A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Kvk. II.37.635/2002/2.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bányai Gábor Ügyvédi Iroda (1055 Budapest, Magyar u. 3. I/2., ügyintéző: dr. Bányai Gábor ügyvéd) által képviselt dr. B. Zs. kérelmezőnek az Országos Választási Bizottság 123/2002. (V.4.) OVB határozata ellen benyújtott kifogás elbírálása során az alulírott napon meghozta a következő

végzést:

A Legfelsőbb Bíróság a kérelmező kifogását elutasítja.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) a választási eredményekre épülő, a pártok költségvetési támogatásának meghatározásához szükséges elosztási arányok megállapításáról a 2/2002.(II.1.) OVB állásfoglalásában adott iránymutatást a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Ptv.) 5. § (2) bekezdése szerint adható állami költségvetési támogatásra fordítható összeg felosztása végett.

Az OVB állásfoglalásában a következőket rögzítette:

A Ptv. 5. §-ának (2) bekezdése szerint a párt e törvény rendelkezései szerint állami költségvetési támogatásra jogosult. Az állami költségvetésből a pártok támogatására fordítható összeg 25 %-át - egyenlő arányban - az Országgyűlésben az országos listán mandátumot szerzett pártok között kell felosztani. A fennmaradó 75 %-nak megfelelő összeg az országgyűlési választások eredménye alapján a pártra, illetőleg a párt jelöltjeire az első érvényes fordulóban leadott szavazatok arányában illeti meg a pártokat. Nem jogosult költségvetési támogatásra az a párt, amely a szavazáson részt vett választók szavazatának 1 % -át nem szerzi meg.

A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 35. §-ának (1)-(3) bekezdései kimondják:
    "(1) A pártok támogatására fordítható keretből (I. Országgyűlési Fejezet 7. cím) az ott megnevezett pártok a Ptv. rendelkezései szerint a 2002. évben a képviselői megbízatás megszűnésének napját magában foglaló hónap utolsó napjáig terjedően időarányosan részesülnek.
    (2) Az (1) bekezdésben foglaltak alapján a 2002. évi fel nem használt előirányzat - a Ptv. 5. §-ában foglaltaknak megfelelő - új elosztására a Kormány kap felhatalmazást.
    (3) A (2) bekezdésben foglaltak végrehajtása céljából az OVB legkésőbb az (1) bekezdésben írt határidőt 15 nappal megelőzően közli a Pénzügyminisztériummal a Ptv. 5. §-ának (2) bekezdésében foglalt elosztása arányokat hiteles számításokkal alátámasztva."

A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 34. §-a (2) bekezdésének m/ pontja szerint az OVB eljár mindazokban az ügyekben, amelyeket a törvény hatáskörébe utal. Ugyanezen bekezdés h/ pontja kimondja: az OVB megállapítja, hogy az országosan összesített töredékszavazatok alapján az országos listák jelöltjei közül kik szereztek mandátumot, a j/ pont szerint az OVB megállapítja és közzéteszi a választás országosan összesített eredményét.

A Ktv. 35. § (3) bekezdésében foglalt hiteles számításokkal alátámasztott elosztási arányok meghatározásához viszont szükség van - kizárólag a Ptv. 5. § (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából - annak megállapítására, hogy közös jelölés esetén az egyes jelölteket melyik párt állította. A közös lista vonatkozásában a Ve. 95. § (4) bekezdése kötelezővé teszi - a lista állításával egyidejűleg - annak bejelentését, hogy az egyes jelölteket melyik jelölő szervezet állította. A közös egyéni választókerületi jelöltek tekintetében viszont a Ve. ilyen kötelezettséget nem állapít meg. 

Ez utóbbi körülményre figyelemmel az OVB a Ktv. 35. § (3) bekezdése által meghatározott hatásköri kötelezettségét közös egyéni választókerületi jelöltek állítása esetén csak abban az esetben tudja teljesíteni, ha a közösen jelölő szervezetek - a Ve. 95. § (4) bekezdésében foglaltakkal analóg módon - hivatalos bejelentést tesznek arról, hogy a közös egyéni választókerületi jelölt melyik jelölő szervezethez (párthoz) tartozik. Az OVB a Ve. 95. § (4) bekezdésében foglaltak, valamint - a közös egyéni választókerületi jelölt esetén - az előzőekben meghatározott bejelentés alapján tehet eleget a Ktv. 35. § (3) bekezdésében meghatározott hatásköri kötelezettségének. Ennek alapján az OVB első lépésben azt állapítja meg, hogy a közös egyéni választókerületi jelöltekre, illetve a közös területi listákra az első érvényes fordulóban leadott szavazatok milyen aránya esik. 

