A Nemzeti Választási Bizottság
126/2017. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Bodnár József (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 8 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a nyugdíjjogszabályok megfelelő módosításával a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1.-től a férfiak számára tegye lehetővé Magyarországon 42 év biztosítási jogviszony megléte esetén a nyugdíjba vonulás lehetőségét?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2017. november 17-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést 2017. október 10-én 14 óra 6 perckor Szervező – magánszemélyként – személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. Szervező a népszavazásra javasolt kérdéshez 28 választópolgár támogató aláírását mellékelte, melyekből 26 támogató aláírás megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-129423/2017. számú, 2017. szeptember 28-án kelt határozatát, melyben a Hatóság Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
[3] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így azt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésben meghatározott ún. tiltott tárgykörök képezik, melyek egyike, hogy a nép csak azokban a kérdésekben nyilváníthat véleményt, lényegében az Országgyűlés helyébe lépve, amelyek nem eredményezik az Alaptörvény módosítását. [Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pont]
III.
[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[6] A Nemzeti Választási Bizottság a népszavazási kezdeményezés vonatkozásában, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján indokoltnak tartotta az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálatát.
[7] A jelen eljárás során tárgyalt népszavazási kérdés arra irányul, hogy a férfiak számára egy kedvezményes öregségi teljes nyugdíjjogosultsági feltétel is bevezetésre kerüljön, azaz a jelenlegi szabályok mellett egy olyan új szabályozást kíván bevezetni, amely a férfiak öregségi nyugdíjba vonulását egyetlen új feltétel, mégpedig negyvenkét év biztosítási jogviszony teljesítése esetére is lehetővé tenné.
[8] A Nemzeti Választási Bizottság az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykör kapcsán utal az Alkotmánybíróság 28/2015. (IX. 24.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) kifejtettekre. Az Abh. megállapítása szerint „[a] XV. cikk alapjogi rendelkezés, amely fő szabály szerint tiltja a nem szerinti különbségtélelt az alapvető jogokat illetően.” A XV. cikk (3) bekezdése kifejezetten is deklarálja a nők és a férfiak egyenjogúságát. A XV. cikk (5) bekezdése azonban alaptörvényi hátteret teremt mind az állami nyugdíj, mind a nők fokozott védelmének vonatkozásában. „[A] nőket az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján külön védelem illeti meg, és a fokozott védelem követelményére tekintettel is nyugdíjra való jogosultságuk más lehet, mint más személyeknek. Mindkét szabályból az következik, hogy a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt, a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján különösen az állami nyugdíjra jogosultság (a törvényben szabályozott jogosultsági feltételek meghatározása) területén.” Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy egy olyan népszavazási kérdés, amely a nyugdíjba vonulás lehetőségét a férfiak számára is a nőknek biztosított kedvezményekkel, vagyis azonosan tenné lehetővé, a XV. cikk (5) bekezdése, valamint a XIX. cikk (4) bekezdés második mondata érvényesülése elé „[g]átat emelne, azt lényegében kiüresítené.” (Abh.; Indokolás [34])
[9] A Nemzeti Választási Bizottság azt vizsgálta, hogy a kérdés alapján tartandó érvényes és eredményes népszavazás nem okozna-e olyan jogalkotási kötelezettséget, amely a nőknek a férfiakéhoz képest kedvezőbb nyugdíjba vonulási lehetőségét részben vagy egészben kiüresítené.
[10] A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 18. § (2) bekezdése értelmében öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki
a) a születési évének megfelelő - az (1) bekezdésben meghatározott - öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és
b) legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, valamint
c) a nyugdíj megállapításának kezdő időpontjában az általános szabályok szerint biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
[11] A Tny. 18. § (2a) bekezdése szerint az öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki
a) legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és
b) a nyugdíj megállapításának kezdő időpontjában az általános szabályok szerint biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
[12] A népszavazási kérdés arra irányul, hogy a férfiak öregségi nyugdíjba vonulásának lehetősége 42 év biztosítotti jogviszony után nyíljon meg.
