggyőződést is keltheti a választópolgárban, hogy valamennyi felvételi követelmény meghatározása a felsőoktatási intézmény feladatkörébe tartozik, és a kérdés a felvételi követelmények teljes lehetséges skáláját lefedi. A jogalkotó számára pedig a megfogalmazás azt az egyértelműen nem eldönthető kérdést veti fel, hogy a „felvételi követelmények” szabályozási tárgy jelenleg alkalmazott jogforrási rendszerét meg kell-e változtatnia, részben visszavéve a Kormány részére adott felhatalmazását, vagy a népszavazási kérdésben megfogalmazott korlátozást kizárólag csak azon követelményekkel kapcsolatban kell alkalmaznia, amelyeket az intézmények ténylegesen saját hatáskörükben, és nem a vonatkozó kormányrendeletek adta keretek között határoznak meg.
[26] A választópolgári és a jogalkotói egyértelműség körében szintén értékelhető az a körülmény is, hogy a kérdés azt a megtévesztő látszatot kelti, mintha jelenleg az alap- és osztatlan képzések felvételi követelményeként nem azon képesség, ismeretanyag, készség kerülne meghatározásra, amelynek megszerzése a közoktatásban biztosított. A szabályozásban jelenleg egymásra épülő rendszert alkot. A Nemzeti Alaptanterv határozza meg az oktató-nevelő munka szakmai ismérveit, erre épül az érettségi vizsga követelményrendszere, amely az alapképzések, osztatlan képzések esetén a felvételi követelmények fő eleme.
[27] A fentieken túl a Bizottság álláspontja szerint a kérdés olyan oktatási szakpolitikai kérdést érint, amelynek megértéséhez a választópolgároknak nemcsak szövegértési képességre, de átfogó oktatási szemléletre, tudásra lenne szükségük. A kérdés alapján ugyanis szükséges az, hogy a választópolgár pontosan tisztában legyen azzal, hogy aktuálisan a közoktatási intézményekben milyen ismeretanyag és tudás átadására kerül sor, illetve valamennyi alap-és osztatlan képzés tekintetében részletes ismeretekkel kell rendelkeznie az általános és egyes intézmények által megszabott felvételi követelményekkel. A Kúria hasonló álláspontot foglalt el több, a közoktatás tárgykörét érintő népszavazási kérdés kapcsán. [Knk.IV.37.939/2018/2., Knk.IV.37.940/2018/2., Knk.VII.37.941/2018/2, végzések]
[28] Ilyen átfogó és részletekbe menő szaktudás és szakismeret hiányában azonban a választópolgárok nem képesek átlátni döntésük következményeit. Az Alkotmánybíróság a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy az egyértelműség részének tekintendő az is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen következményeiben kiszámíthatatlan.
[29] Ezen túl a Kúria több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3.) is rámutatott arra, hogy sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, ami nem várható el.
[30] A választópolgári és jogalkotói egyértelműség sérelme megállapítható azzal összefüggésben is, hogy a kérdésben foglalt, felvételi követelményekkel kapcsolatos kötelezést Szervező a „magyarországi felsőoktatási intézményekkel” összefüggésben kívánja alkalmazni.
[31] A „magyarországi felsőoktatási intézmény” fogalmát az Nftv. nem rögzíti, korábbi népszavazási kérdések vizsgálata során az NVB, illetve Knk.VII.37.391/2017/3. számú végzésében a Kúria e körben vizsgálta a magyarországi székhelyű felsőoktatási intézmények mellett az Nftv. 76-77. §-ai alapján Magyarország területén tevékenységet folytató külföldi felsőoktatási intézményeket is.
[32] A Bizottság megállapítja, hogy az Nftv. 77. § (4) bekezdése az Európai Gazdasági Térségről szóló szerződésben részes állam által elismert felsőoktatási intézmény államilag elismert alap-, mester-, illetve azzal egyenértékű - közös képzésnek nem minősülő - osztott képzésének magyar felsőoktatási intézmény által történő indítására alkalmazni rendeli az Nftv. 76. § (5) és (7) bekezdéseit. Az Nftv. 76. § (5) bekezdése azt az eltérést rögzíti az általános szabályoktól, hogy ha törvény eltérően nem rendelkezik, a külföldi felsőoktatási intézmény alapítására, az intézményben folyó oktató és kutató munkára, valamint annak ellenőrzésére, az intézmény működésére, a felvételi feltételek meghatározására az intézmény székhelye szerinti állam előírásait kell alkalmazni.
[33] A fenti különbségtétel miatt élesen elválhat a választópolgári szándék és a jogalkotó által megalkotott új norma tartalma. Ha a „magyarországi felsőoktatási intézmény” fogalmánál a kérdésben megfogalmazott egyértelmű szűkítés hiányában az Nftv. 1. § (2) bekezdés és 2. § (1) bekezdés alapján meghatározott intézményi kört vesszük figyelembe, úgy az eredményes népszavazás alapján az Nftv. 76. § (1) bekezdése szerinti Magyarország területén működő külföldi felsőoktatási intézmények, ide értve az EGT-tagállamok felsőoktatási intézményeit is, a továbbiakban a felvételi követelmények meghatározásánál már nem alkalmazhatják saját államuk előírásait. Ez a korlátozás csak akkor nem áll fenn a sikeres népszavazást követően, ha az Országgyűlés a kérdésben használt fogalom jelentését önkényesen a Magyarországon székhellyel rendelkező intézményekre szűkíti.
[34] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért annak hitelesítését az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva megtagadta.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[35] Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt követelménynek nem felel meg, továbbá nem teljesíti az Nsztv. 9. § (1) bekezdésének követelményét, a Nemzeti Választási Bizottság annak hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörében eljárva – megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[36] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésén, a 29. cikk (4) és (7) bekezdésein, az Nftv. 1.-2. §-ain, a 11. §-án, a 40. §-án, a 76-77. §-ain, a 110. §-ának (1) bekezdésén, az Nsztv. 8. § (1) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén és a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a Ve. 222-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2019. június 17.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke