A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint másodfokú bíróság

Kvk. IV. 37.267/2002/2. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Hannig Éva ügyvéd által képviselt Összefogás a Fennmaradásért Szövetség (2316 Tökö1, Bem u. 4.) kérelmezőnek az Országos Választási Bizottság (1094 Budapest, Balázs B. út 35.) által 2002. február hó 28. napján hozott 44/2002.(II.28.) számú határozat ellen benyújtott kifogására meghozta az alábbi

v é g z é s t

Legfelsőbb Bíróság a kérelmező kifogását elutasítja.

Ez ellen a végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs

I n d o k o l á s

Az Összefogás a Fennmaradásért Szövetség panaszt nyújtott be az Országos Választási Bizottsághoz (továbbiakban OVB). Kérte, hogy az OVB az eddigi választási eljárást semmisítse meg, és kérje a Köztársasági Elnöktől új választás kiírását. Az 1997. évi C. törvény (továbbiakban Ve.) 48. (2) bekezdés d) pontjában, a (3) bekezdésében foglaltakra alapítottan azzal érvelt, hogy "országos szinten tömegessé vált a 2002. évi országgyűlési képviselőválasztásra történő egyéni választókerületi eljárás során az ajánlási szabályok megsértése". Ezért ha a szabálytalan, manipulált ajánlásra épülve formálisan lezajlik a választási eljárás, akkor az egész választási eljárás törvénytelen és érvénytelen lesz. Beadványához fénymásolt sajtószemelvényeket és olyan nyilatkozatokat csatolt, amelyeken közjegyző igazolta, hogy az eredeti kézírással készített okíratot előtte bemutatták. Nyilatkozatok több megyét, illetve Budapestet érintően fogalmaznak meg az egyéni választókerületekben végzett ajánlószelvény gyűjtés kapcsán visszásságokat.

Az OVB a 2002. február 28-i ülésén úgy foglalt állást, hogy a közjegyző által hitelesített nyilatkozatokat átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező országgyűlési egyéni választókerületi bizottságokhoz, és erről a kérelmezőt levélben tájékoztatja.

A 44/2002. (II.28.) OVB számú határozatában pedig a panaszt elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a Ve. 34. (2) bekezdése szerinti szabályozásra tekíntettel nem rendelkezik hatáskörrel a választási eljárás megsemmisítésére. Utalt egyben arra, hogy nincs jogalkotói hatásköre, és jogosítványa a jogszabály alkotmányosságának, vagy alkotmányellenességének megállapítására.

A kérelmező a határozat ellen kifogást nyújtott be. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg, hogy az OVB rendelkezik hatáskörrel a panasz elbírálására, ezzel egyidejűleg utasítsa az OVB-t érdemi határozat meghozatalára. E körben a Ve. 34. § (2) bekezdésének b) pontjára, 1) pontjára, 79. § (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozott. Másodlagos kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság foglaljon állást abban a kérdésben, hogy ki jogosult az eddigi választási eljárás megsemmisítésére, új választás kiírásának kezdeményezésére.

A kifogás nem alapos.

Az 1949. XX. törvény (továbbiakban Alkotmány) 30/A. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a Köztársasági Elnök tűzi ki az országgyűlési választások időpontját. A 20. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy az országgyűlési képviselők általános választását - az országgyűlés feloszlása vagy feloszlása miatti választás kivételével - az előző országgyűlés megválasztását követő 4. év április vagy május hónapjában kell megtartani. A Köztársasági Elnök jogkörét tehát a legmagasabb szintű jogszabály szabályozza, az Elnöknek mérlegelési joga az országgyűlési választások kitűzése kapcsán nem az ügy érdemére vonatkozik. A Köztársasági Elnök hatáskörét érintő további szabályozás csak Alkotmánymódosítással volna lehetséges.

A választási eljárással kapcsolatban a Ve. 4. § (2) bekezdése csak a szavazás megismételtetésére ad lehetőséget, illetve a 153. § (1) bekezdésének b) pontja a Belügyminisztert jogosítja fel arra, hogy a választási eljárás határidőit és határnapjait az előzőekben említett jogszabályi rendelkezésekre, valamint a Ve. 4. § (1) bekezdésére figyelemmel rendeletben megállapítsa.