[13] A társadalombiztosítás biztosítottainak körét a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. §-a határozza meg. Főszabály szerint a biztosított jogviszony valamilyen foglalkoztatási jogviszonyhoz kötődik.
[14] A Tny. azonban az öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából a szolgálati időt veszi figyelembe, amely bár szorosan kötődik a biztosított jogviszonyhoz, mégsem egyezik meg feltétlenül annak teljes időszakával (pl. szolgálati idő a felsőfokú tanulmányok idejére). A szolgálati időt a Tny. IV. fejezete szabályozza, amelynek 37. § (1) bekezdése alapján főszabály szerint a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták.
[15] A Tny. a nők kedvezményes nyugdíja vonatkozásában egy harmadik fogalmat, a „jogosultsági időt” használja, amelyre a szolgálati időhöz képest szigorúbb szabályozás vonatkozik. A jogosultsági idő tartalmát a Tny. 18. § (2b)-(2d) bekezdése bontja ki. A 18. § (2b) bekezdése pozitív oldalról határozza meg a jogosultsági időt, így annak minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási, vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony révén szerzett szolgálati idő, a terhességi-gyermekágyi segély, a csecsemőgondozási segély, a GYES, a GYED és a GYET folyósításának ideje, valamint a vér szerinti és örökbefogadott súlyosan fogyatékos gyermek ápolására tekintettel kapott ápolási díj folyósításának időtartama. Nem minősül ugyannakkor jogosultsági időnek a felsőfokú tanulmányok ideje, vagy az egyébként biztosítási jogviszonynak számító álláskeresési támogatásban részesülés időszaka. A nőket megillető jogosultsági időt a Tny. 18. § (2c) bekezdése tovább diferenciálja úgy, hogy a legalább negyven évnyi jogosultsági időből alapesetben 32 évi szolgálati időt kell keresőtevékenységgel vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerezni.
[16] A nők kedvezményes öregségi nyugdíjba vonulásának további feltétele, hogy a nyugdíjmegállapítás kezdő időpontjában már nem állhatnak biztosítási jogviszonyban.
[17] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben szereplő biztosítási jogviszonyban álló férfiak fogalma eltérő, bizonyos tekintetben tágabb potenciális személyi kört ölel fel, mint a nők számára előírt jogosultsági idő számítására alapul szolgáló státuszokban lévő nőké. A férfiak számára ugyan hosszabb időtartamot követel meg a biztosítási jogviszony vonatkozásában, ebbe azonban olyan időszak is beleszámít, amelyet a nőkre vonatkozó szabályozásban nem lehet jogosultsági időként figyelembe venni (pl. álláskeresési támogatás ideje, tanulmányi idő).
[18] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy a népszavazási kérdés alapján a férfiaknak nem kellene teljesítenie a Tny. 18. § (2a) bekezdés b) pontja szerinti feltételt, a nőkhöz képest kedvezőbb helyzetbe hozva a férfiakat, mivel nyugdíjogosultá válnak anélkül is, hogy a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyukat megszüntetnék.
[19] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a férfiak kedvezményes nyugdíjjogosultságának alapjául szolgáló – a nőkhöz képest bizonyos tekintetben szélesebb személyi kört felölelő – jogviszony meghatározása, valamint a nők számára előírt konjunktív feltétel elhagyása a férfiak esetében összességében olyan helyzetet eredményez, amelyben nem tud érvényesülni az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerinti diszkrimináció tilalma, illetve a (3) bekezdésében meghatárzott nemek közötti egyenjogúság, továbbá egy ilyen szabályozás nem lenne összhangban az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdésével, illetve a XIX. cikk (4) bekezdése második mondatával.
[20] A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás következtében keletkező alapjogi kollízió csak az Alaptörvény módosításával oldható fel, amely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában meghatározott tiltott tárgykör, ezért a jelen eljárás tárgyát képező népszavazási kérdésben nem tartható országos népszavazás.