Ezt követően kerül sor - kizárólag a Ptv. 5. § (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából - a közös egyéni választókerületi jelölteket, illetve közös területi listákat állító pártok választási eredményének külön-külön történő megállapítására. A közös listára leadott szavazatok - listaállításban részt vevő pártok közötti - megoszlási arányának megállapításánál - figyelemmel a Vjt. 5. § (6) bekezdése első mondatára is - a közös listán szereplő összes jelöltet figyelembe kell venni. A közös jelöltekre, illetve a közös listákra leadott szavazatok a közösen jelölő, illetve listát állító pártok és az azokhoz tartozó jelöltek közötti - az első érvényes fordulóra vonatkozó - megoszlási arányának meghatározása a Ve. 95. § (4) bekezdésében foglalt, illetve ezen állásfoglalás szerinti bejelentés alapján lehetséges."

A közös egyéni választókerületi jelöltekre vonatkozóan a pártok az állásfoglalás szerinti bejelentésüket megtették, így megállapítható volt, hogy a közös egyéni választókerületi jelölt melyik jelölő szervezethez tartozik, és a leadott szavazatok milyen arányban jutnak rájuk. 

A bejelentésekre és ezen állásfoglalásra alapítottan az OVB a 2002. évi május hó 4. napján kelt 123/2002. (V.4:) OVB határozatában a határozat mellékletét képező jegyzőkönyv szerint ("A pártok részére nyújtott állami költségvetési támogatás összegének megállapításához szükséges hivatalos szavazatszámok a 2002. évi országgyűlési képviselőválasztáson") állapította meg a pártok költségvetési támogatásának meghatározásához szükséges elosztási arányokat.

Az OVB határozatát a 2/2002. (II.1.) OVB állásfoglalásnak idézett rendelkezéseinek megismétlésével indokolta, azzal, hogy az elosztási arányokat tartalmazó és a határozat mellékletét képező jegyzőkönyv a jelölő szervezetektől beszerzett nyilatkozatokon alapul. 

A kérelmező kifogásában a határozat és a mellékletét képező jegyzőkönyv megsemmisítését kérte. Részletesen indokolt álláspontja szerint az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Vjt.) szabályaiból egyértelműen következik, hogy a Ptv. 5. §-ának (2) bekezdése alkalmazásában "az országgyűlési választások eredménye alapján a pártra, illetőleg a párt jelöltjeire az első érvényes fordulóban leadott szavazatok"-at - a közös jelöltet, listát állító pártok egymás közötti viszonyában - a Vjt. 8. § (7) bekezdésének, valamint a 9. § (3) bekezdésének megfelelő - ennek hiányában egyenlő - arányában kell megállapítani. Az OVB nem a Vjt. alapján állapította meg a Ptv. 5. § (2) bekezdése alkalmazása szempontjából irányadó szavazatszámokat és arányokat, hanem a 2/2002. (II.1.) OVB állásfoglalásban írt törvénysértő módon, ezért a támadott határozat és melléklete jogszabálysértő. 

A kifogás nem alapos. 

A kifogás azon alapult és lényege az volt, hogy az OVB állásfoglalása és alkalmazás törvénysértő. A támogatás arányát a Vjt. szerint kellett volna egyenlő arányban megállapítani. 

A Ve. 34. § (2) bekezdésének a/ pontja szerint az OVB állásfoglalást ad ki a választással kapcsolatos jogszabályok egységes alkalmazása és az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében; az állásfoglalás ellen jogorvoslatnak helye nincs; az állásfoglalást a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. 

Az OVB/Választási Bizottság döntéseit a Ve. 29. §-a alapján indokolással ellátott határozatba foglalja. 

A Ve. 34. § (2) bekezdésének a/ pontja az OVB állásfoglalása elleni jogorvoslati lehetőséget kizárja, következésképp a 2/2002.(II.1.) OVB állásfoglalás sem önállóan, sem pedig az arra alapított határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárásban közvetetten nem volt vitássá tehető. Ebből következik az is, hogy az OVB határozathozatali, döntési eljárásában a korábbi állásfoglalásától nem térhetett el, azt alkalmaznia kellett. 

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az OVB-nek a pártok jelölő szervezeteinek nyilatkozatán alapuló határozata és a határozat mellékletét képező jegyzőkönyv nem volt jogszabálysértő és az állásfoglalásban írt szempontoknak mindenben megfelelő. Így nem volt elfogadható az a kérelmező álláspont sem, hogy a közös egyéni választókerületi jelöltekre vonatkozó szavazat-megosztási arány bejelenése hiányában azt egyenlő arányban kellett volna megállapítani. 

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a kérelmező kifogását a Ve. 80. § (4) bekezdése alapján elutasította. 

A további jogorvoslatot a Ve. 79. § (2) bekezdése zárja ki. 

Budapest, 2002. évi május hó 9. napján

Bauer Jánosné dr. sk. tanácselnök,

Dr. Csiby Attila sk. előadó bíró,

Borsainé dr. Tóth Erzsébet sk. bíró