A Ve-ben rögzített szabályozásból következően kapcsolat van az egyéni választókerületekben folyó ajánlószelvény gyűjtés eredménye és a területi, valamint országos lístaállítási jog között. Ennek megfelelően szabályozza a Ve. a választási bizottságok fajtáját, hatáskörét, illetékességét és a döntések kapcsán a jogorvoslat lehetőségét. A Ve. VI1. fejezete rendelkezik az ajánlásról, azok ellenőrzését az illetékes választási bizottságra bízza, meghatározva annak módját. (Ve. 54. § (1) és (2) bekezdése) Rögzíti azokat a törvényi feltételeket is, amelyek mellett helye van a jelölőszervezet, jelölt és Iista nyilvántartásba vételének, avagy visszautasításának.

A Ve. 32. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében az Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választóbizottság dönt a jelöltek nyilvántartásba vételéről, illetőleg elutasításáról. A 33. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében a területi választási bizottság határoz a listák és az azon lévő jelöltek nyilvántartásba vételéről, elutasításáról. Az OVB a Ve. 34. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében a listák, és az azokon szereplő jelöltek, a jelölőszervezetek nyilvántartásba vételéről, illetőleg elutasításáról határozhat.

A Ve. 77. § (1) bekezdése kimondja, hogy a választási törvények megsértésére hivatkozva nyújtható be panasz, amit a (3) bekezdés értelmében az elbírálásra jogosult választási bizottságnál kell előterjeszteni a törvényben meghatározott határidőn belül, mégpedig a törvénysértés bizonyítékainak megjelölésével együtt. Ezért a választásí eljárás egészét érintő ún. általános panasz nem terjeszthető elő. A Ve. 79. § (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében az illetékes választási bizottság is csak törvénysértő döntést változtathat, ílletve semmisíthet meg. A szabályozásból következően tehát, amely a választási bizottságokat érintően kogens előírásokat rögzít és tételes felsorolást (taxációt) alkalmaz, minden választási bizottság csak a hatáskörébe utalt ügyben - és nem általánosságokban, elméleti síkon, esetleg jogalkotás körét érintő kérdéskört érintően - hozhat döntést. Panasszal, kifogással csak konkrét döntés támadható az annak elbírálására jogosított fórum előtt. A Ve. 34. § (2) bekezdésének a)-1) pontja szerinti felsorolás pedi g nem jogosítja fe1 az OVB-t arra, hogy az országos egyéni választókerületekben történő ajánlásokkal, azok gyűjtésével kapcsolatosan bármiféle döntést hozzon, az OVB-nek megsemmisítési joga is csak a szavazás eredményét illetően van (Ve. 34. § (2) bekezdésének f) pontja) .

A kifogással érintett OVB határozat a kifejtettekből következően helytállóan állapította meg, hogy a kérelemben előadottak nem tartoznak a Ve. 34. § (2) bekezdés a)-1) pontjában meghatározott egyik tárgykörbe sem, illetve, hogy nem fogalmaznak meg olyan konkrét Ve-ben rögzített szabályba ütköző panaszt, amelyben az OVB-nek a törvényi rendelkezések értelmében döntenie kellene. A jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatára kizárólag a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága jogosult. (1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja) A jogalkotásra az 1987. éví XI. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében az országgyűlés, a kormány, a miniszterelnök, a kormány tagjai, illetve az önkormányzatok rendelkeznek hatáskörrel. Az OVB határozata ezért helytállóan utalt arra, hogy nincs törvényi felhatalmazása a jogalkotásra, jogszabályak alkotmányosságának vizsgálatára. A választással kapcsolatas jogszabályi rendelkezések a választási eljárás egy-egy konkrét mozzanatához fűződően, egy-egy konkrét döntést illetően adnak lehetőséget jogorvoslatra. Ezért a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az OVB 44/2002. (II. 28.) határozata törvényes és helytálló indokokra épül.

Budapest, 2002. évi márcíus hó 5. napján


Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, 

Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, 

Dr. Hajnal Péter sk. bíró