IV.
[Központi költségvetésről szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[21] Az Alaptörvény népszavazás alól kivett tárgyköreit rendező 8. cikk (3) bekezdés b) pontja értelmében nem lehet országos népszavazást tartani „a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, (…) szóló törvény tartalmáról.”
[22] A Nemzeti Választási Bizottság 83/2015. számú határozatával jövőbeni költségvetési törvény érintettsége és a népszavazási egyértelműség követelményének sérelme miatt megtagadta Szervező hasonló népszavazási kezdeményezésének hitelesítését, amelyben a férfiakra ki kívánta terjeszteni „a nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét.” A Kúria a Knk.IV.37.467/2015/2. számú végzésével a Nemzeti Választási Bizottság határozatát megváltoztatta, a kezdeményező kérdését hitelesítette. A kúriai döntés ellen benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában az Alkotmánybíróság a Szervező népszavazási kezdeményezését hitelesítő kúriai végzést alkotmányossági szempontból felülvizsgálta, és azt alaptörvény-ellenessége miatt megsemmisítette.
[23] Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban idézi korábbi gyakorlatát, „[a]mely szerint a költségvetési törvényre vonatkozó kizáró ok alapján valamely kérdés akkor nem bocsátható népszavazásra, ha a kérdés a költségvetési törvény módosítását tartalmazza, vagy a kérdésből okszerűen következik a tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatása, illetve ha a kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat.” [A]z Abh. alapján az Országgyűlés költségvetés jóváhagyására vonatkozó hatásköre akkor egyeztethető össze a népszavazás intézményével, „ha az olyan kérdés is tiltott tárgykörbe tartozik, amely arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat”, továbbá rögzíti, hogy az aláírásgyűjtő ív hitelesítése csak akkor tagadható meg, ha jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokról van szó. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában megállapította, hogy „a költségvetési törvény, mint kizárt tárgykör nemcsak a hatályos költségvetési törvényt jelenti, hanem valamely jövőbeni kiadást is, vagy olyan kérdést, amelyből a hatályos költségvetési törvény módosítása következik.” (Abh.; Indokolás [31])
[24] A közpénzekre vonatkozó alapvető rendelkezéseket az Alaptörvény 36-44. cikkei tartalmazzák. A 36. cikk (1) bekezdése alapján az Országgyűlés minden évre vonatkozóan törvényt alkot a központi költségvetésről és a központi költségvetés végrehajtásáról, a 40. cikk alapján a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait sarkalatos törvény határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak az Abh.-ban kifejtett álláspontja szerint „[a]z Alaptörvény a nyugdíjrendszer alapvető szabályait közpénzügyi rendelkezésnek tartja.” Az Alaptörvény 43. cikke utal az államháztartásra és az államháztartási gazdálkodásra. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 22. § (3) bekezdés c) pontja előírja, hogy a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat indokolásában mellékelni kell a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeire és kiadásaira vonatkozó demográfiai folyamatokat, és azok hatásait figyelembe vevő előrejelzést. A nyugdíjrendszer alapvető szabályait a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gst.) tartalmazza, amelynek 42. § (1) bekezdése értelmében az állami nyugdíjak kifizetésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap biztosítja.
[25] A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény (a továbbiakban: 2017. évi költségvetési törvény), illetve Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény (a továbbiakban: 2018. évi költségvetési törvény) is azonos számú fejezetben szabályozza a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit és kiadásait (LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap). Jelenleg mind a 2017. évi költségvetési törvény, mint a 2018. évi költségvetési törvény, 1. mellékletének, az LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet, 2. cím 1. „Nyugellátások” alcíme alatt tartalmaz kiadási előirányzatot az öregségi nyugdíjjal kapcsolatban.
[26] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, „[a]mikor arról kell dönteni, hogy valamely kérdésben a népszavazás kizárt a népszavazási kizárt tárgykörre vonatkozó szabály értelmében, a népszavazási kérdés tartalmát figyelembe kell venni.” Ennek következtében megállapítja, hogy egy olyan kérdésből, amely a nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét kiterjesztené a férfiak számára is, „[o]lyan jogalkotás következne, amely jövőbeni költségvetési kiadási tétel meghatározására irányul” ennek eredményeképpen „[a] kérdésből a nyugellátásokra a költségvetési törvényben előírt összeg emelését eredményező jogalkotás következik, ezért az az ország éves költségvetéséről szóló törvényt közvetlenül és jelentős módon érinti.” (Abh.; Indokolás [32])
[27] A Nemzeti Választási Bizottság véleménye szerint, Szervező jelen népszavazási kezdeményezése, ugyan a korábbi megszövegezéstől eltérően, nem a „nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét” kívánja kiterjeszteni a férfiak számára, hanem generálisan, „Magyarországon 42 év biztosítási jogviszony” meglétéhez kívánja kötni a férfiak kezdvezményes nyugdíjba vonulásának lehetőségét, azonban Szervező korábbi, és jelenlegi kérdésének célja azonos: generálisan vezetne be a férfiak számára kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőséget. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint, az Országgyűlés nyugdíjjogszabályokat érintő módosításának kétséget kizáró következménye az öregségi nyugdíjjogosultak számának megnövekedése, amely a mindenkori költségvetésben összegszerűen meghatározható kiadási előirányzatban jelenik meg.
[28] Az Alkotmánybíróság fentiekben hivatkozott és részletezett álláspontja alapján, a Nemzeti Választási Bizottság megjegyzi, hogy a nyugdíjrendszer nagy ívű és teljes körű folyamatos átalakítása az államháztartás állapotától függő gazdasági és gazdálkodási kérdés, a költségvetés jövőbeni kiadásai szempontjából annak meghatározó részét képezi.
[29] Megjegyzi továbbá a Nemzeti Választási Bizottság, hogy a népszavazási kérdés felveti a tiltott tárgykörnek a járulékról szóló törvényi szabályozás vonatkozásában fennálló érintettségét is. A Gst. 42. § (2) bekezdése szerint „[a] Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit a befizetett nyugdíjjárulékok, a foglalkoztatók által e célra fizetett közterhek, a központi költségvetésből biztosított források és a törvényben meghatározott egyéb bevételek képezik.” A Nyugdíjbiztosítási Alap fedezetének túlnyomó részét a munkáltatók által befizetett nyugdíjbiztosítási járulék, valamint a biztosítottak által fizetett nyugdíjjárulék teszi ki. A nyugdíjjogosultak számának, egyúttal a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásainak növekedésével szükségképpen merül fel a fedezetül szolgáló járulékok emelése is, amely a járulékokra vonatkozó törvényi szabályozás módosításával lehetséges. A kérdés erre tekintettel is érintheti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tiltott tárgykört.
[30] A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekre tekintettel megállapítja, hogy Szervező jelenlegi kezdeményezésből (is) okszerűen következik a népszavazást követő évek költségvetési törvényeiben szereplő előirányzati kiadások növelése, tehát a jövőbeni költségvetési törvényben szereplő kiadásokról való döntés, mely okból kifolyólag a kezdeményezés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tiltott tárgykörbe ütközik.
V.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[31] A Nemzeti Választási Bizottság indokoltnak tartotta annak vizsgálatát, hogy a kérdés megfelel-e az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti népszavazási egyértelműség követelményének.
[32] Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[33] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[34] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[35] A Nemzeti Választási Bizottság a népszavazási egyértelműséggel kapcsolatban elsőként azt vizsgálta, hogy a kérdésben szereplő „Magyarországon” kifejezés megfelel-e a választópolgári egyértelműség követelményének.
[36] A Kúria következetes gyakorlata szerint (Knk.IV.37.426/2017/3., Knk.IV.37.338/2015/3., Knk.IV.37.357/2015/2., Knk.IV. 37.457/2015/3, Kvk.IV.37.388/2015/3.) a hitelesíteni kért kérdés megtévesztő tartalma a választópolgári egyértelműség hiányának megállapítására okot adó körülmény, azaz az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti egyértelműség sérelmének lehetősége arra tekintettel is felmerül, hogy a választópolgár nem tudja pontosan, miről szavaz.
[37] A Tbj. 5. §-a tételesen sorolja fel a biztosítottakat. A Tbj. 5. § (3) bekezdése értelmében biztosított az a természetes személy is, aki a munkát külföldi foglalkoztató számára Magyarország területén kívül végzi, és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet alapján a Tbj. törvény hatálya alá tartozik (továbbiakban: Szociális rendelet).
[38] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdésben szereplő „Magyarországon 42 év biztosítási jogviszony megléte” fordulat azért bír megtévesztő tartalommal a választópolgárok számára, mert azt sugallja, hogy a bevezetni kívánt kedvezményes öregségi nyugdíjjogosultsághoz szükséges jogosultsági időbe kizárólag a Magyarországon szerzett biztosítási jogviszony időtartama számít bele, holott a Tbj. 5. § (3) bekezdése alapján, a Szociális rendeletben meghatározott részes államokban – azaz Európai Unió összes tagállamán túl, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc vonatkozásában – fennálló biztosítási idő is beleszámítandó.
[39] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint továbbá mind a jogalkotói, mind a választópolgári egyértelműség tekintetében vizsgálandó a „biztosítási jogviszony” tartalma.
[40] Ahogyan az a [13]-[15] pontokban kifejtésre került, a nők számára biztosított kedvezményes nyugdíjba vonulás feltételeként a Tny. jogosultsági időt határoz meg, amely nem azonos a biztosítási jogviszonyban töltött időtartammal. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés a választópolgárok számára megtévesztő, mert megfogalmazása szerint abból okkal következtethet arra a választópolgár, hogy annak célja a nők számára biztosított nyugdíjba vonulási lehetőség megnyitása a férfiak előtt is, azzal a különbséggel, hogy nekik további két év jogosultsági időt kelljen teljesíteniük. A biztosítási jogviszonynak a jogosultsági időtől eltérő tartalmát a választópolgár nem képes átlátni, ezért nem világos számára, hogy a népszavazás során, a kezdeményezés támogatásával pontosan milyen szabályzás kialakítását támogatja.
[41] Ugyanez az egyértelműségi probléma állapítható meg a jogalkotó esetében is, mivel a kérdésfeltevés logikája a nők kedvezményes nyugdíjjogosultságára vonatkozó szabályozást követi, ugyanakkor a biztosítotti jogviszony követelményének megfogalmazásával valójában – nem csak nemében – eltérő személyi körre vonatkozik. Ez alapján a jogalkotó nem tudja egyértelműen eldönteni, hogy a nőkkel megegyezően szabályozza a jogosultsági idő alapjául szolgáló jogviszonyokat a férfiak esetében is, vagy a kedvezményes öregségi nyugdíjbavonulás lehetőségét kizárólag biztosítotti jogviszonyhoz kösse.
[42] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt – választópolgári és jogalkotói – egyértelműség követelményének.
VI.
[A határozat indokolásának összegzése]
[43] Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) és b) pontja szerinti tiltott tárgykört érint, valamint nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményének sem, a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörében eljárva – megtagadta.
VII.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[44] A határozat az Alaptörvény XV. cikk (2), (3) és (5) bekezdésén, XIX. cikk (4) bekezdésén, 8. cikk (3) bekezdés a) és b) pontján, 36-44. cikkén, a Tny. 18. § (2)-(2d) bekezdésén, 37. § (1) bekezdésén, a Tbj. 5. §-án, a Gst. 42. § (1) és (2) bekezdésén, az Áht. 22. § (3) bekezdésén, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén, 11. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a Ve. 222-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2017. november 